Budapesti Hírlap, 1901. április (21. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-01 / 90. szám
7 . Budapest, 1901. XXI. évfolyam 90 sz. Hétfő, április 1. Budapesti Hírlapjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. üi.ítési árak: Egész, évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., napra 2 kor. 40 fll. Egyes szám ára helyben 8 St., vidéken 10fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Előfizetés- és hirtetés-fölvétel: Ugyane ház Jóisti-törút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: egy szó 4 fil., vastagsabb betűvel 8 A3« Hirdetések nonpareilre számítással, díjszabás szerint. X-:' lettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, aogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Bessenyei Ferenc, Hegeli Sándor. Budapest, naárc. 31. A szabadelvű körben ma este megtörténtek azok a nyilatkozatok, bocsánatkérések és visszavonások, amelyeknek már a Ház szombati ülésén kellett olnanmegtörténniök. Szombaton, amikor a miniszterelnök még nem volt (-.A lapesten, hiányzott a szabadelvűbőségben és a miniszterelnök heyetteseiben az elhatározás, rátérni ma megtalált útra és a Ház eme előtt tisztázni az ügyet. A szomati ülés szcenériája meggondolatlan resterkedés volt azzal a céllal, hogy felelősséget áthárítsák. A miniszterinök hazatérésével az állítólagos besúgások és árulások ügye a helyes mederbe tereltetett. Bessenyey a szabadelvű párt mai ülésén kénytelen volt vesszőt futni és kénytelen volt alkalmat adni Hegedűs Nándor miniszternek, hogy a párt megháborított nyugalmát és bizalmát megfelelő nyilatkozattal helyreállítsa. Ez volt az egyetlen mód útját állani a további izgalomnak és a botrányok újabb bonyodalmának. A szabadelvű párt, de talán az egész Ház békével és nyugalommal kezdheti meg húsvéti vakációját, az ország is megköszönheti Széll Kálmán férfias közbevágását, mely nyíltan föltárta a tévedéseket és elhamarkodott lépéseket, amelyek ebben a kínos dologban történtek. A szabadelvű párt ma esti értekezletéről tudósításunk a következő: A szabadelvű párt értekezlete. (Saját tudósítónktól.) A szabadelvű párt ma este nyolcadtól órakor tartotta meg a legutóbbi napok kínos parlamenti incidensei folytán szükségessé vált értekezletét, melyen a kormánynak Budapesten tartózkodó összes tagjai és a már megkezdődött húsvéti szünidő mellett is a képviselők is nagy számmal jelentek meg. Az értekezletnek a lefolyása békésebb volt, mint az előzmények, s egyikmásik képviselőnek a legutóbbi napokban való hangos kifakadásai után hinni lehetett volna. Bessenyei Ferenc elmondta, amit tegnap a Ház ülésén nem mondott el, hogy miként történt az egyébként már eléggé ismeretes dolog és könnyelmű s meggondolatlan rossz éleéért ünnepiesen bocsánatot kért a párttól s a kereskedelmi minisztertől. Hegedűs miniszter pedig kijelentette, hogy a hallottak után a Házban mondott éles szavai Bessenyeire nézve sulylyal nem bírhatnak. Egyúttal magyarázatát adta annak is, hogy miként és miért ragadtatta el magát a Házban annyira. Az egész párt helyesléssel fogadta a miniszter nyilatkozatát. A miniszterelnök, kinek nagy ügyességére és kiváló tapintatára vall a mai értekezlet és ily módon való lefolyása is, fölkérte a pártot, hogy eme nyilatkozatváltással, tekintsék a kérdést véglegesen elintézettnek, ami további fölszólalások nélkül meg is történt. A párt tagjai azzal a megnyugtató érzéssel oszolhattak szét, hogy, legalább egyelőre, le vannak zárva ennek a meglepő — részben tragikomikus fordulatokban gazdag parlamenti incidensnek az aktái. Az értekezlet részletes lefolyása ez volt: Podmaniczky Frigyes báró elnök megnyitván az értekezletet, Bessenyey Ferenc képviselőnek adta át a szót. Bessenyey előadta, hogy mihelyt a ház csütörtöki ülésében történtekről értesült, azonnal Budapestre jött, hogy miután az Adriarészvényekről Rakovszky István előtt említést tett volt, a napirend előtt fölszólaljon s megkérdezze, várjon Rakovszky István ő reá tett-e célzást. És pedig annyival inkább meg kellett ezt tennie, mert ő Rakovszky előtt a részvényekről e hónap 22-én tett említést, holott ő e hónap 29-én azt mondja, hogy a miniszter már tizennégy nappal azelőtt mondta neki, miért terjeszt róla olyan híreket, hogy neki Adria-részvényei vannak. Minthogy Rakovszky a magatartásával