Budapesti Hírlap, 1914. december (34. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-01 / 303. szám

1914. december­i ségét, a törekvések egységét, a vállvetett küzdelem­nek egész szabad nyilvánulását teszi lehetővé. (Igaz! Úgy van! A­talámos élénk helyeslés, éljenzés és taps.) És ebben a küzdelemben az ezredéves magyar nemzeti állam más tekintetben is kiállotta a nagy idők teherpróbáját. (Igaz! Úgy van!) Bebizonyult, h­o­gy ez az állam nemcsak gépies, erőltetett kapcso­latot létesít a honpolgárok között. Ez a küzdelem elnémította a pártviszályt, elnémította az osztály­harcot, háttérbe szorította a nemzetiségi ellentéteket, és az egységnek, a kölcsönös szeretetnek, az együttes hazaszeretetnek olyan fényes tanujeleit szolgáltatta itt benn és a harcmezőn, a­melyek lehetetlen, hogy nyomtalanul tűnjenek el a magyar nemzet történeté­ben és jövő fejlődésében. (Élénk helyeslés és taps.) A háború a nemzetek megmérettetése. A ma­gyar nemzet is a világtörténelem kérlelhetetlen szi­­goruságú mérlegére helyeztetett. Megmérettetett és súlyosnak találtatott. (Úgy van! Úgy van!) Ennek a háborúnak lehetetlen, hogy be ne következzenek üd­vös következményei a magyar nemzet jövője, a ma­gyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma ja­vára. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Nekünk, t. Ház, a­kik ezidőszerint felelősek vagyunk a nemzet kormányzatáért, nekünk köteles­ségünk szervezni, irányítani, a most folyó nagy élet­halál harcban, a kellő helyen latba vetni a nemzet­nek olyan határtalan önfeláldozással rendelkezé­sünkre bocsátott erőit. Ne kicsinyeljük a küzdelmet; nagy erőfeszítések várnak még reánk, de bíznunk kell saját erőnkben. (Úgy van!) Élnie kell bennünk annak a tudatnak, hogy a nemzet diadalmasan fogja megállani a még előttünk álló erőfeszítésekben is a helyét. (Élénk helyeslés.) Ezt a küzdelmet, csüggedést, habozást, kislel­­kűséget nem ismerve, folytatnunk kell addig, a­míg meg nem teremti az a nemzet számára a jövő bizton­ság maradandó előfeltételeit. (Élénk helyeslés.) Mi reánk, t. Ház, nagy és ünnepélyes kötelességet hárí­tanak ezek az idők. Nekünk kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne vesszen kárba a patakokba kiontott honfivér, hogy meghozza az a nemzet szá­mára áldásos gyümölcseit. (Zajos helyeslés.) A függetlenségi párt. Károlyi Mihály gróf a függetlenségi párt ne­vében szólal föl. A háborúra vonatkozóan most min­dent el akarnak követni, hogy sikeresen végződjék. Nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is fölkínál az országnak, hogy egészen fölvér­tezve küzdhessen az ellenség ellen. Bíznak abban, hogy a nemzeti szuverén magyar állameszmének eb­ből a küzdelemből diadalmasan kell kikerülnie. Ez az a tudat, a­mely hevíti vérünket, ez az a gondolat, a­mely minket is hipnotizál és visz mindnyájunkat egy szívvel, egy lélekkel a küzdők felé. A magyar nemzet soha nagyobb bizonyságát nem mutatta annak, hogy nemcsak páratlanul össze­tart ebben a nagy küzdelemben, de megérett ez a nemzet minden tekintetben, politikailag is. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Ennek a politikai megérettségnek is kell, hogy élvezze gyümölcseit (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon), ennek­­a politi­kai megérettségnek lesznek és kell, hogy legyenek következményei. Ennek a politikai megérettségnek köszönheti nemcsak az ország, de az egész monarkia azt, hogy mi fogunk győzelmesen kikerülni ebből a küzdelemből s nem ellenségeink fognak mi felettünk győzedelmeskedni. Abban a hitben és abban a­­meggyőződés­ben, hogy úgy a nemzeti állameszme, mint a polgároknak jogai ebből a háborúból fokozot­tan és erőteljesen fognak kikerülni, a Háznak enge­­delmével a függetlenségi és 48-as párt deklarációját felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) — A függetlenségi