Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-02-19 / 50. szám
1916. február 19. BUDAPESTI HHLAP (60. 82.) tudásuk még mindig bizonyos nyugtalanságot idéz elő, az egyiptomi lakosság hű ragaszkodása hathatós védelmet nyújt e törzsek minden betöréskísérletével szemben. Mezopotámiában január 27-én megtámadták a török hadállásokat, amely azonban sokkal erősebb volt, semhogy elfoglalták volna. Aymler tábornok további erősítésre vár, mielőtt újabb kísérletet tenne az előrenyomulásra és arra, hogy Tounshend tábornokkal egyesüljön. Az utóbbi elegendő készlettel rendelkezik, hogy tetemes időn át tarthassa magát csapataival. .4 mezopotámiai hadjáratot, amelyet eddig Indiából irányítottak, most a hadügyi hivatal vezeti. 1 Hadrdkök harca. & hivatalos teremtés. Konstantinápoly, febr. 18. .1 főhadiszállás jelenti február 17-én. Az Irak-fronton és a Kaukázus fronton semmi fontos esemény nem történt. A Dardanella-fronton egy cirkáló, mely Szed-il-Bahr irányában tüzelést kezdett, parti ütegeink viszonzó tüzelése következtében a tizenhatodik lövés után eltávozott. Issiád basa brüntelése. Konstantinápoly, febr. 18. (Millió Esszád Toptanit, aki a törvény megszegésével az albániai ideiglenes kormány élére állt, majd ellenséges hatalomhoz csatlakozott és Törökországnak, valamint szövetségeseinek hadat üzent, a szultán megfosztja valamennyi rangjától és méltóságától és törli a hadsereg kötelékéből. A fő harc Kelet-Afrikában. London, febr. 18. A hadügyminisztérium Kelet-Afrikából táviratot kapott, amely szerint felderítő osztagok, amelyek az ellenséges állások kikémlelésére a Salita-domb felé tartottak, február 12-én azt találták, hogy a dombot az ellenség erősen megszállva tartja, és hogy a szomszédságban nagy német tartalékok állanak. Az angolok és a németek közt heves küzdelem fejlődött ki, amelyben az angolok 172 halottat veszítettek. Ezek közül 139 a 2. délafrikai dandárhoz tartozott. Az angolok a Salita-dombtól két és fél kilométernyire lévő területig kiépítették a vasúti síneket. Kamerun elfoglalása: London, febr. 18. A hadügyminisztérium kameruni táviratot kapott, amely szerint a hadműveletek körülbelül befejeződtek. Kamerun elfoglalását végrehajtották, kivive a marshalli elszigetelt őrhelyet. A távirat továbbá azt mondja, hogy francia hadoszlopok Nogától keletre elzárták a határt. A kampón át előrenyomuló hadoszlopnak még csak néhány mérföldet kell menetelnie, hogy a vonalat a tótól elzárja. Zimmermann német parancsnok spanyol területre menekült. Lehetetlen föltételek az antantnak. Köln. febr. 18. (Saját tudósitónktól.) A Köln. Ztg. bukaresti tudósítója ezt táviratozza: A román izgatók servébeen fájdalmas érzést kelt Ferdinánd cárnak Németországban és Magyarország és Ausztriában való látogatása. E köröknek a politikai helyzetről való fölfogására jellemző, hogy a következő föltételeket szabják meg a négyes antantnak, ha azt akarja, hogy Románia még az antant mellé állhasson: Az antantnak tartania kell Szalordkit; helyre kell állítania Szerbiát és Montenegrót; meg kellszállania Bukovinát és Galíciát; döntő győzelmet kell aratnia a Kárpátokban és meg kell hódítania Konstantinápolyt. A négyes antantnak ezt az egész étesort végig kellene ennie, hogy utóéjelül megkaphassa a romániai hadsereget. Filipesiku a comás, Bukarest, febr. 18. (Saját tudósítónktól.) Jövő vasárnapra Filipeszkunak pétervári utazását jelzik. Filipeszku azon kívül az orosz arcvonal különféle részein is látogatást fog tenni és a besszarábiai fronton a cár kihallgatáson fogja fogadni. Komoly politikai körökben az utazásnak semmi politikai jelentőséget nem tulajdonítanak, mert nem képes a kormány elhatározásait semmiképpen