Budapesti Hírlap, 1914. december (34. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
1914. decemberi ségét, a törekvések egységét, a vállvetett küzdelemnek egész szabad nyilvánulását teszi lehetővé. (Igaz! Úgy van! Atalámos élénk helyeslés, éljenzés és taps.) És ebben a küzdelemben az ezredéves magyar nemzeti állam más tekintetben is kiállotta a nagy idők teherpróbáját. (Igaz! Úgy van!) Bebizonyult, hogy ez az állam nemcsak gépies, erőltetett kapcsolatot létesít a honpolgárok között. Ez a küzdelem elnémította a pártviszályt, elnémította az osztályharcot, háttérbe szorította a nemzetiségi ellentéteket, és az egységnek, a kölcsönös szeretetnek, az együttes hazaszeretetnek olyan fényes tanujeleit szolgáltatta itt benn és a harcmezőn, amelyek lehetetlen, hogy nyomtalanul tűnjenek el a magyar nemzet történetében és jövő fejlődésében. (Élénk helyeslés és taps.) A háború a nemzetek megmérettetése. A magyar nemzet is a világtörténelem kérlelhetetlen szigoruságú mérlegére helyeztetett. Megmérettetett és súlyosnak találtatott. (Úgy van! Úgy van!) Ennek a háborúnak lehetetlen, hogy be ne következzenek üdvös következményei a magyar nemzet jövője, a magyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma javára. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Nekünk, t. Ház, akik ezidőszerint felelősek vagyunk a nemzet kormányzatáért, nekünk kötelességünk szervezni, irányítani, a most folyó nagy élethalál harcban, a kellő helyen latba vetni a nemzetnek olyan határtalan önfeláldozással rendelkezésünkre bocsátott erőit. Ne kicsinyeljük a küzdelmet; nagy erőfeszítések várnak még reánk, de bíznunk kell saját erőnkben. (Úgy van!) Élnie kell bennünk annak a tudatnak, hogy a nemzet diadalmasan fogja megállani a még előttünk álló erőfeszítésekben is a helyét. (Élénk helyeslés.) Ezt a küzdelmet, csüggedést, habozást, kislelkűséget nem ismerve, folytatnunk kell addig, amíg meg nem teremti az a nemzet számára a jövő biztonság maradandó előfeltételeit. (Élénk helyeslés.) Mi reánk, t. Ház, nagy és ünnepélyes kötelességet hárítanak ezek az idők. Nekünk kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne vesszen kárba a patakokba kiontott honfivér, hogy meghozza az a nemzet számára áldásos gyümölcseit. (Zajos helyeslés.) A függetlenségi párt. Károlyi Mihály gróf a függetlenségi párt nevében szólal föl. A háborúra vonatkozóan most mindent el akarnak követni, hogy sikeresen végződjék. Nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is fölkínál az országnak, hogy egészen fölvértezve küzdhessen az ellenség ellen. Bíznak abban, hogy a nemzeti szuverén magyar állameszmének ebből a küzdelemből diadalmasan kell kikerülnie. Ez az a tudat, amely hevíti vérünket, ez az a gondolat, amely minket is hipnotizál és visz mindnyájunkat egy szívvel, egy lélekkel a küzdők felé. A magyar nemzet soha nagyobb bizonyságát nem mutatta annak, hogy nemcsak páratlanul összetart ebben a nagy küzdelemben, de megérett ez a nemzet minden tekintetben, politikailag is. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ennek a politikai megérettségnek is kell, hogy élvezze gyümölcseit (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon), enneka politikai megérettségnek lesznek és kell, hogy legyenek következményei. Ennek a politikai megérettségnek köszönheti nemcsak az ország, de az egész monarkia azt, hogy mi fogunk győzelmesen kikerülni ebből a küzdelemből s nem ellenségeink fognak mi felettünk győzedelmeskedni. Abban a hitben és abban ameggyőződésben, hogy úgy a nemzeti állameszme, mint a polgároknak jogai ebből a háborúból fokozottan és erőteljesen fognak kikerülni, a Háznak engedelmével a függetlenségi és 48-as párt deklarációját felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) — A függetlenségi