Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

Budapest, 1923. XLII 3. évfolyam, 24. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 400 korona, negyedévre 1190 korona. Egyes szám ára 20 korona. Ausztriában egy példány ára 1300 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ára 6 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc ár® korona. Szerda, január 31. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A többtermelésről. Budapest, jan. 30. A többtermelés is azok közé a szo­morú dolgok közé tartozik, mint a ke­reszténység. Mindkettőről többet hal­lunk, mint a­mennyit látunk belőlük. Tegnap megalakult a Többtermelő Liga, igen előkelő emberek részvételé­vel és érdeklődésüktől kísérve, meg­választotta védőit és elnökeit és meg­szervezte bizottságait. Földes Béla dr. volt miniszter, a mozgalom lelke s a Liga elnöke, szép és tanulságos beszé­det mondott ez alkalommal, mely ma­gát az eszmét, az alakulás céljait, szükségét, hasznát és nehézségeit vilá­gos és hatásos mondatokban fejtegette. A­miről hallgatóságát meg akarta győzni, arról meg is győzte azokat, a­kik, mint ő, azt tartják, hogy az or­szág szorongatott helyzetén, gazdasági és pénzügyi ínségén csak az a munka segíthet, a­mely a termelést felviszi —­­egyelőre — régi nívójára, hogy azután lehetséges legyen az igazi többter­­m­elés. E szerint a többtermelés szó egy­előre csak egy andalító eufómia. Egy szép szó, a­melynek árnyékában ott lappang az a valóság, hogy mostaná­ban kevesebbet termelünk, mint eddig­­termeltünk. Sőt hozzáértők véleménye szerint egyelőre nem hogy hamarosan többet fognánk termelni, hanem ellen­kezőleg, termelésünk csökkenő ten­­­denciája még egyre tart. Ez a balkörülmény természetesen fokozottabb mértékben igazolja a Liga létrejövetelét, de egyszersmind aggasz­tóan állja is az útját. És attól méltán lehet félni, hogy ez olyan okokból ered, a­melyekkel a ligának sikeresen­­megbirkóznia aligha lesz módjában. Mert végre is, mit jelent az a több­­termelés, a­mely alkalmas arra, hogy­­— mint a gázhajózásban a zsilipeken beömlő víz a kellő nívóra emeli a ha­jót, hogy folytathassa útját a folyón fölfelé — az ország termelő része: a mezei gazda, az iparos, a gyáros, a ke­reskedő, a szellem, mint munkás és a tőke, mint munkás és az emberi kéz, mint munkás, mind megmozduljon, és fokozott erővel lásson a dolgához. Hogy ehhez, hogy csak lehetséges is legyen, milyen erkölcsi, értelmi és anyagi erők kívántatnak meg, azt vilá­gosan és szabatosan elmondotta elnöki beszédében Földes Béla. Egyet azon­ban nem mondott el, a­mi pedig mind a többi föltételnek az előföltétele. Ez az egy pedig semmi más, mint a megfelelő kormányzás az országban. Az erre a célra beidegzett törvényho­zás és ennek a célnak szolgálatába sze­gődött kormány. Törvénynek, rende­letnek, kormányzati intézkedésnek, mindnek erre a célra kell a szemét sze­geznie, akkor a Liga nagyszerű hatás­sal kapcsolhatja bele a közérdekbe a maga tevékenységét. E nélkül meddő, akadémikus értéke lesz gyűléseinek s egy kicsiny válogatott közönség fog neki némi erkölcsi sikert biztosítani, m­ely messze marad attól, hogy orszá­gosnak legyen mondható. Mert míg itt a kisgazdák gyűlésez­nek és deputálnak akkor, a­mikor a kis­antant a határainkra szállítja a ka­tonáit, addig a közös áldozatot és munkát követelő többtermelésről ne beszéljünk. S a­míg agrárius és merkantilizmus azon vitatkoznak, hogy melyikük