Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
2 fAz olasz kormány a következő felhívást tette közzé: — A kormány felszólítja az újságokat, hogy az olasz-görög kérdésben a legnagyobb tapintattal és higgadtsággal járjanak el. A katonai mozdulatokról, akár igazak azok, akár nem, semmiféle hír nem közölhető nyilvánvaló okokból. A kormány számít az olasz sajtó hazafiasságára.Amennyiben a kormánynak eme felhívása nem járna eredménnyel, haladéktalanul megtorló intézkedéseket léptetnek életbe. Két görög sajtótudósítót kiutasítottak és felszólították őket, hogy 24 órán belül hagyják el Olaszországot. «&s SosafeS. Róma, aug. 31. Egész Olaszországban ,minden városban gyászlobogókat tűztek ki a meggyilkolt olasz lisztek emlékére. Néhány helyről komoly zavargásokat jelentenek. Különösen Milánóból, ahol a reggeli órákban a tömeg ellenséges tüntetést rendezett a görög konzulátus előtt. A tömeget azonban gyorsan és erélyesen feloszlatták. A nyugalom a nap folyamán — noha a hangulat még mindig harcias — majdnem, mindenütt helyreállt. Róma, aug. 31. Milánóban óriási tömeg megostromoltaz a görög konzulátust. A görög címert letépték és elcipelték. Triesztben a görög zászlót felégették, a görög templom és a görög iskola előtt viharosan tüntettek. Firenzében és Olaszország több más városában tiltakozó gyűléseket tartottak. London, aug. 31. Olaszországból érkező hírek szerint ellenséges görögellenes zavargások voltak majdnem az egész országban. Rómában a görög konzulátusra bombákat dobtak, azonban kárt nem okoztak. A tömeg Milánóban, Triesztben a konzulátus épületeit megrongálta és a görög zászlót becsmérelte. A nagyfennefieik nak istiskoltósai az kozmáy is án. Paris, aug. 31. A nagykövetek tanácsa tegnap ülést tartott, amelyen foglalkozott az albán határmegállapító nemzetközi bizottság olasz tagjainak meggyilkolásával. Elhatározták, hogy a francia, a brit és az olasz kormány nevében energikus tiltakozást küldenek a görög kormányhoz és felszólítják, hogy miután Tellini tábornoknak és társainak meggyilkolása görög földön történt, elvárják, hogy haladéktalanul szigorú vizsgálatot indítson a bűnösök kiderítésére. Az angol sajtó felfogása London, aug. 31. A sajtó behatóan foglalkozik az olaszgörög konfliktussal. A lapok mérsékletet ajánlanak az olasz kormánynak és a viszálynak a népszövetség elé való utalása mellett foglalnak állást. Beo*E3ra3 Eap©Sc az olaszgörög — A vilíghéiísopifiS ntegelüzű és a mossani eseményed közö iti Ssasonléság. —• Berlu, aug. 31. A berlini lapok behatóan tárgyalják az olasz-görög viszályt. Majdnem egybehangzóan kiemelik azt a hasonlatosságot, amely a mostani eset és a világháború kitörésére alkalmat szolgáltató szerajevói gyilkosság között fennforog. A Lokalanzeiger a következőket írja: Egyik állam, amely Németországot még mindig bűnösnek vádolja a világháború kitöréséért, most hasonló helyzetbe jut, mint a minőben Ausztria volt 1914-ben és hasonlóképpen cselekszik is, noha tízszerte kevesebb oka van erre, mint Ausztriának volt. A Vossische Zeitung szerint Mussolini kétségtelenül kardcsapás nélkül nagy győzelmet üthet, de evvel mégsem csökkent az Európa délkeleti részén felhalmozott gyújtőanyag tömege. A Berliner Tagblatt kijelenti, hogy Németország mélységes megvetéssel ítéli el a kötelességteljesítő tisztek ellen elkövetett véres merényletet, de mégis azt kívánja, vajha sikerülne tárgyalások útján és kölcsönös engedékenységgel a legrosszabb lehetőséget elhárítani. Oltár és tűzhely. — Charles Read regénye. — Az a hatalmas kétkötetes regény, melyet a Géniusz könyvkiadó társaság igen szép formátumban és kiállításban adott a könyvpiacra, a legérdekesebb, legtartalmasabb és legélvezetesebb olvasmányok egyike. Charles Read, az angol regényíró, a reneszánsz korból mond nekünk históriát. Egy hollandul fiatalember történetét meséli el, aki művészvérétől, meg boldogtalan szerelmétől űzetve, elindul Hollandián, Németországon, Burgundián, Franciaországon keresztül Itáliába, a művészet ígéretföldjére Rómába, hogy