Budapesti Hírlap, 1905. október(25. évfolyam, 271-301. szám)
1905-10-01 / 271. szám
1905. október 1. BUDAPESTI HIRLAP. (271. sz.) tartott. A gyűlés nevében Palugyay pártelnök ma üdvözlő táviratot küldött Kossuth Ferencnek, a párt vezérének. Egy képviselő lemondása. A lőcsei kerület mandátuma, mint biztos forrásból tudjuk, legközelebb gazdátlanná válik. Ezt a mandátumot a legutóbbi választáson Hertelendy László, Csárdy Albin gróf veje szerezte meg csekély többséggel, de most lemond róla, mert egy egészen új állást kreáltak a számára a kultuszminisztériumban. A hivatalos lap néhány nap múlva fogja közölni, hogy kinevezték közalapítványi igazgatóvá. Az osztrák tartománygyűlések Bécsből jelentik. A hivatalos lap közli a császári pátenst, amelylyel a salzburgi, galíciai és csehországi tartományi gyűléseket október 10-dikére, a karintiait október 11-re, az alsó-ausztriait október 12-re, a dalmáciai, sziléziai, morvaországi és tiroli tartománygyűlést 16-ára, Felső-Ausztria, Voralberg 17-ére, Stájerország 18-ra, Bukovina 24-ére, a krajnai, görzi és gradiskai tartománygyűlést pedig október 25-ére hívja egybe. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési néppárt, az eddigi megállapodásoktól eltérőleg értekezletét október 3-án nem délután 5 órakor, hanem délelőtt 10 órakor fogja megtartani. A délvidéki függetlenségi párt szervezkedése. A délvidéki függetlenségi és negyvennyolcas párt választmánya, mint nekünk írják, Temesvárott ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a párt október 8-ikán délelőtt Temesvár minden kerületében szervezkedő gyűlést tart. Ugyanezen a napon megalakítják a függetlenségi pártot Temes-, Torontál- és Krassószörény megye minden kerületének székhelyén, s Versecen és Pancsován is. A párt gondoskodni fog róla, hogy a délvidéki megyék és városok törvényhatósági bizottsági gyűlései elé a nemzeti ellenállásra vonatkozó határozati javaslatokat terjeszszenek. A kereskedelmi minisztérium horvát osztálya. A szeptember 28-dikán Zágrábban megjelent Obzor és ennek kapcsán az Agramer Tagblatt éles kritika tárgyává teszi a kereskedelemügyi miniszternek a közúti osztály újjászervezésére vonatkozó rendeletét, amely az előbbeni I. (úti) szakosztályt új három szakosztályra osztja fel, melyek elsejének ügyköre: Állami közutak közigazgatási ügyei; államépítészeti hivatalok; horvát-szlavónország ügyek. A két zágrábi lap kifogásolja, hogy a kereskedelemügyi miniszter ez alkalomból az 1968. évi XXX. törvénycikk 40. szakasza alapján fölállított horvát osztályt törölte. Erre a félhivatalos Bud. Tud. megjegyzi, hogy Sorvát-Szlavonország ügyeit az I. A szakosztályba utalták s ennek a szakosztály címében határozottan kifejezést is adtak. A két horvát lap állítása, hogy a horvát osztály megszűnt, helyt nem álló és téves. A horvát ügyek ellátására biztott referensek horvát-szlavón honosaik, magának a szakosztálynak élére pedig Ehrenhofer Aladár miniszteri osztálytanácsos személyében ugyancsak horvát-szlavón honosságú ember került, aki a horvát osztály ügyeit eddig is vezette. Zágráb székhelylyel horvát-szlavón közúti kerületi felügyelőséget is állítottak, melynek vezetője Ferrich Imre főmérnök, szintén horvát-szlavon honosságú, bojkottálnak. Meggátolják, hogy mindaddig az ebédhez üljünk, ameddig ők a barackot meg nem kapják. Ekkor már öcsémhez fordultam, aki bámulatos flegmával viselkedett, miközben a családi élet apró tragédiái tovagördültek előtte. •— Hallod, Miklós, jó volna, ha beleavatkoznál, mert ha mindaddig nem jutunk ebédhez, míg a feleséged a gyerekeket sorba meg nem szelídíti, akkor estig fogunk koplalni. Miklós vállat vonz. — A végrehajtó hatalmat az asszony képviseli, én sokkal kevesebb időt töltök itthon, nemhogy döntő befolyást gyakorolhatnék. Megjegyzem, hogy az asszonynyal én homlokegyenest