Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
A Budapesti Hulap , 1920 szeptember 21. akár machhiavellizmussal is meg kell menteni. (Közbekiáltás: Ez nem keresztény politika!) A helyes értelemben vett liberalizmust, a keresztény szabadelvűséget kell folytatni. A polgárállam, a polgárszabadság van veszélyben, ha a mostani törvényhozási utat folytatjuk. A javaslatot nem fogadja el. Gömbös Gyula személyes kérdésben szólal föl. A hadseregkiegészítő osztályban sajnos, keztyűs kézzel kellett dolgozni és a zsidókat nem lehetett a frontra küldeni. A defetistákat agyon kellett volna lövetni, mint Clémenceau tette, de nálunk kímélni kellett a bankárokat, tekintettel a hadikölcsönre. A szónok 23 hónapig volt fronton, de mikor a fajvédelem komoly kérdéséről van szó, talán nem kellene ■szeméyes vonatkozású dolgokkal előhozakodni. (Helyeslés.) Dánér Béla: Nem érti, hogy Ugrón Gábor ésRuppert Rezső mért akar zsidóbb lenni a zsidónál. A letűnt korszak két főhibája az volt, hogy túlliberális volt a zsidókkal szemben és nem volt demokratikus a magyar néppel szemben. Amíg a magyar nyép kivándorolt, addig a zsidóság összevásárolt 1 millió katasztráls holdat. Volt szabad föld elég, de nem a magyar nép számára. A zsidó korcsfaj — sémi, néger, germán keverék — ez akadályozza az asszimilálódásban. A zsidóság minden fogalmat elzsidósít. A legnagyobb csalást a demokráci és az egyenlőség fogalmával követte el. Állandóan az egyenlőséget kiprédikálja, de várja a zsidó uralmat megalapítóMessiást. Július 13-án Londonban 15.000 zsidó — mind ♦cionista — jött ösze értekezletre, hogy a Palesztinát letelepedés ügyét megvitassa. Ez volt a zsidók világparlamentje. Az itteni zsidó képviselők a zsidóságsiak csak kisebb töredékét képviselik, mert a zsidó többség minden országban cionista. A Rothschildok mind ott voltak a londoni konferencián, a zsidók 90 %-a cionista. Varsóban naponként 500—1000 útlevelet állítanak ki a kivándorló zsidók számára. — Az elnök. Tudja, hogy nem a szónok az oka, hogy a tárgyalás elfajult a zsidókérdés vitájává, mégis kérnie kell, hogy közeledjen a tárgyhoz. — Dánér Béla: A numerusz klauzusz (Derültség) nem segít oly gyorsan, mint a varsói rendszer, ha a zsidók az említett tempóban fognak kivándorolni. Alkossunk olyan törvényeket, melyek siettetik a zsidó kivándorlást Palesztinába. Örömmel üdvözli a javaslatot, mint első, félénk lépést a magyarság megmentésére. (Élénk helyeslés.) A szünet után Sándor Pál szólalt föl. Azon kezdte, hogy az ország csak akkor állhat talpra, ha az egész lakosság összefog. — Tassler Béla: A zsidók nélkül. — Sándor Pál: A mai helyzet azt követeli, hogy az egész magyar társadalom fogjon össze. A numerusz klauzuszt és a botbüntetést azért hozták ide, mert a zsidóknak olyan bűnöket tulajdonítanak, amelyeket csak hangoztatnak, de nem bizonyítanak. A magyar zsidóság sohasem fogja elismerni, hogy külön nemzetiség. A zsidók egyenjogúak és a törvény alapján egysnlőjogú magyar polgároknak tekintik magukat. A zsidóság mindenkor ki fogja tartani a hazafias erőpróbát. A zsidóság ellen a lobbi között azt a vádattették, hogy ő okozta az októberi forradalmat. Ezt a forradalmat a honvédelmi miniszter foghagymaillatt forradalomnak mondotta. Be tudja bizonyítani és adatait bármely fórum rendelkezésére bocsátja, hogy október 31-én csaknem valamennyi itt levő kitűnő politikus támogatta a forradalmat és írásban vagy élőszóval dicsőítette. A szóló nem tette le a forradalmi esküt, mert legitimista volt és maradt. Október 20-án az osztrák császár Ausztria népeihez kiáltványt bocsátott, melyben valamennyi császári tartományt szabadnak nyilvánította, csak azt a kívánságát fejezte ki, hogy egy unióba tartozzanak. Később