Budapesti Hírlap, 1911. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

1911. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP (27. ke.) 3 magyar közvélemény figyelmét kérjük ez ügy számára, mint mind e tényezők­höz méltó ügyére. A tengerészeti szállítások és a magyar ipar. A Budapesti Tudósító jelenti: Ma délelőtt a kereskedelemügyi minisztérium­ban Szeronumi Ká­roly kereskedelemügyi miniszter elnöklésével szak­­tanácskozmány volt, melyen a kereskedelmi mi­nisztérium referensei, a haditengerészet előadói és a tengerészeti albizottság előadója, Rosenberg Gyula, vettek részt. A tanácskozás tárgya a tengerészet szá­mára esztözlendő nagymértékű megrendeléseknél a mamiai iparnak a kvóta aramidban való részesítése s az erre vonatkozó részletkérdések megbeszélése volt. A tanácskozások még befejezve nincsenek, de mint a Budapesti Tudósító mértékadó helyen érte­sül, már most megállapítható, hogy kedvező ered­ménnyel fognak végződni. Ugrón Gábor kerülete, Szilágysomlyóról je­lentik: Tegnap huszonhárom választó értekezletet tartott, a­melyen Barabás Bélát jelölték az Ugrón Gábor halálával megüresedett mandátumra. Bara­bással szemben Keller Samu dr. szilágysomlyói ügy­véd és lapszerkesztő lép föl Justh-párti programmal. A nyitrai mandátum. Thuróczy Vilmos tit­kos tanácsosnak az állami számvevőszék elnökévé történt kinevezésével megüresedett nyitrai választó­­kerületben ma volt a választás. Mint Kait ráír­ói táv­­iratozzák, képviselővé egyhangúan Diósa Imre földbirtokos munkapárti jelöltet választották meg. Összeférhetetlenségi ügyek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma délután öt órakor Tisza István gróf elnöklésével tartott ülésén tárgya­lás alá vette Beöthy László előadása melett a Buráni Szilárd és Léván Lajos báró képviselők ellen beadott összeférhetetlenségi bejelentéseket. Az elsőre nézve, mivel Burdin Szilárd arról az állásáról, a­melynek viselésére ellene a bejelentést tették, már lemondott, a bizottság magáévá tette az előadónak azt a javas­latát, hogy az összeférhetetlenségi bejelentést tárgy­talannak tekinti és ezt a Háznak bejelenti. A Lévay báró ellen való bejelentés tárgyalását a bizottság megkezdte és ennek folytatását később meghatáro­zandó legközelebbi ülésre halasztotta. A törvényhatóságok és a jegybank rész­vényei. Nagyváradról jelentik, hogy Kurländer Ede dr. bankigazgató a városi törvényhatósághoz in­dltványt nyújtott be, hogy vásároljon legalább négy­király azonban 1582 augusztus 7-én megtiltotta a pataki uradalom fölosztását, s Dobó Ferenc­nek meghagyta, hogy nővérét más után elégítse ki. A­mikor tehát Dobó Ferenc Sárospatak egyedüli tulajdonosa kívánt lenni, egyenest az udvar kívánsága szerint járt el. Tudjuk, hogy Dobó Ferenc Sárospatak miatt az édesanyjával is pörbe keveredett. Balassa életk­oi emiatt lel­ketlen kapzsi embernek mondják őt. Mi más­képp látjuk a dolgot. Az ő édesanyjáról tudnunk kell, hogy nagyon pörlekedő természetű asszony volt. Alig hogy a férje meghalt, már egy csomó pörbe keveredett, s emellett a szomszédait foly­ton háborgatta, úgy, hogy csupán 1575-ben a ki­rály három rendeletet is bocsátott ki özvegy Dobóné ellen Soklyossy András, Kopácsy István és Sukán János birtokosok védelmére. Valószí­nűnek látszik tehát, hogy a fiával folytatott pe­reskedésnek is részben ő volt az oka. Dobó Fe­rencet tehát nem illethetjük e miatt a per miatt a lelkellen­ség vádjával. Hiszen tudjuk róla, hogy édesatyja sírját minő kegyelettel őrizte! Ő emelte neki a szép síremléket, ő épitleli sírja fölé a ruszkai templomot, melyről még végrendeleté­ben is gondoskodik. A saját írásaiból is kitűnik, hogy a rokonairól is nagy szeretettel gondosko­dott s még a különben gyűlölt Balassa Bálint fiát is úgy tekintette, mintha a saját gyermeke lett volna. Dobó Jakabot pedig bevetette Sáros­patak tulajdonosai közé, bár az egy fillért sem adott. Da ha Dobó Ferenc csakugyan tilalmasra indult volna is, mikor az édesanyjával pörbe szállott, hibáját sokszor