Budapesti Hírlap, 1925. április (45. évfolyam, 74–97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2 ma közvetetlenül van veszélyeztetve. A kelet-európai helyzet fentartása, amelyet Benes olyan lovagiasan ajánl fel Lengyelországnak, elsősorban is a kisantant kibővítését jelentené, amelybe Lengyelországot annyiszor, de eddig eredménytelenül csalogatták. Hiába, a politikában feledékenynek kell lennünk. A lengyel-cseh barátság megteremtésének érdekében, amely ma, úgy látszik, sikerrel kecsegtet, feledni kell a csehek sziléziai és tescheni árulását, feledni a javorzinai árulást, nem szabad gondolni a cseh politikának arra a bevallott tervére, hogy Kelet-Galicián át, Ruszka- Krajna feláldozásával korridort akar teremteni Oroszország felé. Ha ezt a teherpróbát kibírja a lengyel nép önérzete, akkor csakugyan nagyon kockáztatva kell, hogy érezze s maga nyugati határait. De a politikai szeizmográf nem nyugszik. Néhány nap előtt jelentették a lapok, hogy a cseh köztársaság elnöke felkereste a német birodalom prágai követét. Olyan sok minden lappang e mögött ss jelentéktelennek látszó hír mögött. A köztársaság elnökére, erre a sokat próbált, de fáradozásaiért a cseh állam megteremtésével minden legmerészebb álmain és reményein túl megjutalmazott aggastyánra vár, úgy látszik, az a feladat, hogy hidat építsen Németország felé, amelynek gazdasági és politikai hatalma, ha egyszer feltámad, vasgyűrűként fogja beszorítani Csehország gyenge testét. Lehet-e ennél a látogatásnál valami jellemzőbbet találni a cseh politikára? Ugyanakkor, amikor egyik kezével segítséget nyújt el határaiért aggódó Lengyelországnak, hátsó ajtókon összeköttetést keres azzal a német birodalommal, amely Lengyelország nyugati határait kétségessé teszi. A kép teljességéhez tartozik, hogy Németország ma legalább is feszült viszonyban van Romániával, Csehország szövetségesével, amit a cseh politika természetesen nem tart szükségesnek respektálni, amikor a német kegy óvatos kiudvarlásáról lehet szó. Az egész világnak őrültnek kellene lennie, hogy értelem legyen ebben a politikában. Hála Isten nincsen így. Ez a minden poklokon át kergetett sacro egoismo, ez a minden logikát nélkülöző kapkodás valami mentőszál után, nem is más, mint annak a teljes reményvesztettségnek kétségbeesett megnyilvánulása, amellyel a cseh állam sorsát saját felelős vezetői látják. Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy végre mégis megindult az a folyamat, amely kell, hogy előbb-utóbb az európai helyzet tisztázásához vezessen. De váljon üzleti szervezetének ilyen alig remélt meggyarapodása mellett megközelíti-e a Hangya azokat az eszmei célokat, amelyeket Károlyi Sándor eléje tűzött? Erre a kérdésre is adatokkal felelhetünk. A Hangya szövetkezet hat százalékos osztalékot fizet az üzletrészek után. Üzleti hasznának egy részét vásárlási visszatérítés alakjában megosztja a tőle vásárló szövetkezeti tagokkal. Ezen a címen például 1923-ban négymilliárd, 1924-ben öt és fél milliárd koronát térített vissza. Tiszta nyereségéből mindenekelőtt megszilárdítja a saját alapjait, gyámolítja a szövetkezeteket és jóléti intézményeket tart fönn. A szövetkezeti tagok számára kórházi ágyakról, üdülőhelyekről gondoskodik, ingyenes ápolással és ellátással. Általános kulturális célokra csak az elmúlt évben 600 millió koronát áldozott. Ha nemzeti vagy jótékony célokra kell a tárcát megnyitni, elsőnek mindig a Hangya jelentkezik. Szövetkezeti tagjai