Budapesti Hírlap, 1932. november (52. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-01 / 246. szám
tett, mint amilyen, sok téren. Hiszen látjuk, mily hosszú az út a termelőtől a fogyasztóig. Azt hiszem iszelítőt adtam afból, hogy a gazdasági kérdéseket milyen szellemisen fogja fel a kormány. A kormány minden intézkedésében a nemzeti öncélú regenerálódás gondolata vezeti. Én hiszem, hogy a tetterő, a becsületes nyíltság, hozzáértés és cselekvés után visszhangra fog a kormány programmja találni. A szentesi független kisgazdapárt és a volt szocialista kubikosok bizalma a kormánynak Megújuló lelkes éljenzéssel fogadta a hallgatóság a kereskedelemügyi miniszter egyes kijelentéseit, beszéde végén pedig meleg ünneplésben részesítette őt. Krüger Aladár dr. mondott ezután lelkeshangú beszédet , ezzel a gyűlés véget ért. Lázár Andor dr. igazságügyminiszter a városházáról átment a vármegyeházára, amielynek nagytermében tisztelgő küldöttségeket fogadott. Ezeknek sorában megjelent az igazságügyminiszter előtt a szentesi független kisgazdapárt küldöttsége is Bálint József elnök vezetésével s a kormány iránti bizalmáról biztosította az igazságügyminisztert, majd a kubikusok száztagú küdöttsége vonult fel, Takács József vezetésével, s a volt szervezett kubikusmunkások nevében azok teljes bizalmáról biztosította a kormányt. Délután 2 órakor közebéd volt a Petőfiszálló színháztermében, amelynek során ismételt ünneplésben volt részük a kormány tagjainak. „Mindent odaadtunk, aki az ingünket akarja, jöjjön és húzza le rólunk" Herriot keserű nyilatkozatot tett Madridban . Hogyan fogadták Spanyolországban a francia miniszterelnököt MADRID, nov. 2. (Havat) Hariot francia miniszterelnök feleségével Madridba érkezett. Üdvözlésére Azana miniszterelnökkel az élén a kormány több tagja, továbbá számos előkelőség jelent meg a pályájáváron. Herriot látogatást tett Zamora köztársasági elnöknél és átnyújtotta neki a francia kormány nevében a becsületrend nagykeresztjének jelvényeit. Herriot később Besterrot, a nemzetgyűlés elsőkét és Azana miniszterelnökötkereste fel. Utána villásreggelin jelent meg, amelyet Zamora, a spanyol köztársaság elnöke adott tiszteletére. A villásreggeli végeztével Zamora elnök átnyújtotta Heriotnak a spanyol köztársaság legnagyobb kitüntetésének jelvényét. Franciaország nem gátolja a leszerelést PÁRIZS, nov. 2. A Le Matin madridi tudósítója jelenti: A spanyol sajtó számára rendezett fogadáson egy Spanyol újságíró közölte Herrríot miniszterelnökkel, hogy Spanyoloszágban azt óhajtják, hogy Franciaország egyezzék bele a versaillesi békeszerződés háborús felelősségéről szóló részének módosításába. Herriot szomorú mosollyal így válaszolt : — Azt hiszik önök, hogy a mi beleegyezésünk megváltoztathatja a tényeket. A történelem fog ítélkezni. Bármint állítják is majd be a történteket, Franciaország sohasem fog a támadó színében feltűnni. Miért vetik szemünkre azt, hogy mi gátolju le a leszerelést? Hiszen Franciaország az, amely a leszerelést állandóan akarja. Most már a harmadik leszerelési tervet terjesztjük elő és a nehézségek ellenére kitartunk szándékaink mellett. Többet nem lehet tőlünk kívánni. Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, Lausanneban már mindent elmondtunk. Mit kívánnak még tőlünk, hiszen mindent odaadtunk. Az ingünket kívánják ? Ezek után a szavak után Herriot felemelkedett és keserű meggyőződésteljes hangon így szólt: • Nos, aki ezt kívánja, az jöjjön és húzza le rólunk. Herriot madridi útja: baráti látogatás (Havas.) Aztéta a madridi sajtóban nyilatkozott Herriot spanyolországi útjáról. Herriot, mondja Azana, aki iránt nagy rokonszenvvel viseltetünk, baráti látogatásra jött hazánkba. A látogatásnak semmiféle hivatalos jellege nincs. Mint egyszerű látogató jött Madridba, hogy tiszteletét tegye a fiatal köztársaságnál. Számunkra Herriot látogatása az eddig is szoros szívélyes viszony megerősítését jelenti, és semmiben sem változtathatja meg alkotmányunk pacifista elveit. Spanyolország nem hajlandó a francia hadsereg felvonulási területe lenni RÓMA, nov. 2. (Sterdric.) A lapok részletesen foglalkoznak Herriot francia miniszterelnök spanyolországi utazásával és rámutatnak arra, hogy Herriotnak egyáltalán nem volt barátságos fogadtatásban része. A lapok hangsúlyozzák, hogy ez az utazás további ballépését jelenti annak a francia politikai mentalitásnak, amely bizonyos francia vezető körökben még mindig túlsúlyban van. A spanyol közvélemény kereken visszautasítja azt a francia feltevést, mintha Spanyolországot katonai felvonulási területnek lehetne felhasználni. Álhír Herriot ellen Madridban elkövetett merényletről PÁRIZS, nov. 2. A francia fővárosban szerdán este ellenőrizhetetlen forrásból vad rémhírek terjedtek el. A küldöttség írta Kulinyi Ernő t a Széchenyi-téren, az ólmos novemberi ég alatt, három pöttömnyi kis legény bandukolt. Három parányi szürke pont a roppant tér sárga avarszőnyegén. A Takaréktár utca felé mentek és a virágpiacról jöttek, a Kis-ház felől, ahol Halottak-napja táján minden virágos sátor előtt őszirózsa-kert nyílt az aszfalton. A virágpiacon még negyvenedmagukkal voltak, az egész harmadik elemi osztály eljött Gömöri tanító úrral együtt, hogy kiválasszák a koszorút kis osztálytársuk, Tárnoky Elemér számára, aki jópajtásuk volt két évig s aki most váratlanul és búcsú nélkül itthagyta őket és holnap már azon a gyönyörű, angyalos, kék üveghintón kocsikázik, amelyet annyiszor megcsudáltak, ha bakján a cifra gyászhuszárral feltűnt a Kálvária utcán. Hogy a kis Elemér meghalt, sehogy se ment a gyerekek fejébe. Általában annyi új, nehéz és titokzatos gondolat feszegette zsenge kis agyukat, annyi új és szokatlan esemény érte őket délelőtt, hogy szinte kábultak voltak tőle. Már a tanítás is szokatlanul kezdődött. A tanító úr nem vette elő a note- ízét, nem hívott ki senkit a tábla elé, mint máskor, hanem amint elhangzott az imádság, lejött a katedráról s a Csűrös Pista arcát megtapintva, így szólt: — Nincs neked lázad, fiacskám? Nagyon köhögsz. Miért nem maradtál inkább otthon. Miért nem vigyázol az egészségedre? Látod, ha a kis Elemér barátotok vigyáz magára és otthon maradt volna a múlt héten, mikor úgy köhögött, ma épp oly frissen és vidáman ülne itt, mint ti és nem sírna miatta az édesanyja. A gyerekek meglepődve, kissé riadtan néztek az őszbajuszú, komoly tanító bácsira: miért remeg a hangja? Miért nedves a szeme? Talán valami baj történt kis barátjukkal? De percek múltak, amíg Balogh Kaivisinak megjött a hangja és meg merte kér dezni: — Tanító úr, kérem szépen, mi történt a Tarnokyval ? A savószemfe, vézna kis tanító úr kinézett a komor égboltra, mintha ott keresne vigasztaló választ. Nézte a súlyos, tömör