Budapesti Hírlap, 1918. április (38. évfolyam, 78–102. szám)

1918-04-27 / 100. szám

menő célokkal Valóban? Ki fogja rendezni? Ha nem Andrássy és Apponyi, akkor rendben van a dolog. Mert azt úgyis minden gyermek tudja, hiszen a munkások lapja százszor hirdette, hogy a Vázsonyi javaslata is csak részletfizetés nekik. Ezeknek az izgatására minden vezérpolitikusnak el kell készülve lenni, és elébe kell állani. Mert hiszen mi a kompromisszum? Az is csak részlet­fizetés. Tán valamivel kisebb rátában fizeti tarto­zását a nemzet Buchinger uraiméknak, de a differencia oly csekély, hogy bizony minden jó­zan ember még egyet aluszik rá, mielőtt vakon nekivág a harc folytatásának. De ismétlem, el kell készülve lenni minden komoly államférfi­sik­erre is, mint a­hogy elkészül Hindenburg­ is a nyugati harctéren minden győzelmes csata után az­­ ellenoffenzítára. A csatavesztés, a letört remény, a kárba­veszett mahinációk sokasága, a személyes dac és elkeseredés beszél Andrássy Gyula gróf nyi­latkozatából. . . . Éppen most foglalkozom egy roppant érdekes munka olvasásával. Remélem, a könyv nemsokára meg fog jelenni s fel fogja rázni a magyar lelkeket, mintegy fényt, világosságot, meleget szóró égi tünemény. Többet egyelőre nem mondhatok róla. Ebből a munkából irom­ ki ezt a következő pár" sort: Euvillás alkotó karját lelógó, egymást halálra kereső magyar urak, nem halljátok:" Egy titokzatos óra komoran ketyeg a fejünk fölött és egyre üt és egyre többet üt. És mi inég semmit se tettünk, hogy fölkészüljünk az Idők Teljességére! Drámai sorok ezek. De a sors órája hiába ketyeg, hiába üt azoknak, a­kiknek a szemén hályog van, elméjén a gyűlölet köde ül és lelki­ismerete olyan mély álomban fekszik, hogy a nemzet kiáltó szava, hogy a világcsaták ágyü­­dörgése se tudja fölkelteni. Budapest, ápr. 26. Szterényi József dezignált miniszterelnök Windischgrätz Lajos herceg közélelmező minisz­terrel ma este Bécsbe akart utazni, hogy holnap a királynak beszámoljon küldetésének eredmé­nyéről, illetve eredménytelenségéről, mivel azon­ban a király holnap nem fogadhatja őket, az utazást elhalasztották. Ma délelőtt Serényi Béla gróf föld­művelésügyi miniszter volt a királynál. A helyzet az, a mi tegnap volt. A képvise­lőház vészelt az indeninitással s e rövid két­napos vita eseményei igazolták, hogy a választó­jogi megegyezés kívánsága már nem csak egy pártnak, — ha mindjárt a Ház többségi párt­jának is — az álláspontja, hanem egy általános és nagyra duzzadt áramlat, a­melynek sodrában benne van a negyvennyolcas alkotmánypárt többsége is. A párt száztizenhét tag­ja közül már ma név szerint meg lehet említeni hatvanöt olyan képviselőt, a­ki kárhoztatja a további harcot és bizonyára még növekszik a számuk, mihelyt a végső állásfoglalás pillanata elérkezik. Igaz, hogy az a csoport, mely elvesztette a játékot, — mint Vázsonyi mondta — még kapaszkodik a bástya fokába, de nagyon felfordulva kellene hogy menjenek a dolgok Magyarországon, ha ennek az utolsó erőfeszítésnek még hatása volna. Azt írtuk ma reggel, hogy Szterényi, a­kinek jól in­dultak a dolgai, egy harapást evett Andrássy kenyeréből és vége volt. A­kik kivégezték, most azon mesterkednek, hogy új életre keltsék, azon­ban a halott-támasztás nemcsak élettani, de po­litikai lehetetlenség is és a Ház folyosóján, a­hol ma délelőtt a kísérletek folytak,­­ komikusan hatott. Andrássy, Hadik, Esterházy igyekeztek rábírni Szterényit, hogy folytassa próbálkozását, erről azonban már kiderült, hogy, szemben az óriás többség elhatározásával, céltalan. Minden­esetre jellemző helyzet az, a­melyben öt grófnak és őrgrófnak Szterényi az utolsó bizalma. Általánosan azt hiszik, hogy Szterényi is visszatér első gondolatához és a királynak a megegyezést ajánlja és pedig Wekerle Sándor kabinetalakitásával. Valószínű, hogy ez volt Se­rényi Béla gróf utjának a célja is. Az előtérben tehát Wekerle miniszterelnökségének a kombi­nációja áll s erről egyképpen