Budapesti Hírlap, 1900. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-19 / 136. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (186. sz.) 1900. május 19. excellenciája miért nem azét a nemzetét, a melynek pénzét és a bizodalmát kéri ? Váljon oly szerénytelen elvül föl­­állitani, hogy a közös kormány szolgá­latában csak az alkalmazható, a ki mind a két állam hivatalos nyelvét beszéli? Lám, Magyarországon az egyes minisztériumokban képtelen érvénye­sülni, a­ki németül nem beszél. A dualizmus épülete erősen recseg, ropog. Ellensége elég van, barátai mind jobban megfogyatkoznak. A­kik becsü­letesen kitartanak mellette, azok kell, hogy iparkodjanak, hogy belső ellent­mondásai leszereltessenek s a belőle Magyarországra hagyományosan kiáradó hidegség enyhittessék. A dualizmusnak manapság Magyar­­ország az egyedüli biztos támasza. De Magyarországon sem a szívnek, hanem csak az észnek vonzalmával dicseked­hetik. A kik igazi barátai a dinasztiá­nak, a két állam egységes nagyhatalmi állásának, azoknak kellene a dualizmus jegét fölolvasztani. Tolmácsok útján lehet alkudozni, seftelni, de a szíveket megnyitni, vonzalmukat megnyerni bajosan. Budapest, máj. 18. A képviselőház ülése. Az értékpapírfor­­galmi adóról és a zálogház építéséről szóló javaslatot harmadszori olvasásban is megszavazták. Azután Molnár János néppárti interpellációt mondott. Mielőtt a pünkösdi szünetet megkezdenék s a Házat föloszlatnák, szükségesnek tartja bemutatni, miképp kormányoznak Magyarországon a jog, tör­vény és igazság jelszava alatt. Mérk községben (Szatmár megyében) hatszáz kálvinista ingyen telket kért templom és torony építésére. Három esztendeig község, megye, minisztérium mindig az aktákat vizsgálták, míg végre a miniszter kimondta, hogy a község nem kötelezhető arra, hogy az utcának egy részét templomépítésre átengedje, inkább arra, hogy pénzbeli segítséget adjon. E miniszteri rendelet ellenére Domahidy Elemér járási főszolgabíró hu­szonnégy csendőr közbejöttével kihasította a terü­letet s átadta a kálvinistáknak. Az építést nyom­ban megkezdték. A belügyminiszter rendeleti tilalma után folytatták az építést. A belügyminiszter ezt újra betiltotta. Két napi szünet után ismét foly­tatták az építést. A miniszter erre újra megtiltotta. A kálvinisták, haragjukban a plébánost folyton Az inkompatibilitási esetek. A képviselőhöz összeférhetetlenségi bizottságának mai üléséről írják lapunknak: Az ülésszak, melyre fölötte csekély számmal jelentek meg a bizottság tagjai, az volt a tárgya, hogy mikor intézzék el a bizottság előtt fekvő sok összeférhetetlenségi bejelentést, ezek közt első­sorban azokat, a­melyek Ugrón Gáborra vonatkoznak. Andrássy Tivadar gróf bizottsági tag a mellett érvelt, hogy Ugrón Gábor összeférhetet­lenségi ügyeinek a tárgyalására a lehető legrövi­debb határidőt tűzzék ki. A döntéshez szükséges anyag, úgymond, már együtt van s a képviselőház­nak és a bizottságnak tekintélye is azt kívánja, hogy ezeket az ügyeket ne hozzák-halogassák s ne állhasson ismét elő az az eset, hogy a bizottság kénytelen legyen kimondani, miként ez idő szerint már nem forog fönn összeférhetetlenség. Másfelől viszont a bizottság elnöke és előadója, Apáthy Péter és Rudnyánszky Béla hangoztatták, hogy ők kész örömest belemennének abba, hogy minél rövidebb határidő tűzessék ki s egyáltalán nem barátjai a halogatásnak, de arra nincs semmi kilátás, hogy a parlamenti szünidő alatt határozatképes számmal gyűljenek össze a bizottság tagjai. Egyes tagok ki is jelentették az elnök előtt, hogy nem jönnek ülésre, a­míg a Ház ismét együtt nem lesz. Végre is Andrássy dr. hozzájárulásával abban állapodtak meg, hogy a parlamenti szünidő utáni első napra, június 7-ére tűzzék ki az Ugront illető összeférhetetlen­ségi bejelentések tárgyalását. Foglalkozott a bizott­ság azzal a kérdéssel is, vájjon értesítsék-e a tár­gyalás időpontjáról, illetőleg meghívják-e arra Tasnády és Vecsery szentesi ügyvédeket, mint a­kik Ugron ellen az összeférhetetlenséget bejelen­tették. Úgy határoztak, hogy mellőzik az értesítést és meghívást. Eddig a bizottság túlságos előzé­kenységgel bármely bejelentőt értesíteni szokott megjelentetés céljából az illető ügy tárgyalásának az időpontjáról. Nyilván a mostani