Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-06 / 226. szám

12 a Magyar Kupa-mérkőzés. Szerdán dél­után fél 4 órakor a kispesti sárkány­ utcai pályán a KAC és az FTC csapata játssza le Magyar Kupa-mérkőzését. A két am­atőrcsa­­pat meccsének eredményét nem lehet előre megjósolni, mert a professzionalista játéko­sok kiválása óta nagyon megváltoztak a csapatok erőviszonyai. * A magyar boxolósport reprezentánsai Milánóban. Október közepén kerül lebo­nyolításra Milánóban az első magyar-olasz boxolómér­kőzés. Nagyjelentőségű esemé­nye lesz ez a küzdelem boxoló sportunk­nak, mert bekapcsolódásunkat jelenti a nemzetközi boxoló életbe s bizonyára be­vezetője lesz olyan sikereknek is, amelye­ket a magyar sport más sportágakban már oly bőséggel mutatott föl. A külföld­höz mérten a magyar boxoló sportnak még fiatal a kultúrája, de annyi máris bizo­nyos, hogy fiatalságunk soraiban a legjobb anyag áll rendelkezésre. Csak ki kell ter­melni a versenyzőket s a vezetés munká­ját kell biztos kézzel irányítani. Szeren­csére azonban ebben a tekintetben is jól állunk, minden reménységünk megvan tehát, hogy boxoló sportunk a virágzás korához érkezett. A magyar-olasz mérkőzésre már hetek óta folynak az előkészületek s szombaton már el is dől, kik lesznek az amatőr boxo­­lás milánói reprezentánsai. A városligeti Beketow-cirkuszban tartja meg a Magyar Ökölvívó Szövetség a válogató verseny döntő mérkőzéseit s a küzdelem győztesei részesülnek a kiküldetés dicsőségében. A válogató­verseny keretében dőlnek el a magyar professzionalista boxoló bajnok­ságok is. Külön eseménye lesz a boxoló estnek a külföldön is hírnévre szert tett Máthé Károlynak a mérkőzése a kemény­­kötésű Iludra Kálmánnal. A közönség úgy az amatőrök, mint a professzionalisták páros harcaiban boxolóink nagy techniká­járól és taktikai tudásáról fog meggyőző­dést szerezni. * Az olimpiai téli játékok St.-Moritzban lesznek, Zürichből jelentik. Az olimpiai téli játékokat a február 11-től 19-éig ter­jedő időre írták ki. A versenyeket St.-Mo­ritzban tartják meg. Budapesti Hírlap 1926 október­­6- 1226. sz.­ A királyi Kúrián ma délelőtt tíz órakor kezdődött a frankper tárgyalása. Mivel attól lehetett tartani, hogy a közönség tömegesen fogja a tárgyalótermet fölkeresni, a rend biztosítására rendőrök sorakoztak a terem bejárata előtt, akik csak azoknak engedték meg a belépést, akiknek jegyük volt. Kevéssel tíz óra előtt egymásután jöttek a védők, köztük Windischgraetz Lajos her­ceg védője, Ulain Ferenc, aki védőtársaival együtt be akart menni a tárgyalóterembe, mert arról értesült, hogy rögtön megkezdő­dik a tárgyalás. A rendőrök azonban útját állották a védőknek. Kijelentették, hogy amíg feljebbvalóiktól utasítást nem kapnak, senkit sem bocsáthatnak be. Usain hangos szóval követelte, hogy azonnal bocsássák be. — Felszólítom, hogy ne tessék ilyen han­gon beszélni — figyelmeztette a rendőrfel­ügyelő. — De igenis ilyen hangon beszélek — vá­laszolta Ulain. — Kérem, addig az urak nem mehetnek be, amíg az idézést fel nem mutatják. A védők vi­godtak az idézést felmu­tatni és követelték, hogy nyomban bocsás­sák be őket a tárgyalóteremebe, ami meg is történt. Az aránylag szűk tárgyalóterem csakha­mar megtelt. Megjelent a tárgyaláson Auer Pál társaságában a francia bank képvise­lője, Collard Hasting is. Pontban tíz órakor nyitotta meg Ráth Zsigmond kúriai tanácselnök a tárgyalást. Szavazóbírák Slavek Ferenc, Czizinszky Ágost, Szenyi Antal és Mendelényi László kúriai bírák, pótbíró Kvassay Gyula kúriai bíró. A vádhatóságot maga Vargha Ferenc koronaügyész