Budapesti Hírlap, 1918. április (38. évfolyam, 78–102. szám)
1918-04-27 / 100. szám
menő célokkal Valóban? Ki fogja rendezni? Ha nem Andrássy és Apponyi, akkor rendben van a dolog. Mert azt úgyis minden gyermek tudja, hiszen a munkások lapja százszor hirdette, hogy a Vázsonyi javaslata is csak részletfizetés nekik. Ezeknek az izgatására minden vezérpolitikusnak el kell készülve lenni, és elébe kell állani. Mert hiszen mi a kompromisszum? Az is csak részletfizetés. Tán valamivel kisebb rátában fizeti tartozását a nemzet Buchinger uraiméknak, de a differencia oly csekély, hogy bizony minden józan ember még egyet aluszik rá, mielőtt vakon nekivág a harc folytatásának. De ismétlem, el kell készülve lenni minden komoly államférfisikerre is, mint ahogy elkészül Hindenburg is a nyugati harctéren minden győzelmes csata után az ellenoffenzítára. A csatavesztés, a letört remény, a kárbaveszett mahinációk sokasága, a személyes dac és elkeseredés beszél Andrássy Gyula gróf nyilatkozatából. . . . Éppen most foglalkozom egy roppant érdekes munka olvasásával. Remélem, a könyv nemsokára meg fog jelenni s fel fogja rázni a magyar lelkeket, mintegy fényt, világosságot, meleget szóró égi tünemény. Többet egyelőre nem mondhatok róla. Ebből a munkából irom ki ezt a következő pár" sort: Euvillás alkotó karját lelógó, egymást halálra kereső magyar urak, nem halljátok:" Egy titokzatos óra komoran ketyeg a fejünk fölött és egyre üt és egyre többet üt. És mi inég semmit se tettünk, hogy fölkészüljünk az Idők Teljességére! Drámai sorok ezek. De a sors órája hiába ketyeg, hiába üt azoknak, akiknek a szemén hályog van, elméjén a gyűlölet köde ül és lelkiismerete olyan mély álomban fekszik, hogy a nemzet kiáltó szava, hogy a világcsaták ágyüdörgése se tudja fölkelteni. Budapest, ápr. 26. Szterényi József dezignált miniszterelnök Windischgrätz Lajos herceg közélelmező miniszterrel ma este Bécsbe akart utazni, hogy holnap a királynak beszámoljon küldetésének eredményéről, illetve eredménytelenségéről, mivel azonban a király holnap nem fogadhatja őket, az utazást elhalasztották. Ma délelőtt Serényi Béla gróf földművelésügyi miniszter volt a királynál. A helyzet az, a mi tegnap volt. A képviselőház vészelt az indeninitással s e rövid kétnapos vita eseményei igazolták, hogy a választójogi megegyezés kívánsága már nem csak egy pártnak, — ha mindjárt a Ház többségi pártjának is — az álláspontja, hanem egy általános és nagyra duzzadt áramlat, amelynek sodrában benne van a negyvennyolcas alkotmánypárt többsége is. A párt száztizenhét tagja közül már ma név szerint meg lehet említeni hatvanöt olyan képviselőt, aki kárhoztatja a további harcot és bizonyára még növekszik a számuk, mihelyt a végső állásfoglalás pillanata elérkezik. Igaz, hogy az a csoport, mely elvesztette a játékot, — mint Vázsonyi mondta — még kapaszkodik a bástya fokába, de nagyon felfordulva kellene hogy menjenek a dolgok Magyarországon, ha ennek az utolsó erőfeszítésnek még hatása volna. Azt írtuk ma reggel, hogy Szterényi, akinek jól indultak a dolgai, egy harapást evett Andrássy kenyeréből és vége volt. Akik kivégezték, most azon mesterkednek, hogy új életre keltsék, azonban a halott-támasztás nemcsak élettani, de politikai lehetetlenség is és a Ház folyosóján, ahol ma délelőtt a kísérletek folytak, komikusan hatott. Andrássy, Hadik, Esterházy igyekeztek rábírni Szterényit, hogy folytassa próbálkozását, erről azonban már kiderült, hogy, szemben az óriás többség elhatározásával, céltalan. Mindenesetre jellemző helyzet az, amelyben öt grófnak és őrgrófnak Szterényi az utolsó bizalma. Általánosan azt hiszik, hogy Szterényi is visszatér első gondolatához és a királynak a megegyezést ajánlja és pedig Wekerle Sándor kabinetalakitásával. Valószínű, hogy ez volt Serényi Béla gróf utjának a célja is. Az előtérben tehát Wekerle miniszterelnökségének a kombinációja áll s erről egyképpen