sportszerű be­­jelentésekneknek a hatása alatt nem találta azonban megokoltalak a bizottság, hogy tovább menjen a házszabályok ama rendelkezésénél, a­mely szerint a bejelentett összeférhetetlenségi eset megvizsgálá­sának időpontjáról, úgy a képviselőt, mint a be­jelentőt, ha az a Háznak tagja, értesítenie kell. Jövőre tehát az oly bejelentők, a­kik nem kép­viselők, nem fognak az illető ügyek bizottsági tár­gyalásán megjelenhetni. A szocialisták tegnap inkompatibilitási esetet jelentettek be a képviselőház elnökénél Hegedűs Lóránd képviselő ellen is, mint a­ki igazgatósági tagja az Általános Takarékpénztárnak. A bejelen­tési mánia legújabb bolondgombája egy mai följe­lentés, a­melyet egy szocialista adott be Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter ellen. Ez a följe­lentés szó szerint így szól: Nagyméltóságú Elnök úr! Az 1875. I. t.-c. 2. §. a) pontja rendeli, hogy a véderőtörvény teljes szolgálatában álló tagja országos képviselő nem lehet. A militarizmus és a visszaélések elhatalma­sodása ellen küzdendő: bejelentem, hogy Fejérváry Géza báró miniszter úr, a Militär-Schematizmus für 1900. Amtliche Ausgabe 149. lapján, első oszlop második tételében a tényleges szolgálatban álló táborszernagyok között van kitüntetve és nincs föl­­véve a sokkal későbben következő eme táborszer­nagyok között, kik várakozási illetménynyel (Warte­­gebühr), nyugdíjjal (Ruhestand) szolgálaton kívül vannak. E visszaélés az alkotmánynak is nagy sé­relme, mivel egy miniszter évek óta tudva követi el. Föl sem tehető, hogy a közös hadügyminiszter hivatalos kiadványa ilyen magasállású tábornok katonai állására nézve évek óta tévedne. Tisztelettel Groszman Miksa, Bseronymi Károly ellen a minap azon az alapon tettek összeférhetetlenségi följelentést, hogy az Általános Kőszénbánya-társulat igazgatóságának tagja, továbbá, hogy a szegedi pályaház építéséhez téglát szállított. Ez a bejelentés teljesen tárgytalan, mert Hieronymi Károly a nevezett társulatnak tagja sohasem volt és a szegedi pályaház építéséhez téglát sohasem szállított. A főrendiház bizottságaiból. A képviselő­ház egész csomó törvényjavaslattal és jelentéssel végzett, a­melyek tárgyalása most a főrendiházra vár. Előkészítésükre hétfőn, május 21-én gyűl össze a főrendiház két bizottsága. A főrendiház közgazda­­sági és közlekedésügyi bizottsága először megalakul, aztán tárgyalás alá veszi a szatmár-erdődi keskeny­­vágányú helyiérdekű vasút, a szigetvár-kaposvári helyiérdekű vasút megtörtént engedelmezése tárgyá­ban a kereskedelemügyi miniszternek az országgyű­léshez beadott jelentésére hozott képviselőházi ha­tározatokat és a nagykikinda-nagybecskereki és szeged-karlovai helyiérdekű vasutak engedelem ok­iratainak egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. A főrendiház pénzügyi bizottsága tárgyalni fogja az 1899. évi XXII. t.-c., valamint az 1899. évi XXIV. t.-c. némely határozmányainak módosítása tárgyá­ban ; a naptárak, hirdetmények, hírlapi beiktatások, külföldi hírlapok és időszaki lapok bélyegkötele­zettségének megszüntetéséről; az értékpapír for­galmi adóról; Budapest székesfőváros területén új királyi zálogházi épület emeléséről szóló törvény­­javaslatokat és a magyar kir. állami számvevőszék­nek a magyar korona országainak 1888—1897-ig terjedő 10 évi és 1868—1897-ig terjedő 30 évi államháztartása eredményéről szóló, az országgyűlés elé terjesztett jelentést. Az osztrák pánszlávok folyóirata. Kö­zelebbről bécsi tudósítónk értesítése alapján rész­letesebben ismertettük ama folyóirat tervezetét, melyet az osztrák pánszlávok egyesülete szándéko­zott megindítani azért, hogy orgánuma legyen ne csak a monarkiabeli­­szlávoknak, de ama fajbeli és kulturális közösségnek is, mely állítólag e szlávok és az oroszok között van. A tervezett folyóirat május 15-étől keltezve, tényleg Vergin Dimitrie orosz hírlapíró szerkesztésében Le Siècle Slave cím alatt megindult. Van benne francia és német nyelvű cikkely is, de az uralkodó nyelv és betű benne az orosz, hiven a tervezet ama kijelentéséhez, hogy a folyóirat egyik célja az orosz nyelv ismeretét az osztrák szlávok számára lehetővé tenni. Az első cikkely francia és orosz nyelven a bosnyák­­kérdéssel foglalkozik és rámutat arra az ellentétre, a­mely