Budapesti Hírlap, 1924. december (44. évfolyam, 257–279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

, 1924 december 2. (257. sz.) Budapesti mihlap EltalMift a n­ázszabályreifizió tárgyalása. — SS dcm@?8Psíife5ís siSenzéhi szöweís®^ trehBarációS plvssoff fi?! és Eeieemalf a nemzetgyoSes Serméból. — SS psssszSaSfós csaSj a bázssabályrefferm !Srgplás­sars l&$. — S3 BSás fiztöEsii65szoni©fi napra hifii* fo’Sfa se eSn^tmeS« eSSeroszeglátó Bfé­pviseleseel. — — 81 ^©mas'gy­ illés ülése. — 1 'A politikai viharjósok megint megcsa­­latt­ozták. Vihart, botrányt vetettek és csendet, normális parlamenti tárgyalást arattak, — igaz, hogy a demokratikus el­lenzék és a fajvédők távollétében. Már az ülés megnyitásakor feltűnt, hogy a balol­dali mező úgyszólván teljesen üres. Ras­­say Károly, Barcsi­ István, Meskó Zoltán, Ugron Gábor és még egy-két ellenzéki képviselőn kívül csupán a két keresztény­­szocialista, Grieger Miklós és Szabó József ülnek az ellenzéki oldalon. A távollét előzményeiről lapunk más helyén talál tudósítást az olvasó, itt csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a de­mokratikus ellenzéki szövetség egy tegnap hozott határozatából kifolyóan nem jött be az ülésre. Fél egy óra tájban elterjedt a folyosón a bár, hogy a szocialisták és a radikális ellenzékiek az ülés végén meg fognak jelenni a Házban és egy deklará­ciót olvasnak föl, a­melyben a passzivitást jelentik be. Arról — egyelőre — senki semmi bizonyosat nem tudott, hogy a passzivitás milyen időre terjed? Voltak, a­kik azt állították, — ezek voltak a legvér­­mesebbek,­­ hogy a radikális ellenzék ál­talában passzivitásba lép, mások viszont úgy tudták, hogy a passzivitás addig az időpontig tart, a­m­íg a ma kizárt képvise­lők kizárási ideje lejár. Egyiknek sem lett igaza. A passzivitást csupán a házszabály­­revízió tárgyalására mondották ki, a­mi azt is jelenti, hogy a radikális ellenzék egy neki nem tetsző javaslattal szemben nem teljesíti parlamentáris kötelességét. A tá­volét ilyenformán nem sokáig fog tartani, mert a Ház — az ellenzék távollétében — három-négy napon belül elintézi a házsza­­bályrevíziót. Meg kell még állapítanunk, hogy a ra­dikális ellenzék magatartását illetően, ma­gában az ellenzékben sem egyöntetű a föl­fogás. Vannak a távolmaradó ellenzékiek között többen, a­kik helytelenítik a pas­szivitást, de szolidaritásból vállalják, így például azt beszélték, hogy a demokraták leginkább átérzik ennek a lépésnek a hely­telenségét, — de most már nem táncol!Jól­nak vissza és viselniük kell elhamarkodott lépésükért a konzekvenciákat. Egyöntetű vélemény az is, hogy a demokratikus el­lenzéki szövetségbe való belépés belátha­tatlan politikai kárt jelent — Váz­some­­Vilmosnak, a­ki sok szimpátiát veszít el azzal, hogy ő — a Károlyi-üldöző — most egy gyékényen árul az októbristákkal. Egészen bizonyos, mondotta ma döttünk egy Vázsonyi táborához tartozó úriember, hogy Vázsonyi­­nak mostani szereplése nagy visszahatással lesz azokra a tömegekre, a­melyekre a demokraták számítanak. Az ülés egyébként csendben folyt le, csu­pán a végén — az ellenzéki szövetség dek­larációjának felolvasásakor — volt némi mozgolódás. A Ház Rubinek István előadó javaslata alapján elfogadta a men­telmi bi­zottság elé vtlallt tizenöt képviselőre vonat­kozó kizárási indítványokat és elvetette Vargha Gábor kisebbségi véleményét, a­mely enyhébb ítéletet kért. Azután a ház­szabály revízió vitáját nyitotta meg Örffy Imre alapos készültségre valló előadói be­széde. A revízióhoz elsőnek Grieger Miklós szólott hozzá és hosszabb beszédben, a­melyben éles kritikát mondott jobb- és bal­idé egyaránt, a revízió szüksége mellett tört lándzsáit, noha a javaslatot ál­talánosságban nem tartja