Budapesti Hírlap, 1905. október(25. évfolyam, 271-301. szám)

1905-10-01 / 271. szám

1905. október 1. BUDAPESTI HIRLAP. (271. sz.) tartott. A gyűlés nevében Palugyay pártelnök ma üdvözlő táviratot küldött Kossuth Ferencnek, a párt vezérének. Egy képviselő lemondása. A lőcsei ke­rület mandátuma, mint biztos forrásból tudjuk, legközelebb gazdátlanná válik. Ezt a mandátu­mot a legutóbbi választáson Hertelendy László, Csárdy Albin gróf veje szerezte meg csekély több­séggel, de most lemond róla, mert egy egészen új állást kreáltak a számára a kultuszminisztérium­ban. A hivatalos lap néhány nap múlva fogja közölni, hogy kinevezték közalapítványi igaz­gatóvá. Az osztrák tartományg­yűlések­ Bécsből je­lentik. A hivatalos lap közli a császári pátenst, a­melylyel a salzburgi, galíciai és csehországi tar­tományi gyűléseket október 10-dikére, a karintiait október 11-re, az alsó-ausztriait október 12-re, a dal­­máciai, sziléziai, morvaországi és tiroli tartomány­­gyűlést 16-ára, Felső-Ausztria, Voralberg 17-ére, Stájerország 18-ra, Bukovina 24-ére, a krajnai, görzi és gradiskai tartománygyűlést pedig október 25-ére hívja egybe. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési nép­párt, az eddigi megállapodásoktól eltérőleg értekezletét október 3-án nem délután 5 órakor, hanem délelőtt 10 órakor fogja megtartani. A délvidéki függetlenségi párt szervez­kedése. A délvidéki függetlenségi és negyvennyol­cas párt választmánya, mint nekünk írják, Temes­­várott ülést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a párt október 8-ikán délelőtt Temesvár minden ke­rületében szervezkedő gyűlést tart. Ugyanezen a na­pon megalakítják a függetlenségi pártot Temes-, Torontál- és Krassószörény megye minden kerületé­nek székhelyén, s Versecen és Pancsován is. A párt gondoskodni fog róla, hogy a délvidéki megyék és városok törvényhatósági bizottsági gyűlései elé a nemzeti ellenállásra vonatkozó határozati javasla­tokat terjeszszenek. A kereskedelmi minisztérium horvát osz­tálya. A szeptember 28-dikán Zágrábban megjelent Obzor és ennek kapcsán az Agramer Tagblatt éles kritika tárgyává teszi a kereskedelemügyi miniszter­nek a közúti osztály újjászervezésére vonatkozó ren­deletét, a­mely az előbbeni I. (úti) szakosztályt új három szakosztályra osztja fel, melyek elsejének ügyköre: Állami közutak közigazgatási ügyei; ál­­lamépítészeti hivatalok; horvát-szlavónország ügyek. A két zágrábi lap kifogásolja, hogy a kereskedelem­ügyi miniszter ez alkalomból az 1968. évi XXX. tör­vénycikk 40. szakasza alapján fölállított horvát osz­tályt törölte. Erre­ a félhivatalos Bud. Tud. meg­jegyzi, hogy S­orvát-Szlavonország ügyeit az I. A­ szakosztályba utalták s ennek a szakosztály címében határozottan kifejezést is adtak. A két horvát lap ál­lítása, hogy a horvát osztály megszűnt, helyt nem álló és téves. A horvát ügyek ellátására biztott referen­sek horvát-szlavón honosaik, magának a szakosztály­nak élére pedig Ehrenhofer Aladár miniszteri osz­tálytanácsos személyében ugyancsak horvát-szlavón honosságú ember került, a­ki a horvát­ osztály ügyeit eddig is vezette. Zágráb székhelylyel horvát-szlavón közúti kerületi felügyelőséget is állítottak, melynek vezetője Ferrich Imre főmérnök, szintén horvát-szla­von honosságú, bojkottálnak. Meggátolják, hogy mindaddig az ebédhez üljünk, a­meddig ők a barackot meg nem kapják. Ekkor már öcsémhez fordultam, a­ki bá­mulatos flegmával viselkedett, miközben a csa­ládi élet apró tragédiái tovagördültek előtte. •— Hallod, Miklós, jó volna, ha bele­avatkoznál, mert h­a mindaddig nem jutunk ebédhez, m­íg a feleséged a gyerekeket sorba meg nem szelídíti, akkor estig fogunk koplalni. Miklós vállat vonz. — A végrehajtó hatalmat az asszony kép­viseli, én sokkal kevesebb időt töltök itthon, nemhogy döntő befolyást gyakorolhatnék. Meg­jegyzem, hogy az asszonynyal én homlokegye­nest