szimpatikusan be­széltek a Ház jobboldalán, mint a kormánypárt­nak Andrássy és Apponyi személyes körén kívül álló részein. Szterényi visszaadja id­egbizatását. Fönnebb emntett­ük, hogy Szterényi József, a dezignált miniszterelnök már ma Bécsbe akart utazni, hogy megbízatását visszaadja, azonban uta­zását a király másdrámnya elfoglaltsága miatt el kel­lett halasztania. Ma a következő fölvilágosítást adták nekünk". " A válságban lényegets változás addig nem történhet, mig Szterényi a királynak jelentést nem tett. Kétségtelen, hogy a kibontakozásnak, nem lehet más módja, csak a választójogi­ kompromisszum és a királynak eredetien Szterényi is ezen az alapon tett előterjesztést. Szterényi ő felségének Wekerle újabb megbízatását fogja ajánlani. — Szterényi, a­ki a választójogi kompromis­szummal jött­, tudvalevően belement Andrássy aján­latába, hogy a választójogot vegyék le a napirend­ről és csak később vette észre, hogy e mögött az ajánlat mögött nem állana­k még a Károlyi-párt és a szocialisták sem. Szterényi kudarcának az volt a hasznos következménye, hogy a képviselőház óriás többségének kompromisszumos szándéka világosab­ban bontakozott­ ki és most már ennek az érvényesü­lését senki sem akadályozhatja meg. Tegnap dél óta, miután Wekerle elmondta képviselőházi beszédét, Andrássy, Esterházy, Vázsonyi arra akarják rábírni Sztörényit, hogy ne adja vissza a királynak megbí­zását s ők egész erejükkel támogatni fogják. Ez a csoport ugyanis, a­melynek politikája megbukott, att­ól tart, hogy ha Weierle jönne ismét, akkor ok­vetetlenül szétesik a 48-as alkotmánypárt és An­drássyék alig maradnának néhányan­ magukkal. Szte­rényinek azonban elég volt ebből a mulatságból és megbízatását legközelebb visszaadja­ a királynak. Serényi Leia gróf a királynál. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter, a ki az este Bécsbe ment, ma délelőtt tizenegy órakor királyi kihallgatásom volt. Az audienciáról Serényi gróf egy újságírónak a következőket mondta: — Mai kihallgatáso­m­on alkalmam nyílt meg­­ismertetni az uralkodóval nézetemet a jelenlegi ma­gyar politikai helyzetről és a válságból való kibon­takozás lehetőségeiről, a­mi röviden abban áll, hogy mindenkinek minden körülmények között keresni kell a békés megegyezés útjait, hogy a választójog ügyi, minél előbb lelő alá jusson, és megkezdhessük végre a pozitív, alkotó gazdasági munkát". Hir szerint Serényi gróf is Wekerle újabb meg-­­bízását ajánlotta a királynak. A néppárt megegyezést akar. A néppárt tagjainak tegnap este biz­almas érte­­kezletü­k volt és ezen — hír szerint — a megegyezés mellett foglaltak állást. A pártban az a felfogás uralkodik, hogy szükség esetén kilépnek a 48-as al­kotmánypártból. A pártkörükböl. A kormány­pártban értesülésünk szerint, ma este kevesen voltak. Andrássy, a­ki kedvetlennek és levertnek látszik, Vázsonyival és Hadik János gróf­fal tanácskozott. Andrássyék azt hangoztatták, hogy a megegyezést és az ezen az alapon­­alakuló kor­mányt nem támogatjuk, tehát Wekerlét sem, ha a megegyezéssel jön. E­gy csoportban, melyben nép­pártiak is voltak, arról beszéltek, hogy valószínűen ismét Wekerle következik, a megegyezés program­jával. A munkapártban a tegnapi ülés eseményeivel, majd Návay Lajos mai beszédével foglalkoztak. A helyzetet úgy ítélték meg, hogy miután a kormány­párt többségének a felfogása is tisztázódott, most már egyenes út vezet a megegyezéshez, tengerről hatalmas reál­nek csak katonai értéke van. Forgalmát, keres­kedelmét felszívja Antwerpen és Ostende, nem volt semmi reális értéke ennek a nagy befekte­tésnek. Beszéd közben leereszkedünk a mólóra. A luil­lámnyel­vek rohannak Egyik-másik keresztülcsap a párkányon, mire lekapjuk a fejünk. A párkány egy helyen csorba, nagy rés tátong rajta. A vezető kapitány odamutat: — Angol ágyúlövés! Elmondja, hogy messziről merik csak megközelíteni a partot, néhány lövés után visz­szafordulnak a hajók. Mert megszólalnak a parti ütegek, melyeknek