Budapesti Hírlap, 1929. augusztus (49. évfolyam, 172–196. szám)
1929-08-10 / 180. szám
Ahol először tárgyaltak a világosi fegyverlerakásról Szabadságharci emléktábla az ártándi Hodossy-kúrián Hodossy Miklós bihari kormánybiztos élete és működése Az ősi Bihar vármegye mindig ott volt a Végeken, a Királyhágón innen, a néhai való nagyságos erdélyi Fejedelem Urak „Partium“-jának, a „Részek“-nek határán, de határgyöpűje volt Erdélyországnak és Magyarországnak is. Ma is gyöpűi, ámde e mai mesgye derékban szeli Biharországot: Bocskay István fejedelem hajdúinak szalontai Tornya, az Érmelléke és a tornyos Várad a tragikus gyöpűn túl esvén. Ezért nemes és régimódian úri magyar bihari dolog, hogy a Biharvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat sorozatos emlékeztető művekkel folytatja a maga külön históriás életét, a maga múltját elhaladni nem engedvén, így ma avatja fel a határszéli színmagyar Ártánd faluban Platthy Miklós földbirtokos kúriájának falába eresztett táblát, mely annak emlékét örökíti meg, hogy nyolcvan esztendeje Hodossy Miklós bihari kormánybiztos akkori házában tárgyalt Friedor Ruediger gróf orosz tábornok Poeltenbergi Poelt Ernő magyar honvédtábornokkal a magyar fegyverek lerakásáról. A régi ház és egykori gazdája, a komor, régivágású magyar úr, Hodossy Miklós a szabadságharc históriájának egyik legtragikusabb eseményével kapcsolatos dolgok középpontja lett. A tábla emléküket fogja őrizni. A régi magyar falu és régi kúriája . Ártánd alkalmasint korai középkori királyi nemes kanászfalu volt, valószínűleg a nagyváradi Vár nemes jobbágyai közé tartozó királyi kanászok faluja. „Ártándi“ tehátvalószínűleg annyit jelent, hogy „királyi ártányosok faluja“. A XI. században a garamszentbenedeki apátsághoz tartozik. 1500-tól az Ártándy családé, a XVIII. századtól kezdve pedig a Szabolcs vármegyéből Biharba származott Nagykereki, Kőrösapáti, Simkászprie és Ártánd községben birtokos Hódossi nemes Hodossy család birtoka. A községben levő Kúriát, mely ampiros modorú, áloszlopos, félköríves ablakú homlokzatot és görögös-róanaias timpanoni pitvart mutat, az a Hodossy Miklós lakta a mait század elején, aki oly nevezetes szerepet játszott a szabadságharc alatt, amikor az emléktáblán megörökített események a faluban, illetőleg a Kúriában lejátszódtak. (A kastélyt egyébként 1890-ben renoválták.) Hodossy Miklós Amikor a szabadságharc előtti első felelős minisztérium a bécsi kamarilla által felbujtott nemzetiségek fenyegető megmozdulásai ellen statáriumot hirdetett s a bíróság működése június 20-án életbe lépett, elnökei Hodossy Miklós és Ambrus János voltak. Hodossy erőteljes működésének köszönhető, hogy a lázadás nem csapott át Bihar megye területére, melynek románsága egyébként a legtisztességesebben viselkedett, amit a Kossuthtal együtt tartó s az román-magyar barátság érdekében olyan kiváló szerepű Drágos János szerepe is bizonyít. Drágos Jánost tudvalevőleg a katharilla által befolyásolt erdélyi románok Vasvári Pállal majdnem egyidőben koncolták fel magyarbarát magatartásáért. A híres bihari nemzetőrséget is Hodossy Miklós szervezte meg, 1848 aug. 17-ére Nagyszalontára 1400 bihari nemzetőrt állított. Ugyancsak ő szervezte meg a híres bihari tizedik honvédzászlóaljat is. A késő nyár folyamán Kiss Ernő újabb 1200 nemzetőrt kért. Hodossy Miklós várakozáson felül oldotta meg a rábízott feladatot, amennyiben a kért nemzetőrökön kívül még kétszáz lovasnemzetőrt is kiállított. Ennek a második nemzetőri zászlóaljnak a parancsnoka Verebélyi Marzsó Imre alezredes volt, akinek felesége a világhíres olasz Colonna di Stigliano hercegi családból származó hölgy volt. Amikor urát a később kivégzett tábornokokkal együtt elfogták s 1849 aug. 17-én Antep orosz tábornok felügyelete alatt Sarkadra, onnan pedig aug. 19-én a gyönyörű máig ép gyulai Várkastélyba kísérték, a férje és két fia sorsáért aggódó hercegnő Sarkadra sietett, ahova az oroszok éppen ezekben a napokban