Budapesti Hírlap, 1903. március (23. évfolyam, 59-89. szám)
1903-03-01 / 59. szám
1903. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) De a községeket, de idevárják Rakovszky István, Kovács Pál és Farkas József néppárti képviselőket. A néppárt plakátokat küldött a kerületbe, amelyek a szabadelvű párt jelöltjét, Győrffy Gyulát sértik és rágalmazzák. Győrffy nyomban provokálta Baránszkyt, ee az ügyet nyilatkozattal intézték el. Győrffy Molnár Józsiástól is kért magyarázatot, aki azt meg is adta írásbeli nyilatkozatban. A közlekedési bizottság ülése. A képviselőház közlekedési bizottsága Vörös László elnöklésével tartott mai ülésén folytatta a szabad tengeri hajózás segítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elsőnek a magyar iskolahajó dolgával foglalkozott a bizottság, amiről más helyen számolunk be. A fiumeiek kívánságát, a hajóépítő-alap létesítését illetőleg Feilitzsch báró előadása után a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek az alapnak a létesítése nem szükséges, tekintettel arra, hogy ha nagyobb segítő összegre lesz szükség, e szükség elől a kormány, kijelentése szerint nem fog elzárkózni. A hajóbeszerzői segítés kérdésében Lukács Gyula, a magyar közgazdasági és erkölcsi érdekekben tett szolgálatok méltánylását a miniszter diszkrecionális jogának akarta fönntartani. A miniszter nem reflektál erre a diszkrecionális jogra. Ennek folytán a javaslat eredeti intézkedését fogadták el. Lukács Gyula adómentesség szempontjából a fiumeiek kérésére 15 évi adómentességet javasolt. Láng Lajos miniszter, Wickenburg gróf államtitkár és Feilitzsch báró fölszólalása után e módosítást nem fogadta el a bizottság. Az előadó új szakaszt javasolt, mely szankciót ad a hajóépítő segítséghez kötött feltételek teljesítésének megkövetelésére. Lukács Gyula elsősorban e szakasz elfogadása ellen foglalt állást, másodsorban annak enyhítését kérte. A szakaszt enyhítéssel fogadták el. Kovácsevics azt az óhajtását fejezte ki, hogy a fiumei tengerészeti akadémia növendékeinek biztosított kedvezést terjeszszék ki a bukkari tengerészeti intézet növendékeire. Láng miniszter nem ellenezte ezt a kiterjesztést. Sréter Alfréd magyar szempontból azt óhajtja, hogy a magyar nyelv ismeretét megköveteljék a kiterjesztés fejében. Lukács Gyula és Feilitzsch báró hozzászólása után abban állapodtakmeg, hogy a tanintézetek megjelölését egyáltalán kihagyták s a kedvezést a fiumei magyar királyi tengerészeti hatóság jelöltjeire terjesztették ki. A többi szakaszt az előadó apróbb módosításaival fogadták el. Népgyűlés a katonai javaslatok ellen. Z Ziláhról táviratozzék: Zilahon ma tiltakozó népgyűlést tartottak a katonai javaslatok ellen, melyen mintegy 500 főnyi hallgatóság vett részt. Határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint a javaslatnak a napirendről való levételét kérik a képviselőháztól. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. A képviselőház mai ülésén az ellenzék és kormánypárt közös erővel visszaverte az osztrák képviselőháznak és az urak házának a magyar nemzet ellen való támadását. Az ellenzék éles hangú felszólalásokkal, a kormánypárt pedig azzal, hogy több ízben zajosan helyeselte az ellenzéki szónokok szavait. Nagyon érdekes ülés volt ez ebben a tekintetben. A kormányelnök kénytelen volt a politikai udvariasság hangját használni, de mögötte a többségen gyakran indulat