Budapesti Hírlap, 1930. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

a Stranyovszky államtitkár a közrend fenntartásáról Görgey József barcsi képviselő beszámolóján nyilatkozott az államtitkár a tisztviselői kar létszámcsökkentéséről, a vá­daskodásokról és suttogásokról, a sajtó feladatairól, a bólet­­táról, a gyűlölködő ellenzéki politikáról és a király kérdésről BARCS, jún. 30. Görgey József országgyűlési képviselő va­sárnap a választóközön­ség széleskörű érdeklő­dése mellett beszámolót mondott, amelyen részt vett Sztranyavszky Sándor belügyi állam­titkár is, Dési Géza, Gálffy Dénes, Nádosy Elek, Neubauer Ferenc, Mándy Sándor és Steischl Richard országgyűlési képviselők kísé­retében. • A választókerület közönsége ünnepélyesen fogadta Sztranyavszky Sándor államtitkárt és a kíséretében­­levő politikusokat. A beszámológyűlés délután volt a Főtéren több mint ezer ember jelenlétében. Szandház higanya a nagy melegtől felszáll, mindenki el­veszíti munka- és életkedvét. Ilyenkor megváltás egy csésze hideg Ovomaltine, amely lehűt, friss életkedvet, új erőt visz a szervezetbe; nemcsak üdít, de táplál, erősít és felfrissít.­­ Reggelire, uzsonnára nagy melegben­­jó hideg Ovomaltine-t használjon. A hideg Ovomaltine-t könnyen és gyor­­san készíthetjük el az erre a célra szol• ssteeW' golló különleges rázókészülékben, az w Ovomix-ben, amelynek az az előnye is f Skw van, hogy a benne elkészített Ovomalt­isBar­tine kellemesebb, zamatosabb ízt kap. viSW !Az Ovomlv­e 1.20-ért kapható mindenütt, ahol az­­ Ovomaltine­ t árusítják. Nagy melegben az Ovomaltine nemcsak a reggeli­es uzsonnatejhez, hanem napközben üdítő ital gyanánt — behütve — is nagyon jó.________ Ferenc elnök megnyitó szavai után Görgey Jó­zsef mondotta el beszámolóját, amelynek során a nemzeti demokrácia hívének vallotta magát. Hangsúlyozta, hogy tagadhatatlan a gazda­sági válság, amelyet a nehéz viszonyok érlel­nek meg, megbocsáthatatlan azonban, ha va­laki ezt pártpolitikai célokra akarja kihasz­nálni. Sztranyavszky beszéde A­ nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Sztranyavszky Sándor államtitkár szólalt fel és többek között ezeket mondotta: — Sokszor halljuk ellenzéki oldalról, hogy hökkenteni kell a tisztviselőlétszámot. El le­hetne látni kevesebb tisztviselővel is a csonka ország közigazgatását. A mai nehéz idők azon­ban különleges feladatot rónak a közigazga­tásra és a tisztviselőkarra. Nem a nyakló nél­kül való létszámcsökkentés az, ami a takaré­kosság szempontjából megokolt, hanem az, hogy minden hivatalvezető törekedjék megtar­tani a munkában a munka szempontjából érté­kes egyedeket, a kevésbbé értékeseket pedig el kell távolítani. Csonka ország megkövetelheti azt, hogy tisztviselői fokozottabb mértékben és lelk­iismerettel dolgozzanak. Az állami admi­nisztrációba a papíron és tentán kívül bele kell vinni a szívet és a szeretetet. Nem csendőrre és rendőrre van szükség, hanem elsősorban a köz­tisztviselői munka megértő, szorgalmas és ön­tudatos végzésére.