Budapesti Hírlap, 1934. szeptember (54. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-30 / 221. szám

19. SZEPTEMBER 30. VASARNAP B. H. •4­1­ AKIS J­o­h­n Pv Az idei méhészeti év mérlege ' ^^Szeptemberben már minden deka méz­­bordás ajándék” — tartja a méhész szólás­­mondás, így a méhészeti esztendőt az ered­mény és a gyakorlat szempontjából körül­belül lezártnak vehetjük. A magyar méh­tenyésztőknek az idén izgalmas évadja volt. A múlt ősszel gyengén betelelt méhcsaládok kevés élelemmel érték meg a tavaszt, s a méhetetőcukor késése folytán a tavasz ele­jén sók­ család pusztult el éhen. A korai ta­vasz viránya sem tudta a méhcsaládokat a szokásosnál rendkívüli módon egy hónappal hamarább virágzó akáccal kellőképpen fel­erősíteni, úgy hogy a nem népes családok a különben kitűnő akácvirágzást nem tudták teljesen kihasználni. Az országos eredmény ennélfogva a köze­pesnél valamivel gyöngébb lett. Olyan helyeken, ahol a pompás gyümölcs­virágzáson földuzzadtak a családok és az akácmézelésre megfelelő homokos talaj, il­letve akácos van, a mázhozam osztályzata jó közepesnek jelölhető. Kivétel — sajnos — az az elég nagyszámú terület, ahol a gyü­mölcsvirágzás alatti arzénes permetezés a kijáró méheket pusztította; ily vidéken bi­zony sivár lett az eredmény. A termelt akácméz minősége azonban kitűnő, a tava­szi meleg idő folytán igen sűrű. A júniusban és júliusban kínálkozó mézhordást az egész országban a családok kihasználták, úgy hogy vegyesvirág-, hárs-, búzavirág-, japánakác-, bálványfa-mézekből a­­maximuma termett az elérhető eredmény­nek. Az idén oly szeszélyesen mézelő hárs­­­­sal is meg voltak elégedve, csak az a kár, hogy kevés a hársunk. Az akác után leg­jelentősebb mézelő növényünk, a tarlóvirág júliusban elsőrangúan adta méznedvét, az augusztusi váltakozó idő azonban átlagered­ményét körülbelül „jó” jelzésűre redukálta. Hogy mégis sokkal több mézmennyiség nyomja a piacot, mint máskor, annak az az oka, hogy az idén az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tájékoztató jelentései alapján sokkal több méhész és méhcsalád vándorolt a jó tarlóvirág-méhlegelőkre, s így kevesebb méhlegelő maradt méhészeti szempontból kihasználatlanul, mint máskor. A hozam családonként tehát jó, de a vándor méhcsaládok nagyobb számánál fogva az összesített eredmény megfelel egy régebbi jó-kitűnő esztendő mézkészletének. Rajzás ez évben kevés volt, a családok száma őszre mégis majdnem megmásfél­­szereződött, mert a hosszú méhészeti idény kedvezett a műrajkészítésnek, azonkívül a most már mindenkor rendelkezésre álló méhetetőcukorral etethették az alföldi egy­­hordású, nyáron hordástalan vidékek rajait. Egyesítendő gyenge családok csak ott lesz­nek az idén ősszel, ahol helytelen kezelés, rablógazdálkodás vagy betegség folytán fo­gyott meg a méhek száma. Egyébként az idén legtöbbnyire erős családok mennek telelőbe, s ha a­z anya fiatal, az élelem kellő elhelye­zésű és mennyiségű, a cséhlakás zavartalan, az ilyen családok könnyen megérik a tavaszt. (T.) mm ■ facsemetéik megválasztása A Faiskolai Szövetség akciója A gyakorlati gyümölcsfaültetést is be­mutatják a most megnyílt Országos Mező­gazdasági Kiállításon. Az Iparcsarnok előtti szabad területen szabályszerűen meg­ásott gödrökbe ültetik el a csemetéket, olyan eljárással, ami a legcélravezetőbb. ■A kiállítás rendezőségének felkérésére Czeglédy László, az ismert szakember reg­geltől estig megfelelő kertészeti szakembe­rek segítségével bemutatja a faültetés minden fázisát, úgy, hogy aki ezt végig­nézi, a gyümölcstelepítés helyes megoldá­sát