Budapesti Hírlap, 1927. február (47. évfolyam, 25–47. szám)

1927-02-02 / 26. szám

a­ hunytat. Ha az elhunyt közéleti pályáját vizsgálom, igazán elmondhatom, hogy méltó helyre méltó ember került. A konszolidáció megteremtésében is nagy rész jutott neki és nagy tisztjének betöltése során rend­­kívül érdemeket szerzett. Indítványozom, hogy az elhunyt érdemeit a képviselőház mai ülésének jegyzőkönyvében örökítsük meg és a képviselőház a súlyos veszteségen mély részvétének adjon kifejezést. A Ház tagjai állva, megilletődött csend­ben hallgatták végig az elnök beszédét.. Ezután jelentette az elnök, hogy Ernszt Sándor budapesti mandátumáról lemondott és így a sorrendben utána következő pót­képviselőt hívják be. Rassay Károly is bu­dapesti mandátumáról mondott le, egyben beadta az utána következő Baracs Marcell megbízólevelét, amelyet kiadtak az állandó igazoló bizottságnak. A közigazgatási bíró­ság a Pakots József Budapest déli kerüle­tében szerzett mandátuma ellen Vargha László és társai által benyújtott panaszt el­utasította. Pakots József bejelentette, hogy budai mandátumáról lemond és így a déli kerületben sorrendben utána következő pót. Izgalmak a t. Ház folyosóján. Aki ma betévedt a parlament folyosó­jára és látta az izgatottan tárgyaló képvi­selőket, azt hihette, hogy bent az üléste­remben ádáz csata folyik valami országos jelentőségű kérdés körül. Pedig a mai ülés napirendjén csak a jegyzők és a külön­böző bizottságok választása szerepelt. A nagy parlamenti harcok idején is szo­katlan izgalomra elsősorban egy szomorú esemény adott okot. A képviselőházban ter­jedt el először ugyanis a hír, hogy Bartha Richárd, a kormányzói kabinetiroda fő­nöke éjszaka hirtelen meghalt. A kormány jelenlévő tagjait és a képviselőket mélyen lesújtotta a hír. Megdöbbenve beszéltek a közéletet ért súlyos veszteségről, mindenki tudott az elhunyttal kapcsolatban valami jellemző esetet mondani, amely fényt ve­tett nagy tudására, páratlan tevékenységére és már tizenegy óra felé járt az idő, de a képviselők még mindig a meglepetésszerű gyászhír hatása alatt, megilletődve tár­gyalták a szomorú eseményt. De nemcsak a folyosón, az ülésteremben is erről folyt a szó. Különben sem volt semmi, ami más irányba terelte volna az érdeklődést, lévén az­­ülés ma meglehetősen is egyhangú. Névsorolvasás, osztályok ki­sorsolása, szavazási előkészületek és kü­lönféle formaságok váltogatták egymást. Éppen megkezdődött a jegyzők választása, amikor, mint a bomba, robbant egy újabb hír: Alföldy Béla dr., a bácsalmási kerület követe a r­eggeli órákban meghalt. A megdöbbenés moraja futott végig az ülésteremben. — Hihetetlen! — Tegnap este együtt voltam még vele! — Semmi baja sem volt! Mialatt Karafiáth Jenő háznagy szomo­rúan adta tovább a hírt, megkezdődött a képviselőt, Gál Jenő dr.-t hívják be. Szilágyi Lajos: Eldőlt a nagy kérdés. (Derültség.) Bejelentette még az elnök, hogy Peidl Gyula budai, Györki Imre budapesti, Prop­­per Sándor pestkörnyéki és Ugron Gábor kaposvári mandátumáról mondott le. A megüresedett mandátumok betöltése érde­kében megteszik a szükséges intézkedéseket. A mandátum-ügyek után a bizottságok megalakulásáról, s a megválasztott elnökök és alelnökökről tett jelentést Zsitvay Tibor, végül azzal fejezte be beszédét, hogy az előző bejelentések során tévedésből, rajta kívül álló okokból rosszul ismertette Ugron Gábor bejelentését és helyesbítésül fel­­olvasta Ugrón Gábor levelét, amely szerint Ugrón Gábor nem kaposvári, hanem buda­pesti mandátumáról mondott le, így tehát Budapesten az utána következő pótképvi­selőt hívják be. Az ülés negyed három órakor ért véget. A Ház legközelebbi ülését február harma­dikén, csütörtök délelőtt tíz órakor