Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-06 / 226. szám
12 a Magyar Kupa-mérkőzés. Szerdán délután fél 4 órakor a kispesti sárkány utcai pályán a KAC és az FTC csapata játssza le Magyar Kupa-mérkőzését. A két amatőrcsapat meccsének eredményét nem lehet előre megjósolni, mert a professzionalista játékosok kiválása óta nagyon megváltoztak a csapatok erőviszonyai. * A magyar boxolósport reprezentánsai Milánóban. Október közepén kerül lebonyolításra Milánóban az első magyar-olasz boxolómérkőzés. Nagyjelentőségű eseménye lesz ez a küzdelem boxoló sportunknak, mert bekapcsolódásunkat jelenti a nemzetközi boxoló életbe s bizonyára bevezetője lesz olyan sikereknek is, amelyeket a magyar sport más sportágakban már oly bőséggel mutatott föl. A külföldhöz mérten a magyar boxoló sportnak még fiatal a kultúrája, de annyi máris bizonyos, hogy fiatalságunk soraiban a legjobb anyag áll rendelkezésre. Csak ki kell termelni a versenyzőket s a vezetés munkáját kell biztos kézzel irányítani. Szerencsére azonban ebben a tekintetben is jól állunk, minden reménységünk megvan tehát, hogy boxoló sportunk a virágzás korához érkezett. A magyar-olasz mérkőzésre már hetek óta folynak az előkészületek s szombaton már el is dől, kik lesznek az amatőr boxolás milánói reprezentánsai. A városligeti Beketow-cirkuszban tartja meg a Magyar Ökölvívó Szövetség a válogató verseny döntő mérkőzéseit s a küzdelem győztesei részesülnek a kiküldetés dicsőségében. A válogatóverseny keretében dőlnek el a magyar professzionalista boxoló bajnokságok is. Külön eseménye lesz a boxoló estnek a külföldön is hírnévre szert tett Máthé Károlynak a mérkőzése a keménykötésű Iludra Kálmánnal. A közönség úgy az amatőrök, mint a professzionalisták páros harcaiban boxolóink nagy technikájáról és taktikai tudásáról fog meggyőződést szerezni. * Az olimpiai téli játékok St.-Moritzban lesznek, Zürichből jelentik. Az olimpiai téli játékokat a február 11-től 19-éig terjedő időre írták ki. A versenyeket St.-Moritzban tartják meg. Budapesti Hírlap 1926 október6- 1226. sz. A királyi Kúrián ma délelőtt tíz órakor kezdődött a frankper tárgyalása. Mivel attól lehetett tartani, hogy a közönség tömegesen fogja a tárgyalótermet fölkeresni, a rend biztosítására rendőrök sorakoztak a terem bejárata előtt, akik csak azoknak engedték meg a belépést, akiknek jegyük volt. Kevéssel tíz óra előtt egymásután jöttek a védők, köztük Windischgraetz Lajos herceg védője, Ulain Ferenc, aki védőtársaival együtt be akart menni a tárgyalóterembe, mert arról értesült, hogy rögtön megkezdődik a tárgyalás. A rendőrök azonban útját állották a védőknek. Kijelentették, hogy amíg feljebbvalóiktól utasítást nem kapnak, senkit sem bocsáthatnak be. Usain hangos szóval követelte, hogy azonnal bocsássák be. — Felszólítom, hogy ne tessék ilyen hangon beszélni — figyelmeztette a rendőrfelügyelő. — De igenis ilyen hangon beszélek — válaszolta Ulain. — Kérem, addig az urak nem mehetnek be, amíg az idézést fel nem mutatják. A védők vigodtak az idézést felmutatni és követelték, hogy nyomban bocsássák be őket a tárgyalóteremebe, ami meg is történt. Az aránylag szűk tárgyalóterem csakhamar megtelt. Megjelent a tárgyaláson Auer Pál társaságában a francia bank képviselője, Collard Hasting is. Pontban tíz órakor nyitotta meg Ráth Zsigmond kúriai tanácselnök a tárgyalást. Szavazóbírák Slavek Ferenc, Czizinszky Ágost, Szenyi Antal és Mendelényi László kúriai bírák, pótbíró Kvassay Gyula kúriai bíró. A vádhatóságot maga Vargha Ferenc koronaügyész