Budapesti Hírlap, 1922. április (42. évfolyam, 75–99. szám)

1922-04-01 / 75. szám

2 mentő és honszerző erénnyé változik bennünk, s gondoljuk hozzá, hogy ha az Isten megszánja végre vergődésünket s küld férfiút, a ki impo­nál nekünk s szavával vagy cselekedeteivel, jellemével és erkölcsével egyszerre töl­be tud emelkedni e tolongó és tülekedő nemzedéknek, abban a nyomban ki is vezet bennünket ismét nagyságunk, rendeltetésünk és dicsőségünk or­­­­szágútjára. Azt pedig senki sem mondhatja, hogy Magyarország nem tud nagy embereket termelni, mert alig van faj, mely a tehetségek oly számával dicsekedhetnek, mint a magyar, ez a szittyába oltott Európa, ez az itt csatázott és szerencsét próbált népek maradékainak cso­dás keveréke, a vérkeresztezésnek olyan mért­­éke, mint alig található más országban. És bármi keverék legyen, hogy megtartotta, meg­őrizte az ősi magyar virtust. Árpád hadainak a természetét, ha másból is nem látnók, megbizo­­nyíthatjuk ime abból, hogy legkiáltóbb hibá­ját, melyből értékei is fakadnak, Herczeg Fe­renc szellemes panasza tanúsága szerint is egész históriai mivoltában mind mostanáig meg­tartotta. Az agyorifis­­oszk­ák AssentiSz Kommunistá agitátor vett Néhány nappal ezelőtt bécsi jelentés alapján megírtuk, hogy az új magyar-osztrák határ tájékán állítólag a mosonbánfalvai osztrák csendőrőrs egy csendőrét magyar határőrök, vagy magánszemélyek (akkor még nem lehetett tudni) agyonlőttek. Az osz­trák lapok természetesen nyomban határsértéssé fúj­ták föl az esetet, telekürtölték a világot „magyar fölkelőkről“ költött, fölmelegített mesékkel s az osztrák kormány nemcsak a magyar kormányhoz, de az antant bécsi képviselőihez küldött jegyzékek­ben is sietett tiltakozni. Utóbb egy-két bécsi lap, belátva, hogy alaposan túllőttek a célon — néhány­­soros restelkedő hír formájában helyreigazította az első közléseket, a magyar felkelők meséjét vissza­vonta, hangoztatva, hogy nyilván mégis csak valami tévedésről van a szó. Ma azután a Magyar Távirati Iroda felhatal­mazás alapján a következőket közli: A nyomozás eddig való eredménye szerint az osztrák csendőr — lelövésének helyre, nem magyar, hanem az­­­ osztrák területen, az új határtól 6—8 kilométerre történt; e miatt természetszerűen az eset közelebbi körülményei és résztelei, így a tett pontos helye, valamint a tettesek személye ezideig a magyar hatóságok által nem volt megállapítható. A határ­­menti területről oly jelentések azonban máris érkez­tek, a­melyek szerint a meggyilkolt nem is volt csendőr, hanem fölfegyszerzett agitátor és bizalmi­­férfi, a­ki a munkásságot sztrájkra kényszerítette, a lakossággal erőszakoskodott, és így azt gyanítják, hogy e miatt haragosai boszurának lett áldozata. Az exítenc előtt világosnak tetszett, hogy a polgármestert már a bécsi felső hely ármánya be­folyásolta. Szolgalélek, a­kivel nem is érdemes szóba állni. Sarkon fordult s kurta katonai köszöntéssel otthagyta azt. Bensejében pedig jobban háborgott s abból inkább kikivánkozott zlatkaprpoljei előretöré­sének napnál fényesebb igazolása, mint valaha. A városház lépcsőjén lemenőt több városatya jött vele szemben fölfelé. Ezeket mind bírálva nézte végig. Melyik is lenne közülök legérdemesebb az ő önigazolásának meghallgatására? .... Végr­e a kapu­ban elcsípte kabátja gombjánál fogva