és 48-as párt a háború idejére felfüggesztette a belpolitikai küzdelmeket és minden törekvését oda irányítja, hogy a nemzet összes erői a győzelem kivívására tömörüljenek. A pártnak ezen magatartása nem jelenti azt, mintha álláspontja akár elvi tekintetben, akár a közelmúlt tényeinek megítélése tekintetében megváltozott volna, hanem csupán azt, hogy ezekben a történelmi órákban kerülni akar mindent, ami a nagy és döntő jelentőségű nemzeti erőfeszítést megzavarná. Ettől a gondolattól vezéreltetve a párt a politikai bírálat gyakorlását arra az időre halasztja, amikor az a haza ügyének veszélye nélkül érvényesülhet és kijelenti, hogy a hadviseléssel kapcsolatos javaslatoknak törvényerőre emelkedése elé akadályokat nem gördít és azokat csupán technikai szempontokból veszi bokálat alá. A most tárgyalás alatt lévő jelentés tudomásul vételéhez azonban kifejezetten hozzájárul, büszke örömérzettel a felett, hogy honvédségünk és népfelkelőink nemcsak megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak, hanem azt — ha lehet — még felül is múlták. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Egyáltalán örömét fejezi ki a párt a nemzet példátlan áldozatkészsége felett, lankadatlan kitartásra és önbizalomra hívja fel a nemzetet s bámulat- és szeretetteljes üdvözletét küldi a hazáért hősiesen küzdő katonáinknak. (Igaz! Úgy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) A jövőben pedig a párt őrködni fog a felett, hogy az önálló és egységes magyar nemzeti államnak a megpróbáltatás napjaiban kidomborodott katonai és politikai jelentősége, valamint hazánk egész népének magasztosan megnyilvánult hűsége és áldozatkészsége megteremje gyümölcseit úgy a népjogok kiterjesztésének, mint a magyar nemzet törvényes és természetszerű követelései teljesítésének terén. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zsidrássy Gyula gróf, Andrássy Gyula gróf, T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én is annak a meggyőződésnek kifejezésével kezdem rövid felszólalásomat, amelyet a t. miniszterelnök úr is kifejtett: (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy ez a háború elkerülhetetlen volt. (Igaz! Úgy van!) Régi meggyőződésem volt nekem az, hogy a délszláv kérdést másként, mint vérrel és vassal megoldani nem lesz lehetséges. (Igaz! Úgy van a jobb- és baloldalon.) Meggyőződésem volt már évek óta, már az annesió óta, amikor láttam, hogy Szerbia következetes, makacs akarattal tör a felé, hogy a monarkiának, hogy Magyarországnak területeiből egy nagyszerb királyságot csináljon, (Igaz! Úgy van a jobb- és baloldalon.) amióta láttam és megfigyeltem, hogy ez nem egy elmélet csupán, nemcsak egy ideál, hanem nyilvánvaló, hogy napról-napra fáradozik azon a szerb királyság, hogy ennek előfeltételeit, a győzelem biztosítékait megszerezze, megszerezze azzal az aknamunkával, amelyet hazánkban országszerte, a szerblakta vidékeken évek óta folytattak. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Mondom, régi meggyőződésem volt, hogy ezt az ellentétet másként, mint háborúval, elintézni nem lehet. (Igaz! Úgy van!) Amióta az orosz, — amit világosan, ezt elismerem, nem tudtam előre, — magáévá tette a délszláv ambíciókat, azóta tudnunk kell mindnyájunknak, — és ebben nézeteltérés, azt hiszem nemcsak e házban, de az egész országban el nem képzelhető, — hogy ez a háború létünket teszi kockára. (Igaz! Úgy van!) Ez a háború ugyanannak a nagy történelmi ellentétnek következménye, amely miatt már annyiszor vérzett a magyar nemzet, (Igaz! Úgy van!) ugyanannak a nagy ellentétnek következménye, amely Kelet és Nyugat közt van. Következménye annak, hogy a Kelet nyers ereje Közép-Európa függetlenségét, civilizációját magának alá akarja vetni, itt uralkodni akar. Mi mindig útjában voltunk