Budapesti Hírlap, 1923. december (43. évfolyam, 272–294. szám)

1923-12-13 / 281. szám

1923 december 13. (281. sz.) Budapesti Hírlap Hangus­seny. * (Beethoven-est) lesz a Szimfonikusok IV-ik hangversenye pénteken, január 4-én, a­melyen Ábrányi igazgató vezénylésével a IX. szimfónia kerül előadásra. A vendég­művész Hoehn Alfréd az esz-dúr verseny­művet játssza. Jegy a könyvesboltban (Váci­utca 1.). Pesti Kabaré Medr$yssza$f Vilma vendégfellépte még néhány napig! * (Mario Silva) olasz tenorista ária- és dalestje szombaton, december 15-én, a Vi­gadóban. Jegy Fodornál. Pesti Kabaré VI ., E­rzsebet-fiörut 49. műsora siennációs! * (A vadon szava — Jack London) nyo­mán — dráma a farkasok vadonjából, hol­nap utoljára az Urániában 5, háromne­gyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában. A nagy ski film › ‹‹ h­t► › A Royal­ Apolló Holnapi új műsora Két attrakció: a eleven ötig Regényes történet 6 felvonásban. A főszerepekben: Constance Witney és Grane Wilbur. IA szerelem iskolája Sláger vígjáték 5 felvonásban. A főszerepekben: Wallace Reid és Lia Lee. Jegyek már ma előreválthatók. -›‚ ‚‚H◄› -s-í ̋ ^cucsiniakcióból folyó következtetések.^) Irta v. Cséti Róbert, aki: mérnök. A magyar gazdasági élet szanálásánál a­­lföldi tőkéseket főképpen országunknak int fogyasztási területnek helyreállása érd­kli. Ezért szívesebben látják a kisebb al­földi kölcsönt és a rövidebb tartalmú nálási időtartamot, mert ez befolyásolja vámdíjtételeket és a vállalkozási lehető­seket. Ezzel a reális érdekkel szemben a fizikai elvek, vagy emberbaráti érzés­em juthatnak lényegees szerephez. A sza­glási időtartamot keveselő sajtóvélemény nem fedi az összesség véleményét Minél rövidebb az időtartam, annál gyorsabban és gyökeresebben kell a feladatokat meg­áldani. A termelés nélkül fogyasztó darázf­­észkek kímélése úgyis csak prolongálása volna a rossz állami gazdálkodásnak. Mik lesznek a megrázkódtatás első jelen­ségei? A bankóprés megszüntetése által a befolyásos vállalatok elesnek attól az állandóan ismétlődő nemzeti ajándéktól, melyet eddig a mindenkor devalválva vis­­­­szafizetendő bank­jegy kölcsönök jelentettek. Ezeknek az ajándékoknak árát az összpol­­gárság látszólagos drágulás, valóságban sze­gényedés alakjában fizette meg. Az ilyen nemzeti ajándékoktól ezentúl eleső vállala­tok anyagilag hatalmasan megerősödtek, tehát el fogják bírni a takarékosabb és versenyképesebb munkára való áttérés át­meneti időtartamának anyagi veszteségeit. A szanálás sikerét csak a takarékosság és több termelés teheti lehetővé. A takaré­kosság elvét a kormány nem tudja egyma­gában megvalósítani, azt kierőszakolni a pénzügyi ellenőrzés feladata és csak ez képes erre. Ha ezt vasenergiával megoldja, ez többet ér az országnak, mint bármily nagy kölcsön. Ne sopánkodjunk tehát azon, hogy a kölcsön kicsi, hanem reméljük, hogy az ellenőrzés szervei nem fognak den­strálni az improduktív jelszavaknak. A több termelés sok tényezője között dön­­tővé válhatik az adózási rendszer is. A mi elavult adórendszerünk a régi osztrák gon­­dolatmeneten épült föl, mely minden em­berijén adócsalót lát és nem is kísérli meg, hogy az adózási rendszert a polgár magán­érdekével összhangba hozza. A mai adózási rendszer