­­ A tisztviselői kar gondosan őrködjék re­putáció­jáink szeplőtelensége felett és azt könnyelműen senkinek oda ne dobja prédául. Bármilyen nehéz körülmények között is éljen, legyen tudatában annak, hogy minden anyagi előnynél többet ér a lelkiismeret nyugalma és a becsület tisztasága. Elismerem, hogy az ország legerősebb fegyvere a kultúrája, de emellett van még egy erős fegyver, az igaz­ság és a tisztaság s ezt törekedjék mindenki tisztán megőrizni. Vádak és suttogások — Az utóbbi időben különféle hírek láttak napvilágot, panasz hangzott el és vád kelt szárnyra. Ezekkel nem kívánok foglalkozni, ezeket arra az útra tereltük, amelyen igazsá­got kell tudni szolgáltatni a megtámadott rendnek, ha meg lett támadva, vagy a meg­támadott becsületnek, ha ok nélkül lett meg­támadva. De ha nem ok nélkül támadták meg, nincs az a hatalom, amely el tudná homályo-­ sítani a megtörtént tényeket, amely megállí­taná a kezét, amelynek le kell sújtania azokra, akik azt­ a okot szolgáltatták. Különböző sutto­gások láttak napvilágot, mintha valamilyen titkos szempont lenne, hogy ezek a visszaélé­sek meg ne toroltassanak. Semmiféle ilyen szempont nem lehet. Minden ok megvan arra, hogy a magyar becsület és tisztesség fenn­állása érdekében mindenki megtegye a köte­lességét, hogy láthassa mindenki, ki a bűnös és ki nem az, mert az ártatlan érdekében is áll, ismerni a bűnöst. — A közigazgatás mestersége nem könnyű dolog. A meleg szív és szeretet érzésének nem szabad annyira nyilvánulnia, hogy az egyé­neknek egyének iránt érzett szeretetét vagy szimpátiáját fölébe helyezzük a közérdek szol­gálatának. Meggyőződésem, hogy az a vihar, amely most kelt ezeknek a felszínre került híreknek nyomán, alkalmas lesz arra, hogy tisztítsa­­a levegőt és tiszti a levegőben tiszta közhangulatot és közszolgálatot teremtsen. A sajtó kötelessége : "Azt hiszem, a sajtó is akkor teljesíti a maga kötelességét és hivatását, ha igenis éberen őrködik afelett, hogy tisztaság és rend legyen, de nem esik abb­a a hibába, hogy ennek az országnak szennyesét, amennyiben van, a piacra vigye ki mosogatni. — A sajtó mosogasson és tisztogasson, de ez ne ártson többet az országnak, mint ameny­­nyit használni hivatott volna. Az államtitkár ezután a gazdasági helyzet­tel foglalkozott, többek között ezeket mon­dotta : A boletta ideiglenes gyógyszer . A boletta javaslat csak Forti-tapasz, amellyel rákot gyógyítani nem lehet, de amellyel enyhíteni lehet a beteg fájdalmát, amíg műtőasztalra fektetjük a beteget. Ahhoz, hogy Európa gazdasági életét a műtő­asztalra fektessük, nem elég a magyar kor­mány akarata, ehhez egész Európa összefo­gására van szükség. Bethlen István gróf leg­utóbbi londoni látogatása is ezt a célt szol­gálta. Remélem, hogy a viszonyok rákény­szerítik Európa államait arra, hogy a műtő­asztalra fektessék Európa gazdasági életét, amelynek onnan a magyar gazdasági élettel együtt egészségesen kell fölkelnie. A boletta csak ideiglenes enyhe gyógyszer addig is, amíg a bajok gyökeres gyógyítása bekövet­­kezhetik. A kormány kötelessége őrködni a fölött, hogy a boletta a gazda zsebébe kerül­jön s el ne kallódjék másfelé. A kormány teljesíteni is fogja ezt a kötelességét. Meg­győződésem, hogy az elkövetkezendő idők igazolják majd a kormány helyes eljárását. Gyűlölködő ellenzéki po­litika helyett összefogás . A politikai életben szükség van harcra és ellenzékre is. Egy ország azonban, amely élet-halálharcot