elsajátíthatja. A GYOE vezetősége és a Faiskolai Szövetség is nagyon hasz­nos munkát végzett ezzel a gyakorlati is­meretterjesztéssel, aminek igen sok nézője akad a kiállításon. A közönség előtt ássák meg a fácskák részére a gödröt, porhanyítják az altalajt, helyezik el megfelelő állásban a csemetét, s végül rákaparják a gyökérre a földet. Mindezt a pomológia pontos előírásai sze­rint úgy, hogy ez a propaganda százakat és ezreket tanít a gyümölcsfa helyes ülte­tésére. A kiállítás megnyitása alkalmával Horthy Miklós kormányzó és Kállay Mik­lós földmívelési miniszter is végignézte egy ilyen csemete elültetését, meghall­gatva az ahhoz fűzött magyarázatokat. Azóta is csoportosan állnak a kiállításnak ennél a tanító részénél, főleg azok, akik kertjüket, vagy szőlőjüket most akarják szakszerűen betelepíteni. Az egyes fane­mek elültetésénél különleges módszerek és fogások vannak a talaj kellő előkészíté­sére, trágyázására és öntözésére nézve. Ezt is bemutatja a kiállítás csemeteakciója. Ennek a bemutatásnak nagy a propa­gandaértéke, mert aki ezt végignézi, az a maga csemetéit már szakszerűen fogja el­ültetni, s így nemesebb és dúsabb gyü­mölcstermésre lehet kilátása-Itt említjük meg, hogy a kiállítás alkal­mából a magyar Faiskolai Szövetség kü­lön is felhívja a figyelmet a helyes faülte­tésre. Propaganda-füzetében rámutat, hogy a magyar faiskoláknak azért van rendsze­res kivitelük a szomszéd és a távoli orszá­gokba, valamint a tengerentúlra is, mert a mi éghajlatunk és talajviszonyaink révén 2—3 év alatt fejlett koronájú, kiültetésre teljesen kész fákat lehet nevelni. Ezzel szemben más országok faiskoláiban ugyanaz a fa csak 5—6 év alatt állítható elő! Magyarországon óriási gyümölcsfa­készlet áll rendelkezésre, s az évi termelés 2—3 millió csemetére rúg. A fák egészség­ügyéről garanciát nyújt az állami ellenőr­zés és a háromszoros állami biztosíték. □ A gyógynövény gyűjtés megnevezése. A fölmívelésügyi minisztérium növényvé­delmi Irodája, melyre a magyar gyógy­­növényügy felügyelete bízva van, éveken ke­resztül igyekezett a gyógynövénynagykeres­­kedőket egységes árpolitikára rábírni. Ez a folyó évben a kamilla exportja tekintetében sikerült is. A gyógynövénynagykereskedők a külföldön történő értékesítésre már egyez­ményt létesítettek. Az áregyezmény hatása alatt a folyó évben az eddigi áralákínálások helyett a kamilla egységes és magasabb áron értékesült a külföldön és ennek folytán a gyűjtők is háromszoros árakat értek el az 1933. évi beváltási árakkal szemben. Ugyanis az 1933. évi kilogrammonkénti 4—6 filléres beváltási árral szemben a folyó évben a be­váltási ár kilogrammonként 8—25 fillérre emelkedett, ez pedig napi 70—80 kilogramm gyűjtési lehetőség mellett a jelenlegi nap­számbérek sokszorosát jelenti. □ A mézpiaci helyzet változatlan, a ki­vitel mindinkább nehezül. Elsőrendű perge­tett akácméz a méhész vasútállomásán a h­eve edényeiben mázsánként 70 pengő, bu­dapesti nagykereskedőknél 100 pengő. Ki­csinyben kilónként 115—120 fillér. Vegyes- és tarlóvirágméz minden vonatkozásban duónként 10 fillérrel olcsóbb. ­ Mi kerül a Siaramfi tartása? Mekkora a tojásátlag? A gödöllői Barm­fitenyésztő Szakiskola üzemét és működését Gajáry László dr., a székesfehérvári Gazdasági Iskola igazga­tója a következő sorokban ismerteti. Az iskolát 40 év előtt Darányi Ignác alapí­totta. A 20 holdas telep, 50 holdas ha­lastóval és a baromfiudvarokra kiültetett 2500 gyümölcsfával bír. A baromfiak fajtakérdése még mindig vívja küzdelmét, s vannak a telepen Amerikából hozott olyan Lep­ioni-kakasok