Budapesti Hírlap, 1900. szeptember (20. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-01 / 239. szám
1900. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (239. sz.) bizottság, igy birtokában lévén a költségvetésnek, azonnal hozzá is foghat a tárgyaláshoz s mivel több lényeges törvényjavaslat keresztülment már a bizottságok tárgyalásainak retortáján és a plenáris tárgyalásra készen van, a Ház e javaslatokkal foglalkozhatik, amíg a pénzügyi bizottság munkálatával elkészül, azután pedig haladéktalanul hozzáfoghat a budget megvitatásához. Körülbelül két és fél hónap áll így majd a képviselőháznak rendelkezésére a budget tárgyalására és igy a félhivatalos reméli, hogy évek óta először, az idén nem lesz szükség az évente visszatérő indemnitire. Az osztrák válság. A prágai Narodni Listy, mint egy telegram jelenti, egy bécsi értesülésében igen érdekes dolgokat közöl az osztrák válságról. Ezek szerint az osztrák válság döntés előtt áll. Mihelyt a király Ischlből visszatér Bécsbe, azonnal eldől a parlament fönmaradásának és a Körner-minisztérium létének vagy bukásának a kérdése- Vájjon a miniszterelnök kivánsága-e, hogy már most történjék a döntés, írja aztán a prágai újság, vagy pedig felsőbb óhajtás, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy sokkal gyorsabban be fog következni, semmint várták volna. Más kérdés, hogy a kormány maga állította-e föl ezt a terminust, vagy pedig más állította , a kormány csak formalitás, amelynek jelentősége nincsen, a fontos az, hogy a mostani bizonytalan helyzet már nem fog sokáig tartani. Annak az audienciának, amelyet Ischlből Bécsbe visszatérve a király Störber miniszterelnöknek adni fog, nagy jelentősége lesz. Addig is a miniszterelnök az egyes pártok vezetőivel tanácskozni fog a parlamentnek munkaképessé tételéről. A délszláv párt egyik tagja, a nevezett újság szerint, a miniszterelnök előtt kijelentette, hogy az alkotmányos nagybirtokosok és a szlávok pártja a kormány ellen van ugyan, de azt óhajtja, hogy a parlament munkaképes legyen. Ebben csak a cseh delegáció akadályozza meg a parlamentet és ezért a minisztérium feladata az, hogy a cseheket rávegye, hogy álljanak el az obstrukciótól. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a kormány megtartotta ígéretét s nem tett semmit a csehek ellen. Sem a cseh nép, sem más népek ellen nem járt el részrehajlóan s egyáltalában nem lépett ki neutralitásából. Eljárásának a kormány most hét hónapi munka után várja az eredményét, így beszélt, írja a Narodni Listy, a miniszterelnök s azt hiszszük, híven közöltük szavait. Arra a kérdésre, hogy a tartománygyűlést mikor fogja összekocsiján az a gyűlölt, megvetett és utálatos fehérarcú ördög ül. Mert az tagadhatatlan : a legdominálóbb érzés, melyet a kínai az idegen, különösen a fehérarcú idegen iránt érez, az a mérhetetlen vad gyűlölet. Az előkelők ezenkívül hihetetlen gőggel és megvetéssel és lenézéssel tisztelnek meg bennünket. S ennek megvan a maga évezredek óta változatlanul fennálló oka. A kínainak ugyan a maga élete bámulatra méltóan kevéssé értékes. Az a halálfélelem, vagy helyesebben az életünkért való rettegés, amely bennünk minden más ösztönt fölülmúl, a kínainál sokkal kevésbbé van kifejlődve. Ha náluk valamelyik tartományban, mondjuk a Jangce mentén rosszul ütött ki a rizstermés, vagy nagyobb vízáradás volt, ezt mindjárt két-három millió ember az életével fizeti meg. Valamelyik főmandarin törvényhatósági területén történt olyas valami, ami a még főbb mandarin rosszulását vonta maga után, ennek következményeképpen a főmandarin intézkedésére néhány száz ember az életével lakói, hogy elmúljon a még főbb mandarin haragja. Valamelyik ezredben lopás történt és a tettes nem puhatolható ki; a gyanúsított zászlóaljból öt-tíz embernek leütik a fejét és ezzel a lopás-ügy el van intézve. Vagy valamelyik apának, a kinek már van vagy két fia meg egy leánya, még egy leánya születik. Kell a menydörgős menykőnek a vizbe vele. Ezért van, hogy csupán Pekingben évenkint mintegy 9—10.000 kitett leánygyermeket szednek össze a misszionáriusok. Amint látható tehát, az élet elég olcsó. Ütéshez, vágáshoz, késdöféshez és mindennemű más súlyos testi bántalomhoz is jól hozzá vannak szoktatva a kínaiak. Kin-Kiangban, a mi jelenlétünkben egy házaspár állott a bíró előtt, hívni, a miniszterelnök azt felelte, hogy erre még csak föltételes választ sem adhat. Körber ismételte, hogy a