Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-21 / 263. szám
á gon van a sor. Angolország éppen ezért nem fog békét kötni, aíg Németország militarizmusa meg nem semmisül és Angolország navalizmusa meg nem szabadul egy ellenféltől. Mindebben csak az a meglepő, hogy ebből még egyetlen nemzet sem okult. Angolország mindig talált egy más nemzetet és mindig újra talál, a mely kikaparja számára a tűzből a gesztenyét. A mikor Angolország Franciaország ellen viselt háborút, Németország volt az, a mely szövetkezett Angolországgal és döntő csapást mért Franciaországra. Most Franciaország szövetkezett Angolországgal és többet harcol mint maga Angolország, hogy Németországot eltakarása Angolország útjából. Azt hihetné az ember, hogy Európa nemzetei belátják az ostobaságot, amely abban rejlik, hogy egymás ellen harcolnak, csak azért, hogy Angolországnak a világ uralomra való becsvágyó törekvéséét előmozdítsák. De mielőtt másokat bírálunk meg, ismerjük föl saját ostobaságunkat. Bennünket nem használ föl Angolország szintén? Nem használ föl bennünket arra, hog" ellenfelét, Németországot megsemmisítse, hogy a tengereken, az ő tengerein és a mi tengereinken való uralmát megerősítse? Nem vagyunk mi Angolország bérencei, mint a minek egykor a hesszeni zsoldosok voltak, akik ellenünk harcoltak? Nem vesztegetnek meg bennünket, hogy föladjuk legjobb érdekeinket, csak úgy, mint erkölcsi aggodalmunkat és fegyvert szállítsunk Angolországba, hogy a németeket kipusztíthassa. Németországot megsemmisíthesse és megszerezze a német kereskedelem és a német gyarmatok birtokát? Nem erősítjük-e mi Angolországot és szövetségesét. Japánországot ama tengereken való uralmukban, amelyek a mi saját kikötőinkhez visznek? Nem vagyunk-e mi is olyan ostobák, mint Európa legostobább nemzetei, amelyek Anaolország nesztenyéjét kikaparják a tűzből és e közben megégetik a maguk unlát? Nincs elég tapasztalatunk arra nézve, hogyan használja föl Anaolország a teilaere való uralmát. És ha a múltban nem lett volna meg ez a tapasztalatunk, nincs-e meg most? Nem látjuk, hogyan semmisül meg a mi semleges kereskedelmünk és mekkora kár éri Amerika legfőbb kiviteli áruját? És a mi mindennél gonoszabb, ha hazafias és szabadságszerető polgárok vasvlnik, nem látjuk, hogyan sértik meg és tapossák lábbal jogainkat. Fegyvereinket Angolországba küldhetjük, mert Angolországnak szüksége van rá, hogy németeket öljön meg vele és tengeri uralmát megerősítse, de békés gyarmatainkat nem küldhetjük semleges országokba. Nem gyakorolhatjuk jogainkat, mert ellenkeznek Angolország terveivel és becsványó szándékaival. Független nemzet vagyunk-e, vagy pedig angol gyarmati? Az elnökünk brit alattvaló, vagy amerikai polgár? Vannak-e erkölcsi és politikai erényeink, vagy meg lehet bennünket vesztegetni? Egészen biztosak vagyunk abban, hogy a mi országunk valóban a bátrak és szabadok otthonai Ha igen, akkor most itt az ideje, hogy bátorságunkat bebizonyítsuk és szabadságunkat biztosítsuk. Angolország megszüntette gyapotkivitelünket. Mi tehát szüntessük meg a fegyverszállítást! Mutassuk meg erkölcsi bátorságunkat, politikai függetlenségünket! Bizonyítsunk be világosan és védelmezzük bátran jogainkat! Legyünk méltók elődeinkhez, akik a szabadságért küzdöttek és győztek, akik alapelvekért harcoltak és ezeket érvényesítették! Legyünk egyenes jóravaló emberek, függetlenek és pártatlanok! Németország és Angolországnak egyformán ezt kell mondanunk: Itt vannak jogaink, szállja szembe velük, ha mersz! Rotterdam, szept. 20 A Nieuwe Rotterdamsche Courant szerint az amerikai lapok arról az ellenállásról írnak, amelyet az angol-francia kölcsön megkötése támaszt mindenütt az országban. Azt kívánják, hogy ha a kölcsönt mégis megkötik, kedvezőtlenebb feltételek mellett történjék, mint ahogyan az angol-francia pénzügyi bizottság reméli. Lewis szenátor Illinoisból valóságos tiltakozást jelent be a kölcsön ellen, Mac Carter a közmunkák főnöke New Jerseyben egy gyűlésen szintén ellenezte a kölcsönt és kikelt a muníciókivitel ellen is. * A kölcsön, London, szept. 20. A Times jelenti Newyorkból szeptember 16-án. Heyamer, a német-amerikai szövetség elnöke fölszólítja a polgárságot, hogy tiltakozzék az elnöknél és az államtitkárnál az angol kölcsönben. Az elnök fölszólítja Németország barátait, hogy vegyék ki pénzüket azokból a bankokból, amelyek a kölcsönt adják. Rotterdam, szept. 20. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Newyorkból. Az angol-francia kölcsönre irányuló tárgyalások egyik fő pontja, hogy Oroszországgal külön tárgyalás induljon meg a kölcsönben való részesedés dolgában. Fontos része továbbá a tárgyalásnak, hogy a municiószállítások arannyal legyenek fizetendők, ellenben a kölcsön csak másféle behozatal fizetésére szolgáljon. Ilyen föltételek mellett előreláhatóan 5—800 milliót fognak kapni a szövetségesek. Rockefeller megtagadta a kölcsönben való részvételt. BuDÁPlSTi NlRLAP 263. 1915. szeptember 21 A helyzet Perzsiában. K Híráss hír a csendőrségről. Teherán, szept. 20. (Pétervári Távirati Ügynökség.) Minthogy a csendőrség hónapok óta nem kapta meg a zsoldot, Edwill őrnagy, a csendőrség főnöke háromszori figyelmeztetés után föloszlatta a csendőrséget. A kormánypalota és a követségek őrei elhagyták őrhelyüket. Az ország különböző részeiben állomásozó osztagok visszatérnek Teheránba. A németek hívei a csendőröknek a vidékről Teheránba való utazását orosz csapatmozdulatokkal igyekeznek magyarázni. Az igazi ok azonban kétségtelenül az, hogy megtagadták zsoldjaik kifizetését. Az orosz és francia menekültek«. Pétervár, szept. 20. (Pétervári Távirati Ügynökség.) Korból jelentik: Az orosz és francia menekültek, akik Ispahant szeptember 11-én elhagyták, ideérkeztek. Az angol konzul fogadta őket. ki állam és n egyház. — Roszner báró nyilatkozata. — Bécs, szept. 20. Rroszner Ervin báró, a király személye körüli miniszter ma délben fogadta a magyar minisztériumban a szentgotthárdi választó kerület tizenkéttagú küldöttségét, amely Herbsi Géza vasmegyei alispán és Vargha Gábor udvari tanácsos, országgyűlési képviselő vezetésével megjelent, hogy Roszner bárónak, a kerület egyhangúlag megválasztott képviselőjének, átadja a mandátumot. A küldöttség vezetői üdvözölték a miniszter, mint a kerület új képviselőjét s Roszner báró rövid beszéddel mondott köszönetet a kerület bizalmáért. Délben PSV órakor Roszner Ervin báró a küldöttség tiszteletére az Im-Dertal-száló különtermében ebédet adott. A lakoma során Vargha Gábor országgyűlési képviselő és Czippoth Géza szentgotthárdi evangélikus lelkész felköszöntőket mondtak Roszner báróra, aki a következő beszéddel válaszolt: — Másodízben ér engem az a megtiszteltetés, hogy képviselővé választanak. Mind a két esetben — ezt örömmel emelem ki — egyhangúlat történt a megválasztásom. De az első választás és a mostani között nem kevesebb, mint harminc esztendő telt el. Ez bizony nagy idő egy ember ételében, de az idő vasfoga sem tudta még kiölni lelkemből az idealizmust, a szép és nemes iránti fogékonyságot s ma is a lelkesedés tüze járja át szivemet, a midőn lelki szemeim előtt felderül a szentgotthárdi választásnak az a manasztos tanulsága, hogy a hazaszeretet szent izéje mintegy varázsütésre le tudta csillantani a pártos szenvedelmet, amely már-már lánba csapni készült. Magyar embernek vérében van a pártoskodás. Már a Képes Krónikában olvassuk, hogy a magyarok lelke mindig hullámzik ide-oda, mint a sós tenger és a századok folyamán sem higgadt le a vérmérsékletünk. Nagy dolog tehát, ha magyarok kitérnek egy választási küzdelem elől. Nagy polgári erényszámba megy az ily önmegtagadás és önmegfegyelmezés. Ezt gyakorolta most az a párt, amely az én zászlóm körti csoportosult és az is, amely velünk szemben állott, mert mind a kettő hitt és bízott a győzelemben. Hogy melyik számítása volt helyesebb és melyiké volt téves, azt most már örök homály fedi. Ne is kísértsük föllebbenteni a fátyolt, amelyet a gondviselés szemeink elől eltakarta! Ahol önként egyeznek, ott nincs győző, ott nincs legyőzött, ott csak magyarok vagyunk mindannyian, akik egyformán szeretjük és féltjük a hazát. S éppen azért, mert spontán jött létre a szentgotthárdi választók megegyezése, bízom abban, hogy ez a megegyezés nemcsak fegyverszünetet jelent, amelynek lejártával újult erővel törjön ki a félbenhagyott harc, hanem igazi, tartós, állandó békét. Azért is ringatom magamat ebben a reményben, mert azt tartom, hogy azoknak a lisztet választóknak is, akik jelöltségemmel szembehelyezkedtek vol, — mégpedig szembehelyezkedtek nem személyes ellenérzésből, mert megelégedéssel konstatálhatom, hogy ennek nyomát sem láttam, hanem elvi szempontokból — be kell látniok előbb-utóbb, hogy