Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
1932. FEBRUÁR 2. KEDD B.H. Hogyan harcolta ki Tisza István a honvédtüzérséget 1904-ben állását kötötte a honvédtüzérséghez — Horánszky Lajos történelmi tanulmánya " _ A Budapesti Szemle februári számában Horánszky Lajos elmondja annak a végeredményben győzelmes harcnak a történetét, melyet Tisza István miniszterelnök 1901-ben a honvéd tüzérség felállításáért folytatott. A közlemény rendkívüli érdekességét fokozza, hogy az annakidején Ferenc József elnöklésével megtartott koronatanácsok hiteles jegyzőkönyvi anyagát dolgozza fel, tehát eddig ismeretlen és abszolút autentikus hivatalos adatokat. Ez a hivatalos anyag úgy Tisza egyéniségét, mint nemzeti irányú politikáját — amelyet annak idején anynyiszor vettek tagadásba — nappali fényességgel világítja meg. Tisza harca a honvéd tüzértágért hosszas előcsatározások után az 1901. év tavaszán kitört vasúti sztrájkkal jóformán egyidejűen kap nagy erőre. Először az 1904. április 23-án Bécsben tartott koronatanácson. Ez alkalommal elsőnek Körter akkori osztrák miniszterelnök vonultatja fel érveit a honvéd tüzérség ellen, amelytől a körös hadsereg egységes struktúráját és végeredményben a reálúniót féltette, annak ellenére, hogy Pittreich hadügyminiszternek nem volt kifogása a honvéd tüzérség felállítása ellen. Körtér után nyomban Tisza szólal fel: — Az osztrák miniszterelnök — úgymond — állandóan a magyar honvéd tüzérség felállításáról beszél, holott itt arról van szó, hogy mindkét haderőt, mind a honvédséget, mind a Landwehrt tüzérségi csapatokkal kell ellátni. A közösség nem szenved tehát sérelmet, viszont ha egyedül a honvédség tüzérségi ellátásáról volna szó, akkor arra, mint tisztán magyar kérdésre, az osztrák kormány befolyást nem gyakorolhat. Majd így folytatja: — Illetékes körök a honvéd tüzérség felállításának ellenzését mindig azzal okolták meg, hogy kétéves szolgálat alatt a tüzérségi kiképzést tökéletesíteni nem lehet. Most, midőn a kétéves szolgálati idő a közös hadseregnél megvalósul, elesik a legfőbb érv, mely a honvéd tüzérség létesítésének eddig akadályul szolgált. Tisztán szervezési és technikai kérdésekről van szó és az egész ügyet politikai okoktól kiszínezni nagy hiba volna. Márpedig rögtön politikai kérdéssé válik, ha a honvéd tüzérség felállítása ellenzésre talál. Ha az új intézmény megvalósulását, mint hazafias vívmányt nagyra felfújják, ezzel csak a kormánynak használnának. Az ellenzék érdeke inkább az, hogy az intézményt kicsinyeljék. Viszont ha a honvéd tüzérség megvalósulása csak nagy harcok és nehézségek árán volna lehetséges, az ellenzék azt a kormány vereségének és a maga győzelmének tüntetné fel, ami ismét a kiegyezési politika hátrányára szolgálhatna. Tisza végül kijelentette, hogy ,ha a honvédtüzérség megvalósítása az óhajtott formában létre nem jöhetne, akkor már most azt az alázatos kérést intézi őfelségéhez egész kormánya nevében, hogy ha nem is rögtön, de a vasúti sztrájk után állásától felmenteni kegyeskedjék. Körber viszonválasza és Pittriech hadügyminiszter ama kijelentése után, hogy katonai szempontból nincs kifogása az ellen, hogy a honvédség tüzérséget kapjon, fölötte érdekes a király ama megállapítása, hogy „amidőn a honvédség megalkottatott, annak tüzérségi csapatokkal való ellátása a kellő bizalom hiányában nem volt megvalósítható, de azóta változott a helyzet. A régi bizalmatlanságra nincs többé ok.“ Tisza, majd a király s végül Golubovszky külügyminiszter felszólalása után a király berekesztette a tanácskozást azzal, hogy legközelebb újból összeülnek. Ez az új koronatanács május 5-én folyt le Budapesten. Ezen elsőnek Tisza szólalt fel. — Oly nyilatkozatot kíván tenni a delegációban, — úgymond, — mely az ország kívánságának megfelel és mely a kérdés végleges megoldására is döntő jelentőségű. Majd később: „A kérdés megoldását kizárólag szakszerű katonai alapon óhajtaná. Kétségtelen, hogy ha nem ezt az utat választják, akkor a politikai irányzatok beavatkozása nem lesz elkerülhető, ami egyik kormányra nézve sem lehetne előnyös. Ez esetben bármi lenne is a megoldás, valamelyik kormánynak vereséget kellene szenvednie.