Budapesti Hírlap, 1904. február (24. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-01 / 32. szám
1904. február 1. BUDAPESTI HIRLAP. (32. sz.) . való viszonyunkat rendező törvényeknek támasztó pontul vételével oly pártalakulást hozzunk létre, mely ez utolsó törvénynek is teljes tartalmat ad. És igy akarjuk a nemzetet tovább fejleszteni, gazdaságilag teljesen függetlenné tenni. Mert az 1867-iki törvények föltétlenül megadják a jogot arra, hogy ez az állam teljesen független, nemzeti, nyelvében egységes magyar legyen. (Éljenzés, taps.) Megadják a nemzeti irányban való fejlődés minden jogát és én állítom, hogy a még a katonai kérdésekre vonatkozólag is. Az a törvény nem állja útját annak, hogy igazán függetlenek legyünk, nem kell tehát a törvény megváltoztatására törekedni; az alap elfogadásával tehetjük magunkat igazán függetlenné gazdaságilag, amit röviden úgy fejezünk ki, hogy önálló vámterület fölállítása által. Az 1790—91-iki és az 1848-iki törvényekre épített 1867-iki alapon való szervezkedésre hívom föl azokat, akik velem együtt a nagy ideált, az egységes magyar nemzeti államot létrehozni akarják, erős gazdasági függetlenség mellett. Ezután engedelmet kért arra, hogy fölállítsa azokat a tételeket, amelyeknek a program kifejezett kívánalmainak kell lenniök. A párt alaptételeit és elveit a következőkben lehet összeállítani: Az állam egész szervezetének nemzeti tartalommal való megtöltése, az állam nyelvének a nemzet műveltségével minden vonalon való kiépítése és igénybevétele minden eszköznek az egységes, egynyelvű nemzeti államnak léterehozására; a magyar birodalom állami létének a külképviseletben és kereskedelemben való teljes kidomboritása; az 1867-iki törvényhozás alapján a teljes paritás Ausztriával elvileg és jelvényileg. Ne jelentkezzék mindig csak az egységes monarkia, hanem Magyarország, mint önálló állam, mit már az 1790/91. törvények is biztosítanak. Az állam nyelvének, nemzeti jellegének a hadsereg tisztikarában és a legénység kiképzésében a vezénylet és szolgálat körében való teljes érvényesülését már a 67-ik XII. törvénycikk 11. pontjában ő felsége alkotmányos, azaz törvényhozás útján gyakorlandó jogául jelenti ki. Nem tekintve a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdését, melyek kizárólag katonai kérdések, de amelyek a nyelv kérdését magukban nem foglalják, törvényalkotás útján gyakorlandó, tehát a nemzet és a korona egyetértésével, minthogy törvényt alkotni csak így lehet. De nem mint kizárólagos felségjog, hanem mint a mi nemzeti s a mi alkotmányos után gyakorlandó. Az elemi oktatás terén a nemzeti függetlenséghez képest az állami belszervezkedés ott, ahol szükséges, föltétlenül megvalósítandó, az állami nyelv leírásának tökéletes biztosításával. Önálló jegybank, amely nélkül gazdasági függetlenség nem képzelhető. Ezzel kapcsolatban önálló vámterület, lehetőleg mindkét részt kielégítő méltányos kereskedelmi szerződés Ausztriával. Az ország összes közintézeteiben az állami nyelv uralmát biztosító intézkedések keresztülvitele és az ennekútjában álló akadályok elhárítása. A választási jog tetemes kiterjesztése a városokra való különös tekintettel, a választókerületeknek a választók számaránya szerint való kikerekítése a munkásosztály lehető bevonásával, bántott és a gyűlölségtől eltorzult ábrázattal kiáltotta: — De megállj! mielőtt elolvasnád, hallgasd meg ezt a részletet, amelyet a negyedik oldalon adnak. Ez az, amit