Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-01 / 121. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) 1904. május 1. Ez adatokból az is kitűnik, hogy a magyar nyelv sikeres tanítása problémájának súlypontja az állam keleti részére, a hajdani Erdélyre, a román és a szász iskolákra esik. Általában véve úgy számban, mint vagyonban és műveltségben itt a legelgyöngültebb a magyarság, amit még súlyosabbá tesz az, hogy e területen lakik a számban legerősebb és nemzetiségi aspirációit tekintve, a legtámadóbb nemzetiség, a román, amelynek közművelődésileg hatalmas támasztékul szolgál nemzetiségi alapon szervezett egyházának autonómiája is. A várható ellenállás éppen ezért a románok és a szászok részéről lesz a legnagyobb. A tervezett ellenőrzést velők szemben kell nemcsak intézményesen, de az ellenőrző hivatalos közegeket tekintve, mintegy személyesen is a leghatásosabbá és elevenebbé tenni. A középponti kormányzatnak öntudatosan és következetesen kell támogatnia e vidékeken ellenőrzéssel megbízott közegeit. Esetleges összeütközések alkalmával, nem szabad őket a napi politika eshetőségeire való tekintetből és kortes érdekekből cserben hagyni, mint ahogyan megtörtént a múltban akárhányszor. A magyar nyelv képzelhető legnagyobb sikerrel való tanítása sem fogja megteremteni a magyar nemzeti politika szempontjából a kívánt gyümölcsöket, ha azt hinnők, hogy most már szükségtelen folytatnunk a népiskolák megkezdett államosítását. Ellenkezően, azt az erdélyi részekben ezután megkettőzött erővel kell folytatni. Az állami iskolákra az erdélyi részekben az ott élő magyar nép kulturális fajsúlyának emelése szempontjából van szükség. A szászságnak különösebb súlyt a nép nagyobb fokú közműveltsége ad. Mindaddig, míg az erdélyrészi románság vezetői népek számára a közműveltség elérendő eszményképét a szászságnál és nem az erdélyrészi magyarságnál, különösen pedig nem a székegységnél keresik és találják meg, addig szó sem lehet arról, hogy a magyar állam keleti felében a magyarság felsőbbsége kétségbe vonhatatlan bizonyosságú valóság legyen. A földművelésügyi miniszter most tette közzé a székelymentésre irányuló gazdasági akció programját. A magyar nemzeti politika felsőbbrendű érdekei parancsolják, hogy ezt a gazdasági programot a közoktatásügyi kormány részéről egy közművelődési is minél előbb kövesse. Egy római levélből közöljük a következő érdekes részletet: X. Pius pápa egyre növekvő i népszerűség© már aggodalmat kelt a kvirinált körökben. Az új pápa minden egyébre gondol ugyan, mint a politikára s a Vatikán és a Kviruál közötti ellentétek növelésére, de éppen ezzel egyre növeli azoknak a számát, akik a Vatikán iránt nagy szimpátiát tanúsítanak. XIII. Leó pápa elzárkózottságával nem tudott rokonérzést kelteni a népben, X. Pius ellenben, aki lerombolta a Vatikán körül az udvari etikett falait s a ki naponkint érintkezik a néppel, színészekkel beszélget s primadonnákkal énekeltet a Sala Regia-ban (bár igaz, hogy csak Perosi egyházias műveiből), — a népnek gyermeke s igen rövid idő alatt meghódította az egész olasz nép szivét. Ma már nem csak öreg apácák fordulnak meg a Vatikánban, hanem gyakran megfordulnak ott az olasz királyi udvar hölgyei is, a vallásos aktusok alkalmával. Az olasz király már kénytelen is volt ez „új divat“ ellen szigorú rendeletet bocsátani ki, azonban eredmény nélkül, mert már maga Margit királyné is meg akarja látogatni a pápát. S amily mértékben növekedik Olaszországban a pápa népszerűsége, oly mértékben gyöngül a gazdasági érdek ellentétek miatt is minduntalan veszedelemben forgó olasz egység. -Xdologba az orosz és a bécsi kormány is igen barátságos táviratban figyelmeztette úgy a pétervári, mint a bácsi kormány a görög kormányt, hogy a Balkán békéjének fönntartása érdekében nem engedhetnek meg semmi ellenségeskedést balkáni államok között. Tehát békésen kell elintézni a konfliktust, de nem tudják hogyan, sőt még abban se tudnak megállapodni, hogy tulajdonképen ki a sértett fél? Bizonyos azonban, hogy úgy a görögöket, mint a török kikötők lakosságát nagy izgalomban tartja ez az eset. __ Külföldi események. (A német császár tervei. —A pápa és az olaszok — Szeri-bolgár egyezmény. — A törökgörög konfliktus.) Budapest, ápr. 30. kilmcs német császár tegnapi