Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) 1904. május 1. Ez adatokból az is kitűnik, hogy a ma­gyar nyelv sikeres tanítása problémájának súly­pontja az állam keleti részére, a hajdani Er­délyre, a román és a szász iskolákra esik. Álta­lában véve úgy számban, mint vagyonban és műveltségben itt a legelgyöngültebb a magyar­ság, a­mit még súlyosabbá tesz az, hogy e terüle­ten lakik a számban legerősebb és nemzetiségi aspirációit tekintve, a legtámadóbb nemzetiség, a román, a­melynek közművelődésileg hatalmas támasztékul szolgál nemzetiségi alapon szerve­zett egyházának autonómiája is. A várható el­lenállás éppen ezért a románok és a szászok ré­széről lesz a legnagyobb. A tervezett ellenőrzést velők szemben kell nemcsak intézményesen, de az ellenőrző hivatalos közegeket tekintve, mint­egy személyesen is a leghatásosabbá és eleve­nebbé tenni. A középponti kormányzatnak öntu­datosan és következetesen kell támogatnia e vi­dékeken ellenőrzéssel megbízott közegeit. Eset­leges összeütközések alkalmával, nem szabad őket a napi politika eshetőségeire való tekintet­ből és kortes érdekekből cserben hagyni, mint a­hogyan megtörtént a múltban akárhányszor. A magyar nyelv képzelhető legnagyobb­ si­kerrel való tanítása sem fogja megteremteni a magyar nemzeti politika szempontjából a kívánt gyümölcsöket, ha azt hinnők, hogy most már szükségtelen folytatnunk a népiskolák megkez­dett államosítását. Ellenkezően, azt az erdélyi részekben ezután megkettőzött erővel kell foly­tatni. Az állami iskolákra az erdélyi részekben az ott élő magyar nép kulturális fajsúlyának emelése szempontjából van szükség. A szászság­­nak különösebb súlyt a nép nagyobb fokú köz­műveltsége ad. Mindaddig, míg az erdélyrészi románság vezetői népek számára a közműveltség elérendő eszményképét a szászságnál és nem az erdélyrészi magyarságnál, különösen pedig nem a székegységnél keresik és találják meg, addig szó sem lehet arról, hogy a magyar állam keleti felében a magyarság felsőbbsége kétségbe von­­hatatlan bizonyosságú valóság legyen. A föld­művelésügyi miniszter most tette közzé a szé­kelymentésre irányuló gazdasági akció program­ját. A magyar nemzeti politika felsőbbrendű érdekei parancsolják, hogy ezt a gazdasági pro­gramot a közoktatásügyi kormány részéről egy közművelődési is minél előbb kövesse. Egy római levélből közöljük a következő érdekes részletet: X. Pius pápa egyre növekvő i népszerűség© már aggodalmat kelt a kvirinált körökben. Az új pápa minden egyébre gondol ugyan, mint a poli­tikára s a Vatikán és a Kvir­uál közötti ellen­tétek növelésére, de éppen ezzel egyre növeli azok­nak a számát, a­kik a Vatikán iránt nagy szim­pátiát tanúsítanak. XIII. Leó pápa elzárkózott­­ságával nem tudott rokonérzést kelteni a népben, X. Pius ellenben, a­ki lerombolta a Vatikán körül az udvari etikett falait s a ki naponkint érintke­zik a néppel, színészekkel beszélget s primadon­nákkal énekeltet a Sala Regia-ban (bár igaz, hogy csak Perosi egyházi­as műveiből), — a nép­nek gyerm­eke s igen rövid idő alatt meghódította az egész olasz nép szivét. Ma már nem csak öreg apácák fordulnak meg a Vatikánban, hanem gyakran megfordulnak ott az olasz királyi ud­var hölgyei is, a vallásos aktusok