Budapesti Hírlap, 1900. január (20. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
1900. január 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) sablonos újévi üdvözlésétől megkülönböztette. Ez a mélyreható különbség önkénytelenül is elméjébe ötlött mindazoknak, a kik jelen voltak ma a budavári miniszterelnökségi palotában s elgondolták, mily viszonyok közt intézte ma egy éve a beszédét Bánffy Dezső báró akkori miniszterelnökhöz a szabadelvű párt akkori szónoka, Tisza István gróf. (Sokaknak föl is tűnt a fiatal Tiszának elmaradása a mostani üdvözlésekről. Egyeseket viszont az öreg Tisza Kálmán jelenléte lepett meg.) Széll Kálmán miniszterelnök válasza hangjának melegségével és közvetetlenségével tett nagy hatást a párt tagjaira. Ő is tartózkodni akart ezúttal minden részletes politikai kérdés fejtegetésétől, de az Ausztriával való gazdasági küzdelem mostani rövid pihenőjén mégsem tehette, hogy legalább rövid előrepillantást ne vessen magának a kiegyezés ügyének várható további fejleményeine. Beszédének ide vonatkozó része, mely az alkotmányos utón való végleges megoldás óhajtásától és reményétől van áthatva, bizonyára méltó figyelmet fog a Lajthán túl is kelteni. A szabadelvű párt újévi köszönő beszédeinek s az azokra adott válaszoknak közös jellemző vonása a pártegységnek s a különböző elemek összeforradásának a hangoztatásában található meg. A legutóbbi kvóta-vita egynémely ismeretes mozzanata után mindenki csak természetesnek és helyénlevőnek találhatta, hogy oly nagy súlyt vetettek erre úgy az üdvözlő beszédek, mint azok a férfiak, akiket a párt újév reggelén testületi üdvözlő köszöntéseivel megtisztelt. * Gyorgyevics Vára, a horvát országgyűlés elnöke és Erdődy István gróf, a horvát nemzeti párt elnöke Széll Kálmán miszterelnököt, a magyar kormányt és Teresei Dezsőt a magyar képviselőház elnökét, valamint Podmaniczky Frigyes bárót a szabadelvű párt elnökét az újév alkalmából a legszívesebben üdözölték, amit ezek táviratban nyomban viszonoztak. hazánk állami gépezete megváltoztatható lesz, akkor azonnal a függetlenségi párt jut kormányra. Az utóbbi időben mindinkább bebizonyult, hogy a 67-es kiegyezésnek gépezete megszűnik működni. Nem lehetetlen, hogy oly körülmények lesznek, hogy a 67-es alkotmány mostani alapjaiban meg fog szűnni és akkor csakis az lehet a természetes megoldás, hogy visszaállíttatik a teljes állami függetlenség a perszonálunió alapján. Nem lehetetlen, hogy a jövő év e tekintetben nagy átalakulásokat fog hozni s a 67-es törvény teljesen csődbe jut, a mi pártunk nem azért nem adná meg az indemnitit a közös kormánynak, mert nem, bízik benne, hanem azért, mert a közös ügyről a függetlenségi párt hallani sem akar. Ami a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövetséghez , már csak a francia-orosz barátság miatt is. A függetlenségi Kossuth-pártban. A függetlenségi és 48-as párt délelőtt 11 órakor tisztelgett Kossuth Ferencnél. A szónok Komjáthy Béla volt. Nem a szokás, úgymond, hanem a szeretet vezérli a tisztelgőket Kossuthoz. A függetlenségi párt soha sem űzött személyi kultuszt, nem is fog űzni. A függetlenségi pártnak nemcsak közjogi téren kell küzdenie, hanem társadalmi és szociális kérdésekben is. A haza boldogsága nem a nagy urak kezében van, hanem azokéban, akik küzdenek, akiknek legnagyobb részében nincs joga, csak kötelessége. Nálunk társadalmi kasztok és felekezetek szerint csoportosulnak a pártok. Nekünk kell kezünkbe ragadni a demokrácia zászlaját és küzdeni az ellen, hogy a felekezetekkel belevitessék a szabadság harcába. El