elfogadhatónak. Karafiáth Jenő az angol parlamentarizmus történetéből vett példákkal igazolta, hogy a revízióra szükség van, mert sehol sincse­nek olyan laza házszabályok, mint éppen nálunk. Beszédeit az egységes párt zajos tetszéssel fogadta. Karafiáth beszéde után vonult be a de­mokratikus ellenzéki szövetség, a­melynek megbízásából Ilegymegi-Kiss Pál felolvasta azt a deklarációt, a­mely a házszabály reform vitájának tartam­ára a passzivitást bejelenti. A deklarációt általában hi­degvérrel fogadta a Ház és csak azoknál a passzusoknál hangzott fel zajos ellentmondás, a­­melyek a kor­mány és a Ház elnöke ellen támasadna. A deklarációra, a melynek felolvasása után a szövetség kivonult. Bethlen István gróf adta meg a választ, kimutatva a vádak tart­hatatlanságát. A niB.dsatis'd­elök határozot­­­ tan védelmébe vette a Ház megtámadott el­nökét és kijelentette, hogy el v­an szánva, hogy a jogrend és a konszolidáció útján tovább halad. Az egységes párt zajosan tün­tetett Bethlen és Scitovszky Béla házelnök mellett. Az ülés végén Barla-Szabó József egy le­helésről, a­melyet megint Friedrich István olvasott fel, megállapította, hogy az a kö­zölt formában közönséges hamisítvány. Er­ről különben szintén külön számolunk be. Az Illés lefolyása. Scitovszky Béla elnök negy­edtizen­két órakor nyitolta meg az ülést. A renitens képviselők kizárása. Rubinek István előadó nyomban ezután beterjesztette a mentelmi bizottság jelenté­sét azokról a képviselőkről, a­kik a pén­teki ülésen szembeszállottak az elnökkel. A bizottság megállapította, hogy Györki Imre azzal, hogy egyik képviselőtársát sú­­lyosan megsértette és a­mikor az elnök a szót tőle megvonta, beszédét tovább foly­tatta, az elnökséggel szemben renitens ma­gatartást tanúsított. Szilágyi Lajos ugyanebbe a hibába esett, mert a­mikor tőle is megvonta a szót az elnök, ő is tovább akart beszélni. Ezek a képviselők renitens magatartásukkal a tár­gyalást lehetetlenné tették. Ekkor a nem­zetgyűlés Györki Imrét és Szilágyi Lajost két-két ízben is a mentelmi bizottság elé utasította.­ Ezeknek a körülményeknek a­­ megfontolásával a mentelmi bizottság a kö­vetkező javaslatot terjeszti a nemzetgyű­lés elé:­­ A nemzetgyűlő Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymás­után következő huszonöt üléséről, (Élénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) J’ropper Sándor és Kábák Lajos képvise­lőket a nemzetgyűlés egymásután követ­kező huszonkét üléséről, Esztergályos János, Peyer Károly, Bo­tit­z Gyula, Sütő József, Saly Endre, Farkas István, Szeder Ferenc és Malasits Géza kép­viselőket a nemzetgyűlés egymásután kö­vetkező húsz üléséről. (Helyeslés jobbról.) S­eidl Gyula képviselőt pedig a nemzet­gyűlés egymásután következő tíz üléséről zárja ki. Hébert Ede képviselőt utasítja a nemzet­gyűlés, hogy a nemzetgyűlést f­nnepiesen kövesse meg. (Általános helyeslés.) " Vargha Gábor, mint a kisebbségi véle­mény előadója szólalt föl. Helyesli a meg­torlást, de a mentelmi bizottság javaslatát túlságosan szigorúnak tartja. Azokat az ese­ményeket, a­melyek a nemzetgyűlés ülésén lejátszódtak, ő is rendkívül súlyosaknak tartja, mert a cél a tekintélyek lejáratása, (Igaz! Úgy van! jobbról.) de a politikai re­­fom­ szempontjából helyesnek tartaná az ítéletek leszállítását. Kéri a többségi pártot, hogy ezt a kérdést ne tekintse pártkérdés­­nek. (Zajos tiltakozás jobbról. Fölkiáltások: nem pártkérdés!) Ebben a kérdésben poli­tikumot lát, mert összeesik ez az ítélet a házszabályrevízió tárgyalásának megkezdé­sével. Ezzel az ítélettel az a gyanú merülhet föl, mintha az egész azért történt volna, hogy az ellenzék a vitából kizárassék (Nagy zaj és ellenmondások jobbról és a középen.) De látja azt a tendenciát