“ Körber osztrák miniszterelnök szerint „a honvédség tüzérséggel ellátva azonnal nemzeti hadsereggé válik, ami által a közös hadsereg tekintélye csorbát szenvedne. Tisza, Golubovszky, a erősen összeszorítja, mélyet és nagyot lélegzik. Egy másodperc alatt átcikkáznak lelkén régi sikereinek emlékei A régi tomboló sikerek ... Ha a felvonás végén megint körülvenné az a régi, tapsorkány... Ha újra érezhetné, hogy nevet az ő nevetésével, hogy sír az ő könnyeivel az a kétezer ember... Felhangzik az első pár taktus és elkezdi belépőjét. Fáradt, kopott, meg-megcsukló hangja öreg, reménytelenül fakó és öreg. És a színésznő onnét a színpadról tisztán látja az arcokat, melyre kiül a csalódottság és hidegség kifejezése. Érzi, miért fordul el tőle a közönség, mint szikkad el a feléje áradt lelkesedés. Egy-egy pillanatra megfeszíti magát, acélos energiával, kétségbeesett nekilendüléssel akar, próbál, igyekszik visszahódítani, kontaktust találni az egyre figyelmetlenebb, egyre unottabb, egyre nyugtalanabb, néha már-már pisszegő közönséggel. A nagy, a heroikus erőfeszítés alatt még föl-fölcsillan hangjában valami melegség, valami puhaság. Mintha óriási zenei és művészi kulturáltsága diadalmaskodna a fogyatékosságokon, mintha pótolni tudná, mitaz idő elrabolt tőle. De aztán érzi, hogy úgyis hiába minden, úgyis minden mindegy... És játszik és énekel tovább, úgy, ahogyan az utóbbi időkben már megszokta, mint egy elnyűtt, kikopott, régi gép és az örök privaadonnamosoly megmerevedik zománcos arcán. Az első számú földszinti páholyban ott ül a férje, az igazgatóval. Az asszony szeme egy pillanatra megfogja az igazgató rémült tekintetét. Aztán megint a szép fiút, a férjét nézi. Álmos, fáradt egykedvűség ül ki erre a szoborszerű szép arcra, mint mindig, ha kártya nincs kezében. Unatkozik és álmos, míg ő itt a színpadon járja a kálváriát. Énekel és az ura kezére téved pillantása, úgy tartja a páholy peremén, mintha kártyázna. És az asszony mindent tud, mindent lát, mindent érez. Tudja világosabban, mintha látná, hogy a táncosnők gúnyosan mosolyognak össze a háta mögött. A szubrett elhúzza száját. A nagy duónál, az első felvonás végén, egyetlenegy taps sem hangzik fel s felvonás közben már nyíltan beszélik, hogy itt csúnyán becsapták a közönséget. Ez az öreg színésznő már két krajcárt sem ér. Azért jár folyton vendégszerepelni, mert Párizsban már ingyen sem kell. Az asszony talán még sohasem érezte magát ilyen fáradtnak. Le kellett menni az öltözőbe. Ott kellett elmenni a sok gúnyos és rosszakaratú arc között. Jön az igazgató, — kétségbeesett és dühös. Jön a férj, — unott és álmos, és pénzt kér, mindig csak pénzt... És jön a második felvonás és jön a harmadik. Az asszony már olyan, mint a lelketlen gép. Nem gondolkozik, nem érez , s immár szerencséjére nem is szenved. A földszinti első páholy üres. Az igazgató a színfalak mögött remeg és panaszkodik, a férj elment kártyázni. És mikor az asszony fáradtan, öregen, összetörten robog Elise mellett a szállóba, eszébe jut, — igen, egy pillanatra az jut eszébe, — hogy fel kellene borítani mindent, véget kellene vetni ennek az egész aljas, szégyenteljes, förtelmes komédiának, ennek a gyötrelmes robotnak !... Elválni, elszakadni ettől az embertől!... De aztán csak a kezével legyint fáradtan, reménytelenül, az esett emberek keserű gesztusával... Másnap reggel elutazik. Mikor megérkezett, a színházigazgató, neves művészek, riporterek, fotográfusok várták. A virágcsokrok alig fértek el autójában. Most csak hármasban mennek ki a vonathoz. A férj fáradt, átkártyázza az egész éjszakát. Unott, fáradt mozdulattal segíti fel az asszonyt a bérelt szakaszba. Elise a csomagok feladásánál intézkedik. Aztán megmozdul a vonat. A komoma ásít és bóbiskol. A férfi megint belemélyed a legújabb Wallece-regénybe, az asszony pedig kibámul az ablakon, a robogó vonat ablakán, mely