Budapesti Hírlap, 1906. március (26. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-15 / 73. szám

10 BUDAPESTI HIRL­AP. (73. sz.) 1906. március 15. kezdetleges állapotban volt s falai között sok olyan kétes ember fordult meg, a ki pénz dolgában nem volt valami túlságosan kötelességtudó. Palmer elrendelte, hogy az ő fogadójában minden vendégnek naponkint személyesen kell a számláját kiegyenlíteni az irodá­ban. A­ki ezt nem tette meg, másnap szobája zárjában egy vasköveket talált: az illető megérthette ebből, hogy számára nincs többé hely, a podgy­ászát azonban adósság fejében visszatartják. Palmer felesége ifjú­korában a város legszebb asszonya volt. Atholl her­ceg vagyonos ember, igen fényűzően él, így Blair Atholl kastélyában kétszázhuszonnyolc főnyi testőr­séget tart magának.­­ (A francia bányakatasztrófa.) "Parisból táviratozzák nekünk. A courriéresi bány­aigazgatóság tudatja, hogy eddig százkilencven holttestet hoztak ki a bányából, s hogy még ezerhatvan munkás hiányzik. Ezek megmentésére már gondolni sem lehet s a mér­nökök meg is szüntették a mentés munkáját. Tegnap húsz párisi s­zol­tó külön erre a célra készített lélegző­­készülékkel lement a bányába, a­hol azonban holttes­teken kívül egyebet látni nem lehetett. A munkások izgatottsága folytonosan nagyobbodik és valószínű, hogy politikai karaktert fog ölteni. A munkások kép­viselői büntető feljelentést akarnak tenni az igazgató­ság ellen, mert a munkások biztossága dolgában el­mulasztották a szükséges intézkedéseket. A világ min­den részéből igen jelentékeny adományok érkeznek a szerencsétlenül járt munkások családjai részére. A courriéresi, bourgesi és ostricourti bányákban kiütött a sztrájk. A munkások tizenöt százalékos béremelést követelnek. Párisból jelentik meg nekünk. A bányakatasztró­fának egyes borzalmas jelenetei csak most jutnak nyil­vánosságra. A legborzalmasabb epizódok egyike a kö­vetkező volt: Egy bányamunkás mentő munka közben öt félig megfuladt társát szerencsésen elvitte a föl­húzó készülékhez; utolsónak a saját fiát akarta a fölszállító kosárba bejuttatni. Már valamennyien bent voltak a kosárban és a derék munkás kinyújtotta mind a két kezét, hogy fiát is beemelje a kosárba, a­midőn egyszerre fölh­angzott a jel a kosár fölszállítására. A kosár fölfelé emelkedett, a fiú kétségbeesett kiáltása hallatszott, de apja nem segíthetett rajta. A szeren­csétlen apa még egyszer le akart szállni, de már nem volt többé lehetséges. A fiú azóta elpusztult, apja pedig megőrült. A Lenéből jelentik meg, hogy a német bányamunkások folytatják a mentési munkálatokat a II. számú tárnában. Délelőtt 22 holttestet agnoszkál­­tak. Az eddig napvilágra hozott holttestek száma 223. Prágából táviratozzák. Gross polgármester a párisi községtanács elnökéhez a courriéresi bánya­­katasztrófa alkalmából részvéttáviratot intézett. A vá­rosi tanács elhatározta, hogy részvétét fejezi ki a prágai francia konzulátusnál s ez áldozatok hátra­hagyott családjaik számára ötszáz koronát ado­mányoz.­­ (Szerelem és hlm­.) Mintegy háromnegyed évvel ezelőtt egy szerelmi história révén sokat emle­gették Csudnay Emilnek egy vagyonos úri családból származó huszonkét éves ifjúnak a nevét. A szertelen­ségre hajló, ideges fiatalember beleszeretett egy fővá­rosi szinésznőbe s pár hónapi könnyelmű élet után a veszedelmes szerelem először szanatóriumba juttatta, most pedig a rendőrség börtönébe. Ma délelőtt váltó­hamisítás miatt Csudnay Emilt a rendőrség letar­tóztatta. •­­­A Szinte gyerek volt még Csudnay Emil, a­mikor Temesvárról fölkerült a budapesti egyetemre. Édes­anyja, a­kinek a szemefénye volt, ellátta mindennel, a fiú pedig jómódjában mohón szédült az élvezetek karjába, a­mely itt a fővárosban csábító öleléssel fo­gadja a