Budapesti Hírlap, 1934. március (54. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-11 / 57. szám
1934 MÁRCIUS 11. VASÁRNAP B. H. AZ IFJÚSÁG ÉS A NEMZET csak akkor prosperálhat, ha egészséges kiválasztódás útján termelődik ki a nemzet vezető rétege Ha sikerül a nemzet egyetemét rendszerbe foglalni, nagy és lebírhatatlan tesz a magyar . Csak az a nemzet tudja megállni helyét, amely tud önfeláldozó életet élni és tud engedelmeskedni Gömbös Gyula miniszterelnök szózata az ifjúsághoz a Turul Szövetség dísztáborozásán A Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Központja, a Turul Szövetség szombaton este tartotta ünnepélyes keretek között a Vigadó összes termeiben ezévi dísztáborát, amelyen megjelent vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök és József királyi herceg is. A Vigadó előcsarnokában és lépcsőházában a Turul Szövetség díszszázada állt sorfalat, itt fogadta Verbovszky József országos fővezér vezetésével a Szövetség vezérkara Gömbös Gyula miniszterelnököt és József királyi herceget. __ Gömbös Gyula miniszterelnök érkezésekor felöltötte magára a Turul Szövetség jelvényeit és kezében a Bocskay-föveggel, kürtszó hangjai mellett szűnni nem akaró lelkes éljenzés közben haladt fel a lépcsőházban. Percekig tartó tomboló taps fogadta a miniszterelnököt és József királyi herceget, amikor a terembe lépett és elfoglalta helyét a főasztalon. Körülötte foglaltak helyet a Turul Szövetség magiszterei és patrónusai. Ott voltak Szily Kálmán államtitkár, Kenyeres Balázs és Balos Károly egyetemi tanárok, Huszár Aladár főpolgármester, Baross Gábor, a TESz elnöke, Szőrtsey József, a TESz ügyvezető elnöke, Antal István dr. miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Mengele Ferenc követségi tanácsos, a külügyi sajtófőnök, Balogh Elemér, Feilitzsch Berthold báró s még sokan mások a magyar közélet kitűnőségei közül. Balás Károly egyetemi tanár megnyitó beszédében meleg szeretettel köszöntötte József királyi herceget és Gömbös Gyula miniszterelnököt, akinek megjelenése nemcsak fényessé, hanem fiastársiassá is teszi a Turul-Szövetség dísztáborát. Kérte őket és a szövetség valamennyi vendégét, hogy érezzék jól magukat, majd felkérte a Turul-Szövetség országos fővezérét, Verbovszky Józsefet, a táborozás megnyitására. A Turul Szövetség dísztáborozása és az ünnepi vacsora Verbovszky József országos fővezér ünnepi külsőségek között megnyitotta a dísztábort, amely a hagyományos keretek között folyt le. Az elköltözöttekről való megemlékezés után Basch Gyula krónikás a szövetség 15 évi működéséről számolt be, Báring dr. a szövetség taglétszámáról tett jelentést, majd megkezdődött a vacsora, amelynek során Kenyeres Balázs mondott pohárköszöntőt a kormányzóra, akit a dísztábor percekig tartó lelkes tapssal ünnepelt. Babusik László országos nádor szólalt fel ezután s lelkes beszédben juttatta kifejezésre az egyetemi ifjúság lelkületét és érzelmeit. — Nem vagyunk csodavárók, — mondotta többi között, — tudjuk, hogy dolgoznunk kell, ha boldogulni akarunk. 