Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
Budapest, 1923. XLII 3. évfolyam, 24. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 400 korona, negyedévre 1190 korona. Egyes szám ára 20 korona. Ausztriában egy példány ára 1300 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ára 6 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc ár® korona. Szerda, január 31. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A többtermelésről. Budapest, jan. 30. A többtermelés is azok közé a szomorú dolgok közé tartozik, mint a kereszténység. Mindkettőről többet hallunk, mint amennyit látunk belőlük. Tegnap megalakult a Többtermelő Liga, igen előkelő emberek részvételével és érdeklődésüktől kísérve, megválasztotta védőit és elnökeit és megszervezte bizottságait. Földes Béla dr. volt miniszter, a mozgalom lelke s a Liga elnöke, szép és tanulságos beszédet mondott ez alkalommal, mely magát az eszmét, az alakulás céljait, szükségét, hasznát és nehézségeit világos és hatásos mondatokban fejtegette. Amiről hallgatóságát meg akarta győzni, arról meg is győzte azokat, akik, mint ő, azt tartják, hogy az ország szorongatott helyzetén, gazdasági és pénzügyi ínségén csak az a munka segíthet, amely a termelést felviszi —egyelőre — régi nívójára, hogy azután lehetséges legyen az igazi többtermelés. E szerint a többtermelés szó egyelőre csak egy andalító eufómia. Egy szép szó, amelynek árnyékában ott lappang az a valóság, hogy mostanában kevesebbet termelünk, mint eddigtermeltünk. Sőt hozzáértők véleménye szerint egyelőre nem hogy hamarosan többet fognánk termelni, hanem ellenkezőleg, termelésünk csökkenő tendenciája még egyre tart. Ez a balkörülmény természetesen fokozottabb mértékben igazolja a Liga létrejövetelét, de egyszersmind aggasztóan állja is az útját. És attól méltán lehet félni, hogy ez olyan okokból ered, amelyekkel a ligának sikeresenmegbirkóznia aligha lesz módjában. Mert végre is, mit jelent az a többtermelés, amely alkalmas arra, hogy— mint a gázhajózásban a zsilipeken beömlő víz a kellő nívóra emeli a hajót, hogy folytathassa útját a folyón fölfelé — az ország termelő része: a mezei gazda, az iparos, a gyáros, a kereskedő, a szellem, mint munkás és a tőke, mint munkás és az emberi kéz, mint munkás, mind megmozduljon, és fokozott erővel lásson a dolgához. Hogy ehhez, hogy csak lehetséges is legyen, milyen erkölcsi, értelmi és anyagi erők kívántatnak meg, azt világosan és szabatosan elmondotta elnöki beszédében Földes Béla. Egyet azonban nem mondott el, ami pedig mind a többi föltételnek az előföltétele. Ez az egy pedig semmi más, mint a megfelelő kormányzás az országban. Az erre a célra beidegzett törvényhozás és ennek a célnak szolgálatába szegődött kormány. Törvénynek, rendeletnek, kormányzati intézkedésnek, mindnek erre a célra kell a szemét szegeznie, akkor a Liga nagyszerű hatással kapcsolhatja bele a közérdekbe a maga tevékenységét. E nélkül meddő, akadémikus értéke lesz gyűléseinek s egy kicsiny válogatott közönség fog neki némi erkölcsi sikert biztosítani, mely messze marad attól, hogy országosnak legyen mondható. Mert míg itt a kisgazdák gyűléseznek és deputálnak akkor, amikor a kisantant a határainkra szállítja a katonáit, addig a közös áldozatot és munkát követelő többtermelésről ne beszéljünk. S amíg agrárius és merkantilizmus azon vitatkoznak, hogy