vagyonos fiatalembereket. Mintegy másfél esztendeje Csadnay Emil állandó látogatója egy fővá­rosi színháznak s a festett világ egészen elhódította az amúgy is exaltált fiatalembert. Beleszeretett egy is­mert, nálánál idősebb fővárosi színésznőbe, a­ki maga is pazar életmódhoz volt szokva, hazárdul bánt a pénz­zel, játszott évekkel ezelőtt Montekarlóban a ruletten, itthon a lóversenyem, sőt egy darabig sajá­t verseny­lova is volt. Ez a színésznő szívesen fogadta a fiatal­embert, a­ki utóbb annyira beleszeretett, hogy felesé­gül akarta venni. De közben nem csak elpazarolta pénzét, a­miből fényesen megélhetett volna, hanem még adósságot is csinált, persze, mint kiskorú ember, uzsorakamatra. A dologba végre is beleszólt az ifjú családja : rendezte az adósságokat, a fiút pedig orvosi tanácsra ideggyógyító­ intézetben helyezte el. A sze­relmi história ekkor került a nyilvánosságra. Csud­nay Emil a szanatóriumból rajongó hangú leveleket írt a színésznőnek, a­ki viszont esküdözöt­t neki, hogy hű marad hozzá és meg fogja szabadítani. A levele­ket utóbb elfogdosták, s akkor apróhirdetés útján­­ment az érintkezés. Csudnay Emilt csak annál inkább rizgatta a dolognak ez a romantikus fordulata. Két hónapi időzés után kibocsátották a szanatóriumból, mint gyógyultat. Ez a gyógyulás azonban csak lát­szólagos volt. A fiatalember, a­kit ezután is állandóan támogatott a családja, továbbra is rabja maradt kár­­hozatos szenvedélyének, folytatta régi életmódját és mindenáron arra törekedett, hogy feleségül vehesse a színésznőt, a­ki pedig utóbb akár már le is mondott volna róla. A költekező életmód végre is bajba sodorta Csadnay Emilt. A minap megszorult pénz dolgában s akkor egy négyezer koronás váltót hamisított nagy­bátyja, C­sepreghy István volt országgyűlési kép­viselő nevére. S­gy gondolkozott, hogy nem lesz baj belőle, mert a végső esetben ezt az adósságát minden­képpen ki fogják fizetni érte. Csadnay a váltót, a­melyen C­sepreghy mint elfogadó szerepelt, a minap elvitte Vincenti Lajos építési vállalkozóhoz és kérte, hogy szerezzen neki rá pénzt. Vincenti Engelser Já­­nos ügynökhöz utasította, a­ki úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a váltót a Fleiszinger és Kalupka budapesti cégnél leszámítoltatni. A cég meg is csinálta az üz­letet: a négyezer koronás váltó fejében egy három­­ezerhatszáz korona értékű automobilt akart adni Csud­­naynak. Ma délelőt­t kellett volna az árut és a pénzt átadni, a cég azonban tegnap este óvatosságból pre­zentálta a váltót az elfogadó gyanánt szereplő Csep­­reghynél, hogy meggyőződést szerezzen az aláírás va­lódiságáról. Csepreghy kijelentette, hogy ő a váltót nem írta alá, így került az ügy a rendőrségre, s Csad­­nayt, a­mikor ma délelőtt megjelent a cég dohány­utcai irodájában, hogy váltója ellenértékét megkapja, igen kellemetlen meglepetés érte: ott várt rá már két detektív, a­kik letartóztatták és nyomban bekísérték a főkapitányságra. A szerencsétlen fiatalember kihall­gatása alkalmával mindent őszintén megvallott. Azt hitte, úgymond, hogy a váltót, épp azért, mert hamis, ki fogják fizetni érte. A rendőrség fogva tartotta a megtévedt ifjút.­­ (A bajai diák­sztrájk.) A bajai tanító­­képző-intézet növendékeinek sztrájkja tudvalevőleg szomorú véget ért, mert kilenc harmadik osztályú növendéket kizártak az intézetből. A kitiltott diákok a minap Budapesten jártak, hogy a kultusz­­minisztertől az ítélet megváltoztatását kérjék, de a miniszter nem fogadta őket. A diákok erre vissza­tértek Bajára. A kizárt növendékek, mint Bajáról jelentik nekünk, ma hagyták el végképpen a várost. Elutazásuk alkalmával az intézet növendékei zajo­san tüntettek mellettük. Scherer igazgató fölhatal­mazást kapott, hogy esetleg még több növendéket is