Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-11-28 / 331. szám
föle. november 28 BUDAPESTI HÍRLAP (331 sz.) az elektron nagyságára nézve ma sincsenek megbízható adataink. Képzeletben azonban elérhetünk sokkal nagyobb sebességeket is. A relativitás elve alapján meg is tudjuk állapítani, milyen jelenségeknek válhatnánk szemlélőivé. Flammarion nyomán képzeljük el, hogy valami hatalmas szellem magával visz bennünket, csodapalástjával megvéd a világűr rettenetes hidegétől és levegőtelen sivárságától, szemünknek pedig olyan csodalátást kölcsönöz, hogy sok-sok billió kilométer távolságban levő jelentéktelen égitesteket is megláthatunk, sőt rajtuk még parányi férgeket is észrevehetünk. Mintha például Földünket és rajta az embereket láthatnék akár az Aldebaran csillagzatból is. Induljunk el egyelőre csak 100.000 kilométer másodpercenkénti sebességgel. A Földön mindennek a mozgása meglassult, épp úgy, mint amikor a mozgógép nagyon álmosan hajtja a filmet. Előttünk a csillagok gyönyörű kékes fényben ragyognak. Hátunk mögött mintha mindenelsápadt volna, sárgás színben látszik. Különösen Haldunk, szegény, amely mellett indulásunk után alig négy másodperc múlva rohantunk el. De menjünk kissé gyorsabban, emeljük a sebességet 200.000 kilométerre. Sohasem látott gyönyörű színjáték tárul elénk. A csillagok mintha megsűrűsödnének előttünk, hogy prmpázó kék és ibolyaszínűkben gyönyörködhessünk. Mögöttünk ellenben ritkulnak, s ami van is, csupa sárga meg piros fényt ad. Napunkra szánalom ránézni: csupa fázós-piros az egész arca, mintha forró láz perzselné szegényt. Persze Felünk is csak illsta színeket mutat, egyébként pedig minden ugy nillog rajta, mintha végkimerülésben volna. A gyorsvonat úgy cammog, hogy az ökrösszekér bátran versenyre kelhetne vele. Menjünk gyorsabban, ez így nem szép . * . Sebességünk 300.000 kilométerre hő, tehát versenyt futunk a tovarezgő fénnyel. Hátunk mögött minden megáll, aztán zavaros gomolyaggá összefutva, eltűnik. Nyomott kedv vesz erőt rajtunk, elszakadt az utolsó kapocs is köztünk és a Föld között .... — Látni óhajtod a Földet? — kérdi vezetőm. — Akkor gyorsabban megyünk. Nézz előre!... Előttünk csupa ibolyaszínű csillag, összesűrűsödve egy tájék körül. Errébb egy szerény kis bolygó. Erősen szemügyre veszem, csodák csodája — a Föld tárul föl szemem előtt. De milyen különös rajta minden! A vonatokat nem viszi, de mindenütt talja a mozdony. A Panama-csatorna vize egyszerre hullámzani kezd, kő- és földtömegek emelkednek ki belőle, szép, hatalmas töltéssé sorakoznak, végül emberek ugranak ki a vízből és a parton sétálni kezdenek... hátrafelé. Ez volna tehát a Panama-csatorna építésénél történt nagy partbeomlás! Arra messze keletre füst kezdgomolyogni. Nemsokára lángok csapnak föl, hatalmas tűzvész egy város közepén. Embertömegek állják körül, tűzoltók dolgoznak. Embereket tesznek nagy lepedők közepébe, s azután egy hatalmas rántással fölhajítják az égő palota emeleti ablakaiba. Majd elcsitulnak a lángok, s a tűz alkotó kohójából ragyogva lép ki egy hatalmas világvárosi áruház ... Tovább, tovább ... Egy nagy síkságon átfutó folyó jeges hullámaiból emberek kelnek ki, s hátrafelé indulnak a végtelen hómezőn. A merre mennek. • a hó alól mindenütt emberek kelnek föl, lóra pattannak s hadseregekké sorakozva, vágtatnak hátrafelé. Köztük látom a franciák diadalmas császárját, Napoleont... Berohannak az égő Moszkvába, az kialszik, újraéled s ők szépen, rendben kivonulnak belőle. Borodinónál megállnak, hatalmasan elverik az utánuk hátráló oroszokat s azután hátrálnak tovább haza, Franciaországba. — Mi az oka mind e különös hátrálásnak? — kérdezem a szellemet. Minthogy sokkal gyorsabban haladunk, mint a fény, a régen elindult fényrezgé-seket utólérjük. Úgy, mint a gyorsvonat az előtte haladó tehervonatot. Csakhogy előbb érjük a később történteket, s így minden visszafelé megy végbe. De mi történt? Most már nem látok semmit! Mert irtózatos gyorsan haladunk, milliószorosával a fény sebességének — hazafelé.