szimpatikusan beszéltek a Ház jobboldalán, mint a kormánypártnak Andrássy és Apponyi személyes körén kívül álló részein. Szterényi visszaadja idegbizatását. Fönnebb emntettük, hogy Szterényi József, a dezignált miniszterelnök már ma Bécsbe akart utazni, hogy megbízatását visszaadja, azonban utazását a király másdrámnya elfoglaltsága miatt el kellett halasztania. Ma a következő fölvilágosítást adták nekünk". " A válságban lényegets változás addig nem történhet, mig Szterényi a királynak jelentést nem tett. Kétségtelen, hogy a kibontakozásnak, nem lehet más módja, csak a választójogi kompromisszum és a királynak eredetien Szterényi is ezen az alapon tett előterjesztést. Szterényi ő felségének Wekerle újabb megbízatását fogja ajánlani. — Szterényi, aki a választójogi kompromisszummal jött, tudvalevően belement Andrássy ajánlatába, hogy a választójogot vegyék le a napirendről és csak később vette észre, hogy e mögött az ajánlat mögött nem állanak még a Károlyi-párt és a szocialisták sem. Szterényi kudarcának az volt a hasznos következménye, hogy a képviselőház óriás többségének kompromisszumos szándéka világosabban bontakozott ki és most már ennek az érvényesülését senki sem akadályozhatja meg. Tegnap dél óta, miután Wekerle elmondta képviselőházi beszédét, Andrássy, Esterházy, Vázsonyi arra akarják rábírni Sztörényit, hogy ne adja vissza a királynak megbízását s ők egész erejükkel támogatni fogják. Ez a csoport ugyanis, amelynek politikája megbukott, attól tart, hogy ha Weierle jönne ismét, akkor okvetetlenül szétesik a 48-as alkotmánypárt és Andrássyék alig maradnának néhányan magukkal. Szterényinek azonban elég volt ebből a mulatságból és megbízatását legközelebb visszaadja a királynak. Serényi Leia gróf a királynál. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter, a ki az este Bécsbe ment, ma délelőtt tizenegy órakor királyi kihallgatásom volt. Az audienciáról Serényi gróf egy újságírónak a következőket mondta: — Mai kihallgatásomon alkalmam nyílt megismertetni az uralkodóval nézetemet a jelenlegi magyar politikai helyzetről és a válságból való kibontakozás lehetőségeiről, ami röviden abban áll, hogy mindenkinek minden körülmények között keresni kell a békés megegyezés útjait, hogy a választójog ügyi, minél előbb lelő alá jusson, és megkezdhessük végre a pozitív, alkotó gazdasági munkát". Hir szerint Serényi gróf is Wekerle újabb meg-bízását ajánlotta a királynak. A néppárt megegyezést akar. A néppárt tagjainak tegnap este bizalmas értekezletük volt és ezen — hír szerint — a megegyezés mellett foglaltak állást. A pártban az a felfogás uralkodik, hogy szükség esetén kilépnek a 48-as alkotmánypártból. A pártkörükböl. A kormánypártban értesülésünk szerint, ma este kevesen voltak. Andrássy, aki kedvetlennek és levertnek látszik, Vázsonyival és Hadik János gróffal tanácskozott. Andrássyék azt hangoztatták, hogy a megegyezést és az ezen az alaponalakuló kormányt nem támogatjuk, tehát Wekerlét sem, ha a megegyezéssel jön. Egy csoportban, melyben néppártiak is voltak, arról beszéltek, hogy valószínűen ismét Wekerle következik, a megegyezés programjával. A munkapártban a tegnapi ülés eseményeivel, majd Návay Lajos mai beszédével foglalkoztak. A helyzetet úgy ítélték meg, hogy miután a kormánypárt többségének a felfogása is tisztázódott, most már egyenes út vezet a megegyezéshez, tengerről hatalmas reálnek csak katonai értéke van. Forgalmát, kereskedelmét felszívja Antwerpen és Ostende, nem volt semmi reális értéke ennek a nagy befektetésnek. Beszéd közben leereszkedünk a mólóra. A luillámnyelvek rohannak Egyik-másik keresztülcsap a párkányon, mire lekapjuk a fejünk. A párkány egy helyen csorba, nagy rés tátong rajta. A vezető kapitány odamutat: — Angol ágyúlövés! Elmondja, hogy messziről merik csak megközelíteni a partot, néhány lövés után viszszafordulnak a hajók. Mert megszólalnak a parti