Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)

1919-11-21 / 119. szám

i­ ságok­ at berlini inkvizíció. Budapest, nov. 20. \z írt lylmot alkotmány­módot adott met­­rom­zetgyű­­lésnek arra, hogy bi­­zonbaan háború előtt és a háború alatt fölmerült­ események földerítésére vizs­gáló-bizottságot küldjön ki a maga kebe­léből. A nemzetgyűlés, jobban mondva a többségi pártok éltek is jogukkal,s a vizsgáló­bizottság hetek óta munkában van s tárgyalásait elsősorban persze a né­met nép, de ezenfelül egész Európa is kettőzött figyelemmel kiséri. Az ilyen parlamenti vizsgá­ló­­bizott­­mindenesetre ritka és szokatlan intézmények az országok alkotmányos életében. S ha az alkotmány szellemével össze is egyeztethetők, mint ezúttal Né­­metországban, még akkor is rendszerint olyan célt szolgálnak, a­mely az alkot­mány keretében el nem érhető. Így va­­gyunk ezzel a német vizsgáló­bizottság­gal is. Hivatalos célja ugyan történetet csinálni, napfényt deríteni bizonyos ese­ményekre, melyek még az idők ködéből nem tudtak kibontakozni, valójában azonban ez a bizottság is politikai, még jó célra egészet.Ahogy és alacsony politikai (­fokút najszol. A mai német kormány,. In nem. is­­közvetetlenül, de ilin­ Krencsikre még a ta­valyi forradalomnak egyenes leszárma­zottja. Ezt a forradalmat, csak úgy, mint minálunk, nem belső szükségszerűség pattantotta ki, hanem a pillanatnyi ked­vező helyzet szülte, fa gázolta a régi rendszert, a régi embereket"," megterhelve őket a német nép minden ba­jával és nyo­morúságával. A meggyötört és kimerült nép pedig hitt a csábítóknak. A demokra­tikus államforma és az új emberek azon­ban — pedig mennyi remény fűződött hozzájuk — sem a megaláztatást, sem a­ szerencsétlenséget­­Németországtól tá­voltartani nem tudtak. Elkövetkezett a csalódás, mely az emberek hitét aláássa s megrendíti. Németországban mindegyre nő azoknak a száma, a­kik ma már nem a régi intézményekben jár­ják a német kár valódi okát, hanem abban a rendsze­res és féktelen izgatásban, mely éppen a régi rend és vezetői ellen még a háborít folyamán olyan kíméletlenül tombolt. Ez a kijózanodás, ez a kiábrándulás végze­tes lehet a hatalom­­mai birtokosaira, a­kiknek pünkösdi királysága menten psz­­szedül, ha ez a lelki processzus tovább terjed és tovább hódít. Ezt kell a vizs­gáló­bizottságnak ellensúlyozni, sőt, h­a lehet, megakadályozni. De miképpen? Rá kell sütni a háborús Németország ve­zetői­érifiaira a lelki­ismeretlen kötelesség­­mulasztásnak és az államférfim felelős­­ségérzet telje­s hiányának tüzes bélyegét és igy bérre mosni"azt­,, a­mi születése­kor már fekete színt hordott. Ha sikerül a szerecsemm­osdatás, akkor a hazug­ságra épített forradalmi épület se focr ta­lán hamarosan összedőlni. A­kinek vacog a foga, az ne prédi­­k­ál­jon bátorságot. A német kormány­­ többségi pártjai is jobban tették volna ha a kényes és kétélű fegyverhez nem nyúlnak. Mert a fegyver máris vissza*, felé­­készül elsülni és ezen a bizottság­­jainak erőszakossága és reméletlen­­ségig erélyes tárgyalási modora se fog O O K) w*‘ tudni többé változtatni. Tanukul idézték meg Bethm­ann- Holdweget, Stelffericht, Hindenburgot és Ludendorffot, de kezdettől fogva vádlot­takként bántak velük. Ám ezeket a fér­fiakat megfélemlíteni, vagy visszavonu­lásra késztetni nem könnyű dolog. Ha­marosan megfordították a nekik szegzett tőrt, egy percre se vállalták a vádlott szerepét, h­anem becsületes, lelkiismere­tes, önzetlen, csak a haza javáért: f­oly­tatott fáradságos munkájuk öntudatától áthatva, magukra öltötték a vádló kön­tösét, és védekezés helyett támadásba mentek át. Mert ők azt akarják — így mondta Jlindenbürg. *— hogy az igazság m­inél tökéletesebb,én jusson napfényre, mert a ném­et néj­, a­mely még mindig betege a háborúnak, csak így nyerheti vissza­­egészségét és jövőjét. Jus Blindenburg­ és társainak morális sikere máris óriási. A német nép nagy tömege nyíltan és lelkesen tüntet mel­lettük, szembehelyezkedve a kormánnyal és mit sem törődve a hatalommal. Ha­zugságokból szőtt hálóval akarták e fér­fiakat­ elmenteni, de az igazság súlya annyira cafatokba tépte a gyönge fonalú hálót, hogy összetoldozása soha többé nem sikerülhet. Glindenburg és Ludendorff, ez a mo­dern Castor és Pollui­x, levetették ezúttal fényes mandarjukat és egyszerű civil ru­hát öltöttek, mert a vizsgáló­bizott­ság­nak szerintük olyan tagjai is vannak, a­kik előtt a háborúban viselt ruhájukkal és érdemrendjeikkel nem jelenhetnek meg. A­ki öt év óta megfigyelte e két ke­mény vágású német katonának őszinte, egyenes, minden alakoskodástól mentes egyéniségét, az ebből meg fogja érteni azt a lesújtó ítéletet, a­melyet Hinden­burg és Lüdendorff ezzel a cselekedetük­kel a sok hű­hóval beharangozott v­izs­­gá­l­ó­­­bizott­ság­r­a rám­ér­t, le két. hadvezér- volt hivatva a­ né­met népet a rátörő egész világgal­ szem­ben megvédeni. Önhibájukon kívül e hi­vatásuknak nem tudtak megfelelni. A né­met nép elfordult tőlük és elbukott. De ők rendíthetetlenül kitartottak igazságuk mellett és most, hogy a német nép ismét magára talált és kábultságából­ fölesz­mélt, ösztönszemen érzi,­hogy e két­ férfiu ....... ............................