Budapesti Hírlap, 1911. december (31. évfolyam, 285-309. szám)
1911-12-01 / 285. szám
1911. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP (285. sz.) a német birodalmat, hogy hatalmi, terjeszkedésének az egész világon első és egyetlen ellenfele épp Nagybritannia. Ha Grey azt mondja, hogy a német-angol barátkozás e napokban a csatornán innen és túl kedvező talajra nem találhat, minden ellentmondás nélkül igazat adnak neki Berlinben is, az angol államférfiú csak azt hallgatja el, hogy e szomorú tény okát épp Londonban kell keresni. Ily körülmények között teljesen értékét veszítették egyes londoni körök békés törekvései is és az angol politikai világ mostani barátságosabb nyilatkozatai sem szolgálhatnak egy job jövendő zálogául. Az angol parlamentben minden oldalról azt erősítgetik, mi sem áll útjában, hogy egy vagy más kérdésben Anglia és Németország szövetségre ne lépjenek, e lehetőséget néki tagadja senki, de ma hiányzik hozzá a barátságosabb, melegebb viszony, a kölcsönös megértésnek ama felsőbb mértéke, amely megengedi egymás törekvéseinek, céljainak, vágyainak nyílt föltárását. A múló viharnak látható következései tehát nem a béke terén lesznek. Anglia jól előkészítette a talajt a német flottarajongók számára és az új birodalmi gyűlés, bármily színezetű többség uralkodjék is benne, két kézzel fogja osztogatni a milliókat a már rég tervbevett hajóóriások építésére és minden jel arra vall, hogy a mostani 1917-ig élő flottaterv már két esztendővel előbb teljesen meg lesz valósítva. Hogy azután nem fog szünet beállani a fegyverkezésben, csak természetes, a német közvélemény ma szinte egyöntetűen követeli a flotta oly kiépítését, hogy minden aggodalom nélkül szembe tudjon szállani bármely oldalról jövő támadásnak is. A másik következés pedig az lesz, hogy a németek a hivatalos világtól függetlenül kétszeres és bizonyos túlzásra hajlandó figyelemmel fogják kísérni az angol diplomácia munkásságát és ha kell, kényszeríteni fogják a kormányt a legkisebb kérdésben is éles, határozott állásfoglalásra Anglia ellen. A német közvélemény e tagadhatatlan forrongásában nagy veszedelem rejlik és még szellőkben gomolygott a szobában. Az előszobából, ahol Hrickó aludt, az emberi test izzadságának párolgása áradt felém, s a falon függő hőmérő 22 fok R.-t mutatott. Nem bírtam tovább, minden ablakot kinyitottam, s akkor megint hallottam a madár siránkozását: — Aj... jaj ... aj... jaj... jaj... S szivem öntudatlanul is összezorult. A fonnyadó hársfavirágok gyöngéd illám, az éjjeli levegő, s a Kismedve szelíden fénylő csillagai sem nyugtattak meg. Mohón vágytam arra, hogy a madár elhallgasson, s hogy mennél hamarább villanjon meg az égen a reggeli szürkület. Új cigarettára gyújtottam, s a szék támlájára dűltem. — Jaj... aj... jaj... aj... aj... — hallatszott be az ablakon, öt-hat percig egyfolytában ugyanaz a siránkozás. A következők még gyorsabban ismétlődtek ... úgy tizenöt másodpercnyi időközökben. . . Amikor nincs ember körülöttünk, a legostobább gondolatainkat s tettünket sem igen szégyeljük. Hirtelen eszembe jutott, hogy olyanforma kísérletet teszek, mint a spiritiszták a szeánszokon. Elhatároztam, hogy lassan fogom mondani az abc-t végig, s megint elölről megszakítás nélkül és azokat a betűket, a melyeknél a madár sivnt, jegyzőkönyvembe írom. Magam elé tettem a jegyzőkönyvet, kezémbe vettem a ceruzát s elkezdtem: — A, b, c, d ... Mikor a k betűhöz értem, megint hallatszott a jajgatás: — Jaj ... aj... jaj... aj... Megrezzentem, mintha hirtelen lövést hallottam volna és fölirtam a k betűt. A következőhangot az ó betűnél hallottam. Képzeletem lázasan dolgozott s azt gondoltam, hogy a k herencse lesz, ha az angol államférfiak éles szemét nem fogja kikerülni e bonyodalmakban terhes jelenség. A politikusok mondhatják, hogy a háború rémeit elűzték és a béke újból