képviseli, aki mellett Polgár Viktor koronaügyészhelyettes foglal helyet. Az elnök megállapítja, hogy sem Windischgraetz, sem Nádosy nem jelent meg, csupán Schwetz Tibor, Hampel Ferenc, Ágoston Árpád és vitéz Haála József jelentek meg. Nyomban a megjelentek számbavétele után Mendelényi László előadó megkezdte az előadását. Az előadó a tábla ítélete alapján ismerteti a bűnpert. Ennek megállapítása szerint Windischgraetz vállalta a frankhamisítás gondolatáért és finanszírozásáért a felelősséget. Tettük célja pontosan meg nem állapítható. Talán a Felvidék felszabadítása vagy külföldi sajtópropaganda céljaira követték el a frankhamisítást. Arra nézve semmi bizonyíték nincsen, hogy egyéni célok érdekében követték volna el, sőt megállapítható, hogy Windischgraetz hatalmas összegeket áldozott magánvagyonából. Windischgraetz vetette fel az eszmét, hogy hazafias célokra frankokat kellene hamisítani. Nádosy eleinte ellenezte a tervet, majd engedett a rábeszélésnek. Windischgraetz összeköttetésbe lépett Schultzéval. Az előadó ezután Gerő és Hajts bekapcsolását ismerteti. Gerő referált Telekinek s kijelentette, hogy sem anyagilag, sem technikailag nincsenek meg a szükséges feltételek. Teleki ezután Bethlen miniszterelnöknek tett jelentést Nádosy jelenlétében az ügyről s megnyugtatta a miniszterelnököt, hogy az egész akciót megszüntették, mire a miniszterelnök ennek ellenére is utasította Nádosyt, hogy legyen rajta a szeme az ügyön. Gerő engedve Windischgraetz és Nádosy további rábeszélésének, folytatta Schultze munkáját. Rába viszont a megfelelő papíranyagot teremtette elő. Ezután az előadó Kurz, Scharf, Virágh és Kiss szerepeit ismerteti, akik közül Kurz teljesen távol tartotta magát az ügytől, mindössze tudomása volt róla. A többiek valamennyien a hazafias cél emlegetése után vettek abban részt. Majd Spannring László, Hampel Ferenc, vitéz Haála József, Ágoston Árpád, Verőssy Béla és Parragh Ferenc szerepét ismerteti az előadó. Az előadó azután a forgalombahozatal előzményeit és a hamis frankokat tartalmazó bőröndök vándorlását ismerteti. A bőröndök először a Térképészeti Intézetből a herceg lakására, majd Zadravecz püspök lakására kerültek. Megállapítást nyert, hogy a püspök nem tudta még akkor, hogy mi van a bőröndökben. Mihelyt azonban tudomást szerzett arról, hogy azokban hamis frankok vannak, felkérte Windischgraetz herceget azoknak elszállítására. A hamis frankokat tartalmazó bőröndök Zadravecz lakásáról Mankovics lakására kerültek, ahol azonban csak egy napig voltak. Megállapítást nyert az is, hogy Mankovics lakásán szakították el a bőröndök szíjait és távolították el a bőröndökön levő pecséteket. Ezután Barossnak és Szörtseynek szerepét ismerteti az előadó és hosszasabban beszél a Perényi-levélről, továbbá a miniszterelnöknek Nádosy számára kiadott utasításairól. Teljes terjedelmében felolvassa a szakértői véleményt és annak illusztrálására, hogy a hamis frankok nagyon durva hamisítványok voltak, amelyek könnyen felismerhetők, négy hamisítványt mutat be a tanács tagjainak és öszszehasonlításképpen egy eredeti ezerfrankost is átad az elnöknek. Ezután pontról-pontra ismerteti a vádlottak ellen emelt vádat, a vádlottak védekezését és a törvényszéki ítélet rendelkező részét. Ennek befejeztével az elnök a tanácskozást félbeszakította és szünetet rendelt el. Szünet után a törvényszék és a tábla ítéleteinek felolvasására került sor. A tábla ítéletének felolvasását 2 órakor az elnök félbeszakította és a tárgyalás folytatását holnap délelőtt háromnegyed 10 órára