Budapesti Hírlap, 1924. december (44. évfolyam, 257–279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
, 1924 december 2. (257. sz.) Budapesti mihlap EltalMift a názszabályreifizió tárgyalása. — SS dcm@?8Psíife5ís siSenzéhi szöweís®^ trehBarációS plvssoff fi?! és Eeieemalf a nemzetgyoSes Serméból. — SS psssszSaSfós csaSj a bázssabályrefferm !Srgplássars l&$. — S3 BSás fiztöEsii65szoni©fi napra hifii* fo’Sfa se eSn^tmeS« eSSeroszeglátó Bfépviseleseel. — — 81 ^©mas'gy illés ülése. — 1 'A politikai viharjósok megint megcsalattozták. Vihart, botrányt vetettek és csendet, normális parlamenti tárgyalást arattak, — igaz, hogy a demokratikus ellenzék és a fajvédők távollétében. Már az ülés megnyitásakor feltűnt, hogy a baloldali mező úgyszólván teljesen üres. Rassay Károly, Barcsi István, Meskó Zoltán, Ugron Gábor és még egy-két ellenzéki képviselőn kívül csupán a két keresztényszocialista, Grieger Miklós és Szabó József ülnek az ellenzéki oldalon. A távollét előzményeiről lapunk más helyén talál tudósítást az olvasó, itt csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a demokratikus ellenzéki szövetség egy tegnap hozott határozatából kifolyóan nem jött be az ülésre. Fél egy óra tájban elterjedt a folyosón a bár, hogy a szocialisták és a radikális ellenzékiek az ülés végén meg fognak jelenni a Házban és egy deklarációt olvasnak föl, amelyben a passzivitást jelentik be. Arról — egyelőre — senki semmi bizonyosat nem tudott, hogy a passzivitás milyen időre terjed? Voltak, akik azt állították, — ezek voltak a legvérmesebbek, hogy a radikális ellenzék általában passzivitásba lép, mások viszont úgy tudták, hogy a passzivitás addig az időpontig tart, amíg a ma kizárt képviselők kizárási ideje lejár. Egyiknek sem lett igaza. A passzivitást csupán a házszabályrevízió tárgyalására mondották ki, ami azt is jelenti, hogy a radikális ellenzék egy neki nem tetsző javaslattal szemben nem teljesíti parlamentáris kötelességét. A távolét ilyenformán nem sokáig fog tartani, mert a Ház — az ellenzék távollétében — három-négy napon belül elintézi a házszabályrevíziót. Meg kell még állapítanunk, hogy a radikális ellenzék magatartását illetően, magában az ellenzékben sem egyöntetű a fölfogás. Vannak a távolmaradó ellenzékiek között többen, akik helytelenítik a passzivitást, de szolidaritásból vállalják, így például azt beszélték, hogy a demokraták leginkább átérzik ennek a lépésnek a helytelenségét, — de most már nem táncol!Jólnak vissza és viselniük kell elhamarkodott lépésükért a konzekvenciákat. Egyöntetű vélemény az is, hogy a demokratikus ellenzéki szövetségbe való belépés beláthatatlan politikai kárt jelent — VázsomeVilmosnak, aki sok szimpátiát veszít el azzal, hogy ő — a Károlyi-üldöző — most egy gyékényen árul az októbristákkal. Egészen bizonyos, mondotta ma döttünk egy Vázsonyi táborához tartozó úriember, hogy Vázsonyinak mostani szereplése nagy visszahatással lesz azokra a tömegekre, amelyekre a demokraták számítanak. Az ülés egyébként csendben folyt le, csupán a végén — az ellenzéki szövetség deklarációjának felolvasásakor — volt némi mozgolódás. A Ház Rubinek István előadó javaslata alapján elfogadta a mentelmi bizottság elé vtlallt tizenöt képviselőre vonatkozó kizárási indítványokat és elvetette Vargha Gábor kisebbségi véleményét, amely enyhébb ítéletet kért. Azután a házszabály revízió vitáját nyitotta meg Örffy Imre alapos készültségre valló előadói beszéde. A revízióhoz elsőnek Grieger Miklós szólott hozzá és hosszabb beszédben, amelyben éles kritikát mondott jobb- és balidé egyaránt, a revízió szüksége mellett tört lándzsáit, noha a javaslatot általánosságban nem