mint elsőrendű latin és görög szövegíró hírnevet és pénzt szerezzen magának. Mi minden történik Eliassoen Gerarddal a hosszú uton keresztül? Miféle csodálatos kalandokon, találkozásokon, eseményeken megy keresztül, mint formálják, gyúrják, alakítják ezek át a lelkét, ez voltaképpen az egyenes .Vonal, melyen a regény menete halad. Eliassoen Gerard fia egy lelkes, derék hollandus posztókereskedőnek, beleszeret egy szegény orvos csodaszép leányába, Margaréta Brandtba. A kiválóan tehetséges, szép és ügyes fiatalembert papnak szánták szülei és így természetesen ellenzik a házasságot. Segítségükre van a város polgármestere, aki Margaréta apját gazul meglopta és fél, hogyha a derék, okos, tudós fiatalember a Brandt-családba kerül, kiderül a titok. Alávaló fortély segítségével kiüldözi szülővárosából a fiatalembert, aki szülői akarata ellenére eljegyezte Margaréta Brandtot és az akkori szokás szerint, házassági levelet is adott neki. Gerard hátat fordít hazájának, hogy Rómában hirt, dicsőséget, vagyont szerezve, visszatérjen kedveséhez. Németországban találkozik a Berlin, aug. 31. A görög kormány válasza a Vossische Zeitung szerint ma délben érkezett meg Rómába. Irányadó helyen természetesnek találják az olasz követelések visszautasítását. Általános a meggyőződés, hogy a kocka eldőlt, Olaszországnak cselekednie kell. Hogy mennyire egységes Olaszország hangulata, kitűnik abból is, hogy ellenzéki lapok is szolidárisnak vallják magukat az energikus fellépésre elszánt kormánnyal, legderekabb, legkedvesebb legények egyikével, kivel csak regényíró megajándékozhat bennünket. Egy fiatal katolai lesz hosszú időn át útitársa, a burgundi Denys. Denys állandóan olyan veszettül káromkodik és úgy szalad minden szoknya után, hogy a jámbor életű, szűzies gondolkozása Gerard félti Denys örök üdvösségét. De aztán megvigasztalódik, mert hiszen tapasztalásból tudja, hogy Denys lelke éppen olyan erős, merész, tüzes és bátor, mint a milyen hűséges, szerető, gyöngéd a szive s mint a milyen ötletes, kedves és mulattató az elméje. A Gerard és Denys kóborlása alatt feltárul előttünk az egész XV. századbeli Németország várgrófjaival, lovagjaival, polgármestereivel, szerzeteseivel, papjaival, doktoraival, kuruzslóival, korcsmárosaival, rablóival, gyilkosaival, előkelő hölgyeivel és korcsmárosleánykáival együtt. íme, itt vanelőttünk a XV. század Németországa. Húsz János máglyája még füstölög. Az egyház vaskézzel nyomja el azt, amit a hét halálos bűnnél is jobban üldöz: az eretnekséget. A reneszánsz, mely büszkén hirdette magáról, hogy a klasszikus kort támasztotta fel, voltaképpen ennél sokkal grandiózusabb munkát végzett, mert átadta az ókor tudását az újkor értelmének. Soha ehhez hasonló méretű és fontosságú forradalom az emberiség újabb történetében nem zajlott le. Vajúdott az egész Európa és a világrész vajúdásából megszületett az újkor és a modern ember. Az újkor három sorsdöntő forradalmat élt át: a reneszánszot, a reformációt és a francia forradalmat. De a két utóbbi sem hatásában, sem jelentőségében nem mérkőzhetik az elsővel. A reneszánsz a mi apánk, a mi anyánk. Azért fordulunk felé olyan kiapadhatatlan érdeklődéssel és tudásvággyal. A saját bölcsőnknél vagyunk. Tegnap éjszaka a rendőrség nagyobb arányú és következéseiben igen komoly természetű bűncselekmény előkészületeit leplezte le. Az Ébredő Magyarok Egyesületének több alkalmazottja és tagja van súlyosan kompromittálva az ügyben, amelynek kusza részletei még egyáltalában nincsenek tisztázva. Annyit máris megállapított a rendőrség tegnapi és mai nyomozása, hogy államellenes bűncselekmények előkészítéséről volt szó, amelyeknek sötét politikai háttere van. Az ügy ma délelőtt a nemztgyűlésen is szóba került. Kiss Menyhért napirend előtt kérdést intézett a belügyminiszterhez az Ébredő Magyarok Egyesülete alkalmazottainak elfogatásáért és szabadlábra helyezésüket követelte. Rakovszky Iván belügyminiszter erős szavakkal felelt Kiss Menyhértnek és kijelentette, hogy konkrét bizonyítékok