Budapesti Hirlap, 1927. június (47. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-08 / 128. szám
A bizalom Pyramidon - tablettákhoz évtizedes tapasztalaton és az állandóan változatlan jóságon alapul. Utánzatok sohasem lehetnek teljes értékűek, sőt sok esetben egyenesen ártalmasak. Ezért kérte csak az eredeti csomagolást a piros címkével és az „M.L.B.“védjeggyel meg orvosát TO27 Június 8. T128. sz., Budapesti Hírlap Chamberlin repülő Németországba érkezett. Negyenkét órás út. — Kényszerleszállás Halle mellett. — Újabb leszállás Cottbusban. — Kedden délután érkeztek Berlinbe. Hétezerkétszáznegyvennégy kilométerrel megdöntötték Lindbergh rekordját. A világ megint izgalomban égett két napig. Ismét gépmadár emelkedett a levegőbe a newyorki repülőtéren, hogy az óceánon átrepülve, Európában illesse először a biztos szárazföldet. És a világ, jobban mondva Európa izgalma most talán még nagyobb volt, mint az első alkalommal, mert az új vállalkozók, Chamberlin és Levine csak anynyit árultak el terveikből, hogy túl akarják szárnyalni Lindbergh hatalmas eredményét és nagyobb utat akarnak megtenni, mint fiatal honfitársuk. Így hát a várakozás láza kapta el a vezető köröket nemcsak Berlinben, ahol a legvalószínűbbnek tartották Chamberlinék leszállását, hanem Bécsben, Rómában, Varsóban, sőt Budapesten is, ahol a rendőrség hétfőn reggel megtette a szükséges intézkedéseket méltó fogadtatásukra. A sors azonban úgy döntött, hogy a várakozó fővárosok helyett egy kis német vidéki várost érjen a szerencse; az amerikai repülők 42 órás út után hétfőn reggel hat óra tájban benzinhiány következtében kénytelenek voltak földre ereszkedni a Halle mellett lévő Helfta közelében. Innen még délelőtt folytatták útjukat Berlin felé, azonban irányt tévesztve a fővárostól délkeletre fekvő Cottbusba jutottak el, ahol újabb kényszerleszállás következett, a gép légcsavarjának eltérése miatt. A kis város népét persze óriási boldogság fogta el a váratlan megtiszteltetés miatt és olyan ünneplés kezdődött, amilyen Cottbusnak legősibb évkönyveiben sincs megörökítve. A repülők valóban jól is érezhették magukat, mert több mint 24 órát időztek itt, miközben kipihenték fáradalmaikat és kijavították gépüket, amelyen ma délután Berlinbe repültek. Berlinben szinte teljes pontossággal megismétlődtek Lindbergh párisi fogadtatásának mozzanatai, talán kevesebb életveszedelemmel és rendbontással, ami könnyen megmagyarázható a két főváros lakosságának vérmérsékletkülönbségéből. Chamberlin tehát, ha kissé kellemetlen incidensekkel is, éppen úgy elérte célját, mint Lindbergh. Sőt ha a repülőtechnika szempontjából vizsgálják a teljesítményeket, az előbbi, amint tervezte, valóban túl is szárnyalta az utóbbit. Amerikai hivatalos megállapítás szerint Lindbergh 3610 angol mérföldet repült egyfolytában, leszállás nélkül, ami 6697 kilométernek felel meg és ezzel megteremtené a távrepülés rekordját. Chamberlin most ezt a rekordot közel fétszáz kilométerrel túlszárnyalta, mert hiszen útját Helstáig számítva, összesen 3903 angol mérföldet repült, ami 7244 kilométert jelent. Gépének átlagos sebessége hozzávetőlegesen 160 kilométer volt óránként, ami ugyan lényegesen kevesebb, mint amennyit Lindbergh tett meg egy óra alatt óceáni repülése alkalmából, de számításba kell venni, hogy Chamerlin másodmagával ment, nagyobb és jobban fészerelt és megterhelt géppel repült, továbbá az időjárással is nagyobb küzdelmet vívott, ami szintén igen erősen befolyásolta a gép sebességét, valamint a benzinfogyasztást. Vállalkozása mindenesetre nagy biztatás a jövőre vonatkozóan és nagy megbizonyosodás abban, hogy az óceánrepülés most már nem szerencsés esetlegesség, hanem kipróbált, komoly realitás. Chamberlint természetesen majdnem valamennyi európai állam elhalmoztza