falj egeket, a viharvert kéményeket, a végtelenbe vesző sürgönydrótokat a háztetők felett és csöndesen mondta: — Elment, fiacskám, elrepült, még messzebb, mint a vándorfecskék, még annál is messzebb, mint ameddig ezek a vékony drótok futnak, pedig ezek az egész kerek földet behálózzák... A ti kis Elemér pajtásotok elment örökre. Most már ott van a jó Isten közelében, az angyalok között... Balogh Karcsi sírásra görbült szájjal hallgatta a tanító úr szelíd szavait. De aztán önkéntelen behunyta a szemét és maga elé próbálta képzelni a kis pajtást, aki pár nappal előbb még itt játszott vele és akiből most angyal lett a mennyországban. Várjon milyen lehet Elemér az angyalok közt, dohánybarna ruhájában, nagy fehér szárnyakkal? Utoljára ő maradt adós neki egy alapos hátbavágással. Valahogy homályosan derengett előtte, hogy ezzel a burkával most már örökké „fórban" marad Elemér. Mert hogy is vágja most már hátba? Egy angyalnak nem lehet a szárnyaira ütni! Hosszú, hosszú percekig csend volt az osztályban. A gyerekek, akiket először ütött szíven a halál gondolata, sírtak. Nem fogták fel ugyan teljesen, mi történt kis pajtásukkal, de azzal tisztában voltak, hogy valami nagy, nagy baj érte: soha többé nem jöhet közéjük, ki kell maradnia az iskolából és nem kaphat soha többé játékot. Igaz, hogy neki viszont most szép fehér, csillogó szárnyai vannak és nem kell soha iskolai dolgozatot készítenie, de vajjan van-e a mennyországban szép színes glikker, gummipuska, szájharmonika, görkorcsolya és régi bélyeg? Mert ha nincs, akkor Elemér nagyon rossz cserét csinált és most nagyon szomorúan nézhet le rájuk a felhők résein át, a mennyország ablakából. Balogh Karcsi fel is nézett az égre, hátha megpillantja Elemért a vadonatúj fehér szárnyaival, de hiába, csak a vigasztalan novemberi korú tekintett rá vissza, a dohánybarna ruhás kisfiúnak nyoma sem volt. Talán ha sárkányt, szép tarka sárkányt eresztenének fel jó magasra, arra mégis csak kinézne? — gondolta Karcsi és meg is súgta ezt a szomszédjának, Halasi Gusztinak, de a tanító úr jóságosan rászólt: — Ne sugdolózz most, fiam! Mindjárt kimegyünk valamennyien a virágpiacra és koszorút veszünk a pajtásotok koporsójára. Aki hozzá akar járulni a koszorú árához, adja ide nekem az uzsonnapénzét. Gyorsan gyűltek a krajcárok a tanító úr kezébe és öt perc múlva már sorakozott is az osztály, hogy a virágpiacra induljon. A vásár hamar megvolt, Julcsa néni, a pufókarcú, egérszemű, kövér, öreg kora legszebb virágait adta oda a gyerekeknek, csupa pompás fehér őszirózsát, s kék selyemszalagot fűzött a koszorúba. Már csak a küldöttséget kellett kiválasztani, amely az osztály kegyeletes ajándékát átadja. De mikor a tanító úr megkérdezte: „no, fiuk, ki akar elmenni Tárnokyékhoz a koszorúval?" — senki se jelentkezett. Még a stréber Danziger se nyújtotta fel az ujját, pedig máskor mindig ő volt az első, aki a padban ágaskodott. A gyerekek a fehérszárnyas angyal Elemérrel szívesen találkoztak volna, de a koporsóban fekevő halottól féltek. A tanító úr végül is maga jelölt ki három gyereket a negyven közül. — Balogh, Kamarás, Rétler, ti viszitek el a koszorút. Szépen, illedelmesen bekopogtok és megmondjátok, hogy ezt a III. osztály küldte. Megértettétek? A három kis legény némán előlépett. Rétler Pali átvette a koszorút és mélyen lekapta sapkáját a tanító úr előtt. — Kezét