is, amelyért 100 pengőt­ fizettek! Gajáry László szerint alapállománynak a magyar parlagit kel­­■lene választani, s ezt kellene javítani. Fontos a tanyák baromfifajtájának meg­választása, s ebből a célból a színes ba­romfi a megfelelő, mert a fehérből a ra­gadozók sokat elvisznek. Érdekes tapasztalatokat szereztek Gö­döllőn a tyúkok takarmányköltségére nézve. A tenyésztő üzemekben 120, szaba­don tartva pedig csak 50 tojásba kerül egy tyúk évi takarmányozása. Általában ahány kiló az állat, annyiszor napi 50 gramm takarmány kell neki a zöld elesé­­gen kívül. A népies tenyészetekben egy tyúk évi tartása 2—3 pengőbe kerül, ami 50—60 tojás értékének felel meg. Orszá­gos tojásátlagunk 70 alatt van (Hollan­diában 100 felett), Gödöllőn 100-150-es tojásátlagok vannak, ez azonban évi 100— 120 tojás árába kerül. A 80—100 darabos tojásátlag már jó eredmény, 150 darab pedig rekord. Jelenleg Gödöllőn egy tojótyúk napi ta­karmánya átlag 1 fillér, a népies tenyé­szetekben pedig egyharmad fillér. 8—10 hetes korában egy csirke 50—60 fillérbe kerül. Egy neves hollandi exportőr a ma­gyar viszonyokat tanulmányozva, azt a nézetét fejtette ki, hogy szövetkezetek nélkül komoly haladást nem várhatunk, azonkívül olyan kereskedelmet kell ne­velni, amely a termelők érdekében is dol­gozik, , ,r ■ " - svv.Vi^.-y'Vy, »'. A kiállítás virágcsoportja A főzelékfélék farmterm­elésének fejlesztése Az őszi Mezőgazdasági Kiállítás egyik leg­nagyobb attrakciója az Országos Magyar Kertészeti Egyesület álta­l hatalmas méretek­ben­­kiépített virágkiállítás. Varga Mártonnal, az egyesület ügyvezető­­elnökével az élen Morvay-Morbitzer Dezső székesfővárosi kertigazgató, Szilágyi József székesfővárosi kertészeti főfelügyelő és Ko­vács József titkár rendezték — az eddigi nívót nagymértékben felülmúló­­— kertészeti csoportot. A főbejárattal szemben Budapest székes­főváros kertészete állította ki telepének ér­tékes növényeit és gyönyörű pálmákból nagy­szerű galériát képezett ki. A terem jobb- és baloldalán húzódnak a magyar kereskedő­­kertészek impozáns kiállítási csoportjai, akik az ország minden részéből felhozták növé­nyeiket a­­nagyszerű seregszemlére. Különös­képpen kell megemlítenünk, hogy mind na­gyobb számban szerepelnek a hazai földön előállított délszaki pálmák, mellyel lehetővé teszik, hogy a növénybarát feleannyi költ­séggel díszíthesse fel otthonát. Nemzetgazdasági szempontból egyik leg­értékesebb része a kiállításnak a Székesfő­városi Kertészképző Iskola virághagymater­mesztési akciójának kiállítása, ahol a magyar, föld, s a magyar nap termelte gyönyörű vi­­rághagyma-példányokat mutatják be. Ez az akció rövidesen lehetővé teszi a külföldi virág­­hagymák teljes kiszorítását, amikért eddig rengeteg pénzt vittünk ki a külföldre. A legkülönbözőbb virágfajták kedvelői ta­lálhatják itt meg kedvenceiket. Láthatjuk itt a sziklakert ezernyi változatait éppen úgy, mint az örökzöldek, pálmák, vágott ró­zsák rengetegjeit, bozontos, tüskés, virágzó kaktuszok váltakoznak a világ minden tájá­ról összegyűjtött színeslevelű, délszaki nö­vénycsodákkal, paládiumok, páfrányok, Bro­­méliák ezernyi változatával. S hogy a kép teljes legyen, ide kell még sorakoztatnunk a magyar föld konyhakerti termékeit is. Ebben a részben a vidék vonul­tatta fel például óriási paprikáit, melyek kö­zött a 30—40 dekás sem ritkaság. A magyar, konyhakertészeti kultúra ma már megoldotta egyrészt a termelés folytonosságát (üveg­házi úton), másrészt a kész termények szak­szerű elvermelése, hűtőházi kezelése is fejlő­dik, s ez lehetővé teszi, hogy a külföldről