kitiltson az iskolából. A városban nagy fölhábo­­rodást keltett az intézet igazgatóságának szigo­rúsága. — (Virágos ablak.) A következő sorokat kap­tuk: Olvasván Balázsházy felszólítását a magyar nőkhöz a virágápolás tekintetében, végre én is hozzá­fogok e levél megírásához, mely már régen elevenen él bennem és igazán nagyon sajnálom, hogy egy kis gyávaságból már 1—2 évvel előbb meg nem írtam. Az építőmestereket szerettem volna valahogyan­ megkör­nyékezni, hogy minden ház ablakpárkányaira, mind­járt az építésénél alkalmazzanak egy kis rácsot, egy csinos kis korlátot, mely a házat semmiképpen sem rutítaná, sőt ellenkezőleg. S nem hiszem, hogy volna nő a világon, ki ezt a kis rácsot üresen hagyná s nem örömmel ápolgatná az abban elhelyezett virágjait. A befelé n­yiló ablakoknál ez egészen kényelmes és egy­szerű dolog. Én pár éve, hogy a vidékről bejöttem Bu­da­pestre lakni, s azóta nem múlt egy hét sem, hogy ne lett volna pár cserép virágom, melyek kissé meg­vigasztaljanak az elhagyott kerti munkáért és élve­zetekért. Kipróbáltam tehát, hogy még télen át is meg lehet tartani kedveltjeinket. A­hol az ablak kereszt­ben el van osztva, oda alkalmazok télire kis polcot, melyre aztán sűrűn — kissé egymásra is a cserepe­ket — összerakom a megtartandó, áttelelő virágjaimat, s ha nagyobb hidegben a belső ablakot kissé nyitva ha­gyom, azzal tudvalevőleg a szoba levegőjét még nem hűtöm le, mert hiszen úgy is fönt van a legmelegebb. Az én példámnak ismerőseim körében már akad­tak követői, de örömmel tapasztaltam, hogy különösen az elmúlt nyáron mennyire megszaporodott a virágos ablak. Ha már most az építéskor mindjárt gondos­kodnának e kis miniature kertecskék helyéről, ez aránytalanul kevésbbé terhelné a t. háziurak zsebét, mint a­mennyire föllendítené az igazi lelket nemesítő — és nemcsak hiú parádéból való — virágápolást, ne­velést és fővárosunk szépítését. A t. háziurak bizo­nyára a legnagyobb örömmel kedveskednek majd az ilyen csekélységgel becses lakóiknak, kárpótlásul ama kellemetlenségekért, melyeket az egészen ötletszerű és önkényes, százakra menő bérfölemelésekkel és az eb­ből folyó örökös költözködésekkel okoznak. Ha valaki önök közül, uraim, érdeklődik a virágos ablak s a vi­rágápoló nő iránt és hozzá még ismer is egy-két epito­mes tért, vagy háziurat, remény­em az nem fogja se­gítségét megvonni ez ügytől, hanem alkalomadtán fölszólal érdekében. Addig is, remény­em, megfogad­ják a régebbi, rácstalan házak lakónői Balázsházy ta­nácsát és minél többen csináltatnak a saját költsé­gükön, a teknén­yesek maguk is összekomponálhatnak valamit, mint például én is, kis kereteseket, s a tavasz és nyár folyamán akár nemzeti szinti, akár más szín­­vegyületű kertecskék fogják szemünket gyönyörköd­tetni. Örül a lelkem, valahányszor egy-egy szépen föl-­ virágozott erkélyt, találok, ezek is nagyon fölszapo­rodtak az utolsó években. Talán a Bilantiának is van benne érdeme. Kiváló tiszteletes S. J. — (Elfogott hajó.) Bukarestből jelentik ne­künk: Szulina román kikötővárosban ma elfogtak egy Crocemore nevű bolgár hajót, a­mely román zászló alatt futott be a kikötőbe. Titkos kémek már előre értesítettek a szulinai kikötő rendőrségét, hogy a hajó fegyverrel van megrakva, a­melyeket egy Franciaországban székelő komita küldött egy a Balkánon készülő forradalom céljaira. A fegyver Al­bániában került volna kiosztásra, hogy ott a tavaszra egy általános fegyveres felkelést készítsenek elő. A­ szulinai kikötő-rendőrség a hajót zár alá helyezte, a fegyvert pedig elkobozta.