hurcolták be a kolerát. A hercegnő számos honvédtiszttel együtt aug. 21-én kolerában meghalt Sarkadon. Sírját Almássy Denise grófnő az ősszel fogja rendbehozatni. Baldacci báró elfogatása Amikor 1848. nov. 13-án Baldacci báró honvédezredes csatát vesztett Szamosújvárnál és az erdélyi sereget Élesdig és a Bátódságig szorították vissza Urban osztrák tábornok csapatai, a visszavonulás zavaraiban Hodossy energiája mentette meg Biharországot. A tétovázó és tehetetlen Baldacci bárót saját felelősségére Élesden elfogatta, maga szervezte meg a határmenti helyek védelmét. Addig, míg aztán december 5-én délután öt óra tájt Váradra betoppant egy keshedt garibaldikalapos, foltos, kopott bakaköpönyeges, töpörödött, öregedő katona, Bem apó, aki egyszerre megfordította a szabadságharc kátyúba jutott szekerének kerekét. Az orosz beavatkozás 1849 nyarán megint csak helyén találta a nagyszerű Hodossy Miklóst. Amint Görgey vert serege július végén Nyíradonyba ért, az oroszokkal való alkudozás hírére Batthyány Kázmér gróf külügyminiszter és Szemere Bertalan miniszterelnök a képviselőház július 29-én hozott határozata következtében már augusztus 2-án tárgyaltak Görgeyvel. Szemerének a Váradon augusztus 1-én kelt levelét Görgey Arthur Miloradacics orosz gárdahadnagy útján elküldte Fjodor Paskijevics Erivanszkij hercegnek, az orosz fővezérnek. Szemere 6-án Kossuth megbízásából Paskijevicshez újból levelet intézett, melyet Poeltenbergi Poelt Ernő tábornok, Beniczky Lajos ezredes és Bethlen János gróf százados augusztus 6-án Szalontáról vittek át az oroszokhoz. Paskijevics fővezér Fjodor Ruediger grófot bízta meg a további tárgyalásokkal, aki 8-án már megszállott az ártándi Hodossy-kúrián. Itt folyt le az első tárgyalás a világosi fegyverlerakást illetőleg. A debreceni vereség után Várad tarthatatlanná lett, Szemere miniszterelnök tehát augusztus 4-én parancsot adott Hódossynak, hogy a Szegedről ideiglenesen Váradra szállított Szent Koronát, a honvédség fegyver- és levéltárát, valamint a bankjegysajtót Aradra vitesse. A feladatot Sántha György alispán hajtotta végre. A megtorlás keze Hódossyt is elérte. 1850 október 7-én őt is fogságra itélték. Josephstadtban évekig raboskodott a biharmegyei Ivolna. Hankó Györggyel, Bige Károllyal, Szép-szeghy Ferenccel, Kóji Komáromy Györgygyel és Pajor Istvánnal együtt. Hodossy Miklós korán lépett a közpályára, 1832—37-ben Bihar vármegye főjegyzője volt. O’sváth Pál, Bihar vármegye kitűnő monográfusa írja róla, hogy nagyműveltségű, arisztokratikus érzésű, magába zárkózott, rideg szigorúságú, hajthatatlan energiájú, talpig magyar ember volt, legkiválóbb a szabadságharc főispánhelyettes kormánybiztosai között. 1848 októberében ötven Kresz-ezredbeli svalizsért csapott meg, lefegyverezte és feleskette őket honvédnek. A szabadságharc ügyének ő nyerte meg Glaeser Oszkár tábornokot és több osztrák tisztet. Táblabírós nagyszerű tudása még valóságos erődítő művésszé avatta: a régi váradi Vár sáncárkait vízzel árasztotta el, a sáncokat ágyúkkal rakatta meg s váradi „pógárokból’ állított sáncőrséggel erősítette meg. Josephstadti fogságából szabadulva, annyi régimódi nagy magyar úr módjára, követve az ősi horáciusi recipét, apai telkét szántva élte le hátralevő életét. Paskijevics leányai Nagyváradon Paskijevics hercegről sok különös és érdekes dolgot beszéltek régi bihari emberek: azt, hogy sajnálattal és szeretettel kezelte a magyarokat. Kevesen tudják azonban azt a tényt, hogy két leányát, Alekszandra és Tosa hercegnőket a szabadságharc után a nagyváradi Orsolya-apácákhoz küldötte el magyar nyelvet tanulni. E sorok írójának néhai édesanyja, Szentessy Mária a hatvanas évek elején jó barátja volt a nála idősebb két hercegkisasszonynak. Paskijevics sehol nem fogadott el semmi szívességet. Nevelőatyánk Kossonci Nagy Lajos családjában sokáig megvolt az a két 1849-es veretű húszrubeles orosz arany, melyet a család házában hagyott egy éjszakai szállás