Budapesti Hírlap, 1900. szeptember (20. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-01 / 239. szám

1900. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (239. sz.) bizottság, igy birtokában lévén a költségvetésnek, azonnal hozzá is foghat a tárgyaláshoz s mivel több lényeges törvényjavaslat keresztülment már a bizottságok tárgyalásainak retortáján és a plenáris tárgyalásra készen van, a Ház e javaslatokkal fog­­lalkozhatik, a­míg a pénzügyi bizottság munkálatá­val elkészül, azután pedig haladéktalanul hozzá­foghat a budget megvitatásához. Körülbelül két és fél hónap áll így majd a képviselőháznak rendelke­zésére a budget tárgyalására és igy a félhivatalos reméli, hogy évek óta először, az idén nem lesz szükség az évente visszatérő indemnitire. Az osztrák válság­. A prágai Narodni Listy, mint egy telegram jelenti, egy bécsi értesülésében igen érdekes dolgokat közöl az osztrák válságról. Ezek szerint az osztrák válság döntés előtt áll. Mihelyt a király Ischlből visszatér Bécsbe, azonnal eldől a parlament fönmaradásának és a Körner-minisztérium létének vagy bukásának a kérdése- Vájjon a miniszterelnök kivánsága-e, hogy már most tör­ténjék a döntés, írja aztán a prágai újság, vagy pedig felsőbb óhajtás, nem tudjuk. Annyi bizo­nyos, hogy sokkal gyorsabban be fog követ­kezni, semmint várták volna. Más kérdés, hogy a kormány maga állította-e föl ezt a terminust, vagy pedig más állította , a kormány csak formalitás, a­melynek jelentősége nincsen, a fontos az, hogy a mostani bizonytalan helyzet már nem fog sokáig tar­tani. Annak az audienciának, a­melyet Ischlből Bécsbe visszatérve a király Störber miniszterelnök­nek adni fog, nagy jelentősége lesz. Addig is a miniszterelnök az egyes pártok vezetőivel tanács­kozni fog a parlamentnek munkaképessé tételé­ről. A délszláv párt egyik tagja, a neve­zett újság szerint, a miniszterelnök előtt kijelentette, hogy az alkotmányos nagybirtokosok és a szlávok pártja a kormány ellen van ugyan, de azt óhajtja, hogy a parlament munkaképes le­gyen. Ebben csak a cseh delegáció akadályozza meg a parlamentet és ezért a minisztérium fel­adata az, hogy a cseheket rávegye, hogy álljanak el az obstrukciótól. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a kormány megtartotta ígére­tét s nem tett semmit a csehek ellen. Sem a cseh nép, sem más népek ellen nem járt el részrehajlóan s egyáltalában nem lépett ki neutralitásából. Eljárásának a kormány most hét hónapi munka után várja az eredményét, így beszélt, írja a Narodni Listy, a miniszterelnök s azt hiszszük, híven közöltük szavait. Arra a kér­désre, hogy a tartománygyűlést mikor fogja össze­kocsiján az a gyűlölt, megvetett és utálatos fehérarcú ördög ül. Mert az tagadhatatlan : a legdominálóbb érzés, melyet a kínai az idegen, különösen a fehérarcú idegen iránt érez, az a mérhetetlen vad gyűlölet. Az előkelők ezenkívül hihetetlen gőggel és megvetéssel és lenézéssel tisztelnek meg bennünket. S ennek megvan a maga év­ezredek óta változatlanul fennálló oka. A kínainak ugyan a maga élete bámulatra mél­tóan kevéssé értékes. Az a halálfélelem, vagy helyesebben az életünkért való rettegés, a­mely bennünk minden más ösztönt fölülmúl, a kínainál sokkal kevésbbé van kifejlődve. Ha náluk valamelyik tartományban, mondjuk a Jangce­ mentén rosszul ütött ki a rizstermés, vagy nagyobb