visziviszi idegen országba, ahová talán még nem jutott el utolsó fellépésének híre, ahol még a régi sikereiről ismerik... és ahol elölről kezdődik minden. DIANA FOGKRÉM Minősége közismert! Ára meglepetés! király, majd ismét Tisza, Körber, Tisza és Pittreich felszólalásai után Tisza a szokottnál erélyesebben szólal meg. Szembeszáll a kiegyezés oly magyarázatával, mintha Ausztriának megvolna a joga ahhoz, hogy a honvédtüzérség felállítását totakozásával megakadályozza. Ily álláspont a monarchia két állama közötti viszony fennmaradását valóban lehetetlenné tenné. A kiegyezés értelmében csakis bizonyos meghatározott ügyek közösek, de ezek közé sem a honvédség, sem a Landwehr nem tartozik. Mindkét intézmény külön a két állam önálló hatáskörébe tartozik. Az izgalmas tanácskozást — írja Horánszky — a király döntő horderejű kijelentése vágja ketté. Megállapítja, hogy „az osztrák miniszterelnök saját felelősségét védelmezi Hj viszonyok közt —— úgymond — nincs más hátra, mint hogy a honvédtüzérség felállításáért és az abból származó következményekért ő maga (a király) vállalja a felelősséget.Címe annak a harcnak hiteles története, melyet Tisza István gróf 23 esztendővel ezelőtt a honvédtüzérség felállításáért győzelmeben vivott meg. Egész Olaszország megünnepelte a fasiszta milícia megalakításának kilencedik évfordulóját RÓMA, febr. 1. A fasiszta miicia megalakításának kilencedik évfordulóját egész Olaszországban nagy ünnepségekkel ülték meg, amelyeken a katonai és polgári hatóságok és a lakosság is részt vett. Rómában Mussolini a fasiszta légió parancsnokait kihallgatáson fogadta s hosszabb beszédben vázolta előttük az eljövendő tizedik jubiláris év feladatait. A Villa Borghesében Mussolini a fasiszta párt vezetői kíséretében lóháton végignézte a fasiszta légió díszfelvonulását. Utána a Duce a milícia több tagjának kitüntetéseket adott át. A díszfelvonulás után a feketedngesek a lakosság lelkes tüntetése mellett végigvonultak az utcákon. Délután a Duce és a fasiszta párt vezetői meglátogatták a marcia múzeumát. Az olasz kormány nem tér le az aranyalapról Bizonyos körök továbbra is terjesztenek alaptalan híreket az olaszországi pénzügyi helyzetről és a fasiszta kormánynak arról az állítólagos szándékáról, hogy letér az aranyaiélról. Ezekkel a híresztelésekkel szemben tény, hogy a Banca áltatta aranykészletei teljesen érintetlenek maradtak, sőt az utóbbi napokban a bankjegyforgalom 600 millió lírával csökkent. Ez a legnyilvánvalóbb cáfolata annak a szándéknak, amelyet az említett alaptalan hírek említenek, hogy Olaszország az aranyrendszer helyett más pénzügyi rendszert kívánna magáévá tenni Olaszország pénzügyi helyzetének szilárdságát bizonyítja az a tény is, hogy az 1930—31 évben, amelyben már igen élénken érezhető volt az általános világválság, az olasz államháztartás tényleges hiánya 504 millió lírára redukálódott, mint ez az állami számvevőszék hiteles ellenőrzésébőlkiderült. Mussolini a béhe igazi apostola TURIN, febr. 1. (Stefani.) Starace, a fasiszta párt titkára, a pártigazgatók ülésén beszédet mondott és hangoztatta, hogy a fasiszta párt harcos szervezet és minden részében tetterősnek kell lennie. A nemzetközi adósságok és a jóvátétel kérdésére áttérve, hangsúlyozta, hogy Mussolini az igazi béke és a nemzetközi igazságosság apostolának mutatkozott a múlt év októberében Nápolyban elmondott beszédében és éppen ezért ez a beszéd általános helyesléssel találkozott a dolgozók és szenvedők tömegeiben. Záloglevelek és kötvények szelvényeinek beváltása a Nemzeti Banknál A hivatalos lap keddi száma közli a Külföldi Hitelezők Alapja (képviseli a Magyar Nemzeti Bank) hirdetményét, amely szerint a Magyar Nemzeti Banknak a mellette működő tanácsadóval egyetértésben hozott határozata folytán az alap egyelőre további intézkedésig 1932. évi február hó 15 napjától kezdve a hirdetményben felsorolt zálogleveleknek és kötvényeknek a hirdetmény megjelenése előtt lejárt szelvényeit és sorsolás folytán esedékessé vált címleteit