is követik ezt a példát. Az utolsó évben kulturális és jótékony célokra kerek félmilliárd koronát áldoztak. Nagy összegeket fordítanak iskolák felszerelésére, szegény gyermekek felruházására, gondoskodnak új harangok beszerzéséről. Adományaikból és fáradozásaik révén megannyi gazdakör, olvasókör és népház létesült. Nincs az a közfeladat a falvak berendezése és kiépítése terén, amellyel a szövetkezetek szerény tehetségük szerint ne foglalkoznának, úgyhogy valósággal ők alkotják a falvak kulturális központját. És hogy mit jelentenek ezek a szövetkezetek nemzeti szempontból, azt láttuk a kommün idején. A szövetkezeti iskolából kikerült magyarok szilárdul ellenállottak a felforgató szellemnek, ők a békés munka hadserege. Ezek nem a rombolásban, hanem a fokozott szorgalom, az értelmi fejlődés útján keresik a haladést és a jobb jövőt. A proletár indulót nem ismerik, hanem ha ünnepelni akarnak, énekelik a Szózatot és a Himnuszt, levett kalappal és szent hevülettel. A Hangya volt nagyérdemű elnöke, Dessewffy Emil gróf már évközben leköszönt. Most Zichy Aladár gróf, Ivánka Oszkár és Bernát István az elnökök. A vezérigazgató végnélküli munkakörét pedig az alapítás idejétől fogva Balogh Elemér tölti be, őt illeti oroszlánrész azokból a sikerekből, amelyeket a kitartó szorgalom csodatévő erejével lehet elérni. A Hangya, Budapest, márc. 31. Április másodikén tartja a Hangya szövetkezet huszonhatodik évi rendes közgyűlését. Engedjék meg a Budapesti Hírlap olvasói, hogy ebből az alkalomból fölhívjam a figyelmüket nemcsak a Hangya üzleti eredményeire, hanem azokra a társadalmi és erkölcsi szempontokra is, amelyek működésének jelentőségét egyéb üzleti vállalkozások fölé emelik. A Hangya ma már fogalom a magyar közgazdasági életben. Közel kétezer falusi fogyasztási szövetkezetével, tizennyolc kirendeltségével, hatalmas gyáraival és külön, külön is súlyos vállalataival legnagyobb kereskedelmi intézményünk s egyúttal a falusi társadalomnak legjobban kiépített szociális szervezete. Valóra válása annak a gyönyörű tervnek, amely egy nagy magyar embernek, Károlyi Sándornak a lelkéből pattant ki. A Hangya szövetkezet alapításának tudvalévően az volt a gazdasági célja, hogy a falusi népet kiragadja az áruuzsora karmai közül. Ezen túl azonban messzebbmenő és általánosabb célok is lebegtek az alapító szeme előtt. Valójában a szövetkezetben olyan védő szervezetet kívánt teremteni, amellyel az elszakadóban lévő népet visszacsatolhatja a történelmi társadalomhoz és a nemzethez. Károlyi Sándor belátása szerint a magyar vezető társadalom rossz nyomon haladt, mert a rideg tekintély elve alapján követelt vezető szerepet, nem pedig természetes kötelességeinek buzgó teljesítése fejében. Márpedig sok tünet harminc évvel ezelőtt is arra figyelmeztetett, hogy a föld népének konzervatív hajlamaira, a régi rendhez való törhetetlen ragaszkodására nem támaszkodhatunk az idők végéig. Bizalmát ki kell érdemelnünk, terheit könnyítenünk, haladását segítenünk, ha azt akarjuk, hogy utánunk jöjjön s velünk a közös célokban összeforradjon. Szervezzük a népet, — mondotta Károlyi Sándor — jogos érdekei alapján s életrehivandó szervezetek legyenek azok a helyett, ahol a kis- és a nagyemberek találkoznak, közös munkát végeznek, egymást megérteni és becsülni tanulják. Ennek a nagy hivatásnak szolgálatára alapította Károlyi Sándor előbb a pestemegyei első hitelszövetkezeti központot, 1898. végén pedsig a Hangya szövetkezeti