Budapesti Hírlap, 1903. október(23. évfolyam, 269-299. szám)
1903-10-01 / 269. szám
ja Héderváry gróf prepozícióját fogadta el. E szerint a Ház az uj kormány kinevezéséig nem tart ülés. 1903. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (269. sz.) harminc szabadelvű párti, ellene kilencvenháronan álltak föl, igy öt szóval elvetették. Ezzel azonban ez a dolog még nem volt ■felintézve. Kossuth Ferenc új indítványt tett, ő nem tűzött ki terminust, csak azt kívánta,hogy a kérvényről sürgősen döntsön a bizottság. Trakovszky István, Hock János és Tisza Istvángróf hozzászólása után, aki hozzájárult a Kossuth kívánságához, ezt az indítványt egyhangúlag fogadta el a Ház. Maróthy László a mentelmi bizottságnak !!Lengyel Zoltán ügyében hozott ítéletét közölte aHázzal. Ez az ítélet nyilvános megkövetésre kötelezi a képviselőt. — Lengyel Zoltán képviselő úrnak, — mondotta Apponyi Albert gróf, — erkölcsi kötelessége, hogy ennek az ítéletnek eleget tegyen.— Készségesen meg is teszem, — jelentkezik Lengyel Zoltán, — és ezennel ünnepiesen bocsánatot kérek a tisztelt Háztól. A bocsánatot egyhangú helyeslés adta meg a vezeklő képviselőnek. Szivák Imre a vesztegetési ügyben kiküldött parlamenti bizottság jelentését mutatta be, azután Héderváry Károly gróf miniszterelnök kelt szólásra. A 'beszéde nem tartott tovább két percnél .—Van szerencsém bejelenteni, — mondotta, — hogy a tisztelt Ház tegnapi határozata következtében ő felségének a lemondásomat beadtam. Kérem a Házat, hogy az új kormány kinevezéséig az üléseit fölfüggeszteni méltóztassék. Amint a miniszterelnök a szavait befejezte, azonnal elhagyta a helyét és a legrövidebb fotón, amely a hírlapírókpáholyán át vezet, távozott a teremből. A nyomában fölkerekedett valamennyi miniszter és pár pillanat múlva a piros bársonyszékek üresen ásítottak a teremre. Kém ■volt többé kormány, még csak egy államtitkár se maradt bent. Egy pillanatra némaság borult a teremre. A helyzet szokatlansága hatással volt az emberekre, de a csönd csak egy szempillantásig tartott, azután jobbról is, balról is hullámzás támadt. A jobbszélen összeverődtek az emberek, a szélsőbalon gúnyos zaj kerekedett, de mielőtt kavarodás támadhatott volna, Apponyi megrázta a csengőt és nyugodt hangon jelentette ki: — A kormány távozása nem jelenti, azt, hogy tovább ne tanácskozhatnánk. Az ülést folytatjuk. A lelkek, egyszerre megnyugodtak, csak a szélsőjobboldalon tartott tovább a balk tanakodás. Kossuth Ferenc állt szólásra. Kemény szóval helytelenítette, hogy a kormány, amely oly korrekt módon vonta le a tegnapi határozat következéseit, most ime sztrájkot kezd és amint a lemondását bejelenti, azonnal itt is hagyja a Házat. — Csukjuk be az ablakot, — kiáltja Polonyi Géza, — hogy vissza ne jöjjön! Erre a megjegyzésre a szabadelvű párti képviselők egy része fölpattan és népes csapatban Hieronymi Károly és Andrássy Gyula vezetésével kivonul a teremből. A szélsőjobboldali lejtőn alig marad ember. Az ellenzéken gúnyos lárma kél egy pillanatra, de azután megint csönd lesz és Kossuth Ferenc folytathatja a beszédét, kijelentvén, hogy a miniszterek távolléte, amíg a lemondásuk elfogadva nincs, a felelősségüket nem csökkenti. A beszéd befejező része energikus visszainfogsítása volt Körber dr. jogtalan, törvénytelen és alkotmányellenes beavatkozásának. Sorra álltak föl a pártok szónokai. "Szederkényi Nándor az Ugron-párt nevében tiltakozott az osztrák miniszterelnök eljárása ellen. Rakovszky István mint a néppárt szónoka tette ugyanezt megróva egyben a lemondott kormányt is