ütegek, melyeknek minden egyes ágrúja egyenlő hadiértékű egy brit hadihajóval. A parti tüzérséget bajos volsa leküzdeni, erős flottatámadás kizártnak látszik. Nem lehet kockára vetni egy egész flottát, de azért résen kell lenni, mert rajtaütéssel meg lehet lepni bizonyos pontokat. És a tiszt beszél, mondja, hogy vigyázni kell, mert az angol flotta minden passzivitása mellett örökké lesben áll, vállalkozásait vakmerőség és átgondoltság jellemzi. Míg ezeket mondja, nézem a tengert,melynek barnás, szürke tónusa a messziségben világos citrombaolvad. Ott már kisütött a nap. Itt azonban szürke minden, csak a móló fehér. Oldalához hajók simulnak, kőtömbjei alatt nehéz tengerészgyalogság lépése koppan. Gépfegyverosztagok gunynyásztanak csoportban, a levegőben nasy berregéssel kergetődzik két repülő. A mólóra ráterpeszkedik valami rettentő némaság és ez beszél arról, hogy ez a hely teli van fontossággal. Végigtekintve rajta, a sivárságon a csenden keresztül szól a história, komor, csüggedő hangulat lepi meg az embert. Messziről homokzátonyok teste szürkéllik, a hátunk mögött zöld esik húzódik bele a part mentén a messziségbe. A zöld esik hatalmas sánc, melyen kizöldült a fű. A sánc mögött rettentő ágyuk gubbasztanak. Elgondoltam, mi lenne, ha egyszerre kinyitnák hangos, torkukat. Ez a hely volt a minap lezajlott viaskodás helye. A fehértestű mólón beregtek a fegyverek, vad kézitusa kavargott a kőpartokon. Azok az ágyuk megszólaltak és gásztrok szöktek a tenger testéből a lecsapódó lövések nyomán. Akkor nem mertem elhinni, hogy ezt a helyet támadni lelhet. Pedig délben Schröder tengernagy ennek lehetőségéről azzal a közönynyel beszélt, mellyel mi a mindennapi dolgainkról. — Eshetőség és lehetőség mindenre van — mondá — de mi készen állunk. A hazai partot védjük erről a partról. Nehézkes tengerészlipus, csizmában jár és hangosan beszél. Kissé mogorvának látszik, ebéd közben kiderül arca. Köszönt bennünket, messzi Magyarországért iszik, aztán társalogni kezd. Az angol támadás mint egy szimfónia recsitativja megszólal hol az egyik, hol a másik szájon. Ilyenkor mosolyog: — Nos, akkor mi is ott leszünk. Aztán belelegyint a levegőbe: — Tudják uraim, beszélni könnyű a politikusoknak. Nekünk cselekedni kell. Ami a cselekvést illeti, igaza volt. Cselekedett minapi szörnyű zeebruggei éjszakán. K. L. BUDAPESTI HÍRLAP CIOO. SZ., 1918. április 27. — A képviselőház ülése. — Budapest, ápr. 26. Az indemnitás vitája ma délelőtt véget ért, de a tárgyalás a mai napon már egészen nyugodt, bár még nem teljesen tisztázott atmoszférában folyt le. Az a frakció, amely hatalmi törekvéseinek tengelyévé tette a választójogot s eddig példátlan terrort tudott kifejteni, a tegnapi események után alul maradt s a kisebbség kisebbségévé degradálódott. A kormányválság most már kétségkívül a megegyezés jegyében fog megoldódni: ez a vélemény ma már tisztázottnak és általánosnak mondható. Ezt kénytelenek most már tudomásul venni azok is, akik eddig semmiképp sem tudtak megnyugodni abban, hogy felfordulás és házfeloszlatás nélkül, a nemzeti aggodalmak honorálásával valósuljon meg a demokratikus választójog. Most ismét megkezdődnek a királyi kihallgatások, amelyek nyomán a politikai világ ismét Wekerle megbízását várja. Az indemnitás mai vitájában fölszólalt Urmánczy Nándor s megdöbbentő példákkal illusztrálta azokat a botrányos visszaéléseket, amelyeket magyar katonák ellen — jobbára cseh és más idegen tisztek elkövetnek. Azt is bemutatta a szónok, hogy közös katonai hatóságok mily gyakran sértik a magyar nemzet érzékenységét és jogait. A másik érdekes fölszólalás Návay Lajosé volt, aki egyrészt a katonai rekvirálás bántó és sértő kinövéseit tette szóvá, másrészt a választójogi helyzetet fejtegette. Fejtegetései olyan természetűek voltak, hogy a Háznak egyik oldalát sem elégíthette ki talán éppen azért, mert valamennyire majdjünket ki akarta elégíteni. Ilely-"