Budapesti Hírlap, 1916. november-december (36. évfolyam, 304–363. szám)
1916-11-01 / 304. szám
és azokra, akik még be fognak soroztatni a végeláthatatlan szellemseregbe, azt rebegjük: Uram, legyen meg a te akaratod! I Az osztrák kormányváltozás Budapest, okt. 31. Az új osztrák miniszterelnök, Körber dr. befejezte a kormányalakításra vonatkozó tárgyalásait s mára megjelenhetett kormánya tagjainak kinevezése. Körber dr. természetesen eddig még nem juthatott abba a helyzetbe, hogy kormánya törekvéseiről nyílt programot adjon. Azonban a kormány alakítására irányuló fáradozásai közben a legkülönbözőbb hírek és híresztelések jelentek meg nemcsak osztrák, hanem magyarországi lapokban is, amelyek széltében kolportálják osztrák politikusoknak heves agitációját Magyarország ellen. E Ezek a hírlapi közlemények azt a követelést hangoztatják, hogy Ausztriának Stürgkh utódjától jobb kiegyezést kell kapnia, mint a minőben Stürgkh gróf és Tisza István megállapodtak; másrészt pedig hangos kifejezésre jut az a panasz is, hogy Magyarország a háború során mostohán bánik Ausztriával s nem juttat neki elég elelmet. A célzatos nyilatkozatok azután a vámok kérdéséről szólnak (persze Magyarország rovásáral, továbbá a kvótáról, szintén azzal a tendenciával, hogy a magyar kormánynak ezekben a kérdésekben engednie kell. Olyan jelenségek ezek, amelyek azt bizonyítják, amit mi előreláttunk (s amit egy Cserkészet a Bécsben című cikkünkben nemrég meg is írtunk, hogy azokat az ellentéteket, amelyek az osztrák pártok között áthidalhatatlan érvényt vártak, azzal a kipróbált módszerrel akarják egy időre legalább eltüntetni, hogy valamennyit ráuszítják Magyarországra. A mi értesülésünk az, amit már közöltünk is a minap, hogy a kiegyezés új tárgyalásáról szó sem lehet, mert lehetetlen föltenni a magyar kormányról, hogy két évi hosszú fáradozásának nagyjában megállapított eredményét sutba dobja s újfent kezdje élülről azt a munkát Körber úrral, a melyet Stürgkh gróffal már elvégezett. Ezt a kiegyezést tehát, amennyiben elkészült, Körber úrnak a miniszterelnöki megbízásával egyetemben vállalnia kellett. A részleteket a titok pecsétje takarja, ezekről tehát helytálló adatokat nem ad senki azok közül, akik tudják, mi van a létrejött megállapításban. Ami pedig az élelmezés kérdését illeti, semmiféle magyar kormánytól nem lehet azt követelni, hogy lakosságunk utolsó falatját is odaadja Ausztriának. Amit lehet, azt úgyis odaadják sürgetés nélkül is önként, de a magunk szűkös viszonyait nem szállíthatjuk le még jobban, bármily éles agitáció folyik is ezért Ausztriában. .Végül még egyet: Ha sikerülne a háború folyamán is Ausztria ellentétes elemeit egy kalap alá hozni azzal a jelszóval, hogy Magyarország nagyságát kell megnyirbálni, ennek biztos következménye csak az lehetne, hogy Magyarország is osztatlan, egységes erővel szállana szembe ezzel a törekvéssel, amely nemcsak vitéz katonáink vérével kivívott pozíciónkat, hanem utolsó falat kenyerünket is elvitatná tőlünk. Alább érdekes félhivatalos nyilatkozatot talál az olvasó, amely egy reggeli lapban ma megjelent osztrák közleményre válaszol. Az új kormány. Bécs, okt. d. Ő felsége a következő legfelső kéziratot bocsátotta ki: * Kedves Körber! Javaslataihoz hozzájárulva saját kérelmükre kegyelemben fölmentem állásuktól Hohenlohe-Schillingfürst