csókolom... ♦ A Széchenyi-térig szótlanul mentek. Ott mogorván megszólalt Rétler Pali: — Én már eleget vittem, vidd te tovább — és átadta a koszorút Balogh Karcsinak. Karcsi boldogan átvette volna, mert titkon irigykedett. Rétlerre és épp kérni akarta, hogy hadd vigye ő is egy kicsit a szép, kékszalagos őszirózsa-koszorút, de így, hogy Réter magától odaadta, színleg mégis vonakodott: — Terád bízták. Mért nem akarod tovább vinni ? — Mert dühös vagyok, hogy épp engem választott ki Gömöri tata. — Nem muszáj velünk jönnöd. Te semn maradhatsz az utcán. — Lenn is maradok. Tudod?! — Ne pofázz, Rétler, — szólt rá ingerkedve Kamarás Gyuszi — Talán bizony félsz? Rétler Pali felfortyant: — Te, ne mondj nekem ilyet, mert szájon kaplak! Tudod jól, hogy haragban vagyunk az Elemérrel. Összevesztünk a múltkor tíz percbe. Előbb kérjen tőlem bocsánatot! — Látod, milyen buta vagy! Hiszen meghalt! Nem kérhet bocsánatot! Legfeljebb a szárnyával integethet. Ha feljössz, talán integetni is fog a szárnyával. — Hát látod, hogy mégis te vagy a buta! Azt hiszed, már a koporsóban is szárnya van neki?! Nem is férne bele. Én már láttad koporsóban halottat. Épp olyan, mintha élne, csak sárga az arca. De nincs szárnya és nem is integet. Csak mindig fekszik. A fiúk eltűnődve mentek tovább a tarfák alatt. Észre se vették, hogy az emberek meghatott mosollyal nézték őket, amint a koszorúval bandukoltak. A tér sarkán megállt Rétler Pali.— No, én itt maradok. Ti csak menjetek fel. — Hát nem jössz velünk? Hát igazán nem jössz? — Nem! — Gyáva! — Te! Rétler Pali ököllel rohant Balogh Karcsira, de az a koszorút védőpajzsként a hátára csapva B. H. 1932. NOVEMBER 3. CSÜTÖRTÖK A megfejtésre ragasztandó A pályázó neve: —.......— VI/2. szám, amelyek szerint Madridban gyilkos merényletet követtek el Herriot ellen. Az ismeretlen hírforrás azt is tudni véli, hogy a merénylő öt lövést adott le a miniszterelnökre és súlyosan megsebesítette. A rémhírek nagy izgalmat keltettek Párizsban, hamarosan kiderült azonban, hogy egyetlen szó sem igaz belőlük. A L’Information késő esti kiadásában a Quai d’Orsay sajtóosztálya a legerélyesebben cáfolja a merénylet hírét. A számjátékos villámrejtvény szövegében elrejtett hat szám sorrendje a következő: számsorszelvény! Az ógazdavédelmi rendelet téves és jogosulatlan kritikái Kifelé nem történt semmi egyoldalú intézkedés • Földbirtok és háztulajdon Az a rendelet, amelyet a hivatalos lap vasárnapi száma közölt és amely most egy évre nyújt igen értékes kedvezéseket, valamint védelmet az önhibáján kívül nehéz helyzetbe jutott gazdaadósnak, élénk visszhangot váltott ki. A tárgyilagos bírálat kellőképen értékeli a rendeletnek intézkedéseit. A kritika során azonban felmerültek olyan észrevételek és kifogások is, amelyekkel foglalkozni kell. A rendelet kommentárjai hangot adtak például annak a felfogásnak, hogy, amikor a kormány a hosszúlejáratú mezőgazdasági kölcsönök kamatszolgálatát csökkentette, ezzel voltaképen megtette az első lépést a külföldi tartozások rendezése érdekében az egyoldalú inézkedések terén. Nyomatékosan kell kell leszögezni, hogy ez a megállapítás teljesen téves és semmivel sincsen alátámasztva. Mert mi a helyzet? A külföldi záloglevéltulajdonos valutában már régen nem kap teljesítést. Nem kap azóta, amióta a transzfertilalom életbe lépett. Ilyen körülmények között a külföldi