Budapesti Hírlap, 1903. május (23. évfolyam, 119-148. szám)
1903-05-01 / 119. szám
Péntek, május 1. Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 119. szám. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 dl. Egyes szám ára helyben 8 ill., vidéken 10 ill. Telefon: fszetk. 54—63, kiadók. 55 95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: 1'gyue ház József-körut 5. sz. a oldalán. Apró hirdetések, áru: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 fll* Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. E X -1 e X. Budapest, ápr. 30. Ma éjjeli tizenkét órától kezdve az ország úgynevezett, exlex-állapotban van, ami azt jelenti, hogy a kormány alkotmányos joghatóságának ama része, amelyhez külön törvényhozási felhatalmazásra van szüksége, felfüggesztődik. Nem szabad törvényesen adót és katonát szednie és nem szabad fizetést teljesítenie. Viszont a polgár nem köteles adót fizetni és a sorozóbizottság elé állani. Hogy a kormány, amely egyébként törvény szerint minden jogát gyakorolhatja és kötelességét teljesíteni tartozik, nem fog szigorúan megmaradni megcsonkított jogkörében, az bizonyos. Hogy többet ne mondjunk, az államadósság kamatait minden körülmények közt fizetni fogja s nem valószínű, hogy ne fizesse a hivatalnokokat is, akiktől szolgálatuk teljesítését követelnie kell. Nagyobb zavart tehát ebben az irányban csak az okozhatna, ha az exlexállapot hosszabb ideig tartana. Egyelőre a helyzetnek csak az erkölcsi kára súlyozódik az országra. Ez főleg a két irányú bizonytalanságban fejeződik ki. Egyfelől ingatagnak mutatja közállapotainkat, alkotmányosságunk alapjait Európa hatalmasságai és népei előtt. Hitelünkben rombolhat, megbízhatóságunk, szövetségi értékünk megcsökkenhet, tekintélyünk hanyatlik, súlyunk egy része elvész. Barátaink elbátortalanodnak, ellenségeinknek ünnepe lesz, becsmérlő és kisebbítő kritikát várhatunk az európai közvélemény komoly orgánumaitól. A másik irányú bizonytalanság az itthon való. Alkotmányunk szilárdságának megrendülésével megrendül államiságunk ereje. Maguk a törvényhozók adnak példát és buzdítást a polgárságnak arra, hogy a parlamentarizmust és alkotmányosságunkat nem szükséges nagyon komolyan vennünk. A törvénytisztelet bizonyára a szabadság egyik legnagyobb fegyvere és biztosítéka. A törvényes állapottal való ily könnyed játék bizonyos, hogy nem tanítja az élő nemzedéket felettébb nagy törvénytiszteletre. A képviselőház egy országos pártja, mely a törvények meghozatalában részt vesz, megakadályozza magát a képviselőházat abban, hogy a törvényes állapot teljes fönntartásáról gondoskodjék. Kívánható-e, hogy az, aki nem törvényhozó, hanem csak adófizető, polgári kötelességeit és jogait komolyabban fogja föl, mint a képviselők egy része a maga törvényhozói jogait és kötelességeit? A párt, amely az országra elégzetes helyzetét rákényszeríti, mentségéül azt hozza föl, hogy a katonai javaslatok megvalósításának megakadályozásával nagy tehertől menti meg az országot és nemzeti szolgálatot teljesít. A közös hadseregért, úgy amint van, itt nálunk senki sem rajong; szellemének, szervezetének megváltoztatása nemzeti, sőt dinasztikus szükség; a magyar hadsereg magyar jelvényei és magyar nyelve természetes jog, sőt katonai szükség, melyet már katonai szakértők is hangoztatnak. Ez az ország széles köreiben szimpátiát kelt az obstrukció javára s ha az obstrukciónak nem is lesz közvetetten eredménye, azt gondoljuk, az a nagyarányú rokonőrzés, amelyet a katonai javaslatok ellen való harc kecll, illetékes körökre is komoly és nagy hatást fog tenni. De konstatálnunk kell, hogy a katonai javaslatokhoz az exlexnek semmi köze. Az exlexet könnyelműen és meggondolás nélkül idézték az országra. Vakmerő játék az exlex. Mert a katonai javaslatok ellen való harc, akár az obstrukció fegyvereivel is, szabadon folyhatna exlex nélkül is, a