meghívásával és a többi közt Magyarország is számít arra, hogy fővárosunkba ellátogat, mint ahogyan azt eredetileg tervbe is vette. Chamberlin budapesti látogatásának nemcsak propagandisztikus szempontból volna nagy jelentősége, hanem elsősorban azért, mert remélhető, hogy a látogatásuk következtében fellángoló lelkesedésben megszületnék végre az az érdeklődés és áldozatkészség, amely megadná végre a lehetőséget az elhanyagolt és anyagi eszközök hijján szűkölködő magyar aviatika újjászületésére. Jelentések az útról. Chamberlin útjáról az indulás után az első jelentést Új-Skóciából kaptuk, amelynek partjai fölött szombaton este hét óra körül haladt el. Itt eltért Lindbergh útirányától és egyenesen a nyílt tenger fölé vágott, irányát Anglia déli partjai felé véve. Gépét kedvező szél segítette, amely lehetővé tette, hogy pontosan huszonnégy óra alatt átrepülje az óceánt. Európában vasárnap este 2 óra 20 perckor pillantották meg először a Columbia-t, amely Lands-End felett keleti irányban repült el. Egy óra múlva Plymouth felett pillantották meg. A repülőgép ekkor körülbelül 4600 méter magasságban szállott, óránként hozzávetőlegesen 100 mérföldet téve meg. 10 óra 20 perckor a Normaln-szigetek felett haladt el a gép, éjfélkor pedig egy angol repülőgép kíséretében Boulogne sur Mer felett jelent meg. Németország határán a kora hajnali órákban repült át és hétfőn reggel 4 órakor már elhagyta Dortmundot. Aikkor a gép igen alacsonyan szállt és a motor berregése néhány pillanatra hirtelen megszűnt és tisztán hallható volt Chamberlin hangja, amint lekiáltott: „Berlinbe! Berlinbe!“ A légi rendőrség jelekkel mutatta meg Chamberlinnek a berlini irányt Az első leszállás. Fél hat óra felé a hallei légi őrszemek látták a gépet, amely kevéssel ezután, 6 óra tájban a Halle közelében levő Helfta községnél leszállt. Amint kitűnt, a leszállás benzinhiány következtében történt. A repülőgép így összesen 42 órát volt egyfolytában a levegőben, utasai amegérkezéskor egészségesek és jókedvűek voltak. Chamberlinek azonban ezzel a kényszerleszállással az utas egyáltalában nem tekintették befejezettnek és miután csakhamar sikerült benzint szerezni, 9 óra 35 perckor ismét elindultak, hogy Berlinbe repüljenek. A leszállás helyétől 170 kilométerre lévő Berlin helyett azonban tévedésből kissé délebbi irányban tértek el és így a német fővárost mintegy harminc kilométerrel maguk mögött hagyva, Kiingénél, Cottbustól 15 kilométerre, propellertörés következtében ismét leszálltak. A gép mélyen befúródott a mocsaras talajba, a repülőknek azonban nem történt baja. Cottbusban, Berlinben már kora reggel értesültek arról, hogy Chambertin Helfta közelében leszállt és útját Berlin felé folytatni szándékozik. A hírre három berlini és egy drezdai gép szállott fel, hogy elébe menjenek a Columbiának és a Berlin mellett levő tempelhofi légi kikötőbe vezessék. A gépet azonban nem találták. Csak délben értesültek Cambertin cottbusi balesetéről és ekkor a német Légifbanza egyik gépe elindult Cottbusba, hogy magával hozza az amerikai repülőket. A géppel ment Poole amerikai követségi tanácsos, Brandenburg miniszteri tanácsos, a német léghajózás vezetője, Miei igazgató és néhány szerelő. Cottbus főpolgármestere Kreutz dr., amint a Columbia leszállásáról értesült, automobilon nyomban Kiingébe sietett. A géphez érkezve kitárt karokkal sietett a repülők felé és már messziről hangosan köszöntötte őket. Boldognak mondotta magát, hogy német földön üdvözölheti őket és kérte, hogy tekintsék magukat a város vendégeinek. Chamberlin a német üdvözlésre angolul mondott néhány köszönő szót, Levine pedig csak ennyit felelt: „Éhes vagyok/“ A repülőket ezután automobilon Cottbussba, az Ansorge szállóba vitték. Megérkezésükkor a szálló előtti piacteret