Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-01 / 60. szám

1915. március X. BUDAPESTI HÍRLAP (60. o.) hogy szembeszálljon a veszedelemmel, a­mely ott az angol gőzösökre leselkedik. Dolgoznak a búvárhajók. F­ária: febr. 28. A Matin jelenti Dieppeből, hogy Saint Va­lery-sur-Somme mellett egy angol kereskedelmi­­hajó torpedólövést kapott. Drágul a szállítás, London, febr. 28. A Daily Telegraph tengeri biztosítási szak­értője írja: A legutóbbi veszteségeket a bizto­sító intézetek ugyan a hadibiztosítás szükséges kisérő jelenségeinek tekintik, a díjtételek azon­ban tegnap határozottan drágábbak voltak, kü­lönösen azokra a szállítmányokra, a­melyek Londonba, a keleti part kikötőibe, Franciaor­szág északi kikötőibe vannak rendelve. Félsiem az aknától, Berlin, febr. 28. A holland gőzhajózási társaság — a Ham­burger Fremdenblatt rotterdami jelentése sze­rint — elbocsátotta az Amstelstroom gőzös sze­mélyzetének azon tagjait, a­kik vonakodtak­­Angliába utazni. E miatt a társaság matrózai mind megkezdték a sztrájkot s kijelentették, hogy csak­ új feltételekkel állanak ismét mun­kába. Az amerikai indítvány, Berlin, febr. 28. A Daily News jelenti Washingtonból,­­hogy tegnap még nem érkezett válasz Angliá­tól vagy Németországtól az indítványára, me­lyet az amerikai kormány, mint hiszik, mind a két országnak Németország polgári lakosságá­nak élelmezése tárgyában megtett. A washing­toni külügyi hivatalban azonban azt hiszik, hogy Németország kész lesz elfogadni azokat az alap­elveket, a­melyeket az amerikai javaslatok tar­talmaznak. E kérdés eldöntése valóban Anglia magatartásától függ. A háború kitörése ót­ ez az első eset, hogy a washingtoni kormány mögött nem áll osztatlanul a közvélemény. Attól tarta­nak, hogy az amerikai kormány kedvezni fog Németországnak, a­mennyiben a blokád meg­szüntetése érdekében javaslatokat tesz, a­melyek a német polgári lakosságot megszabadítják a nyomástól, de a háború tartamát meghosszab­bítják. London, febr. 28. A Central News jelenti. Wilson elnök jegyzékének szövegét a Németországban való élelmiszerbehozatal tilalmára vonatkozóan még mindig titokban tartják. Grey ebben a tárgy­ban tanácskozott az amerikai nagykövettel. Később a jegyzéket Asquith miniszterelnök elé terjesztették. Tegnap egybehívták a miniszter­tanácsot, hogy megtárgyalják a jegyzéket azok­kal a represszáriákkal együtt, a­melyeket a né­met búvárhajók blokádjával szemben alkal­mazni szándékoznak. A Dácia és a lázon, Berlin, febr. 28. A B. Z. am Mittag jelenti Amszterdamból, hogy egy francia cirkáló a Dácia gyapotszállító gőzöst a csatornában föltartóztatta és Breszt­be vitte. London, febr. 28. A Jázon amerikai hajó, a­mely karácsonyi ajándékokat vitt Belgiumba és a kiállításra szánt tárgyakat visz Szan-Franciszkóba, tegnap Brisztolból elindult. A hajót semmiféle táma­dás nem érte búvárhajók részéről, bár különö­sebb elővigyázati intézkedések nélkül haladt. alsóház tegnapi ülésén azt a nézetét fejezte ki, hogy az Asquith György vezetése alatt legutóbb szervezett kormánybizottság képes lesz a föl­merült nézetkülönbségeket elintézni. Bowerman szerint a munkások érdekeit a legjobban úgy lehet érvényesíteni, ha a munkaadókkal való viszályaik dolgában ilyen