karlszruhei beszédét, melyben az összes pártokat egyetértésre szólította föl a jövő feladatainak teljesítésére, a német sajtó úgy magyarázza, hogy ez a beszéd a legújabb flotta-szaporításnak bejelentése volt. Kétségtelen, hogy a császár, akinek szeme előtt a német világkereskedelem érdekei lebegnek, nagyon lelkesedik a német flotta-egyesület törekvéseiért. A flotta-egyesület, melyre az exportáló kereskedők és a haditengerészetnek dolgozó nagy gyárosok milliókat áldoznak, formálisan követeli, hogy a már meglevő két nagy hajórajhoz minél előbb egy új, harmadik hajórajt is szerezzen a német birodalom. Állítólag maga a császár dolgozta ki az új hajóraj tervét; 10 sorhajó, 4 nagy és 12 kis cirkálóhajó és 8 torpedó-divízió alkotnák az új hajórajt, tehát körülbelül hatvan új hajóval szaporítanák a német haditengerészetet. .Természetes, hogy ez óriásiköltséggel járna , hogy ehhez a flottaprogramhoz a birodalmigyűlés mai többsége nem járulna hozzá. A költségek, melyeket kilenc évre osztanának föl, csak 208 millió márkára rúgnak ugyan, de nincs senki Németországban, aki hinne e szám reális voltában. Bizonyos, hogy ha sikerül a birodalmi gyűlésben a flotta-szaporításra többséget szerezni, akkor ennek nagy ára lesz: a centrumpártiak és az agráriusok, sőt a szociálisak is igen sokat fognak követelni és kapni. A balkáni eseményekről szóló táviratokban gyakran szerepel Bizov Demeter, a bolgár fejedelem montenegrói követe. A bécsi külügyminisztériumfélhivatalos jelentéseiben mindig kalandornak nevezi ugyan s nem igen méltatja figyelmére, de tudjuk, hogy a Balkánon csaknem minden politikus kalandor és hogy a politikusoknak éppen ez a fajtája veszedelmes. Bizov macedón tanító volt, majd bolgár újságíró lett, később nihilista s azután szocialista izgató. Majd Oroszország szolgálatába állott, mint politikai ügynök s ezt is megunva, demagóg szerepléssel igyekezett jövőt alapítani. Egy bolgár nemzeti hősnek, Rakovszkinak hamvait országos mozgalom utján hazaszálittatta Romániából, de később kiderült, hogy a koporsóban a szabadsághős hamvai helyett lopott értékpapírokat csempészett át a román-bolgár határon. Majd Macedóniában volt fölkelővezér s Bulgáriába visszatérve, brosúrát adott ki, melyben Ferdinand fejdelmet a legaljasabb vádakkal illette. Felségsértés miatt elítélték s az esküdtszék fölmentette. Ferdinand fejedelem ekkor végre meggyőződött róla, hogy Bizov értékes, sőt, nélkülözhetetlen ember, nagy rendjelet adott neki s kinevezte montenegrói követnek. A csetinyei udvarban Bizov igen jól végzi a dolgát, sőt a minap átrándult Belgrádba is vendégszerepelni. Félhivatalos bécsi táviratok azt jelentették ugyan, hogy Bizov belgrádi látogatásának semmi eredménye, sőt jelentősége nincs, a szófiai Vecserna Posta azonban azt jelenti, hogy Bizov és Keszapcsiev belgrádi bolgár követ postai, tolviócs vámegyezséget kötött a kormánynyal Az egyezség szerint, melyet már legközelebb a szobranye és a szkupstina elé terjesztenek, a két ország egymás közti forgalmában egységes postai és táviró-tarifa lesz, azaz a belföldi tarifa érvényét a szomszédállam forgalmára is kiterjesztik s a szerb-bolgár vámvonalat eltörlik. Mindenesetre nagy fontosságú esemény ez az egyezmény, ha csakugyan létrejött s fényes bizonyságot tesz a kalandor Eizov diplomata-tehetségéről. Ha úgy Görögország, mint Törökország nem szűkölködnék igen rendezetlen anyagi viszonyok között, akkor ma már alkalmasint bábom volna e két ország között. Súlyos diplomáciai konfliktus, keletkezett a két kormány között s a konfliktus elintézése, bár a bábomra még csak gondolni sem lehet egyik félnek sem, rendkívül nehéz. A konfliktus amiatt keletkezett, hogy Deliankisz, szmirnai görög alkonzul lelőtt egy török katonát. A katona valami vámcsempészés miatt bement egy görög kereskedő boltjába s ott állítólag erőszakoskodott. Az alkonzul rátámadt a katonára, aki az alkonzult nem ismerve, a gorombaságra azzal felelt, hogy torkon ragadta és fojtogatni kezdte a különben igen fiatal s gyönge termetű alkonzult. Deliannisz ijedtében előrántotta a revolverét s a katonát lelőtte. Az eset miatt Görögország azonnal mozgósított s flottáját Kis-Ázsiába küldte. A flotta azonban olyan állapotban volt, hogy elindulása után a kormány jónak látta kijelenteni, hogy nincs