Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
l összetartunk: biztosítva van számunkra egy jobb jövő. Horthy fővezér. Az elszakuitás ellen. • Zalaivármegye közönsége e hónap 8-án Zalaegerszegen A menyertestéből kiszakított Muraköz visszaszerzése, erdejében népgyulást tartott, melyen mintegy lövőszettek részt. A délszlávok által megszállott Muraközből és a vend vidékekről is sokan megjelentek. Mivel a vonatok kőszén hiányában vasárnap nem közlekednek, a nép, hogy részt vehessen a tiltakozógyűlésen, mafla hordta össze saját fából a különvonat lokomotívjának fűtésére szükséges fát- A négyülést a református és katolikus templomban megtartott istentisztelet után a Városház téren tartották meg, Thassa Gábor dr. elnöklésével. Hamvas József a budapesti TÉVEL. kiküldöttje ismertette a liga feladatát. Egyik muraközi polgár vend nyelven mondott beszédet, egy másik muraközi polgár pedig magyar nyelven tolmácsolta a muraközi nép ismert magyar hazaszeretetét. Azután P. Zadravecz István tábori püspök mondott szülőföldjének, a Muraköznek elszakítása ellen beszédet, majd megeskette a megjelentek ezreit, hogy a Muraközt, a Zrínyiek földjét, minden áron visszaszerzi. Bleuer Jakab dr. miniszter üdvözlő táviratát nagy lelkesedéssel fogadta a népgyűlés, mely Czobor Mátyás polgármester záróbeszéde után a Himnusz és Szózat elfeneklésével ért véget. Délután a vármegye dísztermében a zalaegerszegi TÉVEL tartotta meg alakuló gyűlését. Magyaróvárról táviratoztak: Pomogy és Mosonszentjános községeklakói gyűléseken tiltakoztak az elszakítás ellen és egyhangúan elhatározták, hogy a jövőben is hűséges fiai akarnak lenni ezer éves hazáinknak. A megye 61 községe közül 57 község hozott határozatot az elszakítás ellen. A miniszterelnök Győr városához, Győr városának a békefeltételek ellen tiltakozó feliratára Huszár Károly miniszterelnök meleghangú táviratban válaszolt. Hangoztatja, hogy a győri közönség elszántságából új erőt merít a kormány és a békedelegáció elnöke, Pozsony vármegye közgyűlése. Pozsony vármegye közönsége pénteken délután tartotta meg Pest vármegye székházában exterritoriális közgyűlését, amelyen a nemzetgyűlésbe küldendő két követet választotta meg és elfogadta a nemzetgyűléshez intézendő feliratot, amelyben követeinek elismerését kéri. Ezután megválasztották a megye ügyeinek intézésére hivatott állandó választmányt, majd a segítés kérdéséről folytatott vita után elhatározták, hogy a vármegye közönsége minden hónap első keddjén délután öt órakor tartja közgyűlését a sütő utcai evangélikus polgári leányiskolában. A földmunkások szövetsége a területi integritásért. A Magyarországi Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének középponti vezetősége február 13-án ülést tartott, amelyen foglalkozott az ország szétdarabolásának kérdésével. Avezetőség Csizmadia Sándor elnök indítványára egyhangúan kimondta a következőket: A szövetséghez tartozó földművesmunkások és kisbirtokosok a legerélyesebben tiltakoznak Magyarország megcsonkítása ellen. A szövetség azonban nem marad meg csak a tiltakozásnál, hanem — ebben a kérdésben — együttérezve mindazokkal a pártokkal, egyesülésekkel és csoportokkal, amelyek hasonló célokat követnek, a szétdarabolás, vagy megcsonkítás ellen minden időben, minden erejével küzdeni is fog. Cselekszi ezt nemcsak nemzeti, hanem szocialista és kulturális szempontból is. A szocialista elveknek, törekvéseknek és céloknak, valamint a kultúra általános követelményeinek nem felel meg olyan intézkedés, amely a nagyobb kultúrájú országok népeit és országrészeit alacsonyabb kultúrájú országokhoz akarja kapcsolni. Ennek megakadályozása nemzeti, szocialista és kulturális szempontból egyaránt szükséges. A szövetség elhatározta, hogy ebben az ügyben március 3-ára Budapestre országos gyűlést hív Somssich külügyminiszter Renner nyilatkozatáról. V Renner osztrák kancellárnak Magyarországról me®<WiÍ£ö*utóbbi beszédére Somssich József gróf külügyminiszter a Pester Lloyd-ban ma a következőkben nyilatkozott: — A kancellár úr tiltakozik az ellen, mintha a magyar glóbus bármely tekintetben is mintaképül szolgálhatna Ausztria számára. Nem tudom, mire célzott e megjegyzésével. Magyarországnakegészen más gondja és törekvése van, sem minthogy súlyos helyzetben tengődő szomszédja előtt bármely vonatkozásban is mintaképül akarjon szolgálni. Erre a helyreigazításra sem a magyar kormány, sem a magyar sajtó nem adott alkalmat. Az Ausztria és Magyarország közötti viszonyt érintve, a