fizetségéül. Mivel azonban Nagy Lajosné nemzetesasszony egy lovaslegénnyel visszaküldte a két aranyat a herceg táborába, aki is azt a legénynek borravalóul adta, de ez nem tartotta meg, a két arany a családban maradt. Az ötvenes és hatvanas években sok szó esett arról, hogy Oroszország be akarta kebelezni Magyarországot, melynek helytartó alkirálya Fjodor Paskijevics Erivanszkij, Varsó, Örményország és „Budapest hercege“ lett Bevilaqua-Borsody Béla dr. Szombat, 1929 augusztus 10. (180. sz.) ■DHSKt Budapesti Hírlap á JB£KM írta HARASZTI EMIL MADRID, július. A szláv óriás aléltan hever, a polyp módjára tapadó germán kultúrát az angolszászfaj erkölcsi, szellemi és politikai túlsúlya egyre nagyobb erővel gátolja terjeszkedési lehetőségeiben, imperialista mohóságában. A történelmi pillanat a latin géniusznak kedvez. A francia kultúra teljes kivirágzásának, tökéletes beteljesedésének vagyunk tanúi. De sokkal érdekesebb és izgalmasabb látvány a két latin testvér előretörése. Az Appennini és a Pyrenaeusi félszigeten a faji lélek tektonikus erői kulturális földrengésben mozdultak meg, hosszú idők óta szunynyadó energiák szabadultak fel. A latin géniusz, melynek mélységeiből annyi örök gondolat és forma született, annyi érzés rengett fel és az erőt harmonikusan kiegyensúlyozó annyi szépség áradt szét a világra s amely a földkerekséget egyszer már megajándékozta a kultúrával, napjainkban megújhödik szellemében és erejében. Az olasz pszichéről a reneszánszért rajongó Burkhardt valamikor azt hirdette, hogy ha a gyáripar napja leáldozik, Itália új korszak küszöbére érkezik. A német tudós csalódott, egyetlen faj sem tört olyan szilaj vitalitással, harsány lendülettel az élre, mint a diadalmas olasz, mely nemcsak hatalmi, de kereskedelmi és ipari reneszánszát is éli. A csinkvecsentó lelke áthasonult a modern élet valőrjeibe. Gondolkodó fő és vasököl áll őrt újjászületésénél. Az olasz feltámadás glóriás napsütésében Magyarország közvetlen közelről gyönyörködik. De felette keveset tud a harmadik latin testvér vérnélküli győzelmeiről a Pyrenaeusokon túl. Pedig sok a temperamentumbeli rokonvonás a magyar és a spanyol nemzet között, a jellembeli kapcsolatokat most politikai szerződések is realizálják ... Az ekzotikum varázsa, az ismeretlenség köde lengi körül a spanyol földet. Vér és arany felhője borong fölötte, melyen csak a fanatizmus autodaféinak lángja világít keresztül. A fellobbanó fény izzó szemű, komor árnyakra esik: kalandor konkvisztádorok elszánt profiljaiból mindenre kész tekintet villog, inkvizitorok csuklyái sötétlenek, toreadorok pengéi szikráznak. A zsolozsma ennek a földnek a végtelen melódiája, mely hátborzongató egyhangúsággal ömlik roppant katedrálisok csodás mívű kórusában lila és cinóberveres öltözetű papok vértelen ajkán, kiknek átszellemült, aszkéta arcélén félénken siklik el az ablaküvegek fantazmagóriáin besurranó napsugár. Zsolozsma a melódiája, de a ritmusa — a kasztanyét. A fekete Krisztus szenvedő tekintete benmrezeg a tűző napban, de az éjben Don Juan fehér köpenye libben. Különálló világ az európai ember szemében, sokkal zártabb, titokzatosabb föld, mint a szigetországé. Letűnt századaiból még mindig kísért a középkor legnagyobb államművészének, V. Károlynak, világnagysága. Az ember és a természet hőmérsékletének szertelenségei ölelkeznek itt fagyponton alul és felül. Olthatatlan szenvedély a szerelemben és a vallásban. Szinte az Izlám szelleme a kereszténységben A mecsetből katedrális lett, az imámból barát, a pogány lélek rudimentumai megnemesedve és christianizálódva tovább éltek. Nézem a spanyol gregorián ének régi emlékeit, mintha minaret tornyáról müezzin ajkán hangzottak volna fel. A semana santa a nagy hét processziói csupa bizánci pompa. Az európai vándor, aki reámerészkedik spanyol érzelmek viharoktól barázdált óceánjára, sokszor sóvárogva várja az ismerős hangokat, Colombus matrózának kiáltását: Föld! Murillo angyali szcendesége és