Budapesti Hírlap, 1902. szeptember (22. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-07 / 246. szám
1902. szeptember 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (246. sz.) neje, született Domahidy Etelka és gyermekei gyászolják. (A sah aranygyapjas-rendje.) Parisból táviratozzék. Egy spanyol megbízott ma átadta a perzsa sahnak az aranygyapjas-rend nyakláncát. A megbízott ez alkalommal kifejezte a spanyol király jókívánságait, a süli boldogsága és országainak virágzása iránt. A süli köszönetet mondott a jókívánságokért és, a nyaklánc átküldéséért és azt a reményét fejezte ki, hogy a barátság kötelékei Perzsia és Spanyolország közt mindinkább meg fognak szilárdulni. (Wass Albert gróf halála.)" Május közepén történt, hogy egy tehetséges fiatal magyar mágnást, Wass Albert grófot, a ki párisi tanulmányait abbahagyva, Dél-Afrikába ment s a burokhoz akart szegeni, agyonlőttek az angolok. A szerencsétlen fiatal ember édesatyja, Wass Béla gróf képviselő, a budapesti angol konzulátus útján most részletes jelentést kapott szabadságszerető fia haláláról. E szerint Wass Albert gróf négy nappal a békekötés előtt Lorenzo Marquez-ből két társával és egy kaffer szolgájával a Sabi folyó mentén, az angol útvonalon keresztül akart a köztársaság területére jutni. A midőn a folyó mentén haladtak, angol, területen, a folyó partján levő bokrokból egyszerre két angol és öt fekete ember ugrott ki a hátuk mögött és harsány hangon megállást parancsoltak. A kis csapat meghökkenve állott meg s hátra tekintve, észrevette, hogy angol őrjárattal áll szemközt. A kísérők menekülni akartak, de a fiatal gróf állítólag revolvert rántott elő. E pillanatban eldördültek az angol fegyverek s Wass Albert gróf halva rogyott az ut porába. A katasztrófa után Telegdy Lajos, a német kolónia titkára levelet irt az agyonlőtt gróf apjának, a kivel egyszersmind közölte a pretóriai német konzul leveléből azt a részt, a mely Wass grófra, vonatkozik. Ebből kiderül, hogy a gróf a hajón megismerkedett Spiegelhalter aschaffeni fogorvossal s Egmont Frigyes knapmideni vasúti tisztviselővel. Spiegelhalter a német konzul előtt ezt vallotta: „Lorenzó-a Miquez-ból május 8-án elindultunk és a midőn Ruberton felé haladtunk, május 12-én vagy 13-án egy őrcsapat (két fehér és öt fekete ember) bennünket megtámadott és a gróf életét vesztette.“ E hírt, mondja a német konzul, a vezénylő tábornok megrősítette. Telegdy aztán bő kivonatban közli Wass gróf utitársainak vallomásait és azt mondja, hogy a vallomások feltűnően eltérnek egymástól és alapos gyanút adnak arra, hogy ezek közül az egyik az áruló szerepre vállalkozott és azért történt, hogy úgy a grófot, mint a szolgáját az őrség lelőtte, mig a két utitársat jutalom fejében menekülni engedték. A két utitárs közül az egyik azt mondja, hogy mihelyt az őrség megtámadta őket, a gróf revolvert rántott és ezért, lelőtték. Ezzel teljesen ellenkezik az angol hivatalos jelentés, amely az egész esetet csak szerencsétlen véletlennek iparkodik feltüntetni. Már pedig, ha a gróf fegyvert rántott volna, az angol hivatalos jelentés ezt okvetetlenül védekezésnek használta volna föl. Spiegelhalter vallomása szerint a grófot az őrség golyója szivén találta és rögtön meghalt és akkor csak az utitársak határozott föllépése következtében temették el. A jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy az őrség vonakodott a grófot eltemetni. Wass Béla grófnak, a mélyen sújtott apának egy megbízottja Dél-Afrikában tartózkodik, hogy lehetőleg kipuhatolja, hol nyugszik a fiatal gróf teteme, mert mihelyt ez sikerül, a gróf hazaszállittatja fia holttestét. (A Mátyás-szobor leleplezése.) Október 12-én leplezik le Kolozsvárott Mátyás