a sikeresen termelőt, többet koc­­káztatót, dolgozót üldözi a progresszív meg­terheléssel. A lusta és az élhetetlen adó­védelemben, kíméletben részesül. Egy pél­dával világítom ezt meg. A kát. holdan­­kénti adómegterhelés összegét nem a hol» *) Közöljük e cikket, mert érdekes nézőpont­ból világí­tja meg a kérdést, jóllehet egyes meg­állapításaival, különösen a „nemzeti ajándék­ról“ szólókkal nem egészen értünk egyet. (Szerk) * (Jadlowker kamaraénekes) dal- és ária-estje ma, csütörtökön este fél 8 óra­kor a Vigadóban. Műsor: Schubert, Wolf és flachmaninow-dalok, Händel és Verdi­­áriák. Jegy Fodornál és az esti pénztárnál. * (Művészek Szövetkezete (Rózsavölgyi] hangversenyei.) Waldbauer—Kerpely nem ma, dec. 13-án, hanem december 21-én. Ravel-duó; Beethoven: cisz-moll, kvartett; Goldmark: kvintett Székely Arnolddal. Thomán István és Mária hangversenye december 16-án. • Dohnányi Ernő (december 18.) Mozart hárfa—fuvola-trióját és Beethoven kvin­tettjét játssza. Haydn: Az évszakok oratóriuma decem­ber 25-én. Szólisták: Lotte Leonard, Szé­­kelyhidy és Kálmán. Vezérnyel: Lichten­berg. Karácsonyi est december 26-án. Érde­kessége Dohnányi cembalo játéka. Bécsi filharmónia január 14-én és 15-én. Weingartner Félix vezénylésével. * (A Műegyetemi Zenekar) december 13-án este fél 6 órakor a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében néhai tanárelnökének és karnagyának, Tőttössy Béla dr. műegyetemi tanárnak emlékezetére hangversenyt rendez, Langer Ernő karnagynak, a Zeneművészeti Fő­iskola tanárának vezénylésével és Kelte Gab­­iella operaénekesnő közreműködésével. Műso­ron: Beethoven, Eroica, valamint Weber és Frieg művei. Jegy a Műegyetemen, a Zeneaka­­démián és Rózsavölgyinél kapható.­­ Az egész város lisz.ÉS 1­1 Terézkörúti Szinpi műsoráról s­zól. Jegyek elővételben a pénztárnál, a Harmos és a Színházi Élet jegy­irodájában kaphatók. 9(31 ord. fil Filmszínház. * (Dánia — A vadon szava — Jack Lon­don) regénye nyomán, holnap utoljára van műsoron 5, háromnegyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában- A nagy ski film Vasárnap délután teljes esti műsorral, mérsékelt helyárak mellett előadást tart a Terézkörúti Színpad * (Turán-mozgó.) (Nagymező­ utca 21.) Aranyasszony, dráma­i felvonásban, a fő­szerepben Jan Angelo. A nagy ski film (Éjszakai kaland a hómezőkön) szombaton az Urániában. A nagy ski film * (Jack London — A vadon szava — az Urániában) holnap utoljára 5, háromne­gyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor. NOZGQKEF-OTTHP 1! HOWMI1IMSA0. JANNINGS a film mesterművészének legkiválóbb alkotása MAMMOK tragikomédia S felvonásba Éjjel 12 órako­rz óra Nordisk­ film 6 felvonásban Preimerjs pán­ekin, december K Jegyeit élőre válthatók* KÉT SZERELEM. - REGÉNY. -­­ IRTA BARTÓKY JÓZSEF. Alexej nagy örömmel készülődött Petri­­kovba. Ebben a szinte lázas készülődés­ben azonban Szónya járt elöl. Cseresül révén, a­kit, mint tudjuk, apjának minisz­terré lett barátja, Petrikovból rendelt be a középpontba. Petrikovban láttatlanban kibéreltek egy kis lakást. Alexej gondolt ugyan arra, hogy legjobb lett volna, ha Petrikovban egy-két napra valami olcsó szállóban meghúzták volna magukat s ma­guk kerestek volna valami kertre nyiló, barátságos