Carmen démonsága a nők arcán, Velasquez eleganciája a férfiak tartásában és mind a két nemben Goya féktelen temperamentuma. Mintha a végzet árnya settenkednék mögöttük. Mégis egy elmés és nemes hidalgó, Don Kihaté szomorú arcán jelent meg először az örök emberi mosoly. A kontinentális ember előtt a múlt ködfátyol képein keresztül a valóság még mindig legendával színesedik. A nagyközönség egy része ma is az egyházat vádolja az inkvizíció borzalmaival, pedig újabban főképp az Alcala da Henares-i levéltár adatai alapján a történetírás egészen másként látja a kor motívumait és a pápát nem azonosítja a vérszomjas II. Fülöppel, akivel különben az egyházfejedelem harcban is állott. Néhány költő (Calderon, Cervantes, az újabbak közül Echegaray, Alarcon), néhány festő, néhány zenész még, akinek ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez: az egész, amit Spanyolországról tudunk és az építészeti emlékek. A spanyol föld még fölfedezésre vár az európai előtt. Az olasz Amicistól, a Szív népszerű szerzőjétől a francia Gautierig sok kiváló tollú író kalandozott el Ibériában, ahol korok és stílusok, hatások és befolyások oly elképzelhetetlen gazdagságban váltogatják egymást, ami — legalább az építészetben — felülmúlja Itáliát. Az Alhambra csodáit pedig amerikai író, Washington Irving, a Rip van Winkle költője tárta fel a világnak. Római, madéjár, zsidó és keresztény művészet, a nagy nyugati áramlatok, a gótika új vonalakkal gazdagodása és elmélyülése, a francia-spanyol katedrálisok, az italianizálók, a hispano-flamand festészet, az aragóniai és katalán piktúra, az Izabella stílus, V. Károly stílus, a nagy spanyol iskolák, Gieco víziós miszticizmusa, a modernek Zuloágától a nagy szobrászig, José Claraig és a kubista Picassoig, a francia és olasz mellett méltó latin testvérnek bizonyulnak. Szédítő, milyen kincsek hevernek itt. Nemcsak a székesegyházak trezorjaira gondolok, de azokra a mérhetetlen szépségekre és értékekre, amiket évezreden keresztül az emberi alkotó erő felhalmozott. A Cookügynökség egyre nagyobb embernyájakat hajt spanyol területre, ezek azonban mind a kitaposott, maholnap banálissá koptatott utón járnak. A félsziget belsejébe, vagy éppen a távol nyugatra alig akad vállalkozó. Pedig az északnyugati szögleten, Portugália fölött gyönyörködhetünk Európa legszebb keleti román bazilikájában a Santiago da Compostela-i katedrálisban és itt nyílnak Iberia legszebb gótikus keresztfolyosójának bűvös kővirágai. Nem ismerjük a régi spanyol kultúrát, de még kevésbbé az újat. Az ifjú Hispánia roppant energiával ragadja magához a spanyol művelődés zászlóját, hetvenmillió spanyolul beszélő ember szellemi vezetését. Közép- és Dél-Amerika (a portugál Brazília kivételével), az afrikai Kanáriszigetek, az ausztráliai Filippini-szigetek nyelve és kultúrája mind spanyol. Ezek a roppant tömegek mind a Pyrenaeusok felé tekintenek. Akármennyire önállóak és függetlenek is politikailag és gazdaságilag és ápolják a maguk külön nemzeti hagyományait, az az ibériai szellem, mely nyelvi, lelki és művelődésbeli közösségbe kapcsolja őket, Európából árad és termékenyíti meg az új hazát. Spanyolország kulturális fejlődését két nagy kiállításban mutatja be a világnak. Az egyik a barcelonai, olyan mint a többi nemzetközi kiállítás, de főképp Spanyol- 5 Előnyös bevásárlás emeli az Ön forgalmát és nyereségét! Ezért látogassa meg 1929 augusztus 25-től—31-ig Leipzig! És visárt amely kedvező bevásárlási lehetőséget kínál Önnek. Nagy vasúti kedvezmény. Indulás aug. 23-án a Keleti pályaudvarról a normális gyorsvonattal 20 óra 50 perckor, átszállás Drezdában. Ingyen német és cseh vízum. Útlevelek átvétele ezen 2 vizum beszerzése végett legkésőbb aug. 17-ig. Lakásbejelentések aug 16-ig. Közelebbi felvilágosítást nyújt a tiszteletbeli képviselő Guhrauer Ottó igazgató, Budapest, VI., Teréz körút 46. 1. emelet 2. Telefon : Automata 239—81. Hivatalos idő 9-3-ig es a LEIPZIGER MESSANIT, LEIPZIG.