alkalmával. Az olasz király már kénytelen is volt ez „új divat“ ellen szigorú rend­eletet bocsátani ki, azonban eredmény nélkül, mert már maga Margit ki­rályné is meg akarja látogatni a pápát. S a­mily mértékben növekedik Olaszországban a pápa nép­szerűsége, oly mértékben gyöngül a gazdasági érdek­ ellentétek miatt is minduntalan veszedelem­ben forgó olasz egység. -X­dologba az orosz és a bécsi kormány is­ igen barátságos táviratban figyelmeztette úgy a péter­­vári, mint a bácsi kormány a görög kormányt, hogy a Balkán békéjének fönntartása érdekében nem engedhetnek meg semmi ellenségeskedést balkáni államok között. Tehát békésen kell elin­tézni a konfliktust, de nem tudják hogyan,­­­ sőt még abban se tudnak megállapodni, hogy tulajdonképen ki a sértett fél? Bizonyos azonban, hogy úgy a görögöket, mint a török kikötők lakos­ságát nagy izgalomban tartja ez az eset. __ Külföldi események. (A német császár tervei. —­­A pápa és az olaszok — Szeri-bolgár egyezmény. — A törökgörög konfliktus.) Budapest, ápr. 30. k­ilmcs német császár tegnapi karlszruhei beszédét, melyben az összes pártokat egyetértésre szólította föl a jövő feladatainak teljesítésére, a német sajtó úgy magyarázza, hogy ez a beszéd a legújabb flotta-szaporításnak bejelentése volt. Kétségtelen, hogy a császár, a­kinek szeme előtt a német világkereskedelem érdekei lebegnek, nagyon lelkesedik a német flotta-egyesület törek­véseiért. A­ flotta-egyesület, melyre az exportáló kereskedők és a haditengerészetnek dolgozó nagy gyárosok milliókat áldoznak, formálisan követeli, hogy a már meglevő két nagy hajórajhoz minél előbb egy új, harmadik hajórajt is szerezzen a né­met birodalom. Állítólag maga a császár dolgozta ki az új hajóraj tervét; 10 sorhajó, 4 nagy és 12 kis cirkálóhajó és 8 torpedó-divízió alkotnák az új hajórajt,­­ tehát körülbelül hatvan új hajóval szaporítanák a német haditengerészetet. .Természetes, hogy ez óriási­­költséggel járna , hogy ehhez a flotta­programhoz a biro­dalmi­­gyűlés mai többsége nem járulna hozzá. A költségek, melyeket kilenc évre osztanának föl, csak 208 millió márkára rúgnak ugyan, de nincs senki Németországban, a­ki hinne e szám reális voltában. Bizonyos, hogy ha sikerül a birodalmi gyűlésben a flotta-szaporításra többséget szerezni, akkor ennek nagy ára lesz: a centrumpártiak és az agráriusok, sőt a szociálisak is igen sokat fog­nak követelni és kapni. A balkáni eseményekről szóló táviratokban gyakran szerepel Bizov Demeter, a bolgár feje­delem montenegrói követe. A bécsi külügyminisz­térium­­félhivatalos jelentéseiben mindig kalandor­nak nevezi ugyan s nem igen méltatja figyelmére,­­ de tudjuk, hogy a Balkánon csaknem minden politikus kalandor és hogy a politikusoknak éppen ez a fajtája veszedelmes. Bizov macedón tanító volt, majd bolgár újságíró lett, később nihilista s azután szocialista izgató. Majd Oroszország szolgálatába állott, mint politikai ügynök s ezt is megunva, demagóg szerepléssel igyekezett jövőt alapítani. Egy bol­gár nemzeti hősnek, Rakovszkinak hamvait or­szágos mozgalom utján hazaszálitta­tta Romániá­ból,­­ de később kiderült­, hogy a koporsóban a szabadsághős hamvai helyett lopott érték­papírokat csempészett át a román-bolgár határon. Majd