Budapesti Hírlap, 1900. január (20. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

1900. január 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) sablonos újévi üdvözlésétől megkülönböztette. Ez a mélyreható különbség önkénytelenül is elméjébe ötlött mindazoknak, a kik jelen vol­tak ma a budavári miniszterelnökségi palotá­ban s elgondolták, mily viszonyok közt intézte ma egy éve a beszédét Bánffy Dezső báró akkori miniszterelnökhöz a szabadelvű párt akkori szónoka, Tisza István gróf. (Sokaknak föl is tűnt a fiatal Tiszának elmaradása a mos­tani üdvözlésekről. Egyeseket viszont az öreg Tisza Kálmán jelenléte lepett meg.) Széll Kálmán miniszterelnök válasza hang­jának melegségével és közvetetlenségével tett nagy hatást a párt tagjaira. Ő is tartózkodni akart ezúttal minden részletes politikai kérdés fejtegetésétől, de az Ausztriával való gazda­sági küzdelem mostani rövid pihenőjén még­sem tehette, hogy legalább rövid előrepillan­­tást ne vessen magának a kiegyezés ügyének várható további fejleményeine. Beszédének ide vonatkozó része, mely az alkotmányos utón való végleges megoldás óhajtásától és remé­nyétől van áthatva, bizonyára méltó figyelmet fog a Lajthán túl is kelteni. A szabadelvű­ párt újévi köszönő beszé­deinek s az azokra adott válaszoknak közös jellemző vonása a pártegységnek s a külön­böző elemek összeforradásának a hangoztatá­sában található meg. A legutóbbi kvóta-vita egynémely ismeretes mozzanata után mindenki csak természetesnek és helyénlevőnek talál­hatta, hogy oly nagy súlyt vetettek erre úgy az üdvözlő beszédek, mint azok a férfiak, a­kiket a párt újév reggelén testületi üdvözlő köszöntéseivel megtisztelt. * Gyorgyevics Vára, a horvát országgyűlés el­nöke és Erdődy István gróf, a horvát nemzeti párt elnöke Széll Kálmán miszterelnököt, a magyar kormányt és Teresei Dezsőt a magyar képviselőház elnökét, valamint Podmaniczky Frigyes bárót a szabadelvű párt elnökét az újév alkalmából a leg­szívesebben ü­dözölték, a­mit ezek táviratban nyom­ban viszonoztak. hazánk állami gépezete megváltoztatható lesz, akkor azonnal a függetlenségi párt jut kormányra. Az utóbbi időben mindinkább bebizonyult, hogy a 67-es kiegyezésnek gépezete megszűnik működni. Nem lehetetlen, hogy oly körülmények lesznek, hogy a 67-es alkotmány mostani alapjaiban meg fog szűnni és akkor csakis az lehet a természetes meg­oldás, hogy visszaállíttatik a teljes állami független­ség a perszonál­unió alapján. Nem lehetetlen, hogy a jövő év e tekintetben nagy átalakulásokat fog hozni s a 67-es törvény teljesen csődbe jut, a mi pártunk nem azért nem adná meg az indemnitit a közös kormánynak, mert nem, bízik benne, hanem azért, mert a közös ügyről a függetlenségi párt hallani sem akar. A­mi a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövetséghez , már csak a francia-orosz barátság miatt is. A függetlenség­i Kossuth-pártban. A függetlenségi és 48-as párt délelőtt 11 órakor tisztelgett Kossuth Ferencnél. A szónok Komjáthy Béla volt. Nem a szokás, úgymond, ha­nem a szeretet vezérli a tisztelgőket Kossuthoz. A függetlenségi párt soha sem űzött személyi kul­tuszt, nem is fog űzni. A függetlenségi pártnak nemcsak közjogi téren kell küzdenie, hanem társa­dalmi és szociális kérdésekben is. A haza boldog­sága nem a nagy urak kezében van, hanem azoké­­ban, a­kik küzdenek, a­kiknek legnagyobb részében nincs joga, csak kötelessége. Nálunk társadalmi kasztok és felekezetek szerint csoportosulnak a pár­tok. Nekünk kell kezünkbe ragadni a demokrácia zászlaját és küzdeni az ellen, hogy a felekezetekkel belevitessék a szabadság