bizottság döntene. Mindezekben a viszályokban a közvélemény olyan tényező, a­melynek figyelmen kívül ha­gyása nem volna okos dolog. Ultimátum a sztrájkolóknak. London, febr. 28. A Times jelentése szerint a kormány a Clyde-kerület sztrájkolóihoz ultimátumfélyt in­tézett, a­mennyiben Asquith Györgyhöz, a mű­szaki és hajóépítő vállalatokban alkalmazott munkások középponti bizottsága elnökéhez in­tézett levelében felszólítja a munkásokat, hogy hétfőn álljanak munkába, mert sztrájkjuk fon­tos hadiszállításokat késleltet. A munka újra­való megkezdése után a vitás kérdéseket döntő­bíróság elé utalja. A kormány ily módon akarta a döntést kezébe venni. A munkásvezérek a kormány lépése miatt aggódnak, mert egyálta­lán nem bizonyos, vájjon a sztrájkolók enge­delmeskednek-e az ultimátumnak. A munka­adók a dolgok áj alakulásában az egyetlen ki­vezető utat látják, a­mely a kormánynak ren­delkezésére állt. A tengerészek sztrájkja. Berlin, febr. 28. A Taegliche Rundschau jelenti Hágából. A Sunderland Post szerint az angol tengerészek sztrájk- és bérmozgalma sokkal nagyobb ará­nyú, mint az eddigi jelentések feltüntették. Tyne-ban, Humber-ban és a Themsében több mint 130 hajó vesztegel, mert legénységük nem akart hajóra szállni. A tengerészek mozgalmá­nak azonban állítólag nem a búvárhajóktól való félelem az oka, mert hiszen — mint mond­ják — az angol tengerész semmitől sem fél. A munkásmozgalom. A parlament aggodalma. London, febr. 28. A Daily Telegraph parlamenti tudósítója írja: Az észak-angliai munkáskörök mozgoló­dása az alsóház mindkét pártjában aggodalmat kelt. Sokan csodálkoznak, hogy ilyen válságos pillanatban százezer munkás sztrájkjától kell tartani. Dowerman, a Trade Union titkára, az örey felel. interpelláció az alsóházban. London, febr. 28. Az alsóházban Jowett munkáspárti kér­dést intézett Sir Edward Greyhez, hogy bár a francia-orosz szövetség megállapodásait nem ismerte, miért nem közölte a francia kormány­nyal, hogy Németország nem fogja megtámadni Franciaországot, ha Nagybritannia garantálja Franciaország semlegességét. Grey az angol fehér­ könyv 105. számú okmányára hívta föl Jowett figyelmét, a­mely­ből kitűnik, hogy az angol kormány, bár a francia-orosz szövetség megállapodásait nem ismerte, mégis tudta, hogy a francia kormány nem követhet semleges magatartást, ha Német­ország és Ausztria és Magyarország Oroszorszá­got megtámadná. A francia kormány előzően, július 30-án kijelentette, hogy, az a javaslat, a­melyet két nappal később valóban megtett Né­metország, teljesen elfogadhatatlan. Ezt nem tekintve, — folytatta Grey — úgy gondolom, általánosan ismert dolog, hogy ezek az európai szövetségek kötelezik az egyik hatalmat, hogy a másik hatalom mellé álljon, különösen, ha azt az egy hatalmat más két hatalom támadja meg. Jowett azután megkérdezte, hogy Ghur­chillnak a Matin-ban intervju form­ájában­ ki­fejezett nézete, hogy Nagy-Britannia a végsőkig küzdeni fog, még ha Franciaország és Orosz­ország abbahagyják is a küzdelmet, a kor­mány beleegyezésével és helyeslésével látott-e napvilágot? Asquith miniszterelnök a következő vá­laszt adta e kérdésre: Churchill a szóbanforgó intervjúban azt is kijelentette, hogy ilyen esetet egyáltalán nem tud elképzelni. Én