Macedóniában volt fölkelővezér s Bulgá­riába visszatérve, brosúrát adott ki, melyben Ferdinand fejdelmet a legaljasabb vádakkal illette. Felségsértés miatt elítélték s az esküdtszék fölmentette. Ferdinand fejedelem ekkor végre meggyőződött róla, hogy Bizov értékes, sőt, nél­külözhetetlen ember,­­ nagy rendjelet adott neki s kinevezte montenegrói követnek. A cse­­tinyei udvarban Bizov igen­ jól végzi a dolgát, sőt a minap átrándult Belgrádba is vendégszere­pelni. Félhivatalos bécsi táviratok azt jelentették ugyan, hogy Bizov belgrádi látogatásának semmi eredménye, sőt jelentősége nincs,­­ a szófiai Vecserna Posta azonban azt jelenti, hogy Bizov és Keszapcsiev belgrádi bolgár követ postai, tolvi­ó­­c­s vám­egyezséget kötött a kormánynyal Az egyezség szerint, melyet már legközelebb a szob­­ranye és a szkupstina elé terjesztenek, a két or­szág egymás közti forgalmában egységes postai és táviró-tarifa lesz, azaz a belföldi tarifa érvé­nyét a szomszédállam forgalmára is kiterjesztik s a szerb-bolgár vám­vonalat eltörlik. Minden­esetre nagy fontosságú esemény ez az egyezmény, ha csakugyan létrejött s fényes bizonyságot tesz a kalandor Eizov diplomata-tehetségéről. Ha úgy Görögország, mint Törökország nem szűkölködnék igen rendezetlen anyagi viszo­nyok között, akkor ma már alkalmasint bábom volna e két ország között. Súlyos diplomáciai konfliktus, keletkezett a két kormány között s a konfliktus elintézése, bár a bábomra még­ csak gondolni sem lehet egyik félnek sem, rendkívül nehéz. A konfliktus a­miatt keletkezett, hogy Deliank­isz, szmirnai görög alkonzul lelőtt egy török katonát. A katona valami vám­csempészés miatt bement egy görög kereskedő boltjába s ott állítólag erőszakoskodott. Az alkonzul rátámadt a katonára, a­ki az alkonzult nem ismerve, a gorom­baságra azzal felelt, hogy torkon ragadta és fojto­gatni kezdte a különben igen fiatal s gyönge ter­metű alkonzult. Deliannisz ijedtében előrántotta a revolverét s a katonát lelőtte. Az eset miatt Görögország azonnal mozgó­sított s flottáját Kis-Ázsiába küldte. A flotta azonban olyan állapotban volt, hogy elindulása után a kormány jónak látta kijelenteni, hogy nincs semmi háborús célja. A hajói csupán menet­gyakorlatot végeznek. Beleavatkozott a Rákóczi hamvai. Kassa, ápr. 30. A múlt esztendőben Kassa városának a Rákóczi­­ereklyekiállítással vezető szerepe volt Rákóczi Ferenc szabadságharca kétszázadik évfordulójának megünnep­lésében. Most is Kassa város az elsők egyike, a mely Rákóczi hamvai hazaszállításáért hálaföliratot intéz a királyhoz. De a város törvényhatósága Áder Ödön­ indítványára elhatározta azt is, hogy Tisza István gróf miniszterelnökhöz és a képviselőházhoz föliratot intéz, hogy Rákóczi hamvait a kassai dómban helyez­zék örök nyugalomra. A képviselőházhoz intézett fölirat szövege ez: Mélyen tisztelt Képviselőházi Még 1894. május hónap 29-én megtartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkből ad 4203. sz. a. a másolatban */•_ alatt mellékelt fölterjesztést intéztük a mélyen tisztelt Képviselőházhoz, a­melyen hivatkozással ama határo­zatára, a­melylyel a magas kormány annak idején utasítva lett, hogy nemzeti és állami önállóságunk eszményi és fejedelmi legdicsőbb bajnokának, II­­Rákóczi