Budapesti Hírlap, 1929. május (49. évfolyam, 98–120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

s szükségtelenné teszi, hogy a vendég másutt is keressen szórakozást. Miután a tizenegyeme­letes szálló minden nélkülözhetetlenségekről bőven gondoskodni fog, nyugodtan belekezd­hetnek építésébe. A legtöbb spekuláció az em­berek bugyellárisára, mely a fényűzésen kez­dődik és a mulatozáson végződik, rendszerint sikerülni is szokott. Hatvanmillió szó Egy ilyen tizenegyemeletes tornyot mutatott be a sajtónak e napokban Nauenben, a Trans­­radió társaság, amely a drótnélküli távirato­zást kezeli és Berlint az egész világgal össze­köti. Tíz és húszemeletes tornyok egész tábora övezi az óriási telepet, amely éjjel-nappal dol­gozik és a múlt esztendőben már kerek tizen­kétmillió szót röpített át tengerentúlra. A Transradió fejlődése meglepő, a háború előtt kezdette meg szerényebb keretekben működé­sét és amíg három esztendővel ezelőtt még csak négymillió szóra rúgott a forgalma, ma már háromszor annyival büszkélkedhet és technikai berendezéseivel abban a kellemes helyzetben van, hogy forgalmát hatvanmillió szóra föllendítheti újabb költség nélkül. Nauen egyúttal a láthatatlan központ a tengerentúli drótnélküli beszélgetésekre is, legutóbb Ausz­tráliával beszélgettek, mintha csak a szomszéd­ban feküdne. Érdekes, hogy a diplomácia út­jában áll a technikának, állandó összekötte­tésre Anglia gyarmataival Nauen nem számít­hat, mert London úgy akarja, hogy e célra a világ elsősorban az angol berendezéseket vegye igénybe. Egyelőre... Nauenben különben csodálattal beszélnek nem a technikusokról és azok tudományáról, hanem­­ a műkedvelők­ről. Kinevezett és komolyan nem vett amatő­rök fedezték fel ugyanis a rövid hullámhossz mindent felborító felsőbbségét és a technika, amely több százméteres hullámhossz használa­tára rendezkedett be, kénytelen most hatal­mába venni és kiépíteni egy felfedést, amely­ről kezdetben nem is akart tudomást venni. És azok a rövid hullámok, amelyek egy másod­perc töredékében körülfutják földünket és újból és újból visszatérnek, lassan uralkodó elemévé válnak a drótnélküli megértésnek. És végül Nauenben telepedett le a legújabb és legszenzációsabb felfedezés, a távollátás, a mérnökök már ama közeli időről beszélnek, amikor egymást látni fogjuk beszélgetés köz­ben — a világ minden tájáról... Szaporodnak az autók és balesetek Szinte jól esik néhány órát Berlintől távol­­tölteni. Mert a metropolis mindinkább idege­sebbé lesz. A közlekedés statisztikailag meg sem becsülhető mértékben növekszik. A rend­őrség nem győzi az új autókat pecsétjével el­látni. A boldogtalanok száma, akik a gép­kocsik vezetésére ki akarják magukat képez­­tetni, hihetetlenül gyarapodik és a veszedelem, hogy a balesetek is arányosan szaporodni fog­nak, rendkívül nagy. Meg kell adni, hogy a közlekedési rendőrség sokat tesz az utcai ve­szedelmek korlátozására, itt már minden a kelleténél jobban szabályozva van és ha kiki betartaná, amit az előírások parancsolnak,, minden rendben is menne. De a világ ideges, a soffőrök nem látják a vörös tiltó lámpákat, urak és hölgyek gondtalanul röpítik kocsijai­kat a legnépesebb utcákon keresztül és a gya­logjáró mit is tehetne mást, követi a többiek példáját. Ha ideszámítjuk még az utca ördö­geit, a motoros kerékpárokat, kész a kép, na­ponta legalább