Budapesti Hírlap, 1931. szeptember (51. évfolyam, 197–221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
Budapest, 1931 II. évfolyam 197. szám Kedd, szeptember 1 Megjelenik mindennap, hétfő kivételével. Előfizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 f pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek azészaegeknek a kétszeresene előfizetési díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkestőség és kiadóhhivatal , VIl. kerület, József-körút 5. Telefonszám József 444-04* tói József 444—09-ig. — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R--T. Magyar diadal Párizsban A fény, a szellem és életöröm városában Párizsban nyolc napon át folytak az úszó sport Európa-bajnokságai. Vasárnap értek véget ezek a vetélkedések, amelyekre majdnem valamennyi európai nemzet elküldte fiait, hogy mérkőzzenek azért a büszke címért, amit a maga nemzetközi rangjával az Európa-bajnokság jelent a sportban. Nagy nemzetek mellett képviselve voltak kis országok: angolok és hollandok, franciák és magyarok, németek és finnek, olaszok és belgák, svédek, osztrákok, csehek, jugoszlávok. A küzdelmekből, amelyeknek különböző startjainál nemcsak szobrászi vésőre kívánkozó atlétatestek startoltak, hanem mellükön feszülő címeres trikóval jelképes értelemben különböző nemzeti energiák is harcba szálltak: a magyar fiúk úgy keltek ki, ami legvérmesebb várakozásunkat is felülmúlta. A sovén szemüveg minden esetleges elfogultsága nélkül elmondhatjuk, hogy az úszósport történetében eddig szinte páratlan módon, a szakszerű előzetes számításokat feldöntve, az egész világ számára meglepetést keltve, universális visszhangos diadalt arattak fiaink abban a városban, amely évszázadok óta méltán rendezkedett be arra, hogy a saját világraszóló diadalait lássa és ünnepelje. A véletlen műve, de a dolgoknak mindenesetre érdekes találkozása, hogy a magyar válogatott úszók és vizipólózók Párizs rengeteg fogadója közül abban a fogadóban kaptak szállást, amelynek homlokzatán, transzparensén és menükártyáján ez olvasható: Hotel Trianon. Itt pihentek, amikor nem versenyeztek,innen mentek ki a viadalok színhelyére, a tourellesi úszóstadionba, de talán éppen ennek a fogadónak a neve is hozzájárult ahhoz, hogy hihetetlenül felfokozza küzdőképességüket, erősítse harcos elszántságukat, állandóan tudatukba idézve, hogy amikor vízbe szállnak és győzelemre törnek, nemcsak a maguk egyéni sportkarrierjét, nevük hírét nevelik, hanem nemzeti ügyet is szolgálnak — a trianoni ügyet. . A párizsi telefonra vasárnap feszült érdeklődéssel figyelt Budapest. Ez a telefoncsengés adta ugyanis hírül az utolsó nap ama eseményeit, amelyeken a pontverseny, az Európa-serleg sorsa, vagyis az fordult, hogy a számla kis magyarság fiai legyűrik, maguk mögé utasítják-e a nagy Germánia fiait. "Amikor aztán híre jött a nagyszerű torna záróeredményeinek, amikor kitudódott, hogy az egri Bárány István és a vizipólózók győzelmi szériáját az ősi huszárbravúr lendületével és vakmerő váratlanságával bekoronázta vitéz Halassy Olivér győzelme az 1500 méteres távúszásban, s ismeretessé vált a győzelmi végső számarány: az izgalmas várakozás határtalan lelkesedésbe csapott. Mindenfelé erről beszéltek az emberek, olyanok is, akik sohasem járnak sportversenyekre és ünnepi színt adva a hétköznapnak, ez az esemény foglalkoztatta ma is a közvéleményt, a csonka országét ugyanúgy, mint a határon túlit s a nagyvilág szétszórt magyarjait. Az ezer bajtólgondtól ostromolt, küzködő fővárost és a nem kevésbbé küzködő vidéket úgy érte fiainak helytállása a párizsi víziarénában, mint a friss szellő érintése a napmelegben gyalogló vándort. Jól esett hallani és tudni azt, amit megtudtunk vasárnap, mert ezek a párizsi győzelmek nemcsak sportértéket illusztrálnak, hanem a nemzet törhetetlen élniakarására is rávilágítanak, ahogyan a homályba burkolt arcot világítja meg a fellobbanó magnézium. Erősítik a reményt és a hitet, hogy minden mesterkedés ellenére, amely ellenünk folyt vagy folyik, számunkra csak jobb jövő következhet és kell elkövetkeznie, mert ehhez a jövőhöz jussunk és történelmi hivatottságunk van. A párizsi diadalnak ezen a befelé szóló, városokból a tanyaházakig eljutó hatásán kívül van egy másik, már a nagyvilághoz,kifelé szóló jelentősége. Ez a propagandisztikus éle a magyar sikereknek a francia I gloire városában. Nyolc napon át a győzelmi főárbocra ötször kúszott fel a pirosfehér-zöld színű lobogó és ötször zendült fel a ceremonie során a magyar Himnusz. Naponként sokezer főnyi idegen, túlnyomórészt természetesen francia közönség állt mereven, néma tisztelgéssel a háromszínű lobogó előtt, s hallgatta a balsorstól tépett magyar nép himnuszát. Minden siker után minden