Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)

1921-10-01 / 218. szám

, 1921 október ) Budapesti Hírlap (218­­.) történjék. Kéri a minisztert, hogy a rendeletét­­ vigye még keresztül a minisztertanácson és várja be a székesfőváros törvényhatósági bizottságának szer­dára kitűzött rendkívüli közgyűlését s tegye lehe­tővé, hogy ott mindenki hozzászólhasson. A rendelet fölboríthatja a családi otthon nyugalmát és mivel a lakáskérdés elsősorban a főváros lakosságát érinti, feltétlenül időt kell hagyni az ügy alapos megvitatására. Egyébként is helyteleníti a lakáskér­désnek ilyen diktatórikus úton való megoldását. Kéri a minisztert, hogy ne vegye magára ezt az óriási felelősséget. Maradjon az igénybevétel to­vább­ra is a bíróságok kezében, mert a lakosságot csak a bírói ítélet nyugtatja meg leginkább. Csillér András azt kérdezi, hogy a tervezett rendelet figyelembe vette-e a közönség összes réte­geinek az érdekei ? Egyebekben csatlakozik Folikas­­házy álláspontjához. Bródy Ernő a leghatározottabban hibáztatja a rendeletet, melynek számos pontja a családi élet szentségét és nyul­l­mát háborgatja. A lakáskérdés szerinte csupán él­ étkezéssel oldható meg, de semmi­­esetre sem úgy, hogy félévenként újabb, meg újabb lakásrendeletet adnak ki és ezzel fölzavarnák a la­kosság nyugalmát. Csatlakozik Kund Elemér elvi álláspontjához és hangoztatja,­ hogy mennél előbb vissza kell térni a régi jogrendhez. Jeszovics Lajos miniszteri tanácsos és Bárczy Dezső miniszteri taná­csols fölszólalása után Zse­­linszky Szilárd, a Közmunkatanács elnöke hangoz­tatta, hogy a lakáskérdés egyetlen megoldását az építkezéseknek azonnal való megkezdésében látja.­­Ajánlja, hogy a már elévült közszállítási szabályza­tot tegyék félre, hogy az állami versenytárgyalá­soknál is más szellem érvényesüljön és így tegyék lehetővé az építkezési anyagokban is szükséges szabad versenyt. Az értekezlet tagjai azután egyhangúan kér­ték Bernolák minisztert, hogy álljon el a részletek megvitatásától, mert a rendelettervezetet sem a minisztériumok képviselői, sem a főváros küldöttei nem tanulmányozhatták még át. Bernolák Nándor miniszter azonban sürgősnek jelentette ki a rendelet megvitatását s ezért megkezdték a részletes tár­gyalást. A második szakasznál Folkusházy Lajos al­polgármester azt javasolta, hogy a főváros vizs­gálhassa meg, hogy egyes házakra hány emeletet lehet építeni. Nagyobb vita volt a lakás- és bérletátruház­zásról szóló pontról. Főképp Folkusházy Lajos alpolgármester tiltakozott az ellen, hogy a lakáshi­vatal fontos közérdek címén megakadályozhassa a bérletátruházást akkor is, ha a felek már megálla­podtak. Ugyanilyen értelemben szólott Kund Ele­mér dr., a belügyminisztérium képviselője, Bródy Ernő dr. képviselő és Szabó Imre tiszti főügyész. Hét szakaszt tárgyaltak le és több módosítást fogad­­tak el. Bernolák Nándor népjóléti miniszter kije­lentette, hogy a ma délutánra összehívott miniszter­­tanácsnak el­őter­eszti a főváros küldötteinek kéré­sét, hogy a lakásügyi rendeletét mindaddig ne publi­káljá­k, a­míg a főváros a szerdára összehívott rend­­kívli­ közgyűlésen a rendeletet meg nem vitatja. Délután két órakor az értekezlet véget ért és folytatását holnap délelőttre tűzték ki. kitűnő beszélő: Rákosi Szidi a címszerepben s hozzá csatlakoztak Péchy Blanka, Darvas Lili, Uray Tiva­­dar, Z. Molnár L. (e neveket ebben a sorrendben írtam le a szinlapról) és Simon Harcsa, de a töb­biek is mind, a­kik — túlnyomószámban nők — látható szeretettel ad­ták-vették