folytat a létért, nem enged­heti meg magának, hogy a gyűlölködés politi­káját kövesse, amikor összefogásra és egyet­értésre van szükség. Ne feledkezzenek meg az ellenzéki politikusok arról, hogy a hatalom kezelése ma nem gyönyör és öröm, hanem fá­radtságos munka és emésztő gond. Azok, akik ennek részesei, ha egyebet nem is érde­melnek, annyit joggal elvárhatnak, hogy be­csületes, jószándéku­kat kétségbe ne vonják s ne akarják elgáncsolni őket akkor, amikor a köz érdekében cselekszenek. Legyen kritika, de az legyen igazságos. Amíg az ország vo­naglik, ne tornásszunk fölötte, hanem ellen­zék és kormány együttes akarattal igyekez­zünk helyzetén javítani. Meggyőződésem, hogy a magyar faj a jövőben is megőrzi jó­zan ítélőképességét, mi nyugodtan vállaljuk a történelem előtt is a felelősséget azért, amit tettünk. Az­­ államtitkár beszédét hosszantartó taps­sal és éljenzéssel fogadta a hallgatóközön­ség. Neubauer Ferenc, majd Beisold Richárd mondott még nagy tetszés mellett beszédet. A beszámológyűlés végén a választóközönség elhatározta, hogy Bethlen István gróf mii­niszterelnököt táviratban üdvözli. A királykérdéssel nem lehet könnyelmű játékot űzni Este népes bankett volt a Dráva-szálló­­ban, melynek során Sztranyavszky Sándor­­ államtitkár a pohárköszöntőre válaszolvan többek között ezeket mondotta: '• ] — Erős és megingathatatlan meggyőző­désem, hogy bűnt követ el az, aki magyar és magyar közé éket akar verni, s aki ezt teszi, az ne álljon fem a fórumra, még kevésbbé Isten oltára elé. " — Vannak különböző kérdések, amelyek lappanganak a köztudatban, s amelyekről jobbról és balról suttognak. Egyesek azt hi­szik, hogy ma nincs fontosabb dolgunk, mint megoldani a királykérdést, azt a kérdést, amelyik megoldásának ideje hiteim és meg­győződésem szerint még nem érkezhetett el Nem érkezhetett el pedig azért, mert sok minden elintéznivalónk van még addig, amíg ennek a kérdésnek elintézésére kerülhet a sor. Hresztelik mindenfelé, amerre megy, az ember, azt mintha ebben a kérdésben az ország élén álló hivatalos tényezők egymás­sal már megállapodtak volna, mintha hatá­roztak volna ebben a kérdésben. Ez az én tudomásom szerint nem egyéb, mint tudato­san, hamisan beállított valótlanság. Mindenki legyen óvatos a hírek befogadása terén. Vi­gyázzon mindenki arra, hogy ne találjon­ otthonra lelkében olyan híresztelés, mintha bárki az illetékes tényezők közül a nemzet érdekét alárendelné bármilyen más érdekek­nek. Ebben a kérdésben is csak egy döntő momentum lehet, a nemzet érdeke, s ezt azt érdeket senki ember fiáért, sem alárendelni nem engedjük, sem azt nem tűrjük, hogy ez­zel a kérdéssel könnyelműen játékot űzzenek, nem tűrjük azt, hogy ezt az országot lángba akarják borítani. — Nagy taps követte az államtitkár sza­vait. Még számos pohárköszöntő hangzott el a banketten, amely után az államtitkár a kí­séretében lévő képviselőkkel visszautazott a­ fővárosba. Megható és igaz macska­história írta L. L. V .! Tavaly nyáron éltük át: a nagy macska, a kis macska és én. Amerikában­­ történt, New­ Yersey állam Elisabeth nevű városkájá­ban. Francia felvételi vizsgálatra készítettem elő a Standard Oil Co. egyik oszlopának col­­lege-bó­l készülő reménydús leányivadékát.