Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
1920 szeptember 21. Budapesti Hiblop (223. ..) kardot, amelyet csak tegnap csatoltak le oldalunkról, hogy ellenségeink felkössék, ilyen ország szövetségesekre alig talál. Mert minden állam szövetséget csak azért köt, hogy a maga részére több biztossága legyen és nem azén, hogy barátai kalandokba vigyék. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, a pita pucscsokról és személyeskedésekről van szó a parlamentben, mert nincs meg a bizalom, hogy barátságot és szövetséget köthessünk. Saját érdekünk szerint kell irányítani külpolitikánkat. Most egy nemzetközi káosz előtt állunk, minden nemzet oly szomszéddal Iván körülvéve, amelynek érdekei ellentétben állnak vele és nem kivétel e tekintetben a kisantant sem, melyet csakis a magyar néppel szemben való gyűlölet egyesít, de minden más kérdésben eltérnek. Ez nemzetközi politikai szempontból is fontos, mert azt mutatja, hogy a nagy-antant politikájától eltértek. A nagy-antant biztosította a békeszerződés végrehajtását, de kikényszerítheti a velünk szemben vállalt kötelezettségeknek a teljesítését is szomszédaink részéről. Ezek vagy további engedményt akarnak kicsitkarn, vagy pedig az általuk tett ígéreteket nem akarják teljesíteni. Sajnos, a jelek arra mutatnak, hogy az utóbbiról van szó. Pécs ma sincskiürítve és a kisebbségi jogokat a megszállt területeken lábbal tapossák. Az az antant-ígéret, hogy határainkat, miután azok nem véglegesek, felülvizsgálják, még ma sincs beváltva. A király kérdésről szólott azután. Amíg a külpolitikai orientáció világosabban nem áll előttünk és a belső konszolidáció előbbre nem halad, addig nem nyúlhatunk a királykérdés elintézéséhez sem. Márpedig ennek a kérdésnek az elintézése sürgős. Ezer év óta Magyarország királyság volt és nem szabad köztársasággal kísérleteznünk, mert a magyar nemzet mentalitásának és pszichéjének nem felel meg és katasztrófát jelent a nemzet jövőjére. Hatszáz év óta a királykérdés az ország közvéleményét két részre szakította. Az egyik párt külföldit akart királyul, a másik párt magyar embernek trónraeme- lésével vélte biztosítva a nemzet jövőjét. Anélkül, hogy ennek a kérdésnek eldöntésébe belebocsátkoznék, rá kell mutatnia arra, hogy mielőtt a királyi kérdést elintézzük, törvénybe kell iktatni olyan rendelkezést, hogy magyar trónra senki nem emelhető, királyi jogokat senki nem gyakorolhat, aki előzetesen, minden más trónra való igényéről nem mond le, aki hozzá nem járul felfogásunkhoz, hogy a pragmatika szankció ránk vonatkozó kötelezettsége megszűnt és érvényét vesztette, aki előzetesen és ünnepiesen ki nem jelenti, hogy más trónt a magyar nemzet törvényhozásának, hozzájárulása és előzetes megkérdezése nélkül nem vállal. Szent István trónja nem lehet ugródeszka senki számára, hogy idegen trónt általa elnyerhessen. A nemzet ifjúinak élete sokkal drágább, semhogy kísérletekre odaadnék. Ez nem teszi lehetetlenné, hogy más államokkal szövetséget kössünk. Külpolitikai szempontból arra van szükség, hogy megnyugtatást adjunk, hogy a magyar vért nem lehet felhasználni arra, hogy a régi osztrák-magyar monarkiát újraVisszaállítsák, mert bármennyire fájdalmas ennek az alakulásnak felbomlása, de azt feltámasztani semmi esetre sem lehet a mi segítségünkkel. A választójogról kifejtette, hogy a mai választójog a nemzet érdekeinek nem egészen felel meg. Nyíltan kimondja ezt, mert csak oly politikát hajlandó követni, amelyet a nemzet érdekében helyesnek tart. Nem elég lelkes hazafiságunk — fejezte be beszédét Bethlen — legjobb szándékunk és optimizmusunk, hanem megfeszített együttes munkával kell dolgoznunk. Ha minden