e törekvésnek, és bármily formák között jelentkezzék is, útjában leszünk mindig, mert ezt a mi létérdekünk követeli. (Igaz! Úgy van!) Létünk van kockán, mert oly irányokkal kell küzdenünk, amelyek nem valósíthatják meg másként céljait, mint Szent István koronája darabokra törésével. (Igaz! Úgy van!) Csak a mi vérünkből, a mi húsunkból erősödhetnek meg. (Igaz! Úgy van!) És létünk e háború szerencsés kimeneteléhez fűződik természetszerűen azért is, mert el sem lehet gondolni annak borzalmas következményeit, amikkel járna egy vereség. El sem lehet gondolni azt a teljes tönköt, azt a gazdasági és politikai tönköt, amelynek ki volna téve maga a magyar nemzet, ki volna téve minden egyes magyar ember, ha a kozákok hordái győzelmesen vonulnának zónáinkon végig. Azt hiszem, nem képzelhető, hogy lenne magyar ember, aki ilyenkor másra is tudna gondolni, mint veszélyeztetett hazájának legszentebb érdekeire. (Igaz! Úgy van! Éljenzés és taps.) Az alkotmánypárt ennélfogva azon az állásponton volt a háború kezdetétől fogva, és azon fog maradni a háború végéig, a győzelmes, sikeres háború végéig, hogy félretéve minden más tekintetet, félretéve minden pártpolitikai jogos ellenzéki szempontot, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) teljes erővel támogat minden oly ténykedést, amely Magyarországot ebben az óriási harcában elősegíti. (Élénk helyeslés. Tapsok a baloldalon.) Különösen kötelez is minden magyar embert az ilyen eljárásra az a hősiség, amelyet hadseregünktől látunk. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, hogy az egész hadsereg példás magatartást tanúsított, azt hiszem, hogy kétkedés nélkül mondhatjuk mindnyájan, hogy széles e világon jobb hadsereg nincs, mint a mienk. (Igaz! Úgy, van!) Lehet ilyen, de ennél jobb nincs. (Igaz! Úgy van!) A hadsereg a helyzet magaslatán áll minden részeiben. Bizalommal tekintünk a vezetőség felé is, amely sokszor nehéz perceikben megtalálta annak módját, hogy a hadsereget újból lábra állítsa és győzelmesen vezesse ki válságaiból. De azt hiszem, nem vagyok igazságtalan más fajok, más nemzetiségek irányában, ha különösen kiemelem, hogy lelki örömmel szemléltem mindig ezen háború alatt, hogy a magyar faj speciálisan (Úgy van! Úgy van!) milyen hősies magatartást tanúsított, (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) példát adott, elől volt mindig a veszély perceiben. (Úgy van!) Mondhatom, büszke vagyok arra most megint, hogy magyar vagyok. (Éljenzés.) Egész életemen át büszke voltam erre, de mondhatom, inkább a nemzet múltjáért, mint azért, amit a politikai életben kezdettől végig tapasztaltam. (Úgy van! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon, most azonban büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok azért, amit cselekszik a magyar nemzet a vérmezőkön, cselekszik napról-napra hősies kitartással, igazán csodálatos héroszi tulajdonságokkal! (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Ezen álláspontomból, amelyet az alkotmánypárt megbízásából kifejtettem, természetesen korántsem következik az, hogy ez a párt felelősséget vállalna azért a politikáért, amellyel ez a háború előkészíttetett, azokért a külpolitikai, katonai, belpolitikai cselekedetekért, amelyek a háborút megelőzték és amelyek a háború alatt történtek. (Úgy van balfelől.) Ezekre befolyásunk nem volt, ezekért felelősök nem vagyunk. Fentartjunk magunknak azt a jogot, sőt kötelességünknek fogjuk ismerni a háború után bírálattal illetni mindazokat, akik az ország sorsa felett ma döntenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Addig azonban számíthatnak lelkes, szívből jövő, hazafias támogatásunkra. (Élénk helyeslés.) Természetesen — ezzel végzem röviden szavaimat — ebből az álláspontból az sem következik, hogy ne vegyük szakszerű bírálat alá azokat a javaslatokat, amelyek felett döntenünk kell, mert az ellenzéknek természetesen kötelessége arra hatni, hogy ezek a javaslatok olyan jó formában oldassanak meg és fogadtassanak el a Ház által, mint lelkiismerete azt megszabja. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) A néppárt, Simonyi-Semadam Sándor a néppárt nevében jelentette ki, hogy a jelentés és egyáltalán a kitűzött javaslatok elfogadását nem fogják akadályozni és a politikai bírálatot a háború utáni időkre tartják fönn. A hadseregről szintén lelkesedéssel szólott és csatlakozott azokhoz, akik a hadseregről nyilatkoztak. A Ház tudomásul vette a miniszterelnök jelentését a honvédségnek és a népfölkelésnek a határon túl való alkalmazásáról. A kivételes intézkedés, Darvay Fülöp előadó ismertette a kivételes intézkedések kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Simonyi-Semadam Sándor több tárgyi módo- sítást terjesztett elő. Polónyi Géza az enunciációhoz alkalmazkodva nem kíván politikai kérdésekről szólani, a javaslat megszavazása tisztára a politikai bizalom kérdése. Hozzájárul Simonyi módosításaihoz. Apponyi Albert gróf súlyt vet a korhatár megállapítására és helyesli azt a megjegyzést, amely a nők alkalmazására vonatkozik. Szükségesnek tartja azt a megszorítást, hogy a nőket csak annyiban alkalmazzák közszolgáltatások teljesítésére, amenynyiben családanyai hivatásuktól nem vonatnak el. Az az aggodalom merülhet föl, hogy a kivételes törvény életbentartása alatt általános választások lesznek. Kéri erről a miniszterelnök nyilatkozatát. Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a maga részéről kizártnak tartja, hogy az általános választásokat a rendkívüli intézkedésekről szóló törvényjavaslat érvénye alatt keresztülvihessék. Kéri az ellenzéki képviselőket, hogy a részletes tárgyalásnál terjesszék elő módosításaikat, amelyeket a kormány nagy méltánylással fog fogadni. Az internálással szemben neki is aggodalmai vannak és nem ellenzi, hogy a háború után egy esetleg bírói személyekből álló zsűri döntsön az internálás jogosultsága fölött. Batthyány Tivadar gróf a drágaság kérdésére hívta föl a kormány figyelmét. Igyekezni kell arra, hogy a szénárak is kisebbek legyenek. Hozzák meg a széntársulatok is azt az áldozatot, hogy horribilis jövedelmeiket a háború ideje alatt mérsékeljék. Beszéde végén a hadseregszállítók legszigorúbb ellenőrzését és az ő általuk megállapított árak gondos revideálását követeli. Rakovszky István nemcsak a kenyérmagvaknak, de más élelmiszer árának megállapítását is szükségesnek tartja. Azután a hadseregszállítókról mond kritikát. Nyílt titok szerinte, hogyan károsítják meg a szállítók a hadügyi kormányt direkte és indirekt. Milyen furfanggal játsszák ki a rendszabályokat, hogyan adnak el birkabőr helyett macskabőrt. Ezért kéri a kormányt, hogy a legszigorúbb vizsgálatot léptesse életbe és büntesse meg azokat, akik akkor, amikor a szegény ember vérével és pénzével áldoz, uzsoráskodnak. Tisza István gróf miniszterelnök kerüli a hoszszabb vitákat. Csupán két kérdésben akar nyilatkozni. Biztosítja a képviselőházat, hogy a hadsereg ellátása körül való visszaéléseket nagyobb utálattal senki sem ítéli el, mint épp ő. Éppen ezért a kormány nagyon hálás, ha fölhívják figyelmét a visszaélésekre, amelyeket kérlelhetetlen szigorral meg fog torolni. A másik kérdés, amelyre reflektál, hogy az időszaki választásoknál a népgyűléseket nem olyan politikai gyűléseknek fogja föl, amelyeket a törvény alapján betilthat. A Ház ezután néhány módosítással és a 17-ik szakasz kihagyásával általánosságban és részleteiben is elfogadta a javaslatot. A hadikölcsönpénztár fölállításáról szó törvényjavaslatot Münnich Kálmán előadó ismert,ég után vita nélkül elfogadták. 3