Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-01 / 218. szám
, 1921 október ) Budapesti Hírlap (218.) történjék. Kéri a minisztert, hogy a rendeletét vigye még keresztül a minisztertanácson és várja be a székesfőváros törvényhatósági bizottságának szerdára kitűzött rendkívüli közgyűlését s tegye lehetővé, hogy ott mindenki hozzászólhasson. A rendelet fölboríthatja a családi otthon nyugalmát és mivel a lakáskérdés elsősorban a főváros lakosságát érinti, feltétlenül időt kell hagyni az ügy alapos megvitatására. Egyébként is helyteleníti a lakáskérdésnek ilyen diktatórikus úton való megoldását. Kéri a minisztert, hogy ne vegye magára ezt az óriási felelősséget. Maradjon az igénybevétel továbbra is a bíróságok kezében, mert a lakosságot csak a bírói ítélet nyugtatja meg leginkább. Csillér András azt kérdezi, hogy a tervezett rendelet figyelembe vette-e a közönség összes rétegeinek az érdekei ? Egyebekben csatlakozik Folikasházy álláspontjához. Bródy Ernő a leghatározottabban hibáztatja a rendeletet, melynek számos pontja a családi élet szentségét és nyullmát háborgatja. A lakáskérdés szerinte csupán él étkezéssel oldható meg, de semmiesetre sem úgy, hogy félévenként újabb, meg újabb lakásrendeletet adnak ki és ezzel fölzavarnák a lakosság nyugalmát. Csatlakozik Kund Elemér elvi álláspontjához és hangoztatja, hogy mennél előbb vissza kell térni a régi jogrendhez. Jeszovics Lajos miniszteri tanácsos és Bárczy Dezső miniszteri tanácsols fölszólalása után Zselinszky Szilárd, a Közmunkatanács elnöke hangoztatta, hogy a lakáskérdés egyetlen megoldását az építkezéseknek azonnal való megkezdésében látja.Ajánlja, hogy a már elévült közszállítási szabályzatot tegyék félre, hogy az állami versenytárgyalásoknál is más szellem érvényesüljön és így tegyék lehetővé az építkezési anyagokban is szükséges szabad versenyt. Az értekezlet tagjai azután egyhangúan kérték Bernolák minisztert, hogy álljon el a részletek megvitatásától, mert a rendelettervezetet sem a minisztériumok képviselői, sem a főváros küldöttei nem tanulmányozhatták még át. Bernolák Nándor miniszter azonban sürgősnek jelentette ki a rendelet megvitatását s ezért megkezdték a részletes tárgyalást. A második szakasznál Folkusházy Lajos alpolgármester azt javasolta, hogy a főváros vizsgálhassa meg, hogy egyes házakra hány emeletet lehet építeni. Nagyobb vita volt a lakás- és bérletátruházzásról szóló pontról. Főképp Folkusházy Lajos alpolgármester tiltakozott az ellen, hogy a lakáshivatal fontos közérdek címén megakadályozhassa a bérletátruházást akkor is, ha a felek már megállapodtak. Ugyanilyen értelemben szólott Kund Elemér dr., a belügyminisztérium képviselője, Bródy Ernő dr. képviselő és Szabó Imre tiszti főügyész. Hét szakaszt tárgyaltak le és több módosítást fogadtak el. Bernolák Nándor népjóléti miniszter kijelentette, hogy a ma délutánra összehívott minisztertanácsnak előtereszti a főváros küldötteinek kérését, hogy a lakásügyi rendeletét mindaddig ne publikálják, amíg a főváros a szerdára összehívott rendkívli közgyűlésen a rendeletet meg nem vitatja. Délután két órakor az értekezlet véget ért és folytatását holnap délelőttre tűzték ki. kitűnő beszélő: Rákosi Szidi a címszerepben s hozzá csatlakoztak Péchy Blanka, Darvas Lili, Uray Tivadar, Z. Molnár L. (e neveket ebben a sorrendben írtam le a szinlapról) és Simon Harcsa, de a többiek is mind, akik — túlnyomószámban nők — látható szeretettel adták-vették Lengyel Laura