­­ Ez a részben kellemes feladat, melyet másfél hónap alatt kellett lebonyolítanom, lényege­sen meg volt nehezítve Standardék négy if­jabb csemetéjének amerikaiasan zajos közre­működése folytán. És ráadásul bekövetkezett a macskakom­plikáció is. Amikor hozzájuk kerültem, elég nem volt e macskáikkal semmi baj. A tízéves Mary állatseregletéhez tartoztak ők is, igaz, egy­előre ugyancsak mint kültagok.­­ Néhány hónappal ezelőtt Maryt biciklijé­vel együtt elütötte egy teherautó. Mary há­rom hónap alatt teljesen rendbejött és ked­ves mamája, legnagyobb megrökönyödésemre, most már az iránt intézkedett, hogy sürgősen reparálják ki a kisleány biciklijét, mert alig győzte várni, hogy szeretett magzatát ismét láthassa e veszedelmes járóművön a tömérdek autó között karikázni. — Óh, — felelte nekem, — csak nem kép­zeli, hogy megfosztom Maryt kedvenc bicik­lijétől? , ■. Nagyszerű emberek, gondoltam és végigfu­tott a hátamon a hideg. Közben azonban Mary a betegsége alatt összegyűjtött állatseregletével szórakozott, amiből macska még hiányzott. Ekkor a kertbe vetődött egy fehér-fekete foltos kóbor macska s a hátsó tornác lépcsői alatt apró macskákat hozott a világra. Mary boldogan értesült az eseményről és kijelentette, hogy okvetlenül reflektál­ egy kis cicára, így tehát mire a kiválasztott kis állat ak­korára nőtt, hogy anyára nem volt többé szüksége, beltaggá avanzsált és fölkerült az első emeletre. Ugyanakkor Mrs Standard Oil kiadta a rendeletét: a nagy macskát nem sza­bad többé etetni, hadd szökjék el a háztól. Csakhogy a szegény pára ezt a látszólag igen egyszerű határozatot nem volt hajlandó meg­érteni. Sóvár vágyakozással nyivákolt, hol a hátsó tornác mögött, melynek légyvédő há­lóval bevont ajtaján keresztül nyelte el a nagy ház szeretett magzatát, hol a konyha­­épület bejárójánál, ahonnan eddig valami magasabbrendű gondoskodás oly bőven szórta elébe az ízesnél­ ízesebb falatokat. A magasabbrendű gondoskodás beszüntette az üzemet és féltve nyaldosott kölyke nem ke­rült többé elő. Miért? Várjon miért? Nem tudta megérteni, hogy most odébb kell állnia egy házzal, mert itt nincs semmi ke­resnivalója többé. Megpróbáltam e logikai eszmefuttatás helytelenségéről Mrs. Standard Oilt egy szerény kísérlettel felvilágosítani. — Nem tesz semmit, — felelte szórakozot­tan — a fontos az, hogy elszökjék a háztól. , Megjegyezni bátorkodtam, hogy erre nézve igen kevés eshetőséget látok s éppen mert fon­tos (ámbár sejtelmem sem volt róla, miért oly fontos), talán célszerűbb volna a dolgot radi­kálisan megoldani és a soffőrrel elvitetni va­lahová a városon kívül, ahonnan nem talál vissza, mintsem hogy itt dögöljön éhen a por­tánk előtt. . Hűvös csodálkozással mért végig: te h­át igen, lehetne, de erre nem­­lesz szük­ség, el fog szokni a háztól, ha szigorúan be­tartják a rendeletemet és rám kap egy falatot sem enni. Nagyot sóhajtottam és feladtam a szegény éhhalálra ítélt macska védelmét. Kínos napok következtek. A macska szánalmas nyivákolása mindenhová üldözött. Akkor is, ha távol vol­tam, akkor is, ha abbahagyta szegény és ki­merülten szendergett a bokrok alatt, vagy le­gyek, bogarak után vadászott a szépen gon­dozott pázsiton, ahol bizony más apró