király lovasszobrát, amely FadruszJános alkotása. Az ünnepi bizottság nevében Szvacsina Géza, kolozsvári polgármester a képviselőház elnökéhez meghívót küldött ma, amelyben fölkéri, hogy a leleplezés ünnepén a képviselőház tagjaival együtt részt vegyen. Akik a szobor leleplezésén jelen lenni óhajtanak, szeptember 15-ig jelentkezzenek a képviselőház elnöki irodájában. (Egy régi kolostor és templom pusztulása.) A nagy Duna mentén, kies hegy tetején emelkedik az újlaki (illaki) kolostor és templom sok százados épülete, amelynek történelmünkben jelentékeny szerepe volt. Palái között Kapisztrán János lehelte ki nemes lelkét s állitólag a Kapisztrán-kút alá temették, ahová testét elrejtette a nép a törökök elől. A templom falai erősen repedeznek, tornya már egészen ferdén áll s a mellette lévő kolostor sincs jobb állapotban. A templomban több igen érdekes sírkő s egyéb régiség is van, a többi között a Kapisztrán-kápolna, amely nem egyéb, mint Kapisztrán János cellája, ahol a hősnek halálos ágya helyén emeltek oltárt. A nemzeti emlék renoválására, mint értesülünk, Odescalchi herceg készül nagyobb összeget áldozni, a kolostor vezetősége pedig országos gyűjtést akar indítani. (A dadogok gyógyító kurzusára), melynek Skultéty Lajos tanár a vezetője s a mely a piaristák főgimnáziumában van, naponta a délutáni órákban vesznek föl az eltávozott növendékek helyébe új növendéket Skultéty tanár lakásán (VÉLI. Józsefkörut 15. sz.). Azoknak a székesfővárosi illetőségű szegénysoron tanulóknak, a kik ingyenes tanitást óhajtanak, szeptember 15-ig kell kérvényüket benyújtani Skultéty tanárnál. (Egy német község hazafisága.) Az ország déli határán, közel a Dunához fekszik egy virágzó német község, Károlyfalva, amely, mint már jelentettük, szeptember 7-én megünnepli fönnállásának századik évfordulóját. 1802. szeptemberében történt, hogy a császári királyi hadikormány a Németországban összetoborzott 137 családot oda letelepítette s az uj községet Károlyi királyi hercegről elnevezte Károlyfalvának. Azóta három generáció élt a községben, a mely megnőtt s különösen virágzó lett, a mikor 1974-ben megszűnt a határőrvidék, amelynek kebelébe tartozott. A német gazdák 1818-ban is a magyarokkal tartottak s most is magyaroknak vallják magukat. Eztlegjobban bizonyítja a jubileumi alkalomra írt emlékkönyv, a melybe Anselm Károly jegyző, és Misch Konrád biró ezeket a hazafias sorokat irta a képviselőtestület nevében: Szeretni a hazát minden honfinak kötelessége, ezta szeretettet azonban jóval túlszárnyalja az a ragaszkodás, a’mely a halandót a hazában ahhoz, a röghöz láncolja, melyet szükebb ,honának, szülőföldjének nevez. .E kis földterülethez vannak csatolva az ifjú- kor emlékei, a férfikör örömei és a boldog jelen . . . Ma ,községünkben minden halandó szive nagyot dobban,megértük a 100 éves évfordulót, első cselekedetünk, fohászunk a magyarok nagy Istenéhez. Akja, meg a hazánkat, Áldja meg a magyart! Igen, ezt teszszük ma háladatos szívvel, mert tudatában vagyunk annak, hogy e honnak, e drága földnek ,mivel tartozunk. Ma van száz éves évfordulója annak a nevezetes napnak, hogy öregapáink vándorbottal a kezükben a földön letelepedtek és mi, hálás unokák e nagy napon földre borulva, csókkal illetjük e drága hantot, mely nekünk életet, otthont adott . . . Mikor apáink e földre lejitek, fogadalmat tettek, hogy az uj honnak hü fiai lesznek. Mi unokák, e mai napon e fogadalmat megújítjuk, Isten és világ előtt hirdetve, hogy Magyarországnak, a magyar nemzetnek és a koronás királynak hü alattvalói vagyunk és maradni kivárnánk s itt a véghatáron vállat a vállhoz vetve, sorakozunk szent koronánk s a, nemzet jogai védelmére. Isten, király, haza, e hármas jelszót