képviseli, aki mellett Polgár Viktor koronaügyészhelyettes foglal helyet. Az elnök megállapítja, hogy sem Win­dischgraetz, sem Nádosy nem jelent meg, csupán Schwetz Tibor, Hampel Ferenc, Ágoston Árpád és vitéz Haála József jelen­tek meg. Nyomban a megjelentek számbavétele után Mendelényi László előadó megkezdte az előadását. Az előadó a tábla ítélete alapján ismer­teti a bűnpert. Ennek megállapítása szerint Windischgraetz vállalta a frankhamisítás gondolatáért és finanszírozásáért a felelős­séget. Tettük célja pontosan meg nem álla­pítható. Talán a Felvidék felszabadítása vagy külföldi sajtópropaganda céljaira kö­vették el a frankhamisítást. Arra nézve semmi bizonyíték nincsen, hogy egyéni cé­lok érdekében követték volna el, sőt meg­állapítható, hogy Windischgraetz hatalmas összegeket áldozott magánvagyonából. Win­dischgraetz vetette fel az eszmét, hogy ha­zafias célokra frankokat kellene hamisí­tani. Nádosy eleinte ellenezte a tervet, majd engedett a rábeszélésnek. Windischgraetz összeköttetésbe lépett Schultzéval. Az elő­adó ezután Gerő és Hajts bekapcsolását is­merteti. Gerő referált Telekinek s kijelen­tette, hogy sem anyagilag, sem technikai­lag nincsenek meg a szükséges feltételek. Teleki ezután Bethlen miniszterelnöknek tett jelentést Nádosy jelenlétében az ügy­ről s megnyugtatta a miniszterelnököt, hogy az egész akciót megszüntették, mire a miniszterelnök ennek ellenére is utasí­totta Nádosyt, hogy legyen rajta a szeme az ügyön. Gerő engedve Windischgraetz és Nádosy további rábeszélésének, folytatta Schultze munkáját. Rába viszont a meg­felelő papíranyagot teremtette elő. Ezután az előadó Kurz, Scharf, Virágh és Kiss szerepeit ismerteti, akik közül Kurz telje­sen távol tartotta magát az ügytől, mind­össze tudomása volt róla. A többiek vala­mennyien a hazafias cél emlegetése után vettek abban részt. Majd Spannring László, Hampel Ferenc, vitéz Haála József, Ágos­ton Árpád, Verőssy Béla és Parragh Fe­renc szerepét ismerteti az előadó. Az előadó azután a forgalombahozatal előzményeit és a hamis frankokat tartal­mazó bőröndök vándorlását ismerteti. A bőröndök először a Térképészeti Intézet­ből a herceg lakására, majd Zadravecz püspök lakására kerültek. Megállapítást nyert, hogy a püspök nem tudta még akkor, hogy mi van a bőröndökben. Mi­helyt azonban tudomást szerzett arról, hogy azokban hamis frankok vannak, fel­kérte Windischgraetz herceget azoknak el­szállítására. A hamis frankokat tartalmazó bőröndök Zadravecz lakásáról Mankovics lakására kerültek, ahol azonban csak egy napig voltak. Megállapítást nyert az is, hogy Mankovics lakásán szakították el a bőröndök szíjait és távolították el a bőrön­dökön levő pecséteket. Ezután Barossnak és Szörtseynek szere­pét ismerteti az előadó és hosszasabban beszél a Perényi-levélről, továbbá a mi­niszterelnöknek Nádosy számára kiadott utasításairól. Teljes terjedelmében felol­vassa a szakértői véleményt és annak il­lusztrálására, hogy a hamis frankok na­gyon durva hamisítványok voltak, ame­lyek könnyen felismerhetők, négy hamisít­ványt mutat be a tanács tagjainak és ösz­­szehasonlításképpen egy eredeti ezerfran­kost is átad az elnöknek. Ezután pontról-pontra ismerteti a vád­lottak ellen emelt vádat, a vádlottak véde­kezését és a törvényszéki ítélet rendelkező részét. Ennek befejeztével az elnök a ta­nácskozást félbeszakította és szünetet ren­delt el. Szünet után a törvényszék és a tábla ítéleteinek felolvasására került sor. A tábla ítéletének felolvasását 2 órakor az elnök félbeszakította és a tárgyalás folytatását holnap délelőtt háromnegyed 10 órára tűzte ki.