állat nem­­igen akadt. Zörögtek már a csontjai szegény párának, de a posztját azért nem adta fel! Kínomban megpróbáltam lopva etetni, de mindannyiszor rajtavesztettem. Valamelyik ünnepélyes arckifejezésű háztartási alkalma­zott azonnal ott termett és udvariasan, de eré­lyesen figyelmeztetett, hogy a ház asszonyá­nak kifejezett óhaja ellen cselekszem. — Vigyen el benneteket az ördög — düny­­nyögtem magyarul és borzadva gondoltam a macskák közismert szívós természetére és arra a körülményre, hogy még vagy három hetet kell Standardék vendégszerető házában eltöl­­tetn­i. Etetési kísérleteim eredményeként a sze­gény dög most már tőlem várta megmentését , ha meglátott, bizalmasan hozzám dörzsölte ke­serves pofácskáját és kérőleg nézve rám, a hátsó tornác bejárata felé vezetett. Nem bírom ki soká a dolgot, gondoltam. Már kényszerképzeteim voltak a macskával kapcsolatban. Esténkint azzal az érzéssel alud­tam el, hogy ha másnap kinyúlva találom a tornác előtt: sohasem bocsátom meg magam­nak a bűnrészességet. Egyszerre ragyogó ötletem támadt! A két legkisebb Standard csemete külön érkezett a „nursery“-nek nevezett hatalmas helyiségben, melynek hat délre nyíló ablakán ilyenkor gyilkos sugarakkal lövelt be a jú­liusi amerikai nap. Sokszor megsajnáltam a két pici örököst, amikor a nagyszerű rend­szer és tökéletes higiénia jegyében olvadoztak az izzadságtól, amíg kalóriákra kimért fő­étkezésüket elfogyasztották. Ugyanis az ame­rikai „Daylight Saving“ nyári időszámítás szerint a szokott hatórai esti étkezésük is tu­lajdonképpen ötre, a délután legforróbb órá­jára esett. — Hopp, megvan, — gondoltam, — két legyet egy csapásra. Erről talán mégis csak meg lehet győzni Mrs Standard Oilét? Hosszú értekezésbe bocsátkoztam vele, mely­nek folyamán nyakra-főre dicsértem a nagy­szerű amerikai gyermekétkezési rendszert, a kalóriákat, de aláhúztam azt a sajnálatos kö­rülményt is, miszerint ebben a rettenetes hő­ségben szegénykék bizony mégis leizzadnak­­ egynéhány csekélyke kalóriát, .Beszéltem . B.H. 1930. július 1. 1933 1 Budapest, június 30 — A képviselőház holnap, július 1-én, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart. Napi­­renden kisebb javaslatok harmadszori ol­vasása és a gabonaértékesítő javaslat tár­gyalása szerepel. A holnapi ülésen Mar­­schall Ferenc előadó ismerteti a javasla­tot, amelyet már holnap nyolcórás ülésen­ tárgyalnak.­­­ Képviselői beszámoló, Makó város képviselője, Petrovics György dr., Péter­ Pál napján délelőtt beszámolóbeszédet mondott kerülete székhelyén, a Gazdasági Egyesület nagytermében, amelynek meg­hallgatására rendkívüli nagy számba­n gyűltek össze nemcsak a Gazdasági Egye­sület tagjai, hanem a kereskedők és ipa­rosok és hagymakertészek is. A beszámoló­­beszéd részletes­­ismertetése volt a gabonát értékesítő törvény­javaslatnak és azoknak a körülményeknek, amelyek a kormányt annak a benyújtására késztették, de kiter­­jeszkedett az általános gazdasági és poli­tikai helyzetre is. A közönség, amely a nagytermet zsúfolásig megtöltötte, nagy figyelemmel hallgatta a képviselő fejtege­téseit és a beszéd után S. Bálint György kisgazda, a Gazdasági Egyesület elnöke mondott köszönetét a mindenre kiterjedő beszámolóért. .

Next