az Albániát okkupálni vágyó Olaszország és monarkiánk között van. A második cikkely német és orosz nyelven a nyugati szlávokkal, mint a szlávság nyugatra előre tolt őrszemével foglalkozik. A szlávságnak nyugaton három bástyája van: Posen, Prága és Leibach. A pángermanizmus eze­ket ostromolja legkitartóbban s ha sikerül e hár­mas erősséget elfoglalnia, akkor Oroszország kény­telen lesz hatalmának középpontját áttenni Ázsiába, Wladivostokba. A pángermanizmus diadala az európai szlávság pusztulását jelenti, azért a szláv­ságnak, ha európai nagyhatalom és kultur nép akar maradni, haladéktalanul fel kell venni a küzdelmet a pángermanizmussal. Ezeken kívül találunk még a régi udvarlóra. Azok közül való, a­kik mindig szeretnek, de nem szerettetnek. Oly becsületes, hogy mindig a maga kárára ad tanácsokat. Most mégis j­ó reményei lehetnek. A nő oly jól bánik vele, hogy valószínűleg ő lesz Juliette második férje. Közben az említett levelek írása kitűnő víg­játéki jelenet. Roger, Juliette előtt, parancs­szóra írja azokat a leveleket és a nő, úgy látszik, egészen nyugodt és kigyógyult sebéből. A leveleket nyomban elviszik az ügyvédhez, Juliette és a barátja, Roger pedig maga marad és busul. Ekkor érkezik a hercegné, ki rémülve hallja Rogertől, mi történt. A nő vad, szenvedélyes, nem ereszti el szeretőjét, ki határozott jeleit adja annak, hogy igen is szabadulni akar tőle. Midőn így együtt van­nak, érkezik a hercegnő férje, az Otello. A hercegné magánkívül mindent be akar vallani, de az utolsó pillanatban meggondolja magát és ügyesen magyarázza izgatottságát. A her­ceg távozik, a hercegné és Roger együtt ma­radnak és a nő Roger keblére borul. E pilla­natban tér haza Juliette. A hercegnő szó nélkül távozik. Juliette lesújtó pillanatot vet a szerelmes párra és szó nélkül távozik. (Az eredetiben ezt mondja: Csak tessék, mintha otthon volnának!) Roger szó nélkül távozik. A közönség pedig hangosan kacag, ez a háromszoros szótlan távozás ellen­állhatatlan komikum. De Feuillet ezt nem akarta! Ő csak a sötét felhőket akarta el­távolítani, de nem akart bohózatos jelenetet csinálni a darab tetőpontján. Csakhogy a közönség nem ment bele az elegancia fogá­sába. A szerző nyilván azt gondolta: Ha embereim mindig jómodoruak maradnak, akkor ez megkönnyíti a boldog véget. A közönség meg azt gondolta: A­kik ily helyzetben jó­modorúak,­ azok inkább komikusok. A kifejtés azonban igen ügyes. Az ügyvéd azt a hírt hozza, hogy a törvényszék a válást kimondotta. Most végre szóhoz jut Roger, elmond mindent és elmondja, mennyire szereti Juliettet. Juliette meg van indulva, de hát késő. Nem késő, mondja az ügyvéd a házi barát. A válást még nem mondta ki a tör­vényszék, én csak meg akartalak titeket pró­bálni, hogy igazán nem szeretitek-e egymást. Inkább lemond Juliette kezéről, csakhogy ki­béküljenek. Kibékülnek. Látni való, ebben a darabban csak ügyes­ség van, még­pedig a részletekben, az egész kissé kopott és a fődologban el van hibázva. Császár igen jól játszotta az előkelő férjet, a­ki uralkodik magán és csak az utolsó pilla­natban tör ki. Császárné is igen szépen ját­szott, de maga­ magát játszotta, kedvességét, jóságát az elegancia oly kevéssé takarta, hogy nem hittük el neki, még játékból sem, a válás komoly szándékát, kissé met­­szőbb, hidegebb hangok is kellenek. Gyenes, Megy­esi Mari és Mihály ft, kevésbbé jelentékeny szerepükből keveset csinálhattak. Horváth Zoltánt, ki többnyire hátat fordított a föld­szintnek, egyáltalán nem értettük. Az első negyedóra különben most rendesen oly zajos a későn jövöktől, hogy hazai íróinknak azt ajánljuk, ne tegyenek az első jelenetekben semmit. A szalon és kerti helyiség gyönyörű volt. A fordítás gördülékeny. A közönség keveset tapsolt. Alfa, inzultálták, téglával, kővel meghajigálták, után, útfélen becsmérelték, esannyira, hogy a plébános még misézni is revolverrel kénytelen járni. Az építést pedig folytatják. Mit szándékozik tenni a belügyminiszter ? Az interpellációt kiadták a belügyminiszter­nek. Ezzel a képviselőház megkezdte delegácionális szünetét s június hetedikéig nem gyűl össze ér­demleges ülésre. A miniszterelnök a királynál. A király tegnap délután Széll Kálmán miniszterelnököt hosz­­szabb kihallgatáson fogadta.

Next