kancellár úr it a következőket mondotta: rendezetlen magyar Budapesti Hírlap (39. sz.) 1920 február 14. országi viszonyok okozták, hogy a szomszéd államokkal való kiegyezés útja elsősorban nem Magyarországon vezetett keresztül. Ha a nyugatmagyarországi kérdés elintézést nyer, akkor csakhamar megegyezésere jutunk Magyarországgal." Magyar részről ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a közállapotok nálunk semmivel sem rendezetlenebbek, mint Ausztriában, noha Ausztriával már megkötötték a békét, míg Magyarország még mindigt bizonytalan lebegő helyzetben van. Teljességgel jogosulatlan tehát ez a kritika osztrák részről. Meg kell jegyeznem továbbá, hogy mennél inkább törekszik Magyarország békés megegyezésre jutni Ausztriával, annál inkább óhajtja ezt az Ausztria számára is anynyira fontos célt még a nyugatmagyarországi kérdés rendezése előtt elérni, mert félő, hogy az osztrákoktól követelt területek elszakítása a két állam között lehetetlenné fog tenni minden barátságos megegyezést. Ausztriának egyébként csakhamar alkalma nyílik a Magyarországhoz való viszony kérdésével közelebbről foglalkozni .A napokban ugyanis javaslatot fogunk Ausztria elé terjeszteni, amely alkalmas lesz arra, hogy mind a politikai mind a gazdasági megegyezésnek tartós és szilárd alapja legyen. Az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a két állam barátságos viszonya és harmonikus együttműködése mind a kettőnek egyformán érdeke. Arra törekedtünk, hogy oly megegyezési alapot nyújtsunk Ausztriának, amely az osztrák nép igazi életérdekeinek megfelel. A hadsereg átveszi a széntermelés irányítását. — Szénbányamunkások a fővezérnél. — Budapest, febr. 13. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szomorúan diadalmas forradalom egyik vívmánya volt a nyolcórai munkaidő megállapítása is, azonban természetszerűen a munkafegyelem lezügésével úgyszólván nem volt gyár, de főképpen bányamű, ahol ezt meg is tartották volna s valójában a legjobb esetben is hat óra volt a tényleges munkaidő, minthogy a munkások önhatalmúan a munkaidőbe beszámították azt az időt is, melyet lakóhelyükről a munkahelyre és a visszamenetellel igénybevettek. Ezt kiküszöbölendő Dorogon a bányatársulat igazgatósága úgy intézkedett, hogy a munkások a nyolcórai időt tényleg munkában is töltsék, az odamenetel, átöltözködés stb. idejét a nyolc órába be nem kalkulálva. A munkások nagyobb része készségesen behódolt az intézkedésnek, azonban egy kisebb csapat izgatók által fellázítva sérelmesnek találta a kérdés ilyen megoldását és ma délelőtt küldöttségileg felkereste Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén védelmet a munkásság e súlyos megterhelése ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy ideig nem volt tisztában a szénbányászat kérdésével, míg novemberben föl nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi átalakulás után a bányatársulatok, fölhasználva az őr szuronyait, a munkásokat tényleg elnyomják, de azt látta, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág és legfőképpen jobb viszonyok között, mint az úgynevezett tanult középosztály. Ezt pedig csak a körülmények furcsasága hozta így. Mert sokan vannak, kik hosszú esztendőkön át vagyont költöttek arra, hogy magukat kiképezzék, a tanultságukat pedig tőke gyanánt kell fölfogni, melyért illő kamat jár. S éppen ezek fizetése ma sokkal kisebb, mint a bányamunkásoké, bár ők maguknak ily nagy tőkét nem szereztek. Az idők furcsaságának jele az is, hogy a magyar miniszterelnök évi fizetése csak fele annak, amit az amerikai misszió gépirokisaszszonyai kapnak egy hónapra, lévén nekik a mai valuták átszámítás szerint évi 150 s a gépirónőknek hónapi 300 dollár fizetésük. Abszolút szükség van arra, hogy szén legyen s épp a széntermelést minden áron fokozni kell azzal is, hogy a kiknek dolgozniok kell, azok dolgozzanak is. Kisérletezéseknek ma ki nem tehetjük az országot, de nem is engedhetem meg, — úgymond, — hogy újból világboldogitó eszmékkel próbálják a munkásságot félrevezetni, a visszaállított rendet ismét fölborítva, kísérleteket végezni, mert azt, bár tudom, hogy a munkásság is magyar fajtámbeli, de szegény és félrevezetett, fájó szívvel, de minden eszközzel elnyomom, mikor azt is tudom, hogy a fölbujtók ismét csak megszöknének, mert az összeütközésnél ők nem lennének az utcán. Át akartam és át is fogom venni a széntermelést s azt hatóságiaim utján fogom ellenőriztetni, mert azt mindenki tudja, hogy tisztesség, becsületesség és valódi önzetlenség legelsősorban katonai erények. Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is, bár tudom, hogy egyesek nagy gyűlölködését vállaltam ezzel magamra, megakadályozva őket abban, hogy többet kereshessenek a tisztesség által megengedettnél, íg varr a szénkérdéssel is. Át fogom venni, nem azért, hogy a munkást kizsaroltassam, hanem hogy az igazgatóságok üldözésébe is beletekintve, kényszerítsek mindenkit a tisztesség- és becsületdiktálta munka elvégzésére, hogy tisztább világot teremthessek. . . Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért. De az izgatókat ne bocsássák maguk közé, mert ezek az utolsók közé tartoznak, elfogadva pénzt azért,hogy hamis tanaikkal a tisztességes magyar munkásságot félrevezetve, az országot tönkretegyék, de maguk meggazdagodjanak. . A nyolcórai munkaidőt illetőleg pedig tisztességes embernek nem lehet más felfogása, mint hogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. Nyolcórai munkaidő annyit jelent, hogy nyolc órát kell dolgozni. Majd hivatkozik a fővezér a német munkások önként felajánlott ingyen túlórájára s kérdi, mit szólna a világ ahhoz, ha a magyar munkásoknak nyolc óra is sok hazájukért dolgozni. Ez a magyarság legnagyobb szégyenét jelentené. A szénbányászoknak pedig csak annál fokozottabban kell dolgozni, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő munkájuktól függ ma nagyrészben az ország sorsa, ha mindenesetre igen sok munkástestvérük további munkaalkalma. — Arra kérem magukat folytatta tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, családunk, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csináljanak nehézségeket. Mi átvesszük a szénügyek kormányzását, hogy a munkásság is meg legyen győződve, hogy jó kezekben, igazságos kezekben van a vezetés, azonban sztrájkot ne kezdjenek, ez végzetes lehet az országra, de elsősorban magukra is, mert újból mondom, hogy bár tudom, hogyszegény, félrevezetett magyar emberekkel kerülnék szemközt, mégis szent kötelességemnek tartanám a legtrákóibb eszközöket alkalmazni, mert kísérletezést nem engedhetek meg. Mondják meg otthon, hogy dolgozzanak, amennyit tudnak, mert minden kiló szénnel, amivel többet termelnek, egy éhező nyomorgón segítenek. Máskülönben ki kellene ezt kényszerítenen, s ezt nem akarom. Majd a munkásokkal együtt jelenlévő Magyary alezredest, a fővezérség műszaki osztályának vezetőjét utasította, hogy a dorogi katonai parancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat s tegyenek személyesen jelentést a fővezérnek. A londoni tárgyalás. A tárgyalás résztvevői. London, febr. 13. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) A csütörtöki tárgyaláson a következők vettek részt: Mitterand (Franciaország), Lloyd George (Nagy Britannia), Nitti (Olaszország), Delacroiz (Belgium), Matsui (Japánországi. Az Egyesült Államok nagykövete nem vesz részt az értekezleten, minthogy kormányától még nem kapott erre vonatkozó utasítást Millerand Londonban. London, febr. 13. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) Millerand francia miniszterelnök Foch marsallnak, Marsal pénzügyminiszternek és Berthelot tábornoknak kíséretében szerdán este Londonba érkezett, ahol Lloyd George angol miniszterelnök fogadta- Millerand a pályaudvarról a francia nagykövetségre ment, ahol tiszteletére vacsora volt. Az első értekezletet másnap, csütörtökön délelőtt tartották. A francia sajtó a londoni tanácskozásról. Bern, febr. 13. A Magyar Távirati Iroda tudósítója jelenti: Millerand londoni látogatásával kapcsolatban a Matin a következőket írja: Az angol fővárosban két egymással ellentétes áramlat fog küzdeni. Váratlan eredmény lenne, ha a szövetségesek meg tudnának egyezni, minthogy a főpontokban, nevezetesen az orosz kérdésben és kiszolgáltatás kérdésében a két fél álláspontja, úgy látszik, egyenesen összeegyezhetetlen. A megegyezés Lloyd Georgetől függ. Az Action Francaise a következőket írja: Minden más kérdésnek háttérbe kell szorulnia azzal a kérdéssel szemben, hogy az angolok halogatást tanúsítanak a németek ellenállása ügyében. A TemPs a következőket írja: A Versailles szerződés megsértése nemcsak francia érdekeket érint. Németország gyarmatait is visszakövetelheti és befolyást kívánhat Törökországra és a Bagdadvasútra. Franciaország is megteheti, hogy Németországot Miátsza egyik szövetségese ellen elhalt és régebbi festők művelt EGGÉN BERBERE; IV., Kecskeméti a 3. é. Kossuth Lajos utca 1. s(Ferencrert^ero^^^^)