kell intézni a munkáskérdést, a szegény ügyet, a közegészségügyet. Reméli, hogy a függetlenségi párt ezek megvalósításáért küzdeni fog. Erőt és kitartást kíván Kossuthnak a munkához. Addig élj, míg a hazának élsz. Kossuth Ferenc köszönte a baráti érzelmeket. Örömmel konstatálja, hogy a pártban teljes egyetértés van. Bízik a pártban, mint ahogy a párt bízik ő benne. A mi célunk, úgymond, kettős : elveink megvalósításáért küzdeni és megvédelmezni a hazát, hogy előhaladás helyett az államiság útján vissza ne essék. Azt mondják, hogy a politika az exigenciák tudománya. A mi hivatásunk elsősorban nem politikusoknak, hanem hazafiaknak lenni. A mi célunk nem az alkalmazkodás. A múlt évben nemcsak elveink hirdetésére nyílt alkalom, hanem arra is, hogy megvédelmezzük hazánkat a Bánffy-komány törvénytiprásai és alkotmánysértései ellen a Széll-kormány gyöngesége és engedékenysége ellen az osztrákokkal szemben. E célból két harcot viseltünk, az egyiket az év elején, a másikat az év végén. Mindkét küzdelmünk győzelemmel végződött. Azt ellenfeleink is elismerik, hogy a küzdelemben is megtartottuk a politikai higgadtságot és megfontolást, a mi pártunk nyomatékát emelte és utolsó hadjáratunkat a kvóta ellen oly magas színvonalon tartottuk, hogy még ellenfeleink becsülését is kivívtuk. Szerencsés tény, hogy a volt nemzeti párt beleolvadt a kormánypártba, nem lévén köztük és a Széll kormány közt semmi elvi ellentét. A belépés egyik okául azt mondták, hogy a kormányt támogatatok kell a közélet sebeinek szanálásában. Nekünk kevés reményük van arra,hogy ez sikerülni fog a volt nemzeti pártnak. Üdvös az Ugronpárt állásfoglalása, mert ilyképp a függetlenségi polgárok teljesen tájékozottak lehetnek, hogy mely párthoz csatlakozzanak. A függetlenségi Kossuthpárt tovább is tántoríthatatlanul ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amelyeket 82 év óta hirdet. Mégis reméli, hogy a körülmény változásával, ha Az Ugron-pártban. A függetlenségi és 48-as pártnak az a csoportja, amelynek vezére Ugrón Gábor, ma délelőtt elsőbben is fölkereste Bartha Miklóst, a párt elnökét, akit Polónyi Géza üdvözölt. A párt tagjai azután Ugrón Gábornál tisztelegtek. Ugrónt Bartha Miklós üdvözölte. Az imént elmúlt évszáz első fele, úgymond, megtermékenyítette nemzetünket jogokkal, s mikor a jogszerzés békés műve befejezést nyert, véres példát adott e nemzet hősiességéről s hazaszeretetéről. Utolsó felében a századnak eltért a nemzet azoktól a hagyományoktól, melyeknek igazságát karddal is feljegyezte a történelem lapjain és önszántából összezsugorította állami jogait és megcsonkította parlamentjének hatáskörét. E jogoknak és e hatáskörnek visszaszerzésén fáradozik pártunk a te vezérleted alatt. Sok jel mutat arra, hogy az események megnyitják számunkra azt az alkalmat, hogy fáradozásainknak sikere legyen. Éppen ezért minden téren keresnünk kell elveink gyakorlati megvalósításának feltételeit és lehetőségeit. Ezt tettük akkor is, midőn téged a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságba választottunk. Éreztük, tudtuk, hogy éles elméd a nemzetközi viszonyok bonyodalmában is megtalálja azt az utat, amelyen küzdelmünk célja felé közeledhetünk. Ugron Gábor ekképpen válaszolt: Nevezetes nap ez, mert a kereszténység határjelnek állította egy század végéhez. És milyen század végéhez ! Ez örökre nevezetes korszak lesz az emberiség történetében, mert az emberiséget tudósainak alkotásai által mint egy érző, gondolkodó, cselekvő, dolgozó, küzdő egészet fűzte össze, legyőzvén a távolságot, tengert, vihart. Fajon, nemzeten, felekezeten, világrészek