­­ Elhalasztják Petrichevich-Horváth Emil államtitkár sajtópereinek tárgyalását. Töreky Géza kúriai bíró, a büntetőtör­vényszék egyik tanácselnöke, október 8-ra tűzte ki azoknak a sajtópöröknek a tár­gyalását, amelyeket Petrichevich-Horváth Emil államtitkár indított Thury Lajos és Pethő Sándor hírlapírók, valamint Gál Lajos dr. ügyvéd ellen. A tárgyalás előre­láthatóan elmarad, mert közben Gál Lajos dr. ügyvéd az egész budapesti büntetőtör­­vényszék ellen elfogultsági kifogást tett és egy vidéki törvényszék delegálását kéri. A törvényszék az elfogultsági kifogást felter­jesztette a Kúriához és annak döntéséig a per szünetelni fog. •ÚJ TÖRVÉNYSZÉK. A frankpör a Kúrián. VASKUTHY GÁBOR REGÉNY. is IRTA BALLÁ IRMA. — halogon! — Hát azt hiszi, hogy csak magának szabad sétálni ezen a szép puha fehér szőnyegen. És Imo­­gen élvezettel sülyeztette apró lábát a mély hóba. A szürke rókaprémből angyali ártatlansággal kimo­solygó arcát és az orrocskája végét megcsípte a hideg. Friss volt, elegáns, amint kettyűs kis kezét elragadó bájjal nyújtotta Gábor felé. — Mondja csak, miért vet meg­­maga minket annyira? Maga renegát. Megbántottuk talán, hogy annyira bojkottál? Tudja, hogy sértő a viselkedése velem szemben? — Amint tudja bárónő, vőlegény vagyok és az időm le van foglalva. — Hja persze vőlegény — és a gyönyörű gőgös szájon sajnálkozó mosoly suhant végig. — Ó én a világért sem akarom­­megzavarni a mátkaságát ■— és különös, érthetetlen pillantással nézett Gáborra. És mintha valami szomorú szemrehányás is rejtőzött volna a tekintetében. Gábornak a szívébe nyilallott a tekintet. — Nem szabad rám haragudnia. Látja most is itt a zsebemben vannak az iratok, amikkel fel kell mennem Pestre. — A jó kifogás. Micsoda iratok? — Magát úgysem érdekli, össze kell egyeztet­nünk a bányatérképet a katonai térképpel. — Akkor nem tartóztatom ... Aztán meg úgyis várja a menyasszonya. De a leány szeme erősen fogta, húzta a fiatal mérnököt... — Ó, nem az . .. nem az ... — szólt Gábor hal­kan, elfehéredett szájjal. — Azt hiszem különben, Szomolnoky Bandi úgyis kárpótolja az én társasá­gomért — és Gábor szemébe vad láng csapott fel. Imogen mulatva húzta föl a szemöldökét. — Nem értem.­­— Haha! A nők néha nagyon feledékenyek, és másnap már nem emlékeznek rá, hogy kivel csó­­kolództak a karácsonyfa alatt. — Most, gondolta Gábor, olyan lehetek a szemében, mint egy ostoba kamasz ... mint egy paraszt__de ez a gondolat még szenvedélyesebb haragra lobbantotta. Csend, nagy csend volt körülöttük. Sehol egy élőlény. Csak egy harkály kopogott valahol „ „. — Gábor!.... Hát igen —­ szólt a lányi­g—a megi­csókoltam. De ez a csók olyan volt részemről, mintha egy gyermeket csókol meg az ember, egy naív gyermeket jutoknál, amiért egy verset elszaval. — És engem ... engem miért nem csókolt meg még soha! — Gábor szinte magánkívül megragadta Imogen csuklóját — hát nem tudod, nem érzed, hogy a szám hónapok óta cserepes a nagy lázas, égő szom­júságtól ... Nem bánom ha megvetsz, ha szégyen­­pad, kínpad várna is megmondom... Hát nem tudod, nem érzed, hogy féltékeny vagyok minden­kire, az egész világra . .. hogy ... hogy meghalok egy csókodért! — És Gábor már nem tudva, mit cselekszik, magánkívül a karjába ragadta Imogént és a leány ajkára tapasztotta az ajkát betenni nem tudó végetérhetetlen hosszú csókban ... Úgy érzi, mintha álmodna... mint már egy­szer régen ... És hogy ebben a csókban benne van minden szépség, dicsőség, hatalom, gyönyör — min­dennek betetőzése, amire fölteszi életét, amire vá­gyik, amiért