megakadályozta a Házban való nyilatkozását, kötelessége, hogy azt, amit a Házban el akart mondani, itt mondja el. Bessenyey azután ezeket mondta: Március 22-én, midőn a Házban szünet volt, több képviselőtársával a függetlenségi párti padsorok és a gyorsírók asztala között levő térek a napi-» renden volt tárgyról össze-vissza beszélgettek, amikor a helye felé igyekvő Rakovszkynak fennhangon, nem törődve azzal, hogy kik hallják, tréfásan és az akkor már szállongó mendemondák stigmatizálására a következőket mondta: „Azt beszélik, hogy az Adria részvényeinek egy harmadrésze a miniszter pénztárában volt,a mire Rakovszky minden szó és megjegyzés nélkül a helyére sietett, hogy beszédjét meg Regény-Csarnok. MINDEN ÁRON. — Regény két kötetben. — Irta: Beniczkyné B. Lenke. 48 — Azt sohasem lehet tudni. — Úgy látszik, ön nagyon előrelátó bizonyos irányban s mindenre ki szokott terjedni figyelme ? — Mindenre! — kiáltott föl oly nagy határozottsággal az ifjú, hogy tekintve töredékeny külsejét, szinte csodálatos volt ez erélyes hang. De Lórát nem zavarta meg. Neki föltett szándéka volt kitudni tőle, mennyire ismeri Mártát, s tulajdonképpen mit tart róla. — Ha ily határozottan ejti ki állítását, — kezdő mosolyogva, úgy természetesen nem mondhatok ellent, holott hajlandó voltam kételkedni abban, tekintve gyors elhatározását az élet egyik legfontosabb lépésére nézve. — Házasságomat érti, grófné ? — Azt! Nem titkolhatom el meglepetésemet, hogy három-négyszeri találkozásra megkéri unokahúgom kezét. — Mert olyannak találtam ki, megfelel mindannak, mit én leendő nőmtől kívánok. — Én pedig azt hittem, hogy kegyed halálosan beleszeretett s ez gyorsította elhatározását. — „Halálosan“, — monda gondolkodva a gróf. — Azt nem mondhatom, ez nagyon erős megjelölése volna annak, mit iránta érzek. Egyáltalán halálosan földi dolgokhoz és érzelmekhez nem szabad ragaszkodnunk. Minden az Úr kezéből jön, s föltetten hálát, szeretetet, vagy megnyugvást csak iránta érezhetünk. Lóra nagyon elkomorodott ez állításra. Tehát nem is szerelmes — gondolta mind nyugtalanabbul. — Mi jutott ennek az embernek eszébe? — Szerintem — kezdő nyájas, bizalmat gerjeszteni akaró hangon, ha két ember egy életre köt szövetséget, annak vagy a szerelmén, vagy egyéb, ingathatatlan alapon kell nyugodni, hogy boldog legyen. És én, tekintve Márta szépségét, azt hittem, az kápráztatta meg önt s az idézte föl szerelmét és elhatározását. — Csalódott grófné. Márta külseje igaz, hogy elragadó, de én kevesebb súlyt fektetek a külső, mint a belső tulajdonokra, sőt nagy fiatalságánál fogva olyannak nevelem és alakítom, minőnek feleségemnek lennie kell. — De ön még maga is nagyon fiatal, alig harminc éves és ebben a korban még magunk sem lehetünk egészen tisztában az élettel. — Igaz, hogy éveimre nézve nem sok tapasztalást szerezhettem, de sokat gondolkodtam, s megállapítottam mindazt, mit nemtől kívánok. Azonkívül egy olyan asszonyi tökély lebeg előttem , boldogult anyámban, kinek nyomdokait hajszálra követve, Mártának igen könnyű helyzete lesz. Elő van írva mindaz, mit neki cselekednie kell, s ő ezt meg fogja tenni. — Az még nem egészen bizonyos. Márta önálló természetű, elkényesztetett gyermek, kinek kedvében jártak eddig, s nem tudom, fog-e feltétlenül alkalmazkodni tudni? Fogarassy elégedetten simogatta hegyes, fekete szakállát, s mosolylyal mely félig gúnyos, félig enyelgő volt, monda : — Bízza ezt rám grófné . . . Uj helyzetben uj szokásaink támadnak s miután én tudom mit akarok, azt keresztül is fogom vinni. Lóra a különös hangra, melyen e szavak ki voltak ejtve, majdnem összeborzadva pillantott reá. Az esti homályban arcát nem láthatta, de oly száraz, sivár, kegyetlenül hangzott az, a mit mondott, hogy eszébe jutott Harrayné megjegyzése, ki arcából ítélve „kegyetlennek“ tartá őt. Egy ideig némán haladtak egymás mellett, midőn a gróf újra fölvette a beszédtárgyát. Szavaiból azt sejtem grófné, — monda, — hogy nem egészen helyesli rokona házasságát. — Félek tőle ! — kiáltott föl őszintén Csekmeyné. — Az ellentéteket nehéz összeegyeztetni, s önök Mártával oly különböző természetűek, hogy szinte csodálom, mi vezérli önt e házasságra. — Okaimat a nősülésre annak idején megmondtam Bocskaynak, valamint azt is, milyen feleséget kívánok. (Folyt. köv.) Mai számunk 8 oldal.