kis lakást, de Szónya azt mon­dotta, hogy ha nem tetszik a lakás, min­dig kereshetnek másikat. Szónya a búto­rokat jóformán mind eladta, hiszen ezek­nek az árán Petrikovban lehet új bútoro­kat venni s megtakaríthatják a szállítási költségeket. Alexej titokban nagyon saj­nálta a megszokott, kedves, régi bútoro­kat, az almáriumot, a köpcös szekrénye­ket, a vén karszékeket s az öreg órát, a­mely, igaz, régen nem járt s nem muzsi­kált, de némaságával mégis azt mondta az embernek, hogy, lám, elmúlik az idő , elszáll az élet... A készülődések alatt Vidovna Vera csak egyszer említette Szónyának Petkovot. Egyenesen megkérdezte Szónyát: — Nem irt neked Petkov?! — Ha irt volna, sem fogadtam volna el levelét! Vera aztán nem beszélt többé Petkovról, mert ennek magatartása egészen megza­varta őt is. Petkov ugyanis valamit megint nagyon bölcsen akart elintézni s elhatá­rozta, hogy szó, vagy írás helyett tettekkel fogja bánatát Szonyának megmutatni. Pet­kov tudta, hogy Veráék esténként az Észak Csillagába járnak, egy szép este hát ő is beállított oda. Verának messziről köszönt, leült egy sarokba, egyedül s inni kezdett. Aztán odaintette a tamburásokat s a leg­­szomorubb nótákat játszatta velük. Petkov szentül hitte, hogy Vera másnap elujsá­­golja Szonyának, hogy ez a Petkov milyen boldogtalan, hogy busul s mennyire oda van, Vera azonban sem másnap, sem ké­sőbb nem mondta el Szonyának, hogy Pet­kov esténként hogy bánkódik a kávéház­ban. Vera ugyanis a legújabb kor gyermeke volt. Ő nem is hallott arról az időről, mi­kor a bánatos szerelmes még ilyen ivások­­kal s muzsikáltatásokkal adta mindenek­nek tudtára halálbavágyó szívének rettene­tes bánatát. Vera azt tudta, hogy a­ki egy leány miatt muzsikaszó mellett iszogat, annak a fájdalma csak annyi ideig tart, mint a­mennyi ideig fáj az ember könyöke, ha véletlenül beleüti valamibe. Petkov tehát megbukott a tervével; annyira megbukott, hogy Vera még azt sem mondta el Szónyá­nak, hogy többször látta valahol Petkovot, nehogy kénytelen legyen elmondani, hogy Petkov egyik üveg bort a másik után pa­rancsolja ki s tamburaszó mellett ugyan­csak harsogja, hogy: „Hej volgai vízima­lom, odaviszem a bánatom!. Szónya ugyan egész határozottan kije­lentette Verának, hogy Petkov hiába is írna neki, ő félredobná a levelét és mégis, mióta Vera ezt a levelet említette, mindig földobbant a szíve, valahányszor a ház fo­lyosóján a levélhordót megpillantotta. A levélhordó azonban sohasem az ő laká­sukba csengetett be! Jobb is, ha nem pró­bálgatja a dolgot, — nyugtatta magát Szónya s mikor a levélhordó a lépcső­házba fordult s lefelé indult, mindig olyan nehéz sóhajtás szakadt föl a szivéből, mintha fájna neki, hogy a postás sohasem hoz neki levelet . . . Oh, hiszen sok min­den másképpen lenne e földi életben, ha olyan levélhordók is lennének a világon, a­kik a meg nem írott leveleket is tudnák kézbesíteni! ... Ha olyan levélhordók nincsenk is, a­kik a meg nem Írott leveleket is tudnák kéz­besíteni, szerencsére olyanok vannak, a­kik az annak rendje-módja szerint föl­adott leveleket kézbesítik, minek követ­keztében egy szép napon Bogoljevóból megjött Szónya keresztlevele. Szónya ugyanis anyai nagyanyja házában, Bogol­­jevóban született s