is száz baleset, naponta egy­két halott és sok sebesült. A sok rémhír, a fokozódó aggodalom és a tudat, hogy mégis fog történni valami, még idegesebbé teszi a világot. Az áruházakban egymás kezéből kap­kodják ki az árut, a földalatti vasúton a to­longás, a mindenáron való utazás kíméletlen megnyilatkozásaival meglepi még az amerikai vendéget is, a színházakban az előadás után a ruhatárakban valóságos harc dúl minden egyes felöltőért, az utcán nincs sétáló, a mu­latókban nem táncolnak, hanem robotolnak és a munkanélküliek tüntetnek, mert nincs ide­jük a könyvük lepecsételésére. Pedig e könyv alapján kapják meg hét­ segedelmüket. Ez a kíméletlen, minden percnyi időt kihasz­náló, embertársaival nem törődő tempó, úgy mondják, az új idők jele. Aki élni és keresni akar, annak ki is kell használni az idejét, úgy, ahogyan csak tudja. 4Budapesti Hírlap Vasárnap, 1929 május 19. (112. raj nBÉnuraBHonnB ARTEN R­A­C­K­E­R legmakacsabb székretjedés esetén is reggelre könnyű, bőséges, fájdalomraentes normális ürölést DR. WANDER gyertgazer- és tipazer­­gyár rt. Méz elé. Háromféle ceomagolisbal. P.—60, P 1.—, P 2.80. y. ­ Miért maradhatott az antant keleti hadserege Szalonikiben A világháború folyamán a központi hatal­mak hadvezetése nemcsak hogy nem volt egy kézbe letéve, hanem még a szövetséges vezér­karok szoros együttműködését is nélkülözte. Míg Konrád a közös cél érdekében tudott ál­dozatokat hozni, addig a német hadvezetőség élén álló Falkenhayn, pusztán az erősebb jo­gán, csak a németek önös céljait nézte. A né­met önzés állította meg a görög határon a diadalmasan előnyomuló bolgár hadsereget, s így menekülhetett meg antant keleti had­serege. A Balkán déli szélén állandóan ott maradt a viharfelhő, hogy a vég kezdetén, mint pusztító orkán söpörje el a központi hatalmak déli végeinek megingott védelmét. A szövetséges háborúk átka, az öncélúság, a külön érdekek követése váltotta ki Falken­­haynból a világháború legnagyobb mulasztá­sát. Lássuk, hogy ez miképpen történt. A Dardanellák ostroma Törökországot vál­ságos helyzetbe hozta. Sürgős segítségre volt szüksége. A segítséget Kövess és Gallwitz hadseregei hozták, amelyek 1915 szeptember hó végével készen állottak a Duna—Száva vonala mögött arra, hogy Szerbiába betörje­nek és az utat kelet felé megnyissák. A fenyegető támadásra az antant felhagy a Dardanellák ostromával és egyrészt, hogy kudarcát leplezze, másrészt, hogy a harcteret a Balkánra áttegye, a nemzetközi jog durva megsértésével partra szállott Szalonikiben. November hó folyamán már öt hadosztály áll Szalonikiben, s megkezdi Sarrail francia tábornok vezetésével az előnyomulást, meg­szállja Cerna-Vardar könyékben Krivoják és Strumica vonalát. Ezen tekintélyes haderő ellenére Sarrail tétlenül nézi a szerbek pusz­tulását. A november hó 23-án és 24-én meg­vívott rigómezei csata után a szerb hadsereg maradéka Montenegró és Albánia felé mene­kült, s a központi hatalmak felszabadult had­testei Sarrail ellen fordulhattak. A helyzet, amelyet a szövetséges hadvezetőségek tisztán láttak, cselekvésre késztetett és így november hó elején a német és magyar-osztrák fő­parancsnokság az újabb hadműveletek tervét tárgyalni kezdte. Konrád, akinek igen helyes hadműveleti ér­zékét a németek is kénytelenek voltak el­ismerni, tiszta helyzetet akart teremteni. Kí­vánta, hogy az antant