Lengyel Laura el­més mondatait. És nevezetes, hogy szinte egyéní­­tették a beszélés művészetét, karaktert adtak neki s változatosságát megsokszorozták vele a dialógus­nak. A közönség hálás volt irántuk s minden fel­vonás végén, sőt az előadás végén is sokszor ki­tapsolták a főszereplőket és a szerzőt, a­ki egyéb­ként, mikor kijött, akkor is inkább mintha jobb szeretett volna bemenni és menekülni a nyilvános­ság elől. A darab különös, nem sorozható be a szín­padi sablonok közé, teljesen egyéni, mondhatnék Lengyel Laura zsánere. Irodalmi ambícióval van írva az első sorától az utolsóig és jellemzi e szín­ház premier-közönségét, mely lépten-nyomon hono­rálta a dialóg elmésségeit, szellemes mondásait, öt­­le­tes fordulatait és feszült figyelemmel csüggött a színészek ajkán, a­míg a függöny utoljára le nem gördült. Nagyon nevezetes sikere a színpad sikamlós deszkáin tett első lépésnek ez este, de sikere nem színpadi fogások, teatrális jelenetek és trükkök sze­rezték, hanem felsőbbrendű irodalmi kezelése a tárgynak, nemesebb eszközei a művészi hatásnak és a szolidabb s komolyabb írói becsvágy­­küzdelme az olcsóbb irodalmi vásár játékaival szemben. A színház elegáns díszletekkel, fényes kosztü­­mökkel, egy tucat szép asszonnyal, a rendező találé­kony gonddal s a közönség figyelemmel, melegség­gel és sűrű tapssal járult hozzá az est sikeréhez. —ő. A budapesti kereskedelmi és ipari kiköti. Irta Dános Miklós ny. b. államtitkár. A Budapesti Közlöny­nek egyik legutóbbi számában jelent meg az a kormányrendelet, a mely a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építési munkálatainak vezetésére kormánybiztost rendel és e nagy­fontosságú pozícióra Zselinszki Szilárd dr.-t, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökét nevezi ki. A kikötőépítés történetében a kormánynak ez az elhatározása,­­ a­melynek eszméjét a Magyar Miérnök- és Építészegyesü­let vetette fel a miniszter­elnökhöz folyó év tavaszán intézett emlékiratában egy új korszaknak bevezetője, a­mely a jelen­legi viszonyok között az egyedüli biztosíték arra, hogy az alább felsorolandó nagyfontosságú kér­dések és feladatok megoldása a már fennálló­­kere­tekben a leggyorsabban és a legsikeresebben meg­valósítható legyen. Kérdés, mik a legközelebbi jövő feladatai és melyek azok a legszükségesebb munkálatok, a­me­lyeket szomorú pénzügyi­ viszonyaink között is a leggyorsabban végre kell hajtanunk? Első feladat lenne a soroksári Dunaág szabaá­­lyozása és a Gubacsi gát feletti felső szakaszának kikötőmedencévé való kiszélesítése; második felada­tunk az utóbbihoz kapcsolódó balparti nagy­ és kis­ kikötőmedence, az úgynevezett helyi kikötőm­eden­­cekronk kiépítése és raktárakkal, valamint darukkal való felszerelése, nemkülönben egy petróleum - kikötőmedencének létesítése; végül harmadik, fel­­adat lenne a soroksári Dunaág szabályozásával és a kikötővel kapcsolatos munkálatoknak elvégeztetése, nevezessen az államvasutak Duna-balparti teher­pályaudvarának tartozékát és kiegészítő részét tevő „Szige vágány“-nak nevezett partnak kiépítése, továbbá a főbejáró kikötőútnak és a vasúti csatla­kozásoknak létesítése. A soroksári Duna-ág szabályozását és hajóz­hatóvá tételét közegészségügyi és közgazdasági okok­ból az 1904. évi XIV. törvénycikk rendelte el; e munkálatok nélkül a Pestvármegyei Dunavölgy Le­csapoló és Öntöző Társulat részére biztositott víz­mennyiség nem adható le oly magasságban, hogy vele öntözhessenek. Másfelől rendkívül fontosak azok Budapest élelmezése szempontjából