Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)
1918-03-01 / 51. szám
arra való, hogy a katonai vitézséget vagy polgári erényöket megjutalmazzunk vele; nem arra való, hogy a magyar nyelvet, hozzákötvén a jogot, kétes eredménnyel terjesszük vagy éppen erőszakoljuk. A választójog egy alkotmányos ország kormányzásának a kérdése. Nem az az érvényes szempont, hogy lehetőleg mindenki részt vegyen benne, hanem az, hogy kizárólag csak azok, akik alkalmasak arra, anyagi, erkölcsi és szellemi kvalifikációjuknál fogva, hogy a közálladalog sorsát intézzék. Nem az embereknek van arra általános joga, hogy kormányozzanak bennünket, ha tudnak hozzá, ha nem; hanem az országnak van ahhoz joga, hogy a maga sorsa intézését azokra bízza, akiket e munkára képeseknek és alkalmasoknak tart, és ne bocsássa e föladat keretébe az éretleneket, a tudatlanokat, a léhákat, a megbízhatatlanokat. És mindnyájunk érdeke: az összességé és az egyeseké, a nemzetiségeké, és a magyar fajé, mindnyájunk szent és közös érdeke, hogy ez így legyen és ne másképpen. Ez volt eddig a Rákosi Jenő választójogi programja. Ezt tartja ezentúl is. Elöl pedig a kormány javaslata százezer mérföldnyire van. Az Iskolaegyesületé megközelíti, mert az voltaképpen egy alkalmas neme a kiválasztásnak (szelekció) s mert alapelve a nemzeti értelmiséget tenni döntő tényezővé abban a szent és nagy föladatban, a melynek fundamentuma a választójog. Csernin gróf isósolta Fersettianá királlyal Sellőzereseiket. Bukarest, febr. 28. A szövetséges hatalmak küldöttségeinek Bukarestbe érkezése óta nem kötelező előzetes tanácskozások folytak Avereszku tábornokkal. Az egyik ilyen tanácskozás során létrejött megegyezés alapján Czernin gróf külügyminiszter a román csapatok által még megszállott román területen beszélgetést folytatott Ferdinánd királlyal. A szövetségesekkel való egyetértésben Czernin gróf közölte a királlyal a feltételeket, amelyek mellett a négy szövetséges hatalom kész volna Romániával széket kötni. Ferdinánd király rövid gondolkodási időt kért, amelyet megadtak neki. A választól fog függeni, vájjon lehetséges lesz-e a békés megoldás. (M. T. I.) A badvaresti tárgyalások titkossá, Bécs, febr. 28. A N. Fr. Presse jelenti Berlinből. A Vossischs Zeitung értesülése szerint a tulajdonképpeni béketárgyalások Romániával még nem kezdődtek meg. Az eddig folytatott tárgyalások csak informatív jellegűek voltak. A Romániával folyó béketárgyalásokat titokban folytatják, miután a diplomaták véleménye szerint a breszt-litovszki tárgyalásoknál használt nyilvános tárgyalási forma hajótörést szenvedett. Az e§.S2©ies tárgyaláson nem értek el szei31«6«gr. Bécs, febr. 21. — . Budapesti Hírlap távirata. — Politikai körökben hire jár, hogy a Bukarestben tartott nem kötelező tárgyalások folyamán nem értek el eredményt és nem találtak alapot a béketárgyalásra. Ezután közölte Czernin gróf külügyminiszter Ferdinánd román királlyal a négyes szövetség békefeltételeit. ••Nem ultimátumról van itt szó, mint aminőt Trocki elé terjesztettek, hanem annak megállapításáról, van-e kilátás, hogy alapot találjanak a gyors eredményt igérő béketárgyalásra. A király válaszától fog függeni, lehetséges-e a békés megoldás. imona'8 Ferdenárd királyi Berlin, febr. 21. -i pesti Hírlap tudósítójánál, távirata. A politikai körökben a Romániával való tárgyalást nem ítélik meg optimisztikusan. Rámutatnak arra, hogy Ferdinánd román király, csakhogy állását a néppel szemben erősítse, olyan kedvező békét igyekszik elérni, amely az iklett viszonyoknak nem igen felel meg. Az ő kívánságainak tehát a Czernin gróf által átnyújtott feltételek aligha felelnek