jóvátette. Különben is, azzal az igyekezettel, hogy Patak kizárólagos ura legyen, ő magasabb célt szolgált. Sárospata­kot ugyanis ő a protestantizmus legerősebb várává, az új eszmeirányok, az új tanítási mód középpontjává igyekezett tenni. S e törekvésében sem munkát, sem áldozatot nem kimért. A sa­ját felekezetének elismerése meg nem hatotta, a más hiten lévők gyűlöletes kifakadásai meg nem indították. Ment a maga kitűzött útján. A felmerült akadályok csak az akaratát acélozták és az eszét fegyverezték. S intézkedéseivel és áldozatkészségével sikerült elérnie, hogy Sáros­patak lett a felsőmagyarországi protestáns szel­lemi mozgalom gócpontjává! Ha saját feleke­­zete ezt nem is vette észre, annál jobban látták és tudták az ellenfelei. Forgách Ferenc nyitrai püspök például a hatalmas Unverzagt Farkas­hoz írt levelében világosan megírja, hogy Patak* az egész eretnekség főfészke Felső-B Jagyaror­­szágban („Patak esse nidum totius haeresis­ in su­periori Ungaria“). Az ördögnek e pataki zsi­nagógáját — írja Forgách —­ le kell rombolni! A­mikor Dobó a pataki iskola és egyház biztosításával elkészült, a többi birtokára ve­tette a gondját. Léván, Szerednyén és Ledni­­cén szintén iskolákat alapított, s maga gondos­kodott a skálamesterek és a prédikátorok fize­téséről. A várak és a városok után Uradalmas falvaira került a sor. Ezekben is gondoskodott a prédikátorok ellátásáról, s a hol keltett, tem­plomok építéséről. Hogy a szegénység is jár­hassa az iskolákat, a szegény diákok táplálá­sára alapítványt teremtett s kötelezte az örökö­seit is, hogy ez alapítványt örök időkre fen­­tar­tsák. Íme ilyen volt a lelketlennek és kapzsi­nak kikiáltott Dobó Ferenc! Vájjon hány főúr akadt abban az időben, a ki Dobó lelkesedését osztá s áldozott a közügynek, úgy mint ő? A férfiakat, kiknek működését áldás kö­veti, csak keskeny mesgye szokta azoktól elvá­lasztani, a kiknek tetteit átok kiséri. Dobónak elég alkalma volt ezt az igazságot tapasztalnia! Ma is akadnak bizonyára elfogult emberek, a­kik célnak veszik őt, s minden emberséget le­szednek róla. Azonban Dobó működését nem felekezeti szempontból kell megítélnünk! Ha fáradozásának eredményeit gazdasági, kultúrát és nemzeti szempontból vizsgálgatjuk, akkor meg kell előtte hajolnunk, bármily hiten valók legyünk is. Mert a mi szegény és romlott orszá­gunknak abban az időben kevesen tettek több jót, mint ő. Dobó Ferenc egész életén át a munka embere volt. Dolgozott, noha nem volt kinek; küzdött s fáradozott pihenés nélkül. A munkája aztán bőséggel hoza a gyümölcsöt. Évről-évre gazdagodott és gyarapodott. A­m­íg felesége élt, a boldogságból is bőven kijutott neki. Azonban a boldogsága csakhamar bánatra fordult. Fele­sége, „az ő csillaga“ fiatalon elhunyt. Aztán egyik rokona a másik után költözött az örök nyugalomra. Dobó tehát bit és bánatot eleget látott. A csapások hosszú sora azonban még nem törte meg. A vallásban keresett és talált megnyugvást. „Hálákat adok — írja ő maga — az én teremtő és megváltó uramnak, Istenem­nek, hogy gyermekségemtől fogva testi és lelki jókkal meglátogatott, minden nyavalyámban s háborúságomban kegyelmes gondviselőm volt; főképpen, hogy az ő szent ismereteire vezér­lőit! ... Nincs az halálnál semmi sem bizo­nyosabb ... Csendes és kész elmével várom."­ Az 1584. évben közelebbi rokonai közül már csak nővére, Dobó Krisztina volt mellette. Tudjuk, hogy nagy költőnk: Balassa. Bálint ezt a nőt — bár unokatestvére volt — titokban nőül vette s kísérletet tett Sárospatak várának a megszerzésére. Dobó Ferenc lelkének a csön­dességét nagyon fölzavarta ez az eset. Tisztel­­ven Osztrák és Magyar Bank-részvényt és hívja föl a törvényhatóságokat e példa követésére. Az indítvá­nyozó szerint, ha ez után sikerül a nemzeti társadal­mat az eszmének megnyerni, nem sok idő múlva is jegybank részvényeinek fele magyar kézbe kerül. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Csöndes bevezetés után eleven és zajos napja volt ma a képviselőháznak. Justh Gyula mondott hosszabb beszédet s fejtegetéseit erős visszhang kisérte az ellenzék és a többség részé­ről egyaránt.