­­ (Az Erzsébet Népakadémia) most adta ki ez idei utolsó programját, mely a március közepétől május közepéig rendezendő előadásokat és tanfolya­mot tartalmazza. A gyorsírás, szépírás, gépírás, rajz és angol nyelv tanfolyamai április végéig tartanak , azokra még mindig lehet beiratkozni naponta 6 és 9 óra között a Népakadémiában. (VH., Akácfa­ utca 32.) A Népakadémia tagjainak szavaló klubja még három estét rendez, melyek közül az elsőt március hónap 18-án, március tizenötödike megünneplésének szenteli. A többi vasárnapon vetített képekkel­­kísért előadáso­kat tartanak Pályi Sándor és Latkóczy Mihály főgim­náziumi tanárok, míg április elsején Halmay Mór dr. tanár zeneestét tart. Hétfői napokon Pap Károly dr. főgimnáziumi tanár szemelvényeket mutat be a ma­gyar reformkor költői és politikai irodalmából. Ked­den a Népakadémia a Szabad Líceummal karöltve természettudományi estéket rendez. Szerdán Lázár Gyula tanár folytatja kurzus-sorozatát az újabb euró­pai állam­alakulásokról a francia forradalomtól nap­jainkig. Csütörtökön Domanovszky Sándor dr. keres­kedelmi akadémiai tanár ismerteti Amerika fölfede­zését. Szombaton Dittrich Vilmos dr. tartja előadásait „A nő a képzőművészetben“ címen. Az Erzsébet Nép­akadémiának minden 15 évesnél idősebb férfi­ és nő" tagja lehet, havi 25 fillérért; egyszerű személyes jelent­kezéssel naponként 6 és 9 óra között lehet beiratkozni. A Népakadémia könyvtára naponként 6 órától 9-ig használható. A könyvtár katalógusa 20 fillér.­­ (Henniget elfogták.) A berlini rendőr­ségen nagy az öröm: Hennig rablógyilkost, a­kit heteken át hiába kerestek egész Németországban, ma Stettinben elfogták. Néhány héttel ezelőtt a berlini rendőrség ügyetlensége következtében meg­szökött és azóta ravasz bujkálása révén egész legen­dás hőssé avatta a nép szóbeszéde. A­mi betörés, rablótámadás, gyilkossági kísérlet szökése óta tör­tént, mindannyinak hőséül Henniget tették meg. Ma elfogták, bár ugyancsak védekezett. Elfogásá­ról ezt táviratozzák nekünk Stettinből: Ma déltáj­ban egy Jess nevű rendőr le akart tartóztatni egy embert, a­ki egy üzlet elé támasztott biciklit el akart lopni. A tolvaj szökni próbált, de a­mikor látta, hogy ily módon nem tud menekülni, revolvert vett elő és rálőtt a rendőrre, a­kit a fején veszedel­mesen megsebesített, de Jessnek még volt annyi ereje, hogy kirántotta kardját és több erős vágást mért a tolvajra. A lármára egy mészáros, a­kinek a szomszéd házban van üzlete, a küzdelem helyére sietett és az ő segítségével sikerült a rendőrnek a tolvajt legyűrni és a rendőrségre vinni. A letartóz­tatott embert itt ki akarták hallgatni, de ez egy ideig némán állott a rendőrtisztviselő előtt és aztán egyszerre a földhöz vágta magát és három rendőr minden erejének megfeszítésével sem tudta lábra állítani. A tolvaj kétségbeesetten védekezett, ütötte, harapta, rúgta a rendőröket, a­kik segítséget vol­tak kénytelenek használni, így aztán sikerült talpra állítaniuk a tolvajt, a­kit aztán vallatni kezdtek. A­ kihallgatás közben feltűnt a rendőrtisztviselőnek a letartóztatott ember és az országszerte keresett Hen­nig Rudolf rablógyilkos között való nagy hasonlatos­ság. A letartóztatott ember eleinte határozottan ta­gadta a Henniggel való azonosságát, de a rend­őrök megmotozták és zsebében Hennig névre szóló több okiratot találtak; erre aztán abbanhagyta taga­dását és megvallotta, hogy ő a keresett rablógyilkos. A rendőrök erre vasra verték Henniget és a rab­kórházba vitték. A kórházban újra kihallgatták, de ott állhatatosan megtagadott minden választ. Jess rendőr sebe meglehetősen veszedelmes, a golyó szá­jába hatolt és balarcán jött ki. A berlini rendőrsé­get táviratban értesítették Hennig letartóztatásáról és Berlinből több rendőrt küldtek Stettinbe a rabló-­ gyilkos átvétele és Berlinbe való átszállítása végett.­­ (Elfogott pénzhamisító.) Zimonyból je­­­lentik: Az itteni rendőrség egy nagy pénzhamisító banda egyik tagját fogta el. Szabics Péter kalovicskcs

Next