vi­seljen kevesebb adót, addig többterme­lés nincsen. S a­mig azt nézik, milyen vallású a kereskedő s a gyáros és nem azt, hogy milyen hitelű, hirű, összeköttetésű és tapasztalt, s a szerint osztogatnak vál­lalkozást, importot, exportot és privi­légiumot, addig önámitás többterme­lésről beszélni. S mig fajvédelmi jelszókkal mámo­­rositják a hiszékenyebb közönséget s ezzel csak a társadalom nyugalmát és munkaképességét rontják, addig áb­ránd minden többtermelés. S a­mig minden beteges ambíció máról-holnapra keres és talál magá­nak néhány embert pártnak, melynek ő a vezére; s mig a nagyobb pártokban ellentétes elemek titkos versenye fo­lyik s a többségi vezérek gondját az országtól elvonja a párt egységének a gondja, addig a többtermeléshez szük­séges egyértelműség kilátástalan. A­mig az indemnitási szavazásnál pártválsággá fajulhat az, hogy Péter és Pál miért szavaztak a numerusz klauzusz mellett vagy ellene, addig a többtermelés fontossága iránt kevés fo­gékonyságot kell látnunk. Mert igenis, mindennek lehet fon­tossága és jogosultsága: a merkantiliz­musnak is, az agrárizmusnak is, a ke­resztény szellemnek is és a radikaliz­­musnak s a szocializmusnak is, a faj­védelemnek is, sőt az antiszemitizmus­nak is, mert hiszen nem találták volna fel már évezredekkel ezelőtt, ha ko­moly okai is nem volnának; de ilyen pusztító és rontó formában, mint most, még nem járt közöttünk. Ez fontos­sága lehet a kisüstnek és a nagy szesz­gyárnak is, a pártf­egy­elemnek is és a pártbomlásnak is. Mindennek lehet jogosultsága és fontossága, de mind­­dennek csak a maga kellő idejében. És mind e kérdéseknek föbbe kell állítani az ország érdekeit. Ez az érdek parancsolja vagy tiltja csak, mikor mi­nek van az ideje. Ma pedig, megtépett állapotunkban, a­mikor a gond, a drágaság, a társada­lom lazasága, a megélhetés szorongat­­ásai, a rend bizonytalansága, a közbi­zalom ingadozása, csüggedés, szegény­ség, elégedetlenség, mind tilos és ve­szedelmes vágyakat mozgat meg ben­nünk és a kétségbeesés felé ostorral kerget; s mikor körülöttünk lakó el­lenségeink provokációja kisérti önural­munkat, mikor az állam gazdasági helyzete vigasztalannak festi a jövőn­ket; mikor Európa talaját alátorpe­­dózta a lelkek­en békék egész sorozata, ma kiáltó szükség, hogy minden erő, a­mellyel rendelkezünk, minden szerve­zet, a­mely még megvan a múltból, minden foglalkozás, minden ember csak egy, csak egyetlen egy célt lásson maga előtt, az ország gazdasági nyo­morának megenyhítését, a munkát, a többtermelést, mely szó alatt csak ezt lehet érteni. De hol vagyunk ettől, a­mig a mai boldogtalan, önző és meddő pártviszo­nyok bilincseiben vergődik az ország. Hol vagyunk ettől, a­mig nagy orszá­gos érdekek dilettáns kezekre vannak bízva! Hol vagyunk ettől, a­mig a köz­bizalom helyett, mely egyesítene, a közgyanakvás jár közöttünk mérgező lehelletével. Szánni kell azokat a fér­fiakat, a­kiket ily visszás körülmények közt sorsuk arra ítélt, hogy egy ország gondját viseljék szívükben és agyuk­ban és lelkiismeretükön. És hol vagyunk mindentől, a­míg a magyar alkotmány integritását helyre nem állítottuk. Attól félek, a­mig ezt meg nem tettük, hiú sóvárgás az ország integritása is, hiú ábránd a többterme­lés is. II népszövetség a nemzetgyűlésen. Sa nemzetgyiű­lés ülése. — 18 pápai kommunista 3js5E©®5fcii«#_§s0 — Az igazsá­ggügyminiszter a nép­szövetségreL A­­napirend előtt :Batitz Gyula szocialista képviselő bejelentette az állítólagos pápai kommunista összeesküvést, melybe a pápai rendőrség őt is belekeverte. Az eset ama vérz.regények közül való, a­milyenek már évek óta zaklatják a közéletet, kifelé pedig rossz színben tüntetik föl az országot, akár valók, akár célzatos torzítások. A bel­ügyminiszter azonnal fölvilágosítással szol­gált.