Budapesti Hírlap, 1913. augusztus (33. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-01 / 181. szám
1913. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP (181. sz.) kapjanak. A miniszterelnök most értesítette az egyesületet, hogy hajlandó a kérdést a kormányzat minden ágára vonatkozóan ideiglenesen rendezni addig is, amíg a szabadságolást a szolgálati pragmatika útján véglegesen szabályozzák. A berettyóújfalusi választás. Néhány újság azt írta, hogy a belügyminiszter a berettyóújfalusi választási mozgalmakból kifolyóan hozzá intézett távirati panaszra nem intézkedett. A Budapesti Tudósító illetékes helyen ezzel szemben arról értesül, hogy a belügyminiszter a panaszra azonnal távirati uton intézkedett és Bihar vármegye alispánját törvényszerű eljárásra és jelentéstételre hívta föl. A függetlenségi pártkörben ma este, a berettyóújfalusi választásról beszélgetvén, Platthy György fölpanaszolta, hogy Csekklön a csendőrök a főszolgabíró utasítására éjnek idején ki akarták az ágyból vinni, majd, mikor nem engedelmeskedett, a csendőrök őrt álltak a háznál és reggel elvitték Mezőtelegdre. A képviselők azt is szóba hozták, hogy a kerületben járt munkapárti képviselők hasonlóképpen el voltak tiltva az agitációtól; azt kívánják tehát, hogy mivel a függetlenségi képviselők be akarják jelenteni mentelmi joguk megsértését az illetékes hatóságnak, tegyék meg a kerületben járt munkapárti képviselők ugyanezt. Kénytelenek voltak elhagyni és leírhatatlan volt az öröm, amikor az ellenséges csapatok elhagyták a várost. Albánia számos helységében már ideiglenesen megalakították az ideiglenes hatóságot, így például Médiában, ahol kitűzték az albán lobogót. Ezzel szemben a szerbek és montenegróiak még mindig albán földön tartózkodnak. A szerbek Oroshiban, a montenegróiak Tuziban. Az albánok mindaddig nem nyugszanak, amíg az ország nincsen megtisztítva az idegenektől, és amig etnográfiai helyzetének megfelelően nem lesz tisztán albán föld. Érdekes, hogy éppen a malisszorok, akik két éven át a törökök ellen és Albánia szabadságáért harcoltak, a nagyköveti tanácskozás határozata értelmében montenegrói uralom alá kerülnek. Főleg a Choti és a Gruda törzsekről van szó. A magam részéről meg vagyok győződve, hogy a malisszorok utolsó csöpp vérükig fognak harcolni, ha idegen uralom alá akarnák őket hajtani. Szkutari érseke a királynál, Ischlből jelentik: A király ma délelőtt kihallgatáson fogadta Sereggi szkutari érseket. A kihallgatás fél tizenkettőig tartott, ő felsége ezután Marlaskai Ambrus Ferencrendi szerzetest, Sereggi érsek kísérőjét fogadta kihallgatáson. Sereggi köszönetét fejezte ki a felségnek azért, hogy 1911-ben a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Ő felsége Sereggi érseknél és kísérőjénél Szkutari ostromának különböző fázisai iránt érdeklődött és mindkettőjüket rendkívül kegyesen bocsátotta el. Máriáskor, a szkutari Ferencrendi kolostor szerzetese érdekes dolgokat beszélt el egy újságírónak Szkutari ostromáról és Albánia jelenlegi állapotáról. — A város ostroma, mondotta, 1912 október 19-étől egészen április 24-éig tartott. A városban uralkodó állapotok egyenesen leirhatatlanok voltak. Félelem és izgatottság gyötörte a lakosokat. A montenegróiak ostromágyul, szakadatlanul bömböltek, annál is inkább, mert tudták, hogy az albánok nemzetük ellenségét látják bennük. Október 29-étől három héten át szakadatlanul tartott az ostrom, a leghevesebben éjnek idején. A megfélemlített lakosság kezdetben a székesegyházba menekült, majd amikor ezt is bombázták, a bazárba menekült, és amikor ott sem voltak biztosságban, a félé-remegő emberek céltalanul barangolták be a várost. Februárban maga az érsek is kénytelen volt elhagyni palotáját és a Ferencrendiek klastromában tartózkodót egy hónapig. Az érsek november 20-ától a háború végéig a külfölddel semminő összeköttetésben nem állott, mert hiszen az egész országot ellette az ellenség. Az albánok kizárólag a hármas szövetség értdemének tudják be, hogy a várost a montenegróiak teszteljétek, nem ingyen teszitek. És szörnyen nagy bűnbánatot érzett... Az egyik asszony a János nyaka alá