Budapesti Hírlap, 1934. március (54. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-11 / 57. szám

1934 MÁRCIUS 11. VASÁRNAP B. H. AZ IFJÚSÁG ÉS A NEMZET csak akkor prosperálhat, ha egészséges kiválasztódás útján termelődik ki a nemzet vezető­ rétege Ha sikerül a nemzet egyetemét rendszerbe fog­lalni, nagy és lebírhatatlan tesz a magyar . Csak az a nemzet tudja megállni helyét, amely tud önfeláldozó életet élni és tud engedelmeskedni Gömbös Gyula miniszterelnök szózata az ifjúsághoz a Turul Szövetség dísztáborozásán A Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Központja, a Turul­ Szövetség szombaton este tartotta ünnepélyes keretek között a Vigadó összes termeiben ezévi dísz­táborát, amelyen megjelent vitéz jákfai Göm­bös Gyula miniszterelnök és József királyi herceg is. A Vigadó előcsarnokában és lépcső­házában a Turul­ Szövetség díszszázada állt sorfalat, itt fogadta Verbovszky József orszá­gos fővezér vezetésével a Szövetség vezérkara Gömbös Gyula miniszterelnököt és József ki­rályi herceget. __ Gömbös Gyula miniszterelnök érkezésekor felöltötte magára a Turul­ Szövetség jelvényeit és kezében a Bocskay-föveggel, kürtszó hangjai mellett szűnni nem akaró lelkes éljenzés közben haladt fel a lépcsőházban. Percekig tartó tom­boló taps fogadta a miniszterelnököt és József királyi herceget, amikor a terembe lépett és el­foglalta helyét a főasztalon. Körülötte foglal­tak helyet a Turul­ Szövetség magiszterei és patrónusai. Ott voltak Szily Kálmán államtit­kár, Kenyeres Balázs és Balos Károly egye­temi tanárok, Huszár Aladár főpolgármester, Baross Gábor, a TESz elnöke, Szőrtsey Jó­zsef, a TESz ügyvezető­ elnöke, Antal István dr. miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Mengele Ferenc kö­­vetségi tanácsos, a külügyi sajtófőnök, Balogh Elemér, Feilitzsch Berthold báró s még sokan mások a magyar közélet kitűnőségei közül. Balás Károly egyetemi tanár megnyitó be­szédében meleg szeretettel köszöntötte József királyi herceget és Gömbös Gyula miniszter­­elnököt, akinek megjelenése nemcsak fényessé, hanem fiastársiassá is teszi a Turul-Szövetség dísztáborát. Kérte őket és a szövetség vala­mennyi vendégét, hogy érezzék jól magukat, majd felkérte a Turul-Szövetség országos főve­zérét, Verbovszky Józsefet, a táborozás meg­nyitására.­ ­ A Turul Szövetség dísztábo­­rozása és az ünnepi vacsora Verbovszky József országos fővezér ünnepi külsőségek között megnyitotta a dísztábort, amely a hagyományos keretek között folyt le. Az elköltözöttekről való megemlékezés után Basch Gyula krónikás a szövetség 15 évi műkö­déséről számolt be, Báring dr. a szövetség tag­létszámáról tett jelentést, majd megkezdődött a vacsora, amelynek során Kenyeres Balázs mon­dott pohárköszöntőt a kormányzóra, akit a dísztábor percekig tartó lelkes tapssal ünne­pelt. Babusik László országos nádor szólalt fel ezután s lelkes beszédben juttatta kifejezésre az egyetemi ifjúság lelkületét és érzelmeit. — Nem vagyunk csodavárók, — mondotta többi között, — tudjuk, hogy dolgoznunk kell, ha boldogulni akarunk. 