az Armee Oberkommandóhoz utasítás ment, hogy információt szerezzenek a katonaságtól, hogy mit akar,i királyságot-e, vagy köztársaságot? Balla Aladár: Akárki írta ezt, az volt a defetista. Sándor Pál: Krausz tábornok iratai szerint a katonaság a köztársaságot akarta. Balta Aladár: Mégpedig mielőtt a zsidó gyerekek odamentek volna. Scintfer Pál: Szavatol azért, hogy az itt ülő legnagyobb férfiak, akik nyugodtan hallgatták végig, hogy a forradalom foghagymaszagú, teljes erejükkel támogatták ezt a forradalmat. Amikor Lovászy és társai kiléptek a Károlyi-pártból, ezek az urak még mindig a Károlyi szekerét tolták. Még március 21-én is történtek kinevezések ezek közül az urak közül. Slassay Károly: Neveket kérünk. Sándor Pál: Most nem akar részletekbe bocsátkozni, de átad egy ívet Rassaynak. Abban a nevek is föl vannak sorolva. Ezt a forradalmat, folytatta Sándor, a zsidók nyakába sózni nem lehet. ha nem igaz, amit mond, ■ levonja a konzekvenciákat. Tud esetet, hogy egy mai vezető férfiú háromezer katolikus testület nevében ajánlotta föl szolgálatait a forradalomnak. Staller István: Majd felelek erre. Sándor Pál: A zsidóknak semmi közük nem volt az októberi forradalomhoz. A második vád az volt, hogy a zsidók a románokat a megszállás tartama alatt dédelgették. Kérdezi, hol van erre bizonyíték, hol vannak azok a bírósági iratok és jelentések, amelyek ezt igazolnák. Nyolcszázezer magyar zsidót ügy megvádolni nem lehet. Nem tagadja, történtek nagy vesztegetések és kedvezések, de csak olyanok részéről, akik ha földbirtokosok voltak, meg akarták menteni jószágaikat, gyárosok gépeiket. A román tiszteket keresztény úri családok is megvendégelték, mint azt Dobay Társaság című hetilapjában megírta. Ereki a minap azt mondotta, hogy egy Berényi nevű keszthelyi kereskedő 170.000 koronát adott Vázsonyinak, hogy adja a románoknak, hol maradjanak továbbra is Budapesten, Vázsonyi ezt írásban aljas hazugságnak mondotta. A legsúlyosabb vád, hogy a zsidók a világháborúban nem hozták meg azokat az áldozatokat, amiket kellett volna. A zsidók már a 48-iki szabadságharcban is hazafiak voltak. Bizonyítja ezt Szemere Bertalan is, aki könyvében magasztalja a zsidóság hazaszeretetét. Somogyi István folyton közbeszól, mire Pető Sándor azt kiáltja: Valóságos vesszőfuttatás az, amit itt velünk végeznek. Kérünk elnök úr jogvédelmet. Grieger Miklós fölpattan: Ez szemtelenség, tartsa a száját. Az elnök Griegert rendreutasítja.Sándor Pál. A zsidóság kérelmére a következő indítványt terjeszti be: Utasítsa a nemzetgyűlés a honvédelmi minisztert, hogy hat,hónapon belül vallásmegoszlás alapján mutassa ki, hány magyar vett részt a világháborúban, mennyien a zsidók közül, a fronton hány esett el, hány rokkant meg és hányan kaptak kitüntetést. Gömbös Gyula: Ezt az indítványt pótolni kell! Sándor Pál: Ereki azt mondja, hogy 50.000 zsidó volt fölmentve és beosztva különböző központokba. Ez nem áll! Egyébként Ereki Károly, aki ítélkezik, két évig vort Verseceh katona, de puskaport legfeljebb vadászaton szagolt. Useky Ferenc: A Szávánál is volt. Sándor Pál: Leteszi a Ház asztalára a 44-ik gyalogezred kitüntetési statisztikáját. Nem valószínű, hogy a zsidóknak protekciója lett volna a kitüntetések megszerzése terén. A 68. gyalogezred 91 tiszti halottja közül 41 zsidó vallású. Közbeszólás: Ki volt az ezredparancsnok? Sándor Pál: A halottaknak már mindegy, hogy ki volt az ezredparancsnokuk. Még több magyar és németországi adatot sorol föl a zsidó katonák vitézségéről és a fronton való helytállásáról. A zsidóság gyűjti a háborús adatokat. A saját környezetéből is nagyon sok zsidó katona esett el, egyik zsidó családnak kilenc tagja halt hősi halált. Ne bántsák e családok