tartja, napirendjén a négy bírálóbizottság tagjai­nak megválasztásával. szavazás és Perlaky Győző jegyző névsor szerint szólította a képviselőket. — Alföldy Béla! — Meghalt! — mondták itt is, ott is és csoportokba verődve izgalommal tárgyal­ták az újabb gyászhírt. Az újságírók karzatán is mozgás támadt. Többen a telefonhoz siettek és felhívták a képviselő lakását. — Mikor halt meg a képviselő úr és mi baja volt? — De kérem — hangzott a válasz, — az édesapám tíz perccel ezelőtt indult el hazulról a képviselőházba. Az újságíró zavartan bocsánatot kért és letette a kagylót. ... És nem is egészen öt perc múlva Al­földy Béla dr. makkegészségesen belépett az ülésterembe. Nagy éljenzés fogadta: képviselőtársai örvendező arccal siettek felé, rázták a ke­zét és elhalmozták gratulációkkal. Néhány percig félbeszakadt a szavazás. Mindenki Alföldyt vette körül, aki először elképedve állt a váratlan ünneplés közepette, azután, hogy megértette, miért ez a lelkes ováció, meghatóban szorongatta a feléje nyújtótt kezeket. Egyszerre csak a fejére ütött. — Jaj! — mondta idegesen és rohant a telefonhoz. Amikor visszajött, már mosolygott. Te­lefonált haza, hogy nincs semmi baj. — Rémes sírás van otthon — mesélte a folyosón, — alig tudtam megnyugtatni a feleségemet. Képzeljétek csak el, délelőtt, hogy eljöttem hazulról, évődésből egy szín­darabból idézve búcsúztam el a családom­tól: „Isten veletek, engem nem láttok többé." És ezután történt, hogy valaki te­lefonon érdeklődött nálunk, hogy mikor haltam meg. — Hiszen csak egy kormánypárti kép­viselőnek lehet ilyen szerencséje, hogy sze­mélyesen cáfolja meg a halálhírét, — mon­dotta maliciózusan egy ellenzéki képviselő. A t. képviselő urak egy ideig még ször­­nyüködtek, de hamarosan általános nevetés támadt. Hírnök jött és pihegve mesélte, hogy dukai Takách Géza, az egységes párt háznagya, amint Alföldy halálának hírét hallotta, azonnal koszorút rendelt Alföldy részére és most, hogy a halálhír valótlan­nak bizonyult, a számlát a halottnak, azaz az életben maradt halottnak prezentálta. — Ha már nem haltál meg, legalább fizesd ki a koszorúdat, — hajtogatta Ta­kách Géza.­­ Alföldy zavartan mentegetőzött, hogy igazán nem tehet róla, nem rajta múlott. Csak akkor nyugodott meg, amikor Takách Géza megnyugtatta, hogy tréfa az egész. Nem sokkal ezután, — hiába, esemény­nyel telve a mai nap, — kire terjedt a harmadik gyászhírnek is. Ezúttal a bal­oldali folyosón. A demokrata képviselők elkeseredetten újságolták, hogy Bárczy István belépett a fu­pla-pártba. — Miatta véreztünk el a polgármester­­választáson,­­— fakadt ki az egyik ellen­zéki honatya. — Miatta hallgattunk annyit a képviselőválasztáson is, mert a kormány­­párti jelöltek folyton Bárczy bukásával ér­veltek ellenünk a választások előtt, hogy „íme, ilyen politikusok ők." Most azután tessék, Bárczy belépett a Ripka-pártba. — Hja, ilyen a modern politikus, -­ vélte Gaal Gaston. A demokrata képviselők nagyon enyhé­nek találták Gaál Gaston megállapítását és tovább méltatlankodtak. Rassay Károly csak ennyit mondott a Bárczy-ü­gyről. — Én a Bárczyval való többéves politi­kai együttműködésből csak egy emléket vi­szek magammal: egy jó anekdotát. Elmesélte az anekdotát, mire a demok­rata képviselők felvidultak. Pedig az el­vesztett mandátum helyébe cseréül csak egy jó anekdotát kaptak. A nap utolsó izgalmát Zsitvay Tibor ház­­elnök okozta, önhibáján kívül. Ez már az ülés vége felé történt, amikor a házelnök ismertette a kettősmandátumú képviselők leveleit, amelyekben bejelentették, hogy melyik mandátumukról mondanak le. — Ugron Gábor képviselő úr hozzám intézett levelében bejelentette, hogy kapos­vári mandátumáról mond le, — jelentette a házelnök — tehát