ellepő tömeg lázas lelkesedésében áttörte a rendőrök láncát és viharosan éltette a repülőket, valamint Amerikát. Csak nagy ügygyel-bajjal sikerült a repülőknek a kocsiból kiszállniok és a szállóba jutniok. Nyomban reggelivel vendégelték meg őket, amelyen részt vett a polgármesteren kívül két városi tanácsos és néhány gyáros is. Reggeli után a berlini repülőgéppel megérkezett Poole amerikai követségi tanácsos, aki öleléssel és csókkal köszöntötte Chamberlint. Brandenburg miniszteri tanácsos, aki a birodalmi közlekedésügyi minisztériumot képviselte, szintén karjaiba zárta a repülőket. Kevéssel utóbb automobilon ismét kimentek Klingebe, ahol már óriási tömeg sereglett egybe Cottbusból. A repülőket harsány éljenzés fogadta. Noha Chamberlin már alig állt a lábán és két ember is támogatta, addig nem nyugodott, amíg repülőgépét és a leszállás színhelyének közvetlen környezetét a legalaposabban át nem vizsgálta. Egy óra hosszat időztek a repülők a gépnél, majd ismét visszatértek Kottasba, ahol a piactéren zenekar fogadta őket. Erre azután mindketten nyugovóra tértek. A városházára kitűzték a birodalmi lobogót. A szomszédos épületek is mind zászlóduszt öltöttek. A szálló előtt naphoszszal hatalmas tömeg táborozott. Sokan batyuval felszerelve várakoztak a repülőkre. Az első beszámoló az útról. . A repülők ma reggel fogadták a sajtó képviselőit, akik előtt kijelentették, hogy a csavarszárnyat leszámítva, amelyet az éj folyamán pótoltak, a Columbia teljesen ép és sértetlen. Bizonytalan még, hogy meddig maradnak Berlinben. Úgy számítják, hogy körülbelül egy hétig. Arról sem tudnak most még nyilatkozni, hogy ber-lmi tartózkodásuk befejezése után hová mennek és hogy milyen úton térnek vissza Amerikába. Levine hangoztatta, hogy igen szép és jóleső volt az a fogadtatás, amelyben Cottbusban részük volt. Ha csak lehetséges, saját gépükkel repülnek tovább Berlinibe. Berlinben az amerikai nagykövet vendégei lesznek. Elbeszélték, hogy útjukat az időjárás nem éppen kedvezően befolyásolta. Főként Írország felett kerültek nagy viharba, amely elől nagy magasságba való felemelkedéssel igyekeztek kitérni. Ezután ívben dél felé kanyarodtak a La Manche-csatorna felé, abban a reményben, hogy itt kedvezőbb időjárásra találnak. Ez a reményük Dortmundig teljesedett is. Dortmund után azonban sűrű felhőbe kerültek, minthogy pedig németországi térképük nem volt és csupán iránytű segítségével repültek, eltévesztették a berlini irányt. A német térkép hiánya Eislebenben történt első leszállásukat követő felszállásuk alkalmával ismét bajt okozott. Az első leszállás után várakozásuk ellenére kedvező hátszelük volt. Újskócia és Írország közt az óceánt 24 óra alatt repülték át. A legrosszabb volt az állapot a La Manche-csatorna felett, ahol egyik légörvény a másikat érte és szakadó eső zuhogott le a repülőgépre. Chamberlin hajnali 4 óra 20 perckor megállapította, hogy áthaladt Kassel felett. Ezután a Harz-hegység déli vonala mellett repült tovább. Valamivel fél 6 óra előtt kénytelen volt megállapítani, hogy benzin, készletük kimerült. Levinenel folytatott rövid tanácskozás után elhatározta, hogy leszáll. Két erdő között egy rétet sikerült találnia, amelyen minden baj nélkül le tudott szállni. Elmondotta még Chamberlin, hogy útközben majdnem semmit sem ettek, bár ő nagyon éhes és szomjas volt A legroszszabb volt a benzin utántöltögetése. Az üres benzintartókat a vízbe dobták, e közben azonban, sajnos, néhány teli tartály is az óceánba került, mert kénytelenek voltak könnyíteni a ballaszton. Nyilatkozatát a következő szavakkal fejezte be: — Kedden a késő délutáni órákban érkezem a tempelhofi repülőtérre. Tudtam, mai már előkészültek fogadásomra és ahhoz igazodom. Hangsúlyozom, hogy nem pénzszerzési célból repültem, de még csak