— hangzik a válasz. Ne még? Hisz oly sok világ maradt mögöttünk! Mutasd meg ezeket is. Szellem! Majd máskor. Itthon is vagyunk már. „Mondd meg legalább nevedet, hogy újra hívhassalak!" Az én nevem: Tudás. BUDAPESTI HÍRLAP 1995 november 16-ával új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: Svájc, Spanyolország, Dánia, Izlszlávia és a Balkán-államok területére. Szerbia és Montenegró kivételével: egy Baripra . 6 frank 66 szántim ( 6 kor. 40 AH.) negyedévre. . 19 „77 « (19 „ — „ ) A német birodalom államainak területére: egy hónapra 4 márka 39 pfennig ( 5 kor. 20 fill.) negyedévre .13 „ 01 „ (15 „ 40 n ) Az Északamerikai Egyesült Államokba: egy hónapra . 1 , 1 dollár 28 cent ( 6 kor, 40 fill.) negyedévre ....3 „ SDM (16 * — n ! Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése november 15-ével lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb a fennebb kiírt összeggel megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyváltozás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amellyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portéktlömbözet megtérítését is. Hadba vonult előfizetőinknek a tábori posta alján készséggel küldjük a lapot, ha a tábori posta számát közlik velünk. Egy hónapra ... 2 K 80 fill. Negyedévre .... 8 „ — „ Félévre ...... 16 „ — „ Egész évre .... 33 „ — „ Közgazdasági táviratok. Gabonapiac. Newyork, nov. 27. Gabonatőzsde. Buza, helyben II. 134 c. (23.— K.) Buza helyben I. 115% c. (l.38 K.), decemberre 110% c. (2047 K.), májusra 112% c. (2002 K.) Liszt 4.75—1.85. Gabonafuvardis Liverpoolba 20, Londonba 20. Csikágó, nov. 27. Gabonatőzsde. Buza decemberre 103% C. (19.16 K.), májusra 106% c. (19.70 K.) Tengeri decemberre 64% a (12.78 K.), májusra 68% c. (13.56 K.) Áruk és termények. Disznózsír és szalonna. Csikágó, nov. 27. Zsir decemberre 9.25, januárra 9.55. Sertéshús 15.80, januárra 17.90. Borda decemberre 9.70, januárra 9.85. Szalonna helyben 9.75—10.50. Sertés könnyű 565—660, nehéz 620—680. Hozatala nyugatra 133.000, Csikágóba 45.000 darab. Newyork, nov. 27. Zsir, Western Steam 9.67. Cukor. Newyork, nov. 27. Cukor, Centrifugai 4.77. Kávé. Newyork, nov. 27. Kávé helyben 7%, decemberre 6.52, januárra 6.54, márciusra 6.60. Olaj. Amszterdam, nov. 27. Lenolaj helyben 39%, decemberre 38%, januárra 38%. Newyork, nov. 27. Gyapotmagolaj helyben 8.30, márciusra 8.47. Newyork, nov. 27. Terpentin helyben 57. Sa-vanne T. helyben 54%. Gyapot. \ Liverpool, nov. 27. Gyapot. Forgalom 10.000, behozatal 9500 bál, mind amerikai. Miching helyben 7.20, amerikai és brazíliai 16, egyiptomi 5, indiai 15 ponttal magasabb. November—decemberre 7.03, jan.—februárra 7.02, márc.—-áprilisra 6.98, máj.—júniusra 6.98, máj. —júniusra 6.95, egyiptomi januárra 9.55, márciusra 9.75. Alexandria, nov. 27. Gyapot januárra 17.31, márciusra 18.08. Newyork, nov. 27. Gyapot helyben 12.30, decemberre 12.10, januárra 12.25. Faggyú. Newyork, nov. 27. Faggyú 80. Fém. London, nov. 27. Fémek. Réz készáru 80, három hónapra 80%, ón készáru 16614, három hónapra 166, ólom készáru 28%, horgany készáru 100, három hónapra 90, higany készáru 16%. Glasgow, nov. 27. Nyersvas készáru 72.9, három hónapra 73.1. Newyork, nov. 27. Fémek. Vas készáru17%— 17%, ón készáru 40. Értékpiac. Newyork, nov. 27. Értéktőzsde. Váltó Berlinre 60%. Váltó Párisra 591. Váltó Londonra 60 napra 46%. Cable Transfers 470.10. Ezüst 53. 