Budapesti Hírlap, 1923. december (43. évfolyam, 272–294. szám)
1923-12-13 / 281. szám
1923 december 13. (281. sz.) Budapesti Hírlap Hangusseny. * (Beethoven-est) lesz a Szimfonikusok IV-ik hangversenye pénteken, január 4-én, amelyen Ábrányi igazgató vezénylésével a IX. szimfónia kerül előadásra. A vendégművész Hoehn Alfréd az esz-dúr versenyművet játssza. Jegy a könyvesboltban (Váciutca 1.). Pesti Kabaré Medr$yssza$f Vilma vendégfellépte még néhány napig! * (Mario Silva) olasz tenorista ária- és dalestje szombaton, december 15-én, a Vigadóban. Jegy Fodornál. Pesti Kabaré VI ., Erzsebet-fiörut 49. műsora siennációs! * (A vadon szava — Jack London) nyomán — dráma a farkasok vadonjából, holnap utoljára az Urániában 5, háromnegyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában. A nagy ski film › ‹‹ ht► › A Royal Apolló Holnapi új műsora Két attrakció: a eleven ötig Regényes történet 6 felvonásban. A főszerepekben: Constance Witney és Grane Wilbur. IA szerelem iskolája Sláger vígjáték 5 felvonásban. A főszerepekben: Wallace Reid és Lia Lee. Jegyek már ma előreválthatók. -›‚ ‚‚H◄› -s-í ̋ ^cucsiniakcióból folyó következtetések.^) Irta v. Cséti Róbert, aki: mérnök. A magyar gazdasági élet szanálásánál alföldi tőkéseket főképpen országunknak int fogyasztási területnek helyreállása érdkli. Ezért szívesebben látják a kisebb alföldi kölcsönt és a rövidebb tartalmú nálási időtartamot, mert ez befolyásolja vámdíjtételeket és a vállalkozási lehetőseket. Ezzel a reális érdekkel szemben a fizikai elvek, vagy emberbaráti érzésem juthatnak lényegees szerephez. A szaglási időtartamot keveselő sajtóvélemény nem fedi az összesség véleményét Minél rövidebb az időtartam, annál gyorsabban és gyökeresebben kell a feladatokat megáldani. A termelés nélkül fogyasztó darázfészkek kímélése úgyis csak prolongálása volna a rossz állami gazdálkodásnak. Mik lesznek a megrázkódtatás első jelenségei? A bankóprés megszüntetése által a befolyásos vállalatok elesnek attól az állandóan ismétlődő nemzeti ajándéktól, melyet eddig a mindenkor devalválva visszafizetendő bankjegy kölcsönök jelentettek. Ezeknek az ajándékoknak árát az összpolgárság látszólagos drágulás, valóságban szegényedés alakjában fizette meg. Az ilyen nemzeti ajándékoktól ezentúl eleső vállalatok anyagilag hatalmasan megerősödtek, tehát el fogják bírni a takarékosabb és versenyképesebb munkára való áttérés átmeneti időtartamának anyagi veszteségeit. A szanálás sikerét csak a takarékosság és több termelés teheti lehetővé. A takarékosság elvét a kormány nem tudja egymagában megvalósítani, azt kierőszakolni a pénzügyi ellenőrzés feladata és csak ez képes erre. Ha ezt vasenergiával megoldja, ez többet ér az országnak, mint bármily nagy kölcsön. Ne sopánkodjunk tehát azon, hogy a kölcsön kicsi, hanem reméljük, hogy az ellenőrzés szervei nem fognak denstrálni az improduktív jelszavaknak. A több termelés sok tényezője között döntővé válhatik az adózási rendszer is. A mi elavult adórendszerünk a régi osztrák gondolatmeneten épült föl, mely minden emberijén adócsalót lát és nem is kísérli meg, hogy az adózási rendszert a polgár magánérdekével összhangba hozza. A mai adózási rendszer a sikeresen termelőt, többet kockáztatót, dolgozót üldözi a progresszív megterheléssel. A lusta és az élhetetlen adóvédelemben, kíméletben részesül. Egy példával világítom ezt meg. A kát. holdankénti adómegterhelés összegét nem a hol» *) Közöljük e cikket, mert érdekes nézőpontból világítja meg a kérdést, jóllehet egyes megállapításaival, különösen a „nemzeti ajándékról“ szólókkal nem egészen értünk egyet. (Szerk) * (Jadlowker kamaraénekes) dal- és ária-estje ma, csütörtökön este fél 8 órakor a Vigadóban. Műsor: Schubert, Wolf és flachmaninow-dalok, Händel és Verdiáriák. Jegy Fodornál és az esti pénztárnál. * (Művészek Szövetkezete (Rózsavölgyi] hangversenyei.) Waldbauer—Kerpely nem ma, dec. 13-án, hanem december 21-én. Ravel-duó; Beethoven: cisz-moll, kvartett; Goldmark: kvintett Székely Arnolddal. Thomán István és Mária hangversenye december 16-án. • Dohnányi Ernő (december 18.) Mozart hárfa—fuvola-trióját és Beethoven kvintettjét játssza. Haydn: Az évszakok oratóriuma december 25-én. Szólisták: Lotte Leonard, Székelyhidy és