annyira csodálnak, annyira tapsolnak, ezt nevezik mesterműnek! És anélkül, hogy halálosan sápadt húgának fölindulásával törődnék, a zongorához ült és a jelzettől teljesen eltérő ritmusban játszott és igyekezett formájából kivenni a harmadik felvonás remek előjátékát. Dühét a boldogtalan zongorán töltötte ki. De hiába volt a paródia, kárba veszett az árulás, amelynek ellenére a tiszta és nemes melódia oly fenségesen fejlődött ki, hogy Harry maga is, megdöbbenve és magából kikelve, irigy dühében lekapta a lapot a zongoráról s a néma és izgatott Zsuzsa felé lökte. A fiatal asszony fáradt mozdulattal vette föl a lapot, kisimította és a kritikára fordítva, Laviron nevének aláírásával olvasta a diadalmas darab igazságos dicsőitő elismerését. És amint olvasásában haladt, a fiatal asszony szeme előtt föltámadtak és elvonultak a szomorúság és küzdelem napjai, amelyek alatt a helyéből kimozdított szerző fájdalmasan, roskadozva küzködött a lármás és mindent elnyelő életmód közepette, amely megbénította gondolatát, azután a béke és nyugalom napjai Saint-Cloudban, ahol ereje és büszkesége teljességében írta meg műve utolsó két fölvonását, amelynek Harry által becsmérelt bevezetése a melyet Derstal játszott neki egy est gyönge homályában, még most is a fülében csengett. Kényszerítette szemét, hogy végigolvassa a hosszú cikket, eszét pedig arra, hogy megértse. Daviton ezt mondta: „És most, hogy művészetében biztos, gondolatának ura, a Velencei leány szerzője nyugodtan indulhat jövőjének. A „Dicsőség útja”4, amelynek első stációi oly súlyosak, immár szóp Az ország érdekében van, hogy a nagy cenzust leszállítsuk. Nem lehet elfogadni az általános választói jogot, az ország számos részében, levő nemzetiségekre való tekintettel. Gondoskodni kell arról, hogy a munkásosztály a képviselőházban kellő képviselethez jusson. A választói jogosultaságot függővé lehet tenni a magyarul inti és olvasni tudástól. (Éljenzés, taps.) A felekezeti kérdésre vonatkozólag szükséges, hogy a római katolikus egyház önkormányzati jogát elismerjük. A nem katolikus egyházak jogainak és szabadságának sérelme nélkül kell, hogy oly alakulások jöjjenek létre, hogy az állam segítségére jöjjön a nem katolikusoknak. Egyszóval: szükséges az 188. évi XX. törvénycikk szellemének érvényesítése. A mai fejlődés következtében — így folytatta beszédét — szükségesnek tartom az egyenes progresszív adózó rendszernek a behozatalát, a fogyasztási adóknak, amennyiben elsőrendű szükségletekre vonatkoznak, lehető leszállítását, hogy a munkások a lehető legolcsóbban juthassanak hozzá. Kívonjuk a létminimum védelmét úgy az ingó-, mint ingatlan javakra. Korszerű munkásügyi törvények és intézmények alkotását, munkaadó és munkások közti igazságos viszony létesítésére vonatkozó törekvést. Kívánjuk az állami tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelését, a bírói fizetésnek, különösen a legalsóbb fokon emelését, mely a bírói függetlenségnek egyik hathatós biztosítéka. A közigazgatási tisztviselők fizetésrendezésének haladéktalan munkábavételét. A kivándorlás és elszegényedés megakadályozására nagyobb arányú állami beruházásokat kell foganatosítani. És végre olyan államban, mint a mienk, hol a monarchikus szervezet alapján állunk , ahol kétségkívül a nemzet és a korona közti jóviszony legfontosabb tényezők egyike arra is kell gondolnunk, hogy a felséges uralkodó és családja iránti szeretet minél teljesebb legyen. Ennek