nyúlt, felültette a beteget az ágyban. — Mondja kend, János bácsi, hogy: Jézus! — Jézus! — nyögte az öreg. Most a másik vénasszony szólalt meg. — Mondja kend, János bácsi, a lelke üdvösségért még egyszer, hogy: Jézus. — Jézus! — hápogta János. Az asszonyok hókuszpókuszokat csináltak az égő gyertyákkal s helyeslőleg bólogattak. A harmadik asszonyra került a sor. — Mondja kend, János bácsi, hogy könynyű legyen kendnek a főd, harmadszor is, hogy: Jézus. De ezt már megsokallta a halódó. — Nem mondom, — jelentette ki határozottan. — Kéccel mondtam a Fiuisten nevét, hiába föl nem veszem harmaccal is . — De csak mondja kend, — ijtegették a szakavatott asszonyok áldozatukat — mondja kend, mert elkárhozik. — Ne izéljetek velem, nem vagyok tán se bolond, se gyerek!___ János bácsi meglepően egészséges hangon tiltakozott lelki nyugalmának megháborítása ellen. Ám az asszonyok nem hagyták magukat. Meglóbálták gyertyájukat, sápitoztak, szörnyül- köztek. *— Mondja kend!... Mondja kend! — Azért se mondom! — A pokolba kerül kend! — Micsoda? A pokolba! Én? Táp mert oda kívántok 2 szonyok. '■ ■1*v ■ * / * ! Vádak az uj-törökök ellen. Budapest, jul. 30. Serif hasa török’ császári tábornok', a kit az Egység és Haladás bizottsága a Mahmud Sefket basa meggyilkolásában való részesség gyanúja miatt halálra ítéltetett már Názim basa meggyilkolása után elmenekült hazájából és ma Párisban él. A La Revue július tizenötödiki számában ez a számkivetett török államférfiú nagyon elkeseredett hangú.Ő tehát aligha tárgyilagos, de azért mégis nagyon meggyőzőnek látszó vádiratot tett közzé az új-török uralom ellen. A cikket már a címe után is (A konstantinápolyi gyilkosságok, Abdul Hamid uralmának folytatói) súlyosan vádoló és szinte szenzációt hajszolónak gondolhatnánk, ha nem olyan ember írta volna le, aki már állásánál és koránál fogva is megszokta, hogy minden szaváért helyt álljon s fölösleges túlzásokra ne ragadtassa magát. Az illusztris szerző egyébként közismert valóságokat foglal össze vádjaiban. Nem titok, hogy Názim basát, az új-törökellenes párt egyik főemberét az Egység és Haladás bizottságának emberei gyilkolták meg. Azt is tudjuk, hogy amióta az új-törökök ismét hatalomra jutottak, rettentően fölhasználják a hatalmukat politikai ellenfeleik elpusztítására és megfélemlítésére. Serif basa néhány konkrét adatot hoz föl etekintetben, amelyek, sajnos, nagyon igazakul hangzanak, amelyek azonban eddig a nagy nyilvánosság előtt kevésbbé ismertek voltak. Így például nagyon súlyos dolog az, hogy a Mahmud Sefket basa gyilkosain ítélni hivatott haditörvényszék ülése előtt néhány nappal az Egység és Haladás bizottsága közzétette a maga újságjaiban, hogy huszonöt halálos ítélet lesz, amelyeket a Bajazid-téren, Mahmud Sefket basa meggyilkolásának helyén fognak végrehajtani. A kormány azután közölni fogja az összes európai kormányokkal az ügy János bácsi kiugrott az ágyából, úgy folytatta: — Hát azért sem! Megmutatom néktek, adta boszorkányjai, hogy egy fitying sem üti az én halálomból a markotokat... Megmutatom, hogy túléllek mindnyájatokat. Az asszonyok ijedten rebbentek széjjel. János még utánuk kiáltott. — Engem senki se kunérázzon, mikor meg akarok halni. Azér se halok meg a kedvetekért ... Negyedóra múlva végre megjött a pap. De már nem volt szükség rá. János elébe ment s tiszteletteljesen kezet csókolt neki. — Engedelmet istállók, főtisztelendő érdemes uram, hogy idebolondítottam, de már elment a kedvem a haláltól, elvették a vénasszonyok. Furt ijtegettek, — panaszolta, —az orrom körül legyeskedtek a gyertyákval, mintha már nem is lennék az élők között, összepörkölték a bajszomat is. Az okos humoros szentatya elmosolyodott. — Mondtam kendnek, János, hogy nincs semmi baja. — Lett vóna, — állította János — már itt is vót a halál az ágyam fejénél, de szerencsére megkegyelmezett, beérte azzal a kínzással, amit az asszonyoktól kellett elszenvednem ... És megmaradt János e mellett az igazsága mellett. Ma is váltig azt hajtja, hogy végérvényesen meghalt volna ezelőtt tíz esztendővel, ha életre nem boszantják vala a sirató vénaszaktáit, különösen pedig a francia kormánnyal, melytől