Kálmán. Vezérnyel: Lichtenberg. Karácsonyi est december 26-án. Érdekessége Dohnányi cembalo játéka. Bécsi filharmónia január 14-én és 15-én. Weingartner Félix vezénylésével. * (A Műegyetemi Zenekar) december 13-án este fél 6 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében néhai tanárelnökének és karnagyának, Tőttössy Béla dr. műegyetemi tanárnak emlékezetére hangversenyt rendez, Langer Ernő karnagynak, a Zeneművészeti Főiskola tanárának vezénylésével és Kelte Gabiella operaénekesnő közreműködésével. Műsoron: Beethoven, Eroica, valamint Weber és Frieg művei. Jegy a Műegyetemen, a Zeneakadémián és Rózsavölgyinél kapható. Az egész város lisz.ÉS 11 Terézkörúti Szinpi műsoráról szól. Jegyek elővételben a pénztárnál, a Harmos és a Színházi Élet jegyirodájában kaphatók. 9(31 ord. fil Filmszínház. * (Dánia — A vadon szava — Jack London) regénye nyomán, holnap utoljára van műsoron 5, háromnegyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában- A nagy ski film Vasárnap délután teljes esti műsorral, mérsékelt helyárak mellett előadást tart a Terézkörúti Színpad * (Turán-mozgó.) (Nagymező utca 21.) Aranyasszony, drámai felvonásban, a főszerepben Jan Angelo. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában. A nagy ski film * (Jack London — A vadon szava — az Urániában) holnap utoljára 5, háromnegyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. NOZGQKEF-OTTHP 1! HOWMI1IMSA0. JANNINGS a film mesterművészének legkiválóbb alkotása MAMMOK tragikomédia S felvonásba Éjjel 12 órakorz óra Nordisk film 6 felvonásban Preimerjs pánekin, december K Jegyeit élőre válthatók* KÉT SZERELEM. - REGÉNY. - IRTA BARTÓKY JÓZSEF. Alexej nagy örömmel készülődött Petrikovba. Ebben a szinte lázas készülődésben azonban Szónya járt elöl. Cseresül révén, akit, mint tudjuk, apjának miniszterré lett barátja, Petrikovból rendelt be a középpontba. Petrikovban láttatlanban kibéreltek egy kis lakást. Alexej gondolt ugyan arra, hogy legjobb lett volna, ha Petrikovban egy-két napra valami olcsó szállóban meghúzták volna magukat s maguk kerestek volna valami kertre nyiló, barátságos kis lakást, de Szónya azt mondotta, hogy ha nem tetszik a lakás, mindig kereshetnek másikat. Szónya a bútorokat jóformán mind eladta, hiszen ezeknek az árán Petrikovban lehet új bútorokat venni s megtakaríthatják a szállítási költségeket. Alexej titokban nagyon sajnálta a megszokott, kedves, régi bútorokat, az almáriumot, a köpcös szekrényeket, a vén karszékeket s az öreg órát, amely, igaz, régen nem járt s nem muzsikált, de némaságával mégis azt mondta az embernek, hogy, lám, elmúlik az idő , elszáll az élet... A készülődések alatt Vidovna Vera csak egyszer említette Szónyának Petkovot. Egyenesen megkérdezte Szónyát: — Nem irt neked Petkov?! — Ha irt volna, sem fogadtam volna el levelét! Vera aztán nem beszélt többé Petkovról, mert ennek magatartása egészen megzavarta őt is. Petkov ugyanis valamit megint nagyon bölcsen akart elintézni s elhatározta, hogy szó, vagy írás helyett tettekkel fogja bánatát Szonyának megmutatni. Petkov tudta, hogy Veráék esténként az Észak Csillagába járnak, egy szép este hát ő is beállított oda. Verának messziről köszönt, leült egy sarokba, egyedül s inni kezdett. Aztán odaintette a tamburásokat s a legszomorubb nótákat játszatta velük. Petkov szentül hitte, hogy Vera másnap elujságolja Szonyának, hogy ez a Petkov milyen boldogtalan, hogy busul s mennyire oda van, Vera azonban sem másnap, sem később nem mondta el Szonyának, hogy Petkov esténként hogy bánkódik a kávéházban. Vera ugyanis a legújabb kor gyermeke volt. Ő nem is hallott arról az időről, mikor a bánatos szerelmes még ilyen ivásokkal s muzsikáltatásokkal adta mindeneknek tudtára halálbavágyó szívének rettenetes bánatát. Vera azt tudta, hogy aki egy leány miatt muzsikaszó mellett iszogat, annak a fájdalma csak annyi ideig tart, mint amennyi ideig fáj az ember könyöke, ha véletlenül beleüti valamibe. Petkov tehát megbukott a tervével; annyira megbukott, hogy Vera még azt sem mondta el Szónyának, hogy többször látta valahol Petkovot, nehogy kénytelen legyen elmondani, hogy Petkov egyik üveg bort a másik után parancsolja ki s tamburaszó mellett ugyancsak harsogja, hogy: „Hej volgai