és felháborodás hullámzott át, mely éppen oly kíméletlen szavakban tört ki, mint amilyeneket az ellenzék hangoztatott. A napirend előtt öt ellenzéki képviselő is jelentkezett, hogy fölszólaljon a katonai javaslat tárgyalásakor az osztrák reichsrathban elhangzott gyűlöletes és perfid támadásokra, kivált pedig Welsersheimbrandwehr-miniszter nyilatkozatára. Az első fölszólaló Rátkay László volt, aki azon kezdte, úgy látszik, itt az idő, mikor az egész nemzetnek össze kell fognia, mert minden jel arra mutat, hogy a haza és az alkotmány ismét veszélyben van. Ismertette, miképp beszéltek az osztrák képviselőházban és urak házában azokról a követelésekről, melyeket a szabadelvű pártban Szentiványi Árpád adott elő s melyek egy részének teljesítését Bejérváry báró honvédelmi miniszter megígérte, más részéről azt mondta, hogy a védőerő-törvény revíziójakor fontolóra veszi. Az osztrák képviselőházban a magyar nemzetet betyárfajnak mondották a nélkül, hogy akár az elnök, akár a kormány valamelyik tagja visszautasította volna. E bécsi sérelem említésére az egész Ház fölháborodva viharzott föl, a legélesebb szó, az, hogy „disznóság !“ éppen a jobboldalról hangzott. Elmondotta Rátkay, hogy tetézte mindezt az osztrák landwehr-miniszter azzal, hogy örömét nyilvánította a mondottakon és kijelentette, hogy a legfelső akarat azt kívánja, hogy minden maradjon úgy a hadseregben, mint volt, tehát maradjon olyan, amilyen volt, nemcsak nyelve, hanem egész lényege, szelleme. Ezt akarták elérni a kiegyezéssel ! — kérdezte a jobboldaltól Rátkay. — Nem, nem, — kiáltották jobbról. — Ha nem, hát vonják le a konzekvenciát. Ha a magyar miniszterek a szabadelvű párt értekezletén a király megbízásából beszéltek és őszinték voltak, akkor az osztrák landwehr-miniszter hazudott! Dörgő úgy van! hangzott föl a jobboldalon is, a baloldalon is. Majd taps. A szélsőjobbról nagyobb csoport képviselő — Kulihvyi Géza volt a csoport központja, — ezt kiáltotta: — Hazudott! Az osztrák miniszter hazudott ! Apponyi gróf elnök megrázta a csengetyűt, mire minden oldalról tiltakoztak. A jobboldalról is ezt kiáltották az elnök felé: — Igaza van Rátkaynak! Hazudott az osztrák miniszter! Apponyi gróf méltóságos hangon arra figyelmeztette a Házat, hogy a magyar parlament fölényét úgy őrzi meg, ha ebben a kérdésben is megtartja a kifogástalan parlamenti hangot. Rátkay beszéde után azonnal fölszólalt Széli miniszterelnök és azon való sajnálatát nyilvánította, hogy a magyar nemzetet sértő kifejezéseket az osztrák parlamentben nem utasították vissza, de egyszersmind óvta attól a Házat, hogy némely osztrák képviselő inkorrekt eljárására hasonló eljárással feleljen. A magyar kormány az 1967-iki törvény alapján rendületlenül áll és vállalja a felelősséget a Magyarországnak fönntartott jogokért, amilyen az újoncmegajánlás, a hadsereg kiegészítése, annak feltételei, a szolgálati idő és az egész védelmi rendszer megállapítása és vállalja a pártértekezleten tett ígéretei beváltásáért. A miniszter ezeket az ígéreteket újra föl is sorolta; ő egyenes meghagyásra nyilvánította ki a múlt nyáron és ismételte a pártértekezleten a honvédelmi miniszter, hogy a közös intézmények és közös hadsereg mai jelvényeit a dualizmusnak megfelelően megváltoztatják, kimondotta továbbá, hogy ő felsége 1868-iki rendeletének, mely a magyar tisztek hazahelyezését rendeli el, érvényt fog szerezni