döntés a királynak van föntartva s ez a döntés legközelebb meg fog történni. Prágából táviratoztak nekünk. Az új csehek pártjának végrehajtó bizottsága ma délután ülést tartott. Az ülésről nem adtak ki hivatalos tudósítást s másként is titokban tartják a tanácskozás eredményét. Hire jár, hogy egyáltalában nem hoztak pozitív határozatokat s csupán vezetőik tettek jelentést a helyzetről. Krakóból táviratoztak . A Csasz jelentése szerint Körbernek a pártok vezető férfiaival folytatott tanácskozása részben már befejeződött, részben pedig most folyik. Bizonyosra veszik, hogy a döntés megtörténik, még mielőtt a király Bécsből a galíciai hadgyakorlatra utazik. Apponyi gróf beszámolója, Apponyi Albert gróf szeptember 23-án, vasárnap délelőtt mondja el beszámoló beszédét Jászberényben. A mohammság helyzete Boszniában. Budapest, aug. 31. kezeinek egy szláv változatát, az úgynevezett bogumil hitet vette föl. A török hódítás után ugyanez a birtokos elem, mely egész Európában a legkorlátlanabb zsarnokságot űzte, a mohamedán hitre tért, mert átlátta, hogy ezzel magánjogi helyzetüket és közjogi előnyeiket sértetlenül megóvhatják, így a bosnyák és hercegovinai főnemesség túlnyomó része, a bogumilok pedig valamennyien áttértek a mohamedán vallásra. Valóban, a szultán meghagyta a mohamedánizmustól elütő középkori előjogaikat és egyetlen tartománya volt ez a török birodalomnak, hol a középkori nemesség a mohamedánizmus egyformásító keretében is meg tudta óvni kiváltságos helyzetét. Négy évzázadon át csak az történhetett ezen a területen, amit a mohamedán bosnyák nemesség akart. Ennélfogva a szláv eredetű bosnyák mohamedán konzervatívabb és bigottabb az ozmán mohamedánnál, mert bár a közönséges ozmánnak is mindene a vallása, de a bosnyák mohamedánnak e mindenen fölül még egy becses birtoka volt: úrnak érezte magát a saját földjén. A török birodalomban sehol sem fogadták a reformokat oly véres lázadással, mint Boszniában. Az okkupáció után az új kormányzat célja, mint a cikkíró erősíti, az volt, hogy a mohamedán elem támogatásával, hite megvédésével és tiszteletben tartásával a mohamedán életnézetet a modern, méltányos haladás keretébe beilleszsze. Ezzel két heterogén áramlat találkozott. Az egyik, amely volt és uralkodott, ott van helytt és stagnál, alkotni már nem tud, tehát passzív, de számolni kell vele, hisz segíteni akarunk rajta, a másik kívülről jön, tehát idegen s alkotni akar, iránya aktív. A két különnemű irányzat súrlódásának mozgás az eredménye. Erre a históriai folyamatra vezeti vissza a szerző a bosnyák mohamedánok mostani mozgalmát. Nem más e mozgalomnak célja a szerző szerint, mint a régi különállás, a régi autokrata uralom visszaszerzése. A régi mohamedán párt folytatja ezzel a múltban minden államalakulás ellen folytatott küzdelmét. Ez az a párt, melynek nem kellett, amíg volt, a saját beánja, ez a bogumil párt, melynek nem kellett a magyar, ez a mohamedán bég párt, melynek nem kellett az ozmán s melynek nem kellünk mi. A mai bosnyák kormány a mohamedánságot politikai súlyának, történelmi fejlődésének megfelelőig konzerválni, vallásában megtartani, fejleszteni s az ország keretén belül vagyonában megerősíteni s a kivándorlástól visszatartani igyekezett. Csakhogy előbb az államiság s a rend oly fogalmait, mint a jog- és vallásegyenlőség, igyekezett meggyökereztetni. Ez azonban nem kellett a mohamedán elemnek, noha a nem mohamedán népesség az ország kétharmada. A szerző hosszasabban ismerteti mindazokat az intézkedéseket, amelyek a mohamedán hit érdekében történtek. Míg oly országokban, ahol az izlám, mint államvallás megszűnt, legjobb esetben csak tűrt felekezetnek vették, addig Boszniában a legparányibb részletekig terjedő gondossággal ügyeltek — polgári és katonai kormányzat egyaránt — a mohamedán vallási szervezet különlegességeire. Számot vetettek a mohamedán nő helyzetével és a házi joggal és államilag elrendelt mohamedán irány kíséri végig Mohamed követőit a bosnyák-hercegovinai csapatoknál, a kórházban, a vizsgálati fogságban, fürdőhelyeken, sőt a zenicai fegyházban is. Létesítette az új kormányzat az autonóm bosnyák mohamedán egyházat. 