harcolt, amiért gyilkol, amiért elbukik a férfi! ... Imogen nem ellenkezett. Az ajka, az arca hideg volt és sápadt. •— Szeretsz? Mondd, hogy szeretsz engem? — De hisz maga vőlegény, — szólt Imogen halkan. — Azt mondd meg, hogy szeretsz-e — és Gábor szinte őrjöngve szorította magához a leányt. — Azt hiszem ... igen ... De a menyasszonya... — Hát nem leszek vőlegény, ha akarod. Az életemet dobom oda érted, ha akarod. Imogen lehajtotta a fejét... — Hiába Gábor nem lehet — Nem szabad rá­gondolnom. Az apám sohasem egyeznék bele ... — Hát akkor elrabollak és viszlek magammal, — de amikor Gábor kimondta, különös szorongás lepte meg. — Meg vagyok őrülve, vagy félrebeszé­lek? — kérdezte magától. A leányra nézett. És akkor látta, hogy Imogen ajkán furcsa mosoly cikkezik át. Gábor halátékán kidagadtak az erek. Nehezen, kínlódva szedte a lélegzetet... Hogy mosolyog, — gondolta. — Egy mosollyal intéz el egy tragédiát... Imogen az ajkát szívta és a szeme sarkából nézte Gábort. — El tudnád-e értem hagyni az anyádat, a hite­det és mindent, amit szeretsz?! — szólt maga elé nézve. Gábort hideg rémület fogta el. — De miért elhagyni, Imogen? ... Hisz a nő követi a férfit... — Ó, látom a szemedből, hogy meghátrálsz, — suttogta Imogen. — De nekem rabszolga kell... és ön... én nagyon szeretem az aranyat !­, Úgyis megcsalnálak vele! És különben is ... ez itt egy kis fekete pont a térképen ... egy állomás nekem ... — és merően maga elé nézett... — Nekem olyan kell, mint Szomolnoky, aki nem kérdez és bele­­nyugszik mindenbe . .. Gábor idegenkedve, szinte ijedten figyelt a leány szavaira.. . Világos, hogy láza van és félrebeszél, — gondolta. Vagy megint csak játszik vele?! Mi ez? Ki ez a nő? Mi lakik benne? Semmit sem tudott megfejteni... Csak azt tudja, hogy nem akarja elveszíteni... Egyszerre harag szorította össze a szívét. Miért mosolyog? Ő rajta mosolyog? Vagy klacérság az egész ... — Imogen,­­— szólt rekedten. — Egyszer ... egyszer bele akarok pillantani a telkedbe! Micsoda fátyol van az arcodon, micsoda lidércfátyol?! Létér­tem ratta, látni akarom a lelkedet, ne bújtasd el a mögé a mosoly mögé! — Szinte brutálisan meg-­­ragadta a leány karját és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. — Mondd, hogy szeretsz, hogy követni akarsz! — és szenvedélyesen magához szorította. — Nem tudom, Gábor ... Apa nem egyeznék bele... Gábor türelmetlen mozdulatot tett. — De ha maga akarná, Imogen. — Ó, én csak egy gyenge nő vagyok... ha tudná, milyen gyenge ... De azért ne rontsunk el semmit Gábor. Bízzunk a jövőben. Igaz — szólt aztán könnyedén, — holnap álarcosbált rendezünk. Nagy meglepetések lesznek. Okvetlenül el kell jönn­nie. Remélem, rám ismer majd ... Eljön, Gábor? Gábor habozott. Imogen odahajolt hozzá és a szemébe nézett. — Elmegyek, — szólt Gábor rekedten. — Milyen jelmezt fog viselni? — A Rössi Borbála jelmezét, nevetett a leány. •— Na­ná most, nem akarom, hogy együtt lásszanak bennünket. Gábor még egyszer a karjába szorította, de Imogen kisiklott az öleléséből. — Nem akarom magát kompromittálni! — nevetett vissza a kanyarodónál. Most úgy megyek haza, mint egy Júdás !s, gondolta Gábor magában. — Hiába lesz minden. Az árulás bélyege itt van már a homlokomon ... És ki fog ütközni. Mintha mázsányi terhet cipelne, úgy haladt lefelé. Úgy látszik, minden elveszett: a hit ... a szerelem ... a becsület... — Kusza, zavaros képek vették körül. Rendet kell teremtenie — sikol­tott föl benne. — De hogyan? A becsülete!... Hisz már eladta magát az ördögnek ... IFolyi * a Színházi Élet szenzációs új regénye

Next