is, a­mely a háttérben húzódik meg és a­mely megmagyarázza azt a magatartást, a­mely a balszélső ellenzék eddigi magatartásában is megnyilvánult. Ez az út csak a forradalom­hoz vezethet. (Helyeslés.) Kaas Alberttel együtt beterjeszti a kisebbségi véleményt, mely szerint kéri, hogy Szilágyi Lajos és Györki Imre képviselőket hat napra, Peidl Gyulát egy napra, a többit pedig, a­kik hu­szonkét és húsznapos kitiltásban részesül­tek, három napra tiltsák ki. Különben az előadói javaslatot többi részében elfogadja. Az elnök­­ezután minden képviselői ügyé­ben külön-külön teszi fel a kérdést­­és a nemzetgyűlés egyhangúan az előadó javas­latát fogadta el. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója jelenti be ezután, hogy Baross János a kitiltott képviselők mentelmi jogá­nak megsértését jelentette be. Beterjeszti a bizottság erről való határo­zatát. A házszabályrevízió. Ezután a házszabályrevízióról szóló je­lentés tárgyalása következett. Orffy Imre előadó okolta meg a javas­­­­latot. Nem pártpolitikai szempontból akatvja tárgyalni a kérdést. Minden mo­dern állam törvény­hozás,a ma­k magának­­ kell megjelölnie a törvényhozói munka irányításának módozatait. A­mikor a nem­zetgyűlés ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy házszabályait maga alkossa meg, csak alkotmányos jogával él. Ha ezt meg nem teszi, saját sírját ássa meg. Az első nemzetgyűlésen Rakovsz­ky István, akkori elnö­k azt javasolta, hogy a Ház az 1908-as házszabályokat fogadja el, a­melyek ad­dig maradnak érvényben, a­míg a nemzet­gyűlés mást nem alkot. Rakovszkyt két nézőpont irányította: a szólásszabadság és a tanácskozás szabadságának biztosítása. De Isakovszky megfeledkezett arról, hogy a nemzetgyűlés házszabályainak biztosíta­­niuk kell a munkaképességet is. Egyetlen modern államban és így Angliában sem hozták juniku­mba a házszabályrevíziót a választójogi reformmal, mint a­hogy azt nálunk az ellenzék kívánja. A mostani ja­vaslat egyáltalában nem kielégítő, ez csu­pán kompromisszumos javaslat, a­mely Magyarország különleges közjogi helyzetét is védelembe veszi. A javaslat lényegében nem érinti a kritika szabadságát s egyál­talában nem veszélyezteti a szólásszabad­ságot. A cseh-szlovák parlamentben 21 óra alatt 21 fontos alkotmányjogi javasla­tot szavaztak meg. Az 1913-as házszabá­lyokból a bizottság nagyon sokat nem vett át, mert azokat túlságosan szigorúaknak tartotta. Az onnan átvett szakaszok csak a technikai obstrukció megakadályozására szolgálnak. A bizottság általában sokkal liberálisabb volt és sokkal több szabadsá­got ad az ellenzéknek. Új dolog itt a kü­l­ü­g­yi bizottság titkosságára vonatkozó ren­delkezés, továbbá a zárt ülések titkosságá­nak a védelme. Az interpellációs jogot csak annyiban változtatták, hogy az inter­pellációkkal való visszaéléseket akarják korlátozni. A legfontosabb intézkedések a 215-ik szakaszban vannak­­ a vita korlá­tozásáról. A részletes vitánál 15 perc a be­széd határideje, m­ert különben a vita ob­­strukciós jellegű lenne. De ezt az időt is meg lehet hosszabbítani a Ház engedelmé­­vel. Hogy a kisebbséget nem fosztják meg a kritika lehetőségétől, mutatja az is, hogy a javaslat a költségvetés tárgyalá­sára nyolcórás napi ülés mellett 12 ülést szán. A fegyelmi jog dolgában azért kel­lett újításokat tenni, mert ettől f­ü­gg a ta­nácskozási rend biztosítása. A fegyelmi jog megsértéséért anyagi kár is érheti az illetőt. A zárt ülésből is ki lehet vezettetni a képviselőket akkor, ha súlyos rendzava­rást követnek el. Nyomatékosan hangoz­tatta, hogy valamennyi modern állam parlamentjeinek házszabályai hasonló ren­delkezéseket tartalmaznak. Nem akarják a kisebbséget elnyomni, csak a nemzet­gyűlés munkaképességét akarják