bejövő import (például a holland káposzta stb.) feleslegessé válik. Tapasztalatok a bécsi traschmak­tos V. Szűcs Sándor írja: Érdekes látványosság a magyar termelőknek a mostani hajnali bécsi Naschmarkt, ahol a gyümölcsértékesítés lebo­nyolódik. Hajnali halotti csend borul még a városra, a forgalmas negyedekre is, miért Dollfuss halála óta nincs éjszakai élet Bécsben. A kihalt Ringen túl azonban megszólal már korán az élet zaja, abban az irányban, ahol a gyümölcsvásár van. Már 4 óra előtt áll a piac. Az aranysárga, mazsolaédes, galambtojás­­nagyságú görög szőlő, a zöldesebb és savany­­kásabb, de szintén nagyszemű bolgár szőlő, az ökölnyi nagyságú olasz őszibarack, az olasz körték . . . 8 minden gyümölcs milliméter pontossággal egyforma nagy! Itt vannak a magyar szilvánál felénél na­gyobb bosnyák szilvák, a cseh almák, azután a sárga és piros magyar saszla, paradicsom és kék szilva. Minden magyar áru mellett ott van már a hasonló osztrák áru is . . . Fel­tűnő, milyen aprószemű az alföldi saszla és szilva. Pedig a vevőnek az egyforma és nagy­szemű gyümölcs kell. Beszéltem egy kereske­dővel, aki magyar árut értékesít. Sürgősnek tartaná, hogy Nagykőrösön gyorsabban lehes­sen megkapni a schilling ellenértékét pengő­ben. Említettem, hogy az osztrák áru már mindenütt ott van a magyar nyomában. Az osztrákok letelepítettek egy pár bolgár zöld­ségest és dinnyést és ma már ezek sokat feles­legessé tesznek abból, amit Magyarország szál­lít. Uborkát és salátát azonban a magyar ter­melő hamarabb vihet Bécsbe, mint az osztrák, mert ez korábban fejlődik ki Magyarországon. □ Termeljünk-e több gyümölcsöt ? A Nagykőrösi Híradó veti fel ezt az érdekes kérdést, a megállapítja, hogy a termelők szervezetlenek, pedig ma már minden na­gyobb gyümölcstermelő vidék részére meg­alakultak a bevásárló szindikátusok, amelyek monopóliumszerűen, minél alacsonyabb áron szedik össze a termést és az elért kiviteli haszonból és a támogatásokból nem adnak le semmit a termelőnek. Ilyen körülmények között gondolkodóba kell esni, hogy termel­hető-e több gyümölcs ? A termelés másik Vámszedője a védekezőszerek kartellje. A dián védőszerárak miatt, összetett kézzel kénytelen nézni a gazda, hogy gyümölcster­mését, hogy teszik tönkre a kártevők! Ha a védekező szerek nem volnának drágák, a termést meg lehetne sokszorozni. Több ter­melésre tehát csak úgy szabad berendez­kedni, ha megalakulnak a gazdák védőszerei: a termelő és értékesítő szövetkezetek. □ Nutria­farm Pécelen. Pécelen letelepe­dett egy délamerikai magyar, Povazsán Jó­zsef, és egyik rokona társaságában, akinek szőlészete és méhészete is van, nutrfiafarmot létesített. Délamerikából egy hím nutriát és három nőstényt, hozott magával, s egy-egy tenyészállat mintegy 35 aranypezójába, (kö­rülbelül 150 pengőjébe) került. Az állatok a rossz szállítás ellenére is kitűnő állapot­ban érkeztek meg. A nutriák a délamerikai nagyfarmokon átlagban öt-nyolc kölyket vet­nek. Szőrzetük olyan, mint a valódi kibereké, magas és éles. Ezt később a kikészítésnél ki­csipkedik úgy, hogy azután az ezek alatt lévő bársonyos tapintású alsó gyapjúszőrzet adja a kereskedelemben szokásos nutriát. A farmszerű tenyésztés szempontjából a jöve­delmezőséget c csak akkor lehet tisztázni, ha az állatok prémje az új ivadékoknál is érté­kes maradna a mi klímánk alatt. *□ A Magyar Gyümölcs mai száma gazdag tartalommal jelent meg. A magyar mandulá­ról Magyar Gyula, a piackutatásról Meitner Dezső, a gyümölcs téli raktározásáról Kor­­ponay Gyula, a „folyékony gyümölcs”-ről Fehrenthen Tibor lovag, ifj. Szőts Sándor nagyon érdekes cikkben ismerteti a bolgár szőlőkivitel minőségi ellenőrzését, ami a ver­seny folytán nagyon, súlyosan érint bennün­ket. A hasznos újságot a Gype adja ki és Jeszenszky Árpád dr. szerkeszti. 