Budapesti Hírlap, 1927. szeptember (47. évfolyam, 197–221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
T927 szeptember T. T197. sz.)' Budapesti Ruhái* békeszerződésben, hogy kijelöli azt a két semleges személyt, akik közül Románia számára ezek után mi választunk bírót. Ha a Népszövetség ezt a kötelességét megszegi, felborul a választott bíróság intézménye, de felborul vele a békeszerződés is. Az egész világ érzi, hogy nagy napok előtt állunk. Most kell megmutatnia a Népszövetségnek, hogy maga is betartja a békeszerződéseket. Ha maga ez a világfórum, a békeszerződések legfőbb ellenőre, megtagadja kötelességei teljesítését, igazán nem marad más hátra, mint hogy mindenki úgy segítsen magán, ahogy tud. zenetelt. 1,Szentes érinthetetlen határok Magyarország népe, trianoni határain túl is, mindig a legnagyobb figyelemmel olvas és hall mindent, ami a nagy francia nemzet vezérpolitikusai ajkáról hangzik el. Akár barátságos, akár ellenséges szellemű legyen a francia nyilatkozat, így vagyunk Briand urnak azzal a beszédével is, amit az interparlamentáris unió tagjainak adott bucsulakomáján mondott el. Briand úr, Franciaország mai külügyminisztere, a békeszerződésekkel megállapított határokat szenteknek, érinthetetleneknek nyilvánította. Ezt mondta a népek eszmeformálódásának kívánatos, propagálandó alapelvéül. A népek tiszteljék e határokat a revízióra irányuló minden kísérlet mellőzésével, minden mellékgondolat nélkül. A jogrenden felépülő békekoncepció a szerződésekbe vetett bizalomból meríti erejét A mostani francia kormánynak tehát a békediktátumos határok szentsége és érinthetetlensége a hivatalos álláspontja. Vagyis már nem az, ami a békediktáló kormányé volt. Hiszen ez a kormány még azt iktatta az úgynevezett szerződéseikbe, hogy az igazságtalanságok kiigazításának igenis helye van. Sőt Millerand úr ezt még külön levélben is szíves volt hangsúlyozni. Nagy sajnálkozással kell a francia hivatalos álláspontnak ezt a változását tudomásul vennünk. Főleg nekünk magyaroknak, akik tiszteljük a szerződéseket, de csakis a szerződésekben és a francia miniszterelnök levelében megalapozott mellékgondolatokkal, a revízió lehetőségének kilátásba helyezése folytán. Elismerjük azonban, hogy Briand úrnak bajos volt mást mondania. Hiszen az interparlamentáris unió tárgyalásain annyira elsorvadtak a sarjadzó békegondolatok, annyira érvényesültek az ellenségeskedő tendenciák, hogy Briand úr, a háborús vezérhatalom hivatalos képviselője is a hatásuk alá került. Ha másként beszél, úgy tűnt volna föl, mint a szövetségeseit a csatatéren elhagyó vezér. Megnyugtató azonban ránk nézve az, hogy Briand ur a békének igazi barátjául nyilvánította magát, akit a béke szolgálataiban még politikai és morális vádak lehetősége sem riaszt vissza. Ha ez így van, akkor Briand ur hamar rá fog jönni, hogy a merev, egymásnak törő álláspontok nem használhatnak a békés fejlődésnek úgy, mint az engedékenység alapján létrejött megegyezések. És ha ma nem, holnap talán belátja Briand úr is, hogy a jogrendnek nagy ártalmára vannak az olyan békeszerződések, amelyek módot adnak arra, hogy egyes kormányok túltegyék magukat a jogrenden és a volt ellenséges nemzethez tartozó emberek vagyonát elkobozzák s párthivek gazdagítására fordítsák. Vagyis úgy járjanak el, mint az orosz bolysevisták. Azután az is szükséges lenne a békeszerződések tiszteletéhez, hogy valóságos szerződések legyenek. De hiszen csak a diktátumos részüket és csak a legyőzöttek teljesítik. A kisebbségi szerződéseket, amelyeknél inkább érvényesült a szerződő feleik szabad akarata, a kisantant kormányai semmiképpen sem hajtják végre, sőt évek óta rendszeresen megszegik. Ezt nemcak az elnyomott, gyötrött, kifosztott ki sebbségek látjátt már és érzik, de az egész nemzetközi nyilvánosság is. Hogy bízzék valaki az ilyen szerződésekben? Ilyen megterheléssel nagyon bajos lesz az interparlamentáris unió tagjainak sikeresen végezni azt az apostoli munkát, amit Briand úr rájuk óhajtott bízni. 