vízáradás volt, ezt mindjárt két-há­­rom millió ember az életével fizeti meg. Valamelyik főmandarin törvényhatósági területén történt olyas valami, a­mi a még főbb mandarin rosszulá­­sát vonta maga után, ennek következményekép­pen a főmandarin intézkedésére néhány száz em­ber az életével lakói, hogy elmúljon a még főbb mandarin haragja. Valamelyik ezredben lopás történt és a tettes nem puhatolható ki; a gyanúsított zászlóaljból öt-tíz embernek leütik a fejét és ezzel a lopás-ü­gy el van intézve. Vagy valamelyik apának, a kinek már van vagy két fia meg egy leánya, még egy leánya születik. Kell a menydörgős menykőnek­ a vizbe vele. Ezért van, hogy csupán Pekingben évenkint mintegy 9—10.000 kitett leány­gyermeket szednek össze a misszionáriusok. A­mint látható tehát, az élet elég olcsó. Ütéshez, vágáshoz, késdöféshez és mindennemű más súlyos testi bántalomhoz is jól hozzá van­nak szoktatva a kínaiak. Kin-Kiangban, a mi jelenlétünkben egy házaspár állott a bíró előtt, hívni, a miniszterelnök azt­­ felelte, hogy erre még csak föltételes választ sem adhat. Körber ismételte, hogy a döntés a királynak van föntartva s ez a döntés legközelebb meg fog történni. Prágá­ból táviratoztak nekünk. Az új­ csehek pártjának végrehajtó bizottsága ma délután ülést tartott. Az ülésről nem adtak ki hivatalos tudósítást s másként is titokban tartják a tanács­kozás eredményét. Hire jár, hogy egyáltalában nem hoztak pozitív határozatokat s csupán vezetőik tettek jelentést a helyzetről. Krakóból táviratoztak . A Csasz jelentése sze­rint Körbernek a pártok vezető férfiaival folytatott tanácskozása részben már befejeződött, részben pedig most folyik. Bizonyosra veszik, hogy a dön­tés megtörténik, még mielőtt a király Bécsből a galíciai hadgyakorlatra utazik. Apponyi gróf beszámolója, Apponyi Albert gróf szeptember 23-án, vasárnap délelőtt mondja el beszámoló beszédét Jászberényben. A moham­m­ság helyzete Boszniában. Budapest, aug. 31. kezeinek egy szláv változatát, az úgynevezett bogumil hitet vette föl. A török hódítás után ugyan­ez a birtokos elem, mely egész Európában a leg­korlátlanabb zsarnokságot űzte, a mohamedán hitre tért, mert átlátta, hogy ezzel magánjogi helyzetü­ket és közjogi előnyeiket sértetlenül megóvhatják, így a bosnyák és h­ercegovinai főnemesség túl­nyomó része, a bogumilok pedig valamennyien át­tértek a mohamedán vallásra. Valóban, a szultán meghagyta a mohamedá­nizmustól elütő középkori előjogaikat és egyetlen tartománya volt ez a török birodalomnak, hol a középkori nemesség a mohamedánizmus egy­­formásító keretében is meg tudta óvni ki­váltságos helyzetét. Négy évzázadon át csak az történhetett ezen a területen, a­mit a mohamedán bosnyák nemesség akart. Ennélfogva a szláv eredetű bosnyák mohamedán konzervatívabb és bigottabb az ozmán mohamedánnál, mert bár a közönséges ozmánnak is mindene a vallása, de a bosnyák mohamedánnak e mindenen fölül még egy becses birtoka volt: úrnak érezte magát a saját földjén. A török birodalomban sehol sem fogad­ták a reformokat oly véres lázadással, mint Boszniában. Az okkupáció után az új kormányzat célja, mint a cikkíró erősíti, az volt, hogy a mohamedán elem támogatásával, hite megvédésével és tiszteletben tartásával a mohamedán életnézetet a modern, mél­tányos haladás keretébe beilleszsze. Ezzel két heterogén áramlat találkozott. Az