különbözőségei fölött mint új Neptun a háborgó tenger fölött emelkedik ki a haladó emberiség a maga egységében, kezében a szabadság, testvériség, egyenlőség tritonjával. Mióta a világ áll, a föld népei ily roppant szellemi, erkölcsi, anyagi, munkálkodó közösséget nem alkottak soha és megalkották , Cézárok hatalma, hadseregek fegyvere nélkül. És e közösség, melyben a nemzetek egymásra találtak, új és mindeneket lebiró hatalommá fog kifejlődni, melynek helyeslése előreviszen, ítélete lesújt, könyörülete megment. A mit az emberiség e nagy egysége megalkot vagy lebont, az lesz a jövő századok rendje. Megtörik az erőszak uralma. A magyar nemzet, melynek izmaiban annyi erő, szívében annyi érzelem, ajkán annyi zene, agyában annyi gondolat, egész valójában annyi nemes elhatározás pihen, e civilizációnak el nem veszíthető része és önállósága, függetlensége olyan feladat, melyet a tizenkilencedik század a huszadiknak adósságul hagyott. Az idő megőrli állami és nemzeti létünk akadályait, megbontja haladásunk torlaszait, de azokat elhordani a mi kötelességünk. Az utolsó 50 esztendő végezte a maga hivatását és az utolsó évek és napok zavarai eléggé nógatták a magyar nemzetet, hogy sorsát vegye kezébe, ne hagyja a véletlen kegyelmére, ellenes jóakaratába, sán a 48-as alkotmány elveihez való visszatérésben látom a kibontakozás" jogos és történelmi útját. Erre kell a nemzetet fölhívnunk, mert elég volt harminc év elvesztegetése. Tovább nem hagyhatja cserben a nemzet saját függetlenségét, midőn az események előkészítették és felajánlják. A 48-as alkotmány nem teológia, melyet elég csak hirdetni, az igében fentartani, hanem életerős szervezet, mely volt, élt, hatott, és lennie kell, hogy éltessen, szervezzen és irányítson. A jelenlegi, félúton megállott és félben is maradott állami szervezetünket a 48-as alkotmány elvei szerint kell átalakítani, kiépíteni, befejezni, hogy a mi várunk legyen és ne az osztrákoké. E munkát kezdeni kell, mert bármily hangos harsonák zajára Jerikó falai manapság nem omlanak le egy napon. Terhes lesz alkotmányos munkánk, mert bármely ponton kezdjük is a munkát, azzal fognak rágalmazni, miért nem viszszük el egyszerre az egészet. Ilyen kezdő részletmunka, amelyre pártkülönbség nélkül már most föl kell hívnunk a velünk egyetértőket: az önálló vámterület megalkotása és a közös hadsereg magyar csapatainál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása. Ez elv hangoztatása, az érte A néppártban. A néppárt tagjai délután 3 órakor üdvözölték Molnár Jánost, a párt elnökét. A párt szónoka Major Ferenc volt. A párt azután Zichy Nándornál tisztelgett, akit Molnár János üdvözölt. A néppártnak tulajdonította az érdemet Bánffy megbuktatásáért. Szélit üdvözölhetjük-e szabadító gyanánt, az még a jövő titka. A néppárt csak nyugta után fogja dicsérni a napot. Abból a körülményből azonban, hogy a néppárt nem ostorolja Széll Kálmánt, mint ahogy Bánffyt támadta, furcsa következtetéseket vonnak le egyesek. Egyik azt véli, hogy mihelyt eltörölnék a felekezetlenséget, mi bevonnék lobogónkat és nem sürgetnék az új egyházpolitikai törvények egyéb részeinek eltörlését, revízióját. A másik vélemény azt tartja, hogy mi a tisztességes visszavonulás, sőt tán a kormánypártba való beolvadás módozatait keressük. Nem. Miként az idő az örökkévalósággal és a delejtű két sonka egymással nem léphet szövetségbe, úgy mi sem egyesülhetünk a liberalizmussal, mert mi csak egyben találjuk föl a népek és országok gyógyszerét és fönntartó elemét és ez a keresztény