hadseregét verjék ki Görögországból, kívánta továbbá, hogy úgy Romániát, mint Görögországot szükség esetén fegyverrel kell nyílt színvallásra bírni. Fal­kenhayn ekkor látszólag hozzájárult Konrád terveihez, de azon intézkedése, amely a né­met hadosztályokat az arcvonalból ki­vonta, felkeltette Konrádban azt a gyanút, hogy Falkenhaynnek más tervei vannak. Konrád kérdéseire Falkenhayn nem adott egészen megnyugtató választ, s így Konrád kényszereszközökhöz kénytelen nyúlni, hogy Falkenhaynt a kötött megegyezés betartására bírja. Kijelenti, hogy amennyiben a had­műveletek további folytatására rövidesen meg nem egyeznének, úgy az eddig Mackensen vezérlete alatt álló Kövess hadsereg csapatai dolgában a teljes intézkedési szabadságot ma­gának tartja fenn. A fenyegetésnek megvolt a maga hatása, amennyiben november hó 27-én a két fővezér megállapodást kötött, hogy az antant-erőket Szalonikire visszavetik és a tengerbe űzik. A Balkán hadszíntéren a november 27-iki helyzetet és a tervezett hadműveleteket az 1. sz. vázlat mutatja. Amint a vázlaton látható, Sarrail hadserege KÉRJE« 3* VISELJEN a Cérna mentén védőállásokban várta a 2. bolgár hadsereg támadását. A IV. német hadtest, a 8. és 9. bolgár had­osztály a szerbek üldözése közben Pristina— Üszküb vasútvonalát érte el A hadműveletei terv szerint Sarrailnak a Cérna és Vardar között álló haderejét nyu­gatról, a monastiri medencéből a 11. had­seregnek, a Vardar mentén pedig a 2. bolgár hadseregnek kellett megtámadnia. A 11. had­sereg felvonulása, továbbá az utánszállítási vonalak rendbehozatala azonban legalább négy hetet vett volna igénybe, úgy, hogy a támadás csak december hó második felében indulhatott volna meg. A 2. bolgár hadsereg parancsnoka, — To­­dorov tábornok — attól tartva, hogy Sarrail felismeri a hadseregét fenyegető veszélyt és kivonja magát a fenyegető átkarolásból, saját elhatározásából, a németek bevárása nélkül támadásra indult. A bolgárok megmozdulá­sára az antant gyengesége tudatában azonnal megkezdi a visszavonulást.. December hó 2-ától 9-éig tartó utóvéd­harcok között Sarrail hadserege, a bolgárok által szorongatva, Petrovo—Mirovica—Doj­­rán vonaláig hátrál. A helyzetet a 2. számú vázlat mutatja. Az üldöző 2. bolgár hadsereg kétnapos he­ves harc után az antant-sereget kiveri állásá­ból, s különösen megtépázza az angolokat. Az antant keleti hadseregének veresége tel­jes volt. Egyedül az időközben táborszerűen megerődített Szalonikiben kereshetett mene­külést. Visszavonulása vad futássá fajult, a bolgárok győzelmük teljes kiaknázása előtt állottak, már csak napok kérdése volt, hogy Sarrail hadseregét a tengerbe szorítsák, mi­dőn a győzelmes bolgárokat a görög határon váratlanul megállította Falkenhayn parancsa. A központi hatalmak elkövették a világ­háború legnagyobb hibáját. A megállás elrendelése Falkenhayn súlyos tévedése. Bármennyire jelentéktelennek tar­totta is a Balkán hadszínteret és bármeny­nyire biztos volt is abban, hogy a kelettel való kapcsolatot már megteremtette, még­sem volt szabad megengednie, hogy az antant ke­leti hadserege elmenekülhessen. Ha nem is látta előre azt a veszélyt, amelyet Szaloniki számunkra jelentett, mégis eleget kellett volna tennie annak a nagy elvnek, hogy a megvert ellenséget mindaddig kíméletlenül üldözni kell, míg teljesen meg nem semmisül. Sajnos, más történt! Falkenhayn