1934 március idusán a nagy ősök szellemében arra kérlek benneteket, szeressetek továbbra is mindent, ami magyar. Fajotok és hazátok boldogabb jövője lebegjen mindig szemetek előtt, ne csüggedjetek , dol­gozzatok, ha kell nyomorogjatok is, s akkor nem lesz hiábavaló a munkátok, mert nem vesz­het el az a nép, amelynek öntudatos, nemzeti életet élő ifjúsága van! A magyar ifjuság már másfél évtized előtt ösztönszerüen megérezte azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Göm­bös Gyula miniszterelnök állt fel helyéről s szűnni nem akaró lelkes ünneplés közben per­cekig állott helyén, míg megkezdhette beszédét. — Kedves Baj­társaim! Valahányszor az ifjúság előtt megjelenek, mindig sokat sze­retnék meríteni a nagy magyar múltból ah­hoz, hogy megmagyarázzam a jelent és megrajzoljam a jövőt. A magyar múltból én elsősorban azt a tanulságot vonom le, hogy ha sikerül egyszer valakinek a nemzet egé­szét, a nemzet egyetemét rendszerbe fogalni és a benne rejlő nagy erőket az igazság és tehetség törvényei szerint működtetni, nagy és lebirhatatlan lesz a magyar. (Viharos él­jenzés és taps.) — Ez a nemzet az elmúlt századok során Sokszor idegen ösvényekre tévedett. (Úgy van! Úgy van!) Testétől-lelkétől elütő esz­mékkel mételyezték meg a gondolatvilágát, s majdnem kipusztították belőle az igazi magyar érzést. (Megújuló éljenzés és helyes­lés.) A vezetésre hivatott tényezők nem is­merték fel, melyik az a helyes út, amelyen a nemzetnek járnia kell, a magyarság nagy és boldog jövőjéért. S a „turáni átok“ jelsza­vával, — amelyet ugyancsak idegenből im­portáltak, lenyűgözték cselekvésre és alko­tásra teremtett energiáit. (Nagy éljenzés és taps.) — Mert a huszadik században csak az a nemzet tudja megállni a helyét a történelem porondján, amely még tud önfeláldozó éle­tet élni, amely tud következetes lenni, s tud engedelmeskedni. — A magyar ifjúság már másfél évtized­del ezelőtt ösztönszerűen megérezte azt az Utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell. Megérezte velem együtt, hogy itt a Kárpá­tok­ medencéjében csak egy fajilag megerő­södött, lelkében életerős nemzet tudja­­megállni a helyét a történelem viha­rában, megérezte velem együtt, hogy még igen nagy feladatok előtt áll ez a nemzet, tudja velem együtt azt is, hogy ezeket a feladatokat csak szerve­kért, rendszerbe foglalt, egységes nemzet tudja elvégezni és befejezni. (Nagy éljen­zés és taps.) A jövő a gerinces magyaré A magyar ifjúság velem együtt tudja jól, hogy mik a múltnak bűnei, tudja, hogy a puhagerincű magyar elveszti a játszmát (Úgy van! Úgy van!) — a jövő­­csak a gerinces magyaré, mert csak a ge­rinces magyar tud még akkor is, ha nyo­morúságos a jelen — minden körülmé­nyek között harcolni a jogaiért. (Nagy él­jenzés.) Tudja velem együtt a magyar if­júság azt is, hogy a protekció és a nepo­tizmus — tehát az a politika, amely a te­hetséget félretolja, s amely csak az úgy­nevezett „összeköttetésekre"­ építi fel az előrejutás, az érvényesülés lehetőségét, s nem a tehetség révén való előrejutást is­­tápolja, idejétmúlta. (Viharos éljenzés.) A magyar ifjúság velem együtt tudja jól azt is, hogy az ifjúság, de a nemzet is csak úgy prosperálhat, ha minden körül­mények között az igazságos kiválasztódás útján — amelynek alapja a tiszta erkölcs — termelődik ki a nemzetnek hivatott ve­zetőrétege, az a vezetőrétege, amely ízig-vé­­rig ragaszkodik a magyar röghöz, mert csak az ilyen vezetőréteg tudja biztosí­tani a jövőt a nemzet számára. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) — Én pedig, mint miniszterelnök, tudom azt, hogy kötelességem ezeket az utakat a tiszta erkölcs, az egészséges kiválasztódás, s az igazságos előrejutás útjait egyengetni. Kötelességem a mai nehéz viszonyok elle­nére is olyként haladni előre, hogy minden lépésemben és minden cselekedetemben azo­kat a nagy eszményeket tartsam szem előtt, amelyek istápolják, erősítik és nem gyen­gítik a magyart! (Éljenzés.) S kell, hogy tudjuk valamennyien, hogy nem azok az igazi vezérek, akik kicsinyes hiúságból út­jába akarnak állani a másik vezérnek, ha­nem azok, akik egy nagy cél érdekében — ha úgy kell — alá tudják rendelni magu­kat a másiknak. (Viharos éljenzés és taps.) vy V 0 „ftVósót\A*6n6' ...ny vósó*\A*6n&' — - 4'14 7 . . e\xévi tex«6""1 4’ A gon hosxneA­TUNGSRAM A miniszterelnök 5*.. 1 az engedelmességről és Problémáiról, napokról küzdelmes hétköz. Lejárt a politikai primadonnák kor­szaka (Viharos éljenzés.), lejárt a politikai táncosnők és táncmesterek korszaka is (óriás­ derültség.), különösen azoké, akik az elvek hegyen-hatan kötéltáncos módjára igyekeznek előre jutni! (Megújuló percekig tartó éljen­zés.). Oly világnak kell következnie amikor mindenki tiszta bort tölt a poharába, amikor valamennyiünket világos belső és még világo­sabb külső — a nemzeti öncélúság jegyében megfogamzott — célkitűzések irányítanak. (Viharos éljenzés és taps.) — Most pedig, miután az országos fővezér az előbb állandóan úgy nyilatkozott, hogy „parancsolom és elrendelem foglalkozni kí­vánok a közelmúlt ismeretes eseményeivel is (Halljuk! Halljuk!) — Szomorúsággal és szeretettel néztem azt a vajúdást, amelyen a Túrai Szövetség nem­rég átment. Ha a fővezérnek, bajtársatoknak most a nagytáborozás során joga van paran­csolni, kell, hogy joga legyen parancsolni ak­kor is, amikor a szürke, küzdelmes hétközna­pok során az élet nagy kérdéseiről van szó. „Beszélő, szónokló magyar éppen elég van“ *— És ha ti itt most a fővezér bajtársatok parancsára engedelmesen felálltok, s referál­nak a „nádorok", a „krónikások", a „daru­­főnökök", s az egyéb más tisztséget viselő baj­társak, kell, hogy elfogadják a közemberek is a fővezér parancsszavát, mert nem ér semmit az a hadsereg, amely engedelmeskedni nem tud, amely szertehúzást szít soraiban. Akik így cse­lekszenek, azok eltávolítandók a szervezet so­raiból. (ügy van! Helyeslés.) Őszintén meg­mondom nektek, nekem sokkal erősebb rend­szabályokat kellett volna életbeléptem az el­múlt diákzavargások alkalmával. De türtőztet­tem magam, mert fiatal magyar testvéreimmel álltam szemben­ (Éljenzés.) Én azonban csak egyszer türtőztetem magam. (Viharos éljenzés.) Másodszor már nem, még­pedig azért nem, mert aki ismeri múltamat, az jól tudja, mily rajongó szeretettel viseltetem az egyetemi ifjú­ság iránt. De tudja azt is, hogy engem nem kell a nemzet, a jövő és az ifjúság iránti köte­lességeimre ösztökélni. (Viharos éljenzés és taps.) — "Tudjátok jól rólam, hogy ugyanannak a világnézetnek vagyok előharcosa, amelyért ti, a magyar ifjúság, silóraszálltok, ismétlem, vagyok és nem voltam. Vagyok, a­nélkül, hogy ezt min­dennap a cégtáblámra festeném, s ezért elvárha­tom tőletek, hogy bizalommal viseltessetek irán­tam és a vezetésem alatt álló kormány iránt, bi­zalommal annál is inkább, mert ajtóm mindig nyitva előttetek. (Percekig tartó tomboló éljen­zés.) — Nem szeretem az úgynevezett „ifjúsági par­­lament“ gondolatát sem. (Nagy éljenzés és taps.) Beszélő, szónokló