központot. Ez az utóbbi tizenhatezer korona alaptőkével alakult, összforgalma a második üzleti évben sem érte el a félmillió koronát. Volt 29 falusi szövetkezete és két alkalmazottja. Csodálkozhatunk-e, ha sokan kétkedve rázták a fejüket, hogyan is lehetne ilyen apró eszközzel nagy célt szolgálni! Pedig lám, a Hangya története bebizonyította, hogy semmiféle eszköz nem kicsiny s a legszerényebb indulás is célhoz érhet, ha van benne erkölcsi igazság és eszmei erő. Semmi más nem figyelmeztet kézzelfoghatóbban az isteni uralomra, mint az, hogy a jó után járókat pártolja a gondviselés. Íme, az 1924. év végén a Hangya központ 30 milliárd korona alaptőkét mutat fel, összforgalma 636 milliárd korona. Közel kétezer szövetkezet tartozik kötelékébe, amelyek négy és fél millió fogyasztót képviselnek. Az ország lakosságának több mint fele részét a Hangya Szövetkezetek látják el háztartási cikkekkel; ezek a szövetkezetek ma a falvak tápláló főerei és súlyos tényezők az államkincstár szempontjából is, mert mintegy három milliárd korona adót fizetnek. Ez a néhány adat harsonaszerűen hirdeti a Hangya hatalmas gazdasági fejlődését. t dibicelni. Ezt a furfangos kártyajátékot mindenáron meg akarta tanulni. Sikerült is neki, mert amire télre fordult az idő, már nemcsak értett hozzá, de az erőszakos gibicek tempóját átvéve, bele is szólt a játékba. Kisfaludy Sándor és a többi higgadtabb táblabíró csak eltűrte okoskodásait, de a híres kártyás Skotty őrnagy háta borsódzott, ha Küpry uram melléje kuporodott. Egyik téli vasárnap délutánján is Küpry uram, Skotty mellé telepedve, gibicelt. A szórakozott Farkas Gábor elnézve kártyáját és maát nélkül, bemondta az ultimót. Küpryből nagyhirtelen kiiramodott a szó: — Szép kis ultimé lesz, amikor a pagáját Skotty őrnagy uram szorongatja márkáiban. Skotty arcát elöntötte a pirosság, de türtőztetve felháborodását, gúnyosan odaszólt a kertyűskezű, kiöltözött iparoshoz: — Tudja-e, Küpry uram, hogy télviz ideiért minden valamirevaló kémi•«»* vasárnap délután, enyves vesszővel, stiglicet fog a fehér kövek alatt? Küpry uram nyakig pirulva, szótlanul hagyta el helyét. Nem is látták őt többé soha a táblabirák társaságában. * Élete alkonya felé járó Skotty uramat is elérte egyszer a baj, öregedő korát víg társaságban pinceszerezés, kacintgatás, vadászat és egyéb férfias szórakozással töltötte el. Egyik reggelen arra ébredt, hogy nyeldeklése alatt valami nyomja torkát, mely szúró fájdalommá fokozódott, amikor reggeli szalonnaporcióját elköltötte. Nyomban hivatta Marschalt, a francia sebészorvost, aki fejcsóválva azt tanácsolta őrnagybarátjának, hogy azonnal utazzék Pestre, keresse föl a híres Stáhly doktort, mert ennél az esetnél az ő tudománya csütörtököt mondott. Sőt, nincs kizárva, hogy a torkában támadt kelevényt operálni kell. Skotty nyomban fel is utazott. A másnapi utcai kaszinózás alkalmával Kisfaludy kérdő szóval fordult a csipesnyalvű Hertelendyhez: — Gyuri öcsém, mi van Skotty szomszéddal, már két napja nem láttam. — Hát nem is tudod, Sándor bátyám, micsoda baj érte az öreget? Tegnap utazott föl Stáhly doktorhoz, kiüríti torkából a bele rakódott borkövet. * A nagy vadász Makay Antal püspökhöz a sümegi rezidenciába nagy alázattal bekopgtat Kovács Mihály erdőkerülője. Elsírva baját, kéri, hogy javítsa meg gabonnakonvencióját, mert ötgyermekes családapa és nehezen küzd az élettel. Makay püspök eleven gondolkozásu, kedélyes ember volt, — íróasztalánál ülve, — csak