ember többet fog dolgozni és lemond sok oly élvezetről, aminek részese lehet és ha jobban, sokkal jobban fogjuk szeretni egymást a közös alkotó munkában, úgy meg tudjuk menteni ezt a szerencsétlen magyar hazát. ((Hosszas éljenzés és taps.). Azután Rutkafalvy Miklós államtitkár ésMárton Árpád bukaresti menekült református lelkész beszélt. Délután 300 terítékes ebédet adtak Bethlen tiszteletére. Temesváry Géza dr. főispán Horthy kormányzóra mondott lelkes felköszöntök Soós István polgármester a város nevében Bethlen Istvánt köszöntötte fel. Az ebéd után Bethlen gróf a tanyákat látogatta meg. A választás e hónap 26-án lesz. Bethlen István grófnak nincs ellenjelöltje. jár ki.Az ellenség pedig Erdély népe, a magyar, a román és a szász egyaránt. Kolozsvár prefektusa, bár Kolozsvár 70.000 főnyi lakosságánk nagyrésze magyar, aki más nyelven nem ért, egy kukkot sem tud magyarul. A volt miniszter még ezeket írja: Volt a magyaroknak Kolozsvárott egy állami és egy kisebb magánszínházuk. Az állami színházat összes fölszerelésével és ruhatárával együtt elvette a román állam. Az állami színház román igazgatósága azonban kötelezte magát, hogy a magyar magánszínháznak, amikor szükséges, kölcsönzi a ruházatot. De ezt sem tartja be. Rendszeresen elutasítja a magyar színház igazgatóságát, ők pedig, a magyarokat jellemző nagylelkűséggel, tűrik és szenvedik a méltatlanságot. A magyaroknak Erdélyben 40 színházuk volt. Szinielőadásaik igen nagy színvonalon állottak. Shakespeare és Ibsen színművét adták elő. Mi románok ezt pedig eltávolítottuk és a Vasorru bábát játsszuk. Van egyetemünk is. A magyaroktól vettük el. A város északi végén volt a magyar gazdasági főiskola, olyan épületekkel, fölszereléssel és működéssel, amelyhez fogható kevés van a világon. Tanári személyzete Erdélynek büszkesége volt. Ámde a személyzetet itt is alig közepes tehetségű román tanárokkal cserélték ki. A növendékek pedig mint más hasonló mintaintézetnél, sztrájkba léptek a rossz bánásmód miatt. (M. T. I.) Egy volt román miniszter Erdély elnyomásáról. Bukarestből jelentik: Lupu dr., volt román belügyminiszter beutazta Magyarországnak román megszállás alatt levő részét és tapasztalatairól cikksorozatban számol be a Laplatorul című lapban. Egész Erdély — írja — hadizóna, azaz az a zóna, ahol nincsenek törvények, hanem abszolutizmus. Itt van Kolozsvár, 200 kilométer távolságban a határtól, de nincs olyan erősítés, amelyet jobban őriznének az ellenségtől. A cikkíró ezután így folytatja: A városnak tirannusa van, kiskirálynak nevezik. Nincs se okmánnyal, sem törvényrendelettel kinevezve. Meg tudja értetni kartársaival, hogy az ellenség meghódításának gyümölcsét miként használ II horvátországi forrongás. A horvátországi parasztlázadás egyes hírek szerint terjed és erősödik, jóllehet a délszláv sajtóiroda azt jelenti, hogy 1t mozgalom véget ért. A felkelés bécsi hírek szerint a szerb uralom ellen való gyűlölet kitörése, amit azonban a bécsi jugoszláv követség cáfol. Zágrábi hírforrások szerint a felkelésnek eleinte államellenes, köztársasági jellege volt, ma azonban határozottan kommunista színezete van. Ez a zágrábi információ azonban aligha felel meg a valóságnak. Veznics miniszterelnök részletesen tájékoztatta a belgrádi parlamentet s beszédéből az tűnik ki, hogy eredetileg a lázadók száma mintegy háromezer volt, jól fel voltak szerelve és meg voltak szervezve és a parasztköztársaság kikiáltását követelték. A miniszterelnök megállapította, hogy a lázadás Szent-Iván-Zelemben és a járásban tovább terjed. Kaszini községben a jegyzőt és bírót meggyilkolták. Belovármoravec község elöljáróságát megtámadták és elűzték. A színes