vannak a kezében, amelyek szerint az elfogott emberek nagyon komoly és nagyon súlyos államellenes bűncselekményt akartak elkövetni. Az egész ügy leleplezését megelőzően nagyobb szabású tanácskozás volt a főkapitányságon Rakovszky Iván belügyminiszter és Marinovics Jenő főkapitány között és ezután indult meg teljes erővel a rendőri eljárás. Ma délelőtt a rendőrség vezetői szintén hosszabb tanácskozást tartottak a tovább nyomozás megúsztása céljából, este pedig nagy rendőri készültséggel megszállották az Ébredők sörház utcai székházát, ott házkutatást tartottak és számos iratot vittek el. De nézzük tovább Gerardot, aki hűséges szívvel testét-lelkét tisztán megőrizve Margarette számára, egy hajótörés után eljutott Rómába. Hogy Charles Read, akit Dickens-tanítványnak tartanak, milyen önálló, erős szellem, annak bizonyságául elég volna a hajótörés jelenetét végigolvasni. Hányféle embertípust tud itt megérzékíteni!... Itt van a kalmár, aki pénzeszsákjáért jajgat, itt a dominikánus szerzetes, aki a fedélzeten, mikor a halál hulláma már locsolja lábát, menydörgő szóval inti az embereket, hogy ne nyomorult földi életükért reszkessenek, hanem halhatatlan lelkükért és örök üdvösségükért. S a félig már elmerült hajón gyóntat, feloldoz, rendületlen komorsággal, minden szánalom, megindulás nélkül. Mert nem a gyöngédlelkű papok közül való ez a Fra Geronimo, hanem elszánt, kemény katona, mint volt ama spanyol lovag, ama Lajosa Ignác, akinek vitézségéről, harci tüzéről, kegyetlen erejéről lantosok énekeltek, míg csak egyszer eldobta kardját, vértjét és Krisztus harcosa lett. Ilyenforma ember ez a Fra Geronimo, aki menti a lelkeket és óriási, szinte emberfeletti erejével menti az életet is. Aztán kiúszva a partra, hátra sem néz a halottakat sirató, vagy az élőknek ujjongó néptömegre, komor, elszánt, kemény léptekkel indul el klastroma felé. Ott van a hajón egy fiatal római asszony, aki fehér arccal, de nyugodtan ül helyén és kis gyermekét szoptatja a halálrajongás közepette. Közrendű nő volt — mint Charles Read mondja, de ki tudja mit örökölt át vérében a világ legnemesebb fajtájából, talán azt, hogy a halált minden körülmények között méltóságteljesen kell fogadni. Gerard Rómában bejut a tudományt kedvelő főpapok, szerzetesek, bíborosok házába, bejut a világhírű humanista tudósokhoz, sőt bejut magához a pápához is, a Tegnap este nyolc óra tájban a Molnárutca 8. számú házat, amelyben Tapcsagics Mujaga, népies nevén „Csicsó bácsi“ korcsmája volt, nagyszámú rendőri készültség vette körül. A készültséget Horváth Antal rendőrtanácsos vezette és részt vett benne két tisztviselő, 18 rendőr, több kerületi és belügyminisztériumi detektív. Kilenc órakor a rendőrök megrohanták a korcsmát és a benn tartózkodó 30—40 embert igazolásra szólították föl. Az egyik asztalnál mintegy tizenöt ember ült, fiatalemberek ólmosbotokkal és bikacsökkel felszerelve és több iparos külsejű ember. Az igazoltatás lefolyása után tizenkét embert állítottak elő a szerb utcai rendőrkapitányságra. A kis korcsmából egyesek, közöttük egy Raád Barnabás nevű fiatalember nyomban az Ébredő Magyarok Egyesületének Sörház utca 3. szám alatti székházába siettek, ahová hírül vitték, hogy „Csicsó bácsit” korcsmájából a rendőrség vitte el társaikat, akik az EME-vel szoros kapcsolatban állnak. Raád Árpád és Nagy Bertalan, az EME alkalmazottai ezután a szerb utcai kapitányságra jutottak, hogy közbenjárjanak elfogott társaik érdekében. Megérkezésük után azonban a rendőrség őket is azonnal őrizetbe vette és mint gyanúsítottakat, őket is kihallgatás alá fogta. A szerb utcai kapitányságon ezalatt kihallgatták az elfogott ébredőket, közöttük Apor Viktor volt főhadnagyot, az EME nemzetvédelmi osztályának helyettes vezetőjét, továbbáRaád Árpádot, Nagy Bertalant, Nagy Albertet, Zsíros Jánost és Kratakinek Plutarchost másolja. Itt van aztán megint egy csodálatos fejezet, mikor a pápa megmagyarázza Gerardnak, meg egy fiatal, hóbortos testőrkapitánynak, hogy az állatok Isten által