a városi árva­­atyát, a­kit ismert ősz császárszakálláról. De az, ijedten pardonozva, úgy elszaladt, föl a lépcsőn, a már kezdődő ülésre, hogy kabátja gombját ott­­thagyja a sértett ex’rene ujjai között. Megvetéssel dobva el a gombot, az ex’rene haragtól pirosan csörtetett az utcán. Vele szembe szinte futva jött a város legtekintélyesebb orvosa, kezében bőrtáskával. — Haiti doktor úr — állt elébe a zlatka­prpoljei előretörő. Hiába. A doktor felzerrentette előtte műszeres táská­ját s azt lihegve, hogy őt nehézszülésre várják s élet-halálról van szó, rohant tovább. — Ha ez nem bécsi ármány, akkor egyáltalán nincs is ármány ezen a romlott világon. Holott való­sággal egyéb sincs, csak az! — dörmögte az ex’ienc magában, s kezdte megvetni Salzberget is. Kedvetlenül ért haza s gyorsan hajigálta le magáról katonai pompáját. Vigye el az ördög!... Nincs igazság a világon. Már Salzbergben sincs! Csak ne volna félévre kifizetve csinos lakásának bére, el­költöznék innen is- No, de tán még akadhat is itt valamely becsületes lélek, a­ki a bécsi ármány szőtte összeesküvésben nem részes, és előbb-utóbb meghall­gatja a zlatkaprpoljei előretörés hiteles és pontos történetét. Ettől fogva az ex’ienc kényelmes fetaasttfor­­t jurabM. kard hdiwid­ sétáspárcával, folyton ama be-­­­csületes lelket kereste, reggeltől síig cirkálhatva Salzberg utcáin. A lojális salzburgi folíszterek közt azonban már elterjedt a tűze, hogy az ex’ienc ve­szedelmes leleplezéseket szándékozik fészelni velük, a­minek meghallgatása a bécsi hatalmiakat esetleg­ Salzberg ellen ingerelheté. Ezért, a­merre az ex’ienc sétált, az exuberik mind nagyon siettek be a kapuidra és a mellékutcákba. Még a­­kocsik és Wolkisták is, mintha menekültek volna. Az ex’ienc a magából ki­adhatóz­arunak látszó önigazolást­ól már-már szétrobbant, mikor egy bolt dog szép napon, mosolygósabban, mint a napfény, feléje sugárzott, azaz egyenesen szembe jött reá, a városi színház hátsó kam­jából lebbezve ki, egy bá­jos kis női teremtés. — Ex’lene, drága ex’fenc! engedje meg, hogy a nagy katonát, ZbAkaprpolis hősét, mély hódolat­tal üdvözölhessem. Volt szerencsém ex’lencet már Troppauban Mthattw, mikor ott kreáltam a Tücsök címszerepét. Én vagyok az a Mici Grilie. — Áh! . . . óh... Mily kedves!... Mily öröm!... Ez fámóz! Mici Grile! ... N­agyne-hogy - ne! Emlékszem... (persze, hogy nem emlékezett!) ... az remek alaszíitás volt. Akkor én ott voltam Troppauban divizionár­is . .. M' ci kisasszony, ön el­ragadó ... és mi több... önt, úgy látom, Z’atka­­prpolje is érdekli? — De m­ég mennyire, ex lene! Minden szent nekem, a mi hőve', a mi nagy osztrák összh­azánk történelmi dlcsősége. — Ez valóban szép! Ez patriotiumxml • » » Ritkaság a mai romlott világiban!... Tehát ha nem terhelem, Mici kisasszony, elmondom magának, s maga az első, a kinek elmondom, a zlatkai prpoljei fényes és terv szerint sikeres előretörés egyetlen hi­teles és ptatos t­őrt­ ánetét. £* az ex’terve ffiatult* délig. És MAá az elra­gadtatás fényével átszdlemeült arcán hallgatta. E közben lassan sétálgattak együtt * fasoros utcán. Metffíbeefcek balé. — Meaeogodná Mici W«a#f*wus. *«Dr azt osszam masával szerény ebédemet?... Legyen szerencsém!... Agglegény lakás ugyan, de az én korom immu­niztálj­­a magát... És valóban, ez az előretörés csak