­ Az esettel már az ügyészség foglalko­zik. Ilyenkor nagyon helyén volna a gyor­sított eljárás. A napirenden n­égy külügyi javaslat ál­lott, de ma csak azzal végeztek általános­ságban, a­melyik Magyarországnak a nép­szövetségbe való belépését iktatta tör­vénybe. A javaslat kitűnő alkalmul szol­gált, hogy Magyarország külpolitikai hely­zetét megvitassák, továbbá tájékoztassák a magyar közvéleményt, a­melyet szomszé­daink gyanús magatartása hetek óta ide­gesít és fölvilágosítsák a külföldet ellensé­geink által minduntalan kétségbevont bé­kés szándékairól. A vita nem felelt meg en­nek a várakozásnak. Az ellenzéki oldalon várták Apponyi­­és Andrássy felszólalását, de Andrássyt, mint a folyosón beszélték, éppen a külpolitikai helyzetünk kényes­sége tette tartózkodóvá, Apponyi talán fel­szólal a részletes vitánál. Az általános vi­tában, a­melyet Daruváry Géza igaz­­ságügyminiszter beszéde zárt le, Mózer Ernő előadó, Peidl Gyula, Giesswein Sán­dor, Lots Vilmos báró és Dénes István vettek részt. A szónokok valamennyien, a szocialista vezért sem véve ki, a javaslat mellett nyilatkoztak, több-kevesebb biza­lommal a wilsoni intézmény iránt, mely­nek fentartásához az előadó számítása sz­e­rint évi sz­z­ztízezer aranyfrankkal kell já­rulnunk. Giesswein azzal vigasztalt ben­nünket, hogy a népszövetség minden töké­letlensége mellett az emberiség evolúciójá­ban nagy fontossággal bír és n©m jelenti a mostani státusszkvó megrögzítését. Peidl Gyula valamivel óvatos­abban nyilatkozott az intézmény értékéről, de óva int attól, hogy szét­robbantásában részt vegyünk. A szocialista vezér szélesen magyarázta a szo­cialista magatartást a háború és a béke kérdésében. Ha a nemzetek a szocialistákra hallgattak volna, nem lett volna háború és nem került volna sor a forradalmakra és az ország megcsonkítására. De nálunk az úri mentalitás vitte a szót és viszi most is, nem pedig a demokrácia. Ennél az okosko­dásnál önkéntelenül a nagy és kis demok­ráciákra kellett gondolnunk, melyeknek zsarnoki mentalitása éppen mo®t tobzódik a l­egkegyet­leneb­bü­l. Aktuálisabb és kevésbé elméleti volt az a felhívása, hogy szomszé­dainkkal megegyezést keressünk, mert, mondotta, ha Ausztriával tudtunk elfogad­ható viszonyt teremteni, miért nem tud­nánk a többi szomszéddal. Lew Vilmos báró meglehetős éles késsel bontotta ele­meire a szocialista vezér tendenciáit. A szocialisták nem sajátíthatják ki a békés szándékokat­­ és a demokratikus törekvése­ket. A nemzetgyűlés háborgásai, a ganaj­­turók munkája csak hátráltatják viszo­nyaink konszolidálását és nem engedik ki­alakulni a külföld bizalmait. Az eféle meg­jegyzések persze nem tetszettek a szélső­­baloldalon, a profeszionátus közbeszólók vérszemet kaptak és meggondolatlanul bele­­gázottak az ország vetésébe. Mert ha még mindig akad ma­gyar képviselő, a­ki Tisza Istvánt vádolja a háború felidézésével, ak­kor mit várjunk a külföldtől vagy éppen az ellenségeinktől. A nagy Kanadabandabam l­ovagias ügy is kerekedett, de erre már igazán kár szót vesztegetni. Daruváry miniszter akként csoportosí­totta érveit, hogy