magifar éppen elég van. (Nagy derültség.) Ha mi már korán hozzászoktatjuk az ifjúságot ahhoz, hogy hiábavaló szócsatákat vív­jon és üres szalmacsépléssel töltse idejét, mi lesz később? Mi nem vénasszonyokat, hanem nagy akarással, nagy célokért hallgatagon dolgozni tudó magyarokat, férfiakat akarunk nevelni. (Viharos éljenzés és taps.) A „diákparlamentek** megvalósíthatatlan eszméi — Illetékes ifjúsági szervezeteknek csak azokat ismerem el, amelyek eddig is mint ilye­nek szerepeltek, ezekkel mint az ifjúság leg­felsőbb fórumával készséggel szóbaállok, de más ifjúsági fórumot nem ismerek el. (Általá­nos helyeslés.) Az úgynevezett „diákparlament­nek" az a hibája és a veszedelme, hogy olyan eszméket szolgál és hirdet, amelyekről hirdetőik elme tudhatnák, hogy a mai viszonyok között gálják°aSm~ar^ me-' **zze* l^íg nem szol- LeneW ^ar A Turul Szövetség Brte­k multja számomra elég birt£ Bet­etyI ift- Programotok egybevág a nem- WztoSeli ’ T ^alább is elegendő vaarvnk k' ' ’ véleményére viszont nem vagyok kiváncsi. (Derültség és taps.) ... „ ^ — értve ezenben ősatyáinkat, az ázsiai s^ágon - eegyik jellegzetes tulajdonsága az volt, h°gy csendben tanácskoztak. Nem volt szu ^seguk azonnal semmiféle hangos külső zene, Donora, hanem összegyűltek a vezér sátora k(- TM­’ csendbe!) tanácskoztak és csendben határoz­­tak. A cselekvésben azután, úgyszintén az elvek megtartásában is, kitartóak és fegyelmezettek vo­l A rég, elmúlt liberális korszak termelte ki azt a ferde mentalitást, amely a pozitív, csendes következetes, belső építő munka, illetve az azt, kultiváló ember helyett többrebecsülte a nagy nyilvánosság felé forduló, s legtöbbször csak a hangos külsőségekben, cselekedni látszó embertípust, amely csak azért tett valamit, hogy a nyilvánosság foglalkozzék vele és beszéljen róla. Sőt sajnos sokszor azért, hogy vájkálhas­­son a magyar sebekben és megronthassa a ma­­gyar életet. (Úgy van! Úgy van!)­­ A magyar akarás összefogása a feltámadás felé vezeti a magyarságot . Az az új magyar élet, amelynek szerény napszámosa és felelős hirdetője vagyok, más magyar típust keres. Keresi a közért hallgata­gon dolgozó és egyéni érdekeit a közérdekeknek alárendelni tudó, reális és pozitív emberek tí­pusát. Keres nemcsak tudóst, közigazgatási, kereskedelmi és pénzügyi szakembert, számolni és számítani tudó magyart, hanem keres olyan vezetőket, akik összhangban tartják és rend­szerbe foglalják mindazt a magyar akarást, amely a nemzetben lakozik, s amelynek össze­fogása, egy cél felé való irányítása a feltáma­dás felé viszi a magyarságot. — Az előttem szóló bajtárs rengeteg bajt és hibát hozott fel, amely e nemzet fáját rágja, pusztítja. Én elismerem, hogy sok a baj és a hiba a magyar életben, — bár talán mégsem annyi, mint ahogy azt a szónokotok előadta, — de mégsem tartom helyesnek azt a politikai módszert, amely olyként akarja megtisztítani a nemzet faját a bajok és a hibák előidézőitől, hogy kivágja ezt a fát tövestől. (Úgy van! Úgy van!) Kivágja olyan idegenből importált nyilaskeresztes kezekkel, amelyeket mozgató erő és szellem — lehet az akármilyen tiszteletre­­méltó is egyébként — nem a magyar lélek su­gallata és nem a magyar vér terméke. (Nagy LEVEgKUStNa.Bh. ASP1R ASPIR1N 2erca«*u*abtcM< 20 eredeti tabletta á 0.5g m gynás e f^ésHigjásncd Gyógyszertárakban kapható!

Next