és 48-as párt a háború idejére felfüggesztette a belpolitikai küzdelmeket és minden törekvését oda irányítja, hogy a nemzet összes erői a győzelem kivívására tömörüljenek. A pártnak ezen magatartása nem jelenti azt, mintha álláspontja akár elvi tekintetben, akár a kö­zelmúlt tényeinek megítélése tekintetében megválto­zott volna, hanem csupán azt, hogy ezekben a törté­nelmi órákban kerülni akar mindent, a­mi a nagy és döntő jelentőségű nemzeti erőfeszítést megzavarná. Ettől a gondolattól vezéreltetve a párt a politikai bí­rálat gyakorlását arra az időre halasztja, a­mikor az a haza ügyének veszélye nélkül érvényesülhet és ki­jelenti, hogy a hadviseléssel kapcsolatos javaslatok­nak törvényerőre emelkedése elé akadályokat nem gördít és azokat csupán technikai szempontokból veszi bokálat alá. A most tárgyalás alatt lévő jelentés tudomásul vételéhez azonban kifejezetten hozzájárul, büszke örömérzettel a felett, hogy honvédségünk és népfelkelőink nemcsak megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak, hanem azt — ha lehet — még felül is múlták. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Egyáltalán örö­mét fejezi ki a párt a nemzet példátlan áldozatkész­sége felett, lankadatlan kitartásra és önbizalomra hívja fel a nemzetet s bámulat- és szeretetteljes üd­vözletét küldi a hazáért hősiesen küzdő katonáink­nak. (Igaz! Úgy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) A jövőben pedig a párt őrködni fog a felett, hogy az önálló és egységes magyar nemzeti államnak a meg­próbáltatás napjaiban kidomborodott katonai és po­litikai jelentősége, valamint hazánk egész népének magasztosan megnyilvánult hűsége és áldozatkész­sége megteremje gyümölcseit úgy a népjogok kiter­jesztésének, mint a magyar nemzet törvényes és ter­mészetszerű követelései teljesítésének terén. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zsidrássy Gyula gróf, Andrássy Gyula gróf, T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Én is annak a meggyőződésnek kife­jezésével kezdem rövid felszólalásomat, a­melyet a t. miniszterelnök úr is kifejtett: (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy ez a háború elkerülhetetlen volt. (Igaz! Úgy van!) Régi meggyőződésem volt nekem az, hogy a délszláv kérdést másként, mint vérrel és vassal meg­oldani nem lesz lehetséges. (Igaz! Úgy van­ a jobb- és baloldalon.) Meggyőződésem volt már évek óta, már az annesió óta, a­mikor láttam, hogy Szerbia következetes, makacs akarattal tör a felé, hogy a monarkiának, hogy Magyarországnak területeiből egy nagyszerb királyságot csináljon, (Igaz! Úgy van­ a jobb- és baloldalon.) a­mióta láttam és megfigyel­­tem, hogy ez nem egy elmélet csupán, nemcsak egy ideál, hanem nyilvánvaló, hogy napról-napra fárado­zik azon a szerb királyság, hogy ennek előfeltételeit, a győzelem biztosítékait megszerezze, megszerezze azzal az aknamunkával, a­melyet hazánkban ország­szerte, a szerblakta vidékeken évek óta folytattak. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Mondom, régi meggyőződésem volt, hogy ezt az ellentétet más­ként, mint háborúval, elintézni nem lehet. (Igaz! Úgy van!) A­mióta az orosz, — a­mit világosan, ezt elis­merem, nem tudtam előre, — magáévá tette a dél­szláv ambíciókat, azóta tudnunk kell mindnyájunk­nak, — és ebben nézeteltérés, azt hiszem nemcsak e házban, de az egész országban el nem képzelhető, — hogy ez a háború létünket teszi kockára. (Igaz! Úgy van!) Ez a háború ugyanannak a nagy törté­nelmi ellentétnek következménye, a­mely miatt már annyiszor vérzett a magyar nemzet, (Igaz! Úgy van!) ugyanannak a nagy ellentétnek következm­énye, a­mely Kelet és Nyugat közt van. Következménye an­nak, hogy a Kelet nyers ereje Közép-Európa füg­getlenségét, civilizációját magának alá akarja vetni, itt uralkodni akar. Mi mindig útjában voltunk e