ellenkező nézeteket vallok. Az asszonynak az elve az, hogy rendnek muszáj lenni. Én meg azt mondom, hogy a gyerekek lehetőleg tegyék azt, a­mi nekik tetszik. A mostani esetben például én rögtön megengedtem volna nekik, hogy meg­egyék a barackot. Akkor ők nem f ordítottak volna, mi meg már rég túl estünk volna a csirke­levesen. És semmi különös világkatasztrófa nem következett volna be. Szólt és rágyújtott még egy cigarettára. Látván, hogy a csirkeleves megint el van odázva én is rágyújtottam egy cigarettára. Ezalatt Kuncsi a lázadók rendes tanyá­ján, tudniillik az asztal alatt hempergett pokoli bömbölések közt, melyből csak egy szó hangzott ki értelmesen: barack, barack. A gyermekszoba ajtaja újra kinyílt és most már kisírt szemekkel megjelent a sógor­asszony. Elfelejtettem megjegyezni, hogy na­gyon érzékenyszivü asszony volt, valahányszor a gyerekeket kénytelen volt megverni, ő sírt legjobban. A­mint Kuncsit meglátta, szó nélkül rá- A válság. Budapest, szept. 30. Csáky Albin gróf háromnegyed órát volt a királynál s az audiencia után azt mondotta az újságíróknak, hogy a király tudni kívánta véle­ményét a jelen politikai helyzetről. Csáky elő­adta véleményét, a melyet ő felsége kegyesen meghallgatott. Ezzel Csáky gróf szerepe véget ért. Ma vagy holnap a gróf ur vissza is utazik szepesm­­ind­szen­ti birtokára. Beatus Me ... és boldog annyi más, a kit olyan nyugodt vérrel és nyugodt önérzettel áldott meg a természet, hogy visszavonulva és félreállva nézi a nagy nemzeti harcot, a­mely tör­ténelmi jelentőséggel szemünk előtt megy végbe. Sokan vannak, a­kiket súlyos felelősség terhel a helyzet veszedelmes kiélesedéséért, sokan, a­kik rövidlátásból, hatalmi érdekből vagy tévesen föl­fogott lojalitástól ő­felségét, a kellő pillanatban föl nem világosították, hanem ellenkezőleg, meg­szilárdították a király ellentállását a nemzet elle­nében. Vannak hét pávatollú nagyjaink, a­kik­nek módjukban állott volna hajlékonynyá tenni a király szívét a magyar nemzet jogos és mél­tányos óhajtásai iránt. Nem tették, sőt ellenke­zőleg: úgy látszik, megerősítették ő felségét abbeli fölfogásában, a melyet a bukott rendszer bécsi hivei szuggeráltak az agg­fejedelemnek, hogy a nemzeti áramlat nem komoly és nem mély dolog, hogy a nemzeti követelés nem gyö­keredzik a magyar föld népének szivében s e sze­rint lebirható, leszerelhető vagy leverhető. Ezért nem lépett ő felsége a méltányosság útjára s ezért választotta inkább a kíméletlen harcot, mint a békés megegyezést, az egyedül törvényes rohant, lábánál fogva kihúzta az asztal alól és maga után vonszolva, eltűnt a gyermekszobába. A büntetés morajából csak néhány csatta­nás hallatszott el hozzánk. Hátramaradt a két legkisebb gyerek, mondhatom, hogy az a forró vágy töltötte el keblemet, helyesebben gyomro­mat, hogy a csirkelevest minél hamarabb elfo­­gyaszszam, mindazáltal élénk kíváncsisággal fordultam a legkisebb csemeték felé, lesvén a barack-affér fejlődését. Annál is inkább, mert ez a két gyerek leány volt. Az egyiket Szancsi­­nak hívták (igazi nevét soha sem sikerült meg­tudnom.) A másikat családi körben Pancsiká­­nak nevezték, de hogy a pap mire keresztelte, az örök titok marad. Szancsi és Pancsika ártatlan kék szemükkel rám néztek és Szancsi így szólt: — Ugy­e Samu bácsi a fiuk nagyon rosszak ? — Bizony nagyon rosszak, gyermekeim. — De örülök Samu bácsi, hogy én nem vagyok fiú. •— Hát foglaljatok szépen helyet és kezd­jünk az ebédhez — mondom boldogan, azt hívén, hogy a lányoknál az ellenállás véget ért. Szancsi újra rám nézett. — Ugy­e Samu bácsi, mivel mi olyan jók voltunk, mind a négy barackot mi kapjuk meg a Pancsikával ? — Igen gyermekem, ti kapjátok meg. A gyerekek ugrálni kezdtek. — Jaj, de jó lesz, gyere Pancsika! s azzal rá akartak rohanni a barackra. E pillanatban nyílt az ajtó, megjelenik az anya, teljesen vörös szemekkel és