1934 március idusán a nagy ősök szellemében arra kérlek benneteket, szeressetek továbbra is mindent, ami magyar. Fajotok és hazátok boldogabb jövője lebegjen mindig szemetek előtt, ne csüggedjetek , dolgozzatok, ha kell nyomorogjatok is, s akkor nem lesz hiábavaló a munkátok, mert nem veszhet el az a nép, amelynek öntudatos, nemzeti életet élő ifjúsága van! A magyar ifjuság már másfél évtized előtt ösztönszerüen megérezte azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Gömbös Gyula miniszterelnök állt fel helyéről s szűnni nem akaró lelkes ünneplés közben percekig állott helyén, míg megkezdhette beszédét. — Kedves Bajtársaim! Valahányszor az ifjúság előtt megjelenek, mindig sokat szeretnék meríteni a nagy magyar múltból ahhoz, hogy megmagyarázzam a jelent és megrajzoljam a jövőt. A magyar múltból én elsősorban azt a tanulságot vonom le, hogy ha sikerül egyszer valakinek a nemzet egészét, a nemzet egyetemét rendszerbe fogalni és a benne rejlő nagy erőket az igazság és tehetség törvényei szerint működtetni, nagy és lebirhatatlan lesz a magyar. (Viharos éljenzés és taps.) — Ez a nemzet az elmúlt századok során Sokszor idegen ösvényekre tévedett. (Úgy van! Úgy van!) Testétől-lelkétől elütő eszmékkel mételyezték meg a gondolatvilágát, s majdnem kipusztították belőle az igazi magyar érzést. (Megújuló éljenzés és helyeslés.) A vezetésre hivatott tényezők nem ismerték fel, melyik az a helyes út, amelyen a nemzetnek járnia kell, a magyarság nagy és boldog jövőjéért. S a „turáni átok“ jelszavával, — amelyet ugyancsak idegenből importáltak, lenyűgözték cselekvésre és alkotásra teremtett energiáit. (Nagy éljenzés és taps.) — Mert a huszadik században csak az a nemzet tudja megállni a helyét a történelem porondján, amely még tud önfeláldozó életet élni, amely tud következetes lenni, s tud engedelmeskedni. — A magyar ifjúság már másfél évtizeddel ezelőtt ösztönszerűen megérezte azt az Utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell. Megérezte velem együtt, hogy itt a Kárpátok medencéjében csak egy fajilag megerősödött, lelkében életerős nemzet tudjamegállni a helyét a történelem viharában, megérezte velem együtt, hogy még igen nagy feladatok előtt áll ez a nemzet, tudja velem együtt azt is, hogy ezeket a feladatokat csak szervekért, rendszerbe foglalt, egységes nemzet tudja elvégezni és befejezni. (Nagy éljenzés és taps.) A jövő a gerinces magyaré A magyar ifjúság velem együtt tudja jól, hogy mik a múltnak bűnei, tudja, hogy a puhagerincű magyar elveszti a játszmát (Úgy van! Úgy van!) — a jövőcsak a gerinces magyaré, mert csak a gerinces magyar tud még akkor is, ha nyomorúságos a jelen — minden körülmények között harcolni a jogaiért. (Nagy éljenzés.) Tudja velem együtt a magyar ifjúság azt is, hogy a protekció és a nepotizmus — tehát az a politika, amely a tehetséget félretolja, s amely csak az úgynevezett „összeköttetésekre" építi fel az előrejutás, az érvényesülés lehetőségét, s nem a tehetség révén való előrejutást istápolja, idejétmúlta. (Viharos éljenzés.) A magyar ifjúság velem együtt tudja jól azt is, hogy az ifjúság, de a nemzet is csak úgy prosperálhat, ha minden körülmények között az igazságos kiválasztódás útján — amelynek alapja a tiszta erkölcs — termelődik ki a nemzetnek hivatott vezetőrétege, az a vezetőrétege, amely ízig-vérig ragaszkodik a magyar röghöz, mert csak az ilyen vezetőréteg tudja biztosítani a jövőt a nemzet számára. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) — Én pedig, mint miniszterelnök, tudom azt, hogy kötelességem ezeket az utakat a tiszta erkölcs, az egészséges kiválasztódás, s az igazságos előrejutás útjait egyengetni. Kötelességem a mai nehéz viszonyok ellenére is olyként haladni előre, hogy minden lépésemben és minden cselekedetemben azokat a nagy eszményeket tartsam szem előtt, amelyek istápolják, erősítik és nem gyengítik a magyart! (Éljenzés.) S kell, hogy tudjuk valamennyien, hogy nem azok az igazi vezérek, akik kicsinyes hiúságból útjába akarnak állani a másik vezérnek, hanem azok, akik egy nagy cél érdekében — ha úgy kell — alá tudják rendelni magukat a másiknak. (Viharos éljenzés és taps.) vy V 0 „ftVósót\A*6n6' ...ny vósó*\A*6n&' — - 4'14 7 . . e\xévi tex«6""1 4’ A gon hosxneATUNGSRAM A miniszterelnök 5*.. 1 az engedelmességről és Problémáiról, napokról küzdelmes hétköz. Lejárt a politikai primadonnák korszaka (Viharos éljenzés.), lejárt a politikai táncosnők és táncmesterek korszaka is (óriás derültség.), különösen azoké, akik az elvek hegyen-hatan kötéltáncos módjára igyekeznek előre jutni! (Megújuló percekig tartó éljenzés.). Oly világnak kell következnie amikor mindenki tiszta bort tölt a poharába, amikor valamennyiünket világos belső és még világosabb külső — a nemzeti öncélúság jegyében megfogamzott — célkitűzések irányítanak. (Viharos éljenzés és taps.) — Most pedig, miután az országos fővezér az előbb állandóan úgy nyilatkozott, hogy „parancsolom és elrendelem foglalkozni kívánok a közelmúlt ismeretes eseményeivel is (Halljuk! Halljuk!) — Szomorúsággal és szeretettel néztem azt a vajúdást, amelyen a Túrai Szövetség nemrég átment. Ha a fővezérnek, bajtársatoknak most a nagytáborozás során joga van parancsolni, kell, hogy joga legyen parancsolni akkor is, amikor a szürke, küzdelmes hétköznapok során az élet nagy kérdéseiről van szó. „Beszélő, szónokló magyar éppen elég van“ *— És ha ti itt most a fővezér bajtársatok parancsára engedelmesen felálltok, s referálnak a „nádorok", a „krónikások", a „darufőnökök", s az egyéb más tisztséget viselő bajtársak, kell, hogy elfogadják a közemberek is a fővezér parancsszavát, mert nem ér semmit az a hadsereg, amely engedelmeskedni nem tud, amely szertehúzást szít soraiban. Akik így cselekszenek, azok eltávolítandók a szervezet soraiból. (ügy van! Helyeslés.) Őszintén megmondom nektek, nekem sokkal erősebb rendszabályokat kellett volna életbeléptem az elmúlt diákzavargások alkalmával. De türtőztettem magam, mert fiatal magyar testvéreimmel álltam szemben (Éljenzés.) Én azonban csak egyszer türtőztetem magam. (Viharos éljenzés.) Másodszor már nem, mégpedig azért nem, mert aki ismeri múltamat, az jól tudja, mily rajongó szeretettel viseltetem az egyetemi ifjúság iránt. De tudja azt is, hogy engem nem kell a nemzet, a jövő és az ifjúság iránti kötelességeimre ösztökélni. (Viharos éljenzés és taps.) — "Tudjátok jól rólam, hogy ugyanannak a világnézetnek vagyok előharcosa, amelyért ti, a magyar ifjúság, silóraszálltok, ismétlem, vagyok és nem voltam. Vagyok, anélkül, hogy ezt mindennap a cégtáblámra festeném, s ezért elvárhatom tőletek, hogy bizalommal viseltessetek irántam és a vezetésem alatt álló kormány iránt, bizalommal annál is inkább, mert ajtóm mindig nyitva előttetek. (Percekig tartó tomboló éljenzés.) — Nem szeretem az úgynevezett „ifjúsági parlament“ gondolatát sem. (Nagy éljenzés és taps.) Beszélő, szónokló