beváltja. A beváltás pengőben történik. Külföldiek javára beváltott szelvények és kisorsolts címletek ellenértéke felett csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével szabad rendelkezni Az 1932 január 1-ét megelőzően már lejárt szelvényeket és sorsolás folytán esedékessé vált címleteket az alap nem váltja be. Schober nem feltétlenül volt ellene a dunakonföderációnak BÉCS, febr. L " Az Osztrák Kereskedő-Egyesület ma tartott 44. közgyűlésén Schober dr., a most lelépett külügyminiszter beszédet mondott. A vámuniót illetően ezeket mondotta: —■ Nem csupán Németországgal akartunk vámuniót. Ausztria hajlandó mindenkivel tárgyalni, akiben szintén jó szándék van és aki az osztrák gazdasági területet kiterjeszteni akarja. Ami a dunai konföderációt illeti, nem kell feltétlenül nemet mondani, de tudni kell, várjon a tervezetére valamit. Egy lehetőség van: legyen olyan ország, amely az agrárállamok termékeit átveszi, amelyeket mi magunk nem tudunk megemészteni. Amikor Bulgáriának, Romániának, Magyarországnak és Jugoszláviának agrártermékekben több mint ötvenmilió métermázsájuk van, Ausztria és Csehország pedig legfeljebb nyolcmilliót vehettek át, hová kerüljön a fennmaradó 42 millió. A mi országunkat elárasztanák és parasztságunkat tönkretennék vele. A főváros üzemi bizottsága felülvizsgálja az üzemeket A székesfőváros üzemi bizottsága, amelynek hatásköre az üzemek felülvizsgálása, a racionalizálás keresztülvezetése és a felesleges üzemek megszüntetése lesz, alakuló ülésén úgy határozott, hogy mielőtt a részletes tárgyalásokat megkezdi, még bizonyos adatokat kér be az üzemektől, illetve az üzemi ügyosztálytól. Ezek az adatok most beérkeztek, s az üzemi bizottságot a hét végére újból összehívják. Az üzemi bizottság ülése előreláthatólag pénteken, vagy szombaton lesz, amikor megállapítják azt a sorrendet, amely szerint az üzemek revízióját megkezdik. Az üzemi bizottság hatásköre lényegesen megnövekedett, amennyiben a kereskedelmi miniszter most küldött leiratában arról értesítette a fővárost, hogy a maga részéről nem kívánja az üzemeket újból felülvizsgáltatni, hanem a fővárosra bízza ezt a munkát. Az új iparfejlesztési törvény szerint ugyanis egy állami bizottságnak kell az összes törvényhatósági és községi üzemeket felülvizsgálni és ennek a vizsgálatnak a törvény életbeléptetésétől számítva egy éven belül be kell fejeződni. Az állami vizsgálatnak ilyen módon júniusig kellett volna megtörténni. Miután a leirat szerint az állami felülvizsgálat elmarad, most egyedül az üzemi bizottság feladata lesz a revízió végrehajtása és a jelentés megszerkesztése, amelyet júniusig felterjesztenek a kormányhoz. Teleszky János londoni útja Teleszky János hétfőn Londonba utazott az újabb Stilshakte-tárgyalásokra. Ezek a tárgyalások minden valószínűség szerint több héten át tartanak, s azokon részt vesz valamennyi hitelező állam. A népjóléti fegyelmi ügyek A népjóléti fegyelmi ügyek második részét a fegyelmi tanács még a múlt hét végén letárgyalta s az erről szóló jelentést rövidesen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, népjóléti miniszter elé terjesztik. A fegyelmi vizsgálatot Kávássy Béla miniszteri osztálytanácsos, Pálházy József számvevőségi főigazgató, Garant Vilmos számtanácsos, Gyors Lajos számtiszt ellen folytatták le. Mint értesülünk, hétfőn délután a fegyelmi bíróság Dréhl Imre fegyelmi ügyével foglalkozott. Kilépés a kereszténypártból Kray István báró és Rakovszky Tibor kereszténypárti képviselők levelet intéztek Zichy János gróf pártelnökhöz, amelyben a pártból való kilépésüket jelentették be. " A költségvetés tárgyalása Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter A jövő évi költségvetésnek végleges összeállítását most vizsgálja felül. Az egyes tárcák költségvetésének megvizsgálása ma délelőtt kezdődött, s ez alkalommal Kenéz Béla kereskedelmi miniszter és referensei jelentek meg a pénzügyminiszternél és a kereskedelmi minisztérium költségvetésének végleges összeállításáról tárgyaltak. -