előmozdítása végett kívánjuk a paritás elve alapján a magyar udvartartást. Beszédének befejező része így szólt: Talán nem érdemem, talán véletlen következtében abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy amit Magyarországon a közélet terén elérni lehet, azt mind elértem. Tudom, hogy a hatalom csak kifelé látszólag bír nagy értékkel, de aki kezeli, nagy nehézséggel küzd meg. Lenn és fenn a bizalmatlanság olyan közbejátszó tényező, amely következtében vágyni arra az állásra senki sem szeretne. De a ki ezeket nem ismeri, a ki nem volt benne, aki bizonyos ideig az intéző körökkel érintkezésben volt, tudja, hogy hol van a baj, tudja, hogy hol vannak a nehézségek és hogy ezek mi célból támasztatnak és azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat célzatos ellenkezés miatt miért nem lehet elérni, tudja, hogy egyes tényezők, akiknek a magyar államot képviselni kell, arra törekednek, hogy a magyar államot elfedjék. De ezeknek részletezésébe nem akarok menni, talán a visszavonulásom ideje óta folytatott tanulmányozások győztek meg engem arról, hogy a 67. évi XII. törvénycikk alapján egy új bázison kell az állam érdekeit szolgálni. Legyenek meggyőződve, hogy a ki annyit lesen nyitva áll előtte. Könnyével áztatta és merő érzékenységből és igézetes bájból szövődött géniusza tudja, hogy mily keserűséggel fizetett az inspirációkért, amelyek hallgatóit elbűvölik. De ki bánja. A művész első kötelessége, hogy meg ne hazudtolja végzetét. A lap kiesett a fiatal asszony kezéből és a földre hullott. Harry gonosz szemmel nézte, mintha jól esnék neki a kínlódását látni. — Nohát, — kezdte újra, epésen, — óriási volt a siker, ugye! Most újra nagy emberré lett. Nem sajnálod, hogy többé már nem viseled a nevét? — Nem, Hány, — felelte szelíden a fiatal asszony, — nem sajnálom, hogy szabadon bocsátottam őt, mert azok közé tartozott, akik menthalnak a rabságban. És a mi pompánk, jól érzem én, jobban fogva tartotta a legkegyetlenebb börtönnél is. Laviron, a barátja, jól mondja: „Mindenki teljesítse a végzetét/. Én visszaadtam őt a magáénak. Az ő végzete, hogy szabadon, korlátlanul énekeljen, tán szegényen, de bizonyos, hogy fenségesen és inspirációval. Nem én voltam a neki való asszony. Ő maga mondta nekem házas életünk utolsó napján, hogy milyen fájdalommal, mily nemesen, azt csak én tudom egyedül! De egész életem öröme és büszkesége lesz, hogy valamikor az övé voltam. Te gyűlölöd őt, Harry. Te soha, egy pillanatig sem értetted meg őt, amíg közöttünk volt. Ebből eredt az ellenségeskedésed. Hidd el nekem, hogy ő tökéletesen jó, tökéletesen gyöngéd és mindenekfölött tökéletesen finom és nobilis lélek volt. — Szóval, te, úgy látom, hogy alaposan sajnálod őt. — Egész életemben sajnálni fogom. — Hát miért nem maradtál mellette, amikor megkínált vele! — Azért, mert megértettem, amikor felpróbált, mint én, erről az útról le nem térek. (Lelkes éljenzés.) Bánffy beszéde után Tüdős János dr. ügyvéd a debreceni hívek nevében vezérül köszöntötte Bánffyt. Körösi Kálmán ügyvéd fölszólalása után Tutsek Sándor dr. kolozsvári, Vajda Lipót dr. deési, Jeszenszky Béla dr. torontáli, Fáy Béla kamarás a hunyadmegyei uj párthívek nevében üdvözölte Debrecent, majd megalakult a debreceni uj párt tisztikara. Elnökké Degetsfeld József grófot, helyettes elnökké Szaló Kálmán iparkamarai elnököt, alelnökökké Bér-Éger Jenő építőt, Erős Lajos tanárt, Pálffy Gábor birtokost, Popper