francia újság leírta azt a szót, hogy: Irongrie, leírták ugyancsak a maguk nyelvén a tornán szerepelt nemzetek újságjai ugyanúgy, mint a viadalról távolmaradtak, az amerikai és tokiói napilapok. Azok a franciák és mások, akik ismernek bennünket, tudják, hogy ez a „Hongrie" mit jelent, merre fekszik, mit tett népe a múltban és mi történt vele a jelenben. Sajnos, sokkal többen vannak olyanok a nagyvilágban, akik nem ismernek, vagy félreismernek, s vannak olyanok is, akiknek érdekük, hogy a félreismerés irányunkban megmaradjon. Nos, a párizsi siker feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a közömbösség, a tájékozatlanság, vagy a rosszakarat által koránk vont falon a már eddig is vágott rés tovább táguljon. Alkalmas arra, hogy a jóindulatú, objektivitásra törekvő, de ügyeinket még nem ismerő idegen közvélemény keresse a „Hongrois“ szó annyi mindent jelentő értelmét. Alkalmas arra, hogy az ily kíváncsiság felénk fordulva arra a megismerésre jusson: oly népről van szó, amelynek nemcsak a testkultúra terén vannak nagyszerű fiai, hanem amelynek szellemi életszínvonala, kulturális erőkifejtései és eredményei sem maradnak el az európai dicső nemzetekétől. Aki nem sportbarát, annak is osztania kell, hogy az ily szereplés, aminő a párizsi volt, valósággal külügyi fegyvertény. Akik megvívták, akik részt vettek benne, megérdemlik, hogy valamennyi magyar szívben emeljenek számukra diadalkaput. Az új kormány képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit Rothermere lord nyilatkozata és üzenete LONDON, aug 31. Rothermere lord a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének : — Bethlen István gróf visszavonulása természetszerű aggodalmat ébresztett Magyarország külföldi barátaiban. Tíz esztendős miniszterelnöksége alatt sorsüldözött hazáját annyi nehézségen és veszélyen vezette át, hogy erős keze a kormánykeréken a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott. — Meggyőződésem, hogy a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő , időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemzetek erőforrásait is súlyosan igénybe veszik. Az elkövetkező tél kétségtelenül izen kemény megpróbáltatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizodalmam, hogy ez a nemzet, amely annyi keserves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elengedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának. A magyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilátása van arra, hogy kivárja ez idők jobbra fordulását, ha a nemzet hősies áldozatkészségére támaszkodva, magabizóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar faj több század óta most első ízben újból a maga egyéni életét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonságai egyre több megbecsülést és értékesebb barátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a felismerése Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgálhat és megkönnyíti kivárni a jobb időket, midőn a Magyarországnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyarország kivívja helyét a nanon. volt Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke és Teleszky János is. A mostani fizetéscsökkentés csak átmenet rendelkezés Kenéz Béla kereskedelmi miniszter a vasutasokhoz A vasutasok küldöttsége jelent meg ma délelőtt Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszternél Heeger Árpád főmérnök vezetésével. A küldöttség szónoka a miniszternek, mint a vasutastársadalom régi barátjának, jóakaratos támogatását kérte, hogy a vasutasság mostani nehéz helyzetében hasson oda, hogy a Pénzintézeti Központnál lévő MÁV-tisztviselői és alkalmazotti kölcsönök visszafizetésére egyéves moratóriumot kapjanak. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter megértéssel fogadta a vasutasok kérését. Kifejtette válaszában, hogy azt magáévá teszi és rajta lesz, hogy a kért halasztást a vasutasok megkapják. Ismeri a vasutastársadalom áldozatkészségét és kötelességtudását , most, hogy a haza újabb áldozatot követel minden polgárától, számít a vasutasok hazafiasságára és ügybuzgalmára, hogy szolgálatukat továbbra is az eddigi precizitással látják el. Mint Szolnoknak, a legnagyobb vasutaskerületnek képviselője, ismeri a vasutasok helyzetét. A mostani fizetéscsökkentést, amely a vasutasoknál is szükségképpen érezteti hatását, átmeneti rendelkezésnek tartja és úgy ő, mint az egész kormány azon lesz, hogy ezek a korlátozások minél előbb megszűnjenek. Az az áldozat, amelyet a vasutasoknak is hozniuk kell, most tulajdonképpen arra szolgál, hogy a jövőben meg legyen a lehetősége annak, hogy ismét a százszázalékos fizetést kapják meg. A küldöttség nagy megnyugvással vette tudomásul a miniszter kijelentéseit Adapestről Pécsre. Fischer Béla alispán köszöntötte a belügyminisztert és kérte, hogy új méltóságában se feledkezzék meg róluk. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. megindultan válaszolt. Az új belügyminiszter ezután a székeskáptalan képviseletében megjelent Igaz Béla dr. prelátus, felsőházi tagot és Sípos István dr. kanonokot fogadta. Az egyetem küldöttségét Bozóky Géza dr. rektor, az ügyvédi kamaráét Kémes Vilmos dr. kormányfőtanácsos, kamarai elnök vezette tisztelgésre a miniszter elé. Közben a városi és állami tisztviselők vezetői gyülekeztek a kisteremben. A közéjük lépő belügyminisztertől a tisztviselők képviseletében Szapár József dr. királyi főügyész vett búcsút. A belügyminiszter válaszában többek közt a következőket mondotta: — Nehéz időket élünk, amelyek fokozottabb munkát és áldozatkészséget követelnek a tisztviselőktől. Tudom, hogy a tisztviselői kar helyzete nem rózsás és nehéz újabb áldozatokat hoznia. Mégis meg vagyok győződve arról, hogy a tisztviselői kar meghozza az újabb áldozatokat annál is inkább,hogy a nehézségek mielőbbi leküzdésével az áldozatok viselése alól felmenthetők legyenek. Déli 12 órakor a vármegyeháza közgyűlési termében a városi tanács, a városi tisztviselői kar és az üzemek alkalmazottai élén Kendtvich Andor dr. polgármester tolmácsolta megindulthangú beszédében a város legbensőbb üdvözletét a belügyminiszternek, akinek további jóindulatát kérte. A belügyminiszter egyebek közt így válaszolt : — A Gondviselés kiszámíthatatlan akarata rendelte úgy, hogy el kell válnom azoktól, akikhez tízéves munka fűz. Ismétlem, nehéz a válás, de kötelességem erőimet olyan munka elvégzésére fordítani, amely az ország boldogulását segíti elő. Ehhez nem elég az én erőm. Minden jó magyar segítsen ebben. Értse még a nehéz idők szavát Pécs is és álljon oda az ország jövőjének építéséhez azzal a törhetetlen bizalommal, amellyel már annyiszor bebizonyította izzó hazafiságát. A belügyminiszter az esti órákban visszautazott Budapestre. A Pénzügyi tanácskozás a miniszterelnöknél Károlyi Gyula gróf miniszterelnök hivatalában ma délelőtt elsőnek Walkó Lajos külügyminisztert fogadta, aki, mint jelentettük, holnap utazik Genfbe, a Népszövetség ülésére. A külügyminiszter után Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, majd Vargha Imre pénzügyi államtitkár jelent meg a miniszterelnök. •nél, akivel, hír szerint, megtárgyalva azokat a rendelettervezeteket, amelyek holnap a minisztertanács, szerdán pedig a 33-as bizottság elé kerülnek. Ennél a mai tanácskozásnál jelen Segítség a munkanélkülieknek Ernszt Sándor népjóléti miniszter ma délben fogadta a szakszervezeti tanács kiküldötteit, akiknek előterjesztéseire válaszolva, kijelentette, hogy a kormány teljes mértékben átérzi a helyzet nehézségét és mindent el fog követni, hogy azon enyhítsen. A kormánynak meg lesznek az eszközei ahhoz, hogy a munkanélkülieknek segítséget nyújtson. Ara 16 MIK* A belügyminiszter búcsúja Pécs városától és Baranya vármegyétől Pécsről jelentik. Vasárnap délelőtt, megható és bensőséges búcsúzásban részesítette Baranya vármegye és Pécs város törvényhatósági és állami tisztviselői kara volt főispánját, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminisztert, aki szombaton az éjszakai vonattal érkezett B. A szombathelyi pótválasztás Szombathelyen vasárnap volt a pótválasztás Csekonics Iván gróf keresztény gazdasági párti és Tóth László dr. keresztényszocialista között. Az eredményt este 7 órakor hirdették ki és eszerint Csekonics Iván gróf 5888, Tóth László 4761 szavazatot kapott. Csekonics grófot 1127 szótöbbséggel megválasztották. A képviselőház költségvetésének leszállítása A képviselőház gazdasági bizottsága szeptember 4-én, pénteken délelőtt 10 órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. A bizottság az országgyűlés kinevezett tisztviselői és alkalmazottai járandóságainak és az országgyűlés dologi kiadásainak csökkentésével, valamint az emlöki autó beszüntetésének kérdésével fog foglalkozni. Küldöttség a földmívelési miniszernél Ivády Béla földmívelésügyi miniszternél tegnap járt az első küldöttség és pedig Szomárom- Esztergom vármegye országgyűlési képviselői, név szerint Péntek Pál, Felner Pál, Zsindely Ferenc dr., Kocsán Károly és Mátéffy Viktor. A küldöttséget Huszár Aladár főispán vezette. A küldöttség vezetője arra kérte a földmívelésügyi minisztert, hogy a vármegye részére kiutalt 43.000 pengő segély nem elég a vetőmag segélyezésének kielégítésére. A földmívelésügyi miniszter felhívta a küldöttség tagjainak a figyelmét a legszigorúbb takarékosságra, de egyben kijelentette, hogy mindent meg akar tenni és el akar követni, hogy a szántóföldek vetetlenül ne maradjanak.