Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)

1920-10-19 / 247. szám

korona. Budapest 1920.___________________ _ _______. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Elő­zstérti árak: Égész évrft 280 kor., fálévrft, 140 kor., nagytérre 70 kor egy hónapra. 35 kor. Sgyec az ám ára mindenütt 1 kor. . Hírfietézet­et Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Ausztria részére: Bock és Berzfeld Wien, I., Adlergasse 6. XL. évfolyam, 247. szám Kedd, október 19. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában. Ilisxek egtj isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Athen.u f-*— ’■ ' ' ------------------------­/ Scofus !f lator, hol vagy? ^ . . Budapest, okt. 18. / Várakozások, ábrándok, vágyak, feszül­­y^^égek, remények és titkos tervek tanyája ma az emberi lélek Magyarországon. Mindenki a jövőbe néz,­ alig foglalkozik valaki a jelennel. A jelen, számára előkelő vándorainknak van csak intő szavuk, de mintha mindet az a szán­dék vezérelné,, hogy eltakarja a lelkeket moz­gató s a jövőt kémlő vágyakat s a jelenbe kap­csolja bele az érdeklődést. A jövőről rendszerint csak annyit mondanak, hogy Magyarország is­mét nagy és dicső lesz, ha ... fist Ez a ha egy hosszú és keservé*'ská­la. Rövi­den abba b­írd összefoglalni, hogy: ha a jelen­ből valahogyan szerencsésen ki tudunk gázolni. Ilyen Horthy Miklós kormányzó lelkes beszéde, melyet Székesfehérvárott mondott teg­nap: szárnyas, atyai­ és­­­.katonás. Ilyen az az ellenzéki beszéd, melyet a kép­­viselőház elnöke mondott Ves­zprémben, a­hol ..szárnyai alá szedte a nemzetgyűlést, mint­ a jó tyúkanya csibéit és alaposan lekritizálta a­­ kormányzatot, a­mely pedig végre is a nemzet­gyűlés­ bizalmából, csinálja azt, a­mit csinál. De én most nem ezekről a mi kedves hazai vándorainkról, hogy, ne mondjam aposto­lainkról akarok beszélni, a­kiknek tiszteletre­méltóbb része­ mind csak a nemesebb tüzeket éleszteni,ha veszedelmesebbeket r­oh­asztani járja ai a kerületeket, s­­ csak egy kis része jár csóvával, szítani és felgyújtatni az elégedetlen lelkeket: én más vándornak szántam e sorokat." Scotus Viator, hal vagy? Te az igazságosság szent palástjába bur­koltad kétes testedet, a nemzetek szabadságá­nak égő fáklyáját ráztad meg, hogy Európa­­■szserte hányta a sziporkát; te az elnyomottak szenvedéseiről mondottál dalt és ittál könyve­ket, a mikor a magyar alkotmányos szabadság­­szárnyaitól óva jártál közöttünk, hogy lazíts ellenünk és m­eggyű­löltess bennünket a nyugati nemzetekké!, melyek nyelvén egy világsajtó adta ki munkáidat. Hol vagy most? Mért nem jársz erre, mióta megszűnt a magyar zsarnokság? Miért nem fáradsz ide, megnézni munkád gyümöl­csét? Hírül hozza a drót, hogy Magyarország­nak a csehek által megszállt területén a besoro­zott újonckontingens megtagadta a bevonulást. Nemcsak a magyarok és németek, megtagadták a lótok is. Sőt átragadt ez a konokság a morva újon­cokra is. Nem akarnak engedelmeskedni a cseh parancsnak. fingm­­egyében, Palócon cseh katonák le­tartóztattak negyven tót újoncot, a­ki nem akart bevonulni. Elvitték őket Ungvárra, de a város előtti hídon a letartóztatottak megrohan­ták kísérőiket, elszedték tőlük a fegyvert s ma­gukat a katonákat beledobálták az láng vizébe. Egy másik távirat azt­­jelenti, hogy Léván összehívta a zsupán az iparosokat, kereskedő­ket és a falusi alül­járókat s felszólította őket lendületes beszédben, hogy szükségletüket ezen­túl Prágában szerezzék be és­ ne­m másutt­". Az 'összegyűltek egymásra néztek, aztán nekiestek a zsupánnak é,s addig verték, a­­míg meg nem ígérte,­­hogy­ elmegy az­­ országból (a­­m­it Jalatt bizonyosan nem Csehországot kér érteni). A zsupán meg is ígérte, meg is tette nyomban. •Erre a gyülekezet utána kergette a többi eseti hivatalnokot