25 □ Mezőgazdasági paradicsom-konzervgyár­-­ tás címmel írt tanulmányt Neubauer Mihály. Adatokkal bizonyítja a paradicsomtermelés jövedelmezőségét. Míg ugyanis a búzaterme­lés költsége holdanként átlag 100 pengő, a mai árak mellett is csak akkor tudunk ren­tábilisan termelni, ha holdanként legalább 10­-12 mázsát termelünk, ezzel szemben holdanként átlag egy vágón paradicsomot termelhetünk, amire 380 pengő a kiadás és (4,5 filléres átlagár mellett) -­50 pengő a bevétel. A felesleg tehát több, mint a búzá­nál. Javasolja a mezőgazdasági konzervipar sürgős fejlesztését. Számítása szerint 180—­ 200 holdon idényenként 200 vágón para­dicsomot lehet termelni, s ennek feldolgoz­­ása a hozzá való gyár beruházását letör­­­lesztheti. Ott, ahol kisebb területeken termel­nek, szövetkezetileg kell összeállítani, s 150—200 holdnak közös dobozgyárat is kel­­­lene létesíteni.­­ A jóltojó tyúkállomány kiválasztása egyik feltétele a baromfitenyésztés rentabili­tásának. Báldy Bálint gödöllői gazdasági fel­ügyelő az őszi időszak kezdetén azt taná­csolja, hogy ki kell selejtezni a 2-3 évnél idősebb tyúkokat és kakasokat. A 4—5 éves, pláne a 8—10 éves baromfi már telítve van a legkülönfélébb betegségek csiráival, s meg­fertőzi az egészséges, fiatal állatokat is. Gyakori pl. a májtuberkulózis. Az idős álla­tok bacillushordozói a baromfikolerának, ter­jesztik a lábruhatkát, s eladni is nehéz őket. Azonkívül a tyúkok tojásprodukciója a ne­gyedik évtől kezdve annyira visszaesik, hogy tartani sem érdemes őket. A kiválogatásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a megha­­gyott baromfi tollazata azonos színű legyen. Ez esztétikai szempontból is fontos.­­ Az idei selyemtermelés szűkebb ke­retek között mozgott, mint tavaly. Csupán 20.500 hernyótenyésztő vett részt, amiben közrejátszott az alacsony beváltási ár, to­vábbá a kedvezőtlen időjárás. Ennek foly­tán csak 1­21.000 kiló volt az idei gubó­­termelés, míg tavaly ez 506.000 kilóra rú­gott. A 15 százalékos csökkenéssel szem­ben az idén a selyem minősége jobb volt és a hernyóállományban betegség nem fordult elő. □ Nagyobb arányú nikotintermelésre ren­dezkedik be a Dohányjövedék. Ebből a cél­ból új lepároló készülékeket állítottak fel, amikkel naponta 300 kiló nyers nikotint le­het előállítani. A nikotin jól bevált ellen­szere a növényi kártevőknek és a gyümölcs­termelők egyre nagyobb igényt támasztanak ezzel a védőszerrel szemben. □ Most az ideje a gyümölcsfák fiatalítás­­ának, ami úgy történik, hogy az elörege­dett, gyengén fejlődő, kistermésű fák koro­náját erősebben visszavágják, a ezáltal új erőteljes koronát nyernek. Ez a visszamet­­­szés nem történhetik túl korán, mert akkor a fa még az idén kihajt, de a gyenge hajtá­sok beérni már nem tudnak. Viszont túl későn sem jó ifjítani, mert a fagytól szenvednek a metszési sebek. Általában minden csukló­vastag, vagy ennél vastagabb sebet oltó­viasszal kell bekenni. Az ifjításra legalkal­masabb idő a szeptember, ügyelni kell azon­ban, hogy a csonkok megtartsák a régi ko­rona formáját. Az ifjítást mindig trágyázás­sal kell összekötni, ősszel a fák csurgója táján trágyával kell megtelíteni a talajt és azt egy ásónyom mélyen aláásni. Rózsakert Fűzffifü­rdőtelep Veszprém megye 10 drb bokorrózsa becsomagolva 3­5 j pengő. 10 „ Őszibarack oltvány becsomagolva 5 pengő. Kérjen árjegyzéket ! !

Next