1927 aug. 30. (Aláírás.) Bryce lord és Magyarország. „A trianoni békeszerződés nem állhat meg!“ írta Balogh József. A Budapesti Hírlap nemrégiben részletesen számbavette azokat a magyarbarát idegeneket, akik az elmúlt évek során a trianoni szerződés tarthatatlanságát hirdették és revízióját sürgették. Rothermere lord ez elődeinek sorában díszes helyet kap Viscount James Bryce is, akinek felsőházi felszólalásait a Budapesti Hírlap most újólag ismertette; ezek alkalmasak voltak rá, hogy a legnehezebb időkben hazánk integritási kérdéseire irányítsák az angol értelmiség figyelmét. Mikor Bryce harmadízben tiltakozott a lordok házában, személyével és magyarbarátságának történetével e hasábokon részletesebben foglalkoztunk. Bryce lord öt év előtt, 1922. áprilisában, életének 84. esztendejében elhunyt. Életrajzát és válogatott levelezését — felesége megbízásából — most adta ki H. A. L. Fisher, az oxfordi New College igazgatója. Ezzel a két testes kötettel, amely egy nagy angol tudós és politikus és egy nemes úr szép életének tükörképét adja, egyben a múlt század angol közéletét is új oldalról világítja meg, — más alkalommal kell részletesebben foglalkoznunk. Őt be kell érnünk azzal, hogy néhány olyan mondatot ragadjunk ki Bryce levelezéséből, amelyek Magyarországot különösképp érdeklik s tanúsítják, hogy Rothermere revíziós mozgalma mélyen bent gyökerezik az angol politikai közvéleményben: nagy múltja van, tehát nagy jövője is lehet. Huszonnyolc éves korában, — életének legnagyobb könyvsikere. A római szent birodalom már mögötte van, — 1866 nyarán keresi fel először hazánkat a nagy turista, aki politikai tevékenysége, nagy jogi és történeti irodalmi munkássága mellett szinte az egész világot bejárta és alapvető könyveket irt mindkét Amerikáról, sőt Afrikáról is. Pesten Artúr Stanley ajánlatára felkeresi Eötvös Lóránt bárót svábhegyi nyaralójában; a magyar társaság szépsége és udvariassága elragadja. A hajóút Bécsből Pestre csupa mező élvezet, a vasutazás Erdély felé már semmiképp sem az. Egy szörnyű „vegyesvonat" rázza tíz órán át Aradig, még borzasztóbb az út onnan Nagyszebenbe, bebarangolja egész Erdélyt, sok érdekes megfigyelése van s valószínű, hogy Lady Bryce levelesládájában maradt még néhány hazánkat érdeklő, kiadatlan levél. Mikor közel negyven évvel később nagy történeti munkája magyar nyelven, akadémiánk kiadásában megjelent, Bryce lord külön előszót írt a fordítás elé s ebben a többi közt ez áll: „Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy első történeti munkámat most magyarra fordították s hogy ez után ismerkedik meg vele az a nép, melynek politikai géniuszát s fenkölt nemzeti szellemét mindenhatő lélekkel bámultam már gyermekkorom óta. A legélénkebb érdeklődéssel kisértem az 1848—49-i eseményeket és később az alkotmányos küzdelmeket, amelyekben a nagyhírű Deák Ferenc állott a nemzet élén. E könyv megírása óta (1862) sok dolog történt, Európa térképe tetemesen megváltozott. Magyarország ismét hatalmas alkotmányos állam lett és fontos helyet foglal el a modern nemzetek közt. A magyarok, akik a középkor kezdetén a legelsők voltak szabadságuk kivívásában a világmonarchia követeléseivel szemben, most, hogy becsülettel nagy nemzetet alkotván, önálló tételük szilárd alapon nyugszik, szintén higgadtan és enyhén, menten minden politikai és faji elfogultságtól, ítélhetnek arról a Világbirodalomról, amely mindig inkább eszme, mint valóság volt.“ 1903-ban ezt írta Balogh Árminnak: „Hálásan köszönöm, hogy munkám átültetésével fáradozott, s hogy a fordítást szives volt elküldeni. Mennyire sajnálom, hogy nem volt lehető nemes magyar nyelvük tanulmányozását folytatnom, melyet egykor, sok év előtt, tanulni kezdtem ... .A bámulat, melyet a magyar nemzet és története iránt 1848—49. óta mindenkor éreztem, még nagyobb tisztességgé teszi szememben, hogy könyvem most honfitársai számára anyanyelvükön jelenik meg.