Konrád herceg belügyminiszteremet, Georgi Frigyes báró vezérezredes honvédelmi miniszteremet, Sluckenburger Viktor dr. igazságügyminiszteremet, Förster Zdenkó báró vasúti miniszteremet, heinleini Slussarck Miksa báró vallás és közoktatási miniszteremet, Tinka Ottokár báró közmunkaminiszteremet, Zenker Ferenc bárót földművelésügyi miniszteremet, Moravszki-Szierzykraj Zdiszlav dr. miniszteremet, Leth Károly lovag pénzügyminiszteremet és Spitzmüler Sándor dr. kereskedelemügyi miniszteremet. Egyidejűen kinevezem Klein ferenc dr. titkos tanácsos, szolgálaton kívüli minisztert igazságügyminiszteremmé, Georgi Frigyes báró titkos tanácsos vezérezredest újólag honvédelmi miniszteremmé, heinleini Slussarck Miksa báró titkos tanácsost újólag vallás és közoktatási miniszteremmé, Tinka Ottokár báró titkos tanácsost újólag közmunkaminiszteremmé, Schwarzenau Ervin báró titkos tanácsost, a közigazgatási bíróság másodelnökét belügyminiszteremmé, Bobrzinszky Mihály dr. titkos tanácsos, szolgálaton kívüli helytartót miniszteremmé, Stikrai Ferenc dr. titkos tanácsos, szolgálaton kívüli osztályfőnököt kereskedelmi miniszteremmé, Marek Károly osztályfőnököt pénzügyminiszteremmé, Schaible Ernő vezérőrnagyot vasúti miniszteremmé és Clam-Martinitz Henrik gróf titkos tanácsost földmivelésügyi miniszteremmé. Bécs, 1916. okt. 31. Ferenc József s. k. Körber s. k. Ő felsége egyúttal legfelső kézirattal elismerését fejezte ki a távozó minisztereknek, akik közül Hohenlohe herceget az Urak háza tagjává nevezte ki. Zenker bárónak, Moravski dr.-nak, Leth lovagnak és Spitzmüller dr.-nak a vaskoronarend első osztályát adományozta, J&tiszfrëa — 191©-fean. A" Budapesti Tudósitól illetékes helyről fölkértek a következők közlésére: Egy budapesti lap Ausztria — 101i-ban címmel állítólagos osztrák főurak szájába adva foglalja össze némely osztrák köröknek az ottani kormányváltozással kapcsolatban Magyarországgal színiben fölmerült kívánságait. Ezek a kívánságok Sturgk gróf tragikus elhunytának percétől fogva a legkülönbözőbb formában bukkannak fel a bécsi és Bécsből inspirált budapesti sajtóban. Egy rövid figyelmeztető közleményt nem tekintve, nem kívántunk foglalkozni velük, mert hiszen az új kormány megalakulásához és a magyar és osztrák kormány közötti sikeres együttműködéshez az egész monarkiának nagy érdekei fűződnek; a szóban forgó kérdések idő előtti nyilvános tárgyalása pedig rossz szolgálatot tesz ezeknek a nagy érdekeknek. A most szóbanforgó cikk azonban, amely nem utalja a király személyét is egy ízléstelen pletykába kedett, ahogy a természete diktálta. Botjával rácsapott a sihederek asztalára. — Le a kalappal, ha jelenleg vagyok vagy leütöm a tejetekről. Aztán nekiment Rozáliának, a korcsmáros kövér leányának, a ki ócska, de igen cifra selyemruhában páváskodva hordozta a borosüvegeket s belecsikkantott a dudoros vállába. — Öt pistölyt a kilencvenesbül és egy flaska mineral-\'izá'A. Baka őrmester korában Grécben tanulta a finom műkifejezéseket, (Pistole, Mineralwasser) s igen ragaszkodott hozájuk. Rozália a bíró elé tette az öt kétdecis üveget, belepüffentelt a vén imposztor kövér hálába s ügyesen kivédve annak rosszban járó hírtelen fogását, kipördült az ivóból. A suttyólegények nevettek— Nem ugy kell azt, — jegyezte meg Turi Ferke, aki nagy aszfaltbetyár hírében állott a