Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

. ■— ------------------------.-----------------•— • ' ' 1 ' " . . délben az úgynevezett osztrák megoldás sikerül: a szlavizálás e processzusa meg­kezdődött. A csehek és délszlávok mellé kapunk még lengyeleket. Mind szláv és mind antant-barát. Mind csak a kettős monarkia vagy • Németország, kábára tudja érvényesíteni vágyait. Mind a mi nemzetiségi mozgalmainknak lesznek pártolói, a­mit a mostani eset a lengye­lekre nézve is világosan megmutat. Az „osztrák megoldás“ szerint a len­gyelek (a dolog természeténél fogva) sem teljes függetlenséget nem kaphatnak­, sem teljes integritást. Mindezeket a jö­vőben csakis a középponti hatalmak ellen, az antant segítségével kaphatnák meg.­­ És az­ aggó­dalm­ak nagy része áll egy szekundogenitúra m­egalapítására is. Len­gyelország vágyai akkor sem lehetnek mások — elismerjük, hogy nem is lehet­nek — és a mi szituációnk se más. Magyarországnak nem érdeke, hogy Lengyelország börtönein épp mi le­gyünk. Nem érdeke,­ hogy hagyományos jó viszonyunk emiatt megromoljék. A lengyel probléma nem magyar probléma, hanem­ első­sorban porosz. Bízzuk hát Németországra a lengyel kér­dést s örüljünk,­­ ha ő kívánja magára verni annak minden jövendő terhét s ódiumát. Ne­­engedjük a kettős monar­­kiát elterelni a maga keleti missziójától, mert csak a m­íg azt teljesíti,­­lehetünk mi magyarok a két birodalom vezetői. Megmondta Széchenyi. Nekünk magyaroknak megvan a saját problémánk. És ennek a neve: Ro­mánia. A mai nemzedék politikai érett­sége az elmúlt krízisben nem­­ mutatko­zott olyannak, hogy a nemzetiségi kér­dés­­tekintetében ne kelljenek a kü­lpoliti­kai garanciák. Nekünk a román kérdés ugyanaz, a­mit a lengyel Poroszországnak. Ne cse­réljük fel a szerepeket. Ne tekintse Né­metország Romániát, a kettős monarkia pedig Lengyelországot a maga érdek­szférájának. Nekünk épp olyan kényes kérdés a román, mint a­mily­ kényes a lengyel Poroszországnak. Nagyon vesze­delmes Helyzet az, ha szövetségesek így egymás érdekszféráiba nyúlnak. Vesze­delmes kísértés, ha mind a két félnek módjában van egy a szövetségesre nézve végzetes fontosságú kérdésbe belenyúlni. Oly kérdésbe, a­mely a nemzeti egység­gel egy jelentőségű. Ehhez nagy körülte­kintés, nagy politikai érettség, higgadt tárgyilagosság és elfogulatlanság szük­séges. Van-e, a­ki meri garantálni, hogy ez meglesz mindig mind a két oldalon? Románia sorsa felett az akták még nincsenek lezárva. Gondoskodik róla, hogy ne legyen. A lengyel kérdés épp most van szőnyegen. Magyarországnak a lengyel kérdés­ben az az érdeke, a­mi Németországé és nem az, a­mi Ausztriáé. És az érdeke, hogy a mi érdekszféránknak Románia tekintessék,, ne Lengyelország. Ennek a kikötésével kellene, hogy a­ lengyel kér­désben a „német megoldást“ elfogadjuk. Akkor aztán a máramarosi pert is nyugodtan folytathatjuk .. . hiányzása tette a mestert dühössé és energi­kussá". Miska ugyanis, a­ki már minilegény dol­gozott a műhelyben, a vasárnapi tivornyát kedd reggelig kiterjesztette, s mikor végre megkerült, csak immel-ámmal dolgozott, s jóformán a hét közepéig hasznavehetetlennek bizonyult. Az öreg suszter elkeseredve jött rá, hogy Miskára nem lehet rábízni az ősi műhely folytatását. — Fölakasztanám magamat. •— m­ondá a gazda feleségének, -r- h­a ez a Vendel itt nem volna, ő benne bizom és nem fogok csalat­kozni. • * A harmadik, a­ki Vendel sorsát gondjaiba vette, Tom Kitting volt, a zsonglőr. Ez nem imádkozott, nem is fecsegett, hanem cseleke­dett. Behálózta a fiút, tele beszélvén a fejét azzal, hogy micsoda tündérvilág a cirkuszosok világa. Nem sok szó kellett­ ahhoz, hogy­ Vendel fantáziája lángra lobbanjon, hisz ő