teljesen egy véleményen vagyok vele és semmi okom sincs, hogy a Matin-ban kifejezésre juttatott vélemé­nyétől eltérő álláspontot foglaljak el. A Japánok, Kína és India. — Az indiai lázadás. — Anglia szánalmas magatartása a japán-kínai ösz­szeü­tközésben. — Megegyezés a Japánokkal. — A japán segítség ára. — A Japánok rendet csinálnak. Pétervár, febr. 28. A Rjecs jelenti Szingapóréból e hónap 20-iki kelettel. Japán katonák megszállották a lázongó indiai csapatok kaszárnyáit és a me­nekülő indiai katonákat üldözőbe vették. A Japánok Indiában. Frankfurt, febr. 28. ( Saját­­ adó sit­ónk­tól) A Frankf.­­tg. ir.ia. Néhány nappal ezelőtt a szükséges tartózkodás­sal rámutattunk arra a washingtoni kormány­körökben elterjedt hírre, a­mely szerint Japán­ország Angolország kérésére Indiában csapato­kat szállított partra. A Szingaporéban történt legújabb események ezt a hír bizonyos tekin­tetben megerősítik. A Reuter-ügynökség szerint ott japán tenger­észcsapatok szállottak partra, hogy leverjék egy indiai ezred lázadását. A do­lognak azonban az a színezete van, mintha az indiai kikötőkben japán hadihajók állomá­soznának, hogy nyugtalanság esetén mindjárt beavatkozhassanak. Ez magyarázza meg An­golország szánalmas magatartását a mostani japán-kínai konfliktusban. Angolország nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozzék a japán követelések ellen, m­ert a japán flotta India kapui előtt van. Ez összefüggésben utalunk a pekingi Yah-Lia-Jih-Pao jelentésére, a­mely kevéssel a háború kitörése után bejárta az egész európai sajtót. Ez a kínai újság azt állította, hogy Angolország Japánország segítségét kér­te Indiában és ellenszolgáltatásul szabad kezet en­gedett neki Kínában. Akkor mindenki hihetet­lennek mondta ezt a jelentést. Az események azonban most igazolják: a japánok Szingapo­réban, a legnagyobb angol tengerentúli kikötő­ben, a­mely híd India és Ausztrália közt, el­nyomtak egy indiai lázadást és Japánországnak most szabad keze van Kínában. Az indiai lázadás oka. Stokholm, febr. 28­. (Saját tudósítónktól.) A Stockholms Dag­blad katonai munkatársa az indiai katonáknak Szingaporéban való föllázadása alkalmából el­sőbben is csodálkozását fejezi ki, hogy az an­gol cenzúra át­engedte siklani ezt az angolokra nézve kellemetlen hírt, a dolog érdemére nézve pedig ama nézetét fejezi ki, hogy a legnagyobb kételkedéssel kell fogadni az angol lapok ama értelmezését, mintha a katonák lázadásának egyedüli oka az előmenetellel való elégedetlen­ségük lenne. Ez annál kevésbbé hihető, mert hiszen a város lakosságának egy része is a lá­zadókhoz csatlakozott. A japán-kínai tárgyalás, London, febr. 28 A Times jelenti Pekingből február 26-iki kelettel. A japán és kínai delegátusok mai kon­ferenciáján a japánok késznek nyilatkoztak arra, hogy néhány később megállapítandó fon­tos helyet nemzetközi kikötőnek deklaráljanak. A Santungra vonatkozó három pont elintézésé­nek elhalasztásába belementek. Azt hiszik, Japánország be fogja látni, hogy kívánatos e kérdések letárgyalását a há- 3 csupán bérharcról van szó. A nagyobb vesze­delemre és kockázatra való tekintettel a mun­kások jogosultnak találják a követelt béreme­lést. Hozzájárul ehhez az élelmiszer drágu­lása is.

Next