melyikük viseljen kevesebb adót, addig többtermelés nincsen. S amig azt nézik, milyen vallású a kereskedő s a gyáros és nem azt, hogy milyen hitelű, hirű, összeköttetésű és tapasztalt, s a szerint osztogatnak vállalkozást, importot, exportot és privilégiumot, addig önámitás többtermelésről beszélni. S mig fajvédelmi jelszókkal mámorositják a hiszékenyebb közönséget s ezzel csak a társadalom nyugalmát és munkaképességét rontják, addig ábránd minden többtermelés. S amig minden beteges ambíció máról-holnapra keres és talál magának néhány embert pártnak, melynek ő a vezére; s mig a nagyobb pártokban ellentétes elemek titkos versenye folyik s a többségi vezérek gondját az országtól elvonja a párt egységének a gondja, addig a többtermeléshez szükséges egyértelműség kilátástalan. Amig az indemnitási szavazásnál pártválsággá fajulhat az, hogy Péter és Pál miért szavaztak a numerusz klauzusz mellett vagy ellene, addig a többtermelés fontossága iránt kevés fogékonyságot kell látnunk. Mert igenis, mindennek lehet fontossága és jogosultsága: a merkantilizmusnak is, az agrárizmusnak is, a keresztény szellemnek is és a radikalizmusnak s a szocializmusnak is, a fajvédelemnek is, sőt az antiszemitizmusnak is, mert hiszen nem találták volna fel már évezredekkel ezelőtt, ha komoly okai is nem volnának; de ilyen pusztító és rontó formában, mint most, még nem járt közöttünk. Ez fontossága lehet a kisüstnek és a nagy szeszgyárnak is, a pártfegyelemnek is és a pártbomlásnak is. Mindennek lehet jogosultsága és fontossága, de minddennek csak a maga kellő idejében. És mind e kérdéseknek föbbe kell állítani az ország érdekeit. Ez az érdek parancsolja vagy tiltja csak, mikor minek van az ideje. Ma pedig, megtépett állapotunkban, amikor a gond, a drágaság, a társadalom lazasága, a megélhetés szorongatásai, a rend bizonytalansága, a közbizalom ingadozása, csüggedés, szegénység, elégedetlenség, mind tilos és veszedelmes vágyakat mozgat meg bennünk és a kétségbeesés felé ostorral kerget; s mikor körülöttünk lakó ellenségeink provokációja kisérti önuralmunkat, mikor az állam gazdasági helyzete vigasztalannak festi a jövőnket; mikor Európa talaját alátorpedózta a lelkeken békék egész sorozata, ma kiáltó szükség, hogy minden erő, amellyel rendelkezünk, minden szervezet, amely még megvan a múltból, minden foglalkozás, minden ember csak egy, csak egyetlen egy célt lásson maga előtt, az ország gazdasági nyomorának megenyhítését, a munkát, a többtermelést, mely szó alatt csak ezt lehet érteni. De hol vagyunk ettől, amig a mai boldogtalan, önző és meddő pártviszonyok bilincseiben vergődik az ország. Hol vagyunk ettől, amig nagy országos érdekek dilettáns kezekre vannak bízva! Hol vagyunk ettől, amig a közbizalom helyett, mely egyesítene, a közgyanakvás jár közöttünk mérgező lehelletével. Szánni kell azokat a férfiakat, akiket ily visszás körülmények közt sorsuk arra ítélt, hogy egy ország gondját viseljék szívükben és agyukban és lelkiismeretükön. És hol vagyunk mindentől, amíg a magyar alkotmány integritását helyre nem állítottuk. Attól félek, amig ezt meg nem tettük, hiú sóvárgás az ország integritása is, hiú ábránd a többtermelés is. II népszövetség a nemzetgyűlésen. Sa nemzetgyiűlés ülése. — 18 pápai kommunista 3js5E©®5fcii«#_§s0 — Az igazsággügyminiszter a népszövetségreL Anapirend előtt :Batitz Gyula szocialista