is, mert a Duna-ág mentén fekvő községeket (Soroksár, Duna,­harasz­t, Taksony, Szalkszentimárton, Ráckeve, Döm­­söd, Dab­) olcsó csatornaszerű víziúttal fogják össze­kötni a fővárossal. Ezek a munkálatok ma olyan előrehaladott állapotban vannak, (eddig mintegy 7 millió arany korona értékű munkát végeztek el) hogy félbe­­nem szakíthatók, mert az ideiglenes mai helyzet hatá­rozottan rosszabb annál, mint a­mit az idézett tör­vény megjavítani rendelt. Ha a soroksári Dunaág szabályozását végrehajtják, felső szakasza csekély költséggel kiszélsíthető kikötőmedencévé. Az úgynevezett helyi kikötőmedencék építését az állam már szintén megkezdette, míg a Dunaág balpartján épülő és javarészében már befejezett, hétszáz méter hosszú partfal megépítését, valamint darukkal és tárházakkal való felszerelését a fővá­ros vállalta magára. A szigetvágány, valamint a főbejáró kikötőút és vasúti csatlakozások tervei még alapos megvitatás tárgyai lesznek, kétségtelen azonban, hogy költségeik oroszlánrészét a főváros­sal szemben való kötelezettségekből folyóan az ál­lam fogja viselni. A felsorolt legszükségesebb és legsürgősebb munkálatok költsége a folyó évi tavaszi anyagárak és munkabérek mellett 430 millió koronára tehetők. A Schneider és Társa céggel elmúlt év tava­szán megindult tárgyalások során fölmerült annak lehetősége is, hogy egy francia pénzcsoport közre­működésével alakítandó részvénytársaság kapjon megbízást és engedéénet egy, a Dunából nyíló keres­kedelmi kikötőmedencének megépítésére, a­mely esetben a balparti kikötőmedencék építése és föl­szerelése elhalasztható és ezeknek, nemkülönben ugyancsak­ a magántőke által kiépíteni szándékolt petróleum-kikötőnek mintegy 150 millió koronát ki­tevő költségbefektetése elodázható lett volna addig az időpontig, míg a forgalom növekedése megvaló­sításukat már megkövetelte volna. Tudomásunk szerint azonban ezek a tárgya­­lások megszakadtak, minélfogva a legsürgősebben végrehajtandó legszükségesebb kikötő-építési mun­kálatok költségterhe változatlanul 430.000.000 K. így most már megvalósulhat az az osztatlan kívánság, hogy a budapesti kikötőt magyar techni­kusok és magyar munkások építség ki, és ettől többé ne is tágítsunk! Szom­orú­ pénzügyi viszonyaink között ugyan óriási nagy a hozandó áldozat, de legyünk tisztá­ban azzal, hogy ezt az áldozatot — ha még oly nagy is — meg kell hoznunk; ha a magunk erejé­ből nem tudjuk, akkor idegen pénzzel, de szegény­ségünkben is maradjunk urai csekély javainknak. Ne felejtsük el, hogy a Duna immár egyedüli lélegző szervünk, mert vasutaink külforgalmát az ellenséges államok tarifa­politikájukkal bármikor megbéníthatják, és egyedül a nemzetközi Duna az, a­mely szabad közlekedési eszközünk, a­melyen senki sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy terményeinket saját hajóinkkal Németországba vagy a tenger felé bárhová elszállítsuk. Miután azonban vasutaink a Dunával megfe­lelően összekötve nincsenek és az átrakó forgalomon céljaira alkalmas kikötőnk sincs, ilyenről minden körülmények között, minél sürgősebben gondoskod­nunk kell, nehogy ellenségeink megelőzzenek és Budapest másodrendű város nívójára sülyedjen. Is­meretes előttünk ellenségeinknek lázas igyekezete, hogy Bécsben, Pozsonyban, Komáromban és Bel­grád­ban modern kikötőberendezéseket létesítsenek, egyetlen városnak sincs azonban kikötő céljaira annyira alkalmas területe, mint Budapestnek a Csepel-sziget felső csúcsán, egyetlen államnak sincs oly kész tervezete és a munkák végrehajtására ké­pes olyan tökéletes szervezete, mint Csonka-Ma­­­gyarországnak. A magyar államnak minden erejét ide kell összevonni, hogy földrajzi fekvésének elő­nyét kihasználva, Budapest legyen és maradjon Közép-Európa forgalmának fordító korongja. Ha a szükséges anyagi eszközök rendelkezé­sére fognak állani, nem lehet kétségünk az iránt, hogy hozzáértő avatott kezek a megkívánt energiá­val a nagyfontosságú feladatokat sikeresen fogják elvégezni.