kivirult, de aki a népek szívébe lát és olvas, nem titkolhatja, hogy épp a rideg, érzésekkel nem számoló politika sodorhatja az örvény szélére a világot. A népek' szeretik a békét és készülnek' a háborúra, az angol-német viszony csak egyik beszédes jelensége ez igazságnak. Az új egyetemekről szóló törvényjavaslat. Mint a Pol. Krt. jelenti, Zichy János gróf kultuszminiszter a képviselőház holnapi, pénteki ülésének elején be fogja terjeszteni a pozsonyi és debreceni egyetemek felállításáról szóló törvényjavaslatot rövid megokulással. A közös pénzügyminiszter a királynál, Bécsből jelentik: Burián báró közös pénzügyminisztert délelőtt tizenegy órakor a király külön kihallgatáson fogadta. A cseh-német kiegyezést Bécsből jelentik nekünk: Stürakh gróf miniszterelnöknek sikerült a cseh és a német pártvezéreket rábírni arra, hogy jövő szerdán értekezletre üljenek össze és a kiegyezésről tárgyaljanak. Az osztrák költségvetési bizottság illése, Bécsből jelentik. A költségvetési bizottság folytatta a költségvetési provizórium tárgyalását. Staniek képviselő visszautasítja egyes bécsi lapoknak a csehek tegnapi viselkedéséről mondott elítélő kritikáját. Javasolja, hogy a provizóriummal kapcsolatban hosszabbítsák meg az 1911—12. üzemévre az alkoholkontingens-törvényt. Seitz és Diamant képviselők nem tartják megengedhetőnek, hogy a bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Hosszabb házszabályvita fejlődött ki, melyben Koritovszki elnök Staniek javaslatának tárgyalását megengedhetőnek tartja. Seitz kívánságára megejtik a szavazást, mire a bizottság 27 szóval 11 ellen az elnök álláspontja mellett döntött. Ezután folytatták a provizórium érdemleges tárgyalását. Bulgária, és Románia. Az európai sajtót romániai körökből nemrég akképpen informálták, hogy Bulgária azért változtatta meg ellenséges viselkedését barátságossá Törökországgal szemben, mert Románia alkalmas formában értésére adta a szófiai kor- j ■rt——- tűtől nincs messze az és a madár szabályos időközökben ad hangot, de aztán úgy látszott, hogy a közök mégsem egyformák. Az a körülmény, hogy a harmadik betűt csak az ly-nél írhattam le, megerősítette újabb föltevésemet. Megint várnom kellett s az a betűt kellett leírnom ... Erőlködtem, hogy ne nézzek a papírra, s igy folytattam ostoba munkámat. De mikor tekintetem véletlenül odaesett és láttam, hogy saját kezem írásával ez van odaírva: ,,Kólya ... Kólya“, — az egész hátamon olyan meleg futott végig, mintha leforráztak volna. Hirtelen a Hrickó elbeszélése jutott eszembe arról a fiatal és szép úrnőről, akinek a fiát Kólyának hívták. Olyan félelem szállt meg, hogy szinte az ájulás környékezett. Teljes erőmből uralkodni próbáltam magamon, az előszobába mentem, s minden teketória nélkül felráztam a történet mesélőjét azzal az ürüggyel, hogy elfogyott a gyújtóm, s nem tudom, hogy hová tette az egész csomót, amelyet aznap vett. Hrickó sokáig bamba tekintettel nézett rám, aztán jó ideig dörzsölte a keresztcsontját, s végre haragosan kérdé: — Mi is kell? ... — Gyújtó kellene, gyújtó ... — Ahá ... ! Aztán mindenféle ürüggyel tartóztattam és kértem, hogy mondjon még el egynéhány, de nem olyan szomorú történetet. S a szerencsétlen embert, (akit egyébként sűrűn kínáltam az én finom cigarettáimmal), egész reggelig kínoztam, amíg csak el nem hallgatott az a madár és amíg vidám csiripelésekbe nem fogtak az ablak alatt nyúló jegenyefán lakó verebek. Két nap múlva elutaztam abból a faluból. A jegyzőkönyvemből kitépett papírlapot máig is őrzöm, pedig bizonyos, hogy ami azon az éjszakán velem történt -- csak puszta véletlen. A mánynak, hogy nem nézné tétlenül Bulgáriának Törökország ellen irányuló esetleges fegyveres föllépését. A Budapesti Hírlap romániai tudósítójának tegnap alkalma volt a bukaresti bolgár követség egyik nagyrangú tisztviselőjével a tárgyról beszélgetni. A diplomata kijelentette, hogy Románia nem interveniált a neki tulajdonított értelemben a szófiai kormánynál. De nem is interveniálhatott volna, mert Bulgária állami méltóságával nem tartja összeférhetőnek az ilyen beavatkozást. A bolgár diplomácia a Balkán-félsziget békéjét megzavarni nem kívánja és nem is engedi. Hogy eme szilárd álláspontjához következetes maradjon, nincs szüksége sem idegen kormányok barátságos közbelépésére, sem energikus figyelmeztetésre, amelyek nem léteztek sem a múltban, sem ajelenben. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. A képviselőház ma befejezte a belügyi költségvetés tárgyalását. A mai ülés is a főváros ügyeinek bolygatásával telt el. Szmrecsányi György kétórás beszédben válaszolt Hock János és Vázsonyi Vilmos tegnapelőtti felszólalására, védte a maga állításait és pontról-pontra megismételte vádjait, melyeket azonban ma sem tudott jobban bizonyítani, mint hétfőn. Utána Heltai Ferenc is felszólalt, nem csupán azért, hogy Szmrecsányi vádjaira ismét feleljen a fővárosi községi választások, a városi villamosvasúti részvények és a gázgyár dolgában, hanem azért is, hogy Vázsonyival szemben is kifejezze a maga ellentétes álláspontját a választójog kérdésében. Heltai a községi életben nem híve az egyenlő szavazati jognak, mert ebben az esetben Budapesten kizárólag csak a szociáldemokraták jutnának be a törvényhatósági bizottságba. Heltai nagyon élesen kikelt Szmrecsányi ellen, akinek harcmodora olyan, úgymond, mint a vadaké, mert a mérgezett nyilakkal való lövöldözés ma már csak a vadak között szokásos. Heltai után már senki sem vett részt a belügyi vitában, a belügyi költségvetés valamennyi tételét megszavazták. Holnap a kereskedelmi tárca költségvetésére kerül a sor. A képviselőház ülése. Elnök: Rávay Lajos. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Blanár Béla előadó bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését a konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslatról. Napirenden van a belügyi költségvetés tárgyalásának folytatása. Szmrecsányi György azon a cinen szólal föl, hogy az általános vitában határozati javaslatot adott be, és így megilleti a zárószó joga. Tiltakozik az ellen, hogy őt Vázsonyi minapi beszédében analfabétának tüntette föl. Ő nem sajnálja a tisztviselőktől a nagyobb fizetést, hanem csak aggodalmát akarta kifejezni amiatt, hogy nagyon bőkezű egy olyan város, mely egyre-másra veszi föl a százmilliós kölcsönöket, és hogy oly sok tisztviselőt tart, mint a közös hadsereg. Föntartja most is azt az állítását, hogy a fővárosi szabályrendelet beleütközik a törvénybe. Most is föntartja, hogy a fővárosi demokrata pártnak soraiból indul ki a féktelen internacionális izgatás, amely megmételyezi összes intézményeinket. Való az, hogy egy lap azt írta, hogy a fővárosi bizottságban olyanok vannak, akiket megvesztegettek. Megütközéssel konstatálja, hogy ilyen súlyos vádak megtorlatlanul elhangozhattak. Bródy Ernő: Nem olvastuk! (Nagy derültség.) Molnár János: Az egész bizottságból nem olvas senki újságot? Szmrecsányi György utal arra, hogy nem a kommunizálás ellen foglalt állást, hanem annak keresztülvitele ellen. A védők beszéltek mindenről, a kenyérgyárról, lómészárszékről, de arra nem adtak a szólónak választ, vájjon a gázgyár átvételénél megóvattak-e a főváros érdekei? Hiszen a főváros milliókkal váltotta meg ezt az üzemet s nem gondoskodtak a kellő felügyeletről. Klasszikus tanúja a belügyminiszter, aki tegnap intézett leiratot a fővároshoz, amelyben tudatja, hogy a gázgyárról alkotott szabályrendeletet jóvá nem hagyja. Nem különös dolog-e, hogy a fővárost egy belügyminiszteri rendeletnek kell a kizsákmányolástól megvédeni? Azt is kifogásolja a miniszteri rendelet, hogy a szabályrendelet a költségvetésnek, a nyereség- és veszteségszámlának a városi számvevőség