járásban a lázadás egyre nagyobb mérveket ölt. Innen száz katonát és két gépfegyvert kértek. Zagorjében és Máriaboronban kifosztották az üzleteket. A dubnicai járásban a lázadás egyre több és több községre terjed. Krizsevcinél heves összeütközés történt a hatóság és a lázadók között. A községet a katonaság rohammal elfoglalta. A vagonlakók panasza és kívánsága. A vagonlakók értekezletet tartottak vasárnap is Gólyavárban. Az értekezletet Niedermann Antalpostafőigazgató, elnök nyitotta meg. Elnöki meg-nyitója után Miklós Imre ügyvezető igazgató számolt be a legutóbb megtartott gyűlés óta tett intézkedésekről. A július 23-án*megfartott nagygyűlésünk — ■ ugymond|t^j^W^§vott egy határozati javaslatot, miértUSi1 arra kértük a kormányt, hogy a Lakáshivatal harminc napon keresztül csakis a vagylakók lakásügeivel foglalkozzék. A javaslatot megkapta a kormány, a rendelet egy hét múlva meg is jelent, de a Lakáshivatal jóvoltából a vagonlakók még ma sem jutottak lakáshoz, még ma is vagonjaikban sínylődnek. xxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X Elmondja beszámolója során a Lakáshivatal működése körül szerzett szomorú tapasztalatait s leírta a barakkokban elhelyezett menekültek kétségbeejtő sorsát. Miklós Imre ügyvezető elnök előterjesztette ezután az elnökség határozati javaslatát. E szerint a Lakáshivatal nem áll hivatása magaslatán. x x x x x xxx Működése ez alapon tovább meg nem hagyható és ezért a magyar Vagonlakók Testülete a következőket javasolja: A Lakáshivatal megszüntetendő. Felkérik a kormányt, hogy repülő rekviráló és elszállásoló bizottságokat létesítsen, amelyekben a katonaság és a hajléktalanok szervei legyenek képviselve. Barakképítkezéssel a lakáskérdés meg nem oldható. Az idegeneket helyezzék el a barakkokban, így mintegy 2000 lakás fog igen rövid idő alatt fölszabadulni, akit pedig az ország határain túl ki tudnak helyezni azonnal toloncolják ki. Biztosítsák a vagonlakókat, hogy addig, míg megfelelő lakást nem kapnak, a vagonokból ki nem helyezhetők. A határozati javaslathoz számosan hozzászóltak és éles kifakadások hangzottak el a Lakáshivatal és az Országos Menekültügyi Hivatal ellen. Végül az értekezlet Szacsvaiy József kolozsvári ügyvéd módosításával fogadta el a javaslatot, hogy a menekültek élére erélyeskezű kormánybiztost állítson, akit munkájával katonaság támogasson. Tiltakozás a végeken. —A miniszterelnök a szombathelyi ünnepségen.— Vasárnap tartotta most Szombathelyen Vas vári megye népgondozó szövetsége nagyszabású ünnepségét. A kormányzók "ját betegsége tartott távol az ünnepről. Teleki J. gróf miniszterelnök képviselte, kinek kisérésében a kormány tagjai közül a következők jelezték meg az ünnepségen: Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter, Tomcsányi Vilmos igazságügyminiszter, Sréter István honvédelmi miniszter, Vass József közélelmezési miniszter, Bleuer Jakab, a nemzetiségi kisebbségek minisztere, sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter, Cziráky József gróf, Vas vármegye főispánjai üdvözölte Magyarország miniszterelnökét, úgy is, mint a kormányzó képviselőjét, a szombathelyi állomáson. A díszszázad megszemlélése után Herési Géza alispán a törvényhatóság üdvözletét tolmácsolta. Boldog a vármegye, mondotta az alispán, hogy az államfő képviselője előtt tanúságot tehet a magyar haza iránt való törhetetlen hűségéről s arról, hogy a területi integritást kész mindenkor megvédelmezni. A miniszterelnök válaszában hangoztatta avármegye érdemeit Magyarország újjá- születése munkájában s hangoztatta a kormány háláját. A pályaudvarról a díszes kocsisor pompás bandériumos kísérettel a Főtérre hajtatott, ahol