“ Mindez érthetővé teszi, ha Fisher új könyvében most ezt olvassuk: „Magyarország és a magyarok iránt, e nagy szellemű és szabadságszerető nép iránt a személyes megbecsülés meleg érzését ápolta magában, amelyet csak elmélyített a magyaroknak angol hadifoglyokkal szemben tanúsított jó bánásmódja. A magyar királyság története, az alkotmányos kormány felelőssége Magyarországon, amely annyi hasonlatosságot mutat saját parlamenti történetünkkel, a nagy szabadságküzdelem Kossuth alatt, aki Bryce ifjúkorának egyik hőse volt, a magyaroknak angolok iránt való szüntelen barátsága, az a tény, hogy Tisza gróf magyar miniszterelnök 1914-ben elleneszegült a háborúnak, mind olyan megfontolások voltak, amelyek Bryce felfogása szerint a magyaroknak engedékenyebb kezelése mellett szóltak.“ Ismeretes részleteket idéz itt Fisher Bryce parlamenti beszédeiből, majd közzéteszi azokat a rendkívül érdekes leveleket, amelyeket Bryce a párisi konferencia idején írt s amelyekben a keletkező békeszerződéseket nyomban bírálta és elítélte. „Most senkinek sincs jó szava a párisi konferencia védelmében", — írja 1919 decemberében. — A háború okainak csökkentése helyett szaporítja ez okokat, azáltal, hogy új igazságtalanságokat teremt. A bécsi kongresszus legalább is hű maradt saját rossz elveihez. Az a konferencia a világosság ellen vétett.“ „Az emberek most kezdik belátni, — írja ugyanakkor másutt, — minő undok fonákság (hideous failure) volt a párisi konferencia. Az államok fejeinek sohasem volt ily nagy alkalmuk a világ rendbetételére, mint aminőt a párisi konferencia adott nekik, és sohasem éltek vissza siralmasabban ily alkalommal. Alig van itt valaki, akinek jó szava lenne amaz öt férfi számára, akik a párisi konferenciát kormányozták és titokban kormányozták, s rosszul esik megmondanom, hogy — bárha Wilson szándékait teljesen jóknak hiszem — ő oly rosszul intézkedett, hogy a szemrehányás oroszlánrészét neki kell viselnie." A trianoni béke előkészületeinek időpontjában, 1920. április 20-án, ezt írja James Ford Rhodeshez intézett levelében: „A békekonferencia szaporítja hibái számát. Most azon vannak, hogy olyan szerződést kössenek Magyarországgal, amely nem állhat meg és nem érdemli meg, hogy megálljon, bárha az Ausztriával szemben elkövetett egyetlen hibájuk intő példa lehetne számukra. Barátok, akik éppen most érkeztek meg onnan, azt mondják nekem, hogy a magyarok fegyvertelenek és harcolni fognak. Számbevéve, mily szörnyűségek (monstrous) a rájok mért feltételek, nem lepődhetünk meg ezen..." Egy évvel Trianon után a következő levelet kapta e sorok írója Bryce lordtól: „Kedves Uram, levelével és a hozzácsatolt Budapesti Hírlapnak megküldésével nagyon lekötelezett, noha — sajnos — nincsen módomban olvasnom gyönyörű nyelvükön, amelynek tanulását sok évvel ezelőtt megkezdtem, de sohasem tudtam folytatni. Egyike vagyok azoknak Angliában, akik őszintén fájlalják azokat a kemény feltételeket („harsh terms"), amelyeket a békeszerződés Magyarországra mért, de örömmel veszem tudomásul, hogy a magyar nép hazaszeretete olyan, mint mindenka volt és bízom benne, hogy az ország jólétét önök erőfeszítései csakhamar helyre fogják állítani.“ Nagy barátunkat történeti pillantása nem hagyta cserben: a magyar nemzet a maga erejéből talpra áll, Trianon tarthatatlansága pedig, — amelyet angol földön ő hirdetett elsőként bátran és nyíltan, — mind nyilvánvalóbbá válik. A Rotherme reakció fontos hónapjaiban emlékezzünk meg kegyelettel a magyarság ez önzetlen, nemes, bölcs jóakaratáról és örökítsük meg nevét a magyar fővárosban. Anglia nagyon fogékony a hála ilyen szimbólumai iránt. 3 ***—»——— Legelőnyösebb őszi saison előtti árajánlatunk Átmeneti kabát.. P 75.— Őszi öltöny........ „ 72.— Sportöltöny .... „ 65.— Esőkabát............ „ 22.— Szőrmetikádó . „ 92.