kérem a Házat, hogy az új választás érdekében tegye meg a szük­séges intézkedéseket. — Hú, ez szenzáció, — mondották az ülésteremben és kisvártatva kint a folyo­són. Tudtam, hogy így történik. — mon­dogatták néhányan. — Megmondtam én, hogy nem lesz Dési Géza képviselő. Fábián Béla hamar beugrott egy telefon­­fülkébe és izgatottan felhívta a mit sem sejtő Dési Gézát, aki tudvalévően a főváros északi ker­ületében közvetetlenül Ugron Gá­bor után következett a listán és biztos­­vá­rományosa volt a kerület mandátumának. Ebben az esetben is kiderült azonban, hogy az izgalom hiábavaló volt, mert az elnöki bejelentések után Zsitvay Tibor házelnök jelentette a t. Háznak, hogy rajta kívül eső okokból tévesen ismertette Ugrón Gábor levelét- Ugrón ugyanis fővárosi man­dátumáról mond le és így az utána követ­kező Dési Géza az északi kerület képvise­lője. Ennyi esemény és izgalom után a képvi­selők úgy két óra felé éhesen tértek­ nyu­godt otthonukba. A POLITIKA HIRES Bethlen apokrif nyilatkozata egy angol lapban. Egyik esti lap londoni távirat nyomán beszámol Bethlen István gróf miniszterel­nöknek az Evening Standard munkatársa előtt tett állítólagos nyilatkozatáról. A nyi­latkozat szerint a miniszterelnök a többi között azt mondotta volna, hogy a magyar kormány a legközelebbi öt évben nem gon­dol a Habsburgok visszahívására s a ma­gyar kormány minden fáradozása most arra irányul, hogy az ország konszolidá­cióját és gazdasági újjáépítésének munká­ját befejezze. Ami a Habsburgokat illeti, a magyar kormány arra fog törekedni, hogy a külföldön élő Habsburgok helyzetének javításával lerójja háláját a királyi család iránt. Ezzel a híradással kapcsolatban a Ma­gyar Távirati Iroda a következőket jelenti: Londoni jelentések, amelyekről egy esti lap is megemlékezett, arról adnak hírt, hogy az Evening Standard című lap nyilat­kozatot közöl, amelyet állítólag Bethlen István gróf miniszterelnök tett a megneve­zett lap munkatársa előtt. Illetékes helyen felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát annak kijelentésére, hogy a magyar minisz­terelnök az Evening Standard munkatársá­nak nem adott inter­jút, ennélfogva a neki tulajdonított kijelentések teljesen légből kapottak. A veszprémiek ünnepelték Vass Józsefet és új képviselőjelöltjüket, Dréhl Imrét. A veszprémi választókerület ötventagú küldöttsége tisztelgett ma Körmendi-Ékes Lajos főispán vezetésével Vass József nép­­jóléti és munkaügyi miniszternél a vesz­­prémi mandátum ügyében. A miniszter rámutatott arra a nehéz választásra, amely elé került, amikor kerületei közül a vesz­­prémi kerület képviseletéről magasabb politikai szempontok parancsszavára le kellett mondania. Egyúttal jelezte, hogy felkérte Dréhl Imrét, államtitkárát és munkájában jobbkezét, hogy vállalja a kerület mandátumát. A küldöttség szó­nokai sajnálatuknak adtak kifejezést, hogy a miniszter nem képviselheti a kerületet, azonban megnyugvásukat hangoztatták, hogy a kerület jelöltségét éppen Dréhr államtitkár vállalja. A miniszter a küldöttség tiszteletére a Posch-vendéglőben ebédet adott. Itt Kom­játhy polgármester köszöntötte fel Vass József népjóléti minisztert, valamint a kerület új képviselőjelötjét, Dréhl Imre államtitkárt. A felköszöntőre mondott vá­­ r Légy modern és választékos. Azt a hajviseletet válaszd, mely összes előnyeidet érvényre juttatja. Minél inkább alkalmazkodik a hajviselet az egyéniséghez, annál több figyelmes és bíráló tekintet irányul felé — annál gondosabban kell ápolni. Elida hajápolástól a haj csodásán simulé­­kony, selyemlágy, fényes és diszkréten illatos lesz. Használjuk már a legközelebbi hajmosáshoz csak a szódamentes Shampoot ELIDA 1927 február 2. (26. sz.)" Budapesti Hírlap s

Next