Budapesti Hírlap, 1918. október (38. évfolyam, 229–255. szám)

1918-10-15 / 241. szám

12ismhsti Hisgy* mi », 1914. ok­tóbe­r 15. buvármesterségre áyugalodott. .De csak egyszer próbált leszállni a nehéz búvárruhában a viz­­i­enékre, mindjárt meg is adta a jelet, hogy: húz­zál­ föl. Rosszul lett? Elszedn­é? Nem. Csak a­mikor hozzá tikott kezdeni a­­munkához, nem tudott a markába köpni. A nélkül pedig nem megy a munka. Haza is vitorlázott Gsekő Gá­bor­ uram. A másik keltő, frán­ki Rudolf házassága és Kisvényi Titusz történetei teljesen Sipulusz. l'is pedig a régi Sipulusz, a­kiből nem fogyott ki az ötlet, a bohókás tréfa, a­ki épp oly kecses és kellemes volt a mulattatásban, a milyen mély és elmés a humorában, a­kit odahaza egyedül olvasván, kerockint hangosan fölkacag­­tunk. Ránki Rudolf egy budai nyárspolgári családba házasodik bele és lassanként egy egész ember-menazsériát lát maga körül válogatott férfi- és asszonytípusokból. A­hogy ezeket, az író látja és beállítja, komoly arcokra a torznak egy-egy, ,alig' látható­ vonását helyezve el, azt nem lehet utána elbeszélni, arról csak az olva­sás­ ad képet. Nagyon élvezetes és kacagtató az utolsó novellája is. A bevezetés finom lélektani megfigyelés; hőse a legvonzóbb elbeszélő baráti körben, kávéházi társaságban; ötletes, fordula­tos, jellemzetes, kész művész. De ha fölszólít­ják, hogy írja meg kalandjait és ő eleget tesz az unszolásnak, akkor lapos lesz, unalmas, jeren­­téktelen és szószátyár. Hány ilyen embert is­mertünk! Fényes és ünnepelt szónokokat, a­kik­nek újságcikkeit izzadva korrigáltuk kézirat­ban; ragyogó causeur-öket, a­kiknek gyámolta­lan kisérteteitől ólmos álom fogott el bennün­ket." Szerencsére Klivenyi Titusz úr történeteit Sipuiusz fogta el és irta meg. Ő pedig érti a módját. A közönség kapva kaphat ezen a köteten, a­melyből egy sokoldalú és mindig érdekes szel­lem szól hozzá, hogy könyökig meghassa és könyökig megnevettesse. Nekünk pedig külön öröm, hogy Rákosi Viktort erősnek, frissnek, alkotásra képesnek találjuk írt könyvében is, mint azokban az írásaiban, a­melyek a Buda­pesti Hírlap hasábjain hirdetik hétről hétre író­juk meg nem fogyatkozott eleven erejét. A novellás kötet az Athenaeum kiadásai­ban jelent meg díszes külsővel, Divékij dekora­tív címlapjával. Megrendelhető 6 koronáért a Budapesti H­írlap könyv­kiadóhivatalában. •• (Két háborús könyv.) Ne vegye a.. olvasó rossz néven, ha ebben a­ pacifista világban két há­borús könyvet ajánlunk melegen a figyelmébe. Az egyik könyv címe: Az égő Balkánon keresztül, a másiké, Bog repülőtiszt naplójából; mind a kettőnek szerzője Hangay Sándor, a­kit különben szép ver­seiről ismer e lap olvasóközönsége. Hangay végig­csinálta diadalmas bevonulásunkat a Balkánon, ez­­után fölcsapott repülő­tisztnek s mint a levegő har­cosa küzdött tovább harctereinken a hazáért s a királyért, m­ig végül az olasz harctéren egy angol ellenfele sebet lőtt bele... Ez a két könyv az ő naplószerű­ jegyzeteit, itt-ott leveleit tartalmazza, melyeket kedveseinek írt haza. Plasztikus, nagy látókörű képet kapunk tőle a szerbiai, boszniai, montenegrói, albániai harcokról, biztos kézzel meg­rajzolt skiccet a repülő-emberről, a ki rabjává, sze­relmesévé lesz a levegőnek, melynek tudja hihetet­len veszedelmeit, mégis átadja magát csábitó von­zalmának. Fölemelkedni erről a sártekéről, a felhők közé szállni s ott viaskodni elemekkel, ellenséggel­; földeríteni az ellenfél szándékait s ezzel résztvenni közvetve a harc irányításában. Jmi férfi ezt egyszer megizlette, várjon találhat-e ennél még szebb hiva­tást? Szinte lüktet ezekben a Sorokban a férfiasság minden ékességével. Nyílt szemmel­ jár-ki!, erős jubiciummal, biztosan ítél, kitűnően rajzol meg egy-egy alakot. Így például Prenk Bili Dudát, az albánoknak oly,­sokat emlegetett hercegét, a kivel a