minden egyes ágrúja egyenlő hadiértékű egy brit hadihajóval. A parti tüzérséget bajos volsa leküzdeni, erős flottatá­madás kizártnak látszik. Nem lehet kockára vetni egy egész flottát, de azért résen kell lenni, mert rajtaütéssel meg lehet lepni bizonyos pon­tokat. És a tiszt beszél, mondja, hogy vigyázni kell, mert az angol flotta minden passzivitása mellett örökké lesben áll, vállalkozásait vakme­rőség és átgondoltság jellemzi. Míg ezeket mondja, nézem a tengert,­­melynek barnás­, szürke tónusa a messziségben világos citromba­­olvad. Ott már kisütött a nap. Itt azonban szürke minden, csak a móló fehér. Oldalához hajók simulnak, kőtömbjei alatt nehéz tengerészgya­logság lépése koppan. Gépfegyverosztagok guny­nyásztanak csoportban, a levegőben nas­y berre­géssel kergetődzik két repülő. A mólóra ráter­peszkedik valami rettentő némaság és ez beszél arról, hogy ez a hely teli van fontossággal. Vé­gigtekintve rajta, a sivárságon a csenden keresz­­­­tül szól a história, komor, csüggedő hangulat lepi meg az embert. Messziről homokzátonyok teste szürkéllik, a hátunk mögött zöld esik hú­zódik bele a part mentén a messziségbe. A zöld esik hatalmas sánc, melyen kizöldült a fű­. A sánc mögött rettentő ágyuk gubbasztanak. El­gondoltam, mi lenne, ha egyszerre kinyitnák hangos, torkukat. Ez a hely volt a minap lezajlott viaskodás helye. A fehértestű­ mólón beregtek a fegyve­rek, vad kézitusa kavargott a kőpartokon. Azok az ágyuk megszólaltak és gásztrok szöktek a ten­ger testéből a lecsapódó lövések nyomán. Akkor nem mertem elhinni, hogy ezt a helyet támad­ni lelhet. Pedig délben Schröder tengernagy ennek lehetőségéről azzal a közöny­nyel beszélt, mellyel mi a mindennapi dol­gainkról. — Eshetőség és lehetőség mindenre van — mondá — de mi készen állunk. A hazai partot védjük erről a partról. Nehézkes tengerészlipus, csizmában jár és hangosan beszél. Kissé mogorvának látszik, ebéd közben kiderül arca. Köszönt bennünket, messzi Magyarországért iszik, aztán társalogni kezd. Az angol támadás mint egy szimfónia recsitativja megszólal hol az egyik, hol a másik szájon. Ilyenkor mosolyog: — Nos, akkor mi is­ ott leszünk. Aztán belelegyint a levegőbe: — Tudják uraim, beszélni könnyű a poli­tikusoknak. Nekünk cselekedni kell. A­mi a cselekvést illeti, igaza volt. Cseleke­dett minapi szörnyű zeebru­ggei éjszakán. K. L. BUDAPESTI HÍRLAP CIOO. SZ., 1918. április 27. — A képviselőház ülése. — Budapest, ápr. 26. Az indemnitás vitája ma délelőtt véget ért, de a tárgyalás a mai napon már egészen nyu­godt, bár még nem teljesen tisztázott atmoszférá­ban folyt le. Az a frakció, a­mely hatalmi törek­véseinek tengelyévé tette a választójogot s eddig példátlan terrort tudott kifejteni, a tegnapi ese­mények után alul maradt s a kisebbség kisebb­ségévé degradálódott. A kormányválság most már kétségkívül a megegyezés jegyében fog meg­oldódni: ez a vélemény ma már tisztázottnak és általánosnak mondható. Ezt kénytelenek most már tudomásul venni azok is, a­kik eddig sem­miképp sem tudtak megnyugodni abban, hogy felfordulás és házfeloszlatás nélkül, a nemzeti aggodalmak honorálásával valósuljon meg a demokratikus választójog. Most ismét megkezdődnek a királyi kihall­gatások, a­melyek nyomán a politikai világ ismét­­ Wekerle megbízását várja. Az indemnitás mai vitájában fölszólalt Ur­­mánczy Nándor s megdöbbentő példákkal illusz­trálta azokat a botrányos visszaéléseket, a­me­lyeket magyar katonák ellen — jobbára cseh és más idegen tisztek elkövetnek. Azt is bemutatta a szónok, hogy közös katonai hatóságok mily gyakran sértik a magyar nemzet érzékenységét és jogait. A másik érdekes fölszólalás Návay Lajosé volt, a­ki egyrészt a katonai rekvirálás bántó és sértő kinövéseit tette szóvá, másrészt a választó­jogi helyzetet fejtegette. Fejtegetései olyan ter­mészetűek voltak, hogy a Háznak egyik oldalát sem elégíthette ki talán éppen azért, mert vala­mennyire majdjün­ket ki a­karta elégíteni. Ilely-"

Next