egy-egy cir­kuszi előadásról azt hitte, hogy az egy megele­venedett tündérálom. És nem sok idő kellett ahhoz, hogy Vendel mindent, a­mi nem tarto­zott a cirkuszhoz, egyhangúnak, szürkének és unalmasnak találjon. És hideg borzongás futott végig a testéin mikor az ő barátai * elmennek innen és neki nem marad más, mint az iskola, a suszterműhely és a rendes pajtások. A szülők természetesen nem is sejtették, hogy micsoda aran­yháló szövődik a fiuk körül. Tom Kitting­nek különben gondja volt rá, hogy az ő rokon­érzésüket is­ megnyerje és a család annyi potya­jegyet kapott a cirkuszba, a­mennyi csak kel­lett neki- Tom Kitting tervei egészen határozot­tak voltak, de erről csak a felesége tudott. Eltö­kélte, hogy Vendelt kiragadja családja köréből és magával viszi. És ezt nemcsak azért,­­mert a fiú testét rendkívül alkalmasnak találta a kikép­zésre, hnem azért is, mert legkisebb fia, Zsim, gyönge fiú volt és gyakran betegeskedett. Va­lami csúzos­ betegség éppen a lábait támadta meg, daganatok keletkeztek, s a gyerek gyakran alkalmatlan volt a működésre. A Zsimmel egy­korú Vendek éppen alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a helyébe lépjen. A zsonglőr alapo­san megfigyelte a suszter családot és csakhamar rájött, hogy itt csak ravaszsággal boldogul. Timi­­balekék bármennyire bámulták is a komédiás családot és mesterségét, egyáltalán nem tartot­ták volna szerencsének, ha Vendel erre a pá­lyára lépett volna. Ez a mesterség nem való tisztességes polgári család gyermekének. A bo­hóc tisztában volt azzal, hogy, ő ezt az előítéletet le nem töri és hogy Vendel soha szülői bele­egyezéssel ő hozzá nem csatlakozik. Ezért rá­szánta magát, hogy a korrupció eszközeivel fog dolgozni, s a fiút kiszakítja a talajból, a­hova a sors őt helyezte. Hogy minő pusztítást végez és milyen romokat fog hátrahagyni, azzal ő nem törődött. Hátha a fiú még karriert is csinál ezen a pályán? Siátha­ egykor még mint gazdag ember tér vissza a szurtos műhelybe? II. Mikor aztán terve megérlelődött, Toni Kit­ting körültekintett, hogy kik lehetnének fegy­vertársai ebben a harcban. Éles szeme rögtön Timbalek Miskán, a legidősebb finn akadt meg. Ez egy alattomos tekintetű, mindig elégedetlen és irigy természetű legény volt, a­kit végképp el­keserített az a fenyegetés, melyet minduntalan hallania kellett, hogy majd így meg úgy lesz itt, ha Vendel mint legény beül a műhelybe és az ő nyakára teszi a lábát. Különös kes­erűséggel töltötte meg a legény lelkét az, hogy szakálla és bajusza nem nőtt, ellenben a bal füle szőrű»volt. Abban az időben ugyanis, mikor' Ti­tubái elték Miska közeli születését várták, egy patkány vé­gig szaladt az asszonyon. Természetes, hogy Blobwesti Kiaur («a.-«.) _ _____________________.__________.---------------------—. .......... . - '1918. szeptember L Forralam­tántók merénylete Mn ellesi. Lenin súlyosan m­egsebssíti. — Hrlcsiky belügyi népbiztost Pétervá­­ron ' Mosatva, aug. 31­. Lenin merényletnek esett áldozatául. Két hölgy, a­ki a szocialista forradalmi­­párthoz tartozik, háromszor rálött. Két lövés a mellébe és a tüdejébe hatolt. Lenin állapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt. A legkiválóbb specialistákat hív­­ták hozzá a Kremlbe. Uriczky belügyi népbiztos ugyanakkor Pétervárott cseh­ merényletnek áldozatául. Egy, A Lenin evani merénylet résztelei, Moszkva, aug. 31. A Pravda jelentése szerin tegnap este kilenc órakor Lenin ellen merényletet követ­tek el. A Nicholson-féle gyárban, a­­Moszkva folyó túlsó oldalán fekvő városnegyedben mun­­kásgyűlés volt, a­melyen beszédet mondott. A­mikor a gyűlésről távozott, két asszony feltar­­tóztatta, a­kik beszédbe keveredtek vele a Moszkvába való