sorsa szintén összehozta. Valóságos kis hősi prózai költemény, a­hogy leírja ■Boijelinac Isának, a mely­ is­­merek híres, nevezetes hercegének az ele­dei, a ki a montenegrinusok túsza volt, tizenötöd magával. A megvert csernagóc seregnek sok összeszólalkozása volt "az internált albánokkal, ezek tizenöten, hogy, hogy nem, fegyvert szereztek s megtámadták a pro­vokáló motilenegróiakat, retten­ciós vérfürdőt ren­deztek köztük s hősként estek el egy szálig, Hangay megindultál! állott a híres vezér. Isa véres letörne mellett, szivébe markolt a látvány, átremegett rajta a megértő bajtárs fájdalma, a szövetséges hálája s meghajtotta előtte a magyar vitézség zászlaját. Nem cifra tudósítás ez a könyv, hanem olyan valakinek az írása, a ki átélte, szenvedte s átérezte a maga hivatásának fontosságát, a ki tudta, hogy minden egyes ember fontos volt, a ki ott volt s azt is látta, tud­ta, hogy kötelességüket jól végezték. Ez megelé­gedéssel töltötte el, majd balsejte nem kezdte moz­­cungolni. — Ti pedig, politikus urak odahaza, vigyáz­zatok, a­mit mi tettel, karddal, szuronnyid, ágyúval, vérünk hullásával csináltunk meg, és ne politizál­játok! Már a szerbiai előrenyomulás idején tépi a belsejét ez a gondolat. Most megjelent könyvében ezek a régi­ sorok szinte mementenként kiabálnak bele a jelenbe: — Et ne politizáljátok! Mert jaj lesz azoknak, a kik a haza iránt nem tették meg a kötelessé­güket . . . A könyveket a Glóbusz a­űubszet adta ki, a kiadás jövedelme a budapesti 1-ső honvédgyalog­­ezred özvegy- és árvasegily-alapján. Aza három­­három korona. * (Tudomán­yos élet.) A Magyar Tudományos Akadémia második osztályának mai ülésén két nagy­­érdekű tanulmánnyal ismerkedett meg a szépszámú közönség. Mind a kettő a maga körében új és eredeti adalékkal gazdagítja tudományunkat. Alexander Ber­nal rendes tag az intuíció lélektanáról olvasott fel és értekezésében pontos körülhatárolását és megállapí­­tását adta ennek a bonyolult pszichológiai jelenségnek. Vizsgálatában a fantázia elemzéséből indult ki, mely új kapcsolatokat teremt ismert elemek között; meg­magyarázta a tapintat lélektanát és szociológiáját; megvilágította a gondolkodás és a nyelv egymáshoz való viszonyát; meggyőző példáit mutatta, be a sza­vak nélkül való gondolkodásnak, utalt a gondolat és a szó, az érzelem és a szó, a szenvedelem és a szó nagy távolságaira, arra, hogy a nyelv mindezeket a lelki mozzanatokat csak hiányosan, mintegy m­eta­­foraszerűen jelzi, mert kifejezni nem képes. Végre abban állapodott meg, hogy az intuíció a nyelvi gondolkodást megelőző tudatalan gondolkodás, a­mely nagy egységbe foglalja a dolgokat, ott, a­hol a nyelv atomokra tördeli az egymásra következő szem­léleteket. Az előadást nagy tetszéssel fogadták.­­ Peterpataky László rendes tag egy most fölfedezett tizennegyedik századbeli okmányon igazolta, hogy az úgynevezett hiteles helyek (káptalanok, kouveniek), a mai közjegyzőség elődei, sokágú munkásságuk köz­ben még névmagyarázattal, csaknem azt lehetne mondani névmagyarosítással is foglalkoztak. Az 1335-b­ől, Róbert Károly idejéből való okmány a sze­pesi káptalan egy írása, a­mely a Berzeviczy- és Gör­­gey-család egy birtokhatár kérdésében dönt és egy­úttal kimondja, hogy a latin Theodorus név magyar fordítása Tivadar, a Theodorich-é­rd­­e. A művelő­­déstörténeti nézőpontból is jelentős okmány világos és pragmatikus magyarázatát a közönség figyelem­mel hallgatta és megtapsolta. HYIbTTBR. 103& A gép-és fémárugyári Ál­talános Iparm­űvek Részvénytársaság igazgatósága és felügyelő­­bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy méltóságos gróf á­l. ur a gép- és fentúrr.gy­ári Általános Ifjaraí­­vott Részvénytársaság érdemdús elnök­e L vh­ó 13-án hajnalban 4 órakor elhunyt. vV megboldogult földi maradványai f. hó 15-én dulmán 4 órakor lógnak a Kerepesi-uti temető halottas házában felszemeltetni és erők nyuga­tomba tétetni, vállalatunk érdekében kifejtett tevékenysé­gével hervadhatatlan érdemeket szerzett, ugy hogy emlékét mindig mély kegyelettel fogjuk őrizni. " " Újpest, 1918. október 14. w-% BPo miTZGEM Vér* es bőrbetegr­egeket gyógyító Integető fúrfiak­ és nők res^exe Budapest, József-feörut 3. 