harcába. El kell intézni a munkás­kérdést, a szegény­ ügyet, a közegészség­­ügyet. Reméli, hogy a függetlenségi párt ezek megvalósításáért küzdeni fog. Erőt és kitartást kí­ván Kossuthnak a munkához. Addig élj, míg a hazának élsz. Kossuth Ferenc köszönte a baráti érzelmeket. Örömmel konstatálja, hogy a pártban teljes egyet­értés van. Bízik a pártban, mint a­hogy a párt bízik ő benne. A mi célunk, úgymond, kettős : elveink megvalósításáért küzdeni és megvédelmezni a hazát, hogy előhaladás helyett az államiság útján vissza ne essék. Azt mondják, hogy a politika az exigenciák tudománya. A mi hivatásunk első­sorban nem politikusoknak, hanem hazafiak­nak lenni. A mi célunk nem az alkalmazko­dás. A múlt évben nemcsak elveink hirdeté­sére nyílt alkalom, hanem arra is, hogy meg­védelmezzük hazánkat a Bánffy-kom­ány törvény­­tiprásai és alkotmánysértései ellen a Széll-kormány gyöngesége és engedékenysége ellen az osztrákok­kal szemben. E célból két harcot viseltünk, az egyiket az év elején, a másikat az év végén. Mind­két küzdelmünk győzelemmel végződött. Azt ellen­feleink is elismerik, hogy a küzdelemben is meg­tartottuk a politikai higgadtságot és megfontolást, a mi pártunk nyomatékát emelte és utolsó had­járatunkat a kvóta ellen oly magas színvonalon tartottuk, hogy még ellenfeleink becsülését is ki­vívtuk. Szerencsés tény, hogy a volt nemzeti párt beleolvadt a kormánypártba, nem lévén köztük és a Széll kormány közt semmi elvi ellentét. A belépés egyik okául azt mondták, hogy a kormányt támogatatok kell a közélet sebeinek szanálásában. Nekünk kevés reményük van arra,­hogy ez sike­rülni fog a volt nemzeti pártnak. Üdvös az Ugron­­párt állásfoglalása, mert ilyképp a függetlenségi polgárok teljesen tájékozottak lehetnek, hogy mely párthoz csatlakozzanak. A függetlenségi Kossuth­­párt tovább is tántoríthatatlanul ragaszkodik azok­hoz az elvekhez, a­melyeket 82 év óta hirdet. Mégis reméli, hogy a körülmény változásával, ha Az Ugron-pártban. A függetlenségi és 48-as pártnak az a cso­portja, a­melynek vezére Ugrón Gábor, ma délelőtt elsőbben is fölkereste Bartha Miklóst, a párt el­nökét, a­kit Polónyi Géza üdvözölt. A párt tagjai azután Ugrón Gábornál tisztelegtek. Ugrónt Bartha Miklós üdvözölte. Az imént elmúlt évszáz első fele, úgymond, megtermékenyí­tette nemzetünket jogokkal, s mikor a jogszerzés békés műve befejezést nyert, véres példát adott e nemzet hősiességéről s hazaszeretetéről. Utolsó felé­ben a századnak eltért a nemzet azoktól a hagyo­mányoktól, melyeknek igazságát karddal is fel­jegyezte a történelem lapjain és önszántából össze­­zsugorította állami jogait és megcsonkította parla­mentjének hatáskörét. E jogoknak és e hatáskörnek visszaszerzésén fáradozik pártunk a te vezérleted alatt. Sok jel mutat arra, hogy az események meg­nyitják számunkra azt­ az alkalmat, hogy fáradozá­sainknak sikere legyen. Éppen ezért minden téren keresnünk kell elveink gyakorlati megvalósításának fel­tételeit és lehetőségeit. Ezt tettük akkor is, midőn téged a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságba választottunk. Éreztük, tudtuk, hogy éles elméd a nemzetközi viszonyok bonyodalmában is megtalálja azt az utat, a­melyen küzdelmünk célja felé közeledhetünk. Ugron Gábor ekképpen válaszolt: Nevezetes nap ez, mert a kereszténység határjelnek állította egy század végéhez. És milyen század végéhez ! Ez örökre nevezetes korszak lesz az emberiség törté­netében, mert az emberiséget tudósainak alkotásai által mint egy érző, gondolkodó, cselekvő, dolgozó, küzdő egészet fűzte össze, legyőzvén a távolságot, tengert, vihart. Fajon, nemzeten, felekezeten, világ­részek