képviselő bejelentette az állítólagos pápai kommunista összeesküvést, melybe a pápai rendőrség őt is belekeverte. Az eset ama vérz.regények közül való, amilyenek már évek óta zaklatják a közéletet, kifelé pedig rossz színben tüntetik föl az országot, akár valók, akár célzatos torzítások. A belügyminiszter azonnal fölvilágosítással szolgált. Az esettel már az ügyészség foglalkozik. Ilyenkor nagyon helyén volna a gyorsított eljárás. A napirenden négy külügyi javaslat állott, de ma csak azzal végeztek általánosságban, amelyik Magyarországnak a népszövetségbe való belépését iktatta törvénybe. A javaslat kitűnő alkalmul szolgált, hogy Magyarország külpolitikai helyzetét megvitassák, továbbá tájékoztassák a magyar közvéleményt, amelyet szomszédaink gyanús magatartása hetek óta idegesít és fölvilágosítsák a külföldet ellenségeink által minduntalan kétségbevont békés szándékairól. A vita nem felelt meg ennek a várakozásnak. Az ellenzéki oldalon várták Apponyiés Andrássy felszólalását, de Andrássyt, mint a folyosón beszélték, éppen a külpolitikai helyzetünk kényessége tette tartózkodóvá, Apponyi talán felszólal a részletes vitánál. Az általános vitában, amelyet Daruváry Géza igazságügyminiszter beszéde zárt le, Mózer Ernő előadó, Peidl Gyula, Giesswein Sándor, Lots Vilmos báró és Dénes István vettek részt. A szónokok valamennyien, a szocialista vezért sem véve ki, a javaslat mellett nyilatkoztak, több-kevesebb bizalommal a wilsoni intézmény iránt, melynek fentartásához az előadó számítása szerint évi szzztízezer aranyfrankkal kell járulnunk. Giesswein azzal vigasztalt bennünket, hogy a népszövetség minden tökéletlensége mellett az emberiség evolúciójában nagy fontossággal bír és n©m jelenti a mostani státusszkvó megrögzítését. Peidl Gyula valamivel óvatosabban nyilatkozott az intézmény értékéről, de óva int attól, hogy szétrobbantásában részt vegyünk. A szocialista vezér szélesen magyarázta a szocialista magatartást a háború és a béke kérdésében. Ha a nemzetek a szocialistákra hallgattak volna, nem lett volna háború és nem került volna sor a forradalmakra és az ország megcsonkítására. De nálunk az úri mentalitás vitte a szót és viszi most is, nem pedig a demokrácia. Ennél az okoskodásnál önkéntelenül a nagy és kis demokráciákra kellett gondolnunk, melyeknek zsarnoki mentalitása éppen mo®t tobzódik a legkegyetlenebbül. Aktuálisabb és kevésbé elméleti volt az a felhívása, hogy szomszédainkkal megegyezést keressünk, mert, mondotta, ha Ausztriával tudtunk elfogadható viszonyt teremteni, miért nem tudnánk a többi szomszéddal. Lew Vilmos báró meglehetős éles késsel bontotta elemeire a szocialista vezér tendenciáit. A szocialisták nem sajátíthatják ki a békés szándékokat és a demokratikus törekvéseket. A nemzetgyűlés háborgásai, a ganajturók munkája csak hátráltatják viszonyaink konszolidálását és nem engedik kialakulni a külföld bizalmait. Az eféle megjegyzések persze nem tetszettek a szélsőbaloldalon, a profeszionátus közbeszólók vérszemet kaptak és meggondolatlanul belegázottak az ország vetésébe. Mert ha még mindig akad magyar képviselő, aki Tisza Istvánt vádolja a háború felidézésével, akkor mit várjunk a külföldtől vagy éppen az ellenségeinktől. A nagy Kanadabandabam lovagias ügy is kerekedett, de erre már igazán kár szót vesztegetni. Daruváry miniszter akként csoportosította érveit, hogy