tartja elfogadhatónak. Karafiáth Jenő az angol parlamentarizmus történetéből vett példákkal igazolta, hogy a revízióra szükség van, mert sehol sincsenek olyan laza házszabályok, mint éppen nálunk. Beszédeit az egységes párt zajos tetszéssel fogadta. Karafiáth beszéde után vonult be a demokratikus ellenzéki szövetség, amelynek megbízásából Ilegymegi-Kiss Pál felolvasta azt a deklarációt, amely a házszabály reform vitájának tartamára a passzivitást bejelenti. A deklarációt általában hidegvérrel fogadta a Ház és csak azoknál a passzusoknál hangzott fel zajos ellentmondás, amelyek a kormány és a Ház elnöke ellen támasadna. A deklarációra, a melynek felolvasása után a szövetség kivonult. Bethlen István gróf adta meg a választ, kimutatva a vádak tarthatatlanságát. A niB.dsatis'delök határozot tan védelmébe vette a Ház megtámadott elnökét és kijelentette, hogy el van szánva, hogy a jogrend és a konszolidáció útján tovább halad. Az egységes párt zajosan tüntetett Bethlen és Scitovszky Béla házelnök mellett. Az ülés végén Barla-Szabó József egy lehelésről, amelyet megint Friedrich István olvasott fel, megállapította, hogy az a közölt formában közönséges hamisítvány. Erről különben szintén külön számolunk be. Az Illés lefolyása. Scitovszky Béla elnök negyedtizenkét órakor nyitolta meg az ülést. A renitens képviselők kizárása. Rubinek István előadó nyomban ezután beterjesztette a mentelmi bizottság jelentését azokról a képviselőkről, akik a pénteki ülésen szembeszállottak az elnökkel. A bizottság megállapította, hogy Györki Imre azzal, hogy egyik képviselőtársát súlyosan megsértette és amikor az elnök a szót tőle megvonta, beszédét tovább folytatta, az elnökséggel szemben renitens magatartást tanúsított. Szilágyi Lajos ugyanebbe a hibába esett, mert amikor tőle is megvonta a szót az elnök, ő is tovább akart beszélni. Ezek a képviselők renitens magatartásukkal a tárgyalást lehetetlenné tették. Ekkor a nemzetgyűlés Györki Imrét és Szilágyi Lajost két-két ízben is a mentelmi bizottság elé utasította. Ezeknek a körülményeknek a megfontolásával a mentelmi bizottság a következő javaslatot terjeszti a nemzetgyűlés elé: A nemzetgyűlő Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő huszonöt üléséről, (Élénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) J’ropper Sándor és Kábák Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő huszonkét üléséről, Esztergályos János, Peyer Károly, Botitz Gyula, Sütő József, Saly Endre, Farkas István, Szeder Ferenc és Malasits Géza képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő húsz üléséről. (Helyeslés jobbról.) Seidl Gyula képviselőt pedig a nemzetgyűlés egymásután következő tíz üléséről zárja ki. Hébert Ede képviselőt utasítja a nemzetgyűlés, hogy a nemzetgyűlést fnnepiesen kövesse meg. (Általános helyeslés.) " Vargha Gábor, mint a kisebbségi vélemény előadója szólalt föl. Helyesli a megtorlást, de a mentelmi bizottság javaslatát túlságosan szigorúnak tartja. Azokat az eseményeket, amelyek a nemzetgyűlés ülésén lejátszódtak, ő is rendkívül súlyosaknak tartja, mert a cél a tekintélyek lejáratása, (Igaz! Úgy van! jobbról.) de a politikai refom szempontjából helyesnek tartaná az ítéletek leszállítását. Kéri a többségi pártot, hogy ezt a kérdést ne tekintse pártkérdésnek. (Zajos tiltakozás jobbról. Fölkiáltások: nem pártkérdés!) Ebben a kérdésben politikumot lát, mert összeesik ez az ítélet a házszabályrevízió tárgyalásának megkezdésével. Ezzel az ítélettel az a gyanú merülhet föl, mintha az egész azért történt volna, hogy az ellenzék a vitából kizárassék (Nagy zaj és ellenmondások jobbról és a középen.) De látja azt a tendenciát