elmés mondatait. És nevezetes, hogy szinte egyénítették a beszélés művészetét, karaktert adtak neki s változatosságát megsokszorozták vele a dialógusnak. A közönség hálás volt irántuk s minden felvonás végén, sőt az előadás végén is sokszor kitapsolták a főszereplőket és a szerzőt, aki egyébként, mikor kijött, akkor is inkább mintha jobb szeretett volna bemenni és menekülni a nyilvánosság elől. A darab különös, nem sorozható be a színpadi sablonok közé, teljesen egyéni, mondhatnék Lengyel Laura zsánere. Irodalmi ambícióval van írva az első sorától az utolsóig és jellemzi e színház premier-közönségét, mely lépten-nyomon honorálta a dialóg elmésségeit, szellemes mondásait, ötletes fordulatait és feszült figyelemmel csüggött a színészek ajkán, amíg a függöny utoljára le nem gördült. Nagyon nevezetes sikere a színpad sikamlós deszkáin tett első lépésnek ez este, de sikere nem színpadi fogások, teatrális jelenetek és trükkök szerezték, hanem felsőbbrendű irodalmi kezelése a tárgynak, nemesebb eszközei a művészi hatásnak és a szolidabb s komolyabb írói becsvágyküzdelme az olcsóbb irodalmi vásár játékaival szemben. A színház elegáns díszletekkel, fényes kosztümökkel, egy tucat szép asszonnyal, a rendező találékony gonddal s a közönség figyelemmel, melegséggel és sűrű tapssal járult hozzá az est sikeréhez. —ő. A budapesti kereskedelmi és ipari kiköti. Irta Dános Miklós ny. b. államtitkár. A Budapesti Közlönynek egyik legutóbbi számában jelent meg az a kormányrendelet, a mely a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építési munkálatainak vezetésére kormánybiztost rendel és e nagyfontosságú pozícióra Zselinszki Szilárd dr.-t, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökét nevezi ki. A kikötőépítés történetében a kormánynak ez az elhatározása, amelynek eszméjét a Magyar Miérnök- és Építészegyesület vetette fel a miniszterelnökhöz folyó év tavaszán intézett emlékiratában egy új korszaknak bevezetője, amely a jelenlegi viszonyok között az egyedüli biztosíték arra, hogy az alább felsorolandó nagyfontosságú kérdések és feladatok megoldása a már fennállókeretekben a leggyorsabban és a legsikeresebben megvalósítható legyen. Kérdés, mik a legközelebbi jövő feladatai és melyek azok a legszükségesebb munkálatok, amelyeket szomorú pénzügyi viszonyaink között is a leggyorsabban végre kell hajtanunk? Első feladat lenne a soroksári Dunaág szabaályozása és a Gubacsi gát feletti felső szakaszának kikötőmedencévé való kiszélesítése; második feladatunk az utóbbihoz kapcsolódó balparti nagy és kis kikötőmedence, az úgynevezett helyi kikötőmedencekronk kiépítése és raktárakkal, valamint darukkal való felszerelése, nemkülönben egy petróleum - kikötőmedencének létesítése; végül harmadik, feladat lenne a soroksári Dunaág szabályozásával és a kikötővel kapcsolatos munkálatoknak elvégeztetése, nevezessen az államvasutak Duna-balparti teherpályaudvarának tartozékát és kiegészítő részét tevő „Szige vágány“-nak nevezett partnak kiépítése, továbbá a főbejáró kikötőútnak és a vasúti csatlakozásoknak létesítése. A soroksári Duna-ág szabályozását és hajózhatóvá tételét közegészségügyi és közgazdasági okokból az 1904. évi XIV. törvénycikk rendelte el; e munkálatok nélkül a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat részére biztositott vízmennyiség nem adható le oly magasságban, hogy vele öntözhessenek. Másfelől rendkívül fontosak azok Budapest élelmezése szempontjából is, mert a Duna-ág