zilált frizurával. — Szancsi, mit csináltok? —— Samu bácsi megengedte, hogy meg­­ehetjü­k a barackot. — Megehetitek, de majd csak ebéd után. Előbb levest kell enni — mondom szigorúan, és alkotmányos módon: a törvényesen megválasz­tott többség útján. Ezért kerekedett felül a ha­­zardság; ezért van annyi kísérlet az alkotmány, kijátszására, a törvény megkerülésére; ezért lett az ország az útszéli politikai furfang és a silány­nál silányabb taktikai fogások játéklabdájává. Egy helyes szó, egy igaz szó, egy bölcs szó, kellő időben és kellő helyen elmondva, sokat len­díthet egy nemzet sorsán s magyar ember nem tehet ez idő szerint nagyobb szolgálatot hazájá­nak, mint ha ezt a helyes, igaz és bölcs szót el­mondja ő felségének, fölvilágosítván az uralko­dót az ország közérzéséről s fölvilágosítván őt azokról a mérhetetlen veszedelmekről, a­melyek a nemzet leverésére irányuló taktikának folyta­tásától fenyegetik az országot és a dinasztiát egyaránt. A jelenlegi kormány megmozgatta a forradalmi proletárságot a hazafias érzelmű, konszolidált polgárság ellen. Hol fog ez a harc megállani, ha ő felsége kormányai ilyen éles, ilyen veszedelmes és ilyen kiszámíthatatlan, ha­tású fegyverekhez nyúlnak? . . . Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke s ő felségének kedves embere, a ki teljes mérték­ben bírja a felséges úr bizalmát. Ma megjelent 5 felsége kegyes szine előtt s kifejtette fölfogá­sát — nem első ízben a válság során. Elmon­dotta-e vájjon azt a helyes, igaz és bölcs szót, a melyre a jelen súlyos körülmények között vég­telen szüksége van az országnak és a királynak egyaránt ? A "béke és az igazság művét, a magyar nemzet jogát és alkotmányát szolgálta-e és oltal­mazta-e Csáky Albin gróf? A gróf úr megtagadott ez iránt minden föl­­világosítást, a választ tehát a jövő alakulása és a következendő események fogják szolgáltatni. A történelem pedig meg fogja állapítani kinek­­kinek felelősségét abban, a­mi e nevezetes kor­szakban — kinek-kinek közreműködésével vagy mulasztásával — végbement. * A válság kibonyolításáról nincs semmi újabb hír s a föltevéseket és kombinációkat for­gatni nincs semmi kedvünk. Egyelőre semmi nyomát nem látjuk annak a törekvésnek, a­mely az egyedül lehetséges ala­pon, a parlamenti többség útján keresné a vám­­oda két kézzel és rögtön beléjük tömtem volna a barackot, ha tőlem függött volna. E szigorú szózatomra a két leány visítani kezdett, még a legkisebbik is toporzékolt és foly­ton ezt kiabálta: bajad­ot, bajad­ot! Az asszony kezeit tördelve állt ott, itt már csődöt mondott minden statáriális eljárás. Előt­tem is röstellte a dolgot, de meg már ki is volt merülve az ellenállás leküzdésében, megragadta a két gyereket, fuldokló hangon így szólt: — Csak egyetek, én rosszul vagyok és a gyerekekkel maradok. Ezzel eltűnt. Odaléptem az asztalhoz, a kanalat beleme­ntettem a leveses tálba s konstatáltam, hogy teljesen kihűlt. Az öcsém be akarta csöngetni a szobaleányt, hogy kihűld­je a levest megmelegí­­teni, de én visszatartottam, igy szólván: — Hadd el, én azért jöttem, hogy felesé­geddel, gyermekeid körében egy kedves családi ebédet elköltsék. Ezt a barackügy alaposan elron­totta. A gyerekek megharapták a lábamat, tele­­sirták a sárga cipőmet, összepiszkították a fehér nadrágomat, a fejem megfájult az idegességtől és most itt a helyszínen mi ketten egymás szá­jába bámuljunk és tószankodva ebédeljünk, hall­gatva a szomszéd szobától feleséged és gyerme­keid sírását. Van egy indítványom, üljünk fiákkerte és menjünk ki a­­Vampetics-ven­­déglőbe. * — Helyes, de a barackot elviszszü­k ma­gunkkal. Ez a büntetés! Úgy is történt, frukkerbe ültünk és el­robogtunk. Útközben aztán megtörtént, hogy megcselekedtü­k azt, a­miért az összes gyermeke­ket végigverték, tudniillik a négy darab barac­kot még a kocsiban, tehát a leves előtt jóízűen, elfogyasztottuk. 3

Next