kegyeletét. (Közbekiáltások: Nem ezekről szólunk!) Prohászka püspök statisztikája egy német antiszemita vállalat kiadványa, adatai,nem felelnek meg a valóságnak. A magyar hadvezetőság megállapította, hogy a fronton 134.000 zsidó katona volt és helyőrségi szolgálatot körülbelül 29.000 teljesített. .Végül még az irredentával foglalkozik. Elismeri, hogy vannak olyan helyek, ahol hitvány gazemberek élnek. De általában nem lehet azt elmondani a zsidókról, hogy magyarságukat megtagadják. Eseteket sorol föl Nagyváradról, Kolozsvárról és Temesvárról, ahol a zsidók nyíltan hirdette magyarságát és ezért börtönbe vetették őket. A becsületes keresztény és a becsületes zsidó erkölcs között különbség nincs. A zsidók legfőbb törekvése az asszimilálódás. Prohászka képviselő beszédében sok igazság van és beszéde megadja a fonalat arra, hogy szolgálhatjuk a megértés ügyét. A zsidók hajlandók a legnagyobb áldozatot hozni a hazáért, de megaláztatást nem tűrnek. Hitükért képesek meghalni, de szellemi gettót nem tűrnek. A botot, mellyel megfenyegetik, sohasem lesznek hajlandók megcsókolni. A javaslatot nem fogadja el. (A szónokot sokan üdvözölték.), Az elnök indítványára a vitát holnap folytatják. Az ülés délután négy óra előtt ért véget. FonfiHatír Kft. kormányzópárt értekezlete. , A kormányzópárt ma este Meskó Zoltán elnöklésével értekezletet tartott, amelyen Teleki Pál gróf miniszterelnökkel a kormány valamennyi tagja jelen volt. Teleki Pál gróf miniszterelnök fontos külpolitikai nyilatkozatát fedi, melyet a párt Bottlik József, Rakovszky István, Hubinek Gyula, Balla Aladár, Szmrecsányi György, Meskó Zoltán és Kovács J. István fölszólalása után egyhangúan tudomásul vett. Azután nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ismertette a házhelyek kijelöléséről és a kis haszonbérletek alakításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet több fölszólalás után egyhangúan elfogadtak. Az értekezlet negyed 11 órakor ért véget. Xádemnitáe: Korányi Frigyesbásó pénzügyminiszter holnap háromhónapos impnozíitásról szóló törvényjavaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni és kérni fogja a javaslat sürgős elintézését. A külügyi bizottsági ülésen A nemzetgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön, szeptember 23-án délután négy órakor a nemzetgyűlés olvasótermében ülést tart. Beszámoló: Frühwirth Mátyás'' nemzetgyűlési képviselő vasárnap délután nagy közönség jelenlétében beszámoló beszédet mondott Pestszentlőrincen. LA képviselőt jolkis ide útjára Haller István kultuszminiszter, Szmrecsányi György, a nemzetgyűlés alelnöke és több képviselő. Bethlen isis® pr ppminde. Bethlen István már vasárnap délelőtt mondotta el a programbeszistet Hódmezővásárhely első kerületében. Vele ullnak a gyűlésre Szádeczky Lajos, Temesváry Imr, Pálffy Dániel, Héjj Imre, Kenéz Béla képviselő, valamint Sebess Dénes, Horváth Emil báró-és Rutkafalvy Miklós államtitkárok. A gyűlést a városháza előtt nagy közönség részvételével tartották meg. Bethlen István, gróf azon kezdte beszédét, hogy tanultunk azokból a szörnyű katasztrófákból, amelyekbe a nemzet került. Sajnos, az események igazolták azt a politikát, amelyben arra törekedtünk, hogy megmentsük a nemzetet attól a katasztrófától, amelybe menthetetlenül bele kellett volna pusztulnia. De mi magunk gyengék voltunk a katasztrófa elhárítására és most nemzeti életünk romjain állunk. Egész generációk évszázados munkája veszett kárba. Hiába éltek nagyjaink, hiába haltak meg hőseink a csatatereken, sajnos, amit évszázadokon keresztül építettek, amiért élni és halni tudtak, néhány gonosztevő aljas munkája által rövid időn belül megsemmisült. Sajnos, nem oszthatom sokak nézetét, hogy a