magifar éppen elég van. (Nagy derültség.) Ha mi már korán hozzászoktatjuk az ifjúságot ahhoz, hogy hiábavaló szócsatákat vívjon és üres szalmacsépléssel töltse idejét, mi lesz később? Mi nem vénasszonyokat, hanem nagy akarással, nagy célokért hallgatagon dolgozni tudó magyarokat, férfiakat akarunk nevelni. (Viharos éljenzés és taps.) A „diákparlamentek** megvalósíthatatlan eszméi — Illetékes ifjúsági szervezeteknek csak azokat ismerem el, amelyek eddig is mint ilyenek szerepeltek, ezekkel mint az ifjúság legfelsőbb fórumával készséggel szóbaállok, de más ifjúsági fórumot nem ismerek el. (Általános helyeslés.) Az úgynevezett „diákparlamentnek" az a hibája és a veszedelme, hogy olyan eszméket szolgál és hirdet, amelyekről hirdetőik elme tudhatnák, hogy a mai viszonyok között gálják°aSm~ar^ me-' **zze* l^íg nem szol- LeneW ^ar A Turul Szövetség Brtek multja számomra elég birt£ BetetyI ift- Programotok egybevág a nem- WztoSeli ’ T ^alább is elegendő vaarvnk k' ' ’ véleményére viszont nem vagyok kiváncsi. (Derültség és taps.) ... „ ^ — értve ezenben ősatyáinkat, az ázsiai s^ágon - eegyik jellegzetes tulajdonsága az volt, h°gy csendben tanácskoztak. Nem volt szu ^seguk azonnal semmiféle hangos külső zene, Donora, hanem összegyűltek a vezér sátora k(- TM’ csendbe!) tanácskoztak és csendben határoztak. A cselekvésben azután, úgyszintén az elvek megtartásában is, kitartóak és fegyelmezettek vol A rég, elmúlt liberális korszak termelte ki azt a ferde mentalitást, amely a pozitív, csendes következetes, belső építő munka, illetve az azt, kultiváló ember helyett többrebecsülte a nagy nyilvánosság felé forduló, s legtöbbször csak a hangos külsőségekben, cselekedni látszó embertípust, amely csak azért tett valamit, hogy a nyilvánosság foglalkozzék vele és beszéljen róla. Sőt sajnos sokszor azért, hogy vájkálhasson a magyar sebekben és megronthassa a magyar életet. (Úgy van! Úgy van!) A magyar akarás összefogása a feltámadás felé vezeti a magyarságot . Az az új magyar élet, amelynek szerény napszámosa és felelős hirdetője vagyok, más magyar típust keres. Keresi a közért hallgatagon dolgozó és egyéni érdekeit a közérdekeknek alárendelni tudó, reális és pozitív emberek típusát. Keres nemcsak tudóst, közigazgatási, kereskedelmi és pénzügyi szakembert, számolni és számítani tudó magyart, hanem keres olyan vezetőket, akik összhangban tartják és rendszerbe foglalják mindazt a magyar akarást, amely a nemzetben lakozik, s amelynek összefogása, egy cél felé való irányítása a feltámadás felé viszi a magyarságot. — Az előttem szóló bajtárs rengeteg bajt és hibát hozott fel, amely e nemzet fáját rágja, pusztítja. Én elismerem, hogy sok a baj és a hiba a magyar életben, — bár talán mégsem annyi, mint ahogy azt a szónokotok előadta, — de mégsem tartom helyesnek azt a politikai módszert, amely olyként akarja megtisztítani a nemzet faját a bajok és a hibák előidézőitől, hogy kivágja ezt a fát tövestől. (Úgy van! Úgy van!) Kivágja olyan idegenből importált nyilaskeresztes kezekkel, amelyeket mozgató erő és szellem — lehet az akármilyen tiszteletreméltó is egyébként — nem a magyar lélek sugallata és nem a magyar vér terméke. (Nagy LEVEgKUStNa.Bh. ASP1R ASPIR1N 2erca«*u*abtcM< 20 eredeti tabletta á 0.5g m gynás e f^ésHigjásncd Gyógyszertárakban kapható!