a mai kivonulásáért. Hock János mint pártkötelékbe nem tartozó politikus utasította vissza Körber dr. _ „szemérmetlen betolakodását'"' a mi ügyeinkbe. Akadt szónok a többség sorából is: Kubinyi Géza. Ő csak a maga részéről, de annál határozottabban tett rá nyilvános fogadalmat, hogy olyan kormányt, amely Körber nyilatkozatait kellő értékükre leszállítani nem képes, támogatni nem fog. Erről a dologról több szó nem is esett, de vita kerekedett a napirend kérdéséről. Madarász József nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a Ház fölfüggessze az ülésezését, Barta Ödön is ebben a véleményben volt. Holló Lajos azt kívánta, hogy szombaton legyen a legközelebbi ülés, Kaos Ivor báró is meghatározott terminust kívánt, a Ház összehívására. A nagy többség azonban az indítványok ellen nyilatkozott és A képviselőház ülése. • Elnök: 'Apponyi Albert gróf. ■ ’ A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király születésenapja alkalmából köszönettel fogadta a képviselőház üdvözletét. Az elnök a Ház felhatalmazásával a király nevén apján, október 4-ikén is gratulálni fog ő felségének; október 4-ikén ünnepi istentisztelet is lesz a budai Mátyástemplomban. Az elnök jelenti, hogy Khvalesz Gottfrid újonnan megválasztott képviselő a törvény értelmében összeférhetelenséget jelentett be önmaga ellen, mert mint alispánt választották meg képviselőnek. Jelenti az elnök, hogy a képviselőházat meghívták az október 17-iki zalaegerszegi és az október 19-iki kehidai Deák-ünnepre, valamint Triesztbe isaz Erzherzog Kari hadihajó vízrebocsátására. Bemutatja az elnök a szünet közben beérkezett feliratokat. Polonyi Géza kérdi, hogy a vesztegetési ügyben kiküldött parlamenti bizottság jelentését miért nem mutatta be az elnök? Az elnök jelenti, hogy a bizottság előadója maga kívánja még a mai ülés folyamán bemutatni a jelentést. Az elnök jelenti továbbá, hogy Sándor Pálnak önmaga ellen tettt összeférhetetlenségi bejelentését az összeférhetetlenségi bizottság elutasítja. Az elnök bemutatja Szatmár-Németi város föliratot a harmadik évüket kiszolgált katonák szabadon bocsájtása ügyében. Madarász József: Menjenek haza maguktól, ha nem eresztik őket! Holló Lajos indítványozza, hogy utasítsák a kérvényi bizottságot arra, hogy Szatmár-Németi föliratát sürgősen tárgyalja, és negyvennyolc óra alatt tegyen róla jelentést a Háznak. Az elnök elrendeli a szavazást, de mivel a többséget nem lehetmásként megállapítani, elrendeli a szavazatok megszámlálását, amelynek eredményeként kihirdeti, hogy a Ház 93 szavazattal 88 ellenében elveti Holló indítványát. Kossuth Ferenc indítványozza, hogy Szatmárnémeti kérvényét a harmadévi katonák ügyében nyilvánítsa a Ház sürgősnek és hogy a bizottság a legelső érdemleges ülésen tegyen jelentést. . Rakovszky István indítványozza, hogy a bizottság hat nap alatt tegyen jelentést. Hock János hozzájárul Rakovszky indítványához. Tisza István gróf kérdi az elnököt, nincs-e végképpen elintézve a kérvénynek ügye az iménti szavazással " Ha nincs, akkor a szóló elfogadja Kossuth indítványát. Benedek János: Dilemma elé akarja állítani az elnököt! Az elnök kijelenti, hogy Kossuthot azindítvány megtételének jogától nem lehetett megfosztani, mertHolló még nem tette meg az indítványát, mikor Kossuth már szólásra jelentkezett. Müriich Aurél: Ebből ne legyen precedens! Az elnök: Ha Kossuth indítványáról döntünk, akkor ebben az ügyben további , szavazásnak , helye nincs. Rakovszky visszavonja az indítványát, Kossuth indítványát, pedig egyhangúlag elfogadja a Ház. Fölolvassák