nem is tiszteletdíjért. A repülésért nem fogok pénzt kapni. — Bellanca mérnök, a Columbia megtervezője kért arra, hogy repüljek Berlinbe. A jövő hét elején Levinenel együtt mindenesetre elrepülök Bécsbe és Rómába, Bécsből vagy Rómából Levinenel együtt valószínűleg június 15-én hasonló módon visszarepülök Amerikába. Néhány órára még Párisba és Londonba is ellátogatok. Cottbus ünnepe. Délelőtt 10 órakor a városházán a repülőket Cottbus város díszpolgáraivá avatták. A repülők feleségedhez üdvözlő táviratokat intéztek, amelyekben szerencsét kívántak nekik férjeik sikeréhez. Cottbus városa Coolidge elnökhöz is táviratot küldött. A távirat szövege a következő: „Cottbus város egész polgársága ujjongó lelkesedéssel zárja karjaiba Chamberlint és Levinet, a levegő és az óceán merész hőseit és szívből kiván szerencsét elnök úrnak, valamint az egész amerikai népnek, amely joggal lehet büszke fiaira.“ Kreutz dr. Cottbus főpolgármestere, Walkerhez, Newyork polgármesteréhez a következő táviratot intézte: „Cottbus városa az amerikai nép hősies fiait, Chamberlin és Levine urakat, a legnagyobb városi méltósággal, a díszpolgári oklevéllel tünteti ki. Üdvözli Walker polgármestert és Newyork városát, amely a merész óceáni repülés szerencsés kiindulópontja lehetett.“ Déltájban a szerelők elkészültek a gép kijavításával, majd Chamberlin és társa a gépbe szálltak és próbarepülésképpen Kiengéből Cottbusba repültek. A próbarepülés simán folyt le. Berlin, jun. 7. (Tudósítónk telefonjelentése.) A repülők délután 4 óra 15 perckor a lakosság óriási lelkesedése közepette hagyta el Cottbust. Mielőtt repülőgépre szálltak volna, Chamberlin rövid beszédet mondott, amelyben megköszönte a fogadtatást. A többi között elmondotta, hogy húsz esztendeje, amikor mint fiatal gyerek Európában, illetve Angliában járt. — Édesanyám — mondotta — angol nő, édesapám pedig született amerikai. Amióta Európát nem láttam, az első európai föld, amelyet lábammal érintettem, Németország. A Cottbusból Berlinbe vezető út minden tekintetben zavartalan volt. Chamberlin 5 óra 31 perckor érkezett a tempelhofi kikötő felé. 5 óra 56 perckor ért földet. A megérkezés híre Amerikában. Amerikában Chamberlin rekordrepülése iránt a nyilvánosság részéről óriási érdeklődés nyilvánul meg. A lapok arról számolnak be, hogy a közönség folytonos kérdezősködései valósággal ostromzár alá vették telefonjaikat és őket magukat megakadályozták abban, hogy a hírszolgálati irodák írói értesüléseket szerezzenek. Minthogy a jelentések szerint a repülőgép Németországban ködbe és esőbe került, leszállása miatt eleinte bizonyos mértékig aggódtak. Tegnap este néhány templomban imádkoztak az óceán fölött járó repülőkért, míg más templomokban a lelkészek rámutattak arra a példára, amelyet a két repülő bátorságával és bizalmával mutatott. A vasárnap és hétfőn eladott újságok száma eddig példa nélkül való nagyságot ért el. A lapok rendkívül bő kivonatokat közölnek a Columbia légiútjának utolsó részleteiről és a repülők Németországban való fogadtatásáról, Cottbusról és Eislebenről készült képeket is közölnek, valamint a két városnak a National Geographic Societytől származó hosszabb leírását. A két repülő életéből számos anekdotát közölnek. Különösen kiemelik azt a vakmerőséget és ügyességet, amelyről Chamberlin a sajtó számára készült fényképeknek légi úton 1 Amputáltaknak megváltás az Embervédelmi Kiállításon aranyéremmel kitüntetett i A A MARKS.féle amerikai csummilábfejes műláb. A legtökéletesebb 1 Tőrés Kizárva. Zajtalan, puha és kényelmes járás 10—15 évi tartósság mellett. Magyarországi egyedüli gyártója Cviblan orvosi mii* wAEnlCi 8#« szergyáros Budapest, Vili., Rakoczi-ut 19. Uránia-Szinhaz mellett. Telefon Jerse* 1 J1 —- li — Körtér» mospokrn»'. A I ticerfine^n faj 5