tűzzük polgári lobogónkra és e jelszavakkal küzdünk a létért ....... ezentúl kettöztetett ’ munkával sietünk dolgozni, egyegy téglát lerakni kma nagy épület emeléséhez, melynek neve: Az egységes magyar nemzeti állam! Az emlékalbum, a melyet Szmida Lajos szerkesztett, részletesen ismerteti a jubiláló község történetét. Szép illusztrációk is díszítik a könyvet. (Gyászrovat.) Heller Ágostont ma délután temették el az Akadémia előcsarnokából nagy gyászpompával, a tudományos világ nagy részvéte mellett. Koporsóját ma reggel helyezték ravatalra azelőcsarnokban, melyet beborított a gyász feketesége. A virágok nagy sokaságában feltűnt az özvegy és a gyermekek koszorúja, továbbá az Akadémia, a Természettudományi Társulat, a II. ker. főreáliskola tanári karának koszorúja. A koporsóhoz sokan zarándokolták el az utolsó órákban. A végső tisztességen ott voltak: Szily Kálmán, Wartha Vince, Ilosvay Lajos, Heinrich, Gusztáv, Rados Gusztáv, Frölich Izidor, Csánky Dezső, Borovszky Samu, Kováts Gyula, Mágócsy Ditz Sándor, Réthy Mór, Koch Antal, Senck István, Katona Lajos, Herman Ottó, Melich János, Csaplár Bertalan, Paszlavszky József, Krenner József, Tötössy Béla, Schuller Alajos, Török Aurél, Hankó Vilmos, Báthory Nándor, Szuppán Vilmos, Kuncze Erik, Tiber Ágost, Heller Bernát, Beimel Ede, Jánossy Béla, Palóczy Lipót és még számosan. A szertartás után Szily Kálmán az Akadémia és a Természettudományi Társulat nevében mondott búcsúztatót. Elmondotta, hogy a világ zajától félrevonulva dolgozó tudóst a nagyközönség kevésbbé ismerte, a tudós világ azonban annál inkább tisztelte itthon és a külföldön egyaránt. Vázolta az elhunyt becses eredményekben gazdag munkálkodását, szólott nagy szerénységéről s végül meghatva búcsúzott el tőle. A beszéd után diszes gyászmenet kísérte a koporsót a németvölgyi temetőbe, ahol a halottat eltemették. Hajduska Mór, életének nyolcvankettedik évében szombaton délután meghalt Budapesten. Az elhunyt a székesfővárosnak egyik tiszteletreméltó agg polgára volt, akinek nevét sokan áldják jóságáért. Halála több előkelő családot borított gyászba. Hajduska Albert, az Első magyar általános biztosítóintézet vezértitkára és Hajduska Emil, földhitelintézeti ügyvéd atyjukat, Kelemen Gyula dr., a Hazai bank igazgatója pedig apósát gyászolja az elhunytban, akit hétfőn délelőtt tíz órakor fognak eltemetni a kerepesi úti temető halottas házából. Molnár József dr., nyugalmazott megyei tiszti orvos szeptember 4-én nyolcvankét éves korában meghalt Csik-Szeredán. Özvegy Serák Józsefné- született Gremsperger Éva szeptember 4-én hatvannégy éves korában meghalt Igrici községben. (Halászati kongresszus és kiállítás.) Bécsből táviratoztak, hogy a nemzetközi halászati kongresszust ma délelőtt nyitotta meg Ferenc Ferdinand trónörökös. Az osztrák kormány képviseletében. Wittek miniszter, a magyar kormány képviseletében pedig nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Krisztinkovich Ede osztálytanácsos és Langraf halászati felügyelő vesz részt a kongresszuson, amelyen Poroszország, Württemberg, Olaszország, Oroszország, Románia, és Norvégia is képviselve van. A kongresszussal egyidőben nyitotta meg a trónörökös a halászati kiállítást is. A trónörökös beszéde szerint a kiállításnak az a célja, hogy az osztrák haltenyésztőket buzdítsa a közérdekű törekvések folytatására, hogy a halnak, ennek az értékes élelmiszernek élvezetét egyre nagyobb népréteg számára tegyék lehetővé. A trónörökös beszédében köszönetet mondott mindazoknak, a kiknek a kiállítás rendezésében részük volt. A kir. herceg rövid cercje utáni legelőször a magyar kiállítást látogatta meg s érdeklődéssel tudakozódott Magyarország halászatáról, az üdvözlésére megjelent