különbözőségei fölött mint új Neptun a háborgó tenger fölött emelkedik ki a haladó emberi­ség a maga egységében, kezében a szabadság, test­vériség, egyenlőség tritonjával. Mióta a világ áll, a föld népei ily roppant szellemi, erkölcsi, anyagi, munkálkodó közösséget nem alkottak soha és meg­alkották , Cézárok hatalma, hadseregek fegyvere nélkül. És e közösség, melyben a nemzetek egy­másra találtak, új és mindeneket lebiró hatalommá fog kifejlődni, melynek helyeslése előreviszen, íté­lete lesújt, könyörülete megment. A mit az emberi­ség e nagy egysége megalkot vagy lebont, az lesz a jövő századok rendje. Megtörik az erőszak uralma. A magyar nemzet, melynek izmaiban annyi erő, szívében annyi érzelem, ajkán annyi zene, agyában annyi gondolat, egész valójában annyi nemes elhatározás pihen, e civilizációnak el nem veszíthető része és önállósága, függetlensége olyan feladat, melyet a tizenkilencedik század a huszadik­nak adósságul hagyott. Az idő megőrli állami és nemzeti létünk akadályait, megbontja haladásunk torlaszait, de azokat elhordani a mi kötelességünk. Az utolsó 50 esztendő végezte a maga hivatását és az utolsó évek és napok zavarai eléggé nógatták a magyar nemzetet, hogy sorsát vegye kezébe, ne hagyja a véletlen kegyelmére, ellenes jóakaratába, sán a 48-as alkotmány elveihez való visszatérésben látom a kibontakozás" jogos és történelmi útját. Erre kell a nemzetet fölhívnunk, mert elég volt harminc év elvesztegetése. Tovább nem hagyhatja cserben a nemzet saját függetlenségét, midőn az események előkészítették és felajánlják. A 48-as alkotmány nem teológia, melyet elég csak hirdetni, az igében fen­­tartani, hanem életerős szervezet, mely volt, élt, hatott, és lennie kell, hogy éltessen, szervezzen és irányítson. A jelenlegi, félúton megállott és félben is maradott állami szervezetünket a 48-as alkot­mány elvei szerint kell átalakítani, kiépíteni, befe­jezni, hogy a mi várunk legyen és ne az osztrákoké. E munkát kezdeni kell, mert bármily hangos harso­nák zajára Jerikó falai manapság nem omlanak le egy napon. Terhes lesz alkotmányos munkánk, mert bármely ponton kezdjük is a munkát, azzal fognak rágalmazni, miért nem viszszük el egyszerre az egészet. Ilyen kezdő részletmunka, a­melyre pártkülönbség nélkül már most föl kell hívnunk a velünk egyetértőket: az önálló vámterü­let megalkotása és a közös hadsereg magyar csa­patainál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása. Ez elv hangoztatása, az érte A néppártban. A néppárt tagjai délután 3 órakor üdvözölték Molnár Jánost, a párt elnökét. A párt szónoka Major Ferenc volt. A párt azután Zichy Nándornál tisztelgett, a­kit Molnár János üdvözölt. A néppártnak tulajdonította az érdemet Bánffy megbukta­tásáért. Szélit üdvözölhetjük-e szabadító gya­nánt, az még a jövő titka. A néppárt csak nyugta után fogja dicsérni a napot. Abból a körülményből azonban, hogy a néppárt nem ostorolja Széll Kálmánt, mint a­hogy Bánffyt támadta, furcsa következtetéseket vonnak le egyesek. Egyik azt véli, hogy mihelyt eltörölnék a felekezetlenséget, mi bevonnék lobogónkat és nem sürgetnék az új egyházpolitikai törvények egyéb részeinek eltörlé­sét, revízióját. A másik vélemény azt tartja, hogy mi a tisztességes visszavonulás, sőt tán a kormány­pártba való beolvadás módozatait keressük. Nem. Miként az idő az örökkévalósággal és a delej­tű két sonka egymással nem léphet szövetségbe, úgy mi sem egyesülhetünk a liberalizmussal, mert mi csak egyben találjuk föl a népek és országok gyógy­szerét és fönntartó elemét és ez­ a keresztény restauráció. Addig, m­íg