és hogy a katonai büntető eljárásról szóló javaslatot lehető gyorsan le fogják tárgyalni. A volt nemzeti párt kívánalmai második csoportjának megvitatását a kormány a védőerő-törvény revíziójának alkalmára halasztotta: érvényesíteni fogják belőle azt, ami érvényesíthető lesz a hadsereg közösségének s ama karakterének fönntartása mellett, melyet a törvény előír. A kormány ezeket az ígéreteket kötelezőknek tartja. A miniszterelnök azután részletezte az osztrák landwehr-miniszter nyilatkozatát és úgy találta, hogy abban nincs k is ,sérelmes dolog, mert ha azt mondja, hogy a törvényhozás legfelső tényezője a hadsereg közösségének és egységének álláspontján van, ez nem ütközik a törvénybe. A miniszterelnök arra kérte a Házat, ne tulajdonítson messzemenő fontosságot az ügynek és térjen napirendre. Az ellenzék azonban ezt nem volt hajlandó megtenni. Rákosi Viktor hévvel és erővel ostorozta az osztrákok fondorlatos és halálosan ellenséges érzületét, mely irántunk való minden tettükben nyilvánul. Most is csak azért békültek ki a veszekedő osztrák pártok egy percre, hogy a magyar nemzet jogos követeléseit megakdályozzák. Az ellenzék zajos tetszése közt mondotta: a kiegyezéssel már levágták az egyik karunkat, a hadsereg kérdésében le akarják vágni a másik karmukat, vigyázzanak, ne kényszerítsék arra a nemzetet, hogy mint a sebzett oroszlán a fogaival védje magát! Pichler Győző nagyon ügyes beszédtelen azt mutatta ki, hogy az osztrák landwehr-miniszter nem a függetlenségi párt követeléseit utasította vissza, hanem a volt nemzeti pártért. Most általános érdeklődés közt Ugron Gábor kelt föl és megszólaltatta azt a hatalmas erőt, mely e kiváló szónok szenvedelmében, színes nyelvében és elragadó ékesszólásában van. Azzal kezdte, hogy az osztrák parlament korái abbahagyják a mindennapi köpködést és ellenünk fordulnak. Ez a láthatatlan kéz munkája, mely mindig megmozdul, ha az uralkodó jóindulatot mutat a magyarok iránt. Ezután arról szólt, hogy Ausztria a mi kegyelmünkből él, mert az 1867. XII. törvénycikk 25-ik szakasza szerint a közös ügyek csak addig maradhatnak fönn, amíg Ausztriában teljes alkotmányosság van. Ennek már régen vége és csak a magyar kormányok elnézése okozta, hogy ezt a szakaszt eddig nem alkalmazták. A szónok azután teljes haragjával az osztrák arisztokrácia ellen fordult, mely a trón homályában varangyos béka módjára undok nyálával bepiszkol mindent; ez az arisztokrácia csinálja Bécsben a maga fényűzéséért és gőgjéért a hivatalos véleményt. Ismerje meg — kiáltott föl, — ez az arisztokrácia a maga hitványságát! Az elnök a parlamentáris hangra figyelmeztette Ugront, akit erre az ellenzék tapsolt és éljenzett. Ugrón aztán azzal végezte beszédét, hogy hiába támadják Magyarországot, mert mint a múltban, a jövőben is Magyarország fogja megmenteni az uralkodóházat, de csak úgy, ha — mint Kossuth Lajos mondta, — nem Magyarország lesz az a máglya, melyen az osztrák sast elégetik. Viharos tetszés követte Ugrón fulmináns beszédét s utána Rakovszky István szólította föl a Házat, hogy pártkülönbség nélkül utasítsa vissza az osztrák támadást. A felszólalásokat befejezte Széll miniszterelnök, aki ismételten hangoztatta, hogy a kormány megtartja ígéretét és kijelentette, hogy ha az osztrák landwehr-miniszter nem úgy értené az 1867-iki törvény szóban forgó határozmányait, mint ahogy a szóló kifejtette, az ő