se befolyásolni. Imáram a fronton. — Levél az olasz harctérről. — (K. B. L.) Szerdán Hrudenschaftban haltunk meg, egy kis helységben, mely a 865 méteres, meredek, sziklás Navorse hegy lábánál, egy bájos síkságban fekszik, s a napóleoni háborúkból ismeretes. A lakosság velünk, magyarokkal nagyon kedvesen és vendégszeretően bánt. Északnyugatra az óriás tarnovai erdőség terül el. Ezen kellett keresztülvágnunk, hoggy mindenekelőtt a batei fensikot elérjük. A haidenschafiak szivét énekkel, muzsikával s mindenféle bohósággal rohammal bevettük. A búcsúzás megható volt, még könyek is folytak. Már epedve vártuk, hogy a fronton legyünk. Utunk, mely az erdőrengetegen vitt keresztül, pompés volt. Ilyen hatalmas tölgyeket nálunk nem látni. Mészsziklákat kellett megmásznunk, melyekben földalatti patakok és folyók zajlanak. A következő éjszakát egy kis helységben töltöttük, 956 méterrel a tenger színe fölött. Másnap egy mély szakadékon törtettünk előre, s estefelé B.. helységbe, zászlóaljunk tartalék állomására értünk. Zászlóaljunk még a fronton volt a fedezékekben, s várnunk kellett, mis onnét visszatér. A fronton lévő csapat fölváltása rendszerint csak nattk múlva történik, mire néhány pihenő nap következik a tartalék állomáson. A köövetkező nap megérkezett a zászlóalj, s megkezdődött a beosztásunk. Akik már egyszer itt voltak, régi szakaszukhoz kerülnek vissza. A szállások: kényelmes, szellős, fűthető fabarabok, semmi kívánni valót sem hagynak hátra. Közvetetlen szomszédságban van egy jól fölszerelt tiszti étkező, mely a gyomor minden szükségletéről bőségesen gondoskodik. A tartalék állásban tehát meglehetősen csöndes élet folyik. Ibl-ott egy 28 centiméteres stránát röpül ugyan el a fejünk fölött, vagy lecsat, valahol a közelben s menydörgésszerü recsegéssel robban föl, de mi meglehetősen védve vagyunk, s a bombák inkább a helységeknek szólnak, melyekben az olaszok csapatokat sejtenek. Repülőirak különben az ellenséges repülőket hamar visszaűzik. Csak néhány nap múlva váltottuk föl a csapatokat a legelől levő állásokban. Egyik-másik közülünk már járt ezen a vidéken s most mégis alig ismer rá. A rossz gyalogösvényeket jó utakká építették ki s köröskörül a hegyi utakon is semmi akadálya sem volt a közlekedésnek. Délután három órakor indultunk el. Hideg, ködös volt az idő. A kopasz szakadékok közt nehéz, sötét felhők kóvályogtak. Az ellenség nem zavart bennünket s serényen kapaszkodtunk fölfelé egy kőkereszttel jelölt sírig, melyben néhány hősünk, akiket egy gránát ölt meg, örök álmát adissza, ée bekanyarodtunk egy mailékösvényre, mely meredeken visz le az Isonzóhoz. Az út egy vidéken vezet át, a melyen minden élet kihalt. Kormos falmaradványok, tető- és ablaknélküli romok merednek ég felé. Vad, elkeseredett harcok nyoma mindenfelé. Ami elkerülte a pusztítást, mind lakatlan, nincs egyetlen egy élőlény sem az egykor viruló hegyvidéki faluban. Még nincs öt óra s máris vaksötétség borul a vidékre. Rövid pihenőt tartunk, aztán folytatjuk az utat A távolban néhány lövés dördül el, alattunk a lövőárokban minden csöndes. Az Isonzón túl olykorolykor egy világító rakéta száll föl, mely csakhamar eltűnik. Némán haladunk tovább hepehupás mészsziklákon, majd szét agyagos, síkos talajon, meredek úton le az Isonzóhoz. Az út mentén drótkötél van kifeszítve, hogy megkönnyítse a tájékozódást. Végre elérjük a lövőárkokat. Mindenfelé serény munka folyik csákánnyal, ásóval és feszilovassal. Az árok nem igen mély, a szélén sziklatömbök és homokzsákok vannak, melyek a fedezetet kiegészítik. Ez megvéd a puskatűz ellen. Az az árokszakasz, melyet csapatunk számára kijelöltek, körülbelül kétszáz lépés hosszú s némely