meg. A fősúly nyilván Dobrudzsának a bolgárok részére való átengedésén van, amely követelést a középponti hatalmak egyöntetűen képviselik. Ha ezt a követelést Ferdinánd elutasítja, akkor legalább meg kellene vizsgálni, vájjon hasznát-e vele az országának. Mert hiszen kétségtelen, — mondották nekem — hogy a béketárgyalás megszakadása esetén megismétlődik ugyanaz, ami most Oroszországgal történt: a fegyveres erő fogja Romániát rászorítani arra, amire békés úton nem hajlandó. Lehetséges azonban, hogy Ferdinánd már most felül s velük a magyar király és a magyar királyi középponti orgánumok közé idegen hatóságok ékelődnek be. Megkezdődik az alkotmányos harcok, a Bocskay, Bethlen és Rákóczi György fölkelései érája, Erdély védő szerepe, ideig-óráig tartó sikerekkel. E küzdelmek egy különlegességét mutatják a magyar rendiségnek a nyugati rendiséggel szemben és ez a nemzet államiságának védelme saját királya ellen. Tehát teljesen megfordított szerep a rendi világban. De e mellett még a rendi előjogok makacs védelme is teljesen jogosult, mert hiszen e kiváltságok és a velük járó hatáskörök bukása esetén ide is mindenüvé idegen hatóságok lépnek vala a magyar helyére ... A tragikum éppen abban áll, hogy a magyar rendiség nemzeti oldalát nem ismerték föl a Habsburgok államférfiai, hanem rendi tulkapásnak minősítették s mint ilyet ostromolták. A török kiűzése után hinni lehetett volna, hogy mivel már most az egész ország egyesült a korona alatt, a nemzeti állam hatalmas tovafejlődésnek fog nekilendülni. De ez nem történt meg. I. Lipót álamférfiai csak anyagi eszközöket akartak meríteni az országból a dinasztia nyugati külpolitikájának céljaihoz. Aztán még oly időre esett a török kiűzése, mikor Richelieu és XIV. Lajos abszolutisztikus elvei már gyökeret vertek a bécsi udvarban is. A Hocherek abszolutizmusa a rendiség letörésére ennek nemzeti jellegét támadta meg, mert már fölismerte, hogy Magyarországon nemzetiség és államiság szoros kapcsolatban áll egymással. Összes erőszakos, sőt véres intézkedéseik e cél érdekében hozattak. A terv azonban nem sikerült, d.* elérték vele azt, hogy a magyarság egy időre kiszakadt a középeurópai kultúrközösségből, mert a kuruc fölkelések vezérei a magyar államiság védelménél nyugateurópai érdekekre voltak kénytelenek támaszkodni. A szatmári béke visszavitte a magyarságot a középeurópai érdekeltség körébe s véget vett a régi, erőszakos abszolutizmusnak, amelyet most egy uj, csöndes, patriarkális és matriarkális abszolutizmus kora követ, olyané, mely szemet huny bizonyos alkotmányos formák és rendi kiváltságok előtt és kompromisszumokkal dolgozik. A magyar államférfiak politikai belátása tüstént megkísérte a nemzeti állam eszméjét a habsburgi hatalom-kompremumhoz való viszony követelményeivel kiegyeztetni. Ez a pragmatika szankcióban kimondott közös védelem határozmányával nagy keretekben sikerült is. De e kereten belül megmaradt az ellentét a rendi alkotmány és a szelíd abszolutizmus iránya között. S amily hiba volt most már az abszolutizmus részéről, hogy a pragmatika szankcióból kikövetkeztethető közösség gondolatát föl sem akarván ismerni, rideg egyoldalúsággal kizárt minden magyar befolyást a döntő helyekről, épp oly hiba volt a rendiség részéről, hogy bár jogilag soha föl nem adta az önálló Magyarország eszméjét, az időszerű állami föladatok keresztülvitelét a bécsi kormányra bízta. A rendiség régibb rugókortyságát elveszte, merev és formailen. Minda mellett a hosszas béke számban és erőben gyarapítja a magyarságot, sőt a lakosság szellemi egyesülése kifejleszté; a békés, megyei közgyűlésekből bizonyos nemzeti