Serif basának és bűntársainak kiadását fogja kérni. Ez világosan igazolja, hogy a haditörvényszéknek már előre megparancsolták, kiket kell halálra ítélnie. És azt is, hogy az új-török komité vak gyü■ lelettel üldözi Serif basát, máskülönben nem publikáltatok volna olyan ostobaságot, hogy hivatalosan köröztetni fog az idegen hatalmak között olyan okmányokat, amelyeket e kormányok egyike sem kért, mert egyiküknek sincs köze hozzá, csak hogy valamelyes jogi formát adjon Serif basa üldözésének Franciaország területén is. Serif basa szerint különben a komité nem elégedett meg ezzel a nagyon kétes eredményű lépéssel, hanem kiküldte Franciaországba a híres gyilkost, Dzsambulátot, egy segéddel és öt török nővel. A kiküldötteket Talaat bég, a komité ismert vezérembere személyesen kísérte ki a hajóhoz. A küldetés, minthogy Serif basát értesítették róla, most már aligha fog sikerülni. Nem kevésbbé súlyos,de szintén közismert dolgok, hogy a török komité a börtönökben kínzással bírja vallomásra a politikai foglyokat, s hogy egyszerre hatezer embert űzött ki Konstantinápolyból, Szinopéba szállíttatván őket. Annak idején kommentálta az európai sajtó az ellenzéki újságíróknak, Hasszán bégnek, Fehmi bégnek, Ahmed Szamim bégnek és Zekki bégnek a komité által való meggyilkolásáról szóló híreket is. E közönségesebb bűntetteknél nem kevésbbé súlyosak a komité politikai vétkei, amelyekkel úgy a nemzetközi békét, mint az ottomán birodalom létét fenyegetik. Ezek között első helyen Serif basának egy olyan közlését kell megemlítenünk", amely teljes világításba helyezi a török hadsereg mostani, szinte meglepetésszerű akcióját. "Annál érdekesebb ez, mert a Serif basa írásának keltekor még szó sem volt a török hadsereg előnyomulásáról. Mikor a csataldzsai török hadsereg, a már említett kivégzések miatt való felindulásában, Konstantinápoly ellen akart vonulni, Izzed basa hadügyminiszter és Konstantinápoly katonai parancsnoka, Dzsemál bég Csataldzsába siettek és a háborgó hadsereget a következőkkel csillapították le. 1A balkáni országok nem sokára egymásra fognak törni s a török kormány föl fogja használni ezt az új háborút, hogy viszavegye az elvesztett területet, Drinápollyal együtt, össze fogja gyűjteni a szükséges pénzt az államjószágok eladása árán is. Világos, hogy ilyenformán a nagyhatalmaknak elsősorban nem az új-török- kormánnyal szemben kell föllépni a londoni szerződés érvényesítése iránt, hanem magával a török hadsereggel. Ez pedig nem lehetséges megfelelő haderő odaküldése, tehát mindenféle komplikációk veszedelme nélkül. Még különösebb az a sakkhúzás, amit az újtörök komité a panszsamisztikus mozgalom élesztgetésével intéz az Ázsiában levő, nagyon 'összebonyolódott 'érdekek ellen. Talaat bég és legközelebbi barátai elhatározták, hogy ügynököket küldenek Egyiptomba, Indiába és Oroszországba a panszsamisztikus propaganda terjesztésére. Egyiptomba Sebbinder Zadé Hikimi effendi megy, aki a konstantinápolyi Hikmet című lapot szerkesztette. A Kaukázusba rabdul Uhud Daud effendi indult, egy kaldeai perzsa, aki a keresztény hitre tért s Angliában, majd Rómában nevelkedett, majd ismét muzulmánná lett. Indiába Halil Halid effendit küldik, elébb a török nyelv tanárát Cambridgeben, akinek a nyugati műveltség iránt való gyűlölete ismeretes. Ez főkonzuli minőségben fogja misszióját végezni. A komité alkalmas embereket keres még az Algírban, Tuniszbanés különösen Marokkóban való működés céljából. Ez az akció elsősorban a hármas antant ellen irányul ugyan, de mindenféle pánszlámisztikus mozgalom nagyon károsítaná a kettős monarkia és Németország közvetetten érdekeit is. Serif basa főleg azért ítéli el, mert a pánszlamisztikus mozgalom mindig nagyon vészthozó volt Törökországra nézve. Nagyon határozottan szembeszáll Serif basa az Egység és Haladás bizottságának azzal a vádjával, hogy ő és pártja Abdul Hantidnak a trónra való visszahozatala érdekében dolgozik. Egyszerűen arra utal, hogy ő maga is segítette az új-törököket Abdul Hamid ellen. És hogy gondolna ő a zsarnokság visszaállítására, mikor a komité ellen is éppen zsarnoki túlkapásai miatt küzd. .Védelmébe veszi