biztosí­tani. Ivári javaslatának elfogadását. (He­lyeslés jobbról és a középen.) Az elnök az ülést­­ felfüggesszt­tte és a szünet után Huszár Károly elnökölt. Grieger Miklós: Nyilvánvaló, hogy a parlamentarizm­us beteg. Nem egy parla­mentre ráillik Spang­lernek a megálla­pí­­tása, hogy a miképpen a XIX. században az angol királyság, úgy a XX. században a parlamentek lassankint üres alkotmá­­nyosdi játékok lesznek. Főképpen áll ez a kisantant államaira, a­hol a demokrácia csak üres jelszó, és a hol felülről oktrojált alkotmányok szerint uralkodnak azok, a­kik hatalmukat a népjogok letiprásának köszönhetik. Angliától eltekintve Európá­ban mindenütt a parlamentarizmus válsá­gát látjuk. Oroszországban szétkergették a dumát, hogy helyébe a cárizmusnál sok­kal nagyobb zsarnokságot ültessenek. Olaszországban Mussolini csak a mormo­­gás jogát hagyta meg a parlamentnek. Tö­rökországban ma Kemálnak nagyobb a ha­talma, mint volt egykor a szultánnak. Spa­nyolországban diktatúra van. Szóval, úgy látszik, hogy a parlamentek mindenütt roskadoznak és helyüiket erőszakos ki­sebbségek, bolysevista vagy nacionalista, diktatúrája foglalja el. Nálunk is válság­ban van a parlamentiarizmus. Fő oka en­nek a parlamenti váltógazdaság hiánya. Nálunk még ma sem tárgyalták a válasz­tójogi törvényt. A kormány hibája, hogy a nemzeti szuverenitás egyedüli letétemé­nyesét, a királyt plakátokon becsmérelték. És felelős a kormány azért is, mert évek óta költségvetés nélkül kormányoz. A par­lamenti élet elfajulásáért tehát a kormány is felelős. De felelőssé kell tenni az ellen­zéket is. Komoly tárgyalásnál alig van itt képviselő, mintha a mandátum jogcím lenne a dologtalanságra. A gyermekes és sértő közbeszólások elharapóztak és az ülésterem sokszor csak a gyűlölség képét mutatja és úgy tetszik, hogy a képviselők igen nagy része sokkal jobban gyűlöli egy­mást, mint szereti a hazát. (Tetszés jobb­ról.) Speciális magyar betegség ez. Mahol­nap már ő is a panamisták között fog sze­repelni, mert két-három szegény embert ajánlott kiviteli engedelmek megszerzésére, holott ezek tisztességes emberek és megér­demelték. Ha ezért mégis megtámadnák tisztességét, lemondana mandátumáról. De gondolnak-e arra, hogy végítélet szélén álló nemzet képviselői vagyunk és ha valami­kor, most van szükség a parlament tekin­­télyére, e nélkül nincs állami tekintély sem. Meg kell szűnnie végre annak a durva hangnak, mely az utóbbi időben lábra kapott. Az illem határain belül is lehet kemény igazságokat mondani és vá­lasztékos fegyverekkel vívni. Itt van mind­járt Apponyi Albert gróf. (Éljenzés bal­ról.) Ő is akárhányszor kemény igazsá­gokat mond, a­nélkül, hogy politikai dupl dumlövegeket­ használna. Ezután szünetet kért. A szünet után azzal folytatta, hogy azok a képviselők, a­kik durva hangot hasz­nálnak, lejáratják a parlament nívóját, a­mi azért is elítélendő, mert az ország hi­telét is rontják. A demokrácia ellenségei­nek skapóra jön a sok zavar és botrány, pedig a demokrácia nem jelenti az eldur­vulást és ízléstelen hangot. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról), hanem jelenti, a jó törvényeket, több szeretetet, több kenyeret és több kenyérrel rendelkező hazát. De­­ figyelmezteti a szocialistákat arra, hogy ez a hang és ez a parlamenti modor sok em­bert eltérít az általános egyenlő titkos vá­lasztójogtól, a­melynek azelőtt híve volt. (Élénk tetszés jobbról.) Gondolják meg a szocialisták azt is, hogy ez a haza mind­nyájunk, és ha meggyöngilik a páriámén­­tárizmust és meggyöngítik a nemzetet, be­lepusztulnak mindannyian, belepusztulnak ők is, a munkások is. (Élénk tetszés és he­lyeslés jobbról.) Nem óhajtja, hogy a szo­cialistákat mesterségesen kirekesszék, de arra kéri őket a