közszellem képződött ki, mely a rendi magyarsághoz csatlakozott nem-magyar elemeket is áthatolort. Észrevétlenül megkezdődik most, legalább durványaiban, a rendi állam átalakulásának folyamata modern alkotmányos állammá. Másutt a városi elemek érdeme, nálunk a köznemességgé. Egyesek kulturszükségletéből szellemi, irodalmi mozgalom keletkezik; a testőrök, Kazinczy föllépnek, majd áthat az irodalmi mozgalom a társas életbe is, míg Széchenyi, a kritek neve a magyar államiság fejlődésében ugyanazt jelenti, mint a nagy elemé a német fejlődésben, föl nem rázza a nemzetet s nem viszi át a mozgalmat szociális és politikai térre. Végzetes jön a nemzetre s a királyságra nézve, hogy a Széchenyi indította mozgalom és a kormány között nem jött létre megegyezés. A kormány, amióta az osztrák császárság megszületett, a magyar király szuverenitását ennek a császárságnak igyekezett alárendelni, aztán meg német-olasz nagyhatalmi koncepciójához ragaszkodván, e két ideál kergetésében kimerült. Nem maradt érzéke, vagy csak mindig későn jött meg a reformok iránt, melyek pedig már erősen kopogtattak egész Európában az abszolutizmus és a rendiség kapuin. A gyorsan terjedő szabadelvű és demokrata eszmék oppozíciója fölülkerekedett Széchenyi fokozatos reformtervein s a gyökeres reformok gyors megvalósítására a középponti hatalmat az ország határain belülre akarta áthelyezni. Az ellenzék Deákkal élén a magyar állam osztlay szuverenitását követelte. A rendi nemzet lelke a költészet hatalmas föllendülésével átformálódott egységes nemzeti lélekké s maga a rendi nemzet modern nemzetté. Ennek a modern nemzetnek a számára kellett átalakítani a rendi államot s az ezt célzó procedura élére Kossuth került, a kinek ,,mindent magával sodró akaraterejének sikerült Magyarországot a nyugati alkotmányfejlődés (51 ss.) 1910. márciusa rászánja magát a lemondásra és népére bizza, döntsön a háború vagy béke kérdésében. Akkor a román nép vezetőiből új labinet alakul, amely hamarosan elérheti a középponti hatalmakkal való megértést. Bármint történjék azonban, a Romániával jajló béke nitr csak rövid idő kérdése. (V* E)öxszes tanácskozás. Braszt-Svitovozk, febr. 28. A bolgár delegáció szerdán délután ide érkezett. Ausztria és Magyarország. Németország és Bulgária delegációi szerdán délelőtt és délután tanácskozást tartottak a békeszerződés rendelkezéseiről. As pro»r dete$â«în magórkesés©, Brazt-Litovszk, febr. 28. Az orosz küldöttség csütörtökön délután, érkezett meg Breszt-Litovszkba a béketárgyalások újból való megkezdésére. A bizottság a következő tagokból áll: Shkolnikov, a belügyminisztérium vezetője, azután Petrovszki, Csicserin, Karakan, Joffe, Ajaxejev, a földművelésügyi miniszter segédje, a tengerészeti vezérkar részéről Altvater tengernagy, a vezérkar részéről Danilov, Adaszki és Lipszki, továbbá Torrotorkovics, azonkívül megfelelő száomi titkár és gyorsíró. Trocki — lemond. Genf. febr. 58. — A Budapesti Hirlap távirata. — A párisi sajtó pétervári jelentése szerint Trocki valóban elhatározta, hogy lemond. A bolusevikok már nem tekintik őt miniszternek. A békeszerződés. Bécs, febr. 28. —• A Budapesti Hirlap távirata. — A négyes szövetség delegátusai Breszt-Litovszkban legutóbb megformulázták a békepontokat. Mivel a békeszerződés részleteit az oroszok már elfogadták, az oroszokkal folytatandó tárgyalás alkalmával tisztán formalitásokról lesz szó, úgy hogy a békeokiratot a legrövidebb idő alatti alighanem aláírják. Uj ukr&Jnsg sDefegáció, * ' - Betűn, febr. 28. — .1 Budcrpesk Hirlap távirata. Kissé rejtelmes szikratávirat uj ukrajnai delegációnak Breszt-Litovszkba füz ér'Közeset