tűzte ki. Elhalasztják Petrichevich-Horváth Emil államtitkár sajtópereinek tárgyalását. Töreky Géza kúriai bíró, a büntetőtörvényszék egyik tanácselnöke, október 8-ra tűzte ki azoknak a sajtópöröknek a tárgyalását, amelyeket Petrichevich-Horváth Emil államtitkár indított Thury Lajos és Pethő Sándor hírlapírók, valamint Gál Lajos dr. ügyvéd ellen. A tárgyalás előreláthatóan elmarad, mert közben Gál Lajos dr. ügyvéd az egész budapesti büntetőtörvényszék ellen elfogultsági kifogást tett és egy vidéki törvényszék delegálását kéri. A törvényszék az elfogultsági kifogást felterjesztette a Kúriához és annak döntéséig a per szünetelni fog. •ÚJ TÖRVÉNYSZÉK. A frankpör a Kúrián. VASKUTHY GÁBOR REGÉNY. is IRTA BALLÁ IRMA. — halogon! — Hát azt hiszi, hogy csak magának szabad sétálni ezen a szép puha fehér szőnyegen. És Imogen élvezettel sülyeztette apró lábát a mély hóba. A szürke rókaprémből angyali ártatlansággal kimosolygó arcát és az orrocskája végét megcsípte a hideg. Friss volt, elegáns, amint kettyűs kis kezét elragadó bájjal nyújtotta Gábor felé. — Mondja csak, miért vet megmaga minket annyira? Maga renegát. Megbántottuk talán, hogy annyira bojkottál? Tudja, hogy sértő a viselkedése velem szemben? — Amint tudja bárónő, vőlegény vagyok és az időm le van foglalva. — Hja persze vőlegény — és a gyönyörű gőgös szájon sajnálkozó mosoly suhant végig. — Ó én a világért sem akarommegzavarni a mátkaságát ■— és különös, érthetetlen pillantással nézett Gáborra. És mintha valami szomorú szemrehányás is rejtőzött volna a tekintetében. Gábornak a szívébe nyilallott a tekintet. — Nem szabad rám haragudnia. Látja most is itt a zsebemben vannak az iratok, amikkel fel kell mennem Pestre. — A jó kifogás. Micsoda iratok? — Magát úgysem érdekli, össze kell egyeztetnünk a bányatérképet a katonai térképpel. — Akkor nem tartóztatom ... Aztán meg úgyis várja a menyasszonya. De a leány szeme erősen fogta, húzta a fiatal mérnököt... — Ó, nem az . .. nem az ... — szólt Gábor halkan, elfehéredett szájjal. — Azt hiszem különben, Szomolnoky Bandi úgyis kárpótolja az én társaságomért — és Gábor szemébe vad láng csapott fel. Imogen mulatva húzta föl a szemöldökét. — Nem értem.— Haha! A nők néha nagyon feledékenyek, és másnap már nem emlékeznek rá, hogy kivel csókolództak a karácsonyfa alatt. — Most, gondolta Gábor, olyan lehetek a szemében, mint egy ostoba kamasz ... mint egy paraszt__de ez a gondolat még szenvedélyesebb haragra lobbantotta. Csend, nagy csend volt körülöttük. Sehol egy élőlény. Csak egy harkály kopogott valahol „ „. — Gábor!.... Hát igen — szólt a lányig—a megicsókoltam. De ez a csók olyan volt részemről, mintha egy gyermeket csókol meg az ember, egy naív gyermeket jutoknál, amiért egy verset elszaval. — És engem ... engem miért nem csókolt meg még soha! — Gábor szinte magánkívül megragadta Imogen csuklóját — hát nem tudod, nem érzed, hogy a szám hónapok óta cserepes a nagy lázas, égő szomjúságtól ... Nem bánom ha megvetsz, ha szégyenpad, kínpad várna is megmondom... Hát nem tudod, nem érzed, hogy féltékeny vagyok mindenkire, az egész világra . .. hogy ... hogy meghalok egy csókodért! — És Gábor már nem tudva, mit cselekszik, magánkívül a karjába ragadta Imogént és a leány ajkára tapasztotta az ajkát betenni nem tudó végetérhetetlen hosszú csókban ... Úgy érzi, mintha álmodna... mint már egyszer régen ... És hogy ebben a csókban benne van minden szépség, dicsőség, hatalom, gyönyör — mindennek betetőzése, amire fölteszi életét, amire vágyik, amiért harcolt, amiért