az üdvözlések után a kivonult csapatok diszmenetben elvonultak a kormány tagjai előtt. Ezután Mikes János gróf megyéspüspök rezidenciájában a papság üdvözlése következett. Jól esik, mondotta a püspök, nagymétóságod előtt hódolatunkat és szeretetünket kifejezni a kormányzó úr iránt. A miniszterelnök köszönő szavai után megígérte, hogy tolmácsolni fogja a szép szavakat, melyeket itt hallott a kormányzó előtt, aki végtelenül sajnálja, hogy nem vehet részt az ünnepen. Vas vármegye volt talán az összes vármegyék közül leginkább az, amely semmiféle erőnek nem engedő ellenállással a vörös éra alatt is komoly munkát folytatott, amely ellenálláson megtörtek a vörös hullámok. Ezután a miniszterelnök részt vett a Templomtéren a Nyugatmagyarországi Cserkészszövetség zászlajának fölavatásán. Zászlóanya Batthyány- Strattman Lili hercegnő volt. A zászlószentelő szertartást Mikes püspök végezte, aki lelkes beszédet intézett az ifjúsághoz. Ezután Kapy Béla ág. ev. püspök áldotta meg a zászlót, majd a szögek beverése következett. A miniszterelnök a következő szavak kíséretében verte be a zászlószöget: „Önzetlen és komoly törekvéssel egy erős Magyarországért!" A szög beverése után Ravasz Lajos a Magyar Cserkészszövetég nevében üdvözölte a miniszterelnököt. A miniszterelnök megköszönve az üdvözlést. Tudja, — mondotta — hogy a magyar ifjúság tud lelkesedni, tud harcolni és a zászlót diadalra fogja vinni. De ez nem elég. A magyar ifjúságnak meg kell tanulnia, hogy meg is tartsa a zászlót és azt a földet, amely fölött leng. Ezután a cserkészcsapatok fölvonulása következett, ez alatt a város különböző részein magyar, német, horvát és vend népgyűlés volt, ahol tiltakoztak az ország megcsonkítása ellen. Most a törvényhatóságok fogadása következett a vármegyeházán. Wolff Lajos Sopron megye alispánja igy szólt: Megyénket súlyosan kívánja sújtani a népek önrendelkező jogának hazug frázisára épített béke. Nemcsak abban bízunk, hogy Öröméltósága bölcs kormányzása alatt megyénk épsége nem szenved csorbát, hanem hogy meg fogja teremteni, vissza fogja állítani Magyarország régi egységét. A sok szép üdvözlő szóra a miniszterelnök a többi között így felelt: Fölismertük végre ellenfeleinket, fölismertük képességeiket, tudjuk, kivel állunk szemben úgy külső, mint belső ellenség tekintetében. Ez a fölismerés hozta magával azt, hogy az újjászületés Magyarországon megkezdődött, amit letagadni, amit meg nem látni, lehetetlenség. A tiltakozó népgyűlések küldöttségeit a következők vezették a miniszterelnök elé: Sigray Antal gróf a magyarokét, Thurner Mihály a németekét, Strassner József esperes a horvátokét. A jugoszlávok megszállta vend vidék, a muravidéki küldöttekét Sinkovich Elek vezette. Teleki Pál miniszterelnök válaszában biztosította a küldöttségeket, hogy hírül fogja vinni a kormányzó úr őfőméltóságának azt a lelkesedést, amit itt Nyugatmagyarország részéről tapasztalt. Nem lehet semmit hirtelen elhatározásokkal és elhamarkodó törekvésekkel elérni. Alaposan meg kell állapítani azt, amit az ember akar. Nem tehetek ígéreteket, nem mondhatok olyan dolgokat, amelyeket én remélhetek, de az én erős meggyőződésem az, és kérem önöket, tartsanak ki önök is ebben, hogy az erős akarat föltétlenül érvényre jut. Az erős akarat előtt meghajolnak azok is, akik eddig ezt az erős akaratot nem ismerték. A kormányzói úr őfőméltóságának megviszem a hírt, amely előtte sem újság, hogy Nyugatmagyarország népe ilyen hűséggel van az ország egysége és a kormányzó úr személye iránt. A miniszterelnök ezután megszemlélte a vasmegyei tűzoltószövetséget. Délben a miniszterelnöki és a kormány tagjai Mikes gróf püspöknél voltak .