mentén fekvő községeket (Soroksár, Duna,haraszt, Taksony, Szalkszentimárton, Ráckeve, Dömsöd, Dab) olcsó csatornaszerű víziúttal fogják összekötni a fővárossal. Ezek a munkálatok ma olyan előrehaladott állapotban vannak, (eddig mintegy 7 millió arany korona értékű munkát végeztek el) hogy félbenem szakíthatók, mert az ideiglenes mai helyzet határozottan rosszabb annál, mint amit az idézett törvény megjavítani rendelt. Ha a soroksári Dunaág szabályozását végrehajtják, felső szakasza csekély költséggel kiszélsíthető kikötőmedencévé. Az úgynevezett helyi kikötőmedencék építését az állam már szintén megkezdette, míg a Dunaág balpartján épülő és javarészében már befejezett, hétszáz méter hosszú partfal megépítését, valamint darukkal és tárházakkal való felszerelését a főváros vállalta magára. A szigetvágány, valamint a főbejáró kikötőút és vasúti csatlakozások tervei még alapos megvitatás tárgyai lesznek, kétségtelen azonban, hogy költségeik oroszlánrészét a fővárossal szemben való kötelezettségekből folyóan az állam fogja viselni. A felsorolt legszükségesebb és legsürgősebb munkálatok költsége a folyó évi tavaszi anyagárak és munkabérek mellett 430 millió koronára tehetők. A Schneider és Társa céggel elmúlt év tavaszán megindult tárgyalások során fölmerült annak lehetősége is, hogy egy francia pénzcsoport közreműködésével alakítandó részvénytársaság kapjon megbízást és engedéénet egy, a Dunából nyíló kereskedelmi kikötőmedencének megépítésére, amely esetben a balparti kikötőmedencék építése és fölszerelése elhalasztható és ezeknek, nemkülönben ugyancsak a magántőke által kiépíteni szándékolt petróleum-kikötőnek mintegy 150 millió koronát kitevő költségbefektetése elodázható lett volna addig az időpontig, míg a forgalom növekedése megvalósításukat már megkövetelte volna. Tudomásunk szerint azonban ezek a tárgyalások megszakadtak, minélfogva a legsürgősebben végrehajtandó legszükségesebb kikötő-építési munkálatok költségterhe változatlanul 430.000.000 K. így most már megvalósulhat az az osztatlan kívánság, hogy a budapesti kikötőt magyar technikusok és magyar munkások építség ki, és ettől többé ne is tágítsunk! Szomorú pénzügyi viszonyaink között ugyan óriási nagy a hozandó áldozat, de legyünk tisztában azzal, hogy ezt az áldozatot — ha még oly nagy is — meg kell hoznunk; ha a magunk erejéből nem tudjuk, akkor idegen pénzzel, de szegénységünkben is maradjunk urai csekély javainknak. Ne felejtsük el, hogy a Duna immár egyedüli lélegző szervünk, mert vasutaink külforgalmát az ellenséges államok tarifapolitikájukkal bármikor megbéníthatják, és egyedül a nemzetközi Duna az, amely szabad közlekedési eszközünk, amelyen senki sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy terményeinket saját hajóinkkal Németországba vagy a tenger felé bárhová elszállítsuk. Miután azonban vasutaink a Dunával megfelelően összekötve nincsenek és az átrakó forgalomon céljaira alkalmas kikötőnk sincs, ilyenről minden körülmények között, minél sürgősebben gondoskodnunk kell, nehogy ellenségeink megelőzzenek és Budapest másodrendű város nívójára sülyedjen. Ismeretes előttünk ellenségeinknek lázas igyekezete, hogy Bécsben, Pozsonyban, Komáromban és Belgrádban modern kikötőberendezéseket létesítsenek, egyetlen városnak sincs azonban kikötő céljaira annyira alkalmas területe, mint Budapestnek a Csepel-sziget felső csúcsán, egyetlen államnak sincs oly kész tervezete és a munkák végrehajtására képes olyan tökéletes