1882 óta életbe lépett — ami eddig nem volt — a reisz és idema (a törvénytudók feje), aki, miként a római katolikus és keleti ortodox érsek, egyháza feje, melléje adtak négy tagú tanácsot, melynek tagjai a reisz el ulemával együtt az államtól kapják évi javadalmazásukat. Rendezte a kormány az iskolaügyet, a mohamedán vallási oktatásra évi 44.000 koronát költ, mohamedán preparandiát létesített, rendezte a vakuf — kegyes alapítványok — ügyét, melyet kizárólag mohamedán egyházi és iskolai célra fordít, szervezte az országos vakuf-bizottságot és megmaradt a mohamedán elem a földbirtok urának, sőt a politikai befolyás is az övé. Noha a mohamedánok minoritásban vannak, 62 szervezett község közül 36-ban a képviselő-testület abszolút többsége mohamedán, 17 községben övék a viszonylagos többség, négyben egyformán vannak a kereszténynyel és csak nyolc községben ők a minoritás. Három várost kivéve mohamedán a polgármester, ebben a háromban pedig a helyettese az. Pedig a képviselő-testület harmadrészét a kormány nevezi ki. Azonban persze nagyot fordult a világ. A mohamedán ma nem érvényesítheti oly korlátlanul a többi rovására akaratát, mint régen. Péket érez magán: az állami akaratot és ezért az államot ellenségének nézi. Elégületlenkedik. A mozgalom 1895-ben Travnikból indult ki, panaszkodtak, hogy a kormány birtokaikban háborgatja őket, hogy a vakufot nem az alapítók intenciója szerint kezeli, a hatóság velük szemben a keresztény jobbágyok pártját fogja és a kincstár elvette tőlük erdeiket — melyek soha sem voltak az övéik. Panaszukkal a felségig mentek, de itt a panaszt alaptalannak találták és elutasították. Ennek következménye az volt, hogy sztrájkoltak a A Budapesti Szemle holnap megjelenő füzetében n. m. betűk alá rejtőző szerzőtől cikket közöl A mohamedánság helyzete Boszniában címen. Módunkban van, hogy megjelenésével egyidőben ismertethetjük ezt a cikket, amely minden sorában elárulja, hogy a szerző Bosznia kormányzatának minden dolgába be van avatva, közvetetten tapasztalatból ismeri a népet és viszonyokat, s rendkívül alapos ismerője a Balkán félsziget történetének, vallási, nemzeti és gazdasági mozgalmainak. A cikk tulajdonképpen Bosznia jelenlegi kormányzatának védelme azokkal a támadásokkal szemben, melyekben az itt járt mohamedán küldöttség és ennek nyomán a magyar közvélemény egy része részesítette. A védelem keretét azonban a szerző történelmi fejtegetéssel annyira kitágítja, hogy valósággal históriai tanulmánynak mondható. E történelmi fejtegetés természetesen szintén a tárgyhoz tartozik, mert a szerző történelmi adatokkal bizonyítja be, hogy Boszniában és Hercegovinában mindig s mindenkor az volt a vallási és nemzeti mozgalmak rugója és célja, hogy a középkori szervezetű nemesség uralkodjék és az állam szuverenitása ne az államfő akaratában, hanem az ő egyetemükben lelje kifejezését, más szóval, hogy az országban ők legyenek az urak és az történjék, amit ők akarnak. A külön érvényesülés ez ösztöne már megvolt a török előtti korszakban, amikor a vezérlő, birtokos bosnyák elein — eltérőleg a rokon szerb nemzeti csoporttól — a manichaeo-paulikianus telepletykasággal és rágalmazással vádolva. A bíró rövid után ötven botütésre ítélte a férjet, az asszonyt azonban csak fiz bort eg kiütésre. Az ítéletet nyomban végrehajtották: a férfi kapott ötven bambuszt a hátára, de csak az első itz fájhatott; ezután már csak nedves tompulással csapott le a bambusz: a reátapadt húscafatok és a kiömlő vér nagy mértékben enyhítették az ütéseket. Az aszszony elég jó képű, csinos fiatal asszonyka volt és olyan állapotban, amelyben nálunk még a nőstény állatot is kímélik. A hóhér egy kemény bőrszíjjal végig suhintott a száján; az első ütésre orrán-száján megindult a vér. A második ütésre az ajkak és az orr irtózatosan felduzzadtak; a csapások oly sűrűn hullottak, hogy a szegény nőnek még a sikoltásra sem maradt ideje. Csak rémségesen vergődni és csapkodni tudott. A bíró eközben nyugodtan szürcsölte a teáját és majszolt hozzá dinnyemagot, így nevelik a Menny birodalmában az Ég fiának alattvalóit arra, hogy az élet semmi és a bot még kevesebb. Ha tehát oly olcsó az élet, ha oly kevés jelentősége van egy kínai, egy hithír budhista, egy földig érő copfot viselő embernek, hát még mily kevés értéke lehet egy olyan rut, fehér arcú ördögnek. Ezért van, hogy azok a háborúk, melyeket a kínaiak idegenek ellen vagy egymás közt vívtak, mindannyiszor kegyetlen vérengzéssel, valósággal az öldöklés fúriájával folytak le. A Taj-Ping lázadás, mely tizenkét esztendőn keresztül fenekestül fölforgatta a rengeteg birodalmat, több emberéletbe került, mint egynémely történelmi fontosságú világháború. Gáspár Ferenc dr. 3