jelenlegi kormány erélyes föllépése álól rövidesen viszaszerezhetjük azt, amit a nemzet bűne által elvesztettünk. Helyzetünk kétségbeejtő. Lakosságunk 7 millióra apadt le, mert nemzetünk kétharmad része idegen uralom alatt nyög. Vagyonilag is tönkrementünk és elvesztettük drága és értékes területeinket, amelyekről szükségleteinket fedezni képesek voltunk. Ki vagyunk szolgáltatva szomszédainknak és jaj nekünk, ha mukkanni merünk, vagyonilag és erkölcsileg is lesülyedünk. Ahelyett, hogy magyar a magyarral kézenfogva törekednék a hazát megmenteni, a magyar irigységnél és gyűlölséggel tekint a másik magyarra. Egyenlőtlen a verseny köztünk és szomszédaink között. Határaink zárva-nyitva állnak ellenségeink számára és fővárosunk egynapi járásra van az ellenséges földtől. Szomszédainknak és a velünk békét kötő feleknek kénytelenek voltunk a békeszerződésben a legtöbb kedvezményt megadni, de mi hasonló kedvezményeket nem kaptunk. Termésünk fölöslege nem a miénk, sem hajózható folyóink. Még abba is beleavatkoznak, hogy aki legyen a király és hőseink fölött ők ítélkeznek. Más cél nem lebeghet előttünk, mint az, hogy hazánkat újból naggyá és erőssé tegyük és a porba sújtott Magyarországot újra föltámasszuk. Ha egyáltalán érdemes ebben a hazában élni, ez csak azért van, hogy gyermekeink és unokáink számára megteremtsük a lehetőségét annak, hogy újból kulturéletet folytassanak. Ez nem jelent mindjárt háborút, ez elsősorban a megbocsátás politikáját jelenti úgy a bel-, mint a külpolitikában. Nem elég hangzatos programot fölállítani, volt ebben részünk elég és a hazát mégis elvesztettük. A hangzatos politika nem egyéb, mint a koldus álma a milliárdos örökségről, amellyel vigasztalja magát. Egészséges magyar közszellemre van szükség, hogy összeforrjon a magyarság és támogassa a kormányt, mely a cél felé halad. Arra van szükségünk, hogy egy erőskezű kormány rendbehozza állami szervezetünnket a törvények végrehajtása révén és a termelés újból megindulhasson. Ezt azonban nem lehet oly parlamenttel megtenni, amely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotok helyreállításba és a tekintélyt és fegyelmet újból szerephez juttatja. Minden személyeskedés, amelylyel a parlament idejét fölöslegesen fecsérli, szög abba a koporsóba, amelyet szomszédaink a magyar nemzetnek ácsolnak. A nemzet tekintélyét csorbítják ezek, tekintély nélkül pedig nincs erő s erő nélkül nincs befolyás. Elérkezett azideje annak, hogy a magyar osztályok közt a harmónia helyreálljon. Elérkezett az ideje annak, hogy a kormány az ipari munkássággal szemben a megbocsátás politikájának útjára térjen és a rendkívüli eszközöket, amelyeket még nem nélkülözhetünk, csak a bűnös és hibás emberek ellen alkalmazzák. Mert ha látja az ipari munkásság, hogy ők épp olyan polgárai az országnak, mint a felülállók, akkor félre fogják tenni azokat a jelszavakat, amelyek minket szerencsétlenségbe döntöttek. Meg vagyok győződve, hogy be fogják látni, hogy ebben az országban többé nemzetköziséget hirdetni nem lehet. Be kell, hogy lássák, hogy a nagy harcot, amely a polgári fölfogás és a szociáldemokraták fölfogása között Európában dúl, nem a világforradalmak és nem a kérlelhetetlenségig vitt osztályharc, hanem elsősorban a becsületes munka, a fejlődés és az a munka, amely minden embert egyformán képesít, arra, hogy embertársait szeresse, fogja megoldani. Ne a polgárból legyen proletár, hanem a proletárt emeljük föl a polgárok közé; ne a polgár sülyedjen le a proletár sorsba, hanem emeljük föl a proletárt a polgári öntudat nívójára. (Éljenzés és taps.) Jó külpolitikát a mai viszonyok között alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-nap után kardjukat csörtetik, azt a