Ferencnek hamvai hazaszállítása iránt meg­felelően intézkedjék, arra kértük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy az eme 4203/1894. számiig föl­­terjesztésben kifejtett jelentőséggel teljes okokból, I­II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós gróf hazaszállítandó hamvainak örök pihenő­helyéül Kassa szab. kir. városát méltóztassék meg­jelölni. Az 1903. évi július 26-án, a kassai Rákóczi­­ereklyekiállítás megnyitása alkalmából megtartott törvényhatósági bizottsági díszközgyűlésünkben pedig ,,méltó kegyelettel emlékeztünk meg azokról a soha el nem múló és eléggé nem ünnepelhető érdemekről a melyekkel „II. Rákóczi Ferenc annak idején a Haza sza­badságáért konfederált státusok és rendek választott vezérlő fejedelme és erdélyi fejedelem“ „országunk­nak és alkotmányunknak integritását s nemzetünk" nek szabadság jogait az ő fejedelmi vezérlete alatt ví­vott fegyveres nemzeti küzdelemnek árán visszaálli­­totta és biztosította.“ „Hogy ugyanő Mózes módjára vezette az ő szabadságharcának véres tengerén át a nemzetet en­nek kétszáz év óta veszendőben volt Kánaánjában) „hogy mesés kincseit, királyi vagyonát és mindazt, a mit szeretett és becsült, valóban fejedelmi nagy­lelkűséggel hozta áldozatul a haza nagyságának, a nemzet szabadságának oltárára“, „hogy az ő törté­nelmi alakja, a haza és a szabadságszeretetnek való­ban szeplőtelen eszménye, az ő nagyságának és dicsőségének emléke pedig ama szent érzelmeknek mindvégig el nem apadó kutforrása m­arad.. — és „mindezeknél fogva elhatároztuk, hogy megnyitván az 1894 évi május 29-én 3626/92. szám alatt e tárgyban meghozott határozatunkat, feliratot inté­zünk mélyen tisztelt Képviselőházhoz és ebben mély tisztelettel arra kérjük, hogy: „Méltóztassék megfelelő módon intézkedni arra nézve, hogy II. Rákóczi Ferencnek, a szám­kivetett, legnagyobb hontalannak, történelmünk leg­­eszményibb fejedelmi alakjának drága és szent ham­vai országos költségen a hazába visszaszállittassanak és városunkban, a mely egykor legelőkelőbb székhelye volt, s a hol az ő atyjának, Rákóczi Ferencnek és nagyanyjának, Báthory Zsófiának földi maradványai nyugosznak, a megáldott örök nyugalomra elhelyez­tessenek.“ .Abban a nézetben vagyunk, hogy ezt a kérel­münket soha alkalmasabb időpontban nem terjeszt­hettük volna elő, mint éppen most, a­mikor ez évi április hónap 18-án kelt Tisza István gróf, m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett királyi legfelsőbb kézirat nyomán immár el vannak hárítva annak akadályai, hogy a nemzetnek régi óhaja teljesedvén, ama szent hamvak végre haza hozassanak s lehetővé van téve, hogy a király és a nemzet egyesült ke­gyelete keresse föl mindazoknak emlékét, a kiknek a mögöttünk álló borús korszakok küzdelmei közt vezető szerep jutott és mód van nyújtva arra, hogy a nemzet méltó dicsőítés és ünneplés tárgyává avassa azt, a­mi századokon át az ő égjük megszentelt fáj­dalma volt. Mindezek nyomán arra kérjük a mélyen tisz­telt Képviselőházat, méltóztassék a magas kormányt oda utasítani, hogy az tegye meg a kellő intézkedé­seket arra nézve, hogy II. Rákóczi Ferencnek, Zrínyi Ilonának és Bercsényi Miklós grófnak orszá­gos költségen haza szállítandó drága hamvai, a

Next