­­ Justh előtt pártjának egyik tagja, Jaczkó Pál foglalkozott a bank ja­vaslattal. Új dolgot nem igen mondott, de használhatóságát, mint parlamenti szónok folyamatos beszéd­készség­gel igazolta. Schuller Rezső, a szász képviselők egyike a közös bank mellett mondott rövid be­szédet, melyet a többség érdeklődéssel és tet­széssel hallgatott. A beszédhez a kormány tagjai is gratuláltak Schullernek. Justh Gyula beszéde iránt nagy érdeklő­dés mutatkozott. Pártja kitett magáért s csak­nem teljes számiban sorakozott háta mögött, de jócskán megteltek a Kossuth-párti padsorok s a többség is a szokottnál nagyobb számban vo­nult föl Justh azzal kezdte, hogy nem ismerheti el törvényesnek azokat az ideiglenes megállapo­dásokat, melyeket a kormány az érmeegyez­mény és a bankszabadalom dolgában az osztrák kormánnyal megkötött ilyen megállapodások szerinte csak a törvényhozás felhatalmazásával köthetők. Az ellenzéket azért, mert a kormány későn terjesztette be a bank­ja­vaslatát, nem lehet az alapos vitától elütni. Ha nem akarjuk Ma­gyarországot gazdasági egyoldalúságban és sze­génységben tartani, ha ipart és gazdagságot akarunk teremteni, föl kell állítani az önálló bankot. Az ellenzéket nem rémíthetik el a bank­­augurok fenyegetései és rémlátásai. Justh ezután szemére vetette Madarassy- Beck Gyula bárónak, hogy mikor kétségbevonta Magyarország állami önállóságát, rossz szolgá­latot tett a nemzetnek. — Sose vontam kétségbe, — felelte Mada­­rassy-Beck Gyula. — A vélelem, az általános szabály — foly­tatta Justh — az önálló bank mellett szól. A koalíciós kormány életében is az idézte föl a válságot, hogy a függetlenségi párt nem volt hajlandó a gazdasági önállóságot a hatalomért cserébe föláldozni. Mert a hatalom csak addig lehet értékes, míg a nemzet javára élhetünk vele. E nélkül csak hitvány rongy. A baloldal itt zajosan éljenzett és tapsolt. Huszár Károly azonban a néppártról Justh felé kiáltotta: — Arról beszél íogy, igérte-e Lukács az ön­álló bankot vagy sem. — Minket hiába ugrat a képviselői ur —■ felelt Justh helyett Batthyány Tivadar gróf. — A függetlenségi pártot azért az önzet­lenségért, — folytatta Justh Gyula — hogy elveit megbecsülve, a hatalomnak hátat fordított, el­ismerés helyett a legkönyörtelenebb üldözés érte. Lekicsinyelték, lepiszkolták és kalandorpoliti­kusoknak nevezték tagjait, pedig ez a jelző inkább azokra illene, a­kik minden pillanatban cserben hagyják elveiket, hogy a hatalmon ma­radhassanak. —­ Önök mindent megígértek és semmit se váltottak be — kiáltották folytonos zajongás közben a jobboldalról. * —• Önök se fognak meghalni a készfize­tésért — hangoztatták balról. Justh ezután azt mondta, hogy ha a füg­getlenségi párt nem lett volna olyan rigorózus az elvek és politikai eszközök dolgában saját magával szemben, ma hatalmon ülhetne s a munkapártnak izmagja se lenne se a Házban, se az országban. A jobboldal derültséggel fogadta ezt a ki­jelentést. — Kiesett a holló szájából a sajt — kiál­totta Ugron Zoltán nagy hahota mellett. Mikor aztán Justh a készfizetés dolgára tért s Tisza aradi beszédét citálta, az ellenzéken nevettek. — Ilyen ígéreteket tenni — mondta Justh s azokat be nem váltva, kormányon maradni, ellenkezik a politikai tisztességgel. — Micsoda beszéd ez? Rendre! Rendre! — tiltakozott a jobboldal lármásan. Az elnöklő Kabos Ferenc Justhot meg­intette. Justh azzal fejezte be beszédét, hogy ha­tározati javaslatot olvasott föl, a­mely szerint a képviselőház nem viseltetik bizalommal a kor­mány iránt. Az ellenzék" balszárnya, a Justh-párt ve­zére köré sereglett s tapssal és éljenzéssel tünte­tett mellette. A Kossuth-párt nagy része ülve maradt s némán nézte az ünneplést, néhányan mentek Justhhoz, hogy gratuláljanak. Az ülés berekesztése előtt Madarassy-Beck Gyula báró kijelentette, hogy Justh Gyula félre­értette az ő beszédét. Tisza István gróf pedig azt .

Next