ellenkező nézeteket vallok. Az asszonynak az elve az, hogy rendnek muszáj lenni. Én meg azt mondom, hogy a gyerekek lehetőleg tegyék azt, ami nekik tetszik. A mostani esetben például én rögtön megengedtem volna nekik, hogy megegyék a barackot. Akkor ők nem f ordítottak volna, mi meg már rég túl estünk volna a csirkelevesen. És semmi különös világkatasztrófa nem következett volna be. Szólt és rágyújtott még egy cigarettára. Látván, hogy a csirkeleves megint el van odázva én is rágyújtottam egy cigarettára. Ezalatt Kuncsi a lázadók rendes tanyáján, tudniillik az asztal alatt hempergett pokoli bömbölések közt, melyből csak egy szó hangzott ki értelmesen: barack, barack. A gyermekszoba ajtaja újra kinyílt és most már kisírt szemekkel megjelent a sógorasszony. Elfelejtettem megjegyezni, hogy nagyon érzékenyszivü asszony volt, valahányszor a gyerekeket kénytelen volt megverni, ő sírt legjobban. Amint Kuncsit meglátta, szó nélkül rá- A válság. Budapest, szept. 30. Csáky Albin gróf háromnegyed órát volt a királynál s az audiencia után azt mondotta az újságíróknak, hogy a király tudni kívánta véleményét a jelen politikai helyzetről. Csáky előadta véleményét, a melyet ő felsége kegyesen meghallgatott. Ezzel Csáky gróf szerepe véget ért. Ma vagy holnap a gróf ur vissza is utazik szepesmindszenti birtokára. Beatus Me ... és boldog annyi más, a kit olyan nyugodt vérrel és nyugodt önérzettel áldott meg a természet, hogy visszavonulva és félreállva nézi a nagy nemzeti harcot, amely történelmi jelentőséggel szemünk előtt megy végbe. Sokan vannak, akiket súlyos felelősség terhel a helyzet veszedelmes kiélesedéséért, sokan, akik rövidlátásból, hatalmi érdekből vagy tévesen fölfogott lojalitástól őfelségét, a kellő pillanatban föl nem világosították, hanem ellenkezőleg, megszilárdították a király ellentállását a nemzet ellenében. Vannak hét pávatollú nagyjaink, akiknek módjukban állott volna hajlékonynyá tenni a király szívét a magyar nemzet jogos és méltányos óhajtásai iránt. Nem tették, sőt ellenkezőleg: úgy látszik, megerősítették ő felségét abbeli fölfogásában, a melyet a bukott rendszer bécsi hivei szuggeráltak az aggfejedelemnek, hogy a nemzeti áramlat nem komoly és nem mély dolog, hogy a nemzeti követelés nem gyökeredzik a magyar föld népének szivében s e szerint lebirható, leszerelhető vagy leverhető. Ezért nem lépett ő felsége a méltányosság útjára s ezért választotta inkább a kíméletlen harcot, mint a békés megegyezést, az egyedül törvényes rohant, lábánál fogva kihúzta az asztal alól és maga után vonszolva, eltűnt a gyermekszobába. A büntetés morajából csak néhány csattanás hallatszott el hozzánk. Hátramaradt a két legkisebb gyerek, mondhatom, hogy az a forró vágy töltötte el keblemet, helyesebben gyomromat, hogy a csirkelevest minél hamarabb elfogyaszszam, mindazáltal élénk kíváncsisággal fordultam a legkisebb csemeték felé, lesvén a barack-affér fejlődését. Annál is inkább, mert ez a két gyerek leány volt. Az egyiket Szancsinak hívták (igazi nevét soha sem sikerült megtudnom.) A másikat családi körben Pancsikának nevezték, de hogy a pap mire keresztelte, az örök titok marad. Szancsi és Pancsika ártatlan kék szemükkel rám néztek és Szancsi így szólt: — Ugye Samu bácsi a fiuk nagyon rosszak ? — Bizony nagyon rosszak, gyermekeim. — De örülök Samu bácsi, hogy én nem vagyok fiú. •— Hát foglaljatok szépen helyet és kezdjünk az ebédhez — mondom boldogan, azt hívén, hogy a lányoknál az ellenállás véget ért. Szancsi újra rám nézett. — Ugye Samu bácsi, mivel mi olyan jók voltunk, mind a négy barackot mi kapjuk meg a Pancsikával ? — Igen gyermekem, ti kapjátok meg. A gyerekek ugrálni kezdtek. — Jaj, de jó lesz, gyere Pancsika! s azzal rá akartak rohanni a barackra. E pillanatban nyílt az ajtó, megjelenik az anya, teljesen vörös szemekkel