urakkal magyarul beszélgetett. Két óránál tovább időzött a halászati kiállításon és ismételten a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a kiállításról. A trónörökös a jelenvoltak és az utcán összegyűlt nagyközönség lelkes ovációja között déli egy órakor távozott a kiállításról. (A selzthali merénylet.) A Narodni Politika című lap, mint Prágából jelentik, egy levelet tesz közzé, amelyet a bombamerénylő Scholz mérnök írt Klosác cseh radikális képviselőnek. A levélben, amelyet augusztus 1-én adtak föl Grosz-Pohlernban, kijelenti Scholz, a Wondriesek-leányok gyámja. Pohnert dr. megszüntette nyugdíját s e miatt kéri támogatását. A merénylő később egy hetet töltött Prágában, hogy beszélhessen Klosáccal, de a mikor hiába várt rá, ezt írta neki: „Tanácsot akarok öntől kérni, különben bezúzom azoknak a koponyáját, akik meghamisítják az igazságot.“ A múlt héten találkozott, Scholz ar képviselővel s panaszkodott neki a nyugdíj miatt. A beszélgetés során szóba került Gutmann lovag is, akiről úgy nyilatkozott Scholz, hogy két kézzel szórja ki a pénzt az ablakon s hivatalnokaival szemben mégis szűkmarkú s igen csekély nyugdijat ad nekik. Úgy látszik, hogy Scholz azért készitett két bombát, mert nemcsak Gutmann lovagot, hanem Pohnert dr.-t is el akarta pusztítani. (Jubileum.) Sebestyén Henrik biztosító-társulati igazgató ma ünnepelte a biztosító pályán valói működésének huszonöt éves fordulóját és ebből az alkalomból az osztrák elemi biztosító társaság fiókigaz- gatóságának tisztviselői ünnepet rendeztek tisztele-, tévé és szép emléktárgyat nyújtottak át a jubilánsnak. (Gyermekrabló cigányok.) A minap történt Zsebegen, mint Nagybecskerekről jelentik, hogy egy cigányasszony ellopta Czibulka állomásfőnök két, esztendős leánykáját. A gyermek a házuk előtt játszadozott, a mikor a cigányasszony elvezette. A kétségbeesett apa hosszú ideig hiába kereste kis leányát, végre ráakadt egy városvégi üres pajtában, ahol a cigányok éppen rongyos ruhába öltöztették a kicsiket s kivették füléből az aranyfüggőt. A csendőrség letartóztatta a cigányasszonyt. (A zátonyra futott magyar hajó.) Az Adria-társaság Árpád nevű hajója tudvalevőleg zátonyra futott augusztus 22-én az észak-afrikai partok mentén. A gőzös négy nappal később kiszabadult veszedelmes helyzetéből. Most Budapestre érkezett az Árpád egyik utasa, Tornai Gyula festőművész, aki így mondja el a tengeri balesetet: Augusztus 21-én, egy ködös nyári reggelen indult el a hajó Tangerből Mogador felé. Mogadorbatt kikötött s a hajó utasainak egy része, közöttük Beöthy Zsolt egyetemi tanár, Kállay Miklós törvényszéki bíró, Kárpáthy Rezső festőművész, Jaczkó József, a Ludoviceum tanára elhagyták a hajót, hogy ott várják meg, míg a gőzös Mogadorba visz, szatér s fölszedi az ott maradt utasokat. Már Mazagan felé vitorlázott az Árpád. A hajón az utasok" nyugalomra tértek, amikor ijedt kiabálás, szokatlan sürgés-forgás verte föl álmukból őket. A tengerre sűrű köd ereszkedett, átlátszatlan sötétségbe, burkolta a víz tükrét, melynek fekete tömegében elveszett az a sziklás viziút, a mely minden arra, járó hajónak réme. Ez volt a veszedelme az Árpádnak is, mert irányt tévesztve, a szilvákra került , megakadt. Az utasok között nagy ijedtség támadt. A nők kétségbeesetten szaladgáltak a fedélzeten. A hajó kapitánya s néhány bátrabb utas igyekezett megnyugtatni a zátonyra került hajó megrémült utasait, miközben fölszakadt a köd s a fölkelő napnak sugara megvilágította a sziklás partokat s a közeli Cap-Jeet, Marokkó híres mecsetjét. Két arab úszva igyekezett a partról a hajó felé. A mentőcsónakokat lebocsátották, a két arab fölkúszott a csónakba s onnan a hajóra. Üzenetet hoztak, hogy küld- e