restauráció. Addig, míg ezt megvalósítva nem látjuk, a néppártól és küzdeni fog. Zichy Nándor gróf a többi közt így válaszolt : 1894 óta működünk már s a legnagyobb eredmény, a melyet elértünk az, hogy a keresztény érzés fölébredt a népben s nemcsak a népben, hanem a középosztályban is és a nagy intelligenciának jelentékeny részében. Szívesen megbocsátok minden egyénnek s így Báníáynak is, mint embernek. De érintetlenül nem hagyhatja azt a végtelen megszégyenítő és meggyalázó bántalmat, melyet Krisztus szent egyházán, a hazán követett el, a szentséges atyán, midőn Jézus küldöttét az országházból kikosarazta, midőn visszavonulásra késztette a szent atyát. Hogy ettől a rossztól, megszabadult az ország, azt elsősorban a néppártnak köszönhetni. Azonban a rossz műve, mint minden rossz, tovább is termi gyümölcseit. Itt van például a kúriai bíráskodásban az egyházi lealázó és lealacsonyító törvény. Hol van a keresztény katolikus iskola, melyet felekezetinek neveznek, hol vagyon az egyháznak szabadsága, egyházi szószék szabadsága, az egyházi ténykedés teljes szabadsága, hol a jogegyenlőség katolikus és nem katolikus között. Azután hol a keresztény társadalom? Az európai államokat fenyegeti ama nagy mozgalom, a szocializmus leggyöngébb helyzetben fog bennünket találni. Ha lesz felekezeti iskola, ha meg lesz a katolicizmusnak őt megillető szabadsága, akkor csak fog talán az ellenzéki padokon részünkről és ránk nézve az ellenséges állásfoglalás megszűnni. Pártküzdelmeinknek politikai kiinduláspontja igenis a választások tisztasága. Ez főfontosságú kérdés. És amit eddig a választások tisztasága érdekében elértünk, az elvi alapjában el van hibázva. Nem lehet a választást egyes helyi hatóságokra bízni, azt csak törvény szabályozhatja kielégítőleg. Az a kis fuvardíjra való megállapodás annyira sújthat, mint amennyire segíthet egyes helyeket, de a választási rendszer maga hibás, mert aránytalan, való harc és az ellenőrzés súlyos kötelessége vezetett a delegációba és ott igyekezni fogunk nemzetünk gondolkodásának, érdekeinek, sérelmeinek, vágyainak hangot adni. Szives csatlakozástok csak bátorít ez után. És Istenben vetett bizalommal, a ki az utolsó században annyi népnek adott függetlenséget, folytatjuk munkálkodásunkat a magyar nemzet függetlenségéért, Horánsaky Nándornál. A józsefvárosi polgári kör ma déli tizenkét órakor testületileg tisztelgett Horánszky Nándornál, akit Hayniss dr. orvosprofesszor üdvözölt. Iloránszky melegséggel fogadta tisztelgő polgártársait. Fálk Miksa és választói, Fáik Miksa dr. országgyűlési képviselőnél az első kerület egy nagyobb küldöttsége tisztelgett, s a választók nevében szerencsét kívánt neki az új esztendő alkalmából. Garancsy Mihály osztálytanácsosnak, a küldöttség vezetőjének üdvözlő szavaira Fáik hosszabb beszéddel felelt. Mindenekelőtt foglalkozott azokkal a változásokkal, melyek az elmúlt esztendőben a politika terén történtek. Volt ott, úgymond, két főmozzanat. Az egyik a miniszterelnök személyében történt változás, a másik fontos momentum pedig az, hogy a nemzeti párt a szabadelvű párttal egyesült. A múlt évnek vége felé a parlamenti viták már anynyira elfajultak, hogy közel állott az a veszedelem, hogy az egész parlamenti gépezet megakad. Akkor az ország érdekében, a nemzet szabadságának, alkotmányosságának érdekében múlhatatlanul szükséges volt, hogy olyan férfit állíttassák a kormány élére, aki képes a parlament tanácskozásait ismét a rendes mederbe visszaterelni. Ez széll Kálmánnak sikerült. És ha csakis ez az egy dolog sikerült volna neki, akkor is, bőven .