--------------------------~~ fölé kell csoportosulnia, hajrából föl akar m­elkedni oda, a honnai/lelkiismeretlen kérés segítségével az is Hmség­ letaszította*­ ­ konceitkrásió nehézségei.­ ­ A szocialisták és a demokraták követelései. — y'A pártok értekezletei. — , ^ Budapest, nov. 20. Már jeleztük, hogy a nemzeti demokraták is a szocialisták oly követeléseket támasztottak,­­ melyeket Huszár Károly nem teljesíthet, s­e állalmiban ez a legnagyobb nehézség, a­mely­­ koncentrációnak és Huszár kormányalakítá­sának útját eláll­ja. A szocialisták két miniszteri tárcát köve­telnek: a kereskedelmit és a népjólétit. m­ind­­ezt a népegészségügyi minisztérium megszünte­­ését s beolvasztását a népjóléti minisztérium keretébe. A kereskedelmi tárca körébe tartoz­tak az állami alkalmazónak széles rétegei, a vasutasok és a postások s főképp ez a körül- , tény az oka, hogy Huszár Károly és a háta mögött a keresztény nemzeti egyesülés pártja vonakodik ezt a hatalmas érdekkört kiszolgál­ni is a szociáldemokrata pártnak. Másrészt a szocialisták a népegészségügyi minisztérium megszüntetésével egyben követelik a munkás­­bztosítópénztár régi helyzetének visszaáik­lá­­st, a­mihez Huszár Károly szintén nem járul­hat hozzá.­­ A mi értek-i­llé­sün­k szerint Huszár felaján­­ozta a szocialistáknak a népjóléti miniszterim­­­őt és egy államtitkári állást a külü­gyminiszté­­iumban, ezt oly célból, hogy nemzetközi össze­­vevetésüket kihasználhassák az ország munkás-­ érdekeinek javára. De itt meg kell jegyezni, hogy a francia szocialisták veresége u­tán a kor­mány körében olyképp vélekednek, hogyy a szocialisták nemzetközi szolidaritásának nincs többé az az ereje és az a jelentősége, a­mi eddig volt. De van a szocialistáknak egy általános politikai természetű követelése is, nevezetesen az, hogy a nemzetgyűlés választása ne decem­ber 21-én, hanem legalább egy hónappal ké­sőbb történjék. Ehhez a követeléshez a szocia­­isták és a demokraták egyaránt ragaszkodnak. A szocialistáknak egy másik követelése arra irá­nyul, hogy a választandó nemzetgyűlés csak hat hónapra terjedő mandátummal s szorosan körü­l- i ja tűrőt­t munkaprogrammal szereltessék föl. Az volna a legfőbb tennivalója, hogy ratifikálja a békeszerződést, azután uj (még radikálisabb) választójogot kellene törvénybe iktatni s csak az e­nnek alapján összeülő uj nemzetgyűlés volna hivatva organikus országos reformok m­egvaló­­sitására. Világos, hogy ezzel csak elnyajlódnék az általános bizonytalanság s az uj választás kö­zelsége tömérdek agitációs anyagot és uj felfor­dulás csíráit hordaná magában. Huszár Károly ez okon elutasítja ennek a követelésnek telje­sítésé­t. A nemzeti demokrata párt legfőbb köve­telése a vallás- és közoktatási tárca megszerzé­sére irányul, a­melynek ellátását Bárczis István kezére­ akarja bízni. És megemlítjük mindjárt, hogy a szocialisták is erősen exponálják magu­kat a nemzeti demokratáknak ezért a posztulá­­tumáért. Ennek a követelésnek a teljesítése izmiban szintén nagy, talán a legnagyobb ne­hézségbe ütközik. A ku­ltuszminisztériiumban ott vannak azok az akták, a­melyek a vörös uralom­ról és a fővárosi tanítók egy részének vi­selt dolgairól szólnak "s Huszár Károly lehetet­­­lennek­ tartja, hogy ez akták eldöntése szabad- . Budapest, 1919. XXXIX. évfolyam, 119.­­szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeti is órait: Egész évre 220 katona, félévre 100 kor., ne. , egy hónapra 20 kor., Egyes szám­ára, helyben, vidi pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter Számítással, díjszabás szerint. Ere­ken és Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­ithay Ferenc Szerkesztőség: Vili, ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili, ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84, az Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.

Next