tö­rekvésnek, és bármily formák között jelentkezzék is, útjában leszünk mindig, mert ezt a mi létérde­künk követeli. (Igaz! Úgy van!) Létünk van kockán, mert oly irányokkal kell küzdenünk, a­melyek nem valósíthatják meg más­ként céljait, mint Szent István koronája darabokra törésével. (Igaz! Úgy van!) Csak a mi vérünkből, a mi húsunkból erősödhetnek meg. (Igaz! Úgy van!) És létünk e háború szerencsés kimeneteléhez fűző­dik természetszerűen azért is, mert el sem lehet gondolni annak borzalmas következményeit, a­mik­kel járna egy vereség. El sem lehet gondolni azt a teljes tönköt, azt a gazdasági és politikai tönköt, a­melynek ki volna téve maga a magyar nemzet, ki volna téve minden egyes magyar ember, ha a kozá­kok hordái győzelmesen vonulnának zónáinkon végig. Azt hiszem, nem képzelhető, hogy lenne ma­gyar ember, a­ki ilyenkor másra is tudna gondolni, mint veszélyeztetett hazájának legszentebb érdekeire. (Igaz! Úgy van! Éljenzés és taps.) Az alkotmánypárt ennélfogva azon az állás­ponton volt a háború kezdetétől fogva, és azon fog maradni a háború végéig, a győzelmes, sikeres há­ború végéig, hogy félretéve minden más tekintetet, félretéve minden pártpolitikai jogos ellenzéki szem­pontot, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) teljes erő­vel támogat minden oly ténykedést, a­mely Magyar­­országot ebben az óriási harcában elősegíti. (Élénk helyeslés. Tapsok a baloldalon.) Különösen kötelez is minden magyar embert az ilyen eljárásra az a hősiség, a­melyet hadsere­günktől látunk. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, hogy az egész hadsereg példás magatartást tanúsított, azt hiszem, hogy kétkedés nélkül mond­hatjuk mindnyájan, hogy széles e világon jobb had­sereg nincs, mint a mienk. (Igaz! Úgy, van!) Lehet ilyen, de ennél jobb nincs. (Igaz! Úgy van!) A hadsereg a helyzet magaslatán áll minden részeiben. Bizalommal tekintünk a vezetőség felé is, a­mely sokszor nehéz perceikben megtalálta annak módját, hogy a hadsereget újból lábra állítsa és győ­zelmesen vezesse ki válságaiból. De azt hiszem, nem vagyok igazságtalan más fajok, más nemzetiségek irányában, ha különösen kiemelem, hogy lelki öröm­mel szemléltem mindig ezen háború alatt, hogy a magyar faj speciálisan (Úgy van! Úgy van!) mi­lyen hősies magatartást tanúsított, (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbalolda­lon.) példát adott, elől volt mindig a veszély per­ceiben. (Úgy van!) Mondhatom, büszke vagyok arra most megint, hogy magyar vagyok. (Éljenzés.) Egész életemen át büszke voltam erre, de mondhatom, inkább a nemzet múltjáért, mint azért, a­mit a poli­tikai életben kezdettől végig tapasztaltam. (Úgy van! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon,­ most azonban büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok azért, a­­­mit cselekszik a magyar nemzet a vérmezőkön, cse­lekszik napról-napra hősies kitartással, igazán cso­dálatos héroszi tulajdonságokkal! (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.­ Ezen álláspontomból, a­melyet az alkotmány­párt megbízásából kifejtettem, természetesen koránt­sem következik az, hogy ez a párt felelősséget vál­lalna azért a politikáért, a­mellyel ez a háború előké­szíttetett, azokért a külpolitikai, katonai, belpolitikai cselekedetekért, a­melyek a háborút megelőzték és a­melyek a háború alatt történtek. (Úgy van­ bal­­felől.) Ezekre befolyásunk nem volt, ezekért fele­lősök nem vagyunk. Fentartjunk magunknak azt a jogot, sőt kötelességünknek fogjuk ismerni a háború után bírálattal illetni mindazokat, a­kik az ország sorsa felett ma döntenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Addig azonban számíthatnak lel­kes, szívből jövő, hazafias támogatásunkra. (Élénk helyeslés.) Természetesen — ezzel végzem röviden szavai­mat — ebből az álláspontból az sem következik, hogy ne