helyen olyan szűk, hogy az embernek valósággal keresztül kell magát rajta vájnia. Csak a megfigyelő őrök állanak mozdulatlanul a védőpajzs ellenzőjénél , kémlelve tekintenek ki az éjszakába. Itt-ott lövés dördül el. A szomszédos szakaszban egy gránát robban föl. Tűzvirág-bokréta száll fel, melynek fekete a tölcsére. Az oldalozásra két gépfegyver van beépítve. Az árkon kívül az olasz hadtestek fekete alaktalan tömege fekszik, melyeket nm lehet elföldelni. A legénység nyakig sáros és bőrig át van ázva. Amíg föl nem váltanak bennünket, egyikünkön sem fog megszáradni a ruha. • Nem messze tőlünk fekszik B. helység, ahol véres harcok tomboltak Meglátszanak rajta az utolsó harcok nyomai: a gránátvájta tölcsérek egész tömege, széttépett testrészek, az egyik fán egy olasz katona földi maradványai függnek a hátizsákján, összetört fegyverek és fölszerelési tárgyak mindenütt.... A lejtőn, alig harminc-negyven lépésnyire, ide, vannak az olasz lövőárkok. Nappal sem nálunk, sem túlnan egy léleknek sem szabad mutatkoznia. Az olaszok nyomban sortüzet adnak, míg nálunk csak a céllövők tüzelnek, de azok aztán sohasem hibáznak. Az ütő csak úgy szakadt, de ez nem hűti le, embereink vállalkozó kedvét. Egy Őrjárat, amely csupa önkéntesből áll, kézigránáttal és szuronnyal fölfegyverkezve az ellenséges fedezékekhez lopózik, hogy az ellenséget kikémlelje. Az ellenség ebben az ítéletidőben nem tart semmi meglepetéstől s kényelembe helyezte magát. Hogy az eső ellen megvédje a fedezéket, vízálló ponyvát terítettek rá.Az őrjárat észrevétlenül közeledik s föllebbentik a ponyva csücskét. A vezető intésére a katonák félrerántják a ponyvát s kézigránátokat zúdítanak az olaszokra. A fedezékek megélénkülnek. Puska ropog s nyomban rá megdördülnek az ágyuk. De őrjáratunk sértetlenül tér vissza s örül a pokoli zűrzavarnak, a melyet az el- lenség táborában okozott. Képek Szkutarról. — február. (Saját tudósitónktól) Sok tekintetben kellemesen csalódtam Szkutari dolgában. A szép széles főutca, a Rue Internationale ugyan végig görbe, de európai modorban épült házak szegélyezik. Sok a szálló, melyek mind megfelelnek a modern követelésnek. A Grand Hotel szinte fényes berendezéssel bír és szép kertje van. Középületei díszesek. A belsővárosrészt néhány apró tér és cgv kis park teszik levegősebbé. De nem sokat enyhítenek, mert a levegő általában kellemetlen illatú. Azt talán említeni sem kell, hogy az uralkodó elem a piszok. A főútvonalakat úgy már kitakarították jó bakáink, de a mellékutcák, szűk sikátorok s a város közepén levő szemétlerakodóhelyek ugyancsak gondoskodnak a levegő rontásáról. S hogy a bűz ne maradjon lokalizálva, arról gondoskodik a nyitott csatornarendszer. Az általában olsz típusú városrésznél sokkal, érdekesebbek a török negyedek. A kikötő körül különálló városrész a bazár. Első napon meglepett,, hogy milyen tele van emberrel és áruval. Csodáltam, hogy ezek a jó törökök megmaradhattak itt Nikita uralma és a szerb hordák átvonulása alatt. És hogy boltjaikba ennyi áru maradt fölhalmozva, alig hittem volna. Nemcsak használati tárgy és csecsebecse, hanem sok élelmi cikk is. Minden harmadik üzletben dohányt, cigarettát árulnak, hihetetlen olcsón Nagy gyönyörűsége rellik abban a nikotin-élvezőknek, hogy a legfinomabb dohány kilója négy korona. Ellenben a tejnek literjét két koronáért mérték. Most hivatalosan felére szállitották. Ezrével hozzák piacra az albánok a gyönyörű friss tojást és temérdek zöldségfélét. Gesztenye van zsákszámra sülve, félve, a hogy tetszik. A gyermekek az utcán, vöröshagymát és foghagymát majszolnak. A kukoricalepénytől a" fehér buza kenyéri" egész fokozata van ennek a fontos tápláléknak. .