egyfolytában elmondva érthető meg. Mici azt mondta, hogy ránézve végtelen na­­y kitüntetés és boldogság, ha az excienccel ebédelhet s tovább hallhatja Zlatkeprpo­je összes izgatóan érdekfeszítő részleteit Ezzel szemben mindazt a hit­vány gyanúsítást, mely őt a világ száján érheti, csak édes-kincs martinamnak fogja tekinteni. Az­ exzienc talán be tudta volna fejezni Zlatka­­prpoljét aznap estig, a­mikor Micinek a színházba kellett skin­re játszani, de Mici aféle megfordított Sehrezáde volt, a­ki nem mondani, hanem hall­gatni szerette eneregyéjen át a meséket. Az ex’ienc már vagy egy­­hónapja folyton ma­gyarázta Micinek Zlatkaprpoljét s Midi még mindig u­j és új részletek­ után csengett. Az ex’renc, mikor Midi színházi kötelességei elvon­tak tőle, egyebet sem tett, csak tovább fejlesztette magában ama szüntelenül nagy ebbe zenivé kialakuló előretörést, Mid meg is mondta neki őszintén: — Ez nem is csak közönséges nfiv hadtett volt. e­x’renc, hanem valóságos tragikai míthosz! S ön, ex’renc, nem is csak nagy hős, hanem valóságos félisten! Jj — Végre egy egészen ókm és egészen igazat­mon­dó lélek is van ezen a romlott világon! — álla­­pi­tá meg ez ex’ienc. — S ezt ne vegyem én el fele­ségül? Ezt, a ki bennem az antik hősiességet imádja? Ezt, a­ki egy világgal szemben, az én iga­zam egyetlen megértője... Ezt, a­ki nélkülem nem­­ akar s nem tud többé élni. Egyszóval, Mid ma már igen bájos táborazer­­n­agy­né, ‘kegyelmes asszony. A­z ex’fenc pedig bol­dog, hogy rajta kics­t is van még valaki a világon, a­­ki tudta a zlatkaprpolid fényes és tervszerűen sikerült előretörés hiteles és pontos történetét. Bosapesti Hírlap 175. sz) 1922 áprils 1. A király állapota rosszabbodott. A tegnapról mára virradó éjszakán több nyug­talanító távirat érkezett Párisból. Kocy Károly ki­rály állapota változatlanul súlyos. A mai nap ked­vezőbb érek érkeztek, viszont éjszakai b­eutatási jelentésünk szerint a király állapota ismét „válsá­gosra fordult. Ez a táviratunk igy szól: Páris. márc. Sí., délután 6 óm 50 vére. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) A Havat-ügynökség jelenti Fanehelból: Károly király állapota komoly. Delirium állott be. • Napközben érkezett jelentéseink a követ­kezőét : Pallavicini György őrgróf a hajnali órákban táviratot kapott Káraiyi József gróftól Székesfehér­várról, a m­ely a király állapotáról szóló legutolsó funchali értesítést közli­ A távirat, melyet tegnap délelőtt tizenegy órakor adtak fel Funchalban. Így szól: Funchal, márc. 30. Őfelsége kétoldali tüdő­­gyuladásban szenved. 28-án állapota szivergenge­­ség folytán aggasztóra fordult, őfelsége felvette a halotti szentségeket. Delua dr. bécsi háziorvos jövetelét várják. Ezután némi javulás állott be.* változó láz, 39 fok körül. Az And­rá­­s­y- p­á­r­thoz egy másik távirat is ér­kezett ma hajnalban Pák­son át, mely tegnapi ke­lettel a következőket jelentette Funchalba: A tüdőgyuladás lokalizálódott, a továbbter­jedés megszűnt. A láz leszállt SS fokra, a kezelő­orvosok véleménye szerint az életveszedelem el­múlt. A gyermekek állapotában tartós javulás, mutatkozik. Egy hágai jelentés pedig ezeket közli: Funchalból táviratozzék a madridi El Sói­nak . Károly király állapotában határozott javu­lás állott be, mert a gymladási centrum, nem ter­jed tovább. A hőmérséklet