is, amely a háttérben húzódik meg és amely megmagyarázza azt a magatartást, amely a balszélső ellenzék eddigi magatartásában is megnyilvánult. Ez az út csak a forradalomhoz vezethet. (Helyeslés.) Kaas Alberttel együtt beterjeszti a kisebbségi véleményt, mely szerint kéri, hogy Szilágyi Lajos és Györki Imre képviselőket hat napra, Peidl Gyulát egy napra, a többit pedig, akik huszonkét és húsznapos kitiltásban részesültek, három napra tiltsák ki. Különben az előadói javaslatot többi részében elfogadja. Az elnökezután minden képviselői ügyében külön-külön teszi fel a kérdéstés a nemzetgyűlés egyhangúan az előadó javaslatát fogadta el. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója jelenti be ezután, hogy Baross János a kitiltott képviselők mentelmi jogának megsértését jelentette be. Beterjeszti a bizottság erről való határozatát. A házszabályrevízió. Ezután a házszabályrevízióról szóló jelentés tárgyalása következett. Orffy Imre előadó okolta meg a javaslatot. Nem pártpolitikai szempontból akatvja tárgyalni a kérdést. Minden modern állam törvényhozás,a mak magának kell megjelölnie a törvényhozói munka irányításának módozatait. Amikor a nemzetgyűlés ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy házszabályait maga alkossa meg, csak alkotmányos jogával él. Ha ezt meg nem teszi, saját sírját ássa meg. Az első nemzetgyűlésen Rakovszky István, akkori elnök azt javasolta, hogy a Ház az 1908-as házszabályokat fogadja el, amelyek addig maradnak érvényben, amíg a nemzetgyűlés mást nem alkot. Rakovszkyt két nézőpont irányította: a szólásszabadság és a tanácskozás szabadságának biztosítása. De Isakovszky megfeledkezett arról, hogy a nemzetgyűlés házszabályainak biztosítaniuk kell a munkaképességet is. Egyetlen modern államban és így Angliában sem hozták junikumba a házszabályrevíziót a választójogi reformmal, mint ahogy azt nálunk az ellenzék kívánja. A mostani javaslat egyáltalában nem kielégítő, ez csupán kompromisszumos javaslat, amely Magyarország különleges közjogi helyzetét is védelembe veszi. A javaslat lényegében nem érinti a kritika szabadságát s egyáltalában nem veszélyezteti a szólásszabadságot. A cseh-szlovák parlamentben 21 óra alatt 21 fontos alkotmányjogi javaslatot szavaztak meg. Az 1913-as házszabályokból a bizottság nagyon sokat nem vett át, mert azokat túlságosan szigorúaknak tartotta. Az onnan átvett szakaszok csak a technikai obstrukció megakadályozására szolgálnak. A bizottság általában sokkal liberálisabb volt és sokkal több szabadságot ad az ellenzéknek. Új dolog itt a külügyi bizottság titkosságára vonatkozó rendelkezés, továbbá a zárt ülések titkosságának a védelme. Az interpellációs jogot csak annyiban változtatták, hogy az interpellációkkal való visszaéléseket akarják korlátozni. A legfontosabb intézkedések a 215-ik szakaszban vannak a vita korlátozásáról. A részletes vitánál 15 perc a beszéd határideje, mert különben a vita obstrukciós jellegű lenne. De ezt az időt is meg lehet hosszabbítani a Ház engedelmével. Hogy a kisebbséget nem fosztják meg a kritika lehetőségétől, mutatja az is, hogy a javaslat a költségvetés tárgyalására nyolcórás napi ülés mellett 12 ülést szán. A fegyelmi jog dolgában azért kellett újításokat tenni, mert ettől függ a tanácskozási rend biztosítása. A fegyelmi jog megsértéséért anyagi kár is érheti az illetőt. A zárt ülésből is ki lehet vezettetni a képviselőket akkor, ha súlyos rendzavarást követnek el. Nyomatékosan hangoztatta, hogy valamennyi modern állam parlamentjeinek házszabályai hasonló rendelkezéseket tartalmaznak. Nem akarják a kisebbséget elnyomni, csak a nemzetgyűlés munkaképességét akarják