ezt megvalósítva nem látjuk, a néppárt­ól és küzdeni fog. Zichy Nándor gróf a többi közt így vála­szolt : 1894 óta működünk már s a legnagyobb eredmény, a melyet elértünk az, hogy a keresztény érzés fölébredt a népben s nemcsak a népben, hanem a középosztályban is és a nagy intelligen­ciának jelentékeny részében. Szívesen megbocsá­tok minden egyénnek s így Báníáynak is, mint embernek. De érintetlenül nem hagyhatja azt a végtelen megszégyenítő és meggyalázó bántalmat, melyet Krisztus szent egyházán, a hazán követett el, a szentséges atyán, midőn Jézus küldöttét az országházból kikosarazta, midőn visszavonulásra késztette a szent atyát. Hogy ettől a rossztól, megszabadult az ország, azt első­sorban a néppártnak köszönhetni. Azonban a rossz műve, mint minden rossz, tovább is termi gyümölcseit. Itt van például a kúriai bíráskodásban az egyházi lealázó és lealacsonyító törvény. Hol van a keresztény katolikus iskola, melyet felekezeti­nek neveznek, hol vagyon az egyháznak szabad­sága, egyházi szószék szabadsága, az egyházi tény­kedés teljes szabadsága, hol a jogegyenlőség kato­likus és nem katolikus között. Azután hol a keresztény társadalom? Az európai államokat fenyegeti ama nagy mozgalom, a szocializmus leggyöngébb helyzetben fog bennünket találni. Ha lesz felekezeti iskola, ha meg lesz a katolicizmusnak őt megillető szabadsága, akkor csak fog talán az ellenzéki padokon részünkről és ránk nézve az ellenséges állásfoglalás megszűnni. Pártküzdelmeinknek politikai kiinduláspontja igenis a­ választások tisztasága. Ez főfontosságú kérdés. És a­mit eddig a választások tisztasága érdekében elértünk, az elvi alapjában el van hibázva. Nem lehet a választást egyes helyi hatóságokra bízni, azt csak törvény szabályozhatja kielégítőleg. Az a kis fuvardíjra való megállapodás annyira sújthat, mint a­mennyire segíthet egyes helyeket, de a választási rendszer maga hibás, mert aránytalan, való harc és az ellenőrzés súlyos kötelessége veze­tett a delegációba és ott igyekezni fogunk nem­zetünk gondolkodásának, érdekeinek, sérelmeinek, vágyainak hangot adni. Szives csatlakozástok csak bátorít ez után. És Istenben vetett bizalommal, a ki az utolsó században annyi népnek adott függet­lenséget, folytatjuk munkálkodásunkat a magyar nemzet függetlenségéért, Horánsaky Nándornál. A józsefvárosi polgári kör ma déli tizenkét órakor testületileg tisztelgett Horánszky Nándornál, a­kit Hayniss dr. orvosprofesszor üdvözölt. Iloránszky melegséggel fogadta tisztelgő polgártársait. Fálk Miksa és választói, Fáik Miksa dr. országgyűlési képviselőnél az első kerület egy nagyobb küldöttsége tisztelgett, s a választók nevében szerencsét kívánt neki az új esztendő alkalmából. Garancsy Mihály osztálytaná­csosnak, a küldöttség vezetőjének üdvözlő szavaira Fáik hosszabb beszéddel felelt. Mindenekelőtt foglalkozott azokkal a változá­sokkal, melyek az elmúlt esztendőben a politika terén történtek. Volt ott, úgymond, két főmozzanat. Az egyik a miniszterelnök személyében történt vál­tozás, a másik fontos momentum pedig az, hogy a nemzeti párt a szabadelvű párttal egyesült. A múlt évnek vége felé a parlamenti viták már any­­nyira elfajultak, hogy közel állott az a ve­szedelem, hogy az egész parlamenti gépezet megakad. Akkor az ország érdekében, a nemzet szabadságának, alkotmányosságának érdekében múl­hatatlanul szükséges volt, hogy olyan férfit állít­tassák a kormány élére, a­ki képes a parlament tanácskozásait ismét a rendes mederbe­ visszate­relni. Ez széll Kálmánnak sikerült. És ha csakis ez az egy dolog sikerült volna neki, akkor is, bőv­en .

Next