csütörtök óta 39, táp­­lálékvétel és közérzet javult, öntudat tiszta • A Magyar Távirati iroda jelenti: Az utóbbi napokban megjelent hírekkel szemben megállapít­­ható, hogy Madeira szigetének és fővárosának igen enyhe és egyenletes az éghajlata. A­­februári köze­pes hőmérséklet 15.4, az augusztusi 32.6 fok. A szi­getet nedves és egyenletes klímájára való tekintet­­tel a tüdőbetegek nagy számban keretei fel. A volt király anyagi helyzetét illetően ismé­telten leszögezhető az a tény, hogy a beérkezett jelentések szerint a királyi család rangjának telje­sen megfelelő életmódot folytat semmiben hiányt nem Szenved s a már függőben levő anyagi kérdé­sek kielégítő rendezése is a legközelebbi időben várható. Javulásról nem lehet beszélni. Bécsből jelenti a Neues Wiener Abendblatt. A mai éjszaka folyamán a beteg császár környezet­­éből érkezett hírek azt közlik, hogy állapota válto­­zatlanul komoly. Itteni tájékozott helyen kétségbe vonják azoknak a budapesti jelentéseknek alapos­­ságát, a­melyek szerint észrevehető javulás állott be. A legutóbbi funchali távira­tot, mely Bécsbe ér­kezett, tegnap délután adták fel. Alig tehető tehát fel, hogy Budapesté® már valamivel később beállott javulásról tudnának. Egyébként ennek a betegség­nek természetében van, hogy ez idő szrint aligha lehet már döntő jellegű­ javulásról beszélni. Az or­vosok 4-5 nap múlva nyilatkozhatnak arról, váj­jon a tüdőgyulladás további normális lefolyásánál az életveszedelem megszűntnek tekinthető-e. Bécsbe eddig csak olyan táviratok érkeztek, melyek szerint javulás még nem állott be és a helyzet ugyanolyan, mint az első napokban.­­ A király betegségéről, Párisból jelentik: A madridi Riario de No­ffi­cias főszerkesztője, a­ki Károly királyt Funechalban ismételten meglátogatta, részletes jelentést közöl Károly király betegségéről és a többi között a kö­­vetkezőket mondja: Funehalban való jelenléte óta Károly királynál többizben rosszullét állott be. Az utóbbi idők izgalmai, valamint nyilván az éghajlat, változások is, egészségi állapotának ártalmára vol­­tak. Károly király napiyon lesoványodott és erősen megőszült. Már néhány héttel­­ezelőtt is kisebb nátha bántotta, a­mely azután március 24-én sokkal erő­sebb mértékben megismétlődött. A­mikor a balol­dali tüdőgyulladás fellépett, a kezelőorvos, a­ki kül­lemben igen megbízható, mindjárt nagyon aggódott a páciens szívműködése miatt. Szívgyöngeség azon-­­ban csak egyetlenegy esetben állott be s ekkor a ki­rály, a­ki állapotával teljesen tisztában volt ki­­vonta az utolsó ken­etet és megtette végső intézke­déseit. Ez március 28-án volt. Az orvosok remélik, hogy a király megmenthető lesz. Zita királynő egészséget — gyermekei a gyönyulás ui£ón. Hágából jelentik. A madridi Correspondencia de Espana jelentése szerint az a hir, mintha Zita királyné megbetegedett volna, alaptalan. Károly királyon kívül csak két gyermeke be­teged­ett meg könnyű természetű náthában. Állapotai­ nem vesze­delmes és már javulóban vannak. Károly király be­tegsége normálisan folyik le. Gondoskodás történt ápolószemélyzet jelenlétéről. Orvosok és gyógysze­rek szintén rendelkezésre állanak. Zita királyné szinte szünet nélkül a betegszobában tartózkodik. Mint Bécsből jelentik, a Neue Freie Presse Fuonhallal állandóan érintkező személyiségtől infor­

Next