1 05J­e rmmiRákóczi-U £ 32. !. reggel 9*től este 8-i.£ • fére orvosi rendelőjében, Budapest, József-k­örut 2.. lévi­aU es nők összes betegsége Kendői d. eti szakszem­ren-ni gyógy­­lé­s—s­fe. m­aU. g. iODV FérffÍROSI ÜGYEK. — A közigazgatási bizottság ülése. A köz­igazgatási bizottság ma délelőtt Bárczy István fő­polgármester elnöklésével ülést tartott, a­melyen az egyes hatóságok képviselői terjesztenék elő szokásos hónapi jelentéseiket. A bizottság hosszabban fog­lalkozott a spanyol betegség terjedésének kérdésé­vel is, az erről szóló tudósítást lapunk más helyén tudju­k.­­ Novembertől kezdve megdrágul a vil­lamosjegy. A közgyűlés tudvalevően elhatározta, hogy a szakaszjegyet 8 fillér, a többi villamos jegyet pedig 10 fillér közlekedési adóval rójja meg. A bel­ügyminiszter tegnap jóváhagyta ezt­ a határozatot és leirata ma érkezett m­eg a fővároshoz. A leirat lé­nyegbe nem vágó csekély változtatásokat tesz el fő­városi határozaton és elrendeli, hogy az új közleke­dési adót azonnal léptessék életbe. A leiratban elis­meri a miniszter, hogy a közlekedési adó növelé­sére a főváros háztartásának­­feltétlenül szüksége van, a­mi pedig a Közúti és a Búr vasútnak az adó emelése ellen beadott felebbezését illeti­ , a mi­­niszter utal egy korábbi leiratára és felhívja a tör­­vényhatóságot, hogy az egységes jegyrendszer élet­beléptetésére vonatkozó javaslatát késedelmezés nélkül terjessze föl a kormányhoz, mert — mint a leirat mondja — a közlekedési adó növeléséhez abban a föltevésben járul hozzá, hogy a székesfő­város mielőbb meg fog felelni a kereskedelem­ügyi miniszter ama rendelkezésének, a­mellyel a fővárost az egységes jegyrendszer életbeléptetésére felhívta. A közlekedési adó jóváhagyására vonat­kozó határozatot szerdán tárgyalja a Közgyűlés és az új díjszabás november 1-én lép életbe■ Novem­ber ’-p­ől kezdve a szakaszjegy 20 fillér, a vonal­jegy pedig 30 fillér lesz. TESTEDZÉS. * X»aMarugás.’ A Magyar Tecstnyakorlók Köre vasárnap Bécsben vendégszerepelt s a Tloridsdorfer .SC csapatán­­.­ (3:0) arányban kivívott győzelmé­vel újabb sebet ütött a bécsi közönség le nem rohadó optimizmusán. A Tlorndsdorfee AC a császárváros­nak jelenleg egyik legerősebb csapata s a MTK — bár­­Sch­affert és Uri­cot­­nélkülözte — könnyebben bánt el vele, mint bármelyik elsőosztályú magyar el­lenfelével. Különösen az első félidőben érezhette a bécsi legénység a magyarok felsőbbségét, a­mi há­rom gólban jutott kifejezésre. Schlesszer, Konrád és Braun szerezte a gólokat, a második félidőben pe­dig Schlösszer­ juttatta a hálóba a labdát. A fővárosban a hadibajnokság mérkőzései kö­tötték le az érdeklődést. A figyelem főképpen az üllői­uli sporttelepén lefolyt FTC.Törekvés, mérkő­zés felé fordult. A meccs 0:0 arányban döntetlen maradt, jóllehet a FTC tartalmasabb és lelkesebb játékával rászolgált­­volna a győzelemre. A zöld­­feh­érek csapata nagy vehemenciával dolgozik, de a játéka egészében olyan mint a nagyot dörrenő, de kicsiny és ártalmatlan sebet ütő fegyver. Óriás erőt adnak ki magukból a játékosok, de az eredmény csekély, vagy — mint tegnap is — semmi. A máso­dik félidőben különösen nagy­­elsőbbségben volt­ a FTC, a gólhelyzeteket azonban nem tudta kiaknázni. Egyedül ebben volt méltó partnere a Törekvés, a­mely egy ízben­ két lépésről sem tudta a labdát bejut­tatni­­ az üres kapuba. A FTC-ben Payer pompás hosszú rúgásaival és Nemes erőteljes beadásával tűnt ki. Patakinak nem vol jó napja, de a jeles csatázó

Next