egyik, a­mely volt és uralkodott, ott van helytt és stagnál, alkotni már nem tud, tehát passzív, de számolni kell vele, hisz segíteni akarunk rajta, a másik kívülről jön, tehát idegen s alkotni akar, iránya aktív. A két különnemű­ irányzat súrlódásának mozgás az ered­ménye. Erre a históriai folyamatra vezeti vissza a szerző a bosnyák mohamedánok mostani mozgalmát. Nem más e mozgalomnak célja a szerző szerint, mint a régi különállás, a régi autokrata uralom vissza­szerzése. A régi mohamedán párt folytatja ezzel a múltban minden államalakulás ellen folytatott küz­delmét. Ez az a párt, melynek nem kellett, a­míg volt, a saját beánja, ez a bogumil párt, melynek nem kellett a magyar, ez a mohamedán bég párt, mely­nek nem kellett az ozmán s melynek nem kellünk mi. A mai bosnyák kormány a mohamedánságot politikai súlyának, történelmi fejlődésének megfele­lőig konzerválni, vallásában megtartani, fejleszteni s az ország keretén belül vagyonában megerősíteni s a kivándorlástól visszatartani igyekezett. Csak­hogy előbb az államiság s a rend oly fogalmait, mint a jog- és vallásegyenlőség, igyekezett meg­gyökereztetni. Ez azonban nem kellett a mohame­dán elemnek, noha a nem mohamedán népesség az ország kétharmada. A szerző hosszasabban ismerteti­ mindazokat az intézkedéseket, amelyek a mohamedán hit érdekében történtek. Míg oly­ országokban, a­hol az izlám, mint államvallás megszűnt, legjobb esetben csak tűrt felekezetnek vették, addig Boszniában a leg­parányibb részletekig terjedő gondossággal ügyel­tek — polgári és katonai kormányzat egyaránt — a mohamedán vallási szervezet különlegességeire. Számot vetettek a mohamedán nő helyzetével és a házi joggal és államilag elrendelt mohamedán irány kíséri végig Mohamed követőit a bosnyák-hercegovi­­nai csapatoknál, a kórházban, a vizsgálati fogság­ban, fürdőhelyeken, sőt a zenicai fegyházban is. Létesítette az új kormányzat az autonóm bosnyák mohamedán egyházat. 1882 óta életbe lépett — a­mi eddig nem volt — a reisz és idema (a törvény­tudók feje), a­ki, miként a római katolikus és keleti ortodox érsek, egyháza feje, melléje adtak négy tagú tanácsot, melynek tagjai a reisz el ulemával együtt az államtól kapják évi javadalmazásukat. Rendezte a kormány az iskola­ügyet, a mohamedán vallási oktatásra évi 44.000 koronát költ, mohame­dán preparandiát létesített, rendezte a vakuf — ke­gyes alapítványok — ügyét, melyet kizárólag mo­hamedán egyházi és iskolai célra fordít, szervezte az országos vakuf-bizottságot és megmaradt a mohamedán elem a földbirtok urának,­ sőt a poli­tikai befolyás is az övé. Noha a mohamedánok minoritásban vannak, 62 szervezett község közül 36-ban a képviselő-testület abszolút többsége moha­medán, 17 községben övék a viszonylagos többség, négyben egyformán vannak a kereszténynyel és csak nyolc községben ők a minoritás. Három vá­rost kivéve mohamedán a polgármester, ebben a háromban pedig a helyettese az. Pedig a kép­viselő-testület harmadrészét a kormány nevezi ki. Azonban persze nagyot fordult a világ. A mohamedán ma nem érvényesítheti oly korlátlanul a többi rovására akaratát, mint régen. Péket érez magán: az állami akaratot és ezért az államot ellenségének nézi. Elégületlenkedik. A mozgalom 1895-ben Travnikból indult ki, panaszkodtak, hogy a kormány birtokaikban hábor­gatja őket, hogy a vakufot nem az alapítók