is. Még egy­ távirat: Bártfán egy másik zsu­pán elfogatott, harmincnégy embert, mert hogy egy kiránduláson­­ magyar dalokat énekeld. A prágai hóhér pedig diplomatikus misz­­szióban Felsőmagyarországra utazott.. Eddig három embert akasztott fel. Ellentrén Hlinka, a híres agitátor, a kinek a falujában zendülés volt valamikor, a­melyen tudtommal Scotus Viator úr is szerepelt, (mert hogy Hlinka izga­tásért,bírói ítélet allapján be volt, csukva és más papot akartak helyébe beiktatni), ez a Hlinka a minap írta egy cikkben, hogy a­mit a magya­rok nem tudták megcsinálni ezer év alatt, azt alaposan megcsinálták a­ csehek két év alatt, mert most Szlovenszkóban mindenki — magya­rul beszéd, így fest a felszabadított tótság Cseho- Szlov­ákiában. Hol bu­jdosik ön, Scotus Viktor, az igaz­ság­ bajnoka, az elnyomottak pártfogója, a nyu­gati civilizáció fáklyatartója, hogy mindezt nem veszi észre, nem teszi máglyára piszkos köny­veit és nem ír helyükbe újakat, tisztákat arról, hogy­­ megcsalták, félrevezették, hazudtak ön­nek, rágalmazták a magyart, mert minden le­­szakasztott területünkön szegény és gazdag, új és paraszt, kereskedő és iparos, munkás és nap­számos csak azóta tudja, mi a rabság és ekiro­­matás, mióta felszabadittatott és Magyarország­tól elszakít latott. .TtfSW UU"'^X f›*› - -V j A kormányzó a királykérdésről. — A székesfehérvári ünnep. — Székesfehérvár szabad királyi­­ város és Fejér­­in e­lyve hazafias közönsége fényes­­ ünnep keretében ünnepelte meg a nemzeti hadsereg Székesfehérvárra történt bevonulásának évfordulóját. Az ünnepség kimagasló pontja a város és a vármegye közönségé­nek áldozatkészségéből a nemzeti hadsereg, fogadta­tása színhelyén emelt emlékoszlop felavatása volt. A kormányzó Magasházy László szárnysegéd kíséretében vasárnap délelőtt fél tíz órakor autón érkezett a vármegyeházára, a­hol a­­vármegyei,­ vá­rosi, egyházi és katonai hatóságok gyűltek egybe fogadtatására. A kormány részéről Sréter István honvédelmi miniszter jelent meg az ünnepségen. Szent István megyéje és­ városa nevében Hav­­ranek József alispán üdvözölte a kormányzót, a­kit az üdvözlés után Károlyi József gróf főispán látott villásreggelire. A­ vármegyeházáról tíz órakor indult el az ün­nepi menet a szabadbattyáni országút negyedik kilo­méterénél lévő emlékoszlophoz, a­hová­ elzarándo­kolt a környék és az egész ősi koronázó város kö­zönsége. A menetet lovasbandérium nyitotta meg, majd a szebbnél szebb négyesfogatok hosszú sora kö­vetkezett. A megérkezés után a kormányzó az emlék­oszlop mellett elterülő téren megszemlélte a felállí­tott helyőrségi csapatokat és a székesfehérvári ifjú­sági cserkészcsapatot. Majd megtekintette az emlék­oszlopot, a­melyen a következő sorok örökítik a ne­vezetes nemzeti hadsereg bevonulásának em­lékét. ..Ezen­ a hetyen fogadta 1919 október­­ 12-én délelőtt kilenc órakor Fejérmegye és Székesfehérvár város közönsége hazánk reményét, a nemzeti hadse­reget s annak élén nagybányai Horthy Miklós fő­vezért. Kísérje áldás kezében nemzetünk viharvert ,zászlaját: Kárpátoktól az Adriáig visszhangozzék ,újra a magy­ar katona halhata­lan dicsősége." A­­kormányzó­ elragadtatásának adott kifeje­­­­zést, majd Károlyi József gróf főispán üdvözölte a­­ kormányzót, kiemelve, hogy a város és vármegye a nemzeti hadsereg és a magyar katona halhatatlan­­dicsőségének megörökítésére állította fel ,ezt az­­oszlopot. . .s A kormányzó, a következőkép­­ válaszolt: — Egy évvel­ ezelőtt tulajdonképpen e’ helyen fejeződött'be egy sötét, szégyenteljes időszak és in­nen indult előre négyszázéves álmunk megvalósu­lása, a szebb magyar jövőnek záloga: a nemzeti hadsereg. " És Fehérvármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen, oltárán"­ a haza-­­Szeretetnek, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalomfául a destrukciónak, és a széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt esztén­, döre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy uj, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van­ megbízható hadse­regünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd bennünket megismerni,' értékelni és megbe-­ esülni' s az é­pitő és termelő munka pedig már éle­dezik az egész vonalon. " —És ha én mégis ma hazánk egén nem is napfényt, hanem a fellegeket­ látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, a­hogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhaj­tottam. Azt­ hittem, hogy a nemzet annyi megpró­báltatás, szégyen és megalázás után egészen eggyé -forradt a haza megmentésében. — Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort. Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni. Min­denki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egy­maguk akarják az összes kérdéseket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra meg­oldani. Sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészí­­tés nélkül vetik bele a közvéleménybe a­­letmá­­nyob­b problémákat, a­mi nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra s az alig vissza­­szerzett belső béke­ megrendítésére, még akkor is, ha­­ezek a törekvések különben jóhiszeműek és ha­­zai­iságból erednek. 7T.70 jogállamban tömegek, fele­lőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmá­­­yos fórumok, melyeknek vezetését mindenki res­pektálni tartozik. Ezek a fórumok kell, hogy ki­bírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hiva­­­tott kritikát­, de nem engedhetem meg, hogy a po­litizálást és hívatlan kritikát egyes oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy­ a magyar nép vég­leges megnyugvása érdekében a demagógiát egy­­szersmindenkorra­­elnémítsam.­­.. Újabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, a­melyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország, meg nem tagadva ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyá­jan szeret­nék Szent István koronáját régi fényében tündökölve látni. Odáig azonban még nagy külpo­litikai feladatok és a belső konszolidáció ítélté­­munkáinak befejezése államik előttünk. Azok, a­kik a király személyének kérdését idő előtt boly­gat­ják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak, lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják­­külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, a­kiket nem a múlt hagyományaihoz való­ ragaszkodás vezet, hanem önző célokból, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy­ ezáltal megzavarják és meg­akasszák azt a gyógyulási folyamatot, a­melyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, a­kik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése és széthúzás előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszkö­zeivel dolgoznak, nem kímélve hol jó­, hol rossz- jószemüleg az én személyemet sem. Holott minden­kinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a ki­. rutai hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartó­jául megv­ilasztott kormányzója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúlhat a királyi hatalom, nem nyúlhat a királyi trón után. — Én így fogom föl kötelességemet. Értsék meg kötelességüket, mások is. A­ki nem érti meg, azzal meg fogjuk érlelni. Kísérletezésre idő nincs, a­ki nem alkalmazkodik­­a jogrendhez, az bűnhődni fog. Az első év küzdelmei­ után a­ második évet ,az imperativ megnyugtatás ■ jegyében óhajtom meg­kezdeni,­a­­melynek Isten segítségével idővel gazdag és halálgyis Magyarország lesz,az eredménye, koro­nás királlyal az­ élen, a kit a nemzet­­lelkesedve fo­gad tárt karokkal,­­ kormányzó hosszas tapssal és éljenzéssel !o­

Next