figyelembe vett lények és részesülhetnek az egyház jóindulatában. A pápa előrebocsátja, hogy amit mond, korántsem teológia s nem is Szent Péter utódja mondja, csak egy békességet szerető öreg ember tesz igazságot a két hirtelenkedő, hevesvérű ifjú között. Ne feledjük, hogy a pápa, a kiről Charles Read beszél, ama II. Pius, a ki mint Aeneas Sylvius Piccolomini korának első tudósa, legékesebb stilisztája s legelmésebb írója volt. S előadása, melyet a két hevesvérű ifjúnak tart, csupa olasz báj, ötlet, kellem, finomság, fordulat. Hogy ezt egy angol szerző meg tudta csinálni, az igazán az irói alkalmazkodás legeklatánsabb bizonyítéka. Mert lehet, hogy az angol joggal tartja magát a világ legelső nemzetének, de ha bájt, kellemet,, könnyedséget, gráciát keresek, akkor nem az ő irodalmukban kutatok. Charles Read regénye hatalmas, tömör kompozíció, nagy perspektívával belátja és átfogja az egész kort, amelyről mesél. Egyes fejezetei pedig olyan nemesek és kicsiszoltak, mint valami finom ötvösmunka. Gerard jámbor istenfélelemben, szorgalmasan dolgozik és gyűjti a pénzt, hogy Hollandiába visszatérve, Margarétájával együtt otthont alapítson. Hűséges marad kedveséhez a legerősebb kísértések közel pette is. Ezalatt odahaza a szép Margarétáinak fia született. Mert a polgármester alávaló üldözésében nem a börtön volt az igazi veszedelem, hanem hogy a fiatal pár a menekülés után, a halálos veszedelmektől szabadulva, egyedül, őrizet nélkül marad. Margarétának már hiteles eljegyzési levele volt Gerardtól, ez olyan döntő fent Budapesti Hírlap 1923 szeptember 1. (196. sz.) A isí@toS«5 eüsnt&aséís Sehefi^sés®. London, aug. 31. A legutóbbi újsághírek szerint az olasz kormány a görög választ nem tekinti kielégítőnek. Ideérkezett jelentések szerint egy görög hajót, amely a brindisii kikötőből Görögországba indult, visszatartottak. A vészhírek ellenére az a vélemény uralkodik Angolországban, hogy a mérsékletre intő tanácsoknak, amelyek mindkét félhez érkeznek, az lesz a hatása, hogy az olasz-görög konfliktust békésen fogják elintézni. Az angol lapok kiemelik azt, hogy Olaszországban nagy rokonszenvvel fogadták Britanniának azt a lépését, amellyel az olaszok ellen elkövetett sértést, amely az összes szövetséges nagyhatalmak sértésének tekinthető, magáévá tette. Az összes nagyhatalmak azért őrzik át a sértés nagyságát, mivel az olasz tisztek tulajdonképpen a nagykövetek tanácsának határozmányait vitték keresztül. A eldőlt. Az olaszok Korfus, Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Római jelentés szerint a kormány félhivatalos lapja, a Corriera d'Italia, rendkívüli kiadást adott ki, amelyben a következőket írja: Tekintettel arra, hogy az olasz kormány az ultimátumára kapott görög választ nem találta kielégítőnek és elfogadhatónak, egy torpedórombolót küldött Korfu sziget elé. A naszád felszólította a sziget parancsnokát, hogy a szigetet adja át. Egyidejűen egy sorhadihajó is Korfu szigetéhez indult A félhivatalos lap rendkívüli kiadásában közölt híradást a Giornale d'Italia is megerősíti. A lap közlése szerint nem ellenséges aktusról van szó, csupán arról, hogy Olaszország büntetésképpen veszi birtokába a szigetet, hogy ezzel a zálogot biztosítsa magának az ultimátumában közölt követeléseknek teljesítését. Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Római jelentés szerint Mussolini a mai minisztertanácson felolvastatta a görög válaszjegyzék pontos és hiteles szövegét, amelyről kijelentette, hogy nem találja kielégítőnek. A hadügy és a tengerészetügyi miniszter beszámolt a minisztertanácsnak az eddig tett intézkedésekről. Hir szerint Korfu megszállását még a mai napon végrehajtják. E30 sgseSerg.üäzliisftsifäs az É tarsalisfh szSiiiisizsiliasi. tfsasz éhwaM áSBameIS©w®s büncselefcméfiay misfit örSaefiase vettek. — SPoSStyfesti pesccs fcészlifi ? — SS fe©l«äg§S$g8Si8BiSEfc®fi’' SS ff gÉZilüBE ntyHilfkOZOft a SefapfCKEtaftasohrőIL — Az esemény lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: fa Sefm’fiezfafiásoBe.