törvényes állapot teljességében is. Ez iránt senkit elámítani, félrevezetni nem szabad. A mostani exlexet jóhiszeműen semmivel sem lehet megokolni. Ki kell tehát jelentenünk, hogy e felettébb nagyon komoly helyzetet azországra nem eléggé komoly emberek idézték föl. Hogy mi lesz a következménye, az egyelőre beláthatatlan. A históriában van, a napi politikában sincsen következetesség. Mindenre el kell készülve lennünk. De egyre kell figyelnünk: alkotmányunk, szabadságunk, törvényeink kincseire, amelyeknek ma biztosabb menedéke a polgári hajlék és a hazafi szívek, mint a törvényhozás terme, ahonnan a törvénytelen állapotra a példaadás kiindul. A hatalom ereje a hadsereg, a nemzeté az alkotmány.A hadsereg ellen való harca,hevében maga a nemzet üt csorbát az alkotmányán. A hatalom valóban jobban gondját, viseli a maga erejének, mint a nemzet a maga hatalmának, az alkotmánynak. A szocialisták napja. Budapest, ápr. 30. Szent István napja a magyar királyság, március 15-ike a szabadság, október 6-ika a nemzeti gyász, április 11-ike az állami hivatalok, május elseje a szocialista munkások ünnepe. Párásban július 14-én a forradalom győzelmét, Berlinben szeptember 6-án a franciák leverését és a császárság születését, Rómában szeptember 20-án Olaszország egységét dicsőítik örömmel. De kinek örömnap a szép május elseje, amikor Európaszerte a szegénység tart pihenőnapot s a proletárok beszélnek vörös zászlóik alatt a társadalom és állam intézményei ellen, osztályharcot üzenve a gazdagoknak és hatalmasoknak? Bérharc, sztrájk, földosztás, a termelésnek és fogyasztásnak új rendszere, a munkának új szervezése, a családjognak, vagyonjognak, örökösödési jognak, községi rendnek, országos alkotmánynak más alapokra fektetése, más nevelő rendszer, eltörlése a hadseregnek, minden egyházi rendnek s a nemzeti államoknak a szocialista elveken épülő gazdasági nemzetközi unió javára. — ezek azok az ideálok, amelyeket május elsején ezer pártgyűlésen hirdetnek Európaszerte az ünneplő szocialista munkások. ők maguk mondják, hogy szervezett munkáshadaik vörös jelvényeik alatt nemzetközi forradalmi szociáldemokrata pártot alkotnak. Beismerik ezzel, hogy ha nem is nyúlnak erőszakhoz, mint az anarkisták, s ha törvényes eszközökkel küzdenek is céljaik mellett, maguk e célok forradalmiak. Igen, mert össze nem egyeztethetők azzal a jogrenddel, amelya fönnálló civilizációnak eredménye, s hogy ebben mennyire igazuk van, bebizonyítják mindenütt, ahol hatalmasak, mindenekfölött Franciaországban, de Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban és Olaszországban is. Ami ott történt és történik, azt utánozzák Magyarországon. Már éreztük a sokáig kicsinylett szociáldemokrácia erejét több évvel ezelőtt, amikor az aratósztrájkot csinálták. Most is tekintetbe kell vennünk e jól szervezett párt törekvéseit. Mert bár sem a törvényhozásban, sem a közkormányzatban, de sőt a városházán sem találkozunk a szocialistákkal, egyesületeik útján és a sajtóperén jelentékeny erővel működnek. Húsvétkor hallottuk őket országos kongresszusaikon Budapesten és Nagyszalontán. A nemzetközi szociáldemokrata párt, amely Budapesten tanácskozott, a gyári munkásokat, kisiparosokat és bányamunkásokat foglalja magában s ötvenkét munkásszervezettel százhatvanöt községben működik, hatvanhatezer koronát költ pártcélokra, politikai lapot és húsz szaklapot ad ki, tömegesen terjeszti brosúráit s egyik lapját most már oláh nyelven is kiadja, nyilván azért, hogy a nemzetiségi elégületlenséget is fölhasználja saját céljaira. Az újjászervezettek pedig hazai viszonyainknak megfelelően leginkább az agrárszocializmust terjesztik s híveket szereznek a Tiszántúl, a Bánságban és Erdélyben. Kétszázötven községből jöttek össze Szalontára, ahol nagy testvériségi fogadalmat ültek az oláhokkal, s hogy ez a párt a jelentősebb, bizonyítja Mai számunk 28 oldal.