vízimalom, odaviszem a bánatom!. Szónya ugyan egész határozottan kijelentette Verának, hogy Petkov hiába is írna neki, ő félredobná a levelét és mégis, mióta Vera ezt a levelet említette, mindig földobbant a szíve, valahányszor a ház folyosóján a levélhordót megpillantotta. A levélhordó azonban sohasem az ő lakásukba csengetett be! Jobb is, ha nem próbálgatja a dolgot, — nyugtatta magát Szónya s mikor a levélhordó a lépcsőházba fordult s lefelé indult, mindig olyan nehéz sóhajtás szakadt föl a szivéből, mintha fájna neki, hogy a postás sohasem hoz neki levelet . . . Oh, hiszen sok minden másképpen lenne e földi életben, ha olyan levélhordók is lennének a világon, akik a meg nem írott leveleket is tudnák kézbesíteni! ... Ha olyan levélhordók nincsenk is, akik a meg nem Írott leveleket is tudnák kézbesíteni, szerencsére olyanok vannak, akik az annak rendje-módja szerint föladott leveleket kézbesítik, minek következtében egy szép napon Bogoljevóból megjött Szónya keresztlevele. Szónya ugyanis anyai nagyanyja házában, Bogoljevóban született s mig onnét a hivatalos okmány meg nem érkezett, nem lehetett Alexejjel a pap elé állniok, mert hátha ez a Zerentovna Szónya meg sem született?! Az anyakönyvi kivonat megérkezése után, minthogy egyéb okmányaikat a pap már előbb rendbenlevőknek találta, harmadnap hat órakor Karamszkij Alexej és Szónya megesküdtek a Szt. Bazil-kápolnában. Az egyik tanú Stefanies volt, a másik Csercsin, az, a ki a petrikovi lakást megszerezte nekik s a ki, mint ottan ismerős ember, sok minden dologban tájékoztatta Alexejt. A két tanun kivül Terézia aszszony, a leánya, két unokája s Vidovna Vera voltak jelen. Szónya utiruhában esküdött s másfél órával a szertartás után az új pár már csakugyan útban volt Peliikor felé. Terézia asszony, Vera és Stefanics kikisérték Szónyáékat az állomásra s mikor a vonatjuk elindult, ugyancsak lobogtatták kendőjüket a távozók után. Mikor a vonat kifordult az állomásról s az indulási csarnok nem is látszott már, Szónya egy kissé kihajolva a vasúti kocsi ablakán, még mindig lobogtatta fehér kendőjét s könnyezett. Ugyan kit illet ez a búcsú s ezek a könnyek? Ezt a ködben, porban, füstben fuldokló várost? A városban nyüzsgő embereket, a köztük elélt élet emlékeit, vagy a temetőben nyugvókat?! Alexej gyöngéden Szónya vállára tette a kezét. Szónya, mintha valami álomból riadt volna fel s mintha soha nem látott idegen toppant volna elébe, csodálkozó szemmel nézett fel Alexejre, aztán leomlott az ülésre s fojtottan zokogott. Alexej vigasztalni kezdte: — A válás mindig nehéz, Szónya, s mindentől, még a kellemetlen dolgoktól is nehezen válik meg az ember! Ez onnét van, hogy minden válás valami határ s az ember nem tudja, hogy azután mi következik. Hát igen, bennünket is megillethet most az elválás, de nem kell sírnunk a jövő miatt. Nyugodt, szelíd, szép, boldog élet vár ránk... Szónya lassan-lassan elcsendesedett, hanem mikor másnap reggel kiszálltak a vonatból, mégis arra gondolt, hogy lám, doktorné helyett irodatisztné lett s a nagymama birtoka helyett valami idegen városba jött, egy idegen emberrel! ... A petrikovi kis lakás nem volt olyan kertre néző, kedves, kis lakás, mint a milyenre Karamszkij Alexej vágyódott. Nagy, tágas udvarra nyiltak a szoba ablakai s az udvaron kacsák, libák s tyúkok tanyáztak. A házigazda, Sehalov uram különben csizmadia volt s a petrikovi iparosok között a legelőkelőbbek közé tartozott. Mint csizmadia természetesen nagy előszeretettel foglalkozott politikával s rendületlen hive volt a kormánynak. Az a nyájas olvasó, aki ismeri az életet, abból, hogy Sehalov mester kormánypárti volt, rögtön tisztában van azzal, hogy a mester gömbölyűre táplált ember volt s kitűnő csizmákat csinált, mert hiszen tudvalévő dolog, hogy a pocakos jó mesterek, éppen ugy, mint a komoly, jó ügyvédek, mindig a kormányt támogatják, a kontárok és az éhenkórász fiskálisok pedig — mint a kákabélű, hörcsögös természetű emberek általában rendesen hangos ellenzékiek. (Folyt. köv.) Altvater Triple sec Cherry Brandy Cordial Tokaj A Hunyady ékszerbeválló közli, hogy nagy megrendelései folytán arany, őrült, brilliánsokat, arany és ezüst pénzeket rendkivüli magas áron vált be. Hivatalos idő V 1995-ig- Hunyady-tér • t