záloglevéltulajdonos, vagyis a hitelező számára a rendelet a múlthoz képest semmi változást sem hozott, mert ennek a hitelezőnek a szempontjából teljesen közömbös, amit a rendelet tartalmaz, mert eddig sem kapott valutában semmit és ezután sem kap. Attól eltekintve pedig, hogy a külföldi hitelező valutában nem kap semmit, a helyzet az, hogy követelése pengőben megmarad csorbítatlanul, mert a kibocsátó intézetek a teljes kamatösszeget befizetik a külföldi hitelek alapjába. Az a körülmény viszont, hogy a külföldi hitelek alapja a kamatösszegből azt a különbözetet, ami a záloglevélben foglalt kamat is a kormányrendeletben megállapított, tehát az adós által fizetendő kamat között mutatkozik és amit a kibocsátó intézetek befizetnek, a külön kezeli és folyószámlabetétek alakjában az intézeteknél elhelyezi, a külföldi hitelezőnek követelése biztonságát nem érinti. Nem történt tehát a kormány részéről a külföldi tartozások rendezése érdekében a hitelező külföldi érdekeltségek meghallgatása nélkül semmi egyoldalú, intézkedés. A házbirtok egyik érdekképviseleti szerve részéről azt a kifogást emelik az új rendelet ellen, hogy nem a törpe- és kisbirtok érdekeit szolgálja, hanem ezek közé a védelemre rászoruló kategóriák közé beilleszti a nagybirtokot is, viszont teljesen megfeledkezik a Házbirtok érdekeiről és a zálogleveles kölcsönökkel terhelt házvagyonról. Ez a beállítás egészen egyoldalú és célzatos. Ott kell kezdeni, hogy a rendelet voltaképpen a törpebirtokot nem is érintheti, hiszen a törpebirtoknak nincsen hosszúlejáratú zálogleveles tartozása. A rendelet védelmet nyújt az önhibáján kívül válságba jutott és eladósodott mezőgazdaságnak — a birtok nagyságára való tekintet nélkül — amely nem képes terheit rendezni, mert a terményárak leszakadása, valamint a kiviteli értékesítés eddig leküzdhetetlennek bizonyult akadályai folytán a mezőgazdaságnál bekövetkezett a gazdasági lehetetlenülés esete. A mezőgazdaság nem képes teljesíteni, mert olyan eltolódások következtek be az üzemek rentábilitásában azóta, hogy a kölcsönöket felvették. Itt nem lehet kategorizálni, mert a nagy agrárválság egyaránt sújtja a kis- és nagybirtokot. Ez a tény kézenfekvő és az is tagadhatatlan, hogy a házbirtok helyzete, különösen a jövedelmezőség stb. tekintetében, ha az utolsó esztendőben lényegesen megromlott is, koránt sincs olyan válságban, mint a mezőgazdaság. A házépítő tevékenység és a házbirtok részéről történt zálogleveles kölcsönfelvétel bizonyos építkezési spekulációval volt összefüggésben , ha ez a kockázattal járó spekulatív üzlet ma lényegesen lecsökkent jövedelmezőséget is mutat s ha látunk is üresen maradt házakat, azt mégsem lehet mondani, hogy az eladódott mezőgazdaság helyzete azonos volna az eladósodott házbirtokéval. Az utóbbinál beszélni sem lehet arról a szerves leromlásról és a vállalt kötelezettségek teljesítése tekintetében beállott gazdasági lehetetlenülésről, amelynek a mezőgazdaságban szemtanúi vagyunk. Mellékvágányra igyekszik tehát terelni a főproblémát az, aki a gazdavédelemben a házbirtok ügyét egy kalap alá akarja verrni a mezőgazdasággal és csak egymást megértő gazdasági rétegeket akar szembeállítani az, aki a kérdés rendezése kapcsán éket igyekszik verni a kisember, meg a nagybirtok közé,akinek és amelyeknek ma bizony egyaránt rossz a sorsa és egyforma szomorú a helyzete.