gyilkol, amiért elbukik a férfi! ... Imogen nem ellenkezett. Az ajka, az arca hideg volt és sápadt. •— Szeretsz? Mondd, hogy szeretsz engem? — De hisz maga vőlegény, — szólt Imogen halkan. — Azt mondd meg, hogy szeretsz-e — és Gábor szinte őrjöngve szorította magához a leányt. — Azt hiszem ... igen ... De a menyasszonya... — Hát nem leszek vőlegény, ha akarod. Az életemet dobom oda érted, ha akarod. Imogen lehajtotta a fejét... — Hiába Gábor nem lehet — Nem szabad rágondolnom. Az apám sohasem egyeznék bele ... — Hát akkor elrabollak és viszlek magammal, — de amikor Gábor kimondta, különös szorongás lepte meg. — Meg vagyok őrülve, vagy félrebeszélek? — kérdezte magától. A leányra nézett. És akkor látta, hogy Imogen ajkán furcsa mosoly cikkezik át. Gábor halátékán kidagadtak az erek. Nehezen, kínlódva szedte a lélegzetet... Hogy mosolyog, — gondolta. — Egy mosollyal intéz el egy tragédiát... Imogen az ajkát szívta és a szeme sarkából nézte Gábort. — El tudnád-e értem hagyni az anyádat, a hitedet és mindent, amit szeretsz?! — szólt maga elé nézve. Gábort hideg rémület fogta el. — De miért elhagyni, Imogen? ... Hisz a nő követi a férfit... — Ó, látom a szemedből, hogy meghátrálsz, — suttogta Imogen. — De nekem rabszolga kell... és ön... én nagyon szeretem az aranyat !, Úgyis megcsalnálak vele! És különben is ... ez itt egy kis fekete pont a térképen ... egy állomás nekem ... — és merően maga elé nézett... — Nekem olyan kell, mint Szomolnoky, aki nem kérdez és belenyugszik mindenbe . .. Gábor idegenkedve, szinte ijedten figyelt a leány szavaira.. . Világos, hogy láza van és félrebeszél, — gondolta. Vagy megint csak játszik vele?! Mi ez? Ki ez a nő? Mi lakik benne? Semmit sem tudott megfejteni... Csak azt tudja, hogy nem akarja elveszíteni... Egyszerre harag szorította össze a szívét. Miért mosolyog? Ő rajta mosolyog? Vagy klacérság az egész ... — Imogen,— szólt rekedten. — Egyszer ... egyszer bele akarok pillantani a telkedbe! Micsoda fátyol van az arcodon, micsoda lidércfátyol?! Létértem ratta, látni akarom a lelkedet, ne bújtasd el a mögé a mosoly mögé! — Szinte brutálisan meg-ragadta a leány karját és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. — Mondd, hogy szeretsz, hogy követni akarsz! — és szenvedélyesen magához szorította. — Nem tudom, Gábor ... Apa nem egyeznék bele... Gábor türelmetlen mozdulatot tett. — De ha maga akarná, Imogen. — Ó, én csak egy gyenge nő vagyok... ha tudná, milyen gyenge ... De azért ne rontsunk el semmit Gábor. Bízzunk a jövőben. Igaz — szólt aztán könnyedén, — holnap álarcosbált rendezünk. Nagy meglepetések lesznek. Okvetlenül el kell jönnnie. Remélem, rám ismer majd ... Eljön, Gábor? Gábor habozott. Imogen odahajolt hozzá és a szemébe nézett. — Elmegyek, — szólt Gábor rekedten. — Milyen jelmezt fog viselni? — A Rössi Borbála jelmezét, nevetett a leány. •— Naná most, nem akarom, hogy együtt lásszanak bennünket. Gábor még egyszer a karjába szorította, de Imogen kisiklott az öleléséből. — Nem akarom magát kompromittálni! — nevetett vissza a kanyarodónál. Most úgy megyek haza, mint egy Júdás !s, gondolta Gábor magában. — Hiába lesz minden. Az árulás bélyege itt van már a homlokomon ... És ki fog ütközni. Mintha mázsányi terhet cipelne, úgy haladt lefelé. Úgy látszik, minden elveszett: a hit ... a szerelem ... a becsület... — Kusza, zavaros képek vették körül. Rendet kell teremtenie — sikoltott föl benne. — De hogyan? A becsülete!... Hisz már eladta magát az ördögnek ... IFolyi * a Színházi Élet szenzációs új regénye