úgy félvállról felelt az előtte álló erdőkerülőnek: — Gabonakonvenció a béresnek való, az erdős egyék fát! Kovács Mihály erdős nagy alázattal elkövetkezve, lehajtott fejjel ballagott a hársfák árnyékában lefelé. De mire a Kisfaludy-kúriához ért, felderült arca. Akkor vágódott agyába a püspöki szó jelentősége. Makay Antal püspöknek volt egy igen kedves fiatal hajdúja. Az ősz Pali bácsit én már, mint 96 éves, hajlott derekú öreget ismertem gyermekkormban. Sokszor kinyitotta előttem Ranolder püspök halála Budapesti hírlap 1925 április 1.(74. sz.) A miniszterelnök a polgári társadalom vezető szerepéről — A bizottság megkezdte a választójogi javaslat részletes tárgyalását.— Ma csak az első szakaszt intézték el. — Szilágyi Lajos támadása a törvényhatóságok ellen. — A belügyminiszter beszéde. — A nemzetgyűlés választójogi bizottsága Kállay Tibor elnöklésével ma délelőtt tartott ülésében megkezdte a választójogi törvényjavaslat tárgyalását. A címhez Szilágyi Lajos szólalt fel. Elismeri, hogy a miniszterelnök őszinteséggel nyilatkozott s ezt ő úgy értelmezi, hogy a javaslat a kormány politikai hatalmának megtartása érdekében jött létre. Megállapítja, hogy áthidalhatatlan az ellentét a kormány és a szövetkezeti ellenzék álláspontja között, tagadja, hogy az általános választójog a munkásság uralmát jelentheti a polgárság felett és hogy az ipari munkásság a maga egészében a nemzeti ideáloktól teljesen elidegenedett, úgy látja, hogy semmi kilátásuk sincs arra, hogy a bizottságban eredményt érjenek el, mert a miniszterelnök álláspontjához mereven ragaszkodik. Ennek ellenére részt vesznek a választójogi bizottság tárgyalásán és számítanak arra, hogy felszólalásaikkalkiprovokálják a tiszta helyzet előtárását ezentúl is. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt Szilágyi Lajosnak s visszautasította azt a beállítást, mintha e a kormány hatalmának megtartására való törekvést jelentene a javaslat. Erről szó sem volt. Hanem arról volt szó, hogy egyes társadalmi osztályok törekszenek a hatalomra. Már előbb, igenis rámutatott arra, hogy a szociáldemokrata párt osztályuralomra törekszik és ezzel a törekvéssel szemben hangsúlyozta, hogy szükség van arra, hogy a polgári társadalomnak a vezető szerepét megőrizzük. Igenis tiszta helyzettel állunk szemben — mondotta — és ezt nem halltán a kastély szobáinak ajtait, megmutogatva az ezüstkoszorús, selyemhuzatos kanapét, székeket. Az itt élt püspökök arcképsorozatát is a nagyebédlőben. Ilyenkor ráncos tenyerével végigsimította az általa kiszolgált öt püspök: Kurbélyi, Makay, Kopácsy, Zichy, Ranolder porlepte olajfestményét. De keze mindig megremegett, ha szeretettel megnyalta Makay püspök egészségtől duzzadó képmását. A túlélt öt püspök közül az ő emléke rajzolódott bele legmélyebben szívébe. Ha egy kis dohánnyal kedveskedtem az öregnek, órákig mesélgetett a vele együtt élt püspöki urairól. Kovács Mihály erdős könyörgő látogatása után alig telt bele pár hónap, Makay püspököt megülte a vágy egy kis szarvascserkészetre. Becsengette nyomban Palit, kihúzatta vele a könyvtárszobából, a kerékre páró kávás mordályát és golubicsra megtöltve, gyalogszerrel, követve hajdújától Urbér felé ballagott. Az erdőszélben útjába esett Kovács Mihály tanyája, oda is betekintett. Éppen 4—5 gyerek hancúrozott a csepőtér szélben labdázva, sárkányt eregetve. Szemügyre vette a jól öltöztetett fiukat, leányokat, úgy a kézcsókra siető takaros asszonyát is Kovácsnak. Az