Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)
1920-10-27 / 254. szám
Azért testvér, ne gondold, hogy mi elhiszszük rólad a rosszat, mi bízunk benned. Tudjuk, hogy magyar vagy és a magyarnak ezt aszégyenét, hogy utolsó lett a világ népei közt, hogy alacsonyabb műveltségű szennyes népfajok szolgája lett Árpád ezeréves vitéz hazája, nem fogja gyáván eltűrni. Bízunk benned, de — nem bírjuk sokáig. S ha már elmerültünk, ha későn jönnétek, ha már csak koszorút tehettek sírjainkra, hidd el testvér, a te jó szándékod, áldozatod nem ér akkor már nekünk semmit — a halál után ... Jöjjetek tehát, de idejében! A beomlott földalatti tárna romjai alól mentsétek meg a magyar milliókat, kiknek jajszava áttör a föld kérgén, kik ott haladunk, ahonnan ti már kiszabadultatok. Érezzétek, mintha ti lennétek lenn és mi lennénk már fenn. Testvér! Ha te kiáltanál segélyért, az nem lenne más, mintha mi tesszük ezt’ tehozzád. " Egész életetek, minden gondolatotok, állami és társadalmi berendezkedésetek arra legyen alapítva, hogy minket megmentsetek. Értsetek ebben egyet! Félre mindennel, ami elterelné figyelmeteket! Nincs más feladat a magyar számára, míg újra egy és újból szabad nem lesz minden magyar. Addig a szél sivitása jajgatás, a felhő cseppje kényzápor, a folyó vize. Vértenger, a szenvedés szava a pokol halálüvöltése, napkelet, észak, dél hajnalokja a tisztító, tüze, amelyben elkárhozott magyar lelkek égnek, szabadulást várnak. Meglátogató!! bennünket az Úr! És úgy áldjon vagy verjen, emeljen föl, vagy sújtson le rettentő hatalma, ahogy szeretjük egymást a bajban, testvér és amint méltók teszünk a jobb időkre, mi a kitartásban, te a szabadság szent harcában! Isten minket úgy segéljen! Majwlf a görög király válságosait bonyodalmas kérdéseit veti felszínre — méltán idéz föl Európaszerte érdeklődést. Az elhunyt Sándor király viselte az uralkodói méltóságot, — Venizelosz akaratából. Valójában a nagyszabású krétai kalandornak nevezett Venizelosz uralkodott deszpota módjára — 1917. óta,mikor Sándor atyját, Konstantin királyt, Görögország nagyranövelőjét és a balkáni háborúkban diadalmas hadvezérét Venizelosz az antantsegítségével eltávolíttatta Görögországból. Konstantin — alnémet excsászár sógora — a világháború alatt minden erejével Görögország semlegességének a földartására törekedett. Ezzel szemben Venizelosz fegyveres részvétel formájában az antant oldalára akarta állítani az országot s ez csakKonstantin eltávolítása utján sikerülhetett, kiről az antanttal elhitette, hogy a középponti hatalmak barátja. Míg középső fiát, Sándort Venizelosz visszatartotta árnyékkirálynak, addig Konstantin legidősebb és legkisebb fiával 1917. óta Svájcban élt. Ám soha le nem mondott a trónról s ezt Venizelosz, a Dailh Mail tudósítója előtt már a most elkövetkezett gyászeset után épp úgy elismerte, mint ahogy csodálsításképpen egyidejűen Kontantin kisebb, 19 éves fiának, Pálnak a trónutódlását jelentette be. Konstantinról, Venizelosz szerint tehát szó sem lehet, bár a görög közvélemény erősen Kontantin-párti és lehet, hogy a november elején esedékes képviselőválaszásokéra Konstantin mellett is nyilatkozik meg, abban a formában, hogy Venizelosz nem kap többséget. A trónutódlás kérdésében továbbikomplikációt okoz azonban az is, hogy Konstantinnak van egy idősebb fia is, aki éppen most jegyezte el a román király leányát. Tudvalévően a román külső politika Görögországot is bele kívánja kapcsolni az úgynevezett kis-antanba. Ebből a szempontból ról is érdeklődéssel várhatjuk a görögországi poliika fejleményeit, mert azok reánk sem közömbösek. fi ■ \ ..■..