faluban — nem cséppel ütik a gyiót. Zsótér úr nem haragudott meg a szájas sihederre, szerette a tréfát és képletet. — Hanem mivel? — kérdezte pipáját messzire eltartva magától. Hanem rozmaringszállal, válaszolt Ferke, még nem hallottam! — Azzal a gyiót, — magyarázta a falusi szeládon — a kire irigyednédnek a foga váslik, nem ütt leni köll, hanem cirógatni. Bíró úr visszanyomta pipáját a fejébe. Mibe nem turkál a feje a dísztó fiának, — jegyezte meg jóízűen. — Pegyig tette hozzá igazság szerént még szopnia kellenék. A kölikek a macskaasztaltnál juntyot nevettek erre. Összecsenditenék poharukat és ráköszöntötték a falu fejére: — Ijjön a bíró ur! Zsótér uram hosszul, hegyeset köpült s egy kurta fejbólintással nyugtázta a megtiszteltetést ... Belépett Hombár Tóni, a segédjegyző. Sárga kamásli volt gólyalábán, csúcsíves fején fajdkakastollas tiroli kalap. Igen finom embernek tetszett neki lenni, cvikkeren át nézte a világot, pedig olyan szeme volt, mint a sasnak, a tö belül nő-nek ejtette ki. — Szabad helyet foglalnom, hívó inam? — Lehet. Vozáliácska, egy palack jégbehülyttel... Epedő pillantást váltott a korcsmatündérrel, aztán egy hajtásra megitta a sörét. A bíró irigykedve nézte. — Torkom nékem is vóna, — jegyezte meg — de az én nyeldeklőm csak játék a maga szelgsét, kiválóan szolbátorkodott a finomságában me, kegyed szerszámjához Ohh, kedves hívó uram, ön nagyon lemes, teh ur konstatálni lemes. Zsótér uram (nem lévén tisztában a szellemes szó jelentőségével) azt hitte, hogy gorombáskodnak vele. Rendreutasította a aliglincét. (Háta mögött így nevezte a segédjegyzet.) — Ne ugráljon, öcsém, mert nem vagyok én bába, hogy a szellemekben iriggjek, hanem középhatalom (közhatalom) vagyok, aki megköveteli a szuperdinációt a kocsmaszálláson is. A stiglinc hebegett volna valamit, de leintette a középhatalom. Két érdemes férfiú lépett az ivóba: Mosolygó Sándor, a pénztáros és Csere József, a második hites. Biró uram ezekre irányitotta figyelmét. — Ideje, hogy meggyűljek irigyednetek, — mondta — igen magamba vólam. A levegőnek minősített vice-nótárius ajkába harapott, de nem szólt semmit. Kényszeretlen nyájassággal viszonozta az ujonan jött asztaltársak alig észrevehető fejbiccentését s tovább nyakalta a sört. A sihederek a szomszéd asztalnál hangosodni kezdtek. Különösen miután hozzájuk szegődött Rézkígyó, a falu bolondja, aki azonban valójában okosabb ember volt magánál a bírónál is, mert a versíráson s komédiázáson kívül semmiféle falusi mesterséghez nem érlelt s mégis vígan élt. A sihederek széket toltak neki asztalukhoz s bort töltöttek a poharába. — Nocsak Pehály bácsi, figurázzon egy kicsit. Rézkígyó, becsületes nevén nevezve Vraucur Mihály, mint minden művész, kéretni szokta magát. — Várjatok sort, öcsém, először hadd gyantázok. Paprikát szórt a poharába, ugy itta a bort. (Kutyába se vette azt az italt, a mi nem reszelte a torkát.) A harmadik öblítés után fölállott Rézkígyó s a bíró felé fordulva szavalni kezdett Még azt mongyák, a bíróiak nincsen párja, s'egyig minden szip menyecske ütet várja. Kiskapuba a nyakába csimpeszkegyik. A csókjaiul eccére megjuhászogyik. Ott, at hol a zsarnócai biró termett. Borban fürdött a csuka is friss viz beívelt, Szép lány húzta talp alá a túri csárdást, fe-lül mérte a jó Isten a sok áldást • (304.- az.) 1316. november Î.