magyar nemzet nevében, hogy illeszkedjenek bele abba az erkölcsi keretbe, a­melyet a magyar törvényhozás erkölcsi keretének nevezhet. (Tetszés.) Igenis kell házszabályrevízió, mert a tár­gyalás hangja immár tűrhetetlen, elfajult. És félő, hogy egy napon alulról jöhet olyan nyers erő, a­mely ezt a testületet fel­dönti. A legszigorúbb fegyelmi jog­ kiépí­tését kívánja, de határozottan elítéli a klo­­sárt. A rendfentartásra vonatkozó intézke­déseket örömmel üdvözli és meg is sza­vazza, de általánosságban nem fogadja el a javaslatot. Karafiáth Jenő nemzeti érdeknek tartja, hogy a legnagyobb körültek­intéssel kezel­jék a házszabályok kérdését. Nálunk fen­­forog annak a veszedelme, hogy az esemé­nyek alakulása megzavarhatja törvényhozá­sunk alkotmányos működését. Nemzetünk vérmérsékletében Trianonban kétségtelenül négy fordulat következett el. Számolnunk kell ezzel az új helyzettel nemcsak odakint, de itt benn a parlamentijén is. A­mikor házszabályrevízióról beszélünk, igen sok­szor hivatkozás történik az angol alkot­mányra és parlamentarizmusra. Ilyen al­kalmaikkor mindig az a tiszteletreméltó törekvés nyilatkozik meg, hogy a parla­menti ké­p­viselő testületnek meg kell adni a lehetőséget a tanácskozásra, azaz a tör­vényhozás nyugodt lefolytatására. Ha ezt a célt el lehet érni egyébként is, akkor nincs szükség semmi különleges eszközre Ellen­kező esetben azonban szigorúbb rendszabá­lyokhoz kell nyúlni. Visszapillantást vet az angol klotűr tör­ténetére. Az angol klo­tűrnek sok évtizedes története van. Ez a kérdés különösen 4—5 évtizeddel ezelőtt vált sürgőssé Angliában. Felsorolja azokat a körül­­ényeket, a­me­lyek az angol házszabály re­vízióra vezettek. A klotürnél Angliában eleinte úgy jártak el, hogy a kormány bejelentette a háznak a javaslat sürgősségét. Ekkor 40 képviselő a kormány mellé állva megszavazta a sür­gősséget, a­mivel egyidejűen a parlament elnöksége már jogot is nyert arra, hogy a vitát akkor, a­mikor a renitens szónak kosszára akarta nyújtani, elnöki intézkedés­sel bezárják. Hasonlóan fejlődött ki a klo­tür alkalmazása az összes európai parla­mentekben. Az angol parlamentet megillette a teljes fegyelmezési jog és Anglia soha sem rettent vissza a legszigorúbb eszközöktől sem, hogy a szabadságellenes magatartáso­kat megakadályozza és megtorolja. Ezután összehasonlító statisztikát olvasott fel, a­melyet a gyorsiroda tagjai készítettek el és a­mely pontos kimutatásokkal, még­pedig általános ülésekkel és a parlamenti napló oldalszámaival mutatja be a régi képviselő­­ház és a mostani nemzetgyűlés munkája közötti különbséget. A mai körülmények között okvetetlenü­l szükségesnek tartja a l­­ázszabláyrevíziót és ezért a javaslatot ál­talánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) s 4 az ellenzék deklarációja. Hegymegi Kiss Pál ezután fölolvasta a demokratikus ellenzéki szövetség következő nyilatkozatát: A szövetkezett ellenzék egyértelműen meg­­állapítja a következőket: A kormány az 1924. évi IV. törvényeik­kel (a szanálási törvénnyel) már eddig ma­gához ragadta a pénzügyi diktatúrát, ma­gához vonta a nemzetgyűlés adóztatási jo­gát. Most a házszabályrevízió erőszakolás­á­­val (a klotik­ intézményével) ezt a diktatú­rát ki akarja terjeszteni a politikai élet egész területére. (Heves tiltakozás jobbról. Az elnök csöndet kér.) Teszi ezt akkor, mi­kor az országban még mindig nem állott helyre az alkotmányosság teljessége, a jog­rend, a jogegyenlőség, a közszabadság, (Ellenmondások jobbról.) a­mikor a vá­lasztójogot törvényenkívüli rendelettel kés­y­­szerítette az országra, megszüntetve a titkos szavazás intézményét és a választások sza­badságát Teszi ezt akkor, mikor a legfon­tosabb alkotmányjogi kérdések még rend?-»

Next