■ .. . i . ... . • _j^^uas-ügynökség jelentése szerint Sándor görög király közel háromheti szenvedés után tegnap, hétfőn reggel meghalt. A mindössze huszonhét éves, fiatal királyt tudvalévően a királyi palota kertjében egy majom harapta meg. Vérmérgezést kapott s a betegágyához messze földről hivott profeszszorok sem tudák megmenteni. Az elhunyt király nemrég vette volt nőül Mofos görög tábornoknak a leányát, akinek azonban politikai okokból csakhamar el kellett hagyni Görögországot. Sándor király halála nemcsak merőben emberi nézőpontból kelt részvétet, hanem — mint ahogy a trónöröklésnek, a görög alkotmánynak, Görögország jövőjének és követendő politikájának figyelmet keltett, ám szabály ellen van, hogy nyomtatásban nyujtatott be és hogy nincs jelenetezve, — ezeken tehát segíteni kell. A boldog szerző, hazasietett, elővette a nyomtatott Aesaipus-t, nekigyürközött, végigjelenette, s éjjelnappal, másolván, csakhamar beadta az írott példányt a színházhoz. . Az elfogadás most már gyorsan ment — kezdődött azonban nagy háborúság, a szerepkiosztás körül. A szerző, Aesopus szerepét — amelyben ha van is néhány deklamáló rész, egészben véve mégsem úgynevezett ,,sperdines“ szerep — a híres bonvivalt Szerdahelyi Kálmánnak szánta, s bár az ifjú hősöket játszó Lendvay is igényt tartott a szerepre, csakugyan Szerdahelyinek adták azt, s nagy becsvággyal és kedvvel tanulta s kitűnően játszotta is mindig. A „kékharisnya“ Trandusia szerepét Priebe Kornélia kapta, aki akkor a fiatal, szép, finom szalonhölgyek megszemélyesítője volt. Kornélia elfogván Rákosit, némi aggodalommal mondta, hogy neki se kedves előleg, s bizonyára a közönségnek sem lesz az, ha ő, mint vén leány, elcsúfított alakban jelenik majd meg. Rákosi sietett kijelenteni," hogy Trandusiának éppen nem kell csúfnak, groteszkneklennie, sőt a szerep akkor lesz igazán hatásos, ha Kornélia szépsége és finomsága hatja át. A kedves művésznő ebbe bele is nyugodott s talán egy negyedszázadon át mindig szívesen játszott szerepe maradt, a derültséget keltő Trundusia. Egy próbán — mikor a darab bemutatására készültek Prielle egy jelenetben nem találván jól el a hangok a jelen volt ifjú szerző nemcsak megmondta, hanem hirtelenében el is játszotta azt a jelenetet, megmutatva, hogy hogyan élt az az ő költői lelkében. A művésznőnek annyira tét. Hágából táviratoztak. Londoni lapok aléni jelentése szerint Sándor görög király teanan reggel 9 óra 30 perckor maghalt. Közvetelenül a király halála után Venizelosz a Daily Mail aléni tudósítója előtt kijelentette, hogy Konstantin királyt és dinasztiáját sohasem detronizálták. A trónutódlás tehát auomatikusan Pál hercegre száll, át, aki ez idő szerint Svájcban, atyjánál időzik. Semmi késés, hogy Pál herceg a trónt elfogadja. Az állítólagos merényletről szóló híresztelést Venizelosz ellenfelei választási manőverének mondja. Egyelőre, folytat a Venizelosz, régensség lesz és a választások után, melyek Venizelosz szerint nagy liberális többséget fognak hozni, Pál herceg formálisan trónra lép. A görög kormányköztársaság kikiáltását, vagy angol szett az ötlets szerző ügyes játéka, hogy az útmutatást készségesen elfogadva, aszerint adta azt a részt — teljes sikerrel.A versfaragó fiatal,embert, Alkias-t, akiből a későbbi személyesítők mind operettfigurát csináltak — eleinte a tragikus és intrikus szerepekben oly kiváló hírrel bírt Tóth József, a legnagyobb magyar színészek egyike, adta — remekül. Egyedül ő tette a fűzfa-poétát életteljes alakká — mert nagy tragikai tehetsége az igazi humor ritka adományával is rendelkezett. Ilyen művészi előadás szárnyain nem csuda ha Aesopus — ez az egyébként nem is annyira vígjátéknak, mint inkább regényes színműnek nevezhető kedves darab — egyszerre a halhatatlanság tiszta régióiba emelkedett. Költői felfogását, drámailag jellemzett alakjainak elevenségét, komikai erejének frisseségét s dikciójának megkapó választékosságát tekintve, a magyar drámának tagadhatatlan nyeresége lett, s mind máig méltó dicskedése. Hat évvel ezelőtt jutott el bemutatásának félszázados fordulójához —■ s színeiben meg nem fakulva indult a százéves jubileum felé. . . . Most szerzőjét jubilálja nemcsak az irodalmi világ, hanem a nagy közönség is — szeretettel és csudálattal. Szeretettel, mert egy hosszú életpálya tartama alatt sokszor részesített bennünket igaz gyönyörűségben a Rákosi múzsája , és csodálattal, hogy ez a múzsa olyan friss, olyan eleven, olyan ötletes, olyan beszédes, mint amilyen volt majdnem hat évtizeddel ezelőtt, egy tüneményesen érdekes , irói pályának, s vele egy jelentős irodalmi korszaknak kezdetén! Budapesti Hírlap (264. sz.) 2 1920 október 27, avagy túgás külföldi herceg trónrahívját sohasem terveve. / összehívják a görög