az ő elvi álláspontjuk egy elmúlt idő maradványa, amely sem a jelennek, sem a belátható jövőnek sem törvényhozási, sem kormányzási feladataival gyakorlati ellentétben, sőt egyáltalában semmi összefüggésben nem áll Biztosíthatom azokat, akik a katolikus egyház érdekeinek védelmére vélték kötelességüknek jelölésem elén állást foglalni, hogy az a kormány, amelynek én egyik igénytelen tagja vagyok, és az a párt, amely ezt a kormányt támogatja, nem tesz és nem tervez semmi olyat, ami a katolikus egyház jogosult érdekeire sérelmes volna, hanem éppen ellenkezően, mind a kettőt áthatja annak szilárd tudata, hogy hazánknak elsőrendű érdeke az, hogy az állam és az egyház egymást megértve és kölcsönösen támogatva, harmonikus egyetértésben, vállvetve együttműködjék nemzetünk szellemi és anyagi boldogulásának előmozdítására. Akik szívükön hordják a katolkus egyház érdekeit, azoknak be kell látniuk, hogy a legnagyobb mértékben ellenkeztek a katolikus egyház jól felfogott érdekeivel, hogy mesterséges választófalakat ereeljenek katolikus és katolikus között és ellentétbe hozzák az egyházat a katolikus intelligenciának azzal a liberálisan gondolkozó nagy zömével, amely a kormányt támogatja; be kell látniok, hogy nincsenek ma súrlódási felületek egyház és állam között, s be fogják látni, hogy a katolikus szívekre is illik az axióma, hogy egységben van az erő és nem a meghasonlásban. A küldöttség tagjai a miniszter beszédét lelkesen megéljenezték. Háborús babona. Budapest, szept. 20. A német hadvezetőség a minap szigorú rendeletet adott ki, melyben a világháború során gombamódra elszaporodott jósok, álomfejtők és kuruzslók ellen fordul és érzékeny büntetés terhe alatt tiltja a nép tudatlanságának és aggodalmának kizsákmányolását. Okot erre az intézkedésre az szolgáltatott, hogy az elesetteken és a sebesülteknél egyre sűrűbben találtak olyan amuletteket és talizmánokat, amelyekről a vizsgálat során kiderült, hogy drága pénzen, üzletszerűen árusítják hadiba induló katonák és hozzátartozóik között s a hiszékeny nép fejét telebeszélik, hogy, a ki ilyen kincs birtokában van, sértetlenül kerül haza övéihez. Az a hiedelem, hogy a katona testét sérthetetlenné lehet tenni az ellenség fegyvere ellen, egyidős a világ népeinek történelmi életével, de sehol olyan mély gyökeret nem vert az emberi lélekben, mint a germánoknál. A germánokat már az ókorban erősen foglalkoztatta a háborús babona, de még inkább elharapózott náluk a tűzfegyverek föltalálása után. A lövés ellen való biztosítás, az úgynevezett Festmachen széleskörű kuruzsló iparrá virult. Az 1870-iki hadjáratban épp úgy, mint a most dúló világháborúban számtalan elesett nyakában találták meg az égi levelet (Himmelsbrief), mely a német zugnyomdákban ma is sok-sok ezer példányban készülnek. Azt tartják róla, hogy az Üdvözítő sírján talált levél másolata, amely már Nagy Károlynak is birtokában volt, aki szintén használta hadjárataiban. Csakhogy Nagy Károly idejében a tűzfegyvereket még nem ismerte a hadviselés. Az égi levél szövege a következő: Aki ezt a levelet magánál hordja, azt nem találja ellenség fegyvere s biztosítva van rablók és gyilkosok ellen. Nem kell félnie kardtól, pisztolytól. Mert bárka vegye is célba. Mihály arkangyal parancsára elnémul a fegyver az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A kinél ez a levél van, azt nem fogja a golyó és ha valaki ebben kételkednék, akassza a levelet egy kutya nyakába és vegye célba, meg fogja látni, hogy a kutya sértetlen marad. Ezután többféle használati utasítás következik, mindenféle ceremóniával járó dolgok, amelyeket úgyszólván lehetetlen pontosan követni. Hogy elesetteken találják meg: kevés argumentum a babonás ember előtt, bizonyosan nem követte pontosan a használati utasítást. Egyébként is, már a legrégibb időben együtt jár a babonás hittel a kétség; a sérthetetlenség nem minden körülmények között biztos és Akhillesz sarka mindenkinek van. A varázst egy hatalmasabb meg tudja rontani. Itt már aztán igazán nincs más mentsége a legmegrögzöttebb babonának sem, mint az igaz hit, az ájtatos imádság. Luther sokat emlegeti írásaiban a fegyver ellen való immunitást és az ezzel foglalkozó művészetet, a Festmachen-t. Tud olyanokról, akik bizonyos szavakkal és jelekkel ártalmatlanná tesznek minden ellenük irányzott fegyvert, ő maga is látott egy fiatal