biztosítani. Ivári javaslatának elfogadását. (Helyeslés jobbról és a középen.) Az elnök az ülést felfüggesszttte és a szünet után Huszár Károly elnökölt. Grieger Miklós: Nyilvánvaló, hogy a parlamentarizmus beteg. Nem egy parlamentre ráillik Spanglernek a megállapítása, hogy a miképpen a XIX. században az angol királyság, úgy a XX. században a parlamentek lassankint üres alkotmányosdi játékok lesznek. Főképpen áll ez a kisantant államaira, ahol a demokrácia csak üres jelszó, és a hol felülről oktrojált alkotmányok szerint uralkodnak azok, akik hatalmukat a népjogok letiprásának köszönhetik. Angliától eltekintve Európában mindenütt a parlamentarizmus válságát látjuk. Oroszországban szétkergették a dumát, hogy helyébe a cárizmusnál sokkal nagyobb zsarnokságot ültessenek. Olaszországban Mussolini csak a mormogás jogát hagyta meg a parlamentnek. Törökországban ma Kemálnak nagyobb a hatalma, mint volt egykor a szultánnak. Spanyolországban diktatúra van. Szóval, úgy látszik, hogy a parlamentek mindenütt roskadoznak és helyüiket erőszakos kisebbségek, bolysevista vagy nacionalista, diktatúrája foglalja el. Nálunk is válságban van a parlamentiarizmus. Fő oka ennek a parlamenti váltógazdaság hiánya. Nálunk még ma sem tárgyalták a választójogi törvényt. A kormány hibája, hogy a nemzeti szuverenitás egyedüli letéteményesét, a királyt plakátokon becsmérelték. És felelős a kormány azért is, mert évek óta költségvetés nélkül kormányoz. A parlamenti élet elfajulásáért tehát a kormány is felelős. De felelőssé kell tenni az ellenzéket is. Komoly tárgyalásnál alig van itt képviselő, mintha a mandátum jogcím lenne a dologtalanságra. A gyermekes és sértő közbeszólások elharapóztak és az ülésterem sokszor csak a gyűlölség képét mutatja és úgy tetszik, hogy a képviselők igen nagy része sokkal jobban gyűlöli egymást, mint szereti a hazát. (Tetszés jobbról.) Speciális magyar betegség ez. Maholnap már ő is a panamisták között fog szerepelni, mert két-három szegény embert ajánlott kiviteli engedelmek megszerzésére, holott ezek tisztességes emberek és megérdemelték. Ha ezért mégis megtámadnák tisztességét, lemondana mandátumáról. De gondolnak-e arra, hogy végítélet szélén álló nemzet képviselői vagyunk és ha valamikor, most van szükség a parlament tekintélyére, e nélkül nincs állami tekintély sem. Meg kell szűnnie végre annak a durva hangnak, mely az utóbbi időben lábra kapott. Az illem határain belül is lehet kemény igazságokat mondani és választékos fegyverekkel vívni. Itt van mindjárt Apponyi Albert gróf. (Éljenzés balról.) Ő is akárhányszor kemény igazságokat mond, anélkül, hogy politikai dupl dumlövegeket használna. Ezután szünetet kért. A szünet után azzal folytatta, hogy azok a képviselők, akik durva hangot használnak, lejáratják a parlament nívóját, ami azért is elítélendő, mert az ország hitelét is rontják. A demokrácia ellenségeinek skapóra jön a sok zavar és botrány, pedig a demokrácia nem jelenti az eldurvulást és ízléstelen hangot. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról), hanem jelenti, a jó törvényeket, több szeretetet, több kenyeret és több kenyérrel rendelkező hazát. De figyelmezteti a szocialistákat arra, hogy ez a hang és ez a parlamenti modor sok embert eltérít az általános egyenlő titkos választójogtól, amelynek azelőtt híve volt. (Élénk tetszés jobbról.) Gondolják meg a szocialisták azt is, hogy ez a haza mindnyájunk, és ha meggyöngilik a páriáméntárizmust és meggyöngítik a nemzetet, belepusztulnak mindannyian, belepusztulnak ők is, a munkások is. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról.) Nem óhajtja, hogy a szocialistákat mesterségesen kirekesszék, de arra kéri őket a magyar nemzet nevében, hogy illeszkedjenek bele abba az erkölcsi keretbe, amelyet a magyar törvényhozás erkölcsi keretének nevezhet. (Tetszés.) Igenis kell házszabályrevízió, mert a tárgyalás hangja immár tűrhetetlen, elfajult. És félő, hogy egy napon alulról jöhet olyan nyers erő, amely ezt a testületet feldönti. A legszigorúbb fegyelmi jog kiépítését kívánja, de határozottan elítéli a klosárt. A rendfentartásra vonatkozó intézkedéseket örömmel üdvözli és meg is szavazza, de általánosságban nem fogadja el a javaslatot. Karafiáth Jenő nemzeti érdeknek tartja, hogy a legnagyobb körültekintéssel kezeljék a házszabályok kérdését. Nálunk fenforog annak a veszedelme, hogy az események alakulása megzavarhatja törvényhozásunk alkotmányos működését. Nemzetünk vérmérsékletében Trianonban kétségtelenül négy fordulat következett el. Számolnunk kell ezzel az új helyzettel nemcsak odakint, de itt benn a parlamentijén is. Amikor házszabályrevízióról beszélünk, igen sokszor hivatkozás történik az angol alkotmányra és parlamentarizmusra. Ilyen alkalmaikkor mindig az a tiszteletreméltó törekvés nyilatkozik meg, hogy a parlamenti képviselő testületnek meg kell adni a lehetőséget a tanácskozásra, azaz a törvényhozás nyugodt lefolytatására. Ha ezt a célt el lehet érni egyébként is, akkor nincs szükség semmi különleges eszközre Ellenkező esetben azonban szigorúbb rendszabályokhoz kell nyúlni. Visszapillantást vet az angol klotűr történetére. Az angol klotűrnek sok évtizedes története van. Ez a kérdés különösen 4—5 évtizeddel ezelőtt vált sürgőssé Angliában. Felsorolja azokat a körülényeket, amelyek az angol házszabály revízióra vezettek. A klotürnél Angliában eleinte úgy jártak el, hogy a kormány bejelentette a háznak a javaslat sürgősségét. Ekkor 40 képviselő a kormány mellé állva megszavazta a sürgősséget, amivel egyidejűen a parlament elnöksége már jogot is nyert arra, hogy a vitát akkor, amikor a renitens szónak kosszára akarta nyújtani, elnöki intézkedéssel bezárják. Hasonlóan fejlődött ki a klotür alkalmazása az összes európai parlamentekben. Az angol parlamentet megillette a teljes fegyelmezési jog és Anglia soha sem rettent vissza a legszigorúbb eszközöktől sem, hogy a szabadságellenes magatartásokat megakadályozza és megtorolja. Ezután összehasonlító statisztikát olvasott fel, amelyet a gyorsiroda tagjai készítettek el és amely pontos kimutatásokkal, mégpedig általános ülésekkel és a parlamenti napló oldalszámaival mutatja be a régi képviselőház és a mostani nemzetgyűlés munkája közötti különbséget. A mai körülmények között okvetetlenül szükségesnek tartja a lázszabláyrevíziót és ezért a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) s 4 az ellenzék deklarációja. Hegymegi Kiss Pál ezután fölolvasta a demokratikus ellenzéki szövetség következő nyilatkozatát: A szövetkezett ellenzék egyértelműen megállapítja a következőket: A kormány az 1924. évi IV. törvényeikkel (a szanálási törvénnyel) már eddig magához ragadta a pénzügyi diktatúrát, magához vonta a nemzetgyűlés adóztatási jogát. Most a házszabályrevízió erőszakolásával (a klotik intézményével) ezt a diktatúrát ki akarja terjeszteni a politikai élet egész területére. (Heves tiltakozás jobbról. Az elnök csöndet kér.) Teszi ezt akkor, mikor az országban még mindig nem állott helyre az alkotmányosság teljessége, a jogrend, a jogegyenlőség, a közszabadság, (Ellenmondások jobbról.) amikor a választójogot törvényenkívüli rendelettel késyszerítette az országra, megszüntetve a titkos szavazás intézményét és a választások szabadságát Teszi ezt akkor, mikor a legfontosabb alkotmányjogi kérdések még rend?-»