emlékirataiban elhatározásá­nak okát azzal magyarázza, hogy a Balkán­háború a görög határ elérésével célját elérte. Megteremtette a kapcsolatot a törökökkel és valószínű, hogy az antant a Dardanellák meg­támadásának kísérleteivel fel fog hagyni. Né­zete szerint a háborús döntést a Balkánon nem lehetett keresni, s így ott céltalan volt továbbra is nagyobb német erőket lekötni. Cramon tábornok, a tescheni főparancs­nokságnál volt német összekötő tiszt, ki Fal­kenhayn terveibe meglehetősen be volt avatva, a megállásnak azonban más magyarázatát GUMMITALPÚ VÁSZONCIPŐT , Bysztm­a IT nem adlt. mélységből fakadó 67"-? v­lik. kénes tszapfonpások csúz, köszvény, ischiás ellen. Ther­­mia-Palace (a fürdőkkel egybeépült), ROYAL (a fürdőparkban), 8 km. gyö­nyörű Vágstrand, golf, tennisz, színház, halászat, lövősport. Szobarezerválás és felvi­ágosítás PÖSTYÉN­­FÜRDŐ IRODA, Budapest, Károly­­körút 3 II. 8 Telefon J. 453 8., valamint a Ma Menetjegyirodák és Eisner drogéria Andrássy-út 37 adja. Szerinte a Szaloniki-kérdésben Bulgária és Görögország között politikai nehézségek keletkeztek, s ez okból nem engedte Falken­hayn a bolgár csapatokat a görög területre. Ezen felül Falkenhayn már ez időben egy másik nagy célra fordította figyelmét: a döntő csapásra nyugaton. A gyászos emlékű Verdun, tehát az igazi ok, amely miatt a győztes bolgároknak meg kel­lett állni. Ezért látott Falkenhayn a Balkán további hadműveleteiben csak nehézségeket. A Balkánon már nem forgott német érdek kockán s így Falkenhayn további á­lozatokra nem volt hajlandó. Mi magyarok a történelmi Magyarország megszállását nagyrészben Falkenhayn mulasz­tásának köszönhetjük. A többi hadszínterek tőlünk távol feküdtek, közvetlenül veszély bennünket csak a Balkán felől érhetett és ért is, amikor a magyar határok védelmére a Lin­­derek katonát nem akartak látni. Magyarország megcsonkítása után eltűnőd­hetünk azon, hogy a központi hatalmak sere­gei miért küzdöttek egységes vezetés nélkül még akkor is, amikor az arra rátermett tehet­ségeket a háború már felszínre vetette. Akár a tannenbergi győzők, Hindenburg és Luden­­dorf, akár Konrád, hűséges segítőtársával, Metzgerrel, vagy Mackensen Seckttel, hi­vatva lettek volna e feladatra. A tetterős ve­zetés idejében eloltotta volna a Saloniki tűz­fészket, nem borult volna fel a bolgár front, s az antant csapatai pedig sohasem lépték volna át az ezeréves magyar határt. KOLUMBUSZ HAJÓJA, amelyet a sevillai kiállítás alkalmából élet­hűen újraépítettek ­ Kommunisták ugratták be a csa­lóközi mun­kásokat PRÁGA, máj. 18 (Magyar Távirati Iroda.) A csallóközi me­zőgazdasági sztrájk, mint a Prágai Magyar Hírlap írja, közeledik az összeomlás felé. A sztrájknak a kommunisták részéről történt ki­robbantása már magában hordta a kudarc csí­ráit. A Csallóközben ugyanis gazdasági mun­kásokban felesleg volt. A sztrájk hírére 400 tót munkás érkezett a Csallóközbe, a megbíz­hatatlan kommunista munkásokat elbocsátják és a tótokkal helyettesítik őket. A beugratott munkásokra tehát szomorú sors vár. A sztrájk komoly jellegét teljesen megszüntette az, hogy több gazdaságba Guta községből érkeztek ki­segítő­ munkások, akik egytől-egyig kommu­nisták, de otthon semmiféle munkaalkalomhoz nem jutnak A munkásság egyik agitátora Major István kommunista képviselő ellen el­fogatási parancsot adtak ki.

Next