m­ig onnét a hivatalos okmány meg nem érkezett, nem lehetett Alexejjel a pap elé állniok, mert hátha ez a Zerentovna Szónya meg sem született?! Az anyakönyvi kivonat megérkezése után, minthogy egyéb okmányaikat a pap m­ár előbb rendbenlevőknek találta, har­madnap hat órakor Karamszkij Alexej és Szónya megesküdtek a Szt. Bazil-kápol­­nában. Az egyik tanú Stefanies volt, a másik Csercsin, az, a ki a petrikovi lakást meg­szerezte nekik s a ki, mint ottan ismerős ember, sok minden dologban tájékoztatta Alexejt. A két tanun kivül Terézia asz­­szony, a leánya, két unokája s Vidovna Vera voltak jelen. Szónya utiruhában es­küdött s másfél órával a szertartás után az új pár már csakugyan útban volt Pel­iikor felé. Terézia asszony, Vera és Ste­fanics kikisérték Szónyáékat az állomásra s mikor a vonatjuk elindult, ugyancsak lo­bogtatták kendőjüket a távozók után. Mikor a vonat kifordult az állomásról s az indulási csarnok nem is látszott már, Szónya egy kissé kihajolva a vasúti kocsi ablakán, még mindig lobogtatta fehér ken­dőjét s könnyezett. Ugyan kit illet ez a búcsú s ezek a könnyek? Ezt a ködben, porban, füstben fuldokló várost? A város­ban nyüzsgő embereket, a köztük elélt élet emlékeit, vagy a temetőben nyugvókat?! Alexej gyöngéden Szónya vállára tette a kezét. Szónya, mintha valami álomból riadt volna fel s mintha soha nem látott idegen toppant volna elébe, csodálkozó szemmel nézett fel Alexejre, aztán leomlott az ülésre s fojtottan zokogott. Alexej vigasztalni kezdte: — A válás mindig nehéz, Szónya, s min­dentől, még a kellemetlen dolgoktól is ne­hezen válik meg az ember! Ez onnét van, hogy minden válás valami határ s az em­ber nem tudja, hogy azután mi következik. Hát igen, bennünket is megillethet most az elválás, de nem kell sírnunk a jövő miatt. Nyugodt, szelíd, szép, boldog élet vár ránk... Szónya lassan-lassan elcsendesedett, ha­nem mikor másnap reggel kiszálltak a vo­natból, mégis arra gondolt, hogy lám, doktorné helyett irodatisztné lett s a nagy­mama birtoka helyett valami idegen vá­rosba jött, egy idegen emberrel! ... A petrikovi kis lakás nem volt olyan kertre­ néző, kedves, kis lakás, mint a mi­lyenre Karamszkij Alexej vágyódott. Nagy, tágas udvarra nyiltak a szoba ablakai s az udvaron kacsák, libák s tyúkok tanyáztak. A házigazda, Sehalov uram különben csiz­madia volt s a petrikovi iparosok között a legelőkelőbbek közé tartozott. Mint csizma­dia természetesen nagy előszeretettel fog­lalkozott politikával s rendületlen hive volt a kormánynak. Az a nyájas olvasó, a­ki is­meri az életet, abból, hogy Sehalov mester kormánypárti volt, rögtön tisztában van azzal, hogy a mester gömbölyűre táplált ember volt s kitűnő csizmákat csinált, mert hiszen tudvalévő dolog, hogy a pocakos jó mesterek, éppen ugy,­ mint a komoly, jó ügyvédek, mindig a kormányt támogatják, a kontárok és az éhenkórász fiskálisok pe­dig — mint a kákabélű, hörcsögös termé­szetű emberek általában­­ rendesen han­gos ellenzékiek. (Folyt. köv.) Altvater Triple sec Cherry Brandy Cordial Tokaj A Hunyady ékszerb­eválló közli, hogy nagy megrendelései folytán arany, őrült, brilliánsokat, arany és ezüst pénzeket rendkivüli magas áron vált be. Hivata­los idő V 1995-ig- Hunyady-tér •­ t

Next