bizalmat ébresszen a népszövetség intézménye iránt. Biztosítani fog bennünket a váratlan támadások ellen, mondotta a miniszter, és mindenki a kis­­antant mostani váratlan és teljesen meg­okolat­lan akciójára gondolt. A népszövet­ség, jelentette örömmel a miniszter, már meg is kérdezett bennünket arra nézve, hogy mint vélekedünk a lefegyverzés kér­déséről. A legfontosabb mégis az, hogy a kisebbségek jogiéiért síkra szánhatunk a népszövetségben és a nemzetek tanácsáé­ban az igazság fegyvereivel felvilágosító munkát végezhetünk. A nemzetgyűlés egyhangúan elfogadta általánosságban a javaslatot. Az ülés lefogása. Scitovszky Béla elnök kevéssel 12 óra előtt nyitolta meg az ülést. A napirend előtt fölszólalt Batitz Gyula és határozott hangom cáfolta azt a hír­adást, mintha ő Pápán kommunista össze,­es­küvést szőtt volna és hogy ő ebből a cél­ból a kommunista szervezeteket előre meg­teremteni akarta volna. A­kik róla Pápán ezt a vádat terjesztették, a kommunizmus alatt vörös őrparancsnokok voltak, a kom­munizmus bukása után pedig bűnrészesek voltak a devecseri gyilkosságban. A szélső­­baloldal folytonos zajongása közben arra kérte végül a belügyminisztert, hogy a leg­alaposabban vizsgálja meg az ügyet és addig is, a mig­ráróilag elintézik, kéri, hogy vegye oltalmába azokat a munkáso­kat, a­kiket a pápai detektívek minden ok nélkül ütlegeltek, gyötörtek s azután le­csukták őket. Rakovszky Iván külügy­miniszter nyom­ban válaszolt és elmondta, hogy Batitz még január 20-án fordult hozzá ebben a dolog­ban. Ő akkor azonnal jelentést kért a pápai rendőrségtől, a­melynek jelentése szerint Batitz­awin a bizalmas gyűlésen rendszer­változást jósolt februárra, a­melynek kö­vetkeztében a nemzeti hadsereget egészen leszerelnék és Magyarországot szociálisa állammá alkotják. (Nagy zaj jobbról, til­takozás a szociáldemokrata párton.) Egye­bekben pedig a vádlottak közül hatot már elbocsátottak, csupán két embert tartottak fogságban, mert ezek már aaimak előtte is rendőri felügyelet alatt állottak gyanús­­ maguk viseletük miatt. Az iratokat miátt át­küldték az ügyészséghez és a bírói eljárás már folyamatban van. (Hosszas élénk he­lyeslés jobbról.) A nemzetgyűlés eziután harmadszori ol­vasásban is megszavazta az indemnitásról szóló javaslatot. Az elnök azután bejelentette, hogy a sür­gősség hatálya megszűnt és a nemzetgyű­lés újra a rendes keretben folytatja tanács­­kozásait. Magyarország a nemzetek szövetségében. Moser Ernő előadó ismertette Magyar­­országnak a nemzetek szövetségébe való fölvételéről szóló külügyminiszteri törvény­­javaslatot. Szükséges volt, hogy Magyar­­ország helyet foglaljon a nemzetek szövet­ségében, mert ezzel remélhetően hatásosab­ban tudjuk igazainkat a külföld előtt kép­viselni és panaszainkat, sérelmeinket elő­adni. Peidl Gyula elfogadja a javaslatot. A nemzetek helyzetét megkönnyíti az, ha szö­vetségbe tömörülnek. A népszövetség alig­ha fogja előmozdítani a háború kiküszöbö­lését, mindazonáltal helyesnek­­ és üdvös­nek tartja, úgy is mint magyar, úgy is mint szociáldemokrata, hogy Magyarország belé­pett a népszövetség tagjai közé. A szocia­listáknak programszerű követelése, hogy az ököljog, a véres háborúk helyett a nemzet­közi vitás kérdéseket közös nemzetközi bí­róság intézze el. Az európai állapotokat fejtegetve, hangoztatja, hogy megegyezést kell keresnünk a körülöttünk lévő államok.­í hai, annyival inkább, mert az országnak

Next