udvar hidasából disznók visítása hallatszott. Hogy rátért a cserkésző útra, a pázsitos erdőszélben, két szép tehén legelészett borjával együtt. A püspök hátra fordulva, odaszólt hajdújához: — Te, Pali, ki a gazdája ezeknek a teheneknek? — Mihály erdős, Méltóságos Püspök úr! — No, hallod Pali, ez a Kovács Mihály jól megtanulta a fáérést igyom elhomályosítani semmiféle félremagyarázással, vagy félrevezetéssel. A miniszterelnök felszólalása után a bizottság a törvényjavaslat címét elfogadta. Az 1. §-nál, mely a választójogosultságot szabályozza, ismét Szilágyi Lajos szólalt fel az állampolgárság és az állandó lakóhely s az iskolai végzettség jogcíme ellen és szóvátette a törvényhatóságoknak a javaslat mellett való állásfoglalásá. Szerinte a törvényhatósági bizottságok csak forma szerint szólhatnak hozzá ezekhez a kérdésekhez, erkölcsi jogosultságuk azonban, még kevésbé pedig megbízatásuk a vármegye közönségétől vagy a város közönségétől ilyen állásfoglalásukhoz nem lehet Megállapítja, hogy Gömbös Gyula programjával ellentétbe került. Meskó Zoltánban is csalódott. Meskó Zoltán személyes kérdésben szólalt fel és hangoztatta, hogy ő sohasem hirdette az általános választójogot sőt a titkosságnak is csak a háború után lett. . a híve. Gömbös Gyula ugyancsak személyes kérdésben helyteleníti Szilágyi Lajosnak szövetkezését ar szocialistákkal. Hangoztatja, hogy a fajvédelmi harc is a konzervatív világnézet érdekében folyik, de támadja azt a konzervativizmust, amelyet a napokban egybegyűlt főrendek is hangoztattak." Megállapítja, hogy a javaslatban foglalt jogkiterjesztés igen nagy haladást jelent. " Indítványt terjeszt elő, hogy a külföldiek húszévi Magyarországon való tartózkodás után nyerhessék el csak a választói jogosultságot. Patacsy Dénes osztja Gömbös Gyulának a felfogását. Indítványt terjeszt elő a Károly-csapatkeresztesek és es vitézségi érmesek szavazati jogáról. Szabó József két indítványt terjeszt elő, a 24 éves kor és az írni-olvasni tudás jogcíméről. Vázsonyi Vilmos és Rassay Károly ugyancsak a 24 éves korhatárról s a domicilium eltörléséről terjesztettek be módosításokat. Mokcsay Zoltán felszólalása után Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt s újból hangoztatta, hogy a négyelemi iskola elvégzése és az írni-olvasni tudás között lényeges különbség van. Honorálni kí-vánja Patacsy Dénesnek azt az indítványát, hogy a vitézségi érmeseket és az altiszti fokozatokat elért katonákat mentesítsék a négy elemi iskola elvégzésének igazolása alól. A helybenlakás kérdésében hivatkozik arra, hogy a helybenlakás elve mindenütt es világon el van fogadva. Vázsonyi Vilmosnak az elemi iskola elvégzésének igazolására vonatkozólag benyújtott indítványát nem fogadhatja el, de honorálja azt a kívánságát, hogy a négy elemi osz- ■ tálynak megfelelő képzettség is elegendő legyen a választójognál az iskolai végzettség követelményeinek. Vonatkozik ez a tanonciskolákra, tanfolyamokra stb. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tízéves állampolgárság kellékét emeljük fel húsz esztendőre, nem fogadhatja el. Épp így még a választhatóságra vonatkozóan sem. Szabó Józsefnek a nők választójogára vonatkozó indítványát sem. A régi jogon választókra nézve újból kijelenti, hogy most sem járulhat ahhoz, hogy a névjegyzékbe való felvétel a régi jogon szerepelhessen, mert alaposan feltehető, hogy az összeírás annak idején felületesen történhetett. Az utolsó 1918. évi névjegyzék a