a függőben lévő interpellációk jegyzékét. Maróthy László előadó bemutatja a mentelmi bizottság jelentését Lengyel Zoltán ügyében. Lengyel folyton zavarta a tanácskozások rendjét, s ezért a bizottság a Ház megkövetésére ítélte. Polonyi Géza: Statárium. Most következik a kivégzés. (Zajongás.) Fölkiáltások a jobboldalon: Tessék engedelmeskedni. Tessék az Ítéletet végrehajtani! Az elnök: A Ház ítéletének eleget tenni erkölcsi kötelesség. Lengyel Zoltán: Kötelességemnek tartottam volna e fölszólítás nélkül is eleget tenni az Ítéletnek; ünnepiesen megkövetem a tisztelt Házat. (Helyeslés.) Biró Lajos bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház házi költségvetésének, módosításáról. ■ Szivák Imre előadó bemutatja a vesztegetés ügyében kiküldött parlamenti bizottság jelentését, a kisebbségi véleménynyel együtt. A jelentéseket ki fogják nyomatni s annak idején napirendre fogják tűzni. Az elnök jelenti, hogy a miniszterelnök nyilatkozni kíván. A kormány lemondása. Héderváry Károly gróf miniszterelnök: T. képviselőház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a t. képviselőháznak tegnap hozott határozata következtében ő felségének beadtam lemondásomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most tehát csak arra kérem a t. Házat, hogy addig, amíg ő felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni váéltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) (A kormány összes tagjai távoznak. Éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) ■ Az elnök: Csendet kérek, t. Ház! , Gajáry Géza: Tessék az ülést felfüggeszteni 11 Kincs kormány! (Hogy zaj a jobb- és baloldalon.) Az elnök: Csendet kérek. Kossuth Ferenc képviselő úr kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!.aj bal- és szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és föl-* kiáltások: Fel kell függeszteni az ülést.) Kossuth Ferenc: T. Ház! Kötelességem elsö sorban . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az elnök: Csendet kérek t. Ház, különben* kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Méltóztassa nak Kossuth Ferenc képviselő urat meghallgatni. (Zaj és fölkiáltások a jobboldalon: Kormány nélkül■ nemlehet tárgyalni.) Nekem úgy látszik, hogy egyik- másik képviselő úr abban a nézetben van, hogy mivel a miniszterelnök a minisztérium lemondását bejelentette, további tanácskozásnak nincs helye. Ez álláspont határozottan téves. Ez sem a házszabályok szelle- méből, sem a Ház eddigi prakszisából nem következik, mert ezek azt tanúsítják, hogy minden miniszterelnöki lemondásának bejelentésekor egyes szónokok fölszólalhattak és arra megjegyzéseiket megtehették. (Helyeslésa bal- és szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferenc: Lehetetlen ki nem fejeznem megütközésemet azon, hogy a miniszterek kivonultak a teremből, mintha tüntetni akarnának a Háznak* tegnap hozott alkotmányos határozata ellen, melyért az alkotmányosság alapfogalmai nevében csak elismeréssel lehetünk a többség iránt. (Helyeslés a szélső-* baloldalon.) A miniszterek jelen nem léte nem menti föl őket a felelősség alól, melylyel a Háznak és a Ház* utján az országnak tartoznak.(Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. A jobboldalról számos képviselő távoszik a teremből.) Amit mondandó leszek, meghallgathatták volna a miniszterek és a kivonulásban őket köivetett kormánypárti képviselők is, mert nem szabad kételkednem abban, hogy azt az idegen beavatkozást, melyről röviden szólani akarok, a kivonult képviselők is lelkük mélyéből visszautasítják, és föl kell tennem, hogy a magyar törvények védelmében nem akarnak elkülönítve állni az egész nemzettől, amely jogaikai tudatára ébredt, és e jogai érvényesítését egész leajálisítással, de épp olyan következetességgel kívánja, követeli. Minthogy Héderváry gróf lemondott, nem szük-séges az ő tegnapi nyilatkozata fölött hosszabban tárgyalnunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De most sem tudhatjuk, hogy mennyi idő múlva lesz az országnak rendesen megalakult felelős kormánya, amely abban, a helyzetben lenne, hogy a magyar királyra való hivatkozással visszautasíthassa azt, amit az osztrák miniszterelnök az osztrák császárra való hivatkozással mondott. Ezért szükséges, hogy bár röviden, de annál határozottabban visszautasítsuk az ország színe előtt azt a fölfogást, mintha a mai ,gyár törvények bármelyikére hivatkozva igazolni vagy csak menteni lehetne az osztrák miniszterelnök beleavatkozását a magyar belügyekbe. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A lemondott miniszterelnök ,■ nem utasította vissza az osztrák kormányelnök merényletét, hanem mentegetni igyekezett azt, mégpedig a legveszélyesebb módon, vagyis úgy, hogy a már is sok részében félremagyarázott magyar törvényt ismét egy új részében félremagyarázta. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hazánknak nincs más védőbástyája, mint a törvény; kötelességünk tehát e mellett a legerősebben őrt állni, kivált ha nemzetünk és államunk jogait oltalmazza. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) E védelemben kötelessége a mindenkori magyar kormánynak előljárni és nem azt tekinteni, hogy mi tetszik Bécsben, hanem azt, hogy mi védi meg az ország jogait. Az osztrák kormánynak hozzászólási jogát tisztán körvonalazza a magyar törvény. (Igaz! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Az 1867., évi XII. törvénycikk 13. szakasza tisztán kimondja, hogy a védelmi rendszer megállapításához vagy átalakításához van szava az osztrák kormánynak, és hogy ez a megállapítás vagy átalakítás a két állam kor-), mányának előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslattal terjesztendő mindkét állatörvényhozása elé. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal oldalon.) A legnagyobb erőmegfeszítéssel sem lehet kimutatni, hogy miben érinti a védelmi rendszer megálla-) pítását vagy átalakítását az a véleményeltérés, mely a magyar király és a magyar nemzet között keletkezett» a felségjogok értelmezésében, melyeket a védőerőrevonatkozólag az említett törvény 11. szakasza, nemi pedig a hajánál előrántott 13. szakasz határoz meg.» (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar király felségjogai értelméhez az osztrák miniszterelnök- nek semmi köze. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervevzete magyar királyi felségjogok. A magyar állam. nyelvének száműzetése az államiság legfőbb szervéből nem képezett soha védelmi rendszer kérdést, és nem is lett soha megállapítva az említett 13. szakasz alapján,a két kormány közt, bár 36 év óta áll fönn a jelen alkotmány. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A felségjogok alapján intézkedett eddig a magyar király- és a nemzethez intézett kéziratban is az 1867. évi XII. törvénycikk 11. szakaszára hivatkozott, nem pedig a 13. szakaszra (Úgy van! a szélsőbaloldalon), melyet tehát csak azért rántottak elő, hogy ezzel az idegen kormányelnök merész beavatkozása menthető legyen, a mi nem lett volna szabad. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ne álljanak idegenek a magyar nem: 3