szervezete, mint Csonka-Magyarországnak. A magyar államnak minden erejét ide kell összevonni, hogy földrajzi fekvésének előnyét kihasználva, Budapest legyen és maradjon Közép-Európa forgalmának fordító korongja. Ha a szükséges anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, nem lehet kétségünk az iránt, hogy hozzáértő avatott kezek a megkívánt energiával a nagyfontosságú feladatokat sikeresen fogják elvégezni. Politikai eseménysH. Az új pénzügyminiszter. A keresztény egyesülés pártjában ma határozottsággal beszélték, hogy az új pénzügyminiszter Paupcra Ferenc, a Földhitelbank vezérigazgatója lesz. Értesülésünk szerint Paupcra személyében a ma este tartott miniszteri tanácskozás már meg is állapodott és kinevezése alkalmasint a vasárnapi hivatalos újságban fog megjelenni. Miniszteri tanácskozás. A kormány ma délután öt órakor Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartott. A folyó ügyek között, értesülésünk szerint, a kormány elsősorban Nyugatmagyarország ügyével foglalkozott. Szó esett a lakásrendeletről is, melynek elintézését a kormány a főváros közgyűléséig függőben tartja. A miniszteri tanácskozás rövid megszakítással éjfélutánig tartott. A baranyai választások. Megírtuk, hogy a kisgazdapárt vezetősége Ráday Gedeon gróf belügyminiszterrel a baranyai csonka kerületekről tárgyalást folytatott. A kisgazdapárt, mint illetékes helyről közült, feltétlenül követeli, hogy a csonka kerületekben új választás történjék■ Az öt csonka kerület képviselője Patacsi Dénes, Muszti István, Perlaky György, Barla-Szabó József dr. és Nagy Pál, le fog mondani mandátumáról a meghatározott időben. A lemondással kapcsolatban fölmerült a testvérpártok között a tiszai választások alkalmával létrejött kompromisszum kérdése is. A kisgazdapárt a kompromisszumot ma is érvényben levőnek kívánja elismerni és így valószínű, hogy a keresztény egyesülés pártja a szóbanforgó területekben ellenjelöltet nem állít. A kisgazdapárt intézőbizottsága a felszabadult kerületekben jelölőbizottságokat küldött ki, hogy a választókerületek polgárságával egyöntetűen jelöljék ki a képviselőket. A baranyai főispán. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Kiszely Gyula kir. kamarás, belügyminisztériumi miniszteri tanácsost, a szerb-horvát-szlovén állam által kiürített területek kormánybiztosát Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispáni tennivalóinak ideiglenes ellátásával megbízta. Tárgyalás az egységes pártról. Megírtuk a minap, hogy a keresztény egyesülés pártja hat pontban foglalta össze az egységes ipárt programjára vonatkozó kívánságait. E pontosatokat is közöltük már. A keresztény párt a programtervezetet szabatosan írásbafoglalta és átküldött€ a kisgazdapártnak tárgyalás végett. Átiratban arra is megkérték a kisgazdapártot, hogy a programpontokra tegye meg mielőbb észrevételeit és kívánságait és megállapodásairól legkésőbb október 8-ig értesítse a kereszténypártot. E napon ugyanis a párt a programtervezetet átadja Bethlen István gróf miniszterelnöknek, aki régebbi elhatározása folytán október 9-én Ráday Gedeon gróf belügyminiszterrel és Belitska Sándor honvédelmi miniszterrel Pécsre utazik, ahol nagyobb politikai beszéd keretében fogja részletesen ismertetni az egységes pártról való álláspontját és azokat a programpontokat, amelyeknek alapján az egységes párt megalakulását reméli. A miniszterelnököt baranyai útjában a kormányt támogató pártoknak számos tagja fogja elkísérni. 3