11 Fáris, nov. 27. Értéktőzsde. Francia járadék 64.60. Orosz 84. Rió Tintó 1502. Tula 1100. De Beers 299... NAPIHÍREK. Megnyílt a SzécsienyHánchíd- Végre megjött a várva várt szombati reggel, melyen a Lánchidat, a megfokzott testű és megtoldott nevű Széchenyi-kinchidat átadták a forgalomnak. Az átadás csendben, dikció nélkül ment végbe, nem beszéltek, nem éljeneztek, éppen csak hogy a hídfőkre fölhúzták a háromszínű lobogói s az örtálló rendőr díszruhásan feszengett a bejárók előtt. Aztán meg kisütött a nap és teli csókolta fénnyel, ragyogással a megifjodott hidat, melynek mind a két felénél már jóval nyolc óra előtt összetorlódott egy-egy kíváncsi tömeg és várta a jelet, melyre megrohanhassa az acélos hidat, a Duna legszebb karkötőjét, Pest-Buda legszebb ékességét. Olyan is akadt a tömegben, akit nem a kíváncsiság vitt oda, hanem az útja. A propellerjá-rátok legutálatosabbika, melynek két gőzöse lubickolt a Clark Ádám- és Eötvös-terek között, végre megszűnt s azoknak, akiknek a Várban vagy a Vízivárosbanakadt dolguk, igazán a Lánchídon kellett menniök. A sietősebb természetűek kórusa felzúgott, egyikük-másikuk megpróbálkozott az átjuthatással, de a rendőr eléjük állott: — Nem lehet kérem ... Még nincs nyolc óra ... A tömeg pedig nőtt. Háromnegyed nyolckor már tarka élet pezsdült a Ferencz József téren. Katonák, polgárok, ifjak-öregek, asszonyok, lányok, várták a jelet, amelyre rászabadul a halott hídra az élet, ez a szomorúan vidám, szomorúan szép budapesti élet, amely félig-meddig p- újság varázsának kergetésében használódik el. A nagy híd olyan volt ürességében, mint az ércbe öntött újság, mely mágneses erővel vonzza magáihoz a tömeget, mely mind közelebb meg közelebb szorult a hídföljáróhoz. Zsongott, morajlott a beszéd, fogadkozások estek, hogy ki megy elsőnek által, ki lesz a szerencsés, a ki majd esztendők múltán is büszkélkedhetik ezzel a négyfilléres dicsőséggel, s a kinek nevét a riporterek hada beiktatja a mai nap krónikájába ... Erről folyt a beszéd, meg a hídról. Hogy gyönyörű az uj, de a régi mintha kedvesebb lett volna, finomabb, graciózusabb. Hogy megkötötték himbálódzó testét s a gyerekek hiába állanak meg az év közepén, nem sikoltanak föl örömükben, ha a szárazföldi propeller, az omnibusz keresztüldöcög rajta s meglóbázza a szerkezetet... Mialatt folyt a beszéd, a vitatkozás, egy türelmetlen baka elsurrant a vámszedő bódé előtt és rálépett a hídra. Tiz-tizenkét lépést tehetett, de a rendőr eléje állott:— Hátra arci kommandirozta, mire a baka csalódottan visszavonult az első hadállásba a civilnép nagy kárörömére. Mint a versenyfutók az indulás előtt, úgy feszengtek az első sorban a fogadkozók. Azok, akik az elsőség babérjáért állottak a tolakodósorba. Egy tipikusan pesti szellemű ifjú látván a verseny reménytelenségét, így szólalt meg: — Ha nem is leszek a legelső, de első leszek, aki ingyen megy át! Ez is valami! Ez alatt konflisok csörtettek föl, fiákerek tolakodtak a lejtős útra, de a rendőr vétót intett az ügybuzgó kocsisoknak, kik kocsin küzdöttek ugyanazért a dicsőségért, melyért a gyalogság didergett a két fokos hidegben, ők is elsők akartak lenni, s számítottak a dicsőségre, nemkülönben a borravalóra, ami utasoktól ezzel a dicsőséggel jár. Mialatt futásra készen tartották táltosaikat, nagy csörömpöléssel fölkapaszkodik a pesti hídfőhöz egy nehéz zárszakér s indul a hídnak. A rendőr eléje veti magát: — Hová, hová?! Nem lehet! — Az Alagútnál van dolgunk! Most megforduljunk? Egy kis tanácskozás a vámszedővel és a bérkocsisok kara éktelen káromkodásba törik ki. Oda az elsőség, elveszett a borravaló, él a remény, a dicsőség, mert a teherkocsi tempós baktatással csörömpöl már a hídon. Pedig még három perc hiányzott a nyolc órából. Ezalatt a vámszedő bódéba meg az ellenőrző szekrény mellé leült egy-egy asszony. Hivatalos