élelmiszerbevitelre vonatkozó dekrétumról. E beszélgetés közben három lövés dördült el, a­melyek Lenint karján és hátán megsebesítették. A lövéseket egy fiatal, intelli­gens körökhöz tartozó fiatal leány adta le. A leányt elfogták. Lenin állapota, a­kit Kremlbe vittek, az orvosok véleménye szerint nem ad aggodalomra okot. A 11 órakor kiadott orvosi jelentés szerint Lenin két lőtt sebet szenvedett. Az egyik golyó a bal váll alatt a mellüregbe ha­tolt és megsértette a tüdő felső részét, a­hol vér­­ömlést idézett elő. A golyó a nyaknál a jobb kulcscsont fölött akadt meg. A második golyó a bal vállba haladt be, összezúzva a csontot, s a bal vállon a bőr alatt akadt meg, a­hol szintén vérzéseket okozott. Lenin teljesen öntudatánál van. Kezelésére se­bészeket hívtak. A Pravda fölhívást tesz közzé a munká­sokhoz, a­melyet Sverdlov írt alá. A fölhívás fölszólítja a munkásokat, hogy, viselkedjenek nyugodtan és ezeket mondja: Nem kételkedünk abban, hogy a merénylet nyomai a jobboldali szociálforrdalmikukhoz, valamint az angolok és franciák bérenceihez vezetnek. A munkás­osztály a vezérei ellen intézett merényletekre kí­méletlen terrorral fog válaszolni. A rendkívüli bizottság helyettes főnöké­nek, Petersnek, hirdetménye szerint a bizottság a Lenin elleni merénylet után azonnal minden intézkedést megtett a bűnösök megállapítására. Az első kihallgatás során állítólag kitűnt, hogy a merénylő szociálforradalmár. A bizottság ál­lítólag oly bizonyító anyag birtokában van, a­mely arra mutat, hogy a merénylet összefüggés­ben áll a szamarai bolosevikellenes elemekkel. Miska szőrös fülének magyarázatául ezt min­denki elfogadta. És az is természetes, hogy e miatt kora gyermekségétől kezdve sok csúfo­lódásban volt része, a­mi csak elősegítette azt, hogy jelleme rossz irányban fejlődött. A­ Miska gyűlöletének főtárgya öccse volt,­­Vendel, mert a vak is látta, hogy szülei mennyire másképp bánnak ezzel, mint ővele. Vendelen soha nyoma se látszott a csizmadiaműhely szar­­tosságának. Meg a Timbalek lányokon is meg­esett, hogy néha mezítláb, kócosan szaladgáltak a ház táján és az udvaron, Vendel ellenben ott­hon is úgy járt, mintha skatulyából húzták volna ki. Az anya még a lányaira se fordított akkora gondot, mint Vendelre és ez oly szembe­tűnő volt, hogy Vendelt valósággal gyűlölték a testvérei e miatt. A komédiás persze csak szí­totta ezt az indulatot, mert tudta, hogy az neki fog kamatozni. A gyerek eszéhez szabva el­kezdte neki a fülébe sugdosni, hogy mi vár itt reád, ha az anyád nem fog többé vigyázni reád. A Miska nem fogja tűrni, hogy te légy itt az úr, mert ő az elsőszülött fiú. Talán ki is dob a mű­­­helyből, akkor aztán mi lesz veled? ■ A komédiás gondosan kiirtott minden jót, a­mit ebben a körben látott és beültette minden rosszal, a­mi az ő célját szolgálta. Gyökerében támadta meg egymáshoz való szeretete két, egy­másba vetett hitüket és neki, egy inrikus, hazug világban felnőtt embernek könnyű dolga volt ezekkel a primitív lelkű emberekkel. Szerencsés gondolat volt Tom Kittingtől, hogy idősb Timbalek Vendelt, az apát is bevonta gonosz játékába. E nélkül talán nem is boldo­gult volna. Arról kezdett az apának beszélni, hogy­ lehetetlen lesz a műhelyt a két fiúra bízni, mert Miska soha sem fog Vendelnek, a­ki öccse, szót fogadni. A cég biztosan a szétzüllés útjára lép. Csöndes borozgatás közben sokat beszélt Kannengiesser nevű ember ölte meg, a­ki a né­­hai népszocialista csoport vezére volt. Berlin, aug. 31. Ideérkező ,péter­vári­ jelentések szerint teg­nap este Leninre többször rá­­fit­tek, s a lövések könnyebben megsebesítették. Uriczky belügyi népbiztost meggyilkolták. A merénylőket letar­tóztatták­.

Next