inten­ciója szerint kezeli, a hatóság velük szemben a keresztény jobbágyok pártját fogja és a kincstár elvette tőlük erdeiket — melyek soha sem voltak az övéik. Panaszukkal a felségig mentek, de itt a panaszt alaptalannak találták és elutasították. Ennek következménye az volt, hogy­­ sztrájkoltak a A Budapesti Szemle holnap megjelenő füzeté­ben n. m­. betűk alá rejtőző szerzőtől cikket közöl A mohamedánság helyzete Boszniában címen. Módunkban van, hogy megjelenésével egyidőben ismertethetjük ezt a cikket, a­mely minden sorában elárulja, hogy a szerző Bosznia kormányzatának minden dolgába be van avatva, közvetetten tapasztalatból ismeri a népet és viszonyokat, s rendkívül alapos ismerője a Balkán félsziget történetének, vallási, nemzeti és gazdasági mozgalmainak. A cikk tulajdonképpen Bosznia jelenlegi kor­mányzatának védelme azokkal a támadásokkal szemben, melyekben az itt járt mohamedán küldött­ség és ennek nyomán a magyar közvélemény egy része részesítette. A védelem keretét azonban a szerző történelmi fejtegetéssel annyira kitágítja, hogy valósággal históriai tanulmánynak mondható. E történelmi fejtegetés természetesen szintén a tárgyhoz tartozik, mert a szerző történelmi ada­tokkal bizonyítja be, hogy Boszniában és Hercego­vinában mindig s mindenkor az volt a vallási és nemzeti mozgalmak rugója és célja, hogy a közép­kori szervezetű nemesség uralkodjék és az állam szuverenitása ne az államfő akaratá­ban, hanem az ő egyetemükben lelje ki­fejezését, más szóval, hogy az országban ők legyenek az urak és az történjék, a­mit ők akarnak. A külön érvényesülés ez ösztöne már meg­volt a török előtti korszakban, a­mikor a vezérlő, birtokos bosnyák elein — eltérőleg a rokon szerb nemzeti csoporttól — a manichaeo-paulikianus t­ele­pletykasággal és rágalmazással vádolva. A bíró rövid után ötven botütésre ítélte a férjet, az asszonyt azonban csak fiz bort eg kiütésre. Az ítéletet nyomban végrehajtották: a férfi ka­pott ötven bambuszt a hátára, de csak az első itz fájhatott; ezután már csak nedves tompul­ással csapott le a bambusz: a reá­tapadt húscafatok és a kiömlő vér nagy mértékben enyhítették az ütéseket. Az asz­­szony elég jó képű, csinos fiatal asszonyka volt és olyan állapotban, a­melyben nálunk még a nőstény állatot is kímélik. A hóhér egy kemény bőrszíjjal végig suhintott a száján; az első ütésre orrán-száján megindult a vér. A második ütésre az ajkak és az orr irtózatosan felduzzadtak­; a csapások oly sűrűn hullottak, hogy a szegény nőnek­ még a sikoltásra sem maradt ideje. Csak r­émségesen vergődni és csapkodni tudott. A bíró e­közben nyugodtan szürcsölte a teáját és majszolt hozzá dinnye­­magot, így nevelik a Menny birodalmában az Ég fiának alattvalóit arra, hogy az élet semmi és a bot még kevesebb. Ha tehát oly olcsó az élet, ha oly kevés jelentősége van egy kínai, egy hithír budhista, egy földig érő copfot viselő embernek, hát még mily kevés értéke lehet egy olyan rut, fehér arcú ördögnek. Ezért van, hogy azok a háborúk, melyeket a kínaiak idegenek ellen vagy egymás közt vívtak, mindannyiszor kegyetlen vérengzéssel, valósággal az öldöklés fúriájával folytak le. A Taj-Ping lázadás, mely tizenkét esztendőn keresztül fenekestül fölforgatta a rengeteg birodalmat, több emberéletbe került, mint egy­némely történelmi fontosságú világháború. Gáspár Ferenc dr. 3

Next