vegyük szakszerű bírálat alá azokat a ja­vaslatokat, a­melyek felett döntenünk kell, mert az ellenzéknek természetesen kötelessége arra hatni, hogy ezek a javaslatok olyan jó formában oldassa­nak meg és fogadtassanak el a Ház által, mint lel­kiismerete azt megszabja. (Élénk helyeslés és éljen­zés a bal- és szélsőbaloldalon.) A néppárt, Simonyi-Semadam Sándor a néppárt nevében jelentette ki, hogy a jelentés és egyáltalán a kitűzött­­ javaslatok elfogadását nem fogják akadályozni és a politikai bírálatot a háború utáni időkre tartják fönn. A hadseregről szintén lelkesedéssel szólott és csatlakozott azokhoz, a­kik a hadseregről nyilat­­koztak. A Ház tudomásul vette a miniszterelnök jelen­tését a honvédségnek és a népfölkelésnek a határon túl való alkalmazásáról. A kivételes intézkedés, Darvay Fülöp előadó ismertette a kivételes intézkedések kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Simonyi-Semadam Sándor több tárgyi módo-­ sítást terjesztett elő. Polónyi Géza az enunciációhoz alkalmazkodva nem kíván politikai kérdésekről szólani, a javaslat megszavazása tisztára a politikai bizalom kérdése. Hozzájárul Simonyi módosításaihoz. Apponyi Albert gróf súlyt vet a korhatár megállapítására és helyesli azt a megjegyzést, a­mely a nők alkalmazására vonatkozik. Szükségesnek tartja azt a megszorítást, hogy a nőket csak annyiban al­kalmazzák közszolgáltatások teljesítésére, a­meny­nyiben családanyai hivatásuktól nem vonatnak el. Az az aggodalom merülhet föl, hogy a kivételes tör­vény életbentartása alatt általános választások lesznek. Kéri erről a miniszterelnök nyilatkozatát. Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a maga részéről kizártnak tartja, hogy az álta­lános választásokat a rendkívüli intézkedésekről szóló törvényjavaslat érvénye alatt keresztülvihessék. Kéri az ellenzéki képviselőket, hogy a részletes tárgyalásnál terjesszék elő módosításaikat, a­melye­ket a kormány nagy méltánylással fog fogadni. Az internálással szemben neki is aggodalmai vannak és nem ellenzi, hogy a háború után egy esetleg bírói személyekből álló zsűri döntsön az internálás jogo­sultsága fölött. Batthyány Tivadar gróf a drágaság kérdésére hívta föl a kormány figyelmét. Igyekezni kell arra, hogy a szénárak is kisebbek legyenek. Hozzák meg a széntársulatok is azt az áldozatot, hogy horri­bilis jövedelmeiket a háború ideje alatt mérsékeljék. Beszéde végén a hadseregszállítók legszigorúbb el­lenőrzését és az ő általuk megállapított árak gondos revideálását követeli. Rakovszky István nemcsak a kenyérmagvak­nak, de más élelmiszer árának megállapítását is szükségesnek tartja. Azután a hadseregszállítókról mond kritikát. Nyílt titok szerinte, hogyan károsítják meg a szállítók a hadügyi kormányt direkte és indi­rekt. Milyen furfanggal játsszák ki a rendszabályo­kat, hogyan adnak el birkabőr helyett macskabőrt. Ezért kéri a kormányt, hogy a legszigorúbb vizsgá­latot léptesse életbe és büntesse meg azokat, a­kik akkor, a­mikor a szegény ember vérével és pénzével áldoz, uzsoráskodnak. Tisza István gróf miniszterelnök kerüli a hosz­­szabb vitákat. Csupán két kérdésben akar nyilat­kozni. Biztosítja a képviselőházat, hogy a hadsereg ellátása körül való visszaéléseket nagyobb utálattal senki sem ítéli el, mint épp ő. Éppen ezért a kor­mány nagyon hálás, ha fölhívják figyelmét a vissza­élésekre, a­melyeket kérlelhetetlen szigorral meg fog torolni. A másik kérdés, a­­melyre reflektál, hogy az időszaki választásoknál a népgyűléseket nem olyan politikai gyűléseknek fogja föl, a­melyeket a törvény alapján betilthat. A Ház ezután néhány módosítással és a 17-ik szakasz kihagyásával általánosságban és részletei­ben is elfogadta a javaslatot. A hadikölcsönpénztár fölállításáról szó tör­vényjavaslatot Mü­nnich Kálmán előadó ismert,­é­g után vita nélkül elfogadták. 3

Next