Alajos dr. orvost és Tüdős János ügyvédet, titkárokká Körösy Kálmán dr. ügyvédet, Tüdős Kálmán dr. orvost választották. Azonkívül nyolcvantagú választmányt alakítottak. Kaszinók közgyűlése. Budapest, jan. 31. A Nemzeti Kaszinó és az Országos Kaszinó ma tartotta évi rendes közgyűlését. A Nemzeti Kaszinó közgyűlése délelőtt folyt le s tudomásul vette a múlt évről szóló jelentést és jóváhagyta a jövő évi költségvetést. A jövő vasárnap lesz a folytatólagos, hitelesítő közgyűlés, amelyen ki fogják hirdetni a három igazgatóra és az új választmányi tagokra már ma megtörtént szavazás eredményét. A jövő vasárnap tartja a kaszinó Széchenyi-lakomáját is, amelyen Széchenyi Emil gróf soproni főispán mondja az emlékbeszédet. Az Országos Kaszinó közgyűlésén, mely délután folyt le, tizenhat választmányi rendes és két póttagot választottak. A közgyűlés után este kilenc órakor lakoma volt, melyen Wekerle Sándor, a kaszinó elnökigazgatója a magyar társadalom új feladatairól mondott polhárköszüntet s olyan elveket és eszméket proklamált, amelyeknek bizonyára tapsolni fog az egész ország. Azt hirdette, hogy a magyar társadalom tartsa tiszteletben a régi szent hagyományokat, de egyúttal vessen gondot arra is, hogy micsoda új eszmékre, új irányokra van szükségünk, hogy a jövő fejlődésnek is megállapítsuk útjait. S amikor azt látjuk, úgymond, hogy a népeik harcát talán nem is ágyukkal, hanem füstölgő kürtőkkel fogjuk megvívni, sokszor és sokban szakítnunk kell a megszokottsággal, kedvelt életmódunkkal, az úri és nem úri, elegáns és nem elegáns foglalkozások iránt való előítéletekkel. A gazdasági élet fejlődése áttör a hagyományokon s a magyar társadalom vezérlő osztályai szerepüket csak úgy tarthatják meg, ha fölismerik ezeket a nagy igazságokat. Jes őszinteséggel beszélt velem, hogy tönkre tenném és magamat is vele. Ismételtem, nem én voltam a neki való asszony. És alapjában véve azt hiszem, hogy az olyan emberek, mint ő, nem tudnak szeretni és hogy nincs olyan asszony a világon, aki le tudná őket kötni. Ők nem szeretik igazán, szenvedélylyel csak a művészetüket, és mindent és mindenkit meggyűlölnek, aki őket attól eltéríti! — Csak mond ki, hogy valóságos szörnyetegek, akik kultuszt csinálnak a maguk egyéniségéből. Nincsen náluknál tűrhetetlenebb lény. Mindeneknek hozzájuk, az ő érdekükhöz, az ő hírnevükhöz, dicsőséghez kell igazodni. Köszönöm szépen, kedvesem, de jobban szeretem Jim pajtást. Abból jó férj, valószínű, kitűnő apa és bizonyos, hogy a legkiválóbb sógor leszen. Zsuzsa a legtökéletesebb lenézéssel mérte végig Harryt, aztán vállat vonva mondotta: — Én nem bántam meg, amit tettem. Mondtam már neked, hogy nem. Azt hiszem, hogy én is visszatértem a magam útjára, amely a könnyű, a ragyogó élet útja. Derstal pedig a maga igaz útjára tért, amely a „Dicsőség útja.44 Jim nagyon, jó fiú, az édesatyám öcscse, és a te barátod. De hidd el nekem, Harry, hogy soha sem csinálta volna meg a te Atalodat. Harry elzöldült mérgében, felelni akart, de Zsuzsa mosolyogva kelt föl, leintette, és a hírlapot a zongorára téve, mondta: — Az imént tönkre akartad silányítani ezt az előjátékot. Hiú kísérlet! Én a szerzőjétől magától hallottam. Ilyenformán kell azt játszani. És fehér ujjaival a billentyűket érintve, hízelgőn és poétikusan játszotta el a Velencei leány részletét, amelynek remegő harmóniája a szellő szárnyán szállt a tengeren keresztül ahhoz, akinek halhatatlan emlékét fölidézte. Vége.