és zilált frizurával. — Szancsi, mit csináltok? —— Samu bácsi megengedte, hogy megehetjük a barackot. — Megehetitek, de majd csak ebéd után. Előbb levest kell enni — mondom szigorúan, és alkotmányos módon: a törvényesen megválasztott többség útján. Ezért kerekedett felül a hazardság; ezért van annyi kísérlet az alkotmány, kijátszására, a törvény megkerülésére; ezért lett az ország az útszéli politikai furfang és a silánynál silányabb taktikai fogások játéklabdájává. Egy helyes szó, egy igaz szó, egy bölcs szó, kellő időben és kellő helyen elmondva, sokat lendíthet egy nemzet sorsán s magyar ember nem tehet ez idő szerint nagyobb szolgálatot hazájának, mint ha ezt a helyes, igaz és bölcs szót elmondja ő felségének, fölvilágosítván az uralkodót az ország közérzéséről s fölvilágosítván őt azokról a mérhetetlen veszedelmekről, amelyek a nemzet leverésére irányuló taktikának folytatásától fenyegetik az országot és a dinasztiát egyaránt. A jelenlegi kormány megmozgatta a forradalmi proletárságot a hazafias érzelmű, konszolidált polgárság ellen. Hol fog ez a harc megállani, ha ő felsége kormányai ilyen éles, ilyen veszedelmes és ilyen kiszámíthatatlan, hatású fegyverekhez nyúlnak? . . . Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke s ő felségének kedves embere, a ki teljes mértékben bírja a felséges úr bizalmát. Ma megjelent 5 felsége kegyes szine előtt s kifejtette fölfogását — nem első ízben a válság során. Elmondotta-e vájjon azt a helyes, igaz és bölcs szót, a melyre a jelen súlyos körülmények között végtelen szüksége van az országnak és a királynak egyaránt ? A "béke és az igazság művét, a magyar nemzet jogát és alkotmányát szolgálta-e és oltalmazta-e Csáky Albin gróf? A gróf úr megtagadott ez iránt minden fölvilágosítást, a választ tehát a jövő alakulása és a következendő események fogják szolgáltatni. A történelem pedig meg fogja állapítani kinekkinek felelősségét abban, ami e nevezetes korszakban — kinek-kinek közreműködésével vagy mulasztásával — végbement. * A válság kibonyolításáról nincs semmi újabb hír s a föltevéseket és kombinációkat forgatni nincs semmi kedvünk. Egyelőre semmi nyomát nem látjuk annak a törekvésnek, amely az egyedül lehetséges alapon, a parlamenti többség útján keresné a vámoda két kézzel és rögtön beléjük tömtem volna a barackot, ha tőlem függött volna. E szigorú szózatomra a két leány visítani kezdett, még a legkisebbik is toporzékolt és folyton ezt kiabálta: bajadot, bajadot! Az asszony kezeit tördelve állt ott, itt már csődöt mondott minden statáriális eljárás. Előttem is röstellte a dolgot, de meg már ki is volt merülve az ellenállás leküzdésében, megragadta a két gyereket, fuldokló hangon így szólt: — Csak egyetek, én rosszul vagyok és a gyerekekkel maradok. Ezzel eltűnt. Odaléptem az asztalhoz, a kanalat belementettem a leveses tálba s konstatáltam, hogy teljesen kihűlt. Az öcsém be akarta csöngetni a szobaleányt, hogy kihűldje a levest megmelegíteni, de én visszatartottam, igy szólván: — Hadd el, én azért jöttem, hogy feleségeddel, gyermekeid körében egy kedves családi ebédet elköltsék. Ezt a barackügy alaposan elrontotta. A gyerekek megharapták a lábamat, telesirták a sárga cipőmet, összepiszkították a fehér nadrágomat, a fejem megfájult az idegességtől és most itt a helyszínen mi ketten egymás szájába bámuljunk és tószankodva ebédeljünk, hallgatva a szomszéd szobától feleséged és gyermekeid sírását. Van egy indítványom, üljünk fiákkerte és menjünk ki aVampetics-vendéglőbe. * — Helyes, de a barackot elviszszük magunkkal. Ez a büntetés! Úgy is történt, frukkerbe ültünk és elrobogtunk. Útközben aztán megtörtént, hogy megcselekedtük azt, amiért az összes gyermekeket végigverték, tudniillik a négy darab barackot még a kocsiban, tehát a leves előtt jóízűen, elfogyasztottuk. 3