bizalmat ébresszen a népszövetség intézménye iránt. Biztosítani fog bennünket a váratlan támadások ellen, mondotta a miniszter, és mindenki a kisantant mostani váratlan és teljesen megokolatlan akciójára gondolt. A népszövetség, jelentette örömmel a miniszter, már meg is kérdezett bennünket arra nézve, hogy mint vélekedünk a lefegyverzés kérdéséről. A legfontosabb mégis az, hogy a kisebbségek jogiéiért síkra szánhatunk a népszövetségben és a nemzetek tanácsáéban az igazság fegyvereivel felvilágosító munkát végezhetünk. A nemzetgyűlés egyhangúan elfogadta általánosságban a javaslatot. Az ülés lefogása. Scitovszky Béla elnök kevéssel 12 óra előtt nyitolta meg az ülést. A napirend előtt fölszólalt Batitz Gyula és határozott hangom cáfolta azt a híradást, mintha ő Pápán kommunista össze,esküvést szőtt volna és hogy ő ebből a célból a kommunista szervezeteket előre megteremteni akarta volna. Akik róla Pápán ezt a vádat terjesztették, a kommunizmus alatt vörös őrparancsnokok voltak, a kommunizmus bukása után pedig bűnrészesek voltak a devecseri gyilkosságban. A szélsőbaloldal folytonos zajongása közben arra kérte végül a belügyminisztert, hogy a legalaposabban vizsgálja meg az ügyet és addig is, a migráróilag elintézik, kéri, hogy vegye oltalmába azokat a munkásokat, akiket a pápai detektívek minden ok nélkül ütlegeltek, gyötörtek s azután lecsukták őket. Rakovszky Iván külügyminiszter nyomban válaszolt és elmondta, hogy Batitz még január 20-án fordult hozzá ebben a dologban. Ő akkor azonnal jelentést kért a pápai rendőrségtől, amelynek jelentése szerint Batitzawin a bizalmas gyűlésen rendszerváltozást jósolt februárra, amelynek következtében a nemzeti hadsereget egészen leszerelnék és Magyarországot szociálisa állammá alkotják. (Nagy zaj jobbról, tiltakozás a szociáldemokrata párton.) Egyebekben pedig a vádlottak közül hatot már elbocsátottak, csupán két embert tartottak fogságban, mert ezek már aaimak előtte is rendőri felügyelet alatt állottak gyanús maguk viseletük miatt. Az iratokat miátt átküldték az ügyészséghez és a bírói eljárás már folyamatban van. (Hosszas élénk helyeslés jobbról.) A nemzetgyűlés eziután harmadszori olvasásban is megszavazta az indemnitásról szóló javaslatot. Az elnök azután bejelentette, hogy a sürgősség hatálya megszűnt és a nemzetgyűlés újra a rendes keretben folytatja tanácskozásait. Magyarország a nemzetek szövetségében. Moser Ernő előadó ismertette Magyarországnak a nemzetek szövetségébe való fölvételéről szóló külügyminiszteri törvényjavaslatot. Szükséges volt, hogy Magyarország helyet foglaljon a nemzetek szövetségében, mert ezzel remélhetően hatásosabban tudjuk igazainkat a külföld előtt képviselni és panaszainkat, sérelmeinket előadni. Peidl Gyula elfogadja a javaslatot. A nemzetek helyzetét megkönnyíti az, ha szövetségbe tömörülnek. A népszövetség aligha fogja előmozdítani a háború kiküszöbölését, mindazonáltal helyesnek és üdvösnek tartja, úgy is mint magyar, úgy is mint szociáldemokrata, hogy Magyarország belépett a népszövetség tagjai közé. A szocialistáknak programszerű követelése, hogy az ököljog, a véres háborúk helyett a nemzetközi vitás kérdéseket közös nemzetközi bíróság intézze el. Az európai állapotokat fejtegetve, hangoztatja, hogy megegyezést kell keresnünk a körülöttünk lévő államok.í hai, annyival inkább, mert az országnak