fölfogását inkorrektnek tartaná. A Ház azután rátért a kérvényekre, az újoncsutalók vitájára már nem jutott idő, és különösen érdekes vita fejlődött ki a fedezetlen határidő-üzlet eltörlésének kérdésében. Rakovszky István, Sándor Pál, Kaos Ivor báró és Hieronymi Károly a kérdést alaposan megvitató módon szóltak hozzá a tárgyhoz, s a vita oly' mértéket öltött, hogy a jövő szombatra kellett halasztani a folytatását. Az ülés végén interpelláció volt. Vázsonyi Vilmos kérdésére Láng kereskedelmi miniszter nyilatkozott a vasutasok fizetésemeléséről. Mukics Simon egy sajtóper dolgában interpellált, a komáromi katonai vérengzés dolgában pedig ezúttal kormánypárti képviselő, Tuba János követelt elégtételt s konstatálta, hogy a lapok az esetet hiven írták meg. Végül Wilczek Frigyes gróf keleti hajórajunk érdekében interpellált. A képviselőház ülése. Elnök: Apponyi Albert gróf. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Belicska Béni bemutatja az igazolóbizottság jelentését Rudnay Sándor nyitrai mandátuma ügyében. Rudnayt a szokásos fönntartással igazolják. Münnich Aurél személyes kérdésben szólal föl. Kovács Pál tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a szóló nem nyilatkozott választói előtt a várható katonai terhekről. Ez egyszerűen nem igaz. Fölolvassa a programbeszédének azt a részét, amelyben kijelentette, hogy szükségképpen új katonai terhek lesznek a közeljövőben. (Helyeslés a jobboldalon.) Az elnök jelenti, hogy Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor és Rakovszky István napirend előtt föl akarnak szólalni. Ausztria és a hadsereg. Rátkay László: Mikor az osztrák képviselőház a katonai javaslatokat tárgyalta, egyenként fölállottak a különböző, ellentétes irányzatú pártok vezéremberei és kijelentették, hogy ebben a kérdésben, mert mélyen a magyargyűlölet fekszik, egyet fognak érteni. Egyes fölszólaló vezéremberek, különösen a csehek részéről fölszólalók, a magyar nemzetet egyenesen a betyár-titulussal látták el és nem akadt az osztrák parlamentben elnök, nem akadt az osztrák parlamentben miniszter (úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Élénk fölkiáltások a jobboldalon és a középen. Ez igaz! Gyalázat! Hallatlan!), aki a magyar nemzetet megvédte volna. És, amidőn a pártok nyilatkozatai elhangzottak, akkor fölállott az osztrák honvédelmi miniszter, nemcsak mint honvédelmi miniszter, de amint kijelentette, egyúttal a közös hadügyminiszter képviseletében is, és a következő kijelentést tette az osztrák parlamentben: „A honvédelmi miniszter örömmel hallotta a pártok nagy, egységes érzetét; örömmel hallotta a pártoknak azt a megnyilatkozását, amely a hadsereg egységére vonatkozik és abban a szerencsés helyzetben van, hogy kijelentheti, miszerint a legfelsőbb császári akarat biztosítani fogja a hadsereg egységét; biztosítani fogja azt a szellemet, a mely a hadseregben van és a mely Ausztriának és az abban egyesült nemzeteknek egyedüli biztosítéka még gazdasági téren is.“ Ez történt az osztrák parlamentben. Most következett a törvényjavaslatnak tárgyalása az osztrák urak házában. Ott először is fölállt Schönbern gróf főrendiházi tag és tisztázta azokat a föltételeket, amelyek alatt az osztrák urak háza a törvényjavaslatot meg fogja szavazni. Első föltétel volt a hadsereg egysége. Hogy azonban félre ne magya-ráztassék ez a szó, hogy mi a hadsereg egysége, tisztára 3