semmi háborús célja. A hajói csupán menetgyakorlatot végeznek. Beleavatkozott a Rákóczi hamvai. Kassa, ápr. 30. A múlt esztendőben Kassa városának a Rákócziereklyekiállítással vezető szerepe volt Rákóczi Ferenc szabadságharca kétszázadik évfordulójának megünneplésében. Most is Kassa város az elsők egyike, a mely Rákóczi hamvai hazaszállításáért hálaföliratot intéz a királyhoz. De a város törvényhatósága Áder Ödön indítványára elhatározta azt is, hogy Tisza István gróf miniszterelnökhöz és a képviselőházhoz föliratot intéz, hogy Rákóczi hamvait a kassai dómban helyezzék örök nyugalomra. A képviselőházhoz intézett fölirat szövege ez: Mélyen tisztelt Képviselőházi Még 1894. május hónap 29-én megtartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkből ad 4203. sz. a. a másolatban */•_ alatt mellékelt fölterjesztést intéztük a mélyen tisztelt Képviselőházhoz, amelyen hivatkozással ama határozatára, amelylyel a magas kormány annak idején utasítva lett, hogy nemzeti és állami önállóságunk eszményi és fejedelmi legdicsőbb bajnokának, IIRákóczi Ferencnek hamvai hazaszállítása iránt megfelelően intézkedjék, arra kértük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy az eme 4203/1894. számiig fölterjesztésben kifejtett jelentőséggel teljes okokból, III. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós gróf hazaszállítandó hamvainak örök pihenőhelyéül Kassa szab. kir. városát méltóztassék megjelölni. Az 1903. évi július 26-án, a kassai Rákócziereklyekiállítás megnyitása alkalmából megtartott törvényhatósági bizottsági díszközgyűlésünkben pedig ,,méltó kegyelettel emlékeztünk meg azokról a soha el nem múló és eléggé nem ünnepelhető érdemekről a melyekkel „II. Rákóczi Ferenc annak idején a Haza szabadságáért konfederált státusok és rendek választott vezérlő fejedelme és erdélyi fejedelem“ „országunknak és alkotmányunknak integritását s nemzetünk" nek szabadság jogait az ő fejedelmi vezérlete alatt vívott fegyveres nemzeti küzdelemnek árán visszaállitotta és biztosította.“ „Hogy ugyanő Mózes módjára vezette az ő szabadságharcának véres tengerén át a nemzetet ennek kétszáz év óta veszendőben volt Kánaánjában) „hogy mesés kincseit, királyi vagyonát és mindazt, a mit szeretett és becsült, valóban fejedelmi nagylelkűséggel hozta áldozatul a haza nagyságának, a nemzet szabadságának oltárára“, „hogy az ő történelmi alakja, a haza és a szabadságszeretetnek valóban szeplőtelen eszménye, az ő nagyságának és dicsőségének emléke pedig ama szent érzelmeknek mindvégig el nem apadó kutforrása marad.. — és „mindezeknél fogva elhatároztuk, hogy megnyitván az 1894 évi május 29-én 3626/92. szám alatt e tárgyban meghozott határozatunkat, feliratot intézünk mélyen tisztelt Képviselőházhoz és ebben mély tisztelettel arra kérjük, hogy: „Méltóztassék megfelelő módon intézkedni arra nézve, hogy II. Rákóczi Ferencnek, a számkivetett, legnagyobb hontalannak, történelmünk legeszményibb fejedelmi alakjának drága és szent hamvai országos költségen a hazába visszaszállittassanak és városunkban, a mely egykor legelőkelőbb székhelye volt, s a hol az ő atyjának, Rákóczi Ferencnek és nagyanyjának, Báthory Zsófiának földi maradványai nyugosznak, a megáldott örök nyugalomra elhelyeztessenek.“ .Abban a nézetben vagyunk, hogy ezt a kérelmünket soha alkalmasabb időpontban nem terjeszthettük volna elő, mint éppen most, amikor ez évi április hónap 18-án kelt Tisza István gróf, m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett királyi legfelsőbb kézirat nyomán immár el vannak hárítva annak akadályai, hogy a nemzetnek régi óhaja teljesedvén, ama szent hamvak végre haza hozassanak s lehetővé van téve, hogy a király és a nemzet egyesült kegyelete keresse föl mindazoknak emlékét, a kiknek a mögöttünk álló borús korszakok küzdelmei közt vezető szerep jutott és mód van nyújtva arra, hogy a nemzet méltó dicsőítés és ünneplés tárgyává avassa azt, ami századokon át az ő égjük megszentelt fájdalma volt. Mindezek nyomán arra kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, méltóztassék a magas kormányt oda utasítani, hogy az tegye meg a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy II. Rákóczi Ferencnek, Zrínyi Ilonának és Bercsényi Miklós grófnak országos költségen haza szállítandó drága hamvai, a