­­ Politikai eseménysH. Az új pénzügyminiszter. A keresztény egyesülés pártjában ma határo­­zottsággal beszélték, hogy az új pénzügyminiszter Paupcra Ferenc, a Földhitelbank vezérigazgatója lesz. Értesülésünk szerint Paupcra személyében a ma este tartott miniszteri tanácskozás már meg is állapodott és kinevezése alkalmasint a vasárnapi hivatalos újságban fog megjelenni. Miniszteri tanácskozás. A kormány ma délután öt órakor Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartott. A folyó ügyek között, értesü­lésünk szerint, a kormány elsősorban Nyugatma­­gyarország ügyével foglalkozott. Szó esett a lakás­­rendeletről is, melynek elintézését a kormány a fő­város közgyűléséig függőben tartja. A miniszteri tanácskozás rövid megszakítással éjfélutánig tartott. A baranyai választások. Megírtuk, hogy a kisgazdapárt vezetősége Ráday Gedeon gróf belügyminiszterrel a baranyai csonka kerületekről tárgyalást folytatott. A kis­gazdapárt, mint illetékes helyről közült, feltétlenül követeli, hogy a csonka kerületekben új választás történjék■ Az öt csonka kerület képviselője Patacsi Dénes­, Muszti István, Perlaky György, Barla-Szabó József dr. és Nagy Pál, le fog mondani mandátu­máról a meghatározott időben. A lemondással kap­csolatban fölmerült a testvérpártok között a tiszai választások alkalmával létrejött kompromisszum kérdése is. A kisgazdapárt a kompromisszumot ma is érvényben levőnek kívánja elismerni és így való­színű, hogy a keresztény egyesülés pártja a szóban­­forgó területekben ellenjelöltet nem állít. A kisgazdapárt intézőbizottsága a felszabadult kerületekben jelölőbizottságokat küldött ki, hogy a választókerületek polgárságával egyöntetűen jelöljék ki a képviselőket. A baranyai főispán. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Kiszely Gyula kir. kamarás, belügyminisztériumi miniszteri tanácsost, a szerb-horvát-szlovén állam által kiürített terüle­tek kormánybiztosát Baranya vármegye és Pécs sza­bad királyi város főispáni tennivalóinak ideiglenes ellátásával megbízta. Tárgyalás az egységes pártról. Megírtuk a minap, hogy a keresztény egyesü­lés pártja hat pontban foglalta össze az egységes ipárt programjára vonatkozó kívánságait. E­ ponto­satokat is közöltük már. A keresztény párt a pro­gramtervezetet szabatosan írásba­­foglalta és átkül­dött€ a kisgazdapártnak tárgyalás végett. Átiratban arra is megkérték a kisgazdapártot, hogy a program­pontokra tegye meg mielőbb észrevételeit és kíván­ságait és megállapodásairól legkésőbb október 8-ig értesítse a kereszténypártot. E napon ugyanis a párt a programtervezetet átadja Bethlen István gróf mi­­niszterelnöknek, a­ki régebbi elhatározása folytán október 9-én Ráday Gedeon gróf belügyminiszterrel és Belitska Sándor honvédelmi miniszterrel Pécsre utazik, a­hol nagyobb politikai beszéd keretében fogja részletesen ismertetni az egységes pártról való álláspontját és azokat a programpontokat, a­me­lyeknek alapján az egységes párt megalakulását reméli. A miniszterelnököt baranyai útjában a kor­mányt támogató pártoknak számos tagja fogja el­kísérni. 3

Next