— Lederer Testvérek Ruha Áruháza nem kevesebb, mint 10 világváros, köztük Budapest is, felajánlotta falait. Muzeum-körút 2. szám Régi Nemzeti Színház épületében Magyarország sikere az építészek világkongresszusán Hága, aug. 29. (Saját tudósítónktól.) Az építészek világszövetsége a világháború óta most tartja első nemzetközi kongresszusát s a világszövetség párisi irodája, a Comite Permanent des Congrès Internationaux des Archides a kongresszus székhelyéül Hollandiát választotta. A tizenegyedik világkongresszus első része így Hága városában, a második része pedig a holland fővárosban, Amsterdamban kerül lebonyolításra. A világ minden tájékáról jöttek össze erre az alkalomra az építészek. Megjelent Német-, Finn-, Svéd-, Spanyol-, Francia-, Görög-, Észt-, Olasz- és Lengyelország, továbbá Amerika, Uruguay, Mexico, Japán Ausztrália, Anglia, Ausztria, Norvégia, Dánia, Portugália, Románia, Bulgária, Cseh-Szlovákia, Svájc, Belgium és Luxemburg küldöttsége a világkongresszuson. A magyar delegációt Virágh Andor államtitkár vezeti, a küldöttségben pedig Thoma Frigyes, Bierbauer Virgil dr., Bálint Zoltán, Francsek Imre, Pécsi László, Steiner József, Alpár Ignác, Melczer Károly, Kommer József, Lavotta Jenő, Broder Sándor és Schodits Lajos felsőépítőipar-iskolai főigazgató vesznek részt. A XI-ik világkongresszust a holland kultuszminiszter nyitotta meg a hágai Ridderzaalban. A megnyitási ünnepségen nemcsak több holland miniszter, hanem a Hágában időző diplomáciai kar is teljes számban megjelent, így a magyar követség vezetője, Rudnay Lajos követségi tanácsos is. A kongresszus tagjai kézhez kapták a résztvevő országok előre kinyomtatott jelentéseit, melyek között nagy feltűnést keltett a magyar csoport füzete. Ezt még Budapesten készítette el a magyar csoport. A jelentés képekkel illusztrálva nyújt részletes tájékoztatást a magyar építészeti kar jelenlegi helyzetéről és problémáiról. Érdekes volt megfigyelni, hogy a magyar csoport képekkel illusztrált jelentése nyomán már a megnyitási ünnepségen messze idegen országok építészei milyen érdeklődéssel keresték a magyar építészek képviselőivel a barátságot, hány kérdés hallatszott el Magyarország és főleg Budapest felől, s éppen ezért mennyire sajnálni lehet, hogy ezeket a Nyugateurópában egymást érő világkongresszusokat a magyar idegenforgalmi szervezet teljesen figyelmen kívül hagyta s nem követi Olaszország, Svájc, sőt Ausztria vagy Cseh-Szlovákia példáját, mely országok még áldozatoktól sem riadnak vissza, csakhogy az egyes világkongresszusokon, az idegenforgalmi propaganda szempontjából e különösen fontos eseményeken képviseltessék magukat s elérjék azt, hogy a kongresszusi tagok az illető országokról apró propagandafüzeteket kaphassanak a hivatalos anyag melletti A XI-ik építészi világkongresszusnak ülései hat napon át fognak Hollandiában tartani s a holland előkészitő bizottság nagyszabású programról gondoskodott. Számos kirándulás élénkíti föl a szakszerű tanácskozásokat s a hollandok igyekezni fognak vendégeiknek mindent megmutatni, ami csak Hollandiában az építészet terén — „látványosság". Elviszik a világkongresszus tagjait Rotterdamba, az új holland kikötőépítkezésekhez, elviszik Delftbe a nagyhírű technikai főiskolába, Ijmuidenbe a nagy csatornamunkálatokhoz, Wieringenbe a Zuiderzee kiszárítási akciójának központjába, majd a holland kertvárosok legvirágosabb fészkébe, Hilversum városkába. A kongreszszus külföldi tagjait pedig ezeken az utakon a leghíresebb holland építészek fogják kalauzolni, köztük a híres amsterdami alkotóval, Berlage építésszel. Rotterdam, Amsterdam, Leiden, Delft, Hága és Hilversum városok polgármesterei vendégül látják majd a kongresszus tagjait, úgy hogy az építészek nemzetközi csoportja hat gazdag programú napon át sok látványosság mellett és — a hollandusok vendégszeretete között tárgyalhatja meg majd a kongresszus előadói által előterjesztett szakkérdések sorozatát. A kongresszus fontosságát pedig talán semmi sem bizonyítja jobban, minthogy az építészek legközelebbi világkongresszusának színhelyéül már ma