parlamentet. / Aténből jelentik: A föltoszlatott parlamentét haladéktalanul egybehívják, hogy régenst válaszszon, Kunduriotisz ‘ tengernagy megválasztása bizonyosnak’ látszik. A nemzetgyűlési választásokat egy héttel elhalasztják. (M. T. I.) A ratifikált-törvényjaslat a nemetgyűlés előtt. — A nemzetgyűlés ülése. — Interpelláció az egyetemi állapotokról. — Haller miniszter válasza. — Visszaélések az internálások körül. — Az a hír, hogy a külügyminiszer a nemzetgyűlés mai ülésén terjeszti elő a békeszerződés ratifikálására vonatkozó törvényjavaslatot, a képviselőket nagy számmal vonzotta ma a törvényhozásba. A karzat fe zsúfolásig megtelt. Fokozta az érdeklődést több bejegyzett sürgős interpelláció, továbbá Friedrich Istvánnak egy indítványa, amely mindenféle visszaélések leleplezéséthelyezte kilátásba. Ez azonban elmaradt. Az ülés egyéb tárgya azonban kielégíthette az érdeklődők várakozását. A külügyminiszter csakugyan beterjesztette az ülés elején a békét ratifikáló törvényjavaslatot, de nem kérte ennek sürgős tárgyalását. Ez föltűnést keltett, mert a nemzetgyűlés ma abban a fölfogásban van, hogy nem engedi elvenni azt a jogát, hogy a békeszerződést alaposan meg ne vitassa. Ez magyarázza, hogy a kormány nem erőszakolja a november elseji terminust, amikorra az antant állítólag követeli a ratifikáció elkészültét. Élénk érdeklődéssel találkozott az ülésen az egyetemi zavarokról szóló interpelláció és Haller miniszter válasza, továbbá Zákány Gyulának egy szenzációs interpellációja, amely az internáltak körül divatozó visszaéléseket leplezte le. A nemáígyűlés ülése. I : V Az elnök fiég nyitván az ülést, ma többrend- - beli érdekes bejelentést tehetett, így a Landau-ügyből ismeretes Ruzics Ferenc dr. összeférhetelenségi bejelendített Rupert Rezső ellen. Az elnök a Ház derültsége közben jelentette, hogy a beadvány nem felel meg a követelményeknek s igy ad acta létetik. Horthy Jenő nemzetiségi képviselő lemondott mandátumáról. Hont vármegye kéri Károlyi Mihály és Hock János vád alá helyezését. Jelentete továbbá az elnök, hogy Sréter Isván honvédelmi miniszter holnap válaszol Rupert Rezső interpellációjára. A napirend első tárga a szabadalmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat volt, amelyet Hermann Miksa ismertetett az előadói székből. A javaslatot rövid tárgyalás után Kalsay Károly módosításaival megszavazta a Ház. Most általános feszült figyelemmel kísérve, fölemelkedett Csáki Imre gróf külügyminiszter s néhány szónyi ajánlással beterjesztette a békeszerződés beiktatásairól szóló törvényjavaslatot, kérve ennek a, külügyi, közogi és közgazdaságibizottságokhoz ’való kiutalását, előzetes tárgyalás céljából. ■A nemzegyűlés ebben az értelemben határozott. Korábbi Frigyes báró pénzügyminiszter előterjesztette az adóitól való menekülés ■ meggátlásáról és a dohányjövedéki kihágások pénzbüntetésének fölemeléséről szóló törvényjavaslatokat , Tomcsányi Pál igazságügyminiszter pedig előtevesttett egy törvényjavaslatot, amely az igazságügyminisztériumba berendelt bírák és ügyészek alkalmazásáról szóló törvényjavaslatnak 1925. december 31-ig való meghosszabítását kéri. Miután Fredrich ■ István a rotációs papír elosztására vonatkozó indítványát visszavonta, fölszólalt Lingauer Albin, hogy megokolja a sajtós törvény revíziójáról beadott anyátt. Az indítványozó ecsetelte a sajtóban észlelhető visszás viszonyokat, de ennek okát nem az újságírókban, hanem az újságírók és kiadók közötti jogviszony rendezetlenségében találja. Csak az újságíró kamara lesz képes megtisztítani a sajtót az oda nem való elemekől. Azután beszélt a sajtóról, amely már teljesen értéktelenné teszi az újságírók munkáját s amely már a kormánynak is a felre nőtt. A sajtópolitika alapgondolata mindig csak a sajtószabadság, lehet, ma az infim a cenzúra tojástápéra kényszeríti a sajtót. Már a miniszterek nyilatkozatait